Szolnok Megyei Néplap, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-19 / 116. szám
1987. MÁJUS 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Parképítők ás parkrongálök Jászberényben A fa öltözteti a várost •Si/a <u; váratott TYiatrarn a tavasz, különösen türel- rr rt-nül várták a jobb idő beköszöntőt a többszintes épületek lakói. Az első enyhe napokban megelevenedtek a kertek, a parkok és sétányok. A tél fogságából kiszabadult gyerekeket, felnőtteket azonban nem fogadta megnyerő látvány a köztereken. A tavaszi ébredés ugyan a parkokban is késett, de lehangolóbb volt a felszerelések állapota. Jászberény büszkeségét, az elmúlt években több, mint 2 millió forint értékű társadalmi munkával kialakított Május 1 szigeti játszóteret és a környezetét a friss szelek és az enyészet lengte körül. A 12 hónapot ábrázoló férfi mégcsak dacolt a tél és a vandálok támadásaival, de a hinták, libikókák nem bírták a rohamot. A több emberöltőt kiszolgálni hivatott akácok bénán, széttördelve, megA hinták, a libikókák nem bírták a rohamot Talpon a tanács Az emberek azt mondják, hogy a természettel együtt a tanács is elaludt, pedig ez nem igaz. A tanácsnak és vele együtt a város nagy részének jelentős és több éve tartó erőfeszítése van már a szigeten. A munkák idén is folytatódnak és ha a gereb- lyézés az ősszel el is maradt, de a napokban hozzákezdtek az iskolások az avar össze- takarításához. Még a múlt évben elkészültek a sétányok, részben a földvár és mini színpad is, füvesítettek, virágokat telepítettek, az elmúlt napokban pedig a tönkre tett játékszereket újból kijavították. A tüzet szimbolizáló mászóka vörös kakasai máris vidámabban kukorékolnak, mert ha szépül, rendeződik a környék, ők is nagyobb biztonságban vannak. A társadalmi munkák szervezése minden tavasszal újult erővel kezdődik. A bosszantó rongálások ellenére mindig vannak jelentkezők, hogy ásót, kapát, ge- reblyét fogjanak, ha értelmét látják a munkának. Márpedig a parképítés és a fásítás olyan program JászVáltozatlan pénz, növekvő feladatok semmisülve hevertek szanaszét: a bikák szarvait letördelték, a lengőhintát leszakították, ülőkéjét kettétörték. A homokozó és a mászóka környékét üvegszilánkok fedték, a nagy áldozatokkal hajdani formájára visszaállított lámpákból pedig kivétel nélkül mindből kiütötték a búrát és az égőt. berényben, amelyik szinte az egész várost megmozgatja. A két éve kezdődött nagy lendületű telepítés, fejlesztés most tavasszal se torpant meg. Fásítási terv szerint 1985 őszén és a következő év tavaszán mintegy 6 ezer facsemetét és cserjét ültettek ki a közterekre. Az ősszel 500, a múlt hónapban pedig 5 és fél ezer újabb csemetével pótolták a tavalyi hiányokat és folytatták a telepítést. Erdészek, kertészmérnökök, növénybarátok közreműködésével összeállított fásítási terv 15 fajta lombos, illetve örökzöld és 10 fajta (Cserjét javasolt a városi utcákra, terekre. Ha a terv megvalósul, az elképzelések szerint az ezredfordulóra valóban megtízszereződik Jászberény növényállománya és átformálódik a város képe. Az akácot és nyárt felváltják a különböző színű, formájú fák, amelyek nemcsak változatossá teszik az utcákat, hanem árnyékot és oxigént is adnak, tompítják a zajt, elnyelik a port és a légszennyeződést. Beneveztek a szebb, emberibb környezetért országos pályázatra is. Ennek eredményeként végre formát kapott a József Attila tér, parkosították a Batthyány, Mösszelátó, Kárpát utcák találkozásánál lévő elhanyagolt területet. A város szélén a Hámán Kató utcánál a Kispástról letermelték a nyárast, rendezték a terepet és az egészet ligetes parkerdő kialakítása érdekében a Zagyvamenti Tsz asszonybrigádja beültette csemetékkel. Fakadó bokrok és vesz- szők borítják a volt szeméttelepet is az Ady Endre út végén. A kövektől, nejlon foszlányoktól még ugyan cseppet sem ígéretes a látvány, de a telepítések nagy része megeredt, és ha sikerül végleg gyökeret verniük a csenevész fácskáknak, akkor nem volt hiába való annyit kilincselni, kérni, levelezni. Mehetett volna mindez egyszerűbben is, a tervezéstől a kivitelezésig mindent megrendelni, csakhogy a pénzből kevésre futotta volna. Jászberény 255 ezer négyzetméter közhasznú zöldterületének több, mint harmada gondozatlan, intenzíven csak a városközpontban lévő tereket kezelik. A tanács — régóta már — évenként 1,2 milliót fordít (fordíthat) a parkjaira, holott Dr. Nagygyörgy János, a városgazdálkodási osztály vezetője szerint 6 millióra volna szükség a rendszeres felújításhoz^ jó karbantartáshoz. Bővítésre abból nem is futná. Fejlesztésre kizárólag csak új lakótelepeknél van szerény lehetőség. Ezért a rengeteg telefon, levél, egyeztetés traktorért, autóért, szocialista brigádért, egy kis segíségért, ezért a felhívások, pályázatok, védnökségek. A szervezők érdeme, hogy a sok meghirdető között nem sikkadt el maga az eredeti cél, és ma már apró leveleket bontottak a megeredt csemeték. Nemcsak az elhagyott, gazos tereket, a városszéli roncsolt felületeket vették gondjaikba Jászberényben, hanem a fő utak mentén is fásítottak, és parkosították a kisebb, elhanyagolt szigeteket, útszéle- ket is. Óriási munka ez, amit ugyanilyen fáradhatatlanul és lelkesedéssel kell folytatni, különben kárbaveszhet az eddigi erőfeszítés. A juhar, platán, szil, fűz, nyír, olaj, valamint az örökzöldek és cserjék tövei kapára és locsolásra várnak. Mi lesz a sorsa? A néhány éve ültetett facsemeték egy része már tekintélyes koronát nevelt, és hamarosan átveszik az akác és nyárfafélék szerepét, de a Nádor utcában a szépen megeredt ezüsthársak nem érhették meg a felnőtt kort, mert derékba tördelték őket. Vajon ugyanez a sors vár a nemrégiben kiültetett 6 ezer csemetére, a József Attila, a .Batthyány és a Marx téren kialakított parkokra is? A tanács a rendőrségtől kért segítséget: őrizzék a fákat. A rendőrök nem utasították vissza a megbízást, csak azt kérték, hogy őrizze mindenki a fákat. A közterületfelügyelőkkel eddig is jól együttműködtek, de az állampolgároktól még nem érkezett telefon, vagy bejelentés, hogy most tapossák, tördelik, rongálják az oly sok fáradtsággal épített parkot. Nem állhat minden egyes fa, mégcsak minden parknál se rendőr, de természetesen feladatuknak érzik a rend őrzése mellett a növényzet védelmét is (ha már nincsenek parkőrök). Ugyanez elvárható azonban bárkitől, hogy ne szemlélje közönbösen a rongálást, mert sokszor elegendő a határozott fellépés. Az összefogás eredményei szemléletesen mutatkoznak már a városban, az építés és gondozás mellett azonban közös feladat a rongálók elleni küzdelem is. Lukácsi Pál távközlési világnap A 19. Távközlési világnap alkalmából hétfőn ünnepséget tartottak a Magyar Posta központjában. Valter Ferenc elnökhelyettes ünnepi megemlékezésében szólt arról, hogy a Nemzetközi Távközlési Egyesület (UIT) az idén „A távközlés a nemzetek szolgálatában” jelmondatot választotta a világnap központi témájául. Rámutatott: a távközlés világszerte fontos szere;"'* játszik a fejlődésben; szolgáltatás, amely va- amennyi nemzet tevékenységét befolyásolja, hozzájárul a szociális, gazdasági és kulturális fellendüléshez. Halaszthatatlan feladat a hazai távbeszélő szolgáltatás mennyiségi és minőségi felzárkóztatása az európai színvonalhoz, ugyanis a politikai. társadalmi és gazdasági tényezővé vált információs rendszerek csak fejlett telefonhálózatra telepítve működhetnek hatékonyan és eredményesen. Egy kimutatás szerint évente legkevesebb 11—12 milliárd forint veszteség éri népgazdaságunkat a távbeszélő hálózat hiányosságai miatt. Mindezek miatt kapott hazánkban prioritást a mostani és az évezred végéig tartó tervidőszakban a távközlés. Balaton Rádió Második évadjának nyitó adásával jelentkezett hétfőn a balatonföldvári Hotel Fesztiválból a Balaton Rádió. A Napközben című szolgáltató műsor kihelyezett stúdiója a tavalyi gyakorlatnak megfelelően — de jobb technikai műsorkészítési feltételek mellett — szeptember 18-ig működik. Hétfőtől péntekig általában naponta harminc perces műsoridőben ad híreket, információkat, helyszíni riportokat az üdülőövezet és a három Balaton- parti megye életéről, Az étet minősége az mii elnökségének ülése A Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége hétfőn Berend T. Iván elnökletével ülést tartott. A testület megvitatta a gazdasági, társadalmi kibontakozás cselekvési programja, az adórendszer átalakítása és a nyugdíjrendszer változtatása irányelveinek terveit. Az Ülésen felszólalt Pál Lénárd, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, és jelen volt Radics Katalin, a KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetője. Az MTA Elnöksége az elemző vitában kialakított véleményét eljuttatja az MSZMP Központi Bizottságának és a Minisztertanácsnak. Magyar— jugoszláv kamarai tárgyalások Milan Pavics, a Jugoszláv Szövetségi Kamara elnöke és Beck Tamás, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke az elmúlt napokban Budapesten áttekintette a kétoldalú gazdasági kapcsolatok alakulását. Egyetértettek abban, hogy az árucsereforgalom stagnálása figyelmeztető jelenség és a két kamarának mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a forgalom növekedését — elsősorban tartás együttműködési megállapodásokkal — megalapozzák. Ki nem használt lehetőségek vannak például a kölcsönös szállítások növelésére a közúti járműgyártásban, vagy a közvetlen kapcsolatokban a Vajdaság és Dél-Magyarország vállalatai között. A két kamara elnöke megállapodott, hogy őszszel közösen áttekintik azokat a problémákat, amelyek a vállalatok közötti együttműködés fejlődését nehezítik, s ezek felszámolására közös javaslatot dolgoznak ki kormányaiknak. A Jugoszláv Szövetségi Kamara támogatja, hogy a Magyar Kereskedelmi Kamara új üzleti lehetőségek feltárása céljából Zágrábban képviseletet hozzon létre. A megbeszélésen részt vett Milovan Zidar, Jugoszlávia budapesti nagykövete is. Forradalmárok neve röppent föl mint fényes üstökös, az ünnepek alkalmával, szólongatja, megidézi őket egy-egy pillanatra az emlékük őrzésére, életük, hősi magatartásuk, mártí- romságuk szép példájára utaló beszéd. Idősebb szomszédom csöndes, suttogó szavai senkit sem zavarnak, amikor szinte magának mormogva megjegyzi: vajon ha azok a hősök egy kis időre felébrednének, mit mondanának, mi lenne a véleményük a mai világról? Hirtelen támadt gondolatai felől kérdezősködni nincs módom, később pedig elsodornak bennünket egymástól az események. Azóta gyakran azon kapom magamat, hogy a hajdani forradalmárok tiszta idealizmusával, jövőt szépítő romantikájával — ne szégyelljük), minket is megcsapott ennek a szellője —. vizsgálom hétköznapi életünket. Amíg mindannyiszor rá nem jövök, képtelenség olyan szemüvegen át nézni a világot, amely azokból a régebbi időkből láttatja a jelent, mai életünket: botlásainkat, tévedéseinket, kockázatos győzelmeinket és felhozó kudarcainkat. Valójában nem is az a kérdés, hogy mit szólnának mindehhez a börtönt, kínzatást elviselő, sőt életüket áldozó régiek, hanem végtére is az, miként lehetne jobbítani, szebbé, boldogabbá tenni ezt a mai valóságot, a ma emberének az életét. Olyan-e ez az élet, amilyennek mi elképzeltük, vagy eltervezték fiaink, leányaink, s ahogy elvárják tőlünk unokáink. Messzire vivő gondolatok ezek, kifejtésük hosszadalmas lenne. Hogy mégis szólok róla, annak oka, hogy legtöbbször még a kérdés feltevéséig sem jutunk el országos gondjaink közepette. Ritkán kérdezzük meg egyéni és társadalmi méretű gazdasági bajaink közepette, hogy miért lehettünk derűsek, bizakodóak, kitartók akadályokon átlábalók, kínlódást tűrök sokkal nehezebb és kilátástalanabb időszakokban. És miért vagyunk türelmetlenebbek mostanában? Csak azért, mert a közelinek látszó céljaink mesz- szebbre tolódtak, talán az idősebbek életében már el sem képzelhető távolságra kerültek? Vagy azért, mert látjuk, érezzük, hogy amit alkottunk, azt megkérdőjelezik utódaink, mint ha semmi sem történt volna az elmúlt évtizedekben? Valljuk be. az a kérdés hogy mit szólnának az ősök a jelenünkhöz. valójában bennünk is feldereng, csax éppen nem beszélünk róla. Nem jutunk el a kimondásáig. mert úgy érezzük, hogy talán felesleges, köznapiasan szólva: „ki figyel oda?” Mindenki el van foglalva a maga kis környezetének ezernyi fontos ügyével, az országos — vagy annak látszó — terhek odébbgörgeté- sével. Az élet minőségéről alkotott elképzelésekért folytatott harc során emberi áldozatot követelt az elmúlt évszázadnyi vagy még régebbre is visszatekintő idő során. Hiszen már Batsányi és Petőfi is ilyen ember- és nemzetfelszabadító célokért küzdöttek hajdanán a iobb élet reményében. De nyilvánvaló, hogy minden generációnak magának kell megírnia a korszerű életvitelről, életnívóról, a társadalom és az egyén viszonyát szabályozó értékrendjéről a saját kiskátéját. Ami nem azonos — ha alapvető emberi törekvéseiben hasonló is — a negyvennyolcas, a tizenkilences, a negyvenötös, az ötvenhat utáni, netán a hatvanas években kitűzött közvetlen célokkal. Beszélnünk kellene gyakrabban ezekről a törekvésekről, hogy kikristályosodjanak, pontosabban értelmet kapjanak a mára érvényes normák, amelyek betartásáért; s a célok, amelyek eléréséért élni, alkotni, küzdeni érdemes. Amelyek megtartása révén egy igazságosabb, a véleményt nyilvánító, cselekvő embertől — másként mondva: a demokratizmustól — sem félő társadalom körvonalait rajzolhatnánk meg erőteljesebben. Nem ám az ősök visszajáró szelleme és az elképzelt szemrehányó szavaiktól való félelem és restellkedésünk miatt — bár rájuk is tekintve —, hanem éppen a mai, fiatalabb nemzedék érdekében. Akik közül elég sokan rákényszerülnek arra, hogy tanult hivatásukat elhagyva, energiájuk javát fektessék a képességüket, tudásukat — emberi *" értékeiket — meg sem közelítő munkába, talán fel sem ismerve eléggé valódi lehetőségeiket. Szomszédommal azóta is így folytatom a csöndes disputát magamban, egyetértve és vitatkozva, mint oly sokan mások is, közös dolgainkról. Ügy vélem, hangot kellene adni naponta minden lehetséges fórumon az élet minőségéről alkotott véleményeknek is, amelyek őszinte megfogalmazása nélkül nincs értelmes cél, és jövőt építő társadalom. F. Tóth Pál A Tószegi Petőfi Termelőszövetkezet orsó zó üzeme évente 1 millió 500 ezer kilogramm fonalat tekeresel úgynevezett keresztorsóra. A gyűrűs csévéket a Szegedi Textilművektől kapják. Árbevételi tervük erre az évre 15 millió forint. (Fotó: T. Z.)
