Szolnok Megyei Néplap, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-27 / 123. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987 MÁJUS 27. Találkozó Santa Teresában Beszéd a bukaresti nagygyűlésen Az Argentína és Brazília közé beékelődött, területét és népességszámát tekintve is jóval kisebb Uruguay fő­városától majd 300 kilomé­terre lévő Santa Teresa erő­dítmény a helyszíne a dél­amerikai hármas csúcsérte­kezletnek. Függetlenségének kezdetén, a XIX. század el­ső felében az uruguay-i la­kosság harcát ebből az erőd­ből irányították a külső hó­dító visszaverésére. Most vi­szont éppen az összefogás szándékát jelképezi a Santa Teresa: hétfő óta Sangui­netti elnök vendége Raul Alfonsin argentin államfős s a tervek szerint csatlako­zik hozzájuk Jose Samey brazil elnök is. Az azonos gondokra, így az adósságválság nyomasztó terhére, a gazdasági növe­kedés lehetőségeinek feltá­rására kívánnak közös vá­laszokat keresni. Három la­tin-amerikai ország, amely­nek történelmi múltja ugyan sok közös vonást mutat, ám 'problémáikra a megoldást eleddig sohasem kutatták együtt. Mindhárom állam­ban a közelmúltban állítot­ták vissza az alkotmányos kormányzást a katonai dik­tatúrák után, Argentínában, Uruguayban, és Brazíliában egyaránt még kemény kihí­vással néz szembe a demok­rácia. Brazília adóssága' meghaladja a 100 milliárd dollárt, az év elején a ve­zetés rákényszerült a ka­mattörlesztés felfüggesztésé­re is. Argentína külső tarto­zása több mint 50 milliárd, s a kis Uruguayé is hat milliárd. A regionális együttműkö­dés és a politikai egyeztetés szükségességének felismeré­sét tanúsítja a mostani ta­lálkozó. Mind több szó esik Dél- Amerika műszaki és tudo­mányos együttműködéséről a kőolajkutatás, faz atom- energetika, avagy a mező- gazdaság terén. Ez is új vo­nás, hiszen eddig az Egye­sült Államoktól avagy Nyu­gat-Európától várták a „csodát”. A dél-amerikai hármas csúcs időzítése eb­ben a vonatkozásban nem véletlen. Üzenet ez a fejlett tőkés országok június elején esedékes velencei tanácsko­zásához: vegyék figyelembe Latin-Amerika eladósodásá­ból fakadó súlyos gazdasági, és következményeiben szoci­ális problémákat, egyébként hatalmas megrázkódtatás ér­heti az egész nemzetközi gazdasági rendet. Ortutay L. Gyula (Folytatás az 1. oldalról) kell fejleszteni és tökélete­síteni őket. Szó esett a szov­jet—román hosszú távú gaz­dasági, műszaki-tudományos együttműködésről, az együtt­működés minőségi szintjé­nek emeléséről. A felek nagy fontosságúnak mond­ták a dolgozó kollektívák közötti kapcsolatok kiépíté­sét, és kifejezték azon törek­vésüket, hogy a Szovjetunió és Románia együttműködé­se a két nép, a szocializmus és a béke érdekeit szolgál­ja. A nemzetközi helyzetről szólva ©orbacsov kijelentet­te, hogy a világban nemcsak egyes államok vagy állam­csoportok érdekei érvénye­sülnek. Vannak ezeken kívül általános, egymással össze­függő érdekek, és meg kell találni ezek egyeztetésének útját, meg kell tanulni egy­más érdekeinek tiszteletben tartását. Ennek az új gon­dolkodásmódnak fel kell vál­tania a nemzetközi élet kér­déseinek megítélésében ko­rábban érvényesült, elavult régit — mondotta a szovjet vezető. Nicolae Ceausescu megál­lapította, hogy a megvitatott kérdésekben a Szovjetunió és Románia álláspontja meg­egyezik vagy közel áll egy­máshoz. Az RKP főtitkára