Szolnok Megyei Néplap, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-23 / 120. szám
6 Nemzetközi körkép 19$7. MÁJUS 23. Az álalakítás és a közvélemény A Szovjetunióban végbemenő átalakítás, a társadalmi élet demokratizálása mind szélesebb támogatásra talál az emberek millióinál. Természetes, hogy a változások különféle véleményeket váltanak ki, amelyek szétrombolják a kialakult beidegződéseket, megváltoztatják az élet megszokott menetét. Világossá vált, hogy az átalakításoknak nemcsak aktív hívei és végrehajtói vannak, hanem olyanok is, akik csak figyelik az eseményeket, kivárásra rendezkedtek be, vagy nyíltan ellenzik a megújulás folyamatát. Egyesült Államok Elnökválasztási elöcsatározások A demokraták „hetesfogata” —, de lehet, hogy egy nyolcadik lesz a nyerő. Felső sor balról-jobbra: Gephardt, Dukakis, Jackson, Biden, alsó sor: Babbit, Gore, Simon (Fotó: Time—KS) A kétkedők' száma még elég nagy. Ez egyebek között azzal magyarázható, hogy a régi gondolkodásmód beidegződései, a korábbi irányítási módszerek még nem „Túlságosan nagy az ellenállás a társadalom megújításával szemben. A bürokraták a veszélyt meg- érezve összevonták soraikat és körkörösen védelemre rendezkedtek be” — írja P. Sztromenko Valki városából. „Míg korábban felülről jött az utasítás, nem is leplezve, hogy a mi dolgunk a végrehajtás, most kifinomultabban kényszerítik ránk döntéseiket. Űj játék, régi módszerekkel” — így fogalmaz V. Vik, az Altáji Vosztok kolhoz gépésze. Azzal fejezi be, hogyan tartotta meg a járási vezetőség gazdaságuk élén azt az elnököt, aki ellen a többség szót emelt. Ugyanakkor nagyon sokan a demokrácia megszilárdításában és a szélesebb körű nyilvánosságban látják az átalakítás megbízható garanciáit. Széles körben támogatják például az adminisztratív apparátus választásának elvét. „A januári plénumon igen helyesen vetették fel a vállalatvezetőik választásának szükségességét. Sokan közülük, akiket felülről neveztek ki, ma nem éreznek felelősséget a kollektívával szemben — ez a véleménye Tambovból G. Persze nem mindenki képes ilyen önkritikusan vizsgálni önmagát a végbemenő változások tükrében. Ezt a gondolatot mintegy tovább viszi V. Kartasov Dnyepro- petrovszkból; „A vállalatok és az intézmények adminisztratív apparátusa az aktív semmittevéssel -próbálja leplezni tiltakozását. Az adminisztráló úgy tesz, mintha szűntek meg. Emellett a „fékezési mechanizmust” mesterségesen fenntartják azok, aikük számára a végbemenő változások azzal fenyegetnek, hogy vezetői karosszékük katapulttá válik. Csernyickijnek. — A választás eredményeként a vállalatok élére energikus, határozott emberek kerülnek, akik a kollektíva választottjának érzik magukat és felelősséggel tartoznak neki”. E kérdésben a szavakról áttértek a cselekvésre. Többszáz vállalatnál, szervezetnél és intézménynél, oktatási intézményben mast folyik bz igazgató-választás. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy e téren még sok a probléma, nem utolsósorban amiatt, hogy az emberek agyában és hangulatában lassan megy végbe az értékek átértékelése. „Nyíltan megmondom, nem olyan könnyű lemondani arról a megszokásról, hogy a vezető körök jobban tudják, mit kell tenni és hogy ki mit ér, — ismerte be önkritikusan Z. Borovikova, a krasznodári határterület egyik járási pártbizottságának titkára. — A beidegződések. amelyektől most szabadulunk meg, meghamisították látószögünket. És ez alól én sem vagyok) kivétel, aki 15 éve dolgozom párt és tanácsi apparátusban”. szívvel ^lélekkel híve lenne az átalakításnak, a demokratizálásnak, ő maga azonban egyetlen konkrét lépést sem tesz. Ezt csak szabotázsnak lehet minősíteni”. Jellemző, hogy az emberek nemcsak megjelölik a problémákat, hanem konkrét megoldásokat ás javasolnak. „Csökkenteni kell az irányító apparátus létszámát, nálunk az még túl nagy” — írja A. Szmimov Sziktivkárból. Ez a véleménye a még keményebben fogalmazó K. Dovzsenkónak Tambovból. „Egyetlen kiutat látok, határozottan és halogatás nélkül gyökerestől félreállítaná a bürokratákat, tekintet nélkül rangjukra, érdemeikre” — írja. Sokan úgy vélik, hogy a „sebészeti beavatkozás” módszere nem csodaszer. „Le lehet váltani valakit, de tót állítunk a helyébe”? — teszi fel a kérdést A. Gor- buncov Kisinyovból. A kérdés nagyon bonyolult, ha számításba vesszük, hogy a felelős tisztségre alkotó és elvhű emberre van szükség, aki képes a szakmai vonal érvényesítésére és ember marad az emberek között. Az ilyen embereket nemcsak felkutatni kell ma, hanem nevelni is”. Ilyen összefüggésben ír V. Koltisev mérnök Dimit- rovgrádból arról, hogy évente szükség van a vezetők minősítésére, beszámolójukra a kollektíva előtt. „Amikor minden vezető — rangjától függetlenül ilyen vizsga elé néz, ez fokozza felelősségét, arra készteti, hogy gondolkodjék, kezdeményezzen és gondolkodó, alkotó, tehetséges munkatársakat válasszon”. E téren egyébként például Grúziában már szereztek tapasztalatokat. Az utóbbi két évben a köztársasági termelő kollektívák a vezetők több mint 4 ezer beszámolóját vitatták meg. Ennek eredményeként közülük 326-tól megvonták a bizalmat. A szállóm újjászületik Figyelemre méltó, hogy ez a szellem fokozatosan újjászületik. „Hiszek Gorbacsov- nak; eszének, akaratának, hogy talpra állítja hazánkat — írja V. Tolok Krivoj Rog- ból. — De milyen nehéz feladat ez! Hogyan lehet segíteni, mit tudok én tenni”? Sokan teszik fel ma ezt a kérdést magukban azok közül, akiket tegnap még a „majd meglátjuk” vezérelt. A brigádok országos tanácsának elnöke, y. Szerikov, azt mondta: „Azt nem tudom, milyenek leszünk holnap, de azt pontosan tudom, hogy már nem leszünk a régiek”. APN—KS Vajon véglegesnek tekinthető-e Mario Cuomonak, New York állam demokrata kormányzójának az a korábbi bejelentése, hogy semmiképp sem indul pártja jelöltségéért az 1988-as elnök- választásokon? Az amerikai politikában gyakran idézett axióma: sosem mondd, hogy sosem. Mindenesetre a mostani jó időszak ahhoz, hogy Látszatra természetesen nincs űr, éppen ellenkezőleg, nagy a bőség az önjelöltekben. Hart távozása után a listavezető Jesse Jackson feketebőrű politikus. Bárki legyen a végleges jelölt, Jackson híveinek táborával és befolyásával számolnia kell. Am abban mindenki bizonyos, hogy az amerikai közvélemény sem most, sem a belátható jövőben nem fogad el egy nagy párt részéről fekete jelöltet —, ehhez a faji előítéletek gyökerei túl mélyek — következésképp maga Jackson nem lehet jelölt. Michael Dukakis görög származású politikus, Massac h ussetts állam népszerű kormányzója a liberális szociálpolitika 'és az enyhülési külpolitika híve. Sok tekintetben emlékezzünk erre. Gary Hart látványos „félrelépését” követő visszavonulásával olyan űrt hagyott maga után a demokrata pártban, hogy sokan lehetségesnek tartják: eljöhet egy pillanat — akár az atlantai demokrata jelölő kongresz- szuson —, amikor a legvonzóbbnak tartott demokrata politikus mégis ringbe lép. hasonló nézeteket vall Bruce Babbitt volt arizonai kormányzó. Richard Gephardt Missouri állambeli képviselő a „kékgallérosok”, a munkásszavazók között igen népszerű, mivel protekcionista intézkedésekkel akarja megakadályozni a versenyképességüket elvesztett amerikai üzemek bezárását. Egy törvénytervezethez fűzött ilyen értelmű kiegészítése országszerte felhívta rá a figyelmet. És a névsor még folytatható: ott van Joe Biden, a parányi Delaware állam szenátora, aki részben azokra számít, akik eddig Hart mögött sorakoztak fel, részben pedig a cionista körök anyagi segítségét élvezi, mivel támogatja Izrael minden igényét és követelését. És ha már a szenátusnak a Fehér Házra aspiráló tagjairól beszélünk, nem lehet megfeledkezni Albert Gore-ról, aki a törvényhozás egyik katonai szakértője, sem pedig Paul Simonról, aki talán a legkonzervatívabb az összes e pillanatban számbajöhető politikus között. Ugyanakkor úgy tűnik, mintha igaza lenne a News- week-nek, amely azt írja legutóbbi számában, hogy mindezek végeredményben egy „B-csapatot” alkotnak, csupa Dávidok, és így — némely előző kampányhoz hasonlóan — egyiküknek sincs esélye arra, hogy Góliát felett aratott előválasztási győzelmével kerüljön a reflektorfénybe. Épp ezzel függenek össze azok a spekulációk, hogy részben még új nevekkel, vagy a mindenképpen „A-csapatbeli” minőséget jelentő Cuomo visszatérésével lehet számolni Vizet prédikált... Egy azonban valószínű: a demokraták amúgysem rózsás esélyeit a Hart-epizód nem javította. Az ügy igazi haszonélvezői a republikánus elnökjelöltségre aspiráló politikusok múltjára, két reagani turnus alatt a második poszton szerzett tapasztalatára hivatkozhat Aztán két lehetséges jelölt akik az 1980-as konzervatív Reagan hívők szavazatára számítanak: Paul Laxalt volt nevadai szenátor, és Alexander Haig, extábor- nok és külügyminiszter. Az „egyházi jobboldal” színeiben indulni kívánó Pat Robertson tv-tisztel€*ies esélyeit viszont közvetve beárnyékolja egy erkölcs-botrány. Neves kollégájáról, Jim Bakkerről kiderült, hogy e tekintetben vizet prédikált és bort ivott, egy félrelépés után zsarolni hagyta magát, emellett hatalmas profilra tett szert prédikációival, s ez ráirányította a figyelmet pályatársaira is. Úgyhogy most Robertson ellen is diszkrét vizsgálatot folytat az adóhivatal: lehet, hogy hívei adományait elnökjelöltségének előkészítésére fordította? Kampány és kiütés Persze olyan kampányban, amelynek első igazi fejleménye egy házasságtöréssel gyanúsított demokrata éllovas politikai „kiütése” volt, még további hasonló fejleményeket sem tekinthetünk lehetetlennek. Laxalt Névadóban a játékkaszinók világával tartott kapcsolatot, és Bushnak sok kellemetlen kérdést tettek fel az „Iran- gate” kapcsán. Nem lehet kizárni, hogy az 1988-as választási hadjáratban több lesz a személyreszóló leleplezés, mint az érdemi politikai vita a kor nagy kérdéseiről. Vajda Péter Pekingi lóiról Hálóvendég voltam sikerfalvában A negyven főnyi külföldi újságíró csoport szabályosan lázba jön, amikor megtudjuk, hogy szabadjára engednek bennünket — legalábbis egy estére — egy kínai faluban. Mi több, parasztházakban szállásolnak el és hamisítatlan falusi vacsorát költhetünk el házigazdáinkkal. Az olvasó bizonynyal sejti, hogy nem véletlenszerűségről van szó. Kínában nincsenek véletlenek. Huahszi falu — Csiangszu tartomány Vuhszi városának közelében — nem egy a sok kínai falu közül, hanem ma még ritka kivétel. Annak szemléltetésére hívatott. hogy milyen változásokat hoz vidéken a mezőgazdasági reform. A félig folyóra épült falu 320 portából áll, s lakosainak lélekszáma pontosan 1137 fő. Sem több, sem kevesebb. Itt ugyanis szigorúan tartják magukat a kormány családtervezési politikájának előírásaihoz. Nem kísérőinktől, hanem a falusiaktól tudjuk meg, hogy tízezer jüanos büntetést szabnak ki arra a családra, amely az előírt egy gyermeknél többet enged meg magának. Ha viszont az egyetlen fiút katonai szolgálatra hívjak be, akkor jóvátételként a család kétezer jüant kap áz államtól. Az álomszép falu csupa korszerű, két és három emeletes házakból áll, az utakat hatalmas fák árnyékolják. Az ember mintha üdülőben lenne. A falu határa — mint a tartományban mindenütt — gondosan megművelt, ötvenhárom hektáron termelnek gabonát, rizst, repcét és zöldségféléket. Itt nem osztották fel a földeket családi megművelésre. A falu lakosságának csak egy kis hányada foglalkozik földműveléssel. Természetesen szövetkezeti alapon. Az emberek nagy többsége vagy a falu kilenc ipari üzemében, vagy a közeli városban dolgozik. A földet csak tizenkilencen — valamennyien nők — művelik, s nem is akárhogyan, mert a termelőszövetkezet elnöknője szerint egy-egy hektárról átlag 15 (tonna gabonafélét takarítanak be. A nehezebb munkákat gépekkel végzik, s a gépeket a falu közös gépállomása bocsátja a szövetkezet rendelkezésére. A villaszerű házakban lakó parasztok — már akik még azoknak nevezhetők — nem foglalkoznak háztájival, még baromfit sem nevelnek, mert ez a falu álattenyésztő szövetkezetének 'a feladata. A faluközösség ugyanis mindennel ellátja az embereket. A falu kisüzemeiben harmincféle terméket állítanak elő, a textilféléktől kezdve a hengerelt lemezig. Termékeik keresettek, s nem csak a tartományban, hanem Kína más vidékein is. A szállításról is maguk gondoskodnak, ugyanis saját teherkocsi parkjuk van. Huahsziban — mondják — nincsenek „tízezer jüanos” porták. A cél a közös meggazdagodás. S azt, hogy a cél nem csupán jól hangzó jelszó, hanem valóság, ékesen bizonyítja, hogy tavaly az egy főre (nem egy családra!) jutó pénzjövedelem meghaladta az 1 400 jüant. A hetvenes évek közepén, azaz a reform bevezetése előtt az egy főre jutó évi jövedelem valamivel több volt, mint 100 jüan. Tavaly a falu mezőgazdasági és ipari tevékenysége 28 millió jüant hozott. s ebből 2 millió jüan adót fizettek az államnak. Két éven lseiül száz millió jüanos bevételt terveznek, annyit, mint amennyi az 1,2 millió négyzetkilométer területű és 1,8 milliós lakosú Tibet egész jövedelme. Mint mondták, tízezer jüanos porták nincsenek, de a takarékbetétek átlaga családonként már elérte a 7000 jüant. Nos, így fest a megreformált kínai falu, amelyben okosan ötvözik a hagyományos mezőgazdasági termelést az ipari jellegű tevékenységgel. Egy kétemeletes parasztházban szállók meg, feleségemmel együtt. Házigazdánk a 27 éves Csü Csan-hszin. Foglalkozására nézve gépkocsivezető. Havi fizetése a prémiumokkal és pótlékokkal együtt 180 jüan. Felesége a falu műanyagfeldolgozó üzemében bérelszámoló. Az asszony „csupán” 120 jüant keres. Egy gyermekük van, a három éves Csü Ping. aki a szülők legnagyobb örömére fiú. „Ha lány lenne — neveti el magát a férj —, akkor gyűjthetnénk a tízezer jüanos büntetésre.’’ A közös nyelv — és persze a sanghaji dialektus — oldja a légkört. Vidám italozás kíséretében költjük el a háziasszonyt dicsérő, sok fogásból álló kínai vacsorát. Éppen diétáznak, nekem különösen jól jönnek az ízletes hal és zöldség fogások. A 150 négyzetméter alapterületű házban vadonatúj bútorok, színes televízió, rádió és — nem kis meglepetésünkre — telefon és korszerű fürdőszoba is van. Honnan vették a pénzt egy ilyen nagy ház felépítéséhez? — kérdem. „Mi csak 2000 jüant fizettünk. Tízezret a brigádtól illetve a falusi tanácstól kaptunk. Ezt az összeget nem kell visszafizetni. Ez persze két évvel ezelőtt volt. Most már nem lehet ilyen olcsón házhoz jutni. Velünk szemben a szülők és a nagyszülők laknak. Igaz, hogy az ő házuk három emeletes. de nekik már 18 000 jüannal kellett beszállni. Dehát így is megérte----R ágyújtunk, és halk zene mellett beszélgetünk késő éjjelig, ami itt tíz órát jelent. Üdvözlésünkre betérnek a nagyszülők és a barátok, ismerősök is. A földszinti nagyszoba, vagyis az ebédlő falán nagyméretű, színes plakátkép: együtt ábrázolja a néhai Mao Ce-tun- got, Liu Sao-csit, Csou En- lajt és Csu Te marsallt. A fő beszédtéma azonban nem a politika, hanem az élet. Amely egyre drágább. „Ez a doboz cigaretta már 2.50 jüanba kerül. Az árreform előtt egyötödért lehetett kapni. Meddig bírja ezt az ember ? Mert ugyebár gyűjteni kell pénzt Felnő a fiú és egy lakodalom legkevesebb ötezer jüanba kerül, — sóhajt a háziasszony. Én is sóhajtok egyet. Én ugyanis száz jüant fizetek a tanácsnak a szállásért és a kiadós vacsoráért. Házigazdáink ebből mindössze huszonöt jüant kapnak. Ismerve az árakat, talán még rá is fizetnek a vendéglátásra. Lefekvés előtt fürödnénk, de melegvíz nincs. Házigazdánk betelefonál a faluközpontba, és perceken belül folyik a melegvíz a csapból. Kényeimasen elterülök a hatalmas baldachinos kínai ágyon, s mielőtt álomra hajtom a fejem, arra gondolok, hogy csak néhány ilyen falut szült Csiangszu- ban a reform, már akkor is megérte. Csendesen zümmög a mennyezeti ventillátor. A szomszédban macska nyávog. Huahsziban — vagy ahogyan magamban elneveztem, sikerfalvában — már alszanak az emberek, s talán a jelennél is tetszetősebb jövőről álmodnak. Éliás Béla Kifinomult kényszerítés Aktív semmittevés Bősig az ünjelöltekben
