Szolnok Megyei Néplap, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-23 / 120. szám

mtflNfnM Tint iilolciíilc 1987. MÁJUS 23. Ahol nemcsak támogatnak, követelnek is Darugyári fiatalok Kerekaaztal-boszólgetós Tiszafüreden Gulyás István NÉPLAP: — Nemcsak a fiatalok számából, hanem a káderpolitikából is megítél­hető az, hogy egy-egy üzem­ben hogyan foglalkoznak az ifjúsággal... NAGY ISTVÁN: — Azt hiszem, önmagáért beszél az, hogy a főmérnökünk har­minckét éves, a főkönyve­lőnk ugyanennyi, az szb-tit- kár harmincéves, és a főosz­tályvezetők többsége is annyi. Szakmunkáslétszá­munk alacsony életkora ab­ból adódik, hogy saját ne­velésű gárda a mienk. Gyá­runk megalakulásától kezd­ve foglalkozunk szakmun­kásképzéssel. Vállalatunk ré­gi tradíciói a mi gyárunk­ban is éreztetik hatásukat az ifjúsággal való foglalkozás­ban. A vezetői munka napi, szerves részét jelenti ez, nem csupán egy-egy napi­rendet valamilyen értekezle­ten, — legyen szó a lakás­hoz jutásról, a pályakezdés könnyítéséről vagy bármi másról. NÉPLAP: — Mivel bizo­nyítható ez? GULYÁS ISTVÁN: — Említhetem például azt, hogy a közel másfél milliós lakástámogatási alapból ré­szesülő harminckét dolgozó közül huszonnyolc harminc év alatti. Segítjük azt is, hogy a pályakezdők nálunk verjenek gyökeret. Azok a szakmunkások például, akik négyes-ötös átlaggal végzik az iskolát, a gyengébb ered­ményt elérőknél két-három forinttal magasabb (23—25 forintos) órabért kapnak. Azok, akik a mi gyárunkat választják első munkahe­lyül és tanulmányi idejük alatt ösztöndíjban nem ré­szesültek, 7—9 ezer forintot kapnak. A volt ösztöndíja­sok pedig 5—6 ezret. A dip­lomások ugyanebben az esetben 10—12 ezer forinthoz jutnak. NÉPLAP: — Elég ez a szakgárda biztosításához? GULYÁS ISTVÁN: — Sajnos nem. Gyárunk átlag­bérszínvonala tizenötezer forinttal van a vállalati át­lag alatt. Régebben a kör­nyéken nálunk volt a leg­jobb a kereseti lehetőség, de ez már a múlté. Hátrányunk megszüntetését célul tűzte a vállalati szakszervezeti bi­zottság is. NAGY ISTVÁN: — A kör­nyékbeli üzemek csábító ha­tása már érződik, de azért a szakmunkások tekinteté­ben nincs alapvető gondunk. Sokkal inkább érezzük a fia­tal. alkotni vágyó közgazdá­J szók és műszakiak, tervezők hiányát. Termékeink tervei Pesten készülnek. A legki­sebb hiba, vagy ésszerű mó­dosítás megbeszélése is igen körülményes így. Exportra kerülő termékeink árát nem emelhetjük, ezért belső fej­lesztések, szervezések, gyárt­mánykorszerűsítés. egyszó­val a helyi lehetőségek jobb kihasználása miatt kellene a felsőfokú végzettségű gárda létszámát növelni. NÉPLAP: — Óhajtással ez nem megy... GULYÁS ISTVÁN: — Meg tudjuk könnyíteni számukra a lakáshoz jutást. Nyolcvan­százezer forint erejéig segít­hetjük őket. De hát így sem tudjuk megteremteni azt a szellemi kapacitást, amire szükség volna. VARGA IMRE: — A fiatal szakmunkások is igyekeznek már innen több irányba ori­entálódni. Az egyik legaktí­vabb KlSZ-tagunk havi jö­vedelme például ’78 óta mindössze három négyszáz forinttal növekedett. Az ilyen tények miatt „kötele­ző” a fiatalok számára a másodállás, a gmk. Ez vi­szont károsan hat a mozgal­mi munkára. NÉPLAP: — És milyen kiutat lát a gyári KISZ-bi- zottság? VARGA IMRE: —Úgyvé­lem, akkor lehet ezt a folya­matot visszafordítani, az if­júsági szervezet tekintélyét, növelni, ha valamit nyújta­ni is tudunk a fiataloknak, ha jobban képviseltetjük ér­dekeinket. Kevés az, ha csak a gyári „négyszögben” beszélünk róluk. Az egy éve megújult KISZ vezetőségek kellő kiindulási alapot te­remtettek ehhez. NÉPLAP: — Mit hozott a tanulóév? VARGA IMRE: — Tavaly még ad-hoc rendezvényeink voltak, az idén viszont ki­dolgozott programmal ren­delkezünk. Lehetővé vált számunkra a gyáron belüli szerződéses munka. Ilyen módon szerveztük meg a Petőfi úti régi telep bontá­sát. Most már — előre meg­határozott összegért — szel­lemi munkára is köthetünk szerződést a gyár vezetőivel. A régi telep bontásáért já­ró összeget a május 23-i va­sas majálisra fordítjuk. Aki él és mozog az ifjúsági mozgalom területén, az ott lesz az egész városból. Gaz­dag programmal a KISZ 30. jubileumát is ünnepeljük majd. Varga Imre NÉPLAP: — A fiatalok jó munkahelyi közérzete nemcsak anyagiakon mú­lik... VARGA IMRE: — Büsz­kék vagyunk arra, hogy a Ganz-fa ötletét vállalatunk egésze átvette. Ennek az a lényege, hogy a gyárban lé­vő fára rézből készült név­táblájukat elhelyezik a ná­lunk végző fiatalok, ott kö­szöntik őket a vezetőik és adják át nekik a pályakez­dés megkönnyítésére szánt összeget. Érzelmileg is job­ban kötődgek így az üzem­hez a fiatalok. Másként is segítjük ezt a folyamatot. Mivel a város sportélete erősen futball- centrikus. gyári sportegye­sület alakításához kértük a vállalat vezérigazgatójának a segítségét. Meg is kapjuk. Már zajlanak a tárgyalások arról, hogy milyen szakosz­tályokat veszünk át. Társa­dalmi munkában teniszpá­lyát alakítunk ki egy régi kispályás labdarúgó pályá­ból. Nagy rá az igény, ön­fenntartó is lehet. NÉPLAP: — Érzi-e a KISZ a helyi gazdasági-tár­sadalmi szervek segítőkész­ségét? VARGA IMRE: — Jó partnerek minden vonatko­zásban. GULYÁS ISTVÁN: —Kö­zös á felelősségünk a fiata­lokért. NAGY ISTVÁN: — Az üzemi pártvezetőség túllé­pett a számonkérés körén. Segíti is a KISZ-t, nemcsak azt hajtogatja, hogy az mi­lyen rosszul dolgozik. Azt azonban hadd jegyezzem meg: lemondást is jelent, ha állandóan azt hangoztat­juk, hogy nehezedtek a fel­tételek az ifjúsági mozga­lom számára. Más területek ellenpéldával szolgálnak. Az egy éve alakult Vöröskeresz­tes szervezet például nagy­szerű eredményeket ért el. Mi is hibásak vagyunk az­ért, mert eléggé beszűkült „körben’’ gondolkozunk és megfeledkezünk a fiatalok olyan rétegeiről, melyek tag­jai jó szóra várnak. Eseten­ként jogos követelményeket sem támasztunk. Nem mond­juk például senkinek, hogy a sok lakástámogatásra váró közül azért is őrá esett a vá­lasztás, mert az ifjúsági mozgalomban kifejtendő plusz munkájára, közéleti szereplésére is számít a ve­zetőség. NÉPLAP: — Egy mondat­ban kifejtve mit várnak a gyári ifjúsági szervezettől? NAGY ISTVÁN: — Nem fáklyás felvonulást, hanem mindennapi politikai jelen­létet. ^ Nagy István A Ganz- Danubius Hajó- és Darugyár tiszafüredi gyá­ra a környék legnagyobb, legtöbb embert foglalkoztató üzeme. A szakmunkástanulókkal együttesen ezerkétszázas létszámú kollektíva átlagéletkora viszonylag alacsony. A harminchárom éven aluliak létszáma . ötszázhuszonnégy. Mellettük igen sok a 35—40 éves. Ezért a fiatalokkal fog­lalkozás ebben a gyárban nem „felülről” előírt kötelesség, hanem a mindennapi élet kényszere. Erről tartottunk egy „kis kerekasztal-beszélgetést” a gyáriak közül Nagy István párttitkár, Gulyás István szb-titkár és Varga Imre KISZ- titkár részvételével. Lapunkat Simon Béla képviselte. Közei a mozgalomhoz, közei a azakmúhoz Szövetkezet az iskolában Iskolaszövetkezet alakult Szolnokon, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakkö­zépiskolában. A szövetkezeti csoportosulásra — hasonló működik az országban, Deb­recenben — egy tavalyi mi­nisztertanácsi rendelet te­remtett lehetőséget, önálló, saját működési szabályzatot dolgoztak ki és fogadtak el az alakuló ülésen, miszerint a szövetkezetnek az intéz­mény bármely tanulója és alkalmazottja tagja lehet, amennyiben részjegyet vált. Minden mintha igazi lenne. S az is. Sokféle igény, ötlet, és le­hetőség kereszteződésében jött létre ez az iskolabolt. Csak a legfontosabbak közül néhány: korábban az épület­ben működő büfé a diákok pénztárcájához egyrészt drá­ga volt, másrészt áruválasz­téka sem alkalmazkodott megfelelően az éhes diák­gyomrokhoz. Többnyire sü­teményeket árultak ott, ami­ket csak jobb híján vásárol­tak a tanulók. Így azután más megoldást kellett keres­niük az iskola vezetőinek. S találtak is. A büfét megszün­tetve, februárban, akkor még bizományosi keretek között szendvicseket s üdítőket kezdtek árulni — diákok. A bizományosi értékesítés azonban nem elégítheti ki a „szakmabelieket”, ám az is­kola nem vásárolhatott a ■nagykereskedelemtől. Így, jo­gilag megoldva a helyzetet, kerestek egy befogadó szerve­zetet, amely a Szolnok és Vidéke Áfész lett. Mindenki jól járt. Az áfész népszerű­sítheti a szövetkezeti moz­galmat, s nem utolsósorban, bizitos bázist, utánpótlást te­remt a tanuló fiatalok köré­ből, az iskola pedig fontos nevelési lehetőséget aknáz­hat ki ezáltal. Taníthatja a diákoknak a gazdálkodást, még közelebb viheti hozzá­juk választott s majdani szakmájukat a szövetkezeti mozgalom keretében ismer­kedhetnek immár közelebb­ről is a közéletiség ezen vál­fajával, s nem utolsó sorban az anyagi érdekeltség törvé­nyeibe is bevezeti őket. Az iskolaszövetkezet ugyanis szabadon rendel­kezhet az árréssel. Ennek egy hányadát részesedésként szétosztják a tagok között, másik részét közös kirándu­lásokra, KISZ-programokra fordítják majd, és persze jut­nia kell a haszonból a „tőké­sítésre”, a bolt fejlesztésére is. Az elképzelések nem akármilyenek, — talán nem is olyan soká, még sót is cukrot és egyéb élelmiszerek értékesítését is tervezik itt, gondolva a nyolcvan tagú tantestületre, egyúttal köny- nyítve a bevásárlási gondo­kon. Később más szakcso­portok működtetésére is lesz lehetőség, pl. papír-írószer, és ruházati cikkek árusításá­ra is. A diákok pedig az életidegen kabinetrendszerű gyakorlati oktatás helyett is­kolaboltban kapnak bizonyí­tási lehetőséget. — Jenei — Fotó: Mészáros Csak szendvicsből több mint ötszáz fogy el naponta... Sorsok függnek tőle A felvételik küszöbén... és azon túl Sokszor lehet hallani, a diákok pályaválasztása ön­magában még csupán egy el­határozás, a szándék valóra váltásához először is át kell esni egy nagy erőpróbán, a felvételin, melynek sikeres­sége esetén megnyílhat az álmodott út. Tanulóifjúsá­gunk minden év tavaszán ezért is kíséri megkülönböz­tetett figyelemmel a közép­iskolákba és a felsőoktatási intézményekbe történő felvé­telizéseket, hiszen sorsok függnek tőle. Az idén a szolnoki Varga Katalin Gimnázium ismét „hozta” jó formáját; alig akad egy-két olyan diák, aki nem kíván továbbtanulni. A felvételizőkről Botka Lajos­áé igazgatót kérdeztük: — A mostani végzősök mintegy hatvan százaléka valamilyen egyetemre adta be a felvételi kérelmét, ör­vendetes tény, hogy nagy ré­szük műszaki egyetemekre pályázik korábban inkább az orvosi egyetemek voltak a népszerűbbek. A helyzet úgy alakult, hogy az idén egész­ségesebb arányban oszlanak meg a jelentkezések a külön­böző egyetemek között. Ebben a tanévben is akadt két külföldre' pályázónk — Kínába és a Szovjetunióba —, esetükben azonban már kiderült hogy egyiküket sem vették fel. Három tanu­lónk katonai műszaki főisko­lára, egy lánytanulónk!!) pe­dig BM-főiskolára jelentke­zett. Néhány szóban a hozzánk beérkezett felvételi kérel­mekről. Az 1987/88-as tanév­ben két osztály indítására van lehetőségünk. Nagy volt az érdeklődés, még a városon kívül lakó szülők is hozták volna gyermekeiket. Pedig köztudott, hogy intézmé­nyünk elsősorban Szolnok város és vonzáskörzete tele­püléseinek áll rendelkezésé­re. Egy-két kiváló vidéki ta­nuló esetében azért tettünk kivételt. A jelentkezettek 85 százaléka egyébként tiszta ki­tűnő eredménnyel érkezett: nehéznek bizonyult a váloga­tás, hiszen kötött formájú felvételi nálunk nincs, csak elbeszélgetés. Megjegyzem, a fiúk aránya egyharmad volt csak, a fizikai szülők gyermekeinek aránya sem változott a korábbi évekhez képest. A Kereskedelmi és Ven­déglátóipari Főiskola szolno­ki tagozatán Bagi Károlyné dr. tájékoztatott a felvételi tudnivalókról. — Az idén, csakúgy, mint tavaly, száz jelentkezőt tu­dunk felvenni. Az összevont matematika írásbelik már lezajlottak, egy részük még hátra van. A szóbeli vizsgák mint minden évben, most is Budapesten lesznek, mégpe­dig június 26. és július elseje között. A jelentkezők száma valamelyest növekedett az előző évekhez képest; keres­kedelmi szakon háromszoros, vendéglátóin hat és félszeres a túljelentkezés. A következő tanévtől ter­vezzük, hogy kereskedelmi szakon is nyelvvizsgát tesz­nek a hallgatók. Ha a jelölt nyelvtudása nem éri el a kí­vánt szintet, akkor csak zá­róvizsgát tesz. Abban az esetben, ha a minisztérium egyetért a javaslatunkkal, akkor az 1988/89-es tanévtől már kötelező lesz kereske­delmi szakon is a nyelvvizs­ga. Újdonság továbbá, hogy igyekeztünk nyitottabbá ten­ni a szóbeli felvételi légkö­rét. Ezért a vizsgák előtt közvetlenül sorsoljuk ki a felvételi bizottságot. így nem merülhet fel gyanú a vizs­gáztatás tisztaságával kap­csolatban. A jelentkezők az írásbeli eredményének isme­retében megtudják a szóbe­lin elért pontszámúkat is. de azt nem. hogy ez elegendő-e a felvételhez, mert a pontha­tárt csak később húzzák meg. Július 10-én születik döntés a felvételről, a hónap közepe táján mindenki meg­kapja az értesítést. J. J. A húsvéti ünnepek előtt került a boltokba a Hobo Blues Bandnek és az ameri­kai hippinemzedék nagy költőjének. Allen Ginsberg- nek a közös albuma. Az Üvöltésre keresztelt nagyle­mez minden bizonnyal ku­riózumnak számít a hazai Lemezfigyelő Üvöltés poppiacon, s maradéktalan örömet szerez a blues zene híveinek. Érdekessége a korongnak, hogy a korábban főleg csak a versei által ismert Gins­berg ezúttal néhány zenei betétet is elénekel — s nem is akármilyen színvonalon. Profikat megszégyenítő mó­don adja elő például a Gospel Noble Truths (Nemes Igazságok Evangéliuma) cí­mű számot. Blueshoz ido­mult énekhangját egyébként mesterien színesíti a sokta­gú háttér-vokál. Mondhat­nánk azt is. hogy slágergya­nús szerzemény született, de félő, Ginsberg nem vállalná magára a popularitás számá­ra „megszégyenítő” bélye­gét. Remek ötlet volt Hobóék- tól, hogy a dalok szövegét megjelentették külön nyom­tatásban is, így minden ne­hézség nélkül követhetők a szerzők fajsúlyos gondolatai. Az Üvöltés című nagyle­mez egy nemzedék veterán­jának, illetve követőinek a sajátos üzenete; megértése nem okoz gondot azoknak, akiknek zenei világa a blues hamisítatlan irányzatában, vagy még annál is mélyeb­ben gyökerezik. — jurkovlcs —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom