Szolnok Megyei Néplap, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-01 / 102. szám

Ára: 2.20 R SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! xxxviii évt. 102. sz., 1987. május í., péntek A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Éljen május elseje, a munkásosztály nemzetközi ünnepe! Több, jobb munkával ájus elseje sajátos ünnep: a munka és az emberi méltóság szülötte, az esztendő egyik legszebb nap­jaként él bennünk. Sokan ünnepelnek ma szerte a világon, sajnos beárnyékolt égbolt alatt. Szándéko­san megrontott világpolitikai légkör és a vele egyíittjáró gazdasági gondok fenyegetettségében ünnepelnek a dolgozók. De ünnepelnek! S hívunk mi is mindenkit az ün­nepre. A munkát ünnepeljük, s a munkával együtt a holna­pot is. Eddigi fejlődésünk életünk minden területén jelentős gazdagodást mutat, és méltánylást érdemel. Előrehaladtunk a szocializmus építésének útján; nemzeti vagyonunk nőtt; az egzisztenciális bizonytalanságot megszüntettük; figyelem­reméltó szociális biztonságot teremtettünk; milliós tömegek emelkedtek fel anyagi helyzetükben, tudásban, magatartás­ban. Szólnunk kell azonban az érem másik oldaláról is. Az utóbhi években nem tudtuk elérni azokat a célokat, amelye­ket magunk elé tűztünk, pedig szerényebbek minden eddigi­nél. Ezért ma több a nehézségünk, mint korábban. Megnőt­tek a családok, az egyes emberek gondjai. Nehézségeink vannak a gazdálkodásban és a gazdálkodás eredményeinek igazságosabb, munkához kötődő elosztásában. Élnek társadalmunkban gondokkal küszködő idősek, egyedül lévők, nagycsaládosok és fiatalok, pályakezdők. Az ország vezetői, a szakszervezetek is gyakrabban kér­ték a dolgozók megértését. Nem áltatjuk magunkat! Cyöt- relmes és felelősségteljes kényszerből születik minden olyan lépés, amely korlátozza az életszínvonal emelését. Ebben a helyzetben érthető, ha a dolgozók igénylik, hogy a vezetők is jobban értsék meg az emberekben felhalmozó­dott feszültségeket, gondokat. Érthető, ha nő az intézkedése­ket kísérő társadalmi figyelem és a gyakran jogos türelmet­lenség, tőlünk eredő gondjaink megoldatlansága miatt. Sajnos jelenleg nem várhatók látványos vagy gyors eredmények. De él bennünk az az elhatározás, hogy ebből a helyzetből mielőbb kikerüljünk, saját erőnkből. Ez lehetsé­ges, noha nem könnyű. Egész életünk, jövőnk szempontjából kulcsfontosságú, hogyan alakul gazdaságunk ereje, milyen eredményeket érünk el. Meg kell találnunk az eredményes cselekvés módját és lehetőségét. A kedvező változás eléréséhez nemcsak egy-egy ember, nemcsak néhány kollektíva, hanem az egész társadalom te­hetségének, szorgalmának, alkotó erejének mozgósítása szükséges. Olyan egységes akarat és cselekvés, amely nélkül társadalmi méretekben semmiféle átalakulás nem képzel­hető el. öbb, jobb munkával, intenzívebb szellemi ráfordí­tással, koncentráltabb szervezéssel ismételjük meg magasabb szinten korábbi eredményeinket. Felada­tunk: szerény lehetőségekből, kevés anyagiakból többet, elménk, kezünk nyomán jobb minőséget teremteni. Ma tudtunk háborúból, romokból, ha tudtunk a hiteket romboló 1956-ból, akkor most, jó érdekek vonzásá­ban miért ne tudnánk ismét előbbre lépni? Együttesen, a dolgozókat bevonva minél hamarabb teremtsünk olyan hely­zetet, melyben erősebb lesz gazdaságunk! Felerősödött az igény, hogy a hatékony cselekvés érde­kében nyerjük meg minden egyes ember jószándékú maga­tartását, bizalmát. Minden munkahelyen legyünk képesek a fejlődés követelményeihez való alkalmazkodásra, hogy minden emberben kialakítsuk a politikánkra, intézkedése­inkre cselekvéssel válaszoló magatartást. Az a törekvésünk, hogy olyan társadalmi légkört teremt­sünk, amelyben a cselekedni akaró emberek nagyobb lehető­séget kapnak. A felelősséget érző, a jobbításon gondolkodó, a társadalom és a közösség érdekében tenni akaró emberek sokasága a szocialista építés biztosítéka. Vap erő a magyar dolgozókban megint és újra együtt kiállni, együtt vállalni a megoldás lehetőségeit. Keresni a kibontakozás útját. Természetes ez az érzésünk; megerősít benne történelmünk, megerősítenek szocialista, demokratikus fejlődésünk tapasztalatai. A Magyar Szocialista Munkáspárt gyakorlatának megfe­lelően arra törekszik, hogy olyan társadalmi mozgásirányo­kat jelöljön és szervezzen, amelyek távlatokat nyitnak. A szakszervezetek is folyvást arra törekedtek és törekszenek, hogy a kibontakozás útját, sőt az egyének útját is, pártunk politikájával összehangolva, a közösség boldogulásának irá­nyába vigyék. Nem titok dolgozó népünk előtt, hogy a kormánnyal is, a párt vezetésével is többször egyeztettük és újra egyeztet­tük szempontjainkat, a kormánnyal összehangoltuk a várha­tó és a bekövetkezett intézkedéseket. Ha kellett vitákban, ha kellett figyelemfelhívó eszmecserékben adtunk hangot állás- foglalásunkban. Nem könnyű a hozott döntések szükségességét belátni. Nem könnyű feszesebb munkatempóban dolgozni, ugyanak­kor tudomásul venni az áremeléseket. Nem könnyű újat kez­deni, esetenként munkahelyet változtatni. A szakszervezet tisztában van vele, hogy ezek a lépések nem népszerűek, nem lelkesítőek, csakhogy elkerülhetetlenek. Népünk nem először és nem is utoljára bizonyította és bizonyítja, hogy képes erőfeszítésekre. Tud felelősen gon­dolkodni, képes túllátni az országhatárokon, képes tanulni mások kudarcaiból és sikereiből. Figyelmünk ma a Szovjetunióra és a többi szocialista országra irányul, hiszen a szocializmus építésének most nyíló új útjai gyorsabbá tehetik saját fejlődésünket is. Erősíthetik gazdaságunkat, és demokratikusabbá formálhatják politikai arculatunkat. Figyeljük, elemezzük a testvérországok ered­ményeit, keressük a közös és a sajátos fejlődés útjait. magyar dolgozók újra meg újra kifejezik akaratu­kat, hogy a szocialista országok dolgozóival éppen úgy egységben, ahogyan a nyugati világ haladó erőivel is közösségben, azt akarják, hogy ne kell­jen a harmadik világháború fenyegetettségétől ret­tegni. Bármilyen nehéznek érezzük is gondjainkat, bármilyen sokszor érezzük is békénket veszélyeztetve, soha nem té­vesztjük szemünk elől, hogy saját jövőnk, értelmes jövőnk egyetlen úton, a szocializmus útján van kijelölve. Virizlay Gyula, a SZOT titkárának rádió- és televízióbeszéde — rövidített változatban —, mely tegnap este hangzott el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom