Szolnok Megyei Néplap, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-06 / 105. szám

1987. MÁJUS 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévé képernyője előtt A televíziónak nincs sze­rencséje a kabaréval! Annyi megelőző próbálkozás, lel­kes kísérlet után, most ez a legújabb, legfrissebb is: megbukott. Csütörtökön este a Megengedett sebesség 80 perce alatt valójában egyet­lenegyszer sem nevethettünk jóízűt. Pedig hát a kabaré a nevettetés műfaja, méghozzá a harsányabb humor formá­jában; kivételes alkalom, hogy nevetve szórakozzunk. Nehéz műfaj a kabaró Persze meglehet, ezúttal olyan kísérletről van szó, amely a kabarénak épp er­re a tulajdonságára nem kívánt építeni. „A kabarén nem mindig kell nevetni” — mondja korántsem ment­ségként, talán inkább szer­kesztői alapelvként Farkas- házy Tivadar, ennek a most látott televíziós kabarénak a szülőatyja. A rádióban is ezt a szerepet tölti be ő, alko­tótársaival havonta terme­lik a hallgatóknak szánt mulatságot. Azzal a különb­séggel, hogy ott azonban nemcsak nevetni, de még kacagni is lehet. Talán az lenne a kabaré rádiós és mostani televíziós változata között a különbség, hogy míg ott nevethetünk, itt el­mosolyodnunk sem illik? Ahogy elnéztem a premier hosszúra nyújtott, fáradt, in­kább egy szociográfiai mű­sorba kívánkozó riportjait — gondolok itt Sándor György az utca népét „val­lató”, riogató-meghökkentő jeleneteire vagy épp a Vere­bes István közreműködésé­vel megszólaló kisiskolások­ra, akik politikai ismere­teikből, tájékozottságaik­ból vizsgáztak — megerősö­dött bennem a gondolat: ha a humor ismerős képviselői jelennek is meg itt ebben a kabaréban, maga a mutat­vány mindenképpen valami más szeretne lenni eddigi formájától. Csakhát milyen? Az útkeresőnek soha sincs könnyű dolga. Pláne nincs a képernyőn, hisz egy­szerre millióféle igénynek kellene eleget tennie. Ezért a fentebbi elégedetlenség mellett, úgy vélem, türel­met is kell tanúsítanunk Farkasházy Tivadarék vál­lalkozása iránt. Hisz a szem­pontok erdejében nem köny- nyű eredetien új csapást vágni, azaz olyan kabarét létrehozni, mely „bátor, de építő szándékú, minden ré­teg számára szórakoztató, de intellektuális, aktuális, de forgatókönyvileg már hóna­pokkal ’ előtte kész, filmes, de azért nem nagyon fil­mes, mert az drága, szokvá­nyostól eltérő, de azért min­denkinek tessen, sok rádiós- kabaréssal, de azért ne olyan legyen, mint egy rádiókaba­ré.” Néhány a szempontok közül. Szerintem a lényeg: nagyobb sebességre kellene mindenképpen kapcsolni, és talán az sem ártana, ha a csapat nem pusztán a rádiós humoristákból verbuválód­nék. Mert még valami alkal­mi vállalkozássá formálód­hat a kéthavonta jelentkez­ni szándékozó televíziós ka­baré, a rádiósok mellékfog­lalkozásává. Pedig itt most ennél többről van szó: egy valóban sajátos műfaj meg­teremtéséről, melyben a szó mellett a képnek is egyen­rangú szerep jut a neveltetés­ben. Ehhez friss szellem, új ötletek szükségeltetnek. És új szerzők, talán kevésbé közismertek, de akiket épp ezért hajt az egészséges becsvágy, hogy bizonyítsa­nak, megmutathassák ma­gukat, és főleg azt, hogy hu­moruk van; képesek megfi- gyelmi és ábrázolni min­dennapi életünk mulatságos fonákságait. A befutott „na­gyok” mellett helyet kellene biztosítani a tehetséget mu­tató kezdőknek is, hogy igy alakuljon egy valóban új csápat, egy friss rzellemű, önálló televíziós kabarétár­saság. Egyszerű nézőként, a partvonalon kívülről köny- nyű ezt mondani — mond­hatja valaki. Valóban nem könnyű feladatról van szór s ezért szavaznék, hangsú­lyozom, megértést és türel­met e legfrissebb kísérlet­nek, változatlanul azonban azzal a megszorítással, hogy nevetés nélkül kabaré még a képernyőn sem létezik. Mert ha nem is mindig kell nevet­ni rajta, azért az képtelen­ség ha nézése közben egy­szer sem mozdul nevetésre a néző szája. Hogy lehet kellemesen ne­vettetni, példa rá a Szeszé­lyes évszakok — Antal Im­rével az élen, a sokoldalú Antal Imrével, akinek rá­adásul humora is páratlan. Éppen ezért számomra kissé érthetetlen, hogy házon be­lül is a kabarécsinálók fi­gyelme miért nem esik rá. Pedig ő otthon van kép­ernyőn, cirkuszi porondon, ha kell a zongoránál, ha kell riporterként, több nyelven is mikrofonnal a kezében. A Szeszélyes évszakok: kész kabaré — bár egyszerűen szórakoztató magazinnak hir­deti magát. Mondanám, miért nem házasodhatnának össze, az új kabaré és a régi Antal-magazin? Ha nem fél­nék attól, hogy esetleg ezzel a Szeszélyes évszakokat is elveszítenénk, eltűnnék, bá- ja-varázsa. Mindenesetre talán érdemes volna próbál­kozni vele, elvégre próba, szerencse. Röviden Szombaton este Téli be­szélgetés alcímmel sugárzott műsort a televízió Gobbi Hildáról; szívmelengető be­szélgetést életéről, művészet­ről, halálról és hallhatat­lanságról, emberségről és embertelenségről, arról, hogy mivégre is van az ember ezen a világon, ha hit sze­rint másvilágot nem remél. A boldogságról beszélt Gob­bi, amit másoknak és ma­gunknak szerezhetünk csele­kedeteink által, őszintén és természetesen szólott mély emberi bölcsességeket csurgatván el a kedvesen könnyed csevegésben. Két dolog külön is megragadha­tott bennünket: Gobbi el­pusztíthatatlan életkedve és kiapadhatatlan önzetlensége, Hogy ő, aki egész életében azon munkálkodik, hogy em­léket állítson elhunyt pálya­társainak a színészek mú­zeumában, magának jófor­mán helyet sem hagy ebben az „összekoldult” panteon­ban. Gobbi Hilda több mint 500 szerepet játszott már el eddig életében, most beszél­getőtársként is remekelt, pe­dig „csak” magát adta: em­beri gazdagsága irigylésre méltóan végtelen. Az igaz­sághoz hozzátartozik; Juszt László finoman tartotta me­derben a sokirányú dialó­gust. Szokás, hogy az anyák napján a televízió is kö­szönti az édesanyákat. Min­den egyes ünnep, újabb mű­sor. Többnyire komoly, áhí- tatos, versekből és dalokból komponálva. Most valami szokatlannal állt elő a tévé, „Mama, kérlek...” címmel szórakoztató programot adott az anyák napjára. Olyan programot, amelyből nem hiányzott a hagyomá­nyos könnyedség, sőt a leg­könnyebb műfajú muzsika sem. Maga a szerkezet ér­dekes ötletre épült, egy-egy művész megszólalása előtt általában szót kapott az édesanya is, aki néhány mon­datban bemutatta az immár hírnévre cseperedett „cseme­téjét”. Ez az ötlet volt leg­főbb erénye e szórakoztató köszöntőnek, ugyanis igazán csak a mamák maradhattak meg emlékezetünkben — a dalocskák nem. Az ezüstösen fénylő, szívalakú díszleteket is legjobb lenne elfelejteni, hisz olcsó érzelmességről árulkodtak. VM. Drámaelemzés és pedagógia Nyári táborok tanároknak Az Országos Közművelődé­si Központ drámai osztálya ismét érdekesnek ígérkező, továbbképzésnek is tekinthe­tő nyári táborokat szervez az irodalom, a színház és az amatőr színjátszás iránt ér­deklődő pedagógusok számá­ra. Június 27-én egyhetes drámaelemző stúdium kezdő­dik Dunaföldváron, Duró Győző, a