Szolnok Megyei Néplap, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-01 / 102. szám

12 Házunk tája 1987, MÁJUS 1. Zsebkendőből porzsák A porszívó története A porszívót egy lelemé­nyes angol mérnök találta föl. Ez a ma teljesen hétköz­napi, háztartási eszköz egy véletlen sétának köszönhet­te létrejöttét. Hubert Cecil Booth, a feltaláló, kíváncsi ember volt. Vidámparkokat, hidakat tervezett leggyak­rabban, s nem vetette meg a városi látványosságok egyi­két sem. Korábban szokat­lan módon előszeretettel ténfergett pályaudvarokon. Minden érdekelte, ezért nem maradt meg a várótermek biztos melegében. Megnézte többször is, miként takarít­ják a szerelvényeket. S mi­nél tovább nézte, annál ke­vésbé értette, miért fújják mindenhonnan a port? Hi­szen a zárt kocsikban ettől minden csak koszosabb lesz. Hubert Cecil Booth ekkor kezdett foglalkozni egy port beszívó szerkezet gondolatá­val. Kísérleteztek már efféle géppel mások is, de seho­gyan sem bírtak előállítani igazi porszívót. Booth rá­jött a dolog nyitjára, ö ál­lított először akadályt a be­áramló por útjába. Állító­lag egy zsebkendőt a szája elé helyezve, önmagát tette meg kísérleti porszívóvá, s így jutott a fontos ered­ményhez: porzsák nélkül nem megy a dolog. Találmányát meglepő mó­don hasznosította, szinte azonnal. Egy nagy méretű erős szívóhatású gépet szer­kesztett, ezt fölszerelte egy hosszú csővel, s alkalmazot­taival bértakarítást vállalt a londoni emeletes házak la­kásaiban. Ma már a mechanikus por­szívón is túl vagyunk. A gyárak porelnyelőinek egy része elektrofilterekkel mű­ködik, melyek az oda szí­vott vagy terelt porból ki­választják a káros, szennye­ző anyagokat, amik külön- külön még más célra fel- használhatók. A pernyét például egyes építőanyagok­ba dolgozzák be. De porszí­vóhoz hasonló szippantó szerkezet szüreteli a szőlőt, tisztítja állandóan néhány tó, például a Genfi-tó fel­színét is. Oh. I. OlHellUlotU: Maii Kraaébet TAVASZI FÁRADTSÁG Tabletták helyett vitamindús ételek Mostanában sokan tűnődnek: mitől vagyok olyan fá­radt? Nos, az orvosok megnyugtató választ tudnak adni a kérdésre: tavaszra kimerültek szervezetünk vitamin tartalé­kai, mert jóllehet, tápanyagszükségletünk télen és nyáron nagyjából egyforma, étkezésünk összetétele mégis jelentő­sen eltér. Télen általában tartalmasabb ételeket eszünk, áök fehérjét (tejet, tojást, túrót, húst stb.) és szénhidrátot (főtt tésztákat, kenyeret, édességeket stb.), valamint zsírtartalmú élelmiszereket, ételeket (zsíros sertéshús, szalonna, vaj stb.), viszont kevesebb növényi eredetű élelmiszert fogyasztunk, pedig ezekben sok vitamin és ásványi anyag van. A vitaminoknak két nagy csoportját különböztetjük meg. Az egyik a zsírban ol­dódok, a másik a vízben ol­dódok. A zsírban oldódók többnyire ellenállóbbak a különféle behatásokkal szemben (például oxidáció, fény- és hőhatás stb.). Ezek csak zsírtartalmú ételekkel együtt szívódnak fel. Ezután a zsírszövetben raktározód­nak el, ott hosszabb ideig tárolhatók. Ezzel szemben a vízben oldódó vitaminok nem raktározódnak el, ezért naponta szükség van rájuk. Mely vitaminok tartoznak az egyik, és melyek a másik csoportba? Zsírban oldódók az A-, D-, E-, K-vitamin. Vízben oldódó a Bl-, B2-, B6-, B12-vitamin, valaminta C-vitamin és a nikotinsav. A-vitamin található a májban, a tojássárgájában, a tejfölben, a vajban, D-vita- min van a májban, a tejből készült élelmiszerekben, a tojásban. E-vitaminban dús a növényi olaj, a vaj, a máj, K-vitamin főleg növényi termékekben található. A B-vitamincsoport tagjai pe­dig az élesztőben, a májban és az állati belsőségekben, tejtermékekben találhatók. Utoljára hagytuk a C-vi- tamint, amelynek hiánya a skorbutot és a tavaszi fá­radtságot okozhatja. Megta­lálható a friss zöldségekben, főzelékekben (Mirelite-ké- szítményekben is van!) és a gyümölcsökben. Télen és tél végén elég sok található be­lőle a savanyú káposztában, a grape-fruitban, a citrom­ban, az almában, a sütőtök­ben, a karalábéban és a csip­kebogyó teában. Kevesen tudják, hogy a burgonya is viszonylag sok C-vitamint tartalmaz. Nagy gond az is, ha a szervezetünk nem kapja meg azt a vitamin-mennyiséget, amennyire szükségünk len­ne. Mint már említettük, kü­lönösen a vízben oldódó vi­taminokra kell vigyáznunk, mert a zöldségek, főzelékek párolása, főzése közben a vi­taminok jelentős mennyisége tönkre megy. Ha lehetősé­günk van, a főző vizet min­dig használjuk fel. A salá­tákat csak enyhén sózzuk, levüket ne csavarjuk ki, ha­nem azzal együtt készítsük el. A forró salátalé sem jó, mert benne elbomlik a C- vitamin. A zöldséget, a gyü­mölcsöt mindig vékonyan kell meghámozni, mert a vízben oldódó vitaminok je­lentős része épp a héjuk alatt található. Többen azt hiszik, a hiányzó vitamino­kat a legegyszerűbb tablet­tákkal pótolni. Nagyon té­vednek, mert az élelmisze­rekben található vitaminok a kísérőanyagok miatt job­ban hatnak. Ezenkívül könnyen megbomolhat a ki­alakult vitamin-egyensúly. Számos vitamintablettának mellékhatása is van, külö­nösen, ha sokat szedünk be­lőlük. Tehát nem helyes, ha va­laki tavasszal pánikszerűen elkezdi szedni a vitamintab­lettákat. Inkább egész év­ben olyan ételeket kellene ennie, amelyek nem hizlal­nak és vitamindúsak. Mozogjunk, sportoljunk, éljünk egészségesen. Ez le­het a biztosítéka annak, hogy fittnek, kiegyensúlyo­zottnak érezzük magunkat. K. E. Könnyű bébihálózsák Puha, vékony frottírból, vagy finom tapintású pamut­ból készül a 2—3 hónaposoknak szánt bébihálózsák. A raj­zon látható méretben zsákformát szabunk, a karöltő és a nyakkivágás részét visszaszegjük, a nyakkivágást elől is, hátul is ráncoljuk a kívánt méretre. A villákon négy se­lyem vagy pamut szalaggal masnira kötjük. Ezzel biztosít­juk, hogy a baba nem növi ki olyan hamar bálóöltözékét, amely alatt természetesen réklit és a szokásos „csomagot” viseli. Választékos elegancia, fiatalos bolondosság és egzotikum KERTBARÁTOKNAK 0 A nyár divatja Uj szőlőfajtáit oltással, szemzéssel Ezen a nyáron igen sokfé­le lesz a divat, jósolják, ígé­rik a tervezők. Egyaránt ér­vényesül a választékos ele­gancia, a fiatalos bolondos­ság és az egzotikum; s a tá­vol-keleti hatások is jelen lesznek. A kánikularuhák gyakran szabadon hagyják a hasrészt, a hátat, merész geometrikus, aszimmetrikus kivágások je­lennek meg a háton. A kissé V-formájú, szinte szabásvo­nal nélküli kánikularuhák, ingruhák vagy a bő, kényel­mes és praktikus kétrésze­sek egyaránt divatosak. Élénk vidám színösszeállí­tások várhatók, az uralkodó színek a napsárga, kukorica- sárga és homok — színek, a narancs, a mályva, a rózsa, a sötétkék,, a türkiz, a fe­kete és a fehér. Képeink a Magyar Divat Intézet bemutatóján készül­tek. (KS) Gyakorta okoz fejtörést a kertbarátoknak, hogy mi­ként juthatnának hozzá a hiába keresett új csemege- és borszőlő fajtákhoz. Sok­szor még a jól bevált fajták mindegyikéből sem sikerül beszerezni. Nem érdemes bosszankodni, mert bárki könnyen segíthet ezen, ha nem sajnálja a fáradtságot, és saját maga fog hozzá a szaporításhoz. A nemes oi tóhajtást feltét­lenül csak nagy termést adó, egészséges tőkéről gyűjsünk be. Ha az oitóhajtósokat nem tudjuk azonnal felhasz­nálni, tegyük vízbe, és hű­vös 8—10 C-fokos helyen tároljuk. Egy-két napnál to­vább azonban ne tartsuk ezeket, mert az eredési ve­szélyeztetjük. A zöldoltásra legmegfe­lelőbb a napfényes, meleg idő, mert ekkor gyorsabb a hajtásnövekedés, és job­ban megered az oltás. Az oltást akkor kezdhetjük, ha az alanytőke hajtásai a ce­ruza vastagságot elérik. Az oltást az alany meghagyott, két-három jól fejlett, erős hajtásán 90—100 cm maga­san készítsük, vagy magas- kordon művelés esetén 120— 140 cm magasan, a kar ki­alakításának magasságában. Alacsony tőkeműveléskor az oltást végezhetjük a talaj közelében, a második vagy harmadik szárcsomó felett is. Ugyanis ebben a magas­ságban az alany hajtása még nem fás, hanem hajlékony, könnyen ered. Először az alanyhajtásról, az oltás helye alatti szárcso­móról vágjuk le a leveleket, a kacsokat és a rügyeket. Majd az említett magasság­ban — 4—5 cm-re a szár cso­mó felett — visszavágjuk az alanyt, bevágjuk n szár­csomóig. Ezután a hajtás vastagságának megfelelő ol­tócsapot vágjunk. Az oltó­csapot egyrügyes, 1—2 leve­les hónaljhajtású, egészsé­ges haj tásrészből készítsük. Majd a nemes hajtásról a leveleket vigyázva vágjuk le, és az ízköz alatt olyan kétoldalas éket vágjunk, amelynek éle a rügy és a kacs síkjára merőleges. Az alany hasítékába a ne­mes hajtást úgy toljuk be, hogy szárcsomójának vas­tagsága megegyezzen az ala­nyéval. Az oltási hely bekötözé- sére a legalkalmasabb a 0,1 mm vastag, 8 mm széles és kto. 30 cm hosszú mű- anyagfólia-csík. Az oltó­szalaggal úgy dolgozzunk, hogy először kissé meghúz­zuk, ugyanis így ráfeszül az oltásra, az oltási hely alatti részhez szorítjuk, lefogjuk az egyik szárát, majd a má­sikat úgy tekerjük alulról felfelé, hogy a szélei fedjék egymást. Az eredést úgy is segíthetjük, ha a nemes oltó­csap felső részét is bekötöz­zük, és csak a rügyet hagy­juk szabadon. e A szaporítás másik elter­jedt módja a szemzés. En­nek előnye, hogy alig érzé­keny az időjárásra, jobban megerecL, s július közepéig végezhető, jól pótolható ve­le a meg nem eredt zöldol­tás. A zöldoltás magasságá­ban készített szemzés esetén az alanytőke 2—3 erős haj­tását használjuk fel. Az alany hajtásait az oltásra kiválasztott ízköz felső ré­szénél, a szárcsomó alatt vágjuk le. A levelet, a rü­gyet, a hónaljhajtást és a kacsot a legfelső szárcsomó­ról egyaránt levágjuk. A csonkot a rügy felőli részen T-alakban éles késsel a fa- részig bevágjuk, mert ez­által az alany hajtás héját jól el tudjuk majd válasz­tani. A nemes szembajzsot bő- termő, egészséges tőke 4—5 mm átmérőjű kissé fásodott hajtásból vágjuk. Erre a célra majd megfelelő méretű hónaljhajtást is felhasznál­hatunk, ami főleg akkor nagyjelentőségű, ha nincs elegendő szemzőhajtásunk. A szemzőhajtásról, a leve­leket kis, fél-egy centiméte­res levélnyélrész meghagyá­sával, a kacsokat tőből tá­volítsuk el. Ezt követően a rügy mögötti oldalon a szár­csomón át olyan ferde 1,5— 2,5 centiméter hosszú metsz- lapot vágunk, amelynek egy- hanmada a szárcsomó fölé, kétharmada a bélrekesz alá kerül, s a szemzőcsap rügye alatti része hegyesedik ki. A szakszerű kötözés céljából a szárcsomó felett félcentis, kissé ferde, a rügy felé lej­tő csonkot hagyunk. Ezután az alanyhajtásom, T-alakú bevágásnál, a szemzőkés fo­kával a héjat óvatosan köt­őidéit megemeljük, és vi­gyázva betoljuk az előbb elkészített pajzs formájú ne­mesrészt. Kötözésre műanyagfólia csíkot használjunk. Ügyel­jünk. arra, hogy a kötözés hézagmentes legyen, és a sebzett részt teljesen fedje. Vigyázzunk, nehogy a rü­gyeket akár részben is be­kössük, mert nem tud majd kihajtani! Az alany hajtásait a szem­zés után két hét múlva, amikor a nemes rügy erősen duzzadt lemetsszük. Sz. M. V. Egy ősporszívó

Next

/
Oldalképek
Tartalom