kitért a tőkés és a fejlődő or­szágok közötti ellentétekre. Megállapította, hogy e kap­csolatrendszerben károsan hat az egyenlőtlen csere és az eladósodás növekvő üte­me. Manapság a fegyverke­zési verseny beszüntetése nélkül egyetlen állam sem képes megoldani fejlődésé­nek kérdéseit. A nemzetközi helyzet átte­kintése során Mihail Gorba­csov és vendéglátója rámu­tatott: nagy jelentőségűek a szocialista országok azon kezdeményezései, melyek a nukleáris háború elkerülésé­re, a leszerelésre és a kato­MOSZKVA Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára vezeti a szovjet küldöttséget a Varsói Szerződés Tagálla­mai Politikai Tanácskozó Testületének május 28—29- én, Berlinben sorra kerülő ülésén — közölte keddi tá­jékoztatóján Jurij Gremitsz- kih, a szovjet külügyminisz­térium információs főosztá­lya vezetőjének első helyet­tese. nai szembenállás szintjének csökkentésére irányulnak. A tárgyalások elvtársi lég­körben, a nyíltság és a köl­csönös megértés légkörében folytak. Román—szovjet barátsági nagygyűlést tartottak ked­den délután Bukarestben az Államtanács palotájának kongreszusi termében Mihail Gorbacsov látogatása alkal­mából. A nagygyűlés elnökségé­ben foglalt helyet az SZKP Mihail Gorbacsov elége­detten szólt arról, hogy Ro­mánia és az RKP fejleszteni kívánja az együttműködést a Szovjetunióval, illetve az SZKP-val. Megállapította, hogy ennek minden feltétele megvan, s a Szovjetunió is kész mindent megtenni az együttműködés erősítéséért. Gorbacsov úgy fogalmazott, hogy a történészek a szo­cialista országok múltját ele­mezve bizonyára számos okot találnak majd egyes dönté­sek bírálatára, de az együtt­működés és az egység erősí­tésére irányuló politika he­lyessége vitán felül áll. Az SZKP KB főtitkára röviden elemezte azokat az okokat, amelyek a Szovjetunióban elkerülhetetlenné tették az átépítésnek nevezett refor­mokat. Ennek az elemzésnek a bevezetőjében Mihail Gor­bacsov kijelentette: a Szov­jetunióban tudják, hogy Ro­mánia egész sor nehéz prob­lémával küzd, és vannak olyan gondok, amelyek a mindennapi éleire is rá­nyomják bélyegüket. Annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a román kom­munisták és dolgozók képie­Mihail Gorbacsov kedden este részt vett a Bukaresti Nemzeti Színházban tiszte­letére rendezett gálaműso­ron. Vele együtt megjelent KAIRÓ Kairó déli villanegyedében kedden reggel ismeretlen tetteseik rálőttek az ameri­kai nagykövetség egyik au­tójára. A merénylők egy gépkocsiból nyitottak tüzet az amerikaiakat — köztük két diplomatát — a nagykö­KB főtitkára és felesége, Va- gyim Medvegyev. az SZKP KB titkára, valamint Nicolae Ceausescu, az RKP főtitká­ra, köztársasági elnök és fe­lesége, továbbá más román vezető személyiségek. A két ország himnuszának elhangzása és a nagygyűlés megnyitása után először Ni­colae Ceausescu mondott be­szédet. A román vezető után Mi­hail Gorbacsov emelkedett szólásra. sek lesznek megoldani eze­ket a nehézségeket. Gorba­csov ezzel összefüggésben ki­emelte, hogy az átalakítás koncepciója a Szovjetunió­ban nem egy valaki szemé­lyes akaratából, hanem a párt kollektív gondolkodása nyomán született. Ezután Mihail Gorbacsov többek között ezt mondotta: az átalakítás megvalósításá­nál az SZKP természetesen a Szovjetunió konkrét felté­teleiből indul ki Ezzel együtt figyelmesen tanulmányozzuk barátaink tapasztalatait, kí­sérleteit, széles körben fel­használjuk mindazt, ami megfelel körülményeinknek. Másrészt örömmel tölt el bennünket, ha a testvéri or­szágok a maguk számára hasznosnak találnak valamit abból az alkotó munkából, amit mi végzünk. Végezetül Mihail Gorba­csov szólt a Balkán-félsziget helyzetéről. A balkáni béke­övezet megteremtésére vo­natkozó, Románia és Bulgá­ria által előterjesztett javas­latról szólva hangsúlyozta: a Szovjetunió kész biztosítani az éhhez szükséges garanci­ákat. az előadáson felesége, Ra- isza Gorbacsova, ott volt továbbá Nicolae Ceausescu és felesége, Elena Ceausescu is. vétségre szállító fekete Peugeot—505-ösre. Az autó­ban ülő három személy kö­zül kettő könnyebben megse­besült. A tettesek elmene­kültek a helyszínről. SZÖUL A dél-koreai rendőrség brutalitása ellen kibontako­zott országos tiltakozás mi­att kedden lemondásra kény­szerült a dél-koreai kor­mány. Csőn Tu Hvan ál­lamfő a testületi lemondást azonnal elfogadta és új kor­mányt nevezett ki. Tanulmányozzuk barátaink tapasztalatait Az „Öböl-háború” háttere Az 1980. szeptemberben kirobbant iraki—iráni háborúnak mindig is tét­je volt az olaj és a Perzsa (Arab)-öböl biztonsága, a térség egyensúlya, az ot­tani víziutak szabadsága, használható­sága Az öbölben cirkáló Stark ame­rikai fregatt 37 tengerészének tragé­diája nyomán — egy véletlen iraki ra­kétatámadás miatt vesztették életüket a múlt héten — ez a lét most „emelke­dett”. Reagan amerikai elnök elrendelte, hogy az Öbölben szolgálatot teljesítő amerikai hajókról ezentúl lőnek min­den „gyanúsan, ellenségesen” viselke­dő harcigépire, ha a pilóta nem igazol­ja magát és tevékenységét megfelelő­en. Szovjet politikai körökben — moszkvai Pravda vasárnapi hírmagya­rázata útján — „vészjósló jelnek” mi­nősítették az amerikai hadihajók öböl­beli őrjáratozását, olyan jelnek, amely „beláthatatlan következményekkel fe­nyeget”. Borisz Pjadisev, a szovjet kül­ügyminisztérium információs főosztá- jának vezetője már egy héttel korábban kijelentette: az öböl térségében lévő ka­tonai feszültség csökkentésében való szovjet—amerikai együttműködés kia­lakításában „az első lépés az lehetne, hogy az Egyesült Államok csökkenti ottani katonai jelenlétét és aktivitását, és felhagy a térség agresszív irányvo­nalat követő erőinek támogatásával”. Miért fejlődtek idáig a dolgok? Az öböl térségében van a világ bizonyított olajtartalékának 56 százaléka. A het­venes évek közepén még a világon ke­reskedelmi forgalomba került nyers­olaj 41 százaléka haladt át a Hormuzi- szoroson, az öböl tengeri kijáratán, ta­valy év elején már csak 15 százaléka. Ám tavaly fordult a kocka; az olaj ol­csóbbodása miatt a nyugati félteke olajellátása a saját, drágábban termő forrásokból bizonytalanabbá vált. Az év végére ismét a Hormuzi-szoroson haladt át a kereskedelmi forgalomba kerülő olaj 35 százaléka. Az Egyesült Államok ellátásában 6-ról 15 százalék­ra nőtt az öböl-olaj aránya, Nyugat- Európában és Japánban még nagyobb jelentőségre tett szert. Az amerikai kor­mány a saját és szövetségesei érdeké­re egyaránt hivatkozik készültsége fo­kozásakor. Közben, ha lehetséges, még tovább nőtt az öböl katonai-stratégiai szerepe is az Egyesült Államok terveiben, bár­milyen messze is van az öböl az ame­rikai szárazföldtől. Ennek ürügyéül a Szovjetunió 1979 óta tartó afganisztáni segítségnyújtására és az 1980-ban ki­tört iraki—iráni háborúra hivatkoznak Washingtonban. A nemzetközi politikai háttér előtt azonban nem elhanyagolható a helyi erők mozgása sem. Az iraki—iráni há­borúban a felek kezdettől fogva töre­kednek egymás gazdasági életének megbénítására is — lévén OPEC-tag olajexportőr országok, a tüzet elsősor­ban az olajra összpontosítják. 1984. ta­vaszán megkezdődött a „tankhajóhá­ború”: Iraki repülőgépek Irán öbölbeli olajlétesítményeit és az iránba tartó, vagy onnan jövő olajszállító hajókat lö­vik. az iráni haditengerészet pedig az Irakba tartó kereskedelmi hajókat tá­madja, tekintet nélkül, azok nemzeti­ségére. Irán tavaly ősszel az Irakot támoga­tó kuvait hajóforgalmára is kiterjesz­tette támadásait. Idén eddig körülbelül 20 hajót ért az öbölben iráni támadás, 16 kuvaiti volt közülük. Kuvait a nagyhatalmak segítségét kérte. Nagy-Britannia és Franciaország elzárkózott. A Szovjetunió három olaj- szállító hajót adott bérbe Kuvaitnak, hogy azok, szovjet zászló alatt közle­kedve, e tekintély révén megfontolásra késztessék az esetleges támadót. A szovjet fél az ezzel kapcsolatos iráni rosszallást is tudomásul vette, sőt, az­után is vállalta a kuvaiti hajók „zá.sz- lóvédelmét”, hogy május elején egy szovjet kereskedelmi hajóra már irá­ni ágyútűz zúdult, ugyancsak Kuvaittól nem messze. Ám tíz napp»al ezelőtt az egyik szovjet tankhajó, a Csujkov Mar­sall, eltévedt aknára futott és megsé­rült nem messze kuvaittól. Emberélet­ben nem esett kár. Az akna hovatarto­zását ezúttal még nem sikerült kiderí­teni. Egy nappal később érte a nem szándékos iraki rakétatámadás az ame­rikai fregattot, majd következett az amerikai fenyegetés — pedig közben az amerikai kormány is tárgyal kuvaittal arról, hogy a 22 egységből álló kuvaiti tankhajóflottából 11 amerikai zászló alatt hajózhatna. Az öbölbeli békés szovjet—amerikai együttműködés, béketeremtő kiállás le­hetősége így fajult egyik pillanatról a másikra veszéllyel terhes új helyzetté — annak nyomán, hogy az amerikai kormány reflexszerűen a katonai tevé­kenység fokozására használja ki a fej­leményeket. A londoni stratégiai tanul­mányok intézete szerint az amerikai flotta 1948 óta tevékenykedik az öböl­ben. s a mostanában ott cirkáló 15 kül­földi hadihajó közül 7 amerikai, 2 brit. a többi pedig francia és szovjet, ám ez utóbbiak csak alkalmilag látogatnak be az Indiai-óceánról. E számok is jelzik, ki csökkenthetné a feszültséget. ha akarná. Téma a nemzeti megbékélés Szovjet-afgán diplomáciai csúcs Az afganisztáni nemzeti megbékélési program meg­valósítása állt a középpontjá­ban annak a megbeszélés­nek, amelyet kedden folyta­tott Moszkváiban Eduard Se- vardnadze, az SZKP KB PB tagja, szovjet külügyminisz­ter és Abdul Vakil, azANDP KB PB tagja, afganisztáni külügyminiszter. Vakil cseh­szlovákiai, lengyelországi és bulgáriai látogatásáról ha­zatérőiben állt meg a szovjet fővárosban. A szívélyes, elvtársi lég­körű találkozó során az af­gán külügyminiszter elmond­ta, hogy a megbékélési fo­lyamat bővül. Több mint 1600 nemzeti megbékélési bi­zottságot hoztak létre, 1800 gyűlést tartottak. Sok vezető pKDsztna került párton kívüli személy. Mintegy ötvenezer menekült tért vissza Pakisz­tániból, Iránból és máshon­nan az országba — mondot­ta a miniszter. A miniszter- tanács mellett a visszatérők ügyeivel, beilleszkedésük se­gítésének kérdéseivel foglal­kozó irodát hoztak létre. Abdul Vakil beszámolt or­szága bővülő nemzetközi kapcsolatairól, hangsúlyozta mostani látogatásainak je­lentőségét, külön szólt az af­ganisztáni—indiai kapcsola­tok jelentőségéről. Eduard Sevardnadze kife­jezte országa teljes támoga­tását az afganisztáni kor­mány politikája iránt és hangsúlyozta, hogy a Szov­jetunió továbbra is segítsé­get fog nyújtani a barác-' Af­ganisztánnak. Szocialista tudósítók megkülönböztetése Egyoldalú megkülönbözte­tő rendelkezésekkel korlá­tozza a szocialista országok újságíróinak tevékenységét az Egyesült Államok kül­ügyminisztériuma. Az érin­tett országok nagykövetsé­geihez eljuttatott diplomá­ciai jegyzék szerint a szoci­alista országok — köztük hazánk — újságíróinak visz- sza kell szolgáltatniuk a kül­ügyminisztérium épületébe szóló állandó belépőket, amellyel részt vehettek a minisztérium napi sajtótájé­koztatóin. Ezentúl minden sajtórendezvényen csak elő­zetesen kért engedéllyel ve­hetnek részt, s csak megha­tározott napszakban. A külügyminisztérium na­pi sajtótájékoztatói a külföl­di tudósítók számára nyilvá­nosak, azokon eddig minden, a minisztériumhoz akkredi­tált tudósító szabadon részt vehetett, megfelelő igazol­vány birtokában. A korláto­zó rendelkezés nem tartal­maz érdemi indoklást, és ki­zárólag a szocialista orszá­gok tudósítóit érinti. Az intézkedés további ki­hatásai egyelőre nem ismere­tesek. Mivel eddig a kül- ügyminisztériumi belépő megadása jelentette az ala- pot az egyéb akkreditálások — Kongresszus, Fehér Ház — engedélyének kérelmezé­séhez, kérdéses, hogy a to­vábbiakban ez miiként való­sul meg. A külügyminisztériumi in­tézkedéssel egyidejűleg kor­látozták a tudósítók belépé­sét a Pentagon sajtóirodájá­ba is. * Moszkvában elmondták; a Szovjetunió nem a „szemet szemért, fogat fogért” elvből indul ki, és nem tesz hason­ló megkülönböztető intézke­désekét az amerikai újság­írókkal szemben. Súlyos tűzvész puszított a tokiói elektromos művekben. A vegyi oltóanyagok füstje elárasztotta a környéket. A tűz kö­vetkeztében hárman életüket vesztették (Telefotó — AP — MTI — KS) Nicaragua Ellenforradalmárok újabb szabotázsa Az Egyesült Államok tá­mogatását élvező nicaraguai ellenforradalmárok felrob­bantották Nicaragua Esteli nevű megyéjében a nagyfe­szültségű távvezeték egyik tartóoszlopát. A szabotázs miatt áram nélkül maradt az ország négy északi megyéje — jelentette hétfőn este a „Voz de Nicaragua” nevű hi­vatalos rádióadó. A rádió emlékeztetett ar­ra, hogy az elmúlt hónapwk- ban ellenforradalmárok már tucatnál több hasonló szabo­tázscselekményt hajtottak végre. A rádió szerint a san­dinista rendszer ellen harco­ló erők számára az amerikai titkosszolgálat új taktikát dolgozott ki: miután az el­lenforradalmárok a fegyve­res harcban súlyos veresége­ket szenvedtek, most az or­szág gazdasági létesítménye­it vették célba A nicaraguai nemzetvé­delmi minisztérium hétfőn azt közölte, hogy a sandinis­ta hadsereg járőrei az or­szág középső részén tűzharc­ba keveredtek egy ellenfor­radalmár csopjorttal. amely­nek tagjai szintén távveze­ték-oszlopot p*róbáltak fel­robbantani. A katonák ezt megakadályozták és négy el­len forradalmárt megöltek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom