Szolnok Megyei Néplap, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-20 / 117. szám
1987. MÁJUS 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A Papírgyárban Társadalom, technika, gazdaság A Társadalmi Szemle májusi számában Korunkban az új technikai lehetőségek talaján nagyarányú gazdasági átrendeződés bontakozik ki. Nemcsak új iparágak és vállalatok szédületes fejlődése, valamint nagymultú szervezetek hanyatlása jellemzi ezt, hanem egész nemzetek szerepének módosulása. Az új lehetőségeket időben felismerő és kihasználó országok jelentős lépéselőnyhöz jutnak gazdasági potenciáljuk növelésében, életszínvonaluk emelésében, míg az elmaradók lehetőségei tovább romlanak. Vajda György megvilágítja a társadalom és a technika közötti kölcsönhatások gazdasági konzekvenciáit. A nyolcvanas években mind a nemzetközi helyzetben, mind hazánk gazdaságában, a párt gazdaságpolitikájában, ideológiai és kulturális életünkben, társadalmi viszonyainkban jelentős átalakítások, változások mentek végbe. Az utóbbi két évben azonban elsősorban a gazdaság problémái miatt a lendület veszített erejéből, megtorpanás jelei mutatkoztak. Kételyek merültek fel, hogy a kongresszus határozatai, a VII. ötéves terv céljai teljesíthetők-e. Több kérdésben az irányítás különböző szintjein, de a párttagok között is a gazdasági reform megvalósításában, annak eszközeit, az életszínvonalat, a szociálpolitikát illetően véleménykülönbségek keletkeztek. Gyenes András felhívja a figyelmet arra, hogy a pártegység valamennyi területén akadnak tennivalók. Mert, ha az egység bármelyik területen, bárhol is hiányzik, vagy csak részben valósul meg, akkor ez a párt cselekvőképességének zavaraihoz vezet. Az elmúlt években előtérbe került az érdek fogalma, helye, szerepe a szocialista gazdaságban, és mindezzel kapcsolatban korábbi — a Befejeződött a műemlék harangtorony helyreállítása Szeghalmon. A Szabadság téri halmon 1892-ben emelt szoknyás, zsindelyes faépítmény, amely ritkaság számba megy az Alföldön, a korábbi átalakítások során elvesztette eredeti szépségét. Eltűnt róla például a földig érő szoknyarész, a zsindelyeket pedig lemez-, pala- és témával összefüggő — állás- foglalásainkat is újragondoljuk. Kétségtelen, hogy a kritika újragondolás, a kérdés körüli viták nagyon is indokoltak. Ha termelési viszonyainkban végre akarjuk hajtani a rendszer továbbfejlesztéséhez szükséges! mélyreható változásokat, akkor a társadalmi-termelési viszonyok döntő fontosságú eleméből, az érdekek rendszeréből kell kiindulnunk. A változtatásokat (amelyek már megkezdődtek, de mértékük nem elégséges) lehetővé kell tenniük az érdekek megfelelő mozgásformáit, a nyílt megjelenést, a képviseleti ütközés útján létrejövő viszonylagos harmonizációt. Hoch Róbert áttekinti a gazdasági érdekkonfliktusok és a társadalompolitika közötti összefüggéseket. A jogi- politikatudományi szakirodalom éppúgy, mint a politikai állásfoglalások visszatérően említik a helyi közélet erős formalizmusát. Számos elemzés rámutatott arra is, hogy ez nem pusztán, sőt nem is elsősorban szubjektív hibák következménye. Gyakorlatilag mindazok a politikai vagy valamennyire politikai szervezetek, szerveződésformák (párt, tanács, KISZ, Népfront, szakszervezetek, különböző szakmai szövetségek stb.), amelyek alsóbb szintű szerveinek működése ma tulajdonképpen a helyi közéletben fejeződik ki, eléggé egyértelműen cent- ralisztikus-hierarchikus felépítésűek. Ez többek között azt is jelenti, hogy a helyi szervek leginkább a felsőbb szintek döntéseit hajtják végre, azok irányítása és ellenőrzése alatt tevékenykednek. Saját munkájukban tehát szükségképpen erős a végrehajtásra való beállí- tódottság. Bánlaky Pál a kisebb települések közéletével- politikájával és az értelmiségnek ebben betöltendő szerepével foglalkozik. cserépfedésre cserélték. A városi költségvetési üzem az Országos Műemléki Felügyelőség és a katolikus egyház anyagi támogatásával, a helybeliek társadalmi- munka-hozzájárulásával eredeti formájában, szoknyájával együtt újjáépítette a négy harangot magába fogadó műemlék fatomyot. Szabó László szobrászművész tárlata Szabó László szobrászművész kamarakiállítása nyílt meg hétfőn a Szolnoki Papírgyárban. A 60 éves művész, aki két évtizede áll szocialista szerződésben a nagyüzemmel és segíti a munkásművelődést, a dolgozók ízlésvilágának a formálását, húsz válogatott alkotását, az embert és a munkát ábrázoló szobrait, rézdomborításait vonultatta fel. A művész — a gyárhoz fűződő kapcsolatai jegyében — több maradandó képző- művészeti alkotással gyarapítja a jövőben is a nemrégiben hatmilliárdos beruházással korszerűsített gyárat: Tervei szerint a jelenleg még működő, régi 3-as számú papírgyártó gép majdani nyugalomba vonulása után — annak eredeti alkatrészeiből — ipartörténeti kompozíciót készít a gyár udvarára. Megformálja a Papírgyártás története című sorozatát is. A lemezdomborítások az előkészítéstől a kész termék előállításáig ábrázolják majd a termelés egész folyamatát. A kiállításon a gyár képviselői meleg szeretettel köszöntötték a művészt születésének 60. évfordulója alkalmából. Szovjet és magyar úttörőkkel Nyitás Csillebércen Megkezdődött a Csillebérci Központi Ű ttörő táborban az idei szezon. Az első turnusban szovjet és magyar pajtások érkeztek az úttörőtáborba. Ez alkalommal a Lenini Űttörőszerve- zet megalakulásának 65. évfordulója jegyében rendeznek programokat. Egyébként idén hét turnusban, egy-egy alkalommal 900 gyerek táborozhat Csillebércen. A különböző szaktáborokban a természet kedvelői és a technika iránt érdeklődő gyerekek is megtalálják az érdeklődésüknek megfelelő programokat. Szeghalmon Műemlék harangtorony Hétfőn kezdődött és máig tart a tiszaligeti sportcsarnokban az Országos Filharmónia ifjúsági bérleti hangversenysorozatának összevont zárókoncertje. A háromnapos rendezvényen — napi két-két előadáson — a Szolnoki Szimfonikus Zenekar közreműködésével az Állami Operaház szólistái is felléptek. A műsoron Erkel Hunyadi László című operája és Liszt A-dúr zongoraversenye szerepelt. (Fotó: Hargitai Lajos) Versenyen túl, továbbtanulás előtt Beírta nevét az iskola történetébe Érettségiző tárnái igencsak irigykedve tekintenek Papp Krisztinára. A Martfűi Cipőipari Szakközépiskola végzős tanulója ugyanis többé-ke- vésbé már biztonságban érezheti magát. A szakmai tantárgyakból nem kell vizsgáznia. S ami miatt gondta- lanabbul tekinthet a jövője elé? Kezében a hivatalos irat, amelyben ez áll: felvételt nyert a Könnyűipari Műszaki Főiskolára. Fénylő szemmel mutatja a „dokumentumot”, majd magyarázatképp mondja, hogy az országos szakmai tovább- tanulási versenyen elért hatodik helyezésének köszönheti a felvételt. — Fokozatosan jutottam egyre előbbre — tekint visz- sza a közelmúlt eredményeire. — Az iskolai versenyen a második lettem, így juthattam el a nagykanizsai elődöntőre. — Miből áll egy ilyen szakmai tanulmányi verseny? Miből adnak számot a diákok? — Az iskolai selejtezőn száz pontot lehetett a korábbi tanulmányi eredménnyel elérni és további száz-százat az elméleti kérdésekre illetve a gyakorlati munkára. Ez nálunk természetesen cipőkészítést jelentett. Krisztina most az érettségire összpontosít, magyarból, történelemből, matematikából még a megméretés előtt áll, de ha kissé fáradtabban, ugyanakkor felszabadultabban is, becsülettel szeretne ott is helytállni. Bár igazán már a főiskola foglalkoztatja. — Most kaptam meg a Szüleimtől az első zsebszámológépemet — dicsekszik új szerzeményével. Látszik rajta, hogy a versenyláz izgalmán túl van, de a siker öröme még nem töltötte el teljesen. — Csak most kezdem felfogni, amikor a többieket látom, hogy mit is ér valójában ez az eredmény. Már nem bánom, hogy tanáraimra hallgatva vállaltam a különmunkát, a készülést — mondja, aztán köszönettel sorolja tanárai nevét, gondosan ügyelve, nehogy egyet is kihagyjon azok közül, akik hozzásegitették a jó szerepléshez. — Vajon ő maga számított-e ilyen tisztes helytállásra? — Nem nagyon fűztem vérmes reményeket az egészhez — vallja be. — A nagy- kanizsai versenyen el is bizonytalanodtam, amikor megtudtam, hogy a könnyűipari szakközépiskolások közül háromszázan indultak. Végül csak megnyugodtam. Csinos kis pumpseipőt ütöttem össze, a műszaki rajz is sikerült, s a szakmai tesztláppal is megbirkóztam, úgyhogy a kétnapos vetélkedőből tizenhatodikként jutottam az országos döntőbe. A közelmúltban azért utazott Miskolcra, ahonnan már sugárzó arccal tért vissza. Hagyon fogadták, mit szóltak a hatodik helyezéshez? — Mindenki örült, gratulált. A szüleim voltak a legboldogabbak, de az iskola történetébe is beírtam a nevem, hiszen fennállása óta először én értem el felvétellel járó helyezést. A főiskolán is szeretném majd bizonyítani, hogy nem alaptalanul. Aztán — gondolkodik el, miközben kezével megsimítja a számológépet — üzemmérnökként ide, a cipőgyárba szeretnék visszajönni, de addig még sok víz lefolyik a Tiszán. Sz. Gy. A Szinkron és Videovállalatnál Évente ötvenezer hangos pere hatszáz filmen A videoszinkron stúdió. (Fotó: KS) Egy éve már, hogy a Pannónia Filmvállalatból kiszakadt és önállósult a Magyar Szinkron és Videovállalat. Igazgatóját, Venczel Istvánt az eltelt hónapok tapasztalatairól, az új vállalkozás eredményeiről kérdeztük a Vörös Hadsereg úton lévő ma is közös műhelyben, a Pannónia Filmstúdióban. — A hazai szinkronfilm- és rajzgyártás annak idején együtt indult — mondta Venczel István. — A negyvenes, ötvenes években már félszáz filmét szinkronizáltak évente. Az eredetileg csak szinkronfilm gyártásra átadott épületbe időközben beköltöztek a rajzfilmesek is. A Magyar Szinkron Állami Vállalat, akkor ez volt a hivatalos elnevezés, csak 1954-ben vette fel fantázianevét: Pannónia Filmstúdió. Voltak később kísérletek a rajzfilmgyártás önállósítására, de anyagi ökok miatt a kezdeményezést mindig elvetették. Csak amikor idáig is elért a decentralizálás hulláma, jutottunk el a közben felnőtté vált szinkron, illetve rajzfilmgyártás önállósult egységeinek létrehozásához. — Időközben a szinkron- film-gyártás határai is kitágultak. — Szinkironfilm-gyártá- sunk valóban jó tízszeresére növekedett. Ma évente 550— 600 filmet szinkronizálunk; s mellette még 80—120 filmet feliratozunk. Szinkronfilmjeinknek 75—80 százaléka a televízió számára készül. A filmszínházakba pedig évente 80—90 magyarul beszélő filmet játszanak, munkánk következményeként. — Hogyan tudták elérni ezt a mennyiséget? — Nem utolsósorban azzal, hogy korszerűsítettük a szinkronizálást, az elektrotechnika a mi stúdiónkba is bevonult. Kezdetben csak az egyik stúdiónkat állítottuk át video-szinkronra. Mindez import nyersanyag és munkaidő megtakarítás, de egyúttal komoly minőségi változást is jelent. A videokazetta lényegesen olcsóbb, mint a devizáért vásárolt filmnyersanyag. Megépítettük a második video-szinkronstú- diónkat is. öt műtermünk mindegyikében tízezer percnyi szinkronfilm készül évente, tehát ötvenezer perc! Tizenöt forgatócsoportunk stúdiónként három-három váltott műszakban termel. — Nagyüzem lett a szink- ronfilmgyártó? — És alkotóműhely is egyúttal — teszi hozzá az igazgató. — Ha csak azt számolom, hogy harminc műfordítónk, szövegírónk csaknem minden idegen nyelvet képes átültetni magyarra. — Mégis mi az új vállalat teljes feladatköre? — Többrétű a tevékenységünk: rövidfilmgyártás, vi- deokazettás műsorok készítése, és szinkronizálás. A döntő helyet a videogyártás foglalja el, főleg vállalatok megrendelésére készítünk referenciafilmeket. Rövid- filmjeink kulturális vagy ismeretterjesztő témákat dolgoznak fel. Csak egy példa: a Kodály énektanítás módszeréről háromrészes video- programot forgattunk a Kultúra Külkereskedelmi Vállalattal közösen. Ezen az úton szeretnénk tovább haladni. — A jövő a videokazettáé? — Az évtized végére várhatóan a hazai videokészle- tek száma elérheti az egymilliót is. A kazetták gyártása éppen ezért égető kérdéssé vált. Mint mondtam, mi elsősorban kulturális témakörökkel szeretnénk foglalkozni, ám nem elképzelhetetlen, hogy játékfilmeket vagy kész drámákat is szalagra veszünk. Az idegenben élő magyar emigránsok között komoly felvevőpiacot találhatunk. Évente immár tízezer videokazetta sokszorosítására vagyunk képesek. Van már kazetta feliratozó gépünk is. Igaz. nincs köny- nyű dolgunk a feketepiacon uralkodó kínálat mellett, de arra kell törekednünk, hogy bőséges választékot adjunk mi is. — Kísérleti jelleggel is dolgoznak? — Semmiféle -kísérlet elől nem zárkózunk el. Anyagi lehetőségeinkhez mérten eleget teszünk a művelődéspolitikai feladatoknak. — Summázva az eddig megtett utat, mit mondanak az igazgatónak az új vállalkozásból leszűrt tapasztalatok? — Még a kettéválás előtt — akkor még mint a két részleg közös igazgatója — tapasztalhattam, hogy a rajzfilm és a szinkron két önálló műfaj, és hogy a közös cég egy házon belül fékező- jévé válhat a további szakmai fejlődésnek. Amikor például az első videoszinkron apparátust felszereltettük a stúdiónkban, a rajzfilmesek érthető szakmai irigységgel néztek ránk. Azóta megváltozott a helyzet, nincs vita a tulajdon-kérdésekben. Mindkét vállalat, bár közös fedél alatt, de jól és békésen együttműködve egymást is segítve, addig nyújtózkodik, ameddig a takarója ér — mondta beszélgetésünk végére érve Venczel István igazgató. Sz. B.
