Szolnok Megyei Néplap, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-20 / 117. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. MÁJUS 20. Űj életet kezdeni nehéz Esélyek a börtön, után Űj életet kezdeni nehéz, s nem mindegy, hány börtönév van amögött, akinek lehetőséget akarunk adni a társadalomba való beilleszkedésre. Annak kapcsán indokolt szólni erről, hogy a Kék! fény nézői a minap k,ét olyan bűnözővel találkoztak a képernyőn —• a főváros-környéki víkendházak fosztogatóiról van szó —, akik 26—28 évesek, s szinte nagykorúságukat börtönben töltötték. Az egyik már háromszor, a másik négyszer volt elítélve. & a nézőkben okkal fogalmazódik meg a kérdés: mi az esélye az ilyen embernek a tisztességes életre? Vagy újra meg újra visszaesővé lesz? Nem könnyű megváltóim Sajnos, az utóbbinak nagy a valószínűsége, annak ellenére, hogy már a börtönben igyekeznek! felébreszteni az elítéltben a megváltozás, a társadalomba való bedllész- kedés szándékát. A Büntetésvégrehajtási Intézet munkát ás szerez neki, a szabadulás utáni időkre, — ám ez a fajta ösztönzés gyakran süket fülekre talál. S ennek rendkívül sok oka van. Soha nem felejtem el azt a betörőt, akivel háromszor is találkoztam a Kék fényben. Első alkalommal akkor, amikor harmadik büntetése után, immár negyedszer tartóztatták le, ezúttal is betöréses lopásért. Rettenetesen fogadkozott, hogy a büntetés letöltése után megváltozik, többé nem akar börtönbe kerülni. Ezt a Kék fény nyilvánossága előtt jelentette ki. Kiszabadult, s nem sokkal később ismét találkozhattunk. Űjra a nagy fogadkozás! Majd a többéves börtönbüntetés letöltése után ismét a rendőrség épületében kellett „összefutnunk!’. S ekkor, hosszas faggatásra, elmondta, miért csökken egyre inkább az esélye arra, hogy megváltozzon. Ekkor már harminckilenc éves volt, s összesen tizennyolc évet ült. — A börtönben — ébredéstől elalvásig — a nap minden percében . megmondják mit kell csinálni, s mit A pártfogoltnak a börtönből való szabadulása után két napon belül jelentkeznie kell a lakóhelye szerinti illetékes rendőrkapitányságon, ahol a pártfogói felügyeletet bejegyzik a személyi igazolványába. Ezt követően nyomban fel kell keresnie a hivatásos pártfogót, aki már korábban, a szabadulás előtt megismerkedett pártfogoltjávai. Folyamatosan ellenőrzi, hogy a pártfogolt eleget tesz-e állampolgári kötelezettségeinek, illetve azoknak, amelyeket a bíróság előírt. Figyelemmel kíséri, hogy pártnem szabad csinálni. Ha éveken át mások gondolkodnak az ember helyett, — márpedig a börtönben ez történik — az elítélt teljesen akaratgyengévé válik. Pedig a nevelőtisztek egyéni és közösségi beszélgetéseken próbálják az elítéltekbe csepegtetni az akaraterőt, ám az egész börtönélet ellene hat ennek. Kihalnak, kikopnak mellőlünk a hozzátartozók, a rokonok, s amikor szabadulunk, teljesen magunkra vagyunk utalva. Ilyenkor elég összetalálkozni egy volt börtöncimborával, s attól rossz tanácsot kapni: az ember újra lefelé indul a lejtőn, ahelyett, hogy megkapaszkodna. Nagy igazságot mondott ki ez az ember, de nem a teljeset. Mert a szabaduló- nak nem kell feltétlenül magára maradnia. Még akkor sem, ha nincsenek rokonai, tisztességes barátai. A magyar jogrendszer — a bűnmegelőzés szellemében — a börtönből szabadultak utógondozására létrehozta a pártfogó felügyelet intézményét. A hívatásos pártfogó a megyei bíróság mellett látja el feladatát, társadalmi pártfogók közreműködésével. Feladata a volt elítélt visszasegítése a társadalomba, s ehhez kérheti a munkahelyen működő társadalmi szervezetek segítségét is. fogoltja hogyan viselkedik a munkahelyén és a lakóhelyén, életkörülményeiről beszámoltatja. Általában azoknál rendelik el a bíróságok a pártfogó felügyeletet — ez a szabadulást megelőző hónapban történik —, akiknél fennáll a veszélye annak, hogy ismét bűncselekményt követnek el, amennyiben nem kapnak megfelelő segítséget a társadalomba való beilleszkedéshez. Tailán sokan nem tudják, hogy a Büntetésvégrehajtási Intézet köteles már a szabadságvesztés idején megállapítani: az elítélt hol kíván a szabadulása után letelepedni és rendszeres munkát vállalni. Ennek ismeretében segít, hogy az elítélt rendezze az ezekkel kapcsolatos ügyeit. A társadalmi pártfogók — a hivatásos pártfogók megbízásából — rendszerint már a börtönben felkeresik párti ogoltjaikat, és közösen készítik elő azok szabadulását. Mindez szépen hangzik, a valóság azonban sokkal „érdekesebb”. A munkahely is védekezik Meg tudom érteni azt á munkahelyi közösséget, amelynek egy többszörös bűnözőt, mondjuk hatszor börtönt járt embert keli bé- fogadnia. ösztönösen is védekezik az ember az Olyantól, aki már bizonyítványt szerzett arról, hogy enyves a keze, vagy gyorsan felvillan a bicskája pengéje... Mégsem mondhatunk le arról, hogy a börtönből szabadultakat hozzásegítsük a törvénytisztelő élethez. S ennek legfontosabb kelléke a munka. Bizalmat kell szavaznunk, persze csak a szükséges bizalmat, addig legalábbis, amíg ezzel visz- sza nem élnek. Mert látni kell, hogy a börtönből szabadultaik —, amennyiben nincs munkahelyük, — jóval könnyebben csúsznak vissza a lejtőn, mintha az életfeltételeiket rendes munkával biztosítani tudják. Napjaink nagy gondja éppen ebből fakad. Köztudott, hogy az ország egyes vidékein képzetlen munkerőből máris felesleg mutatkozik, s a jövőben — várhatóan — ez méginkább így lesz. Vagyis éppen azok vannak túl sokan, akik közül a legtöbben kerülnek börtönbe. Ennek ellenére sem tekinthetjük circulus vitiósus- nak, önmagába visszatérő kötnek ezt a folyamatot. Bármilyen erőfeszítésbe is kerül ez a társadalomnak, —, akár közmunkákkal is —, gondoskodni kell a börtönből szabadultak számára munkalehetőségekről. Ugyanakkor persze sokkal erőteljesebben kell törekedni a büntetésvégrehajtási intézetben arra, hogy az elítéltek olyan szakmát tanuljanak büntetésük idején, amit hasznosítani tudnak szabadulásuk után. S ez nemcsak a bűnözésre hajlamos emberek érdeke, hanem valamennyiünké, mert a bűnmegelőzés fontos eszköze lehet. Szabó László Pártfogói felügyelet A Rézkarcoló Művészek Munkácsi Mihály Alkotóközössége immár tizenöt éve feladatának tekinti, hogy tagjainak munkái elérhetők legyenek a főiskolások és egyetemisták számára is. Ezért évente egyszer rendszeresen vásárt rendeznek a felsőoktatási intézményekben, amelyeken neves ma élő művészek, mint például Borsos Miklós, Reich Károly, Würtz Ádám, Varga Imre, Meloccó Miklós és nem utolsó sorban Barcsay Jenő műveit lehet kedvező feltételekkel, előleg nélkül részletre megvásárolni. A diákaukción látható zsűrizett és számozott rézkarcok, linómetszetek és szitanyomatok a zsűri által megállapított áron kezelési költség nélkül kaphatók és átlagosan kb. 600 forintba kerülnek. Felvételünk Mezőtúron, a GATE gépészüzemmérnöki karán készült, ahol Erdélyi László műértő tájékoztatása segítette a diákokat a választásban. (Fotó: D. G.) Jászberényben igen jól működik a kertbarátok köre, s ebben nagy segítséget jelent a Kertbarátok boltja. Tavaly januártól szerződéses üzletként működik, amely megkönnyíti a gyors beszerzést, a hiánycikkek enyhítését. Budapestről, Szolnokról és Kecskemétről szerzik be az árut a vevők jobb ellátása érdé kében. (Fotó: Tarpai Zoltán) Gondnokok és lakók Kunszentmártonban A társadalmi munka nélkülözhetetlen a városszépítésben Üj seprő jól seper — tartja a közmondás, s esetünkben ez a megállapítás különösen igaz. Kunszentmártonban a Városgondnokság ugyanis idén önálló lett. Dolgozói pedig nagy-nagy lendülettel, kezdeményezőkészséggel, új tervekkel fogtak munkához. Az elnevezéshez híven, gondnokként veszik vállukra a város fenntartásának, szépítésének minden gondját. Mi változott, van-e kézzel fogható, vagy inkább szemmel látható eredménye eddigi tevékenységüknek? Tisztábbak, gondozottabbak lettek-e a kunszentmártoni utcák, terek? Mit tesznek azért, hogy az eddigieknél színvorialabban dolgozhassanak, úgy is mondhatnánk, látványosabban ? — Mániákus parkosító vagyok, a zöld területek szerelmese — vallja magáról Katona Mihály építész, a Városgondnokság vezetője, aki mindenekelőtt a városképet szebbé, az itteni életet kellemesebbé varázsoló ligetek, parkok gyarapítása, a környezeti kultúra meglévő értékeinek gazdagítása végett fogadta örömmel ezt a megbízást. Korlátlanul azonban mégsem élheti ki alkotókedvét, hiszen egy ekkora városban, ezerféle teendője akad a gondnokságnak. — Épp a növekvő, szerteágazó feladatok tették indokolttá, hogy a gondnokság kiváljon a tanács fejlesztési és gazdálkodási osztályából és önállósuljon — utal az előzményekre, majd már a gondnokság feladatáról szólva végeláthatatlan felsorolásba kezd. — „Üzemeltetni” a várost — mondja elnézést kérve a hivatal kifejezését — tulajdonképpen ez a munkánk. S hogy ez mit is foglal magában? A hatósági húsbolt, a vágóhíd, az állategészségügyi telep, a temetők, a közterületek fenntartása, gondozása; a belvízvédelem kialakítása — sorolja találomra, aztán egy újabb levegővétellel — az utcák, parkok, árokrendszerek karbantartása is a mi feladatunk, csakúgy, mint a piacé. A vásárok szervezésével folytathatnám, de ott van a hóeltakarítás, vagy épp a KRESZ-táblák elhelyezése, a kerékpármeg- .őrzés, a lomtalanítás, a társadalmi ünnepek szervezése. .. — Szép kis lista — használom ki a pillanatnyi szünetet. — Mindezt hányán és miből látják el? — Évente 22 millió forintos tanácsi költségvetésből gazdálkodunk, s ha most azt mondom, hogy ebből csak a városi villanyszámlánk 2 millió 600 ezerre rúg, és másfél milliót költünk a közterületekre, akkor nyilvánvaló, hogy a lakosság további 25 milliót érő társadalmi munkájára milyen égető szüksége van a városnak. Ami pedig a kérdés másik felét illeti: a gondnokságnak összesen 26 alkalmazottja van, beleértve a gépkezelőket, az úttisztítókat és a hentest vagy kerékpármegőrzőt is. — A Városgondnokság első próbatételét a kemény tél jelentette. Egyben mutatta azt is, bizony elkelne némi fejlesztés, gépesítés. — Januárban éjjel kettőkor már talpon voltunk, hogy reggelre járhatóvá tegyük a közutakat. Megtettük, ami erőnkből tellett, de ahhoz, hogy a későbbiekben hatékonyabban és gyorsabban elégítsük ki a lakosság igényét, nagyobb létszámra és több gépre lenne szükségünk. Nagyon jól jönne egy Rába kistraktor, egy pótkocsis Zetor, hiányzik egy EO típusú földmunkagép is, a belvízvédelemben két szivattyú jelentene javulást, de hóekét, hótoló járművet és ároktisztító célgépet is szívesen látnánk a telephelyünkön. Szóval — fejezi be — ez a lista sem mondható csekélynek. — Mindezek hiányában még inkább érthető, mit érnek a városért társadalmi munkában dolgozó önkéntesek. — Hogyne, ezért is fordítunk az eddiginél sokkalta nagyobb figyelmet a társadalmi munkák jobb szervezésére, irányítására — ért egyet a gondnokság vezetője, s hogy igazolja az elmondottakat, forgatókönyvet vesz elő. — A tavaszi nagytakarítási akciót, már előre megadott program szerint szerveztük meg. Az iskolákkal állapodtunk meg. Minden intézmény kijelölt terepet kapott, azt is közöltük, hogy hány tanuló munkájára, milyen szerszámokra lesz ott szükség. — Az eredmény? — A tanácsok, diákok is jó véleménnyel voltak. A gyerekek értelmét látták a munkának, ki se lehetett volna vonni őket, annyira belemelegedtek a parkok gondozásába. A tavaszi akciókon kétszáztizenöt diák vett részt, mintegy 150 ezer négyzetméter zöldterületet hoztak rendbe — hangzanak az elismerő szavak. — A gondnokság munkatársai — lévén, hogy ezek a megmozdulások általában hétvégékre esnek — maguk is társadalmi munkában dolgoznak. Jó példát mutatnak hát. — Annak ellenére tesszük ezt, hogy januártól megszüntették a társadalmi munka- szervezői státuszt, de magunkra vállaljuk, mert eredményét látjuk. Hiszen a városi életfeltételek megteremtése, javítása közös érdek. Van mit tennünk, elég ha csak arra utalok, hogy az úthálózatunk 25—30 százaléka portalanított, a szennyvízhálózat kiépítése is mindössze 15 százalékos. A lakosság tenniakarását, erőfeszítését fogjuk össze. Az éves 25 milliós értéket, jobb, előrelátóbb szervezéssel szeretnénk további tízmillióval növelni. Sz. Gy. Óránként 22 ezer üveg Új palackozósor a pécsi gyárban Kezdődik a méhészek szezonja Az országban 30—32 ezer méhész várta a kitavaszodást. A többfrontos téli hideg időszakot viszonylag jól átvészelték a méhek. Országosan mintegy 650—670 ezer méhcsalád elegendőnek látszik ahhoz, hogy a méhészek és a mézfelvásárlók és -feldolgozók közös erőfeszítéssel megtermeljék a várt mintegy kétezer vagon mézet. Oj palackozósort helyezett üzembe a Pécsi Pannónia Sörgyár. Az óránként 22 ezer félliteres üveget megtöltő automatikus gépsor teljesítménye csaknem régyszerese kiöregedett elődjének. Az új palackozósor automatikus ki- és berakógépét a Pécsi Sopiana Gépgyár készítette, az üvegmosó berendezés és a töltő-zárógép NDK-gyártmá- nyú, a nagy teljesítményű címkézőt az NSZK-ból használtan vásárolták, s felújítása után kifogástalanul működik. A palackozóteljesítmény növelése révén — az idén először — százmillió liter sör előállítását tervezik.
