Szolnok Megyei Néplap, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-08 / 107. szám

1987. MÁJUS 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A kormányszóvivő tájékoztatója (Folytatás az 1. oldalról) szóvivő a sajtó képviselői­nek kérdéseire válaszolt. A büntető eljárásról szóló tör­vény és a büntetésvégrehaj­tással foglalkozó törvény- erejű rendelet módosításá­nak javaslatával kapcsolat­ban (a Népszabadság érdek­lődésére) elmondta: a társa­dalmi és a gazdasági élet új jelenségei — egyebek között a növekvő bűnözés — szük­ségessé teszik, hogy a bün­tetőjog területén is változá­sok következzenek be. Ezek viszonylag kisebb módosítások, ám ennek elle­nére szükséges, hogy a kor­mány az Országgyűlés, il­letve annak bizottságai elé terjessze a kívánatos válto­zásokról szóló javaslatát. Társadalmi vita az adóreformról Az általános forgalmi adó­ra és a személyi jövedelem- adóra vonatkozó jogszabá­lyok elveivel foglalkozó elő­terjesztésről szólva (a Ma­gyar Hírlap kérdésére) el­mondta: a csütörtöki ülésen a pénzügyminiszter által ve­zetett koordinációs bizottság felhatalmazást kapott, hogy kérdezzék meg széles kör­ben a tanácsok, a társadal­mi, az érdekképviseleti szer­vek, a tudományos szervek vezető testületéinek vélemé­nyét, hallgassák meg állás- foglalásukat, és részletesen kimunkált javaslatot ter­jesszenek majd, előrelátha­tólag nyáron, a kormány elé. A kormány azt tervezi, hogy a törvényjavaslat még az ősszel az Országgyűlés elé kerülhet. A hátralévő idő­szakban a törvény előkészí­tése során minden bizonnyal még sok részletet megvitat­nak, s mód' van arra is, hogy különböző nézetek ütközze­nek. E polémiák, a vezető testületek vitái, üdvözlendők. A munkavédelem tavalyi helyzetével foglalkozva (a Népszava kérdésére) Bá­nyász Rezső felidézte az ez­zel kapcsolatos múlt évi statisztikai adatokat. Ezek szerint 1986-ban jelentősen, 9 százalékkal csökkent az üzemi balesetek száma, ör­vendetes az is, hogy tavaly több mint ötödével csökken­tek a bejelentett foglalkozá­si megbetegedések. Sajnos többször kellett viszont ke­resőképtelenséget okozó be­tegséget megállapítani, s ag­godalomra ad okot az is, hogy csaknem félmilliónyian dolgoznak veszélyes, ártal­mas körülmények között. A helyzet javulása — a kor­mány megállapítása szerint — a kívánatosnál lassúbb. Sokakat érdeklő, a táv­közlési hozzájárulás módosí­tására vonatkozó kérdésre felelve a szóvivő kifejtette: az úgynevezett belépési díj a telefonhálózat felettébb kí­vánatos fejlesztésének egyik fó forrása. Jelenleg a főál­lomások felszereléséért a közületek 45 ezer, a magán- személyek 6 ezer forintot fizetnek, a mellékállomá-' sokért pedig 30 ezer, illetve 4 ezer forintot. Az utóbbi években — a Posta kimuta­tásai szerint — már 86 300 forintra emelkedett az egy telefonállomás létesítéséhez szükséges összeg. A telefon­hálózat korszerűsítése, az állomások számának elhatá­rozott növelése indokolja, hogy június elsejétől a kö­zületi előfizetők a főállomá­sokért 90 ezer, az ikerállo­másokért pedig 60 ezer fo­rintot fizessenek. Ez egyéb­ként italán mérsékli a túl­zott közületi igényeket. A kormány úgy döntött, hogy a lakosság belépési díjainak összege a jövőben sem lép­heti túl a költségek 15' szá­zalékát. Ez azt jelenti, how az új telefontulajdonosoknak a főállomásokért 12 ezer, az ikerállomásokért pedig 8 ezer forintot kell fizetniük. Újdonság lesiz az is, hogy ha valaki lemond a telefon­járól, akkor a befizetett ösz- szeget maradéktalanul visz- szakapja. Bányász Rezső hozzátette még (a Televízió Híradó érdeklődésére): az új jogszabály lehetővé teszi, hogy az idős, beteg, rászo­ruló emberek is 50 százalé­kos kedvezményben részesül­jenek. A kedvezményezette­ket társadalmi bizottság je­löli ki az egy főre jutó jö­vedelem, a vagyoni helyzet, az egészségi állapot, a szo­ciális körülmények figye­lembe vételével. A Posta el­nökének tervezett rendelke­zése — s ezzel a kormány is egyetértett — kimondja azt is, hogy a kisvállalkozók a közületeket megillető ked­vezményben részesüljenek, ha vállalják a közületi díj­tétel kifizetését. Hazánk és a Közös Piac ♦ A közelmúltban bejelen­tették: a Közös Piac bizott­sága felhatalmazást kapott EGK külügyminisztereinek tanácsától, hogy tárgyaláso­kat kezdjenek hazánkkal. Milyen jelentősége van en­nek népgazdaságunk szem­pontjából? — hangzott az MTI kérdése. Bányász Rezső válaszában emlékeztetett arra; az el­múlt években számos politi­kai és diplomáciai lépést tett hazánk azért, hogy norma- lizálja a kapcsolatot a Kö­zös Piaccal. Ennek eredmé­nyeként a 12 külügyminisz­terből álló tanács most fel­hatalmazta az EGK végre­hajtó szervét, a bizottságot, kezdje meg az Európai Gaz­dasági Közösség és a Ma­gyarország közötti kétoldalú kereskedelmi és gazdasági együttműködési megállapo­dás létrehozására irányuló tárgyalásokat.- Nem árt tudni, hogy tel­jes konvertibilis árucsere­forgalmunk egyharmada, ezen belül a fejlett tőkés or­szágokkal folytatott kereske­delmünk kétharmada a közös piaci országokkal bonyoló­dik. Mi egyenlő, diszkriminá­ció-mentes feltételeket igénylünk a kétoldalú keres­kedelemben. Ugyanakkor a közös piaci országok — egy­mástól eltérő mértékben és különböző termékköröknél — változatlanul hátrányos kor­látozásokat tartanak fenn a Magyarországról származó mezőgazdasági és ipari ter­mékek behozatalára. A Kö­zös Piac kedvezőbb vámel­bánást is biztosít versenytár­sainknak. Az EGK létrejötte óta árucsereforgalmunk szá­munkra minden évben szá­mottevő deficittel zárul. A most kezdődő tárgyalások révén tehát olyan feltétele­ket kívánunk elérni, ame­lyek a kétoldalú kereskede­lemben biztosítják egyenjo­gú partnerként való kezelé­sünket és megkönnyítik a magyar termékek eljutását a nyugat-európai vásárlókhoz. Visszaállítják a régi sebesség­határokat A továbbiakban a kor­mányszóvivő több, az utazás­sal és az idegenforgalommal kapcsolatos kérdésre (Vasár­napi Hírek, Magyar Nemzet) válaszolt. Mindenekelőtt az utazást, a közlekedést érin­ti, hogy a kormány csütörtö­ki ülésén — hosszú előkészí­tő viták után — felhatalmaz­ta a közlekedési minisztert és a belügyminisztert arra, hogy június 1-jétől vissza­állítsák az 1979 előtti sebes­séghatárokat: pontosabban az autópályákon 120 kilomé­ter, az autóutakon pedig 100 kilométer lesz a megengedett legnagyobb sebesség. Az or­szágutakon és a lakóerülete- ken nem változnak a se­bességhatárok. A változtatást a felgyorsult forgalom, az autóutak jobb kihasználásá­nak igénye tette indokolttá. Ennek az intézkedésnek azonban íelétlenül együtt kell járnia a közlekedési morál határozott javulásával — tette hozzá Bányász Re­zső. Az idegenforgalom idei kiállításairól szólva el­mondta; az eddigi megren­delések alapján az utazási irodák és a szállodák szak­emberei úgy vélik, hogy a nemzetközi turizmus piacán megőriztük versenyképes­ségünket. A lőrinci gyárból Több függöny és sál exportra A Lőrinci Szalagszövő- és Csipkegyár 37 millió forin­tért nyolc új gépet bérel, hogy exportját növelhesse. A függönyöket, sálakat, sza­lagokat, csipkéket gyártó vailalat eddig termékeit túlnyomórészt a hazai ipar- vállalatoknak és nagykeres­kedelmi partnereinek készí­tette, illetve szocialista pia­cokra küldte. Újabban jó el­adási lehetőségei kínálkoz­nak a tőkés piacokon is, fő­ként francia, olasz és NSZK- beli vevők jelezték, hogy szívesen vásárolnának na­gyobb mennyiségű függönyt, sálat és szabadidőruházati cikkek készítésére alkalmas kelmét. A mostani divatnak megfelelően, korszerű ter­mékek előállítására azon­ban a vállalatnak nem volt elegendő modern gépe, az elavult helyére ezért állíta­nak új, nagyteljesítményű kötő- és hurkolóberendezé­seket. Az NSZK-beli, angol és svájci gépek üzembe állítá­sával lehetőség nyílik arra, hogy ugyanannyi alapanyag­ból negyven százalékkal több készárut állítsanak elő, mi­közben a kelme használati tulajdonságai változatlanok és a készáru tetszetősebb. A modem berendezéseken ugyanis a korábbinál lénye­gesen vékonyabb, és ezért könnyebb fonallal dolgoz­hatnak. A modern gépeken az eddigi tőkés import he­lyett háromnegyed részben hazai fonalat használhatnak. Mmikisirik—úttürik Együttműködés Megbeszélést folytatott csütörtökön Borbély Sándor, a Munkásőrség országos pa­rancsnoka és Varga László, a Magyar Úttörők Szövetsé­ge főtitkára a csillebérci ve­zetőképző és úttörőtáborban, A Munkásőrség és az Űt- törőszövetség együttműködé­sét értékelve elhangzott, hogy a munkásőrség tovább­ra is részt vállal a gyerme­kek szocialista szellemű ne­velésében, segíti az úttörő- mozgalom céljainak megva­lósulását. A testület többek között hozzájárul a csille­bérci tábor rekonstrukció­jához, s kilenc bázisán lehe­tőséget teremt a gyerekek üdültetésére, táboroztatásá­ra. Emellett folytatódik a csaknem 8 ezer tagot szám­láló munkásőr-úttörőgár- dista szakalegységek szerve-, zése. Balatonfüred H szőlő és a bor városa Nemzetközi Szőlészeti és Borászti Hivatal felhívására Balatonfüred megpályázta a Szőlő és a bor városa címet. A pályázat értelmében vál­lalkozott arra, hogy rendez­vénysorozattal ösztönzi a szőlőművelés, a borkezelés színvonalának növelését, és a szőlő termékeinek népsze­rűsítését. Az oroszlánrészt ebben a Csopak Tája Terme­lőszövetkezet vállalja, amely csopaki—balatonfüredi bor­vidéken több mint 400 hek­táros nagyüzemi ültetvény gazdája. A termés zömét a nagyüzemekből és a kister­melőktől is a Csopak Tája Tsz vásárolja fel, kezeli, tá­rolja és az utóbbi időben már exportálja is. A szőlőtermelők és -keres­kedők összefogására 1984- ben megalakították a csopa­ki borrendet, s most annak a tagjai is részt vesznek a borvidék nemzetközi elisme­réséért megkezdett akcióban. A rendezvények már meg­kezdődtek. Készülnek a torontáli szőnyegek a békés széntan drási Szőnyegszövő Háziipari Szö­vetkezet tiszasasi részlegében. A változó mintás, szép szőnyegek exportra és a belföldi piacra kerülnek. (Fotó: Tarpai Zoltán) Szerkezetváltás a határban Iképzeühető az ön­E ellátó falusi porta? Miért is ne. A ház körül elő lehet állí­tani mindazt, ami szükséges egy család ellá­tásához; zöldségből, gyü­mölcsből, sőt akár még ga­bonából is teremhet ele­gendő, s meghízhat a jószá­gokból is annyi, amennyi a húsból kell. A teljes önellá­tás megvalósítható — de fö­lösleges. És drága is volna. Jobban jár a közösség, ha mindenki mást csinál, he­lyesebben, azt teszi, ami­hez a legjobban ért. Egy ország mezőgazdasá­ga is akkor színvonalas, ha a termelők nem akarnak egyszerre mindennel foglal­kozni; csak- azokra a terüle­tekre lép mindenki, amelyen a legbiztosabban tud járni. Elméletben ez így is van. A gyakorlat viszont egyelőre más. Az üzemek legtöbbje nemcsak azzal foglalkozik, ami számára a legtöbb anya­gi hasznot hozza. Olyasmit is csinálniuk kell, ami sze­rényebb eredménnyel, sőt, nem egyszer veszteséggel is jár. Ennek, persze, sok-sok oka van. Az ország lakosságának színvonalas élelmiszerellá­tása rengeteg féle-fajta ag­rárterméket követel. Köztük olyanokat is, amelyeket je­lenleg képtelenség gazdasá­gosan megtermelni... A tsz-eknek gazdálkodniuk kell silány, gyenge terméssel fi­zető földeken is... Meg kell termelni a tőkés és szocia­lista exportra kínált árukat is, hiszen dollárra, rubelre egyformán nagy szüksége van a népgazdaságnak. A valutaszerzés azonban nem mindig nyereséges vállalko­zás. .. Meg aztán a terme­lőszövetkezetek nagy része amiatt kénytelen fenntarta­ni különféle, nem egyszer csak a ráfizetést növelő ága­zatot, hogy munkát, fizetést tudjon adni a környékbeli­eknek. .. Szóval, még messze van az az idilli állapot, amikor .a mezőgazdasági üzemek — megszabadulván a kizárólag gazdasági szempontból fö­löslegesnek ítélt tevékenysé­gi köreiktől — csak az iga­zán jól jövedelmezőket fogják megtartani. De — tűnjék ez ma bármily utópisztikusnak is — a jövő­ben ilyen irányú változásra kell törekedni. Mert -külön­ben csak álom marad a me­zőgazdaság további intenzív fejlődése, a hatékonyabb ter­melés. Tény, hogy a mezőgazda­ság korábbi, imponáló üte­mű fejlődése az utóbbi idő­szakban megtorpant; az el­múlt kjét esztendő bizony nem fog bekerülni az agrár­világ aranykönyvébe. En­nek okain mindenkinek ér­demes elgondolkodnia... Vitathatatlan, hogy az el­múlt időszak gyengébb tel­jesítményeiért hibáztatha­tó a kedvezőtlen időjárás, a négy-öt éve ismételten tete­mes károkat okozó aszály. De nemcsak ez a gondok forrása. És ezzel is szembe kell nézni. Az elmúlt esztendőkben az élelmiszercikkek alapanya­gainak termelőinél — vagyis a tsz-ekben és állami gaz­daságokban — lecsökkent az anyagi erő; akkor maradt náluk kevesebb pénz, ami­kor a hatékony termelés, a minőség, a versenyképesség, a tartalékok kihasználása került ennek az ágazatnak a zászlajára is. A termelés bővítéséhez, a fejlesztéshez, a piac követelményeihez va­ló gyors alkalmazkodáshoz azonban nemcsak akarat kell. Hanem guruló forintok is. Ma már nyilvánvaló, hogy az elvonó jellegű szabályozó­rendszer túl sok erőt vett ki a gazdaságokból. De nemcsak, a földeken gazdálkodókat sújtották a szűk esztendők. A feldolgo­zóipar sem jutott ahhoz a forráshoz, amely szükséges lett volna az ágazat korsze­rűsítéséhez, fejlesztéséhez, így jelenleg az élelmiszer- ipar termelési színvonala nem éri el a honi mezőgaz­dálkodás általános nívóját sem, és messze elmarad a fejlett országok hasonló iparágaitól is. Másképp: na­gyon kevés olyan terméket tud produkálni, amely si­kerrel lenne képes helytállni a piaci versenyben. Az elmúlt fél évtizedben azonban nemcsak azért mér­séklődött tőkés értékesíté­sünk bevétele, mert több árunk a világpiaci megmé­rettetéskor könnyűnek ta­láltatott. Élelmiszergazda­ságunknak nagy veszteséget okozott az is, hogy a leg­több élelmiszer ára lezu­hant. Az élelmiszergazdaság­ban tehát jócskán akad fe­szültséggóc. De ezeket nem lehet megszüntetni. Lehet, sőt, kell is; a meg­oldásokat mindenképpen meg kell keresni. Számos szak­ember ma úgy tartja, hogy a növénytermesztésben, ál­lattenyésztésben, feldolgo­zóiparban egyaránt a ko­rábbi lendületes fejlődés visszaszerzéséhez a mostani termelési szerkezet némi megváltoztatására is szük­ség van. Kétségtelen, hogy számos területen ez indo­kolt. Ám hozzá kell tenni: a szerkezetváltás nem jelenti azt, hogy holnap a határban már nem búzát, kukoricát vetünk. Jelentheti viszont a termeléspolitika korrek­cióját. Például olyasmit, hogy a jövőben a gabonate­rület ne növekedjen, ellen­ben nagyobb területen ter­meljenek a gazdaságok im­portot helyettesítő szóját, vagy viszonylag jól exportál­ható terméket adó olajos nö­vényeket. .. Az agrárminisztériumban már dolgoznak egy úgyne­vezett „konszolidációs” programon is, amelynek — leegyszerűsítve — az a célja, hogy 1990-re pontosan fed­jék egymást a tervek és a tények. Mondhatni ezt úgy is: néhány év múlva olyan feltételek legyenek, amelyek között üzem, népgazdaság, lakosság egyformán jól jár. nnek eléréséhez nyilván sok min­dennek változnia kell. Ebben a kulcs­szó: a minőségi ter­melés. Ez pedig vonatkozik az alapanyagtermelőkre és az élelmiszeriparra egy­aránt. Ehhez kapcsolódó alapkövetelmény, hogy a kiváló minőséget preferáló pénzügyi és közgazdasági szabályzók — végre — időt- állókká váljanak, lehessen azokra építeni, azok alapján jövőt tervezni. Horváth L. István MAGYAR HÉT Finnországban Előadások, tárgyalások, látványos divatbemutató Tegnap folytatódtak a tár­gyalások a magyar és finn üzletemberek között Helsin­kiben, a Dipoli Kongresszusi Központban. Délelőtt két előadásra került sor; a ma­gyar gyógyszeripar fejleszté­si irányairól, valamint élel­miszergazdaságunk -innová­ciós eredményeiről. Ugyanebben az időben a Videoton szakemberei szá­mítástechnikai és elektroni­kai eredményekről számoltak be Tamperében. Sikere van a látványos és ötletes, oly­kor játékos, de mindenkép­pen formabontó Hungarotex divatbemutatónak, és a ki­állítás idejére berendezett hangulatos magyar étterem­nek. E

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom