Szolnok Megyei Néplap, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-23 / 120. szám

6 Nemzetközi körkép 19$7. MÁJUS 23. Az álalakítás és a közvélemény A Szovjetunióban végbemenő átalakítás, a társa­dalmi élet demokratizálása mind szélesebb támogatásra talál az emberek millióinál. Természetes, hogy a válto­zások különféle véleményeket váltanak ki, amelyek szét­rombolják a kialakult beidegződéseket, megváltoztatják az élet megszokott menetét. Világossá vált, hogy az át­alakításoknak nemcsak aktív hívei és végrehajtói van­nak, hanem olyanok is, akik csak figyelik az eseménye­ket, kivárásra rendezkedtek be, vagy nyíltan ellenzik a megújulás folyamatát. Egyesült Államok Elnökválasztási elöcsatározások A demokraták „hetesfogata” —, de lehet, hogy egy nyolcadik lesz a nyerő. Felső sor balról-jobbra: Gephardt, Dukakis, Jackson, Biden, alsó sor: Babbit, Gore, Simon (Fotó: Time—KS) A kétkedők' száma még elég nagy. Ez egyebek kö­zött azzal magyarázható, hogy a régi gondolkodásmód beidegződései, a korábbi irá­nyítási módszerek még nem „Túlságosan nagy az el­lenállás a társadalom meg­újításával szemben. A bü­rokraták a veszélyt meg- érezve összevonták soraikat és körkörösen védelemre rendezkedtek be” — írja P. Sztromenko Valki városából. „Míg korábban felülről jött az utasítás, nem is leplezve, hogy a mi dolgunk a végre­hajtás, most kifinomultab­ban kényszerítik ránk dön­téseiket. Űj játék, régi mód­szerekkel” — így fogalmaz V. Vik, az Altáji Vosztok kolhoz gépésze. Azzal fejezi be, hogyan tartotta meg a járási vezetőség gazdasá­guk élén azt az elnököt, aki ellen a többség szót emelt. Ugyanakkor nagyon sokan a demokrácia megszilárdítá­sában és a szélesebb körű nyilvánosságban látják az átalakítás megbízható ga­ranciáit. Széles körben tá­mogatják például az admi­nisztratív apparátus válasz­tásának elvét. „A januári plénumon igen helyesen ve­tették fel a vállalatvezetőik választásának szükségessé­gét. Sokan közülük, akiket felülről neveztek ki, ma nem éreznek felelősséget a kol­lektívával szemben — ez a véleménye Tambovból G. Persze nem mindenki ké­pes ilyen önkritikusan vizs­gálni önmagát a végbemenő változások tükrében. Ezt a gondolatot mintegy tovább viszi V. Kartasov Dnyepro- petrovszkból; „A vállalatok és az intézmények admi­nisztratív apparátusa az ak­tív semmittevéssel -próbálja leplezni tiltakozását. Az ad­minisztráló úgy tesz, mintha szűntek meg. Emellett a „fé­kezési mechanizmust” mes­terségesen fenntartják azok, aikük számára a végbemenő változások azzal fenyeget­nek, hogy vezetői karosszé­kük katapulttá válik. Csernyickijnek. — A vá­lasztás eredményeként a vállalatok élére energikus, határozott emberek kerül­nek, akik a kollektíva vá­lasztottjának érzik magukat és felelősséggel tartoznak neki”. E kérdésben a szavakról áttértek a cselekvésre. Több­száz vállalatnál, szervezet­nél és intézménynél, okta­tási intézményben mast fo­lyik bz igazgató-választás. A gyakorlat azonban azt mu­tatja, hogy e téren még sok a probléma, nem utolsósor­ban amiatt, hogy az embe­rek agyában és hangulatá­ban lassan megy végbe az értékek átértékelése. „Nyíltan megmondom, nem olyan könnyű lemon­dani arról a megszokásról, hogy a vezető körök jobban tudják, mit kell tenni és hogy ki mit ér, — ismerte be önkritikusan Z. Boroviko­va, a krasznodári határterü­let egyik járási pártbizott­ságának titkára. — A be­idegződések. amelyektől most szabadulunk meg, meghamisították látószö­günket. És ez alól én sem vagyok) kivétel, aki 15 éve dolgozom párt és tanácsi ap­parátusban”. szívvel ^lélekkel híve lenne az átalakításnak, a demok­ratizálásnak, ő maga azon­ban egyetlen konkrét lépést sem tesz. Ezt csak szabo­tázsnak lehet minősíteni”. Jellemző, hogy az embe­rek nemcsak megjelölik a problémákat, hanem konk­rét megoldásokat ás javasol­nak. „Csökkenteni kell az irányító apparátus létszá­mát, nálunk az még túl nagy” — írja A. Szmimov Sziktivkárból. Ez a vélemé­nye a még keményebben fo­galmazó K. Dovzsenkónak Tambovból. „Egyetlen ki­utat látok, határozottan és halogatás nélkül gyökerestől félreállítaná a bürokratákat, tekintet nélkül rangjukra, érdemeikre” — írja. Sokan úgy vélik, hogy a „sebészeti beavatkozás” módszere nem csodaszer. „Le lehet váltani valakit, de tót állítunk a helyébe”? — teszi fel a kérdést A. Gor- buncov Kisinyovból. A kér­dés nagyon bonyolult, ha számításba vesszük, hogy a felelős tisztségre alkotó és elvhű emberre van szükség, aki képes a szakmai vonal érvényesítésére és ember marad az emberek között. Az ilyen embereket nemcsak felkutatni kell ma, hanem nevelni is”. Ilyen összefüggésben ír V. Koltisev mérnök Dimit- rovgrádból arról, hogy évente szükség van a veze­tők minősítésére, beszámo­lójukra a kollektíva előtt. „Amikor minden vezető — rangjától függetlenül ilyen vizsga elé néz, ez fokozza felelősségét, arra készteti, hogy gondolkodjék, kezde­ményezzen és gondolkodó, alkotó, tehetséges munkatár­sakat válasszon”. E téren egyébként például Grúziá­ban már szereztek tapaszta­latokat. Az utóbbi két évben a köztársasági termelő kol­lektívák a vezetők több mint 4 ezer beszámolóját vi­tatták meg. Ennek eredmé­nyeként közülük 326-tól megvonták a bizalmat. A szállóm újjászületik Figyelemre méltó, hogy ez a szellem fokozatosan újjá­születik. „Hiszek Gorbacsov- nak; eszének, akaratának, hogy talpra állítja hazánkat — írja V. Tolok Krivoj Rog- ból. — De milyen nehéz fel­adat ez! Hogyan lehet segí­teni, mit tudok én tenni”? Sokan teszik fel ma ezt a kérdést magukban azok kö­zül, akiket tegnap még a „majd meglátjuk” vezérelt. A brigádok országos taná­csának elnöke, y. Szerikov, azt mondta: „Azt nem tu­dom, milyenek leszünk hol­nap, de azt pontosan tudom, hogy már nem leszünk a ré­giek”. APN—KS Vajon véglegesnek tekint­hető-e Mario Cuomonak, New York állam demokrata kormányzójának az a ko­rábbi bejelentése, hogy sem­miképp sem indul pártja jelöltségéért az 1988-as elnök- választásokon? Az amerikai politikában gyakran idézett axióma: sosem mondd, hogy sosem. Mindenesetre a mos­tani jó időszak ahhoz, hogy Látszatra természetesen nincs űr, éppen ellenkező­leg, nagy a bőség az önjelöl­tekben. Hart távozása után a listavezető Jesse Jackson feketebőrű politikus. Bárki legyen a végleges jelölt, Jackson híveinek táborával és befolyásával számolnia kell. Am abban mindenki bizonyos, hogy az amerikai közvélemény sem most, sem a belátható jövőben nem fo­gad el egy nagy párt részé­ről fekete jelöltet —, ehhez a faji előítéletek gyökerei túl mélyek — következés­képp maga Jackson nem lehet jelölt. Michael Duka­kis görög származású poli­tikus, Massac h ussetts ál­lam népszerű kormányzója a liberális szociálpolitika 'és az enyhülési külpoliti­ka híve. Sok tekintetben emlékezzünk erre. Gary Hart látványos „félrelépé­sét” követő visszavonulásá­val olyan űrt hagyott ma­ga után a demokrata párt­ban, hogy sokan lehetséges­nek tartják: eljöhet egy pillanat — akár az atlantai demokrata jelölő kongresz- szuson —, amikor a legvon­zóbbnak tartott demokrata politikus mégis ringbe lép. hasonló nézeteket vall Bruce Babbitt volt arizonai kor­mányzó. Richard Gephardt Missouri állambeli képvi­selő a „kékgallérosok”, a munkásszavazók között igen népszerű, mivel pro­tekcionista intézkedésekkel akarja megakadályozni a versenyképességüket elvesz­tett amerikai üzemek bezá­rását. Egy törvénytervezet­hez fűzött ilyen értelmű kiegészítése országszerte felhívta rá a figyelmet. És a névsor még folytatható: ott van Joe Biden, a pará­nyi Delaware állam szená­tora, aki részben azokra számít, akik eddig Hart mö­gött sorakoztak fel, rész­ben pedig a cionista kö­rök anyagi segítségét élve­zi, mivel támogatja Izrael minden igényét és követe­lését. És ha már a szenátus­nak a Fehér Házra aspiráló tagjairól beszélünk, nem le­het megfeledkezni Albert Gore-ról, aki a törvényhozás egyik katonai szakértője, sem pedig Paul Simonról, aki talán a legkonzervatí­vabb az összes e pillanatban számbajöhető politikus kö­zött. Ugyanakkor úgy tűnik, mintha igaza lenne a News- week-nek, amely azt írja legutóbbi számában, hogy mindezek végeredményben egy „B-csapatot” alkotnak, csupa Dávidok, és így — né­mely előző kampányhoz ha­sonlóan — egyiküknek sincs esélye arra, hogy Góliát fe­lett aratott előválasztási győzelmével kerüljön a reflektorfénybe. Épp ezzel függenek össze azok a spe­kulációk, hogy részben még új nevekkel, vagy a min­denképpen „A-csapatbeli” minőséget jelentő Cuomo visszatérésével lehet számol­ni Vizet prédikált... Egy azonban valószínű: a demokraták amúgysem ró­zsás esélyeit a Hart-epizód nem javította. Az ügy igazi haszonélvezői a republiká­nus elnökjelöltségre aspiráló politikusok múltjára, két reagani turnus alatt a má­sodik poszton szerzett ta­pasztalatára hivatkozhat Aztán két lehetséges jelölt akik az 1980-as konzervatív Reagan hívők szavazatára számítanak: Paul Laxalt volt nevadai szenátor, és Alexander Haig, extábor- nok és külügyminiszter. Az „egyházi jobboldal” színei­ben indulni kívánó Pat Ro­bertson tv-tisztel€*ies esé­lyeit viszont közvetve beár­nyékolja egy erkölcs-bot­rány. Neves kollégájáról, Jim Bakkerről kiderült, hogy e tekintetben vizet pré­dikált és bort ivott, egy fél­relépés után zsarolni hagy­ta magát, emellett hatalmas profilra tett szert prédiká­cióival, s ez ráirányította a figyelmet pályatársaira is. Úgyhogy most Robertson ellen is diszkrét vizsgálatot folytat az adóhivatal: lehet, hogy hívei adományait el­nökjelöltségének előkészí­tésére fordította? Kampány és kiütés Persze olyan kampány­ban, amelynek első igazi fejleménye egy házasságtö­réssel gyanúsított demokra­ta éllovas politikai „kiütése” volt, még további hasonló fejleményeket sem tekint­hetünk lehetetlennek. Laxalt Névadóban a játékkaszinók világával tartott kapcsolatot, és Bushnak sok kellemetlen kérdést tettek fel az „Iran- gate” kapcsán. Nem lehet ki­zárni, hogy az 1988-as vá­lasztási hadjáratban több lesz a személyreszóló lelep­lezés, mint az érdemi po­litikai vita a kor nagy kér­déseiről. Vajda Péter Pekingi lóiról Hálóvendég voltam sikerfalvában A negyven főnyi külföldi újságíró csoport szabályo­san lázba jön, amikor meg­tudjuk, hogy szabadjára engednek bennünket — le­galábbis egy estére — egy kínai faluban. Mi több, pa­rasztházakban szállásolnak el és hamisítatlan falusi va­csorát költhetünk el házigaz­dáinkkal. Az olvasó bizony­nyal sejti, hogy nem vélet­lenszerűségről van szó. Kí­nában nincsenek véletlenek. Huahszi falu — Csiangszu tartomány Vuhszi városá­nak közelében — nem egy a sok kínai falu közül, ha­nem ma még ritka kivétel. Annak szemléltetésére híva­tott. hogy milyen változáso­kat hoz vidéken a mezőgaz­dasági reform. A félig folyóra épült falu 320 portából áll, s lakosai­nak lélekszáma pontosan 1137 fő. Sem több, sem ke­vesebb. Itt ugyanis szigorú­an tartják magukat a kor­mány családtervezési poli­tikájának előírásaihoz. Nem kísérőinktől, hanem a falu­siaktól tudjuk meg, hogy tízezer jüanos büntetést szabnak ki arra a családra, amely az előírt egy gyer­meknél többet enged meg magának. Ha viszont az egyetlen fiút katonai szol­gálatra hívjak be, akkor jó­vátételként a család kétezer jüant kap áz államtól. Az álomszép falu csupa korszerű, két és három eme­letes házakból áll, az utakat hatalmas fák árnyékolják. Az ember mintha üdülőben lenne. A falu határa — mint a tartományban mindenütt — gondosan megművelt, ötvenhárom hektáron ter­melnek gabonát, rizst, rep­cét és zöldségféléket. Itt nem osztották fel a földe­ket családi megművelésre. A falu lakosságának csak egy kis hányada foglalkozik földműveléssel. Természete­sen szövetkezeti alapon. Az emberek nagy többsége vagy a falu kilenc ipari üzemé­ben, vagy a közeli városban dolgozik. A földet csak ti­zenkilencen — valamennyi­en nők — művelik, s nem is akárhogyan, mert a ter­melőszövetkezet elnöknője szerint egy-egy hektárról átlag 15 (tonna gabonafélét takarítanak be. A nehezebb munkákat gépekkel végzik, s a gépeket a falu közös gépállomása bocsátja a szö­vetkezet rendelkezésére. A villaszerű házakban lakó parasztok — már akik még azoknak nevezhetők — nem foglalkoznak háztájival, még baromfit sem nevelnek, mert ez a falu álattenyésztő szövetkezetének 'a feladata. A faluközösség ugyanis mindennel ellátja az embe­reket. A falu kisüzemeiben har­mincféle terméket állítanak elő, a textilféléktől kezdve a hengerelt lemezig. Termé­keik keresettek, s nem csak a tartományban, hanem Kí­na más vidékein is. A szállí­tásról is maguk gondoskod­nak, ugyanis saját teherko­csi parkjuk van. Huahsziban — mondják — nincsenek „tízezer jüanos” porták. A cél a közös meggazdagodás. S azt, hogy a cél nem csu­pán jól hangzó jelszó, ha­nem valóság, ékesen bizo­nyítja, hogy tavaly az egy főre (nem egy családra!) jutó pénzjövedelem megha­ladta az 1 400 jüant. A het­venes évek közepén, azaz a reform bevezetése előtt az egy főre jutó évi jövedelem valamivel több volt, mint 100 jüan. Tavaly a falu me­zőgazdasági és ipari tevé­kenysége 28 millió jüant ho­zott. s ebből 2 millió jüan adót fizettek az államnak. Két éven lseiül száz millió jüanos bevételt terveznek, annyit, mint amennyi az 1,2 millió négyzetkilométer te­rületű és 1,8 milliós lakosú Tibet egész jövedelme. Mint mondták, tízezer jüanos porták nincsenek, de a ta­karékbetétek átlaga csalá­donként már elérte a 7000 jüant. Nos, így fest a meg­reformált kínai falu, amely­ben okosan ötvözik a hagyo­mányos mezőgazdasági ter­melést az ipari jellegű te­vékenységgel. Egy kétemeletes paraszt­házban szállók meg, felesé­gemmel együtt. Házigazdánk a 27 éves Csü Csan-hszin. Foglalkozására nézve gépko­csivezető. Havi fizetése a prémiumokkal és pótlékok­kal együtt 180 jüan. Felesé­ge a falu műanyagfeldolgozó üzemében bérelszámoló. Az asszony „csupán” 120 jüant keres. Egy gyermekük van, a három éves Csü Ping. aki a szülők legnagyobb örömé­re fiú. „Ha lány lenne — neveti el magát a férj —, akkor gyűjthetnénk a tíz­ezer jüanos büntetésre.’’ A közös nyelv — és persze a sanghaji dialektus — old­ja a légkört. Vidám italozás kíséretében költjük el a házi­asszonyt dicsérő, sok fogásból álló kínai vacsorát. Éppen diétáznak, nekem különösen jól jönnek az ízletes hal és zöldség fogások. A 150 négyzetméter alapterületű házban vadonatúj bútorok, színes televízió, rádió és — nem kis meglepetésünkre — telefon és korszerű fürdő­szoba is van. Honnan vették a pénzt egy ilyen nagy ház felépítéséhez? — kérdem. „Mi csak 2000 jüant fizet­tünk. Tízezret a brigádtól illetve a falusi tanácstól kaptunk. Ezt az összeget nem kell visszafizetni. Ez persze két évvel ezelőtt volt. Most már nem lehet ilyen olcsón házhoz jutni. Ve­lünk szemben a szülők és a nagyszülők laknak. Igaz, hogy az ő házuk három eme­letes. de nekik már 18 000 jüannal kellett beszállni. Dehát így is megérte----­R ágyújtunk, és halk zene mellett beszélgetünk késő éjjelig, ami itt tíz órát je­lent. Üdvözlésünkre betér­nek a nagyszülők és a bará­tok, ismerősök is. A föld­szinti nagyszoba, vagyis az ebédlő falán nagyméretű, színes plakátkép: együtt áb­rázolja a néhai Mao Ce-tun- got, Liu Sao-csit, Csou En- lajt és Csu Te marsallt. A fő beszédtéma azonban nem a politika, hanem az élet. Amely egyre drágább. „Ez a doboz cigaretta már 2.50 jü­anba kerül. Az árreform előtt egyötödért lehetett kap­ni. Meddig bírja ezt az ember ? Mert ugyebár gyűjteni kell pénzt Felnő a fiú és egy la­kodalom legkevesebb ötezer jüanba kerül, — sóhajt a háziasszony. Én is sóhajtok egyet. Én ugyanis száz jüant fizetek a tanácsnak a szál­lásért és a kiadós vacsorá­ért. Házigazdáink ebből mindössze huszonöt jüant kapnak. Ismerve az árakat, talán még rá is fizetnek a vendéglátásra. Lefekvés előtt fürödnénk, de melegvíz nincs. Házigaz­dánk betelefonál a faluköz­pontba, és perceken belül folyik a melegvíz a csapból. Kényeimasen elterülök a hatalmas baldachinos kínai ágyon, s mielőtt álomra hajtom a fejem, arra gon­dolok, hogy csak néhány ilyen falut szült Csiangszu- ban a reform, már akkor is megérte. Csendesen zümmög a mennyezeti ventillátor. A szomszédban macska nyá­vog. Huahsziban — vagy ahogyan magamban elnevez­tem, sikerfalvában — már alszanak az emberek, s ta­lán a jelennél is tetszetősebb jövőről álmodnak. Éliás Béla Kifinomult kényszerítés Aktív semmittevés Bősig az ünjelöltekben

Next

/
Oldalképek
Tartalom