Szolnok Megyei Néplap, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-16 / 114. szám

Nemzetközi korkép Kína és Kelet-Európa Todor Zsivkov, aki nem­csak az alkotmányjogilag legmagasabb állami tisztség- viselője Bulgáriának, ha­nem egyben a párt első tit­kára is, immár a harmadik pártvezető, aki a kelet-eu­rópai szocialista országokból Kínába látogat. Elsőként Honecker, az NDK, majd Jaruzelski, Lengyelország Kommunista Pártjának ve­zetője tett látogatást Pe­kingijén. A közeljövőben Csao Ce-jang európai útja során a Varsói Szerződés néhány tagországát — így hazánkat is — meglátogat­ja. Csao nemcsak minisz­terelnök, hanem a Kínában bekövetkezett személyi változások óta a Kínai KP megbízott főtitkára is. így küszöbön álló látogatása mintegy demonstrálja, hogy az államközi kapcsolatok immár hosszú idő óta tar­tó élénkülése fokozatosan elvezet a pártközi kapcso­latok helyreállításához is. Megnyílt az út Ez a folyamat voltakép­pen már akkor megindult, amikor Kína a Mao-kor- szak utolsó szakaszának torzulásait felszámolva a kiegyensúlyozott és pragma­tikus politika útjára tért. Miután Kína és az európai szocialista országok között kétoldalú politikai konflik­tus valójában sohasem volt, fokozatosan megnyílt az út a gazdasági, tudományos, műszaki és kulturális együttműködéshez. Ezt még elmélyítette, hogy az 1982 óta izgalmas gazdasági és politikai reformkísérletek­be bocsátkozó Kína egyre jobban érdeklődik a kelet- európai szocialista országok egymástól eltérő, de Pe­king számára mindenképpen értékes gazdaságszervezési elvei és tapasztalatai iránt. Kezdettől fogva világos volt, hogy (kínai optikával szemlélve a dolgokat) a Szovjetunióhoz fűződő vi­szony teljesen más kate­góriába tartozik, mint a többi szocialista ország és Kína kapcsolatrendszere. Ezt a kínai külügyminisztérium szóvivője most. a Zsivkov látogatás során sem mulasz­totta el leszögezni. Azt mon­dotta, hogy „Kína baráti kapcsolatait és együttműkö­dését a kelet-európai szo­cialista országokkal nem le­het összefüggésbe hozni a kínai—szovjet viszony ala­kulásával. Kína a Szovjet­unióval is tárgyalások útián kívánia rendezni kapcsola­tait. Ez a rendezés kizáró­Csao Ce-jang — a képen Todor Zsivkovval tárgyal Peking- ben — még ebben az évben hazánkba is ellátogat lag Kínára és a Szovjet­unióra tartozik.” Ennek a magatartásnak és különbségtevésnek a mélyén ma már nem kell semmiféle „megosztási manővert” ke­resni. A különbségtevésnek gyakorlati tartalma van. Ne­vezetesen az, hogy Kína gaz­dasági és technológiai elma­radottsága ellenére jelen­leg is nagyhatalom, poten­ciálisan pedig világhatalom­nak tekinthető. Emellett 7500 kilométer hosszú kö­zös határa van a Szovjet­unióval. Ez a helyzet, vala­mint a két országnak a történelmi múltba (egyfelől a cárizmus, másfelől a kí­nai császárság korszakára) visszanyúló nézetkülönbsé­gei egy sokágú és bonyolult hatalompolitikai érdekösz- szeütközéshez vezettek. 1982-ben. amikor Kína fo­kozatosan a józan és gya­korlatias reformpolitika felé fordult, megnyílt a le­hetőség a vitás kérdések rendezésére. Ebben a folya­matban rendkívül fontos állomást jelentett Gorba­csov 1986. július végén el­hangzott vlagyivosztoki be­széde. Ebben egyrészt pár­huzamot vont a szovjet gaz­dasági-politikai átalakulás irányvonala és a kínai re­formpolitika között, hang­súlyozva mindkét ország szocialista reform törekvé­seit. Ezt követően szovjet részről a korábbi határ- konfliktusok színterével, az Amur és az Usszuri folyó­val kapcsolatban olyan ál­lásfoglalás hangzott el, hogy a határ ne a folyó kínai partja, hanem lényegében annak közepe, az úgyneve­zett fő sodorvonal legyen. Ez megfelelt a korábbi kí­nai álláspontnak, s így a jövőben szükségszerűen megkönnyíti majd a két hatalmas ország közötti ha­tárvonal pontosítását. A „három akadály *» Ezen túlmenően az emlí­tett, sokágú hatalompolitikai nézetkülönbség még nem te­kinthető feloldottnak. To­vábbra is az a helyzet, hogy a határrendezésen kívül Kí­na „három akadályt” lát a szovjet—kínai kapcsolatok teljes rendezése útjában. Ezek: a Vietnam kambod­zsai politikáját érintő szov­jet támogatás; szovjet csa­patok jelenléte Afganisztán­ban; szovjet erők a kínai— szovjet határ mentén, illetve Mongóliában. Meglehetősen bonyolít­ja e kérdések rendezését, hogy Peking a „három aka­dály” elhárítását mintegy feltételként tűzte ki. A szov­jet politika természetesen arra nem vállalkozhat, hogy7 egy harmadik ország — pél­dául Vietnam — feje felett és érdekeinek figyelembe vétele nélkül folytasson tár­gyalásokat Pekinggel ezek­ről a regionális kérdésekről. Mindenesetre a Mongóliá­ban megkezdődött szovjet csapatkivonási folyamat és Moszkva határozott erőfe­szítései az afgán probléma politikai megoldására új távlatokba helyezték a „há­rom akadály” pekingi tézi­sét is. Való igaz tehát, hogy a szocialista Kína és a Varsói Szerződés kelet-európai tag­államainak kapcsolat­rendszere továbbra is gyor­sabban és akadálytalanaD- bul fejlődik, mint a szov­jet—kínai viszony.' A köl­csönhatás azonban tagadha­tatlan. Varsói Lazienki parksétány Amikor Lengyelország­ban bevezették a rövidebb munkahetet, amelynek eredményeként egy hónap­ban három szabad szombat van, sokan a turizmus nagy­mértékű fellendülését, a tö­megsportok, a kulturren- dezvények nagyarányú fej­lődését várták. Az élet azonban másként alakult. Az átlagos lengyel családban (férj, feleség, két gyerek) a tapasztalatok sze­rint szombatonként kialusz- szák az egész heti koránke­lést, nagyobb gonddal ké­szítik el a családi ebédet, s állandó műsorszám a mo­sás, takarítás, vasalás és fő­zés. Esténként az időt le­foglalja a tévé vagy talál­kozás a jóbarátokkal. A va­lódi kikapcsolódásra vasár­nap jut idő, amikor az egész család közös sétákra, kirándulásokra indul. A lengyel statisztikai hi­vatal felmérései szerint az 50 ezer vizsgált háztartás­ban a fenti módon tölti a szabad időt a családok mint­egy 70 százaléka. A három évvel ezelőtti hasonló fel­méréssel összevetve azonban növekszik az aktív pihe­nést előnyben részesítők — elsősorban a fiatalok — szá­ma. Dr. Czeslwa Lőjek szo­ciológus, aki a lengyelek szabadidő-gazdálkodását vizsgálja, a következőket mondja: — Ne feledjük, hogy a há­rom szabad szombat a dol­gozóknak és a lengyel isko­lák 5 napos hete mindössze 5 évre tekint vissza. Ez nem nagy idő a szokások kialaku­lására. Megfigyeléseink sze­rint azonban a szabad szombatok bevezetése lehe­tővé tette a gyermeket ne­velő dolgozó asszonyoknak, hogy a vasárnapot valóban pihenésre használják feil. Ez az ötmilliós népességcso­port vette a legnagyobb mértékben hasznát a beve­zetett szabad szombatoknak. A jszombati délutánokon és vasárnapokon tehát be­népesülnek a városi parkok, állatkertek, sok látogatója van a sporteseményeknek és kulturális rendezvényeknek. Megtelnek a színházak és a mozik, a Zycie Warszawy, a varsói esti lap szombat-va­sárnapi kiadása a „Hétvégi rendezvények” rovatban több mint 30 változatos ajánlatot sorol fel. El lehet indulni a „Kirándulásra az Ismeretlenbe (gyülekezés a Belvárosi Pályaudvaron), részt venni egy sportünne­pélyen, eladni, venni vagy kicserélni a használt sport­eszközöket a valamelyik la­kótelepen rendezett hasz­Horgászok a Visztula partján Japán A stressz levezetése A stressznek, azaz a túl­feszített idegállapotnak a levezetésére az olyan ha­gyományos „gyógymódok”, mint az ivászat és a szau­názás mellett új módi járja az előkelő japán üzleti kö­rökben. Egy japán mened­zser, aki valamit is ad ma­gára, már nem elégszik meg a stressz levezetésének ha­gyományos formáival. Min­denekelőtt tagja lesz egy klubnak, amely már tagsá­gi díjával is kifejezésre jut­tatja, hogy csak az előkelő körök számára áll nyitva. Tokió belvárosában talál­ható az egyik ilyen klub, amely kívülről olyan, mint egy fodrászüzlet. Tagja le­het bárki 1 millió jenért (átszámítva mintegy 340 ezer forint), plusz évente 380 ezer jen (azaz több mint 120 ezer forint) tagsági dí­jat kell fizetni. 140 tagjá­nak kétharmada 40 és 60 év közötti férfi. A stressz­oldó kezelés lényegében egy hajmosásból, egy arcpakolás­ból, tarkómasszázsból áll és barátságos csevegésből a mindezt végző ifjú leány­zóval. Az intézet sok törzsven­dége fontos üzleti megbeszé­lései előtt rendszeresen el­tölt egy órát a klubban.* „Így végül is nemcsak ki­pihenten, hanem kifogásta­lanul ápolt külsővel is léphetek üzleti partnerem elé” — mondja egyikük. Az intézet alapfelszereléséhez tokszerűen kiképzett fotelek tartoznak, amelybe beleülve valóban pihentetheti idegeit az ember. Ízlés szerint gomb­nyomásra lágy muzsikába vagy madárcsicsergésbe fe­ledkezhetnek. Egy másik intézetben a páciens fél óra hosszat a sötétben fekhet egy sósvizű medencében. miközben mindenfajta úszómozdulat nélkül a víz felszínén ma­rad. A klubtagok esküsz­nek arra, hogy utána szinte újjászületve érzik magukat. Mindamellett a japán fér­fiak 10 vagy 14 órai hiva­tali munka után — hagyo­mányosan feszültségoldó célzattal — folytatott ivá- szata valószínűleg nem szo­rul háttérbe. A munkahely­hez közeli ételbárok vagy a hazafelé vezető út menti kiskocsmák, melyek kivilá­gított lampionjaikkal csalo­gatják vendégeiket, tovább­ra is változatlan látogatott­ságnak örvendenek. náltcikk-vásáron. Ide ter­mészetesen azok jönnek, akik nem ruccantak ki & város környékére. Városkör­nyéki saját hétvégi házzal viszonylag kevés lengyel család rendelkezik. Sok érdekes javaslattal jelentkeznek a vállalatok a hétvége kellemes eltöltésére. A varsói FSO Személyautó- gyár például egyik vasárnap sportünnepélyt rendezett Bialobrzegiben, saját üdü­lőközpontjában, vagy autó­buszos kirándulásra invitált a Visztula parti Kazimierz- be. A „Cora” Ruhagyár ren­dezvényt tartott az üzemi kultúr otthonban, ahol az ajtó nyitva állt a környező negyed lakosai előtt is. Vannak természetesen olyanok, akik a hétvégét hobbijuknak szentelik. A Lengyel Horgászszövetség egymillió tagja közül pél­dául számosán a vízpartra indulnak, a Lengyel Vadász­szövetség tagjai vadásznak, a Lengyel Úttörő Szövetség fiataljai kirándulásokra, tá­borozásokra mennek. A legsokoldalúbb szabad­idő-programot a Lengyel Turisztikai és Honismereti Társaság (PTTK) terjeszti elő, amely most ünnepelte megalakulásának harminca­dik évfordulóját. A társa­ságnak több mint 700 ezer 1987. MÁJUS 16. Polgárháború Sri Lankán Vérző gyöngyszem Fejszékkel öltek. Lőfegy­vereiket nem használták, hogy megússzák a közelben állomásozó hadsereg meg­torlását. Üszkös romok és szingaléz parasztok holttes­tei jelezték: itt a tamil „tig­risek” jártak. Három és fél éve immár, hogy Sri Lankán az indiai szubkontinenstől csak egy keskeny tengerszo­rossal elválasztott szigeten magasra csaptak a polgár- háború lángjai. A tamilok könnyes szemmel átkozzák a karhatalom brutalitását, a szingalézek pedig nehéz szívvel temetik el a szaká­dárok által legyilkolt sze­retteiket. Honnan e ke­gyetlen düh, amely egymás ellen hajszolja a két nem­zetet? Sri Lanka lakói még a szigetre való letelepedés előtti időkre utalva kese­rendet. Az angolok külön­féle előjogokhoz juttatták a lakosság (akkor) egyhatodát kitevő tamilokat, s hivatal­nokként gyakran ültették őket a szingaléz földműve­sek nyakára. Ezt tetézve még körülbelül egymillió ta­mil munkást hozattak át Indiából az ültetvényekre. Az 1948-ban megtörtént függetlenné válás után, mi- koris Ceylonból Sri Lanka, vagyis Syöngysziget lett, megkezdődött a tamilok vélt vagy valós előjogainak visz- szaszorítása. A számottevő többséget élvező szingalé­zek nem sokat törődtek a kisebbségek érzelmeiveL 1956-ban például a szinhalát tették meg egyedüli hivata­los nyelvnek, ám a törvényt utóbbi kénytelenek voltak eltörölni. Azóta a tamilok sérelmei szaporodtak, külö­Egy tamil bomba robbanása után — az áldozatok ezúttal szingalézek voltak rűen emlegetik, hogy a két nép már kétezerötszáz éve gyilkolja egymást. Az indo- gerrnán eredetű, buddhista szingalézek az időszámítás előtti VI. században teleped­tek le jelenlegi hazájukban. A dravida nyelvcsaládhoz tartozó hindu tamilok jó másfél évezreddel később keltek át a Palk-szoroson, s főleg a sziget északi csücs­kében telepedtek le, de el­jutottak a keleti partvidékre is. A két népcsoport a sziget sűrű őserdői miatt gyakor­latilag. egymástól elszigetel­ve vészelte át az Ázsiából, majd Európából érkező hó­dítási hullámokat. A brit gyarmatosítók „oszd meg és uraLkodj”-politikája boly­gatta meg végül a kialakult Kirándulók tagja van, körei a legkülön­bözőbb társadalmi rétegek­ben, főiskolákon, iskolák­ban, lakótelepeken, ifjúsági szervezetekben, a hadsereg­ben tevékenykednek. A ta­gok csaknem fele a tanuló- ifjúságból kerül ki. Más ka­landok várják a hegymászó­kat, mások a biciklitúrázó­kat, mások a könyvbúvárko- dókat. Igen népszerűek a fontosabb évfordulókhoz kapcsolódó csillagtúrák és kirándulások, amelyeket is­meretterjesztő előadásokkal, társadalmi munkaakciókkal kötnek egybe. Barbara Zmijewska Összeállította: Majnár József nősen a mostani kormány­fő, a tőkepárti belpolitikát folytató Junius Dzsajavar- dane hatalomra jutása óta. Három és fél évvel ezelőtt a bosszúálló gerillák ter­rorakcióin felbőszülve a szingalézek négyszáz ártat­lan tamilt koncoltak föl. Ettől fogva a kezdeménye­zés mindkét oldalon a szél­sőségesek kezébe csúszott. A tamil sza ka dórok megkezd­ték harcukat egy Eelam ne­vű állam létrehozásáért, a szingaléz nacionalisták 1 pe­dig a mozgalom vérbefoj- tásáért. Nincs most arra mód, hogy a háború mene­tét részletezzük, mint ahogy arra sem, hogy felemleges­sük a kormány, valamint a fegyverrel harcoló tamil po­litikai, párt, a TULF tárgya­lásait. Ezeket a már-már si­keres egyezkedéseket a ta­mil önkormányzatról ugya­nis a Tarnál Eelam Felsza­badító Tigrisei mindannyi­szor látványosan zátonyra futtatták. Tekintettel arra, hogy India Tamil Nadiu álla­maiban 55 millió tamil él, Radzsiv Gandhi miniszterel­nök 1985-ben személyes köz­vetítést vállalt a konfliktus­ban, ám utóbb visszavonult ettől a szereptől. Az történt ugyanis, hogy az év eleje óta a „tigrisek” önálló, min­denre kiterjedő közigazga­tást hoztak létre a Sri Lan­ka északi csücskében levő Dzsaffna városban a kor­mánycsapatok pedig fojtó blokáddal vették körül a tér­séget Patthelyzet alakult ki. Jelenleg nehéz eldönteni, képes-e bármelyik fél a ma­ga javára billenteni a mér­leg nyelvét Az országban nő a nyugtalanság. A lakos­ság a saját, Ronnie de Mel pénzügyminiszter pedig az állam gazdaságának súlyos veszteségeit mérlegelve kö­veteli az azonnali békekö­tést. „Optimista” elemzők sze­rint a helyzet annyira kri­tikussá vált, hogy a mene­külést mindkét ellenlábas számára csakis az azonnali kiegyezés jelentené. Sajnos addig még nem egyet top­pantanák az igazgyöngyön a szingaléz katonák bakan­csai és a „tigrisek” fogai. — ár — Lengyel hétvége . u n ii-ifw

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom