Szolnok Megyei Néplap, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-01 / 77. szám
1987. ÁPRILIS 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A tévé képernyője előtt Bordás Brigitta útnak indult; faképnél hagyva vidéki családját, konzervatív gondolkodású tanár szüleit, fogta magát és felruccant a fővárosba, hogy szerencsét próbáljon a színi főiskolán — ezzel kezdődött kedd este az a nyolcrészes magyar tévésorozat, amelynek híre már jó előre bejárta az országot, hogy készül, hogy jön; és most itt van. És Brigitta elindul Egy ízig-vérig mai témájú film, középpontjában egy ízig-vérig mai lánnyal. Sajnos, nem mondhatnám, hogy elevenségével berobbant a képernyőre, egyelőre kissé körülményesen, nehézkesen baktatott a cselekménye, s még keveset tudhattunk meg abból, hogy mi is történik majd a mi Brigittánkkal a következő hét részben (amikor ezek a sorok napvilágot látnak, persze mór a második folytatást is láttuk), hová vezet majd útja a sikertelen felvételit követő két esztendőben, mert a sorozat e lány életének ezt az időszakát öleli fel. És eldől majd, Brigitta valóban a szívünkhöz nő-e a sorozatok tapasztalatai, sőt mondhatni törvényszerűségei szerint, hogy tudniillik akit sokat látunk, az előbb utóbb a szivünkbe lopódzik, vagy pedig sorsa hidegen hagy bennünket. Mindenesetre nem irigylem a sorozat alkotóit, akiknek többszörösen is bizonyítanak kell. Egyrészt, hogy sorozatcsinálás dolgában mi sem vagyunk alábbvalók egy nemzetnél sem, másrészt, hogy egy hétköznapi témájú, mai tárgyú film is lehet olyan érdekes, mint akár egy hazai gyártmányú kosztümös kalandfilm. Brigitta az első részben (neve nem túl népszerű név) még a helyét kereste az idegen városban. Remélem, számunkra hamarosan nem lesz már idegen, annál is inkább, mert kellemes színész, Götz Anna játssza szerepét. Hangsebesség Szerda este a Budapesti Tavaszi Fesztivál alkalmából portréfilmet sugárzott a televízió egy világhírű magyar énekesről, aki üstökös módjára ívelt fel az operamuzsika egén, a hang sebességénél is gyorsabban jutva el egy tenorista karrier legmagasabb csúcsaira. A 33 éves Gulyás Dénesről van szó, aki nyughatatlan ipari- tanulóból lett igazán bámu- latraméltó erőfeszítések árán a világ egyik legjobb énekese, akiért a leghíresebb ope- Inaházak versengenek. Akinek idehaza is minden szereplése: kivételes zenei élmény. Énekesi tehetségét, ahogy rokonszenves prózai vallomásában elmondta, daloskedvű nagyapjától örökölte. Valóban gyönyörű hang a Gulyás Dénesé! Ha kell szárnyal és ível, ha kell simul és simogat, érzékeny lírai hang, igazi tenor. És amit a portréfilmben elhangzott áriákból is kiérezhettünk, ő nem egyszerűen énekel, csodálatos hangjával kifejez, az érző embert szólaltatja meg a zenében is. Mert maga is az. Ezt ismerhettük meg az Apró Attila .rendezte televíziós arcképből, a családját szerető apát, a szerető férjet, a barátokat tisztelő pályatársat, a természetkedvelő embert, aki ha nem énekel, nincs színpadon, akkor idejét legszívesebben az édes természet ölén költi el. Ezt a tulajdonságát kívánta kifejezni a portréfilm a sűrűn alkalmazott természeti képekkel, még az éneklő művészt is belehelyezve a természeti környezetbe. S ha ez a plein air-mgoldás kissé szokatlannak és idegennek hatott is. mint művészi forma művinek, természet- ellenesnek, mindet csak addig érezhettük így, míg Gulyás Dénes meleg embersége fel nem oldotta az ebből a szokatlan megoldásból származó nézői fenntartás ridegségét. Jó volt látni és még jobb hallani ezt a kivételes tehetségű énekművészünket, aki bár a nagyvilágot járja, de otthon csak igazán itthon érzi magát. A Hazám, hazám című Erkel- ária a portréfilm végén, zengő szóval ezt is „elárulta”. A felemelően gyönyörűséges portréfilm létrehozásában zenei rendezőként működött közre Fejes Cecília és a képeket Dubovitz Péter operatőr készítette. Rejtő-kabaré Ha nem is kifejezetten arcképet, de valami effélét alkotott a televízió Rejtő Jenőről est formájában nyújtva át a nézőnek vasárnap esti szórakozásul. Ugyanis nemcsak kabaréjeleneteiből válogattak egybe egy csokorra valót, felvillantották Rejtő életének drámáját is, gyilkos küzdelmét például a kiadóival — néhány levél közreadásával. A tengernyi episztolából kiragadva, hisz mint hallhattuk, Rejtő imádott levelezni, olykor még magának is írt leveleket. Különös szokás, dehát különös ember volt, élete tele rejtéllyel. Még ma is keveset ismerünk belőle, öt ugyanis csak olvassák, régen is így volt, ma is így van. A láthatatlan légiót és a többi P. Howard-könyvet. Pedig kabarészerzőnek sem volt jelentéktelenebb divatosabb kortársainál. Ezt kívánta most igazolni az Ágoston György szerkesztette Rejtőest, A magyar kabaré levelező tagja. Ismerős színészcsapat, élen Szombathy Gyulával, Balázs Péterrel, Benedek Miklóssal, Kern Andrással, Haumann Péterrel vett részt a játékban, adta elő az egyes jeleneteket, melyek ha túl nagy eredetiségről nem is tanúskodtak, de meggyőzhettek bennünket a szerző ebbéli ügyességéről és ötletességéről. A humor forrása többnyire helyzetkomikum, a félreértésekre épülő komikum. Ezt azonban nagy elevenséggel aknázza ki Rejtő. Az eseten közreműködő színészek közül külön is kiemelném Mi- kó Istvánt. Egy biztos: ez az összeállítás tovább bővítette ismereteinket a korán elhunyt, népszerű regényíróról, annak sokoldalú tehetségéről. Röviden Havas Péter kitartó szenvedéllyel „gyártja” orosz klasszikusok magyar tévéváltozatait, hogy népszerűsítse őket. Most a sorban Gorkij első drámája, a Kispolgárok következett. És okozott hiányérzetet. Az átdolgozásban ugyanis valahogy eltűntek azok a színek, azok a vonások, amelyek árnyaltan tudták volna tükrözni a kispolgári világ feszültségekkel terhes atmoszféráját és belső ellentmondásait. A hangsúly bizony alaposan eltolódott Tyetyerev kántor figurájának irányába, szinte főszereplővé vált itt a kispolgári környezet korlátáit szenvedő, nagy tudású, erős ember, aki félelmetes igazmondásával, gúnyolódásba temetett álmaival szinte uralja a többieket. Vagy talán szándékosan történt éppen így? Havas Péter ebben a figurában vélte felfedezni a Kispolgárok legújabb olvasatának üzenetét? Tény, az is, hogy Kántor szerepében Koncz Gábor külön is remekel, ilyen elmélyült alakítást régen láthattunk tőle. Sajnálatos azonban. hogy összhatásában ez a televíziós játék, amelyben Nyíl, a mozdonyvezető kispolgári környezetével való szembenállásának ábrázolása is kissé egysíkú és nyersen leegyszerűsített, nem okozott igazi szellemi bizsergést idegeinkben. V. M, Technikai és szemléltető eszközök az iskolában Megkönnyítik az ismeretek átadását A pillanatnyilag érvényben lévő általános iskolai tanterv, amely 1978-ban született, minden korábbinál „eszköz- igényesebb”. Ezt a véleményt pedagógusok hangoztatják, kétségtelenül joggal. A tanterv készítőit az a nemes cél vezérelte, hogy a tanulók a különböző audio-vizuális eszközök, a technika fejlődését példázó és azzal lehetőleg lépést tartó masinák segítségével könnyebben hozzájussanak a tudáshoz. Mindez összefügg azzal, hogy az eszközök a pedagógus munkáját is megkönnyítik az ismeretek átadásában. Lomezfigyelö Omegavisszatekintés Az elmúlt hetekben a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat a Favorit lemezcég bábáskodásával kellemes meglepetést szerzett az Omega együttes kedvelőinek. Az Illés zenekar egykori nagysikerű felvételeinek tavalyi megjelentetése után most a nosztalgia jegyében fogant vállalkozás a beatkorszak másik „tündöklő” csoportjának — a hazai könnyűzene vonulatát meghatározó — lemezeiről fújta le a port. (No persze ez esetben sem hanyagolható el az üzleti megfontolás, amely mint köztudott, inkább a lemezek „harmadik” oldalát veszi célba.) öt album látott tehát újfent napvilágot egy gyűjteményes kötetben, öt olyan korong, amely a maga idejében — 1968 és 1973 között — a nemzetközi hírnév felé röpítette a magyar könnyűzene reprezentáns muzsikusait. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, az Omega tovább növelte népszerűségét, bár úgy tűnik, mostanság már vakfoltos helyenként az a bizonyos fényesen ragyogó csillag, amelyet külföldön — célzatosan — Red Starnak mondtak anno. Eljött hát a visszaemlékezés órája, s bizony nem kell szégyenkeznie múltjáért az Omega legénységének. A fogalommá vált lemezcímek önmagukért beszélnek; Trombitás Frédi, Tízezer lépés, Éjszakai országúton, Élő Omega és az Omega 5. sorakoznak időrendben. Szinte valamennyin legendás felvételeket hallhatunk viszont, csak néhány közülük: Ha én szél lehetnék, Gyöngyhajú lány, Petróleum lámpa, Spanyolgitár legenda. Dicsérendő a Favorit cég lemezgyűjtőknek kedvébe járó szándéka, hiszen jóvoltukból már egyáltalán nem is remélt ritkaságok szólalhatnak meg újra — kiváló minőségben. Üdvözlendők továbbá a feketepiaci árak letörésére tett erőfeszítések is. A gyűjtők öröme csak fokozódna, ha a sor nem szakadna meg, s „feltámadna” beat- és rockzenei poraiból mondjuk az LGT meg a Skorpió is... Egyelőre. J. J. Tervezni, előírni persze könnyebb, mint az utasításokat végrehajtani. Ebben az esetben például nem csekély összegre volt(van) szükségük az általános iskoláknak, ha szeretnék végrehajtani a tanterv előírásait. Báthori Gabriella, a tisza- tenyői általános iskola igazgatója a tanítás körülményeivel kezdi: — A kétszázhatvan diákunk két épületben tanul, tavaly két szükségtantermet is nyitottunk, hogy ne kelljen áttérnünk a váltott tanításra. Az oktatást segítő eszköz-ellátottságunk valamivel jobb a közepesnél, azaz a tanulói létszám alapján kapott normát nagyjából hatvan százalékban betartjuk. A múlt naptárj évre harmincezer forintot kaptunk a tanács kulturális ágazatából, az idén ötezerrel emelkedett a keretünk, amelyből az úgynevezett szakmai fogyóeszközökéi megvásárolhatjuk. Hogy az összeg mértékét jellemezzem, elég egyetlen példa: a fizika tanításához jó 'lenne egy optikai pad, amely önmaga harmincezer forint. Mondanom se kell, eltelik még néhány esztendő, amikor optikai padot veszünk. Általában túlságosan drágák az eszközök. — Mire telik tehát a harminc- harmincötezerből ? — Százhatvan-féle szemléltető és audio-vizuális eszközünk van, aminek nagy részét az utóbbi öt-hat évben vásároltuk. Rendelkezünk többek között hat írásvetítővel, két szalagos és egy kazettás magnetofonnal, három lemezjátszóval, négy diavetítővel, három tévével, két rádióval, négy programozható zsebszámológéppel és egy Commodore 16-os számítógéppel. Az idén szeretnénk újabb audio-vizuális készülékeket vásárolni, kellene néhány új labda, torna- szőnyeg, térkép és a technika tantárgy oktatásához szükséges anyag. Csínján bánunk a megrendelésekkel, hiszen az idén januárban kapott pénzből a szeptemberben kezdődő tanév első felére is tartalékolnunk kell. És a szeptember mindig hozhat valami meglepetést. De nem csupán a szeptember szerez kellemetlen meglepetéseket az általános iskoláknak, hanem — mint azt Bordás János, a kengyeli iskola igazgatóhelyettese elmondta — a Tanszergyártó és Értékesítő Vállalat is. — A Tanért, bizonyára megfelelő indokok miatt, nem teljesíti idejében a megrendeléseinket. Az okokat csak sejtjük, de azt tudjuk, hogy például egy 1984- ben feladott megrendelésünket tavaly elégített ki a vállalat. Az igényelt eszközök ára a két évvel korábbinak a kétszerese volt. Az idén már olyan eszközlistát kaptunk tőlük, amelyen csak irányárak szerepelnek. Panaszaink ellenére akad dicsekedni valónk is. A Commodore 16 típusú számítógéppel, a magnókkal, 'lemezjátszókkal, tévékkel eszközellátottságunk audio-vizuális területen a megye egyik legjobbja. Természetesen, hogy ezt a „pozíciót” elértük, az iskolát patronáló Martfűi Növényolaj gyárnak is köszönhető, amely százezer forinttal támogatta intézményünket. A hat számítógépből négyet voltaképpen ők vettek, — Nincs az a tökéletes elektromos gép, amely előbb- utóbb ne romlana el. Hol tudják megjavíttatni? — Ez már nehezebb probléma. Sajnos, a technikai eszközök javítására nem alakítottak stabil szolgáltató hálózatot, így mindig másmás cég végzi a javításokat. Nem tartozik ugyan szorosan az oktatás eszközei közé az iskolarádió, de a története tanulságos. A végerősítőjét tavaly vittük be a Vil'la- mosipari Gépeket Javító Kisvállalat szolnoki, József Attila úti szervizébe, ahonnan cserekészüléket küldtek. Mostmár jó lenne visszakapnunk a saját erősítőnket, ám a kisvállalat sem a leveleinkre, sem a telefonjainkra nem reagál. Bizonyára nincs a javításhoz szükséges alkatrészük, de legalább közölnék velünk ezt a tényt! Kengyelen is óvatosan bánnak a megrendelésekkel, hiszen számítanak a váratlan meglepetésekre. Az igazgatóhelyettes levelet mutat, amelyet a Tanért miskolci boltja küldött az iskolának. A levél idén február 4-én érkezett, a tartalma pedig a múlt évi megrendelések nem teljesítéséről szól. Nem mintha nem vették volna észre Kengyelen, hogy az igényelt eszközök nem érkeztek meg. A bolt felajánlja, hogy „átütemezheti” a megrendelést 1987-re. Hogy az összesen több mint tizenhatezer forintos hiánylistán mik szerepelnek? Egyebek ,j mellett tornakarika, mászó- n kötél, fali betűtartó, cirill < betűs történelmi térkép és 0 térképtartó. ígj A rákóczifalvi általános is- 1 kölások és a pedagógusok-s egyik szeme sír, a másik meg 1 nevet Nem örülnek annak, s hogy a tizenkét alsótagozatos ^ osztály öt különböző épület- j ben található, elégedettek rí viszont az eszköz-ellátottság-oi gal. .jí — Ama bizonyos norma szerint, amelyet a Pedagógiai 1 Intézet állít össze, iskolánk f nyolcvanszázalékos, azaz ;í öt-hat tanulóra jut egy esz- n köz — mondja Szurgyi 1st- b vánné igazgató. — Különö- sen jól állunk audio-vizuális 7 eszközökből, például tizennyolc írásvetítőnk van. Gondot okoz azonban, hogy kevés a helyünk a tárolásra. Nemrégiben alakítottunk ki fizikai és kémiai szertárt, e két tantárgyhoz szükséges berendezéseinket így nagyobb biztonságban tudhatjuk. Beszerzési nehézségek is adódnak, újabban diavetítőt nem kapunk, pedig a diapozitívok nélkülözhetetlenek egyes tárgyak szemléltető oktatásához. Évente öt- ven-hatvanezer forintból tudunk vásárolni a Tanért-től, de például a három számítógépet megyei alapból vettük meg. Rákóczifalván nem okoz fejtörést az elromlott magnók, lemezjátszók javítása. Nincs ebben semmi varázslat, egyszerűen szerencsésebbek a tiszatenyőieknél vagy a kengyelieknél. — A múlt évben került hozzánk egy ifjú kolléga, akinek hobbija az elektromos berendezések javítgatása — magyarázza az igazgatónő. A bemutatott iskoláknak eltérő anyagi lehetőségeik ellenére is vannak általánosítható és közös problémáik, amelyek megoldásán mielőbb el kell gondolkodniuk az illetékeseknek. (Hacsak eddig is meg nem tették már.) Ilyen visszatérő vélemény, hogy a Tanért valószínűleg nemcsak önhibájából, nem mindig áll hivatása magaslatán. Ugyanígy joggal kifogásolják az iskolák vezetői az eszközök javításának nehézségeit, a javító-szolgáltató hálózat hiányát. B. J. Különös kedvtelésnek hódol Zorád Ferenc alsóőrsi lakos: fegyvereket gyűjt. Kardok, puskák, török díszítik szobája falát. A képen; 1889 mintájú porosz gyalogos tiszti kard markolata (MTI-fotó: Arany Gábor — KS) Jászberényben Irmai Kálmán zongoraestje Kiváló zongoraművész látogatott el a Jászberényi Pa- lotásy János Zeneiskolába Irmai Kálmán személyében. A zongoraművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Debreceni Tagozatának kitűnő tanára. Sokat ígérő műsor a művészi ihletettségű előadásban hangzott el. Négy Chopin Mazurka mellett felcsendült a szerző Op. 35-ös b-moll szonátája meglepően erőteljesen, drámaian, költői hangulatokkal. Harmadik tétele a közismert, önálló számként is gyakran előadott Gyászinduló. A műsorba szervesen épült a három Liszt-mű, melyek közül kiemelkedett virtuóz megszólalásával a gyors tempójú tánc, a Tarantella. A szünet után elsőként Bartók: Gyermekeknek sorozatából az I. kötet darabjai hangzottakéi. Ezek köztudottan apró darabok, szinte karakterek kezdő zongorázóknak magyar népcjalok és gyermekdalok felhasználásával. Bartók maga így nyilatkozott e sorozat pedagógiai céljáról: .. had jussanak a tanulók a tanulás első egynéhány évében olyan művekhez, amelyekben a népi zene keresetlen egyszerűsége annak dallambeli és ritmusbeli különösségével együtt megvan.” Éppen az „egyszerűsége” miatt válik a művész számára előadói feladattá. Ezután Bartók Op. 14-es Szvitje hangzott el. E darab tragikus hangulata az első világháború értelmetlen pusztításai fölött keserűen töprengő művész hangját örökíti meg. Más, mint a zeneszerző korábbi zongoraművei, és ezt a különbözőséget csak részben tulajdoníthatjuk annak a körülménynek, hogy a Szvit nem dolgoz fel népdalokat. Az est zárószáma Kodály: Marosszéki táncok című műve volt. Túri Márta Nemcsak beszerezni, működtetni sem könnyű
