Szolnok Megyei Néplap, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-15 / 113. szám

1987. MÁJUS 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az ÉVM és a megye vezetőinek megbeszélése Szolnokon (Folytatás az 1. oldalról) alakításának előkészületei­ről, az állami bérlakás-épí­tés ütemének meggyorsítását nehezítő problémákról, vala­mint az adórendszer napi­renden lévő átalakításának várható hatásáról az építő- és építőanyagiparra. A konk­rét megyei felvetésekre rea­gálva a miniszter elmondta, hogy a térség építőiparában továbbra is meghatározó szerepet betöltő SZÁÉV-nek feltétlenül csökkentenie kell az aránytalanul magas nem termelő, tehát veszteségfor­rást jelentő létszámát, az igények szerint ki kell ter­jesztenie a sajátértékesítésű lakásépítést, és stabilizálnia kell a vezetését. A külföld­re is értékesítő Szotév eseti exportjog kérelmét támogat­ja az ÉVM. A népgazdaság helyzete — hallottuk a minisztertől — sajnos továbbra sem teszi le­Az idei főszezonra jórészt kialakult Tihany új idegen- forgalmi központja a régi halásztelep környékén. Erre a célra két évvei ezelőtt ala­kította meg a Tihany-halász- telepi Idegenforgalmi Köz­pont Gazdasági Társulást a helyi tanács, a Balaton Halá­szati Vállalat és az Alagi Ál­lami Tangazdaság. Jó évet zárt 1986-ban a magyar erdőgazdálkodás, az országban sok helyütt értek el kiemelkedő eredményeket tavaly. Mindezt Dobi Ferenc, a Medosz főtitkára mondta el azon az ünnepségen, ame­lyet a szolnoki Technika Há­zában rendeztek tegnap dél­előtt. s amelyen a Nagykun­sági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság kollektívájának képviselői átvették a rüező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter által adományozott. Miniszteri Dicséretet tanúsító oklevelet. Az ünnepségen részt vett Jakatics Árpád, a megyei pártbizottság osztály- vezetője, valamint Bugán Mihály megyei tanács elnök- helyettese is. hetővé a kommunális hely­zet javítását segítő, térségi szanétmegsemmisítő helyek kialakítását, a temetők és a ravatalozók állagának javí­tására viszont hamarosan központi intézkedések vár­hatók. A minisztérium to­vábbra is támogatja és díj­talan tervezéssel, a kivitele­ző kapacitás biztosításával segíti — ahol arra igény van — a jászberényihez hasonló, gazdaságosabb telekkihasz­nálással, egyedi családias jellegű házakkal készülő mintalakónegyedek megva­lósítását. Hasonló segítségre számíthatnak a Szolnokon is hamarosan időszerűvé váló komplex lakótelepi rekonst­rukciók is. A televízióban nemrégen szóvá tett, öt év óta vajúdó szandaszőlősi KISZ-lakótelep ügyét is föl­karolja a minisztérium. Egyetértettek a tárca és a megye vezetői abban, hogy Már befejezéséhez közele­dik az új strand építése mintegy 6000 négyzetméteres napozótérrel. A főidényre elkészülő stran­dot, ahol mozgóbüfékkel gon­doskodnak a fürdőzők ellá­tásáról, új vitorláskikötő ha­tárolja el a nyílt víztől. Török László, a gazdaság igazgatója értékelte első­ként az 1986-os eredménye­ket. Elmondta, hogy cégük a nehéz közgazdasági hely­zetben is elérte céljait, sőt legtöbb terv mutatóját túl is teljesítette. Árbevétele 17 százalékkal nőtt, s így az meghaladta a 900 millió fo­rintot. Ez egyben azt is je­lenti, hogy átkerült a kiemelt vállalalati kategóriába, te­hát a legnagyobbak közé. A dollárelszámolású exportjuk nagysága elérte az 1,25 mil­lió dollárt, s e terv értékét még tovább növeli, hogy ol­csón „termelték ki” ezt az exportbevételt. Javult a munka hatékony­sága is, így a csökkenő lét­egészséges és korrekt ver­senyhelyzettel érdekeltté kell tenni az építő szerveze­teket a rendkívül drága — a megyék között a legmaga­sabb és a fővárosit közelítő szolnoki lakásárak mérséklé­sében. Valamint abban is, hogy a megvásárlás és a fenntartás szempontjából a fiatal családalapítók és a ki­sebb jövedelmű lakásigény­lők által is elérhetőbb, ala­csonyabb komfortfokozatú lakások építése sokat enyhít­het a jelenlegi ellátási fe­szültségeken. A feladategyeztető tárgya­lást követően Somogyi Lász­ló miniszter és az ÉVM mun­katársai Simon Józsefnek, a megyei pártbizottság titkárá­nak és Bereczki Lajosnak, a megyei tanács általános el­nökhelyettesének kíséretében látogatást tettek a Szolnok Megyei Állami Építőipari Vállalatnál. Egészségügyiek ankétja Az egészségügyi intézmé­nyek gazdálkodásának kor­szerűsítéséről tanácskoznak csütörtöktől Siófokon, a SZOT Ezüstpart üdülőjében az egészségügyi intézmények mérnökei, közgazdászai, a gyógyító munka szakmai és államigazgatási irányító ap­parátusában dolgozó szakem­berek. szám mellett 51 millió forint nyereséget könyvelhettek el. Az eredményeknek köszön­hetőn, a tervezettnél vala­mivel nagyobb mértékű, kö­zel 8 százalékos béremelést hajtottak végre, s ez a „kar­bantartás” bizony rá is fért a dolgozók keresetszintjére. Ez így most a 69 ezer fo­rinthoz közelít. Tavalyi beruházásaik — a szűkös erőforrások miatt — csak a szintentartáshoz vol­tak elegendőek, s mind a termelést szolgálták. Az igazgatói értékelés, és az oklevél átadása után a munkákban élenjáró dolgo­zók különböző egyéni kitün­tetéseket és jutalmakat ve­hettek át. Textilipari együttműködés Új vegyes vállalat Árucsere megállapodást kötött a Budaflax Lenfonó és Szövőipari Vállalat, vala­mint a Litván SZSZK-ban műklödó Linasz Len ipari Egyesülés. A szovjet fél ez év második felében 420 ezer négyzetméter ptamut-len összetételű szövetet szállít, a Budaflax pedig ezt pamut­ból és szintetikus szövetből készült gyermekruházati ter­mékek, valamint női és fér­fi dzsekik szállításával vi­szonozza. Előrehaladott tárgyaláso­kat folytatnak arról, hogy a két cég magyar—szovjet ve­gyes vállalatot alakít. A ter­vek szerint közös beruházás­sal korszerű textilüzemet építenek/ a Szovjetunióban, ahol a környék lemtermését dolgozzák fel. A magyar fél tőkével, valamint az Ameri­kai Egyesült Államok-beli Werner cégtől átvett és jól bevált munkaszervezési ta­pasztalatokkal járul hozzá a közös üzem megvalósításá­hoz. Az előállított terméke­ken a két partner 50—50 százalékos arányban oszto­zik. Ily módon a Budaflax nagyobb mennyiségű len­szövethez jut, tovább bővít­heti az ebből készülő, bél­és külföldön egyaránt egyre népszerűbb, keresettebb ter­mékek gyártását Építkezik A VII. ötéves tervben több mint 10 milliárd forintos fej­lesztést hajt végre a győri Rába gyár. Ennek nagyobb részét korszerű termelőbe­rendezésekre költik, de a fej­lesztéshez nélkülözhetetlen új üzemek, gyártócsarnokok épí­tése is. Győrött a futómű-, a teher­gépkocsigyár és az acélöntö­de szomszédságában igen nagy kiterjedésű gyárcsar­nok épül, ahová a motorgyár­tást fogják telepíteni. A csarnok alapozási munkáit már befejezték, és hozzá­kezdtek a vázszerkezet fel­állításához. Szentgotthárdon a 30 ezer négyzetméteres gyár­tócsarnok belső festésén dol­goznak, s elkészültek a be­ruházással kapcsolatos mun­kák mintegy 70 százalékával. Ez a gyár szakosodik majd a mezőgazdasági munkagépek gyártására. Főszezon Idegenforgalmi központ Tihanyban A tavalyi eredményekért Miniszteri dicséret a Nefagnak Javult a hatékonyság, nőtt a nyereség Mától Kunszentmórtonban Ifjú Gárda megyei szemle Az Ifjú Gárda megyei pa­rancsnoksága tizennegyedik alkalommal szervezte meg a megyei szemlét, minden ed­diginél ötletdúsabban. Igazi népünnepély helyszíne le­het — ha az időjárás megen­gedi — mától Kunszentmár- ton. Délután a hagyományos programokra kerül sor; az ünnepélyes megnyitóra a vá­ros főterén, valamint az ala­ki bemutatóra és a menet- dalversenyre. Holnap már kora délelőtt megnyílik a népi és iparmű­vészeti kirakodóvásár, mi­közben a megye kilenc csa­pata indul harci túrára, hogy összemérjék tudásukat. Holnapután, a megyei IG szemle harmadik napján sportversenyeken mérkőznek a csapatok, miközben kutya- vásár, haditechnikai, munka­kutya- és karatebemutató, tűzoltó-, valamint lovasver­seny színesíti a programot. A Mezőtúri Ruhaipari Szövetkezet idei 30 milliós tervének több mint 80 százaléka tőkés export. Jelenleg téli női felsőruházati termékeket és síruhákat varrnak dol­gozói NSZK-beli megrendelésre Fotó: D. G. Nemzedékek a vezetésben Nézzünk körül akár a saját munkahelyün­kön, lakhelyünkön, vagy ves­sük pillantásunkat más terü­letekre: különböző életkorú, más-más nemzedékekhez tar­tozó embereket találunk a különböző vezető posztokon. Vannak közöttük fiatalabbak és idősebbek: ha talán nem is a minden tekintetben kí­vánatos arányban, de érvé­nyesül a különböző generá­ciók egysége a vállalatok, in­tézmények, állami és politi­kai szervek vezetésében. S ez jól van így: ha másként lenne, annak nemcsak a ve­zetés folyamatossága látná kárát, hanem az irányító munka sokrétűsége, színvo­nala is. Hiszen az egyes nem­zedékek különféle történelmi helyzetekben szerezték meg tapasztalataikat, más-más szituációk formálták szemé­lyiségüket, értékítéleteiket, s ezek megfelelő arányai, öt­vöződése az egyik legfonto­sabb biztosítéka annak, hogy az új helyzetekben is siker­rel igazodjanak el, az élet új kihívásainak is meg tudja­nak felelni. Ott vannak a vezetésben, ha az élet rendje szerint egyre csökkenő számban is, azok az emberek, akik a fel- szabadulást közvetlenül kö­vető években, vagy a szoci­alista átalakulás első eszten­deiben kapcsolódtak be a politikai életbe. Az akkori idők körülményeinek megfe­lelően számosán közülük egészen fiatalon kerültek ve­zető posztokra: azok között a viszonyok között nem egy­szer egy egész járás vagy vá­ros politikai életét irányí­tották olyan életkorú embe­rek, akiket ma esetleg az if­júsági szövetség vezetésére is túlságosan fiatalnak talál­nánk. Ennek a generációnak tagjai rengeteg élettapaszta­latot, vezetési tapasztalatot halmoztak fel az eltelt évti­zedek során, hiszen igen sok­féle — és eltérő — követel­ménynek kellett megfelelni­ük, sokfajta helyzetben kel­lett megállniok a helyüket. Ezért is igazságtalan, ha e nemzedékhez tartozókat sommásan megmer ev edett- nek, megcscmtosodottnak ne­vezik. Megtaláljuk a vezetésben — s ma ők alkotják a mag- vát, a derékhadát — azokat, akik a jelenlegi gazdaságirá­nyítási rendszer bevezetése idején váltak vezetővé, akik-, nek vezetői pályája már e viszonyok között indult vagy bontakozott ki. Akár gazdál­kodó egységek élén állnak, akár állami vagy politikai szervezeteket irányítanak, az ő szemléletüket, magatartá­sukat már ezek a viszonyok formálták. Megszokták, hogy számos dologban nekik ma­guknak kell önállóan dönte­niük, kialakult bennük a ra­cionális szemléletmód, az az eredményességre való tö­rekvés. De azért — ne hall­gassuk el — nem kevesen ezt is megtanulták, hogy a ma­gasabb döntéshozó szervek képviselőihez fűződő szemé­lyes viszony, a nem 'hivata­los kapcsolatok esetenként fontosabb szerepet játszhat­nak önmaguk és a gondjaik­ra bízott terület helyzetének alakulásában, mint a munka tényleges eredményei. És már jelen vannak — növekvő, bár még nem kielé­gítő számban — a vezető posztokon az ifjabb generá­ciók képviselői is. Az ő vi­lágszemléletüket már a sűrű­södő nehézségekkel és gon­dokkal megterhelt „szűk esz­tendők” formálták. Keve­sebb az illúziójuk, mint a korábban indultaknak, józa- nabbul látják a teendőket, de talán kicsit kevesebb a hitük, lelkesedésük is. Mivel nem lehet élményanyaguk arról, hogy a jelenleginél sú­lyosabb problémákkal is meg lehetett birkózni, ebből nem meríthetnek közvetlenül erőt a nehézségekkel való szem­benézésben. A tudományos­technikai fejlődés, a számí­tástechnika vívmányai ennek a nemzedéknek természetes közeget jelentenek — felké­szültsége minden korábbi ge­nerációnál nagyobb, s az új iránti fogékonyságára na­gyon nagy szükség lesz a ránk váró feladatok megol­dásában. Néhány általános vonását kívántuk felvázolni a veze-„ tők különféle nemzedékei­nek, ám mindenféle általá­nosítás magában hordozza a leegyszerűsítés veszélyét. Mert az egyedi csak részben fejezi ki az általánost s ez ezerszeresen igaz a társada­lomban élő emberre. Azzal még egyetlen vezetőt sem jellemeztünk, ha megjelöl­jük, hogy melyik nemzedék­hez tartozik. Való igaz pél­dául, hogy az utóbbi három évtizedben a vezetési stílust nem a konfliktusok kiélezé­sére, hanem a megelőzésükre való törekvés jellemezte, s aki már hosszú ideje tölt be vezetői tisztséget, elsősorban ez utóbbiban szerezhetett gyakorlatot és készséget. Mégsem állíthatnánk, hogy a konfliktusok vállalására csak a fiatalabb nemzedékhez tar­tozók éreznek késztetést. Vagy ha végigtekintünk a legsikeresebben gazdálkodó vállalatok és szövetkezetek vezetőinek listáján, a legbát­rabban és legsikeresebben kockáztatók között jónéhány olyant is találunk, aki még a tervutasításos rendszerben kezdte vezetői pályáját. Lé­teznek óvatoskodók, bürok­ratikus ifjú vezetők is, de akad olyan is, aki hosszú irányítói múlt, és a velejáró tapasztalatok birtokában tér le a körültekintő megfontolt­ság útjáról, és kezd éssze­rűtlen, kalandorkodó vállal­kozásokba. Mindez persze mégsem változtat azon, hogy az egyes generációkhoz tar­tozóknak vannak bizonyos — a történelem alakította, de egyszerűen az életkorból is adódó — sajátosságaik, jellemző vonásaik. E voná­sok ellentétesek is lehetnek, de többségükben inkább ki­egészítik egymást. Működ­het persze eredményesen egy olyan vállalat, intézmény, mozgalmi vagy tanácsi szerv is, amelynek élén csupa egy­azon korú ember áll. De azért társadalmi méretekben mégis szükség van a veze­tésben a különböző nemze­dékek jelenlétére, harmoni­kus együttműködésére, hi­szen mindegyik hozzájárul­hat valami sajátossal az irá­nyító munka színvonalassá, sokoldalúvá tételéhez. Ezért ennek az elvnek az érvénye­sítéséről a jövőben sem mondhatunk le, s minden bi­zonnyal nem is fogunk le­mondani. Gyenfes László Napra k6az kimutatással Számítógépes magasraktár Számítógéppel irányított magas raktárt építettek az Oroszlányi Szénbányáknál. A 30 millió forintos beruhá­zást az tette szükségessé, hogy a vállalatnak, a bá­nyák nagyfokú gépesítése miatt egyre több anyagot, alkatrészt kell beszereznie és tároünm. Az eddigi elapró­zott raktárakban pedig már körülményes volt ezek elhe­lyezése és nehéz volt ponto­san kimutatni a készleteket. A raktár „lelke” a számí­tógép, napra készen kimu­tatja a beérkező és kiszállí­tott anyagokat, azt, hogy mi fogyott el, s hogy melyik anyag hol tall álható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom