Szolnok Megyei Néplap, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-25 / 121. szám

1987. MÁJUS 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Telekábel Híradós és Ve­gyesipari Ksz mutatta be a műholdas tévé-vevőberende­zéseket, különböző antenna- rendszereket Érdekességek a BNV-n Volkswagen és Suzuki alvázra tervezett Ikarus mikrobuszok is nagy elismerést kaptak Nagy az érdeklődés a Szolnoki Vas- és Faipari Kisszövetkezet nagynyomású gőzkazánjai iránt A BHG „titkárnő”-telefonja A Jászberényi MICOOP által kifejlesztett programozható el­lenőrző berendezéssel a BNV idején, a standon is termelnek — a termék nemcsak kiállítási darab Rács az ajtón Mégpedig azon az ajtón, amin keresztül esetleg szo­rult helyzetben a tetőn ke­reshetnének menedéket a segítség megérkezéséig a rászorulók. A tűzoltók a középmagas és magas há­zak tetőkijárati ajtaját szakszerűen kiürítési útvo­nalnak nevezik, mi azon­ban nevezzük csak a ne­vén: a menekülés ajtaja. (Anélkül, hogy az ördögöt a falra festeném, alkalma­sint azok az ajtók ember­életet menthetnek!). Nem is hoznám szóba a dolgot, ha ezek az ajtók megfelelnének a célnak. No, nem azért nem felel­nek meg, mert nem ajtók, hanem azért, mert gondos kezek egy helyütt bezárták, másutt két lakatot higy- gyesztettek rá, a harma­dik helyütt pedig még vas­ráccsal is ellátták. A kul­csok minden esetben jó helyen: vagy a közös kép­viselőnél, vagy a házmes­ternél (a földszinten). Mindezek a szolnoki pél- dák.Teszem hozzá rögtön: nagyon rossz példák. Ehhez hasonló furcsa és kicsit riasztó példákkal persze még szolgálhat a tűzoltóparancsnokság. Az egyik ilyen rnagap épület házmesterét villámcsapás­ként érte a hír: az üveg- szekrény mögötti telefon közvetlenül a tűzoltóság ügyeletén csörög. Nem tud­ta. Vajon miért nem? Hány perc (és hány ezer forint, másról nem is beszélve!) veszteséget jelenthet az ilyen tudatlanság? No és az emeletenkénti csatlakozó­val ellátott vízvezeték- rendszer, ami a tűzoltók mentőmunkáját segítené? No, persze, hogy néhány helyütt ügyes kezek meg­dézsmálták már, így adott esetben hiába helyeznék víznyomás alá, a víz nem jutna el oda, ahová kell, mert menet közben már megcsapolták. A sor folytatható. Sajnos. A Szolnoki Tűzoltópa­rancsnokság nemrég kör­levelet küldött ki az emlí­tett lakóházak kezelőinek, használóinak, hogy az írás elején említett ajtókat te­gyék szabaddá, mert „az építményt úgy kell kialakí­tani, hogy tűz, vagy rob­banás esetén az ott tartóz­kodók eltávozhassanak, il­letve eltávolíthatók legye­nek”. Akik a lakatokat, rácso­kat elhelyezték azzal véde­keznek, hogy hívatlan éj­szakai vendégek húzódnak meg a liftek szerelő aknái­ban, beveszik magukat a tetőre. Meglehet. Ám egy tűz esetén...? Gyakori el­lenőrzéssel a csövesek ki- tessékelhetők. De föltehető egy üvegszekrény is, ami­ben az ominózus kulcs la­pul. Veszély esetén csak be kell törni az üveget. Ez persze csak egy lehetőség, nyilván számos jobb is van. Mindegyik jobb a je­lenlegi helyzetnél. Ha bár­melyiket is megvalósítanák e házak önkényes lakat- és rácskészítői, akkor a ' la­kóknak nem kellene saját biztonságuk érdekében a tűzoltósággal levelezniük. — h — Tiszafüreden Ifjúsági békemajális Ifjúsági békemajálist ren­dezett szombaton Tiszafüre­den a Hazafias Népfront és a KISZ városi bizottsága. Az esemény színhelyéül koráb­ban a Holt-Tisza-partot vá­lasztották a szervezők, bízva a kellemes, napsütéses idő­ben. Nos, ez elmaradt, bár a résztvevők szemerkélő eső­ben is jól szórakoztak a programokon. Szabó Zoltán­nak, a KISZ városi bizottság titkárának megnyitója után elsőként autós-motoros ügyességi versenyre került sor. Az autósoknál harminc­kilencen, a motorosoknál ti­zenegyen vállalkoztak a fel­adatok teljesítésére, ami ko­rántsem vetekedett az autós kaszkadőrök produkciójával, de segített különböző veze­tési szituációk gyakorlásá­ban. Ezt követően a Magyar Ifjúsági Kupa kispályás lab­darúgó-torna városi döntő­jének csapatai léptek pályá­ra. A tét a megyei döntőbe jutás volt, s a szereplési le­hetőséget a Ganz Danubius helyi gyárának együttese nyerte el. Az egyre erősödő eső dél­utánra a művelődési köz­pontba parancsolta a béke­majális résztvevőit. Itt az abádszalóki általános iskolá­sok és a Szőke Tisza citera- együttes adott műsort, majd a helyi sportegyesület karate szakosztályának tagjai adtak ízelítőt a különleges sportág­ból Molnár Balázs edző ve­zetésével. Az egésznapos rendezvény a Névtelen Nul­la együttes koncertjével zá­rult. Átképzés állami pénzen Egy lehetőség három éve A mérleg: 12 cégy 694 dolgozó és 5,8 millió forint Lassan négy esztendeje lesz annak, hogy megjelent az a jogszabály, ami bevezette a munkaerő-gazdálkodásban az átképzési támogatás intézményét. Ahogy mondani szok­ták, „jó sajtója” volt akkoriban foglalkoztatáspolitikánk ez új elemének. Sokat vártunk tőle, talán egy kicsit többet is, mint amire alapvetően hivatott és képes. Akkor úgy tűnt, hogy fel­gyorsíthatja és elősegítheti egy racionálisabb termelési szerkezet kialakítását. Az átképzési támogatás lehető­séget teremtett ugyanis arra, A támogatási rendszer lé­nyege az, hogy az új szakmá­ba, új munkaterületre átirá­nyított dolgozók a betanítás ideje alatt megkaphatják a korábbi átlagkeresetüket, és a különbözetet a vállalatnak az állami költségvetés meg­téríti. Kezdetben még élt egy előírás, miszerint a támoga­A várt kedvező folyamatok azonban egyelőre késnek. Gazdaságunk szerkezetének átalakulása lassú, ennek okai azonban már messze túlmu­tatnak mind az átképzési tá­mogatás, mind pedig a mun­kaerő-gazdálkodás határain. A szerkezetátalakítás ugyan­is korántsem csak elhatáro­zás kérdése. Beruházások kellenek hozzá, a beruházá­sokhoz pedig pénz, és mivel annak bizony szűkében van­nak gazdálkodó szervezete­ink, a támogatási rendszer hatásai sem erősödhettek fel igazán. Eredmények azonban így is vannak, s ez egy pillanatig sem vonható kétségbe. Az el­ső esztendőben, 1984-ben, amikor mindez még vado­natúj lehetőség volt, és az ötven, illetve húsz százalé­kos iétszámminimum is „élt”, az országban összesen tizenkilenc helyen vették mindössze igénybe a támoga­tást. Köztük azonban már ott volt az első két megyénk­ben cég, nevezetesen a Tisza Cipőgyár és az Orion jász- fénysaarui gyára is. Egy esztendővel később, 1985-ben, újabb hat megyei gazdálkodó szervezet jelent­kezett a lebonyolítást végző megyei tanácsnál, hogy a ter­vezett átcsoportosításhoz tá­mogatást kérjen. Ez az ütem tavaly is folytatódott, így Az idén lesz 140 esztende­je, hogy 1847. szeptember 1- én ünnepélyesen megnyitot­ták a pest—szolnoki vasút­vonalat, az ország második vasúti pályáját. Az első gőz­mozdony vontatta szerelvény három és fél óra alatt tette meg diadalútját Pest és az alföldi megyeszékhely kö­zött. A szolnoki avatóünnep­ségen többek között gróf Széchenyi István, Kossuth Lajos és Jókai Mór is részt vett. Mint a korabeli lapok írták: a szolnoki vasútvonal megnyitása megteremtette az összeköttetést a Tisza és a Duna-mellék, a tejjel-méz- zel bővelkedő alföldi síkság és az ország központja kö­zött. A vasúti múltjának, ha­gyományainak tisztelete je­léül Szolnok Város Tanácsá­nak és társadalmának dédel­getett vágya, hogy az ország egyik legnagyobb vasúti cso­mópontján a MÁV-val és a Közlekedési Múzeummal kö­zösen vasúti múzeumot és skanzent létesítsen. Ehhez a feltételei is kedvezőek, Kö- zép-Európa egyik legkorsze­rűbb személy-, illetve ren­dezőpályaudvarának megépí­tését követően a közeljövő­ben új konténer pályaudvar is épül a városban. Ennek következtében az ó-szolnoki hogy a gazdaságtalan, vesz­teséges munkaterületekről előnyös feltételek mellett le­hessen átirányítani a dolgo­zókat olyan helyekre, ahol hatékonyan foglalkoztatha­tók. tás csak akkor járt, ha egy- időben legalább ötven em­ber, vagy a cég dolgozóinak húsz százaléka került új munkaterületre. Egy év múl­va azonban még ezt a korlá­tozást is eltörölték, s ma már akár egy ember átkép­zéséhez is kérhető az állami segítség. 1986 végéig Szolnok megyé­ben összesen 12 cég igényelt és kapott összesen 694 dolgo­zó átképzéséhez mintegy 5,8 millió forintnyi állami se­gítséget. Átfutva az igénylők listá­ját, azonnal szembetűnik, hogy a többségük szövetke­zet, és közöttük képviselve van mindegyik ágazat. (A kép teljességéhez tartozik még, hogy már az idén is akadt öt igénylő gazdálkodó szervezet.) Tovább tallózva látható, hogy a célok között egyaránt szerepel vállalaton belüli és vállalatok közötti átcsoporto­sítás, bár többségben kétség­telenül a gyárkapun belüli átirányítások vannak. Kérdéses persze, hogy mit takarnak a felsorolt adatok; hogyan kell, hogyan lehet azokat értékelni? Az min­denesetre tény, hogy Szolnok megyében jelenleg 264 ezer aktív — tehát munkavállaló korú — ember él, s közülük 196 ezerre tehető a ténylege­sen is foglalkoztatottak szá­ma. Ha ez utóbbit összevet­jük az átképzési támogatás­ban részesültek alig hétszáz- nyi számával, akkor kiderül, hogy a foglalkoztatottaknak még á fél százalékát sem te­szik ki azok, akiknek ilyen formában kellett új munka­helyre menniük. Ennek a legóvatosabb becslések sze­pályaudvart, ahol az 1847- ben épült első klasszicista stílusú felvételi épület, az úgynevezett indóház is áll, fokozatosan visszafejlesztik. Az indóház jó alkalmat kí­nál a vasúttörténeti múze­um létesítésére, a felszaba­duló vágányokon pedig el­helyezhetnék a régi gőz- mozdonyokat, személy- és teherkocsikat, a különféle korabeli eszközöket, tárgya­kat. ma már ritkaságszámba menő vasúti kuriózumokat. Elképzeléseik szerint az alföldi megyeszékhely érté­kes és különleges idegenfor­galmi látványosságát 1997- re, a pest—szolnoki vasút­vonal megnyitásának a 150. évfordulójára avathatnák fel. Az ügyben döntés a kö­zeljövőben várható. A MÁV Nosztalgia Bizottságának képviselői a napokban jár­tak Szolnokon és a tanács vezetőivel tanulmányozták a múzeum és skanzen létesíté­sének lehetőségeit. Mint el­mondották, Szolnokon kívül a főváros, Eger és Vác is pá­lyázik, a jelek azonban azt mutatják: a legjobb feltétel­lel Szolnok rendelkezik. Az ügyben a végleges döntést a közlekedési miniszter mond­ja majd ki. — endrész — rint is a többszörösére rúg a megyében azdknak a munka­helyeknek a száma, ahol a dolgozók foglalkoztatása nem elég hatékony. Így igazán nagy és felgyorsult munka­erő-mozgásról tehát nem be­szélhetünk. Az átképzési támogatás rendszeréhez kapcsolódott a közelmúltban egy újabb, a tervszerűbb munkaerő-gaz­dálkodást segítő lehetőség, a felmondási idő meghosszab­bítása. Az a gazdálkodó szer­vezet, amelyik egyszerre leg­alább tíz dolgozójának fel akar mondani, és ezt három hónappal előbb bejelenti az illetékes munkaközvetítő szervnél, akkor a felmondási idő — maximálisan hat hó­napig — meghosszabbítható. Természetesen csak akkor (és csak addig), ha (és amed­dig) a munkaközvetítő nem tud megfelelő munkahelyet találni a dolgozóknak. (A felmondási idő meghosszab­bítása alatt kifizetett mun­kabért az állami költségve­tésből visszatérítik a válla­latoknak.) Folyamatokat erősíthetnek Megfelelő munkahely alatt ebben az esetben azt kell ér­teni, hogy feleljen meg a dolgozó egészségi állapotá­nak és képzettségének, tíz százaléknál ne járjon na­gyobb keresetcsökkenéssel, és a munkavégzés helye ma­radjon belül a kétórás ingá­zási körzeten. A munkavállalók érdekeit szolgálja, hogy amennyiben a meghosszabbított felmon­dási idő alatt sem akad meg­felelő munkahely, úgy a munka nélkül maradt dolgo­zó elhelyezkedési támogatást kap. Három hónapig az elő­ző kereset háromnegyedét, újabb háromig pedig a hat­van százalékot. Az említett eszközök tehát — az átképzési támogatás és a felmondási idő meghosz- szabbítása — a tervszerű' munkaerő-gazdálkodást, egy racionálisabb foglalkoztatás kialakítását hivatottak szol­gálni. önmagukban azonban csak segédeszközök. Folya­matokat erősíthetnek, de hogy alapvetően befolyásol­ják a gazdaság működését, arra önmagukban nem al­kalmasak. L. M. L. „Napházak” egységcsomagból A napenergia hasznosítása az utóbbi években hazánk­ban is polgárjogot nyert, s már több vállalat, szövetke­zet és intézet készít beren­dezéseket, felszereléseket, amelyek a napsugárzás köz­vetítésével vizet melegíte­nek háztartási, tisztálkodási, fűtési célokra. E kimeríthe­tetlen energiaforrás alkal­mazásának elterjedését jól szolgálja most, hogy a Cső­szerelőipari Vállalat befe­jezte azt a többéves műsza­ki fejlesztést, amelynek alap­ján nemcsak a napenergia hasznosításához szükséges egyik-másik berendezés — napkollektor, bojler, szi­vattyú, stb. —, hanem vala­mennyi tartozék és szerel­vény gyártására, beszerzésé­re és forgalmazására is be­rendezkedett. Ehhez a komp­lex napenergiás melegvízel­látó rendszerhez tartozó ele­meket pedig egységcsoma­gokban kínálják, hogy a tel­jes készletet egyszerre kap­ják kézhez a felhasználók. Az egységcsomaghoz közért­hető szerelési vázlatot is mellékelnek, amelynek se­gítségével bármelyik vízve­zeték-, vagy fűtésszerelő könnyen összerakhatja a „napház” melegvízellátó be­rendezését. Kezdetben 50 embernek Többségük szövetkezet A megyeszékhelyen Vasúti múzeum és skanzen tervei

Next

/
Oldalképek
Tartalom