Szolnok Megyei Néplap, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-27 / 123. szám

1987. MÁJUS 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévé képernyője előtt Utóhangok Kőszeghez Kőszeg, egészen pontosan a Jurisics vár romantikus környezete ad otthont két­évenként az ifjabb korosztá­lyoknak készült televíziós programok, játékok, filmek seregszemléjének. Azzal a nem titkolt szándékkal, hogy mérlegre téve két év termésének legjavát, alko­tók, meghívottak, kritikusok hánnyák-vessék meg, milye­nek is a magyar gyermek- filmeknek szánt tévéműso­rok Az idén külön is azzal a hangsúllyal vétettek szem­ügyre a művek, hogy vajon mennyiben képesek hatni a fiatal nézők érzelmi világá­ra, továbbá, hogy mennyire ismernek önmagukra, saját világukra a gyermekek azok­ban az alkotásokban, ame­lyek az elmúlt két esztedő- ben születtek. S vajon mi­lyen mértékben ismernek arra a valóságra, amelyben élnek, amelyik körül veszi őket. Volt itt a versenybe válo­gatott 28 mű között — ame­lyet hétfőn, kedden és szer­dán látni lehetett egyéb­ként a televízió műsorában is, a tévé szinte egész nap megállás nélkül sugározta őket — mesejáték, ismeret- terjesztő munka, mai tárgyú tévéfilm; volt szellemes rajzfilm, szórakoztató mű­sor, lelkiismeret-ébresztő dokumentum. Mindebből egyértelműen kiderül: sok­színű a televízió gyermek- műsorokat készítő műhelyé­nek kínálata, s ez önmagá­ban is örvendetes. Talán csak a bábfilmek hiányoz­tak, pedig épp a Süsü, a sár­kány máig ható sikere bi­zonyítja, nagyszerű lehető­ségeket rejt e műfaj a gyer- meknézők tanulságokat is hordozó mulatfcatására. Ez a sokszínűség egyébként azért is figyelemre méltó, mert ahogy a kőszegi szemlén is többször elhangzott: bizony szűkülnek az anyagi lehető­ségek a kizárólag gyerme­keknek szánt művek készí­tésére. Ami kissé érthetet­len, ha arra gondolunk, hogy a televízió milyen nagy sze­repet játszik a gyermek ér­telmi és érzelmi fejlődésé­ben, hogy valójában ők a té­vé leghűségesebb nézői. Nagy szerepet játszhat, ha hivatása magaslatán áll, ha meggyőzően és vonzóan tud­ja tálalni azokat a magatar­tási és cselekvési modelle­ket, amelyek mind egyéni, mind társadalmi szempont­ból követendőek, példaérté­kűek. Ha nem azzal akar hatni például, ahogy néhány tévémunkából ez a szem­lén kitűnt, hogy oly módon ábrázolja a világot, mintha az bugyuta felnőttekből és csupa okos gyermekekből állna, s ez utóbbiaknak az lenne a dolguk, hogy amit amazok elrontanak, azt ők hozzák helyre, nem kevés ravaszsággal és természete­sen gyermeki jósággal. A két világnak ez a fajta szembeállítása hamis látsza­tot kelt és valójában képlet­nek sem igaz. Eszményien együtt cselekvő csapatokban jelennek meg itt a gyerme­kek, ami sajnos az életben ma már nem található meg. Csak az alkotók kiglancolt képzeletében! A gyermekek körében ugyanis ma már hiába keresnénk a Pál ut­cai fiúk nagyszerű közössé­geit, a tereken, a parkokban egészen másfajta csapatok csatangolnak vagy épp ban­dukolnak magányos fiatalok, őket azonban nem lehetett látni a képernyőn. A mai témájú filmekben, még a díjnyertes, a ragyogó Rut- kai Évára épülő A fantasz­tikus nagynéniben is az volt a szembetűnő, — egyéb ér­tékei mellett — hogy ez az eszményi csapatmodell mi­lyen tökéletesen működik, hogy a valóságosnál valójá­ban egy szebb gyermeki kö­zösségi világot varázsol a film a képernyőre. Sajnos, ezzel a dolgok igazsága szen­ved csorbát, mert a gyerme­keknél kritikusabban aligha nézi bárki is a világot. Őszinte a viszonyuk a kör­nyezethez, önmagukhoz, za­vartalan, s ezt az őszintesé­get igénylik akkor is, ami­kor a tükörbe néznek, az őket ábrázoló művészet tük­rébe. Ezért aligha véletlen, hogy az úgynevezett tévé­drámák közül azt a művet tüntették ki első díjjal, a gyermekközönség díjával — az ország tíz településén szavaztak URH-ad ón —, mely a legőszintébben tük­rözte konfliktusaikat. Arra voksoltak, amely egy kis­gyermek magányosságát, fe­szültségeit, majd arra való küzdelmét ábrázolta, hogy igaz barátokra tegyen szert. A világ legrosszabb gyereke — a legjobb magyar gyer- mek-tévéfilm lett a legille­tékesebbek ítéletében. őszinteség, igazság, mély­ség, tisztaság olyan erények, amelyek egyébként minden­féle műalkotásnak dicséreté­re válnak. Így tehát a kö­vetelmények oldaláról te­kintve a gyermekfilmek és -műsorok fesztiváljának alighanem egyik legfőbb ta­nulsága: a fiatalabb korosz­tályoknak készült progra­mok és a felnőtteknek szánt műsorok között lényegében nincs különbség. A jó mese­film kellemes szórakozás fel­nőttnek, gyereknek, egy­aránt. Persze akkor, ha a népi bölcsességet hordozó történetek, a mesét nem ag­gatják tele különféle díszí­tő, olykor népieskedő sallan­gokkal, ha nem művészked- nek a mesével, ha nem bo­nyolítják oly módon túl őket, hogy még felnőtt ésszel is alig lehet nyomon követni a történteket. A Csudakari­kást például úgy telitűzdel­ték hókuszpókuszokkal az alkotók, hogy közben elsik­kadt a lényeg, semmiféle ér-' zelmi visszhangot nem tu­dott kelteni, legfeljebb bosz- szúságot. Hiába történnek meg a csudák a karikás pat- togtaitására, az igazi csoda nem következik be: az ér­zelmi azonosulás csodája. A „környezetvédő” Leve­gőnk viszont azzal hagy mély nyomot a gyermekné­zőkben is, hogy szinte fel­nőtt módon figyelmezteti őket az éter szennyeződésé­vel együtt járó veszélyekre, de úgy, hogy egyben be is avatja őket az érintett prob­lémákba, hogy készüljenek fel ők is a káros hatások ki­védésére. Olyan problémák­kal szembesíti a fiatal né­zőket, amelyek megoldása alapvetően a felnőttek dol­ga ugyan, de amelyekkel ne­kik is előbb-utóbb szembe kell nézniök. Ez a fajta cse­lekvésre mozgósítás egészsé­ges formája a nevelésnek. Olyan világot mutat be ne­kik, a valóságosat, amelyik­be majd ők is előbb-utóbb belenőnek. De nehéz lenne kimutatni, hogy a Beszéd­művelés című dokumentum- műsor. amelyben az elbű­völő Montágh Imre társa­log tanítványaival a beszéd formáiról, beszéd és embe­ri magatartás, jellem kap­csolatairól. mennyiben gyer­mekprogram vagy pedig fel­nőttműsor. Korhatárok közé aligha lehetne szorítani, mert igaz és mélységes tar­talmával szétfeszít minden­féle korosztálybeli kerete­ket. Mint minden igazán jó gyermekműsor! Mint a fel­világosodást bemutató kosz­tümös játék is a Cimbora külön kiadásában. Mert az is világos, „felnőtt beszéd" s nem gyermekieskedő gü­gyögés. Nem olcsón akar érzelmeket kelteni; drágán adja, amit ad, de amit ka­punk tőle, igazi érték. Tehát Kőszeg szerintem legfőbb tanulsága: minél több gyer­mekeknek szóló „felnőtt” programot, ahol a felnőtt egyáltalán nem a kort, ha­nem a magas minőséget je­lenti. Valkó Mihály Péntektől: ünnepi könyvhét Az idén május 29-én, pén­teken kezdődik és június 3-ig tart a magyar irodalom kiemelkedő kulturális ese­ménye, az ünnepi könyvhét — tájékoztatták a szervezők a sajtó képviselőit kedden Budapesten a Zeneművészek Klubjában. Az országos megnyitót ezúttal Nyíregy­házán, a Váci Mihály Me­gyei és Városi Művelődési Központban rendezik meg. A kulturális ünnep megnyi­tóján Berecz János, az MSZMP KB titkára mond beszédet. Zenitai Péter László, a Könywilág felelős szerkesz­tője elmondta, hogy 74 féle kiadvány kerül a boltokba, könyvsátrakba. A könyvheti listán a kortárs magyar szer­zők művei mellett külföldi írók kötetei, magyar törté­neti munkák, illetve tanul­mánykötetek is helyet kap­tak. Gazdag a néprajzi és a művelődéstörténeti válasz­ték,, s hat, a legkisebbeknek szóló könyv is napvilágot lá­tott. A gyermekeknek készü­lő, illetve az if jóságnak szó­ló könyvek között lesz egy induló sorozat első kötete: a Rózsafiú és Tulipánleány címmel kalotaszegi népme­séket ad közre az Akadémiai Kiadó. Az ötvennyolcadik könyv- ünnepre tizenöt kiadó 1 mil­lió 809 ezer kiadványt jelen­tetett meg. A legszélesebb ezúttal is a Magvető kínála­ta: a Körkép ’87, a Rivalda 85—86 és a Szép versek 1986 című antológiákkal együtt — amelyeket a könyvhét idején féláron árusítanak — össze­sen 27 kiadványt ad közre. Lesz kötete Moldova György­nek, Hernádi Gyulának és Nat Roidnak, azaz Tandori Dezsőnek is. A verskedvelők egyebek között Ágh István, Berták László és a Graves- díjas költő, Rakovszky Zsu­zsa új kötetével bővíthetik könyvtárukat. Csokonai Lili néven (álnéven?) új szerzőt is avat a kiadó: hogy való­jában ki írta a Tizenhét hattyúk című könyvet, arra eddig nem derült fény. Meg­jelenik Temesi Ferenc író szótár formáiban közreadott Por című regényének máso­dik kötete, L—Zs-ig. A kül­földi szerzők sorában szere­pel Vladimir Párái, s a Ha­mu és gyémánt írója, Jerzy Andrzejewski, Heinrich Böll, valamint az elmúlt év iro­dalmi Nobel-díjasa a nigé­riai Wole Soyinka. Az idei könyvhét több ér­dekességgel is szolgál. So­kak által hiányolt sorozat születik újjá a Minerva szer­kesztőség Magyar Mozaik ’86 című kiadványával, amely a Kossuth Könyvkia­dó írószemmel sorozata utódjának vallja magát. A kötetben a magyar valóságot faggató 23 írás, illetve 3 rá­diós dokumentumjáték szö­vege kapott helyet. A Kos­suth és a Magvető Kiadó kö­zös kiadványa, a Szép Szó című folyóirat számaiból nyújt válogatást. A kulturális rendezvény kezdetén az ország több vá­rosában, illetve a fővárosi kerületekben helyi megnyi­tókat rendeznek. A könyv­hét mintegy 600 író—olvasó találkozóra kínál alkalmat. Zenés hétfő este Szolnokon Vezényelt Medveozny Ádám — Kodály iskola Jubileumi előadása a Szigligetiben A Budapesti MÁV Szimfonikus Zenekart Medveczky Ádám vezényli Hétfőn este a megyeszék­hely két helyszíne kínált ki­emelkedő zenei programot. A Megyei Művelődési és If­júsági Központ színházter­mében a Budapesti MÁV Szimfonikus Zenekar lépett a közönség elé Medveczky Ádám vezényletével. A szim­fonikusok nagy sikerrel ad­ták elő Brahms B-dúr zon­goraversenyét (Opus 83.) Hegedűs Endre zongoramű­vész közreműködésével, majd a szünet után ugyan­csak Brahms második D-dúr szimfóniáját játszották. A művek interpretálásakor ma­gasszintű felkészültségről tettek tanúbizonyságot a mu­zsikusok. Pontos játékukkal nagyszerű kíséretet adtak a zongoraművésznek, aki a le­heletfinom „suttogásoktól” a mélyen átélt, fortéba hajló futamokig mindvégig uralta a darabot. Medveczky Ádám személyes jelenléte garanciát jelentett a sikerhez. A nem­zetközi hírű karmester kez­dettől fogva kézben tartotta az előadást, mellyel az első hangtól az utolsóig szinte együtt élt, együtt lélegzett, miközben apró vezénylési technikai elemekkel nyűgöz­te le a közönséget. A Művelődési Központ rendezvényével párhuzamo­san kezdődött a Szigligeti Színházban a Kodály Zoltán Általános Iskola Ének-Zene Tagozatának 25 éves jubileu­mi hangversenye. Varga Sándornénak, a városi párt- bizottság első titkárának kö­szöntő szavai után az iskola növendékei léptek színpad­A klarinétcsoport Händel- darabot ad elő ra. A műsorban gyermekda­rabokat adott elő a Tücsök Kórus, Händel Largó című művét a klarinét-csoport, egy Pusztafalusi leánytáncot a 3. a osztály tánccsoportja. Az egyesített vonószenekar Magyar táncokat szólaltatott meg, a majoréit csoport Müller Fejérváry indulójára táncolt. Az iskola nagykóru­sa XX. századi magyar szer­zők műveiből nyújtott válo­gatást, majd az összkar Ba­lázs Árpád Békedal, illetve Kodály Nagyszalontai kö­szöntő című darabjának elő­adásával ért véget a jubileu­mi koncert. » • ♦ örvendetes tény, hogy ta­vasz táján gombamód szapo­rodnak megyénkben és Szol­nok városában a zenei ren­dezvények. Márciusban, a nagyszabású Éneklő Ifjúság mozgalom indulásakor az ál­talános és középiskolákban egymást érik a programok, de sajnos meglehetősen sok­szor előfordulnak átfedések is. Nem egy évben megesett már, hogy négy helyszínen; a Tiszaparti Gimnázium au­lájában és a Pálfi János Mű­szeripari és Vegyipari Szak- középiskolában, valamint a Kodály Zoltán és a Ságvári Körúti Általános Iskolában egy időben zajlott a diákok Versenye. A kóruséneklés kedvelői ennélfogva futhat­tak egyik helyről a másikra, ha a bőség zavarában valar mennyi rendezvénybe bele akartak kóstolni. A szüntelen bolyongások láttán a Tisza­parti sétányon azt hihette a gyanútlan járókelő, hogy is­mét divatba jöttek nálunk a tömeges zarándokutak — Róma végcéllal. A krónikás is kapkodhatta a fejét, hogy melyiket válassza a négy is­kola közül. (Miután a felné- gyelést már néhány évszá­zada száműzték mindennapi gyakorlatunkból, találomra az egyik középiskola mellett döntött.) Az eset azóta már többször is megismétlődött, jóllehet, többnyire csupán két hely­színnel. Nagyszerű példa volt erre hétfőn este Szolnok városa, ugyanis a Szigligeti Színházban és a Megyei Mű­velődési Központban egy­aránt este hét órakor kezdő­dött az előadás. A két ran­gos eseményt érezhetően nem egyeztették a szervezők, s ennek következtében a szimfonikusok hangverse­nyén például mindössze nyolcvanegynéhány néző foglalt helyet az egyébként négyszáz lelket befogadó te­remben. A körültekintés nél­küli szervezés megosztotta a város komolyzene-barátait; bár búcsújárás nem indult egyik helyről a másikra, hi­szen ez végképp zavarta volna az előadásokat, az üre­sen maradt széksorok újfent jelezték, hogy a szervezők nem álltak helyzetük ma­gaslatán. Mert mit sem ér a bő választék, ha a ritka ze­nei csemegék egy időben kezdődnek... Jurkovics János Batthyány Kázmór hamvai Siklóson helyezik el Harmincéves az Ország-Világ 1957 májusában jelent meg első ízben a Magyar— Szovjet Baráti Társaság ké­pes hetilapja, az Ország- Világ. amely fennállásának három évtizede alatt kie­melkedő szerepet játszott abban, hogy hazánk lakos­sága reálisan és minél sok­rétűbben kapjon képet a Szovjetunióról, a szovjet em­berek életéről, a magyar és a szovjet nép sokoldalú kap­csolatáról, a barátsági moz­galom eseményeiről. A lap alapításának 30. év­fordulója alkalmából kedden ünnepséget rendeztek az MSZBT székházában, ahol Bíró Gyula, az MSZBT fő­titkára köszöntötte a szer­kesztőség kollektíváját. Az eseményen jelen volt Kar- valics László, az MSZMP KB osztályvezető helyettese és Bányász Rezső államtitkár, a Tájékoztatási Hivatal el­nöke. Az ünnepségen részt vett Ivan Bagyul, a Szovjet­unió magyarországi nagykö­vetségének tanácsosa, az SZBTSZ magyarországi kép­viselője. A siklósi vár gótikus ká­polnája lesz a végső nyug­helye Batthyány Kázmér re­formkori politikus, az első független magyar kormány külügyminisztere Párizsból hazahozott földi maradvá­nyainak. (Egy időben a vár volt a lakóhelye, ott fogal­mazta meg haladó politikai programját.) Mint a kedden tartott hely­színi sajtótájékoztatón el­mondták, a hamvakat tartal­mazó kettős, fém- és fako­porsót a középkori vár ud­varán ravatalozzák fel júni­us 6-án, a Várbaráti Kör tag­jai díszőrséget állnak, hét baranyai kórus egyesített ka­ra emlékhangversenyt ad. A magyar társadalom nevében Péter János, az Országgyűlés alelnöke emlékezik majd az 1849-es kormány külügymi­niszterére, a Habsburgok trónfosztását kimondó deb­receni országgyűlés tagjára. Majd a város és a szomszé­dos községek harangjainak zúgása közepette kísérik a koporsót a várkápolnába, amelynek padozatában he­lyezik el és kőtáblával jelö­lik meg a nyughelyei. Az eseményhez kapcsoló­dóan tudományos konferen­ciát rendeznek, amelyen a történeti kutatások új ered­ményei alapján méltatják Batthyány Kázmér életútját, politikai pályáját. Ax 1. a osztály Nyílik a rózsa című gyermektáncot mutatja be Fotók: Nagy Zsolt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom