Szolnok Megyei Néplap, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-18 / 115. szám
1987. MÁJUS 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Hagyományápolás és korszerűség A közönség díját a szolnoki Tisza táncegyüttes kapta meg. (Folytatás az 1. oldalról) ) Ugyanakkor egyebek között a Baranya, a Somogy, a Nyírségi a Jászsági együttesek műsorában a délszláv, az erdélyi (csíki, gyimesi, keménytelki), dunántúli táncok legnemesebb hagyományai tükröződtek. Az ízelítőül szolgáló példák is mutatják, hogy a tiszaligeti sportcsarnokban rendezett nagy sikerű gálaműsor idején tanácskozó, neves szakemberekből álló zsűrinek bizony nehéz dolga volt — nemcsak annak megítélésében, hogy merre is tart ma a néptánemozgalom, hanem abban a tekintetben is, hogy összemérje a csoportok teljesítményét. A szákimai viták mellett a színházat és a csarnokot zsúfolásig megtöltő közönség zavartalanul élvezte a nehezen felejthető, szép élményt adó két estét, a fesztivál mérlegét megvonó díjkiosztó ünnepséget, a jó hangulatú eredményhirdetést. A fesztivál fődíját a szegedi DÉLÉP Napsugár táncegyüttese nyerte el őrizz, hogy jó véget érjek című előadásáért, rajtuk kívül nívódíjat kapott a Szövetkezetek Jászsági Népi Együttese Örökség című műsora, valamint a Baranya, a Somogy, a Szeged, a Színva- völgyi Vasas, a Nyírségi és a gyöngyösi Vidróczki tánc- együttes. Egyéni előadói díjban részesültek kilencen — köztük Varga Zoltán, Mosó- czi István és Diószegi László koreográfusok — Szabó Iván szobrászművész külön- díját a Vidróczkinak ítélte. A három napos fesztivált — amelynek vendége volt Kallós Zoltán népzenekutató és Karsai Zsigmond festőművész is — tegnap délelőtt a díjazott együttesek és előadók ünnepi műsora zárta. Bálint Judit Fotó: Korényi Éva Perdül a szoknya. A jászságiak keménytelki román táncot járnak. Nemzetiségi nap Etyeken A békehónap Fejér megyei rendezvénysorozatában nemzetiségi napot tartottak vasárnap Etyeken. Az egész napos programra a megye 16 településéről jöttek el az ott élő nemzetiségek — németek, szlovákok, délszlávok és görögök — dalait és táncait bemutató csoportok. A szabadtéri színpadon reggeltől estig pergett a műsor, csaknem ötven együttes mutatkozott be összesen mintegy 700 résztvevővel. A nemzetiségi nap keretében rendezett békegyűlésen Horváth András, a Fejér megyei - népfrontbizottság titkára mondott beszédet, majd Hambuch Géza, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének főtitkára méltatta a népek és nemzetiségek közötti barátság jelentőségét. Környezetvédelmi tanácskozás Környezetvédelem a közoktatásban címmel országos pedagógustanácskozás kezdődött szombaton Kazincbarcikán. A konferencia összehívását a Borsod Megyei Tanács egyetértésével a Hild- éremmel kitüntetett, s a tiszta virágos városért folyó versenyben már többször első helyezést elért város javasolta. A vesztes is élni akar Koncert a kábítószerellenes küzdelem segítésére Megint egy „szuperkoncert”, ezúttal nemes célért, a hazai kábítószerellenes mozgalom jegyében. Néhány éve beszélünk csak a nagy nyilvánosság előtt a dologról, a kábítószerről, amelynek olcsó és viszonylag egyszerűen hozzáférhető változata — a ragasztószerek gőzének szippantása, a különféle gyógyszerek és az alkohol keverékéből összeállított koktél stb. — ért el rövid idő alatt kétes karriert elsősorban a fiatalok, a tizenévesek körében hazánkban is. Azok között a tizenévesek között, akiknek már csak a nyolc-tíz évvel ezelőtti „baboskendőknek” a foszlányai, meg a hajdani Beatricéneka legendái jutottak csak, s egyre inkább fölöslegesnek érzik magukat otthon, a családban, a munkahelyen vagy az iskolában. Azokról van szó, akik eleve kétkednek az igazi közösségek nyújtotta élmények valódiságában, s elbújnak romos, vagy épülő házak „jótékony” rejtekébe, a művelődési házak mellék- helyiségeibe és végzik be ott — akarva vagy véletlenül — rövid földi pályafutásukat nejlonzacskóval az arcukon. Hányán lehetnek? Hazánkban — a statisztikák mai állása szerint — harmincezer fiatalt érintett meg így vagy úgy az alkoholnál is olcsóbb mámor, a kábítószer. Múló divatnál tehát sokkal, de sokkal többről van szó! Így születhetett meg — nem csekély vajúdás után — a széles nyilvánosság, az egész ország nyilvánossága előtt a kábítószerelleni küzdelem nyílt vállalásának, meghirdetésének gondolata Egyáltalán nem különös, hogy e harcnak az ország legnagyobb példányszámú ifjúsági lapja, a Magyar Ifjúság kollektívája lett a mozgatórugója. Azért nem különös, hogy éppen ők. mert a Magyar Ifjúság — dacolva az idők olykor zordan intő szavával — a magyar sajtó palettáján mindvégig igyekezett megőrizni fiatalosságát, készségét a megújulásra. Vállalta és vállalja gyakorta az „ütközést” valaminek az érdekében, s ebbe a valamibe beletartoznak a többszörösen hátrányos helyzetű, hitet és reményt vesztett, az életet önmaguktól bármely pillanatban eldobni kész fiatalok is. A „nagyvárosi farkaskölykök”, a magányukat nehezen viselők, vagy éppen elviselni képtelenek, egyszóval a vesztesek. A vesztesek, akik tízegynéhány évük alatt soha, egyetlen pici csatában sem nyertek — vagy legalábbis így érzik. És mi lehet a másik válasz a kérdésre; miért a Magyar Ifjúság szerkesztősége szervezte a szuperkoncertet? Olvassuk csak el a fejlécet! Az áll rajta: A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség hetilapja. Az ifjúsági szövetségé, amelynek — éppen mert egyetlen — vállalnia kell, úgy ahogyan van, az egész magyar ifjúságot. Szó se róla, a KISZ nem tegnap, nem tegnapelőtt ismerte föl: tennie kell a hátrányos helyzetű fiatalokért is! Kevés lenne a hely most fölsorolni az ifjúsági szövetség tetteit éppen ezügyben, ám azt mindenki tudja, érzi — a KISZ vezető testületéinek tagjai, vezetői különösképpen —. hogy a tettek száma szaporítandó. Nos, a tetteknek ebbe a sorába illeszthető a szombat esti szuperkoncert a Budapest Sportcsarnokban, amelynek nemcsak bevételét, hanem mondanivalóját is a hazai kábítószerellenes küzdelemre fordítják: ..Maradj köztünk!” — ezzel is sugallva. hogy segítsünk a veszteseknek, hogy élhessenek, hogy valóban közöttünk maradhassanak! — F — Egy életmű képei a Jász Múzeumban Hamza Dezső Ákos kiállítása Jászberényben A Jászberényi Jász Múzeumban szombaton délelőtt, nagyszámú érdeklődő jelenlétében megnyitották Hamza Dezső Ákos Brazíliában élő magyar festőművész kiállítását. Az eseményen részt vett Ana Lucy Gentit Cabral, a Brazil Szövetségi Köztársaság magyarországi ügyvivője. Ott voltak a kiállítás megnyitóján a külügy- és a művelődési minisztérium-, a Magyarok Világszövetsége vezető munkatársai, külföldi vendégek, és a nagyszámú érdeklődők. A > megnyitó beszédet Szabó István, a Jászberényi Városi Pártbizottság első titkára tartotta. Méltatta a festőművész tanító őseinek a Jászság kulturális életében betöltött szerepét, Hamza Dezső Ákos hazafiúi érdemeit, művészetének szépségét, erejét. Köszönetét mondott az illetékes magyar és brazil szerveknek, mindazoknak akik tevékenyen hozzájárultak ahhoz, hogy a Jászberénynek ajándékozott műkincsek hazakerülhettek. A közönség a Jász Múzeum új szárnyrészében elhelyezett, impozáns látványt nyújtó, értően rendezett kiállítást nagy tetszéssel fogadta. A tárlat elsősorban Hamza elmúlt negyedszázadbéli festészetébe ad betekintést, de néhány régebbi művét is láthatja az érdeklődő. A művész első, induló korszakából sajnos nincsenek leletek, az 1929-ben rendezett — Párizs, Galerie Miromes- nil — kiállításának anyaga teljes egészében elveszett, sőt a későbbiekben, az 1935- ig festett képek holléte is ismeretlen. Történt ugyanis, hogy amikor az 1930-as évek vége felé, a háborús készülődés idején — mielőtt Hamza Dezső Ákos hazatért — a festményeket két barátjára bízta, s ők a képeket egy párizsi ház pincéjében helyezték el. Kitört a II. világháború, Párizst megszállták a németek, a művész •két barátja meghalt, a festmények sorsa a mai napig ismeretlen. Az 1950-es évekbeli római kiállításainak két képe került haza az egyik, a Diny- nyeszüret szerepel a tárlaton. Ez még nagyjából figurális kompozíció, meglehetősen groteszk hangvételű, de a téma középpontjában már fellelhetők azok a vonal- és színritmusok, amelyek a későbbi Hamza-mű- veket oly jellegzetessé teszik. Az első brazíliai évek művészi terméséről is csak közvetve tájékozódhatunk. Egy Buenos Airesben megjelent magyar nyelvű folyóirat 1963. októberi száma terjedelmes, alapos tanulmányt közöl Hamza festészetéről. A folyóiratban is közölt iportrésorozat — és más fes- mény — is bizonyítja, hogy Hamza a közlést megelőző időben még figurális kompozíciókat is festett. 1955—1971 között a tengerentúlon hét nagyobb kiállítása volt, majd festményeinek hoszszabi» európai turnéja a bécsi Künstlerhausban kezdődött 1972-ben. Bécsi kritikusa szerint ,m filozófiai tartalmat nem nélkülöző képek Csók István életszemléletének és színvilágának derűjét árasztják." A Lettres fran- caises 1972. május 17-i számában — a párizsi Galeire Transposition-béli kiállításról szólva — Henri Adam azt írja, hogy Hamza Dezső Ákos „festészete elsősorban színritmusaival tűnik ki”, a Carrefourban Lucette Schou ler a festői utalások jelentős művészének véli; a Le Nouveau Juvenal kritikusának Andre Webernek érett szimbolizmusa tetszik; Robert Vrinat a Nouveaux Jours- ban (vibráló absztrakt vonalakértJ lelkesedik. A Gazet- ta del Popolo 1978. március 14-i számában pedig egy négyhasábos méltatásban „romantikus nonfiguratívnak” véli Hamzát. Másollasz kritikus pedig „absztrakt szürrealitásnak” mondja. A művész szerint minden megállapításban lehet valami igazság, de talán az olasz kritikus, Miche Berra meghatározása közelíti legpontosabban festészetét. — De tudja — teszi hozzá —, a festészetre is igaz, ami a filmművészetre: az alkotónak az a dolga, hogy igyekezzék őszintén és tökéletesen kifejeznie önmagát.. . Hamzának ez az első kiállítása itthon. A nyolcvan- négy éves — hál’ istennek teljes testi és szellemi erőben lévő művésznek megadatott, hogy az életművet közelítő nagyságrendű, elképesztően gazdag válogatással mutatkozzék be a magyar közönségnek. Képei láttán közhelynek tűnik a megállapítás, hogy Hamza igen széles gondolati horizonton alkotó, nagy felelősségtudatú művész, aki stílusirányzattól függetlenül, magabiztos technikával újat képes alkotni. Példázza ezt a kilenc képből álló Genezis sorozata (Koncepció, Alkotás, Éva, Első emberpár stb). amely hosszabb gondolati érés után, 1972-ben absztrakt felfogásban került vászonra. Ugyancsak 1972-es születésű az a hagyományosnak mondott festői formák szerint készült, döbbenetes hatású képe, a Mindennapi kenyerünket című festménye. Erről a képről csontbőr gyermekek néznek a világra, nagy, tiszta, de csodálkozó szemekkel: miért nem adtok enni?! Stílusában a Genezis és a Mindennapi kenyerünket közötti a szimbolista irányzathoz közelítő alkotása, az 1980-ban készült, néhány egyszerű vonallal, folthatással építkező kép, a Vég. Nem tűnik talán bele- magyarázásnak az a megállapítás, hogy Hamza a világ bonyolultabb, nagyobb elvontságot igénylő jelenségeit a legszabadabb képi asszociációkkal igyekszik kifejezni, míg vannak témák — életforma, környezet — amelyeket a legszélesebb közérthetőség igényével jelenít meg. Nem kell hozzá semmiféle jóstehetség, hogy megállapítsuk: Hamza Dezső Ákos kiállítása minden bizonnyal kulturális életünk egyik rangos eseményévé válik. Tiszai Lajos Hamza képeit már a kiállítás megnyitását kővetően sokan megtekintették. (Fotó: Korányi Éva) A NOSZF tiszteletére Utazás a Szovjetunióba Íz MSZBT-nttlkedl döntője Dalostalálkozá Celldömelkön Celldömölkön szombaton megkezdődött az ipari szövetkezetek kétnapos kórus- találkozója, valamint a Vándor Sándor munkásénekkari szemle. Az utóbbin a hazai kórusok mellett részt vesz az NDK-beli Neuruppinból érkezett énekkar is. A városba érkezett kórusok formaruhájukban, zászlókkal, fővószenekar kíséretében vonultak fel a Kemenesaljái Művelődési Központ előtti térre, ahol Tóth József tanácselnök mondott köszöntőt. Ezután a művelődési központban a találkozón részt vevő hét szövetkezeti énekkar adott hangversenyt, majd „Szomszédolás” címmel magyar—osztrák folklórműsort rendeztek a rechnitzi és a fisehbachi népdalkor, valamint a Kemenesaljái Néptáncegyüttes felléptével. Vasárnap ugyanitt a Vándor Sándor munkásdalos-találkozón részt vevő kórusok hangversenyeznek. Ebben az évben lesz hetven éve, hogy Oroszországban győzött a szocialista forradalom. Az évforduló alkalmából Utazzunk együtt címmel országos vetélkedőt hirdetett meg a Magyar— Szovjet Baráti Társaság — elsősorban azzal a céllal, hogy széles körben mutassa be a soknemzetiségű szovjet állam történelmét, kultúráját. sportját, a Szovjetunióban élő emberek mindennapi életét. A világtörténelem első szocialista államában tett képzeletbeli utazás alkalmát ad- arra is, hogy a résztvevők — az MSZBT- tagcsoportok, illetve gyárak, üzemek, termelőszövetkezetek kollektíváinak 5—5 fős csapatai — megismerkedjenek e hatalmas ország tájaival, köztársaságaival, városaival, irodalmi és művészeti életével. A vetélkedő — úgynevezett házi versenyekkel — januárban kezdődött el Szolnok megyében is. A többszáz induló csapat közül tizennégyen jutottak el a második fordulóba, amelyet a hét végén két helyszínen, Török- szentmiklóson és Szolnokon rendeztek meg. A megyei tanács dísztermében hét csapat mérte össze tudását, a játékos összecsapásból végül a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat MSZBT tagcsoportja került ki győztesen. Ezzel együtt jogot nyert arra is, hogy résztvevője legyen a szeptemberi' területi versenynek. A Tö- rökszentmiklóson versenyző hét csapat közül a helyi Finommechanikai Vállalat és a Jászberényi Műszeripari Vállalat tagcsoportjaiból alakult együttes lett az első — holtversenyben. Az Utazzunk együtt vetélkedő az országos döntővel novemberben fejeződik be; győztesei közös társasutazásra indulnak a Szovjetunióba.