Katona József Szín­ház dramaturgja vezetésével. A programot elsősorban azoknak a tanároknak szán­ják, akik munkájukhoz sze­retnének ezirányú segítsé­get kapni. Ugyanebben az időben lesz Dunaföldváron a hagyományos központi szín­játszó tábor, ahol alapfokú rendezői tanfolyam is indul. Augusztus 7. és 16. között Zalaszentgróton rendezik meg a drámapedagógiai alapismereteket nyújtó tá­bort. A résztvevők itt Gab- nai Katalin vezetőtanár se­gítségével kapnak elméleti és gyakorlati képzést drámape­dagógiából. J A Bébe és barátság hónap alkalmából Mit Jelent neked a béke? címmel gyer- mekrajz-pályázatot hirdetett meg a Karcag és Vidéke Áfész, az iskolaszövetkezeti tagok és a dolgozók gyermekei részére. A beérkezett több mint száz rajzból kiállí­tást rendeznek a szövetkezetiek. (Fotó: T. K. L.) Magyar História Magyarország az Anjouk korában A Magyar História soroza­tának újabb, 26. kötetével je­lentkezett a Gondolat Könyv­kiadó, mégpedig Bertényi Iván: Magyarország az Anjouk korában című, közel 300 oldalas, remek könyvé­vel. A szerző történelmünk dicső és izgalmas XIV. szá­zadáról lebilincselően érdek­feszítő képet fest. Aki olvas­ni kezdi, többé nem teszi le, amíg a végére nem ér. S ak­kor az olvasó, különösen ha az utóbbi három évtizedben koptatta az iskola padjait, joggal eltűnődhet történe­lemoktatásunk egyoldalúsá­gán, szürkeségén. Megállapít­hatja, hogy milyen ég-föld különbség lehet egy-egy kor­szak megismertetésének mód­jában. Az általános iskolában csak érintik ezt a századot. A gimnáziumi tankönyv ugyan tárgyalja Károly Ró­bert és I. (Nagy) Lajos ural­kodását, de hogyan? Gazda­ságtörténetként. Természete­sen ez is fontos, és hozzátar­tozik a korhoz. De hogy nem csigázza fel a diákokban az érdeklődést az olyan alcímek, mint a „feudális széttagolt­ság fölszámolása”, „az állam gazdasági alapjának reform­ja” stb., az vitathatatlan. S a címekhez igazodik a tarta­lom. És ezek a tanulók nagy­jából itt be is fejezik törté­nelmi tanulmányaikat. Hon­nan legyen történelmi tuda­tuk? Milyen más Bertényi köny­ve! Olvasván az Anjouk el­jutását a magyar trónig, Ká­roly Róbert háromszori koro­názását, a tartományurak le­győzését, írása érdekfeszí- tőbb egy kalandregénynél, amely egyúttal tükrözi a kor lelkét is. Például a hatalmi harc Shakespeare tollára illő kavarodásában Buda papjai kiközösítették az Anjou-párti főpapokat, urakat s még a pápát is. De végül is Károly Róbert „olyan szilárddá tette hazánkban a központi hatal­mat, amilyenre kevés példát találunk középkori királya­ink uralkodása idejéből” — emeli ki a szerző. Nagy Lajos is közel kerül ez olvasóhoz, és valamennyi­re megértjük a „lovagki­rály” jelző jogosságát. Meg­tudjuk, hogy Lajos személye­sen vezette rohamra katoná­it, a várostromok alkalmá­val az elsők között igyekezett a falakra, s közben többször meg is sebesült. Leír a könyv egy olyan esetet, amit utoljára még elemi iskolai tankönyvben lehetett olvas­ni, s a király személyes bá­torságát illusztrálja. Azt, hogy egy pillanatig sem ha­bozva ugrott be úszni nem tudó katonája után az ör­vénylő folyóba, s kimentette. Egy ilyen királyért hogyne mentek volna tűzbe-vizbe katonái ? Sok, már-már feledett rész­let felelevenítése szélesíti és teszi árnyaltabbá ismerete­inket hazánk múltjáról. Kö­zülük csupán egyet említünk: Nagy Lajosnak volt egy ha­diflottája az Adrián, amely fölött 1358-tól „a magyar ki­rály tengernagya” parancs­nokolt, és az ugyanebben az évben, Zárában Velencével kötött béke elismerte a dal­mát városok adriai-tengeri kereskedelmi szabadságát. Vagyis a történelemben elő­ször itt vetették papírra a tenger szabadságának elvét („a tenger mindenkié”). Az események ismertetése nem áll meg a nagy király halálával, hanem eljutunk a II. (Kis) Károly ellen szőtt összeesküvésen át az anyaki­rálynő elleni támadásig, sőt Zsigmond király és császár hatalomrajutásáig. Mint egy Shakespeare-i királydrá­ma. (Gondolat Könyvki­adó) Cs. K. Mária királynő kettői pecsétjének előlapja 1386-ból (KS) Az ÁISH pályázata idegen nyelvek gyakorlásénak segítése Tanári hangverseny Karcagon A Karcagi Zeneiskola mű­vésztanárai május 8-án, pén­teken este 19 órakor a Dé­ryné Művelődési Központ nagytermében hangver­senyt adnak. A műsorban Chopin, B-moll Polonaise, Corelli F-dúr szonátája, Kreisler és Haydn verseny­művei Bizet Ca.rmen-H.aba- nera részletei, valamint Liszt E-dúr legendájának daliami csendülnek fel. Idegen nyelvek gyakorlá­sának elősegítésére hirdetett pályázatot az Állami Ifjúsá­gi és Sporthivatal. A pályá­zattal azokat az ifjúsági kö­zösségeket kívánják segíteni, amelyek szerepet vállalnak idegen nyelvi ismeretek meg­őrzésében és fejlesztésében. A pályázók feladata, hogy körvonalazzák tervüket és gyakorlati elképzeléseiket a működés megvalósítására. A pályázatokat — pontos címmel ellátva — május 15- ig a megyei tanács vb ifjúsá­gi és sportosztályára (Buda­pesten a Fővárosi Tanács VB Ifjúsági és Sporthivatal) kell küldeni. Az elbírálásban szakértők működnek közre, és a döntésről valamennyi pályázó június 15-ig értesí­tést kap. Május 15-től 17-ig Szolnokon Országos náptáncfesztivál Tizenharmadik alkalommal rendezik meg Szolnokon az országos néptáncfesztivált, amelyre meghívást kaptak hazánk legjobb amatőr együttesei. A fesztivál ren­dezői igyekeztek úgy szer- vezrii a programot, hogy az érdeklődők ne csupán a népi hagyományok őrzését igazoló produkciókat, hanem a szó­rakoztatás eme elfeledett formáját is megismerjék. Az ünnepélyes megnyitó után tizenkét csoport ad műsort a Megyei Művelődési és Ifjú­sági Központ előtt. A ver­senyprogramok a Szigligeti Színházban zajlanak, ahol dobogóra lép többek között a Baranya, a Kiszöv, a Zalai, a Vidróczki, az Ungaresca és a Tisza táncegyüttes. A gála­műsort a Tiszaligeti Sport­csarnokban tartják szomba­ton, május 16-án este hétkor, utána pedig táncházon szó­rakozhat a közönség az ÁÉV Mártírok útjai munkásszál­lóján. Vasárnap délelőtt hir­detnek eredményt a Sziglige­ti Színházban, és ott rendezik meg a nívódíjas együttesek gálaműsorát is. Nagy ban dó-lemez I Love Magyarország Sokan kedvelik NagyBan- dó András stílusát, érzé­kenységét, telibe találó hu­morát. A közelmúltban meg­jelent első nagylemezén csupa ismert, már elhang­zott műsorából válogatott Verebes István és Deák Ist­ván a két rendező. Forog a korong, és jószerével már előre jönnek a poénok, még­is mindegyik újra eltalál. Pedig nem csupán a nevet­tetés a célja, mégis eléri, hogy újra nevessünk rajta, kicsit el is szomorodva ko­molytalanságán. Mert elő­adónak sem utolsó. Hatásá­nak titka: tudja, hogy hol a hangsúly. A lemez első oldalán ta­lálható-hallható a Csohó, a Kiszámoiósdi, a Faltól fiaiig, a Naptárreform, a Mi lett volna, ha... A másik felére került 40 éves vagyok, Inga­órák, Téli napló újra hall­gatva is jó szórakozás, mint ahogy a Rádiókabaré-, a Te- lepódium-részletek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom