Szolnok Megyei Néplap, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-11 / 86. szám
10 Ffcütftlflfcnil IhtíilftKiwik 1987. ÁPRILIS 11. A köolajosok, akik elébe mentek a „Jövőnk a tét!”-nek Leveleznek a miniszterrel A népgazdaságrólr a szűhebb pátriáról, a fiatalok megbecsüléséről Kapolyi László ipari miniszter elébe ment a KISZ Központi Bizottsága „Jövőnk a tét!” nevet viselő felhívásának, akciójának. Persze igaza van, hiszen az ipar jövője is tét, fontosak tehát azok a döntések, amelyek a közeljövőben születnek az Ipari Minisztériumban. Lássuk tehát a miniszter levelét, amelyet Ladányi Sándornak, a Kőolajkutató Vállalat KISZ-titkárának címzett. (Ladányi Sándor körülbelül egy hónapja adta át KISZ-titkári székét, azaz posztját utódjának, azóta a vállalat szakszervezeti bizottságának munkatársa.) Az ipar számít a véleményükre „Kedves Ladányi Elvtárs! Népgazdaságunk egyensúlyi helyzetének javítása, az ipar fejlődéséhez szükséges források biztosítása érdekében egyaránt fontos a VII. ötéves népgazdasági tervben megfogalmazott új fejlődési pályára való átállás gyorsítása. Az elmúlt évben a népgazdaság, az ipar teljesítménye elmaradt az előirányzattól, ez méginkáibb szükségessé teszi az idei népgazdasági tervben szereplő feladatok maradéktalan megvalósítását. Az eddig megismert ipar- vállalati elképzelések még nem minden területen támasztják alá az 1987-es évre előirányzott ipart célkitűzéseket. Feladatunk, hogy megállítsuk a kedvezőtlen tendenciákat... Az Ipart Minisztérium az éves tervezés során több alkalommal konzultált a vállalatok vezetőivel, a társadalmi, a tudományos élet képviselőivel. A közös gondolkodás folyamatába szervesen illeszkednek azok a találkozók is, amelyek során a fiatalok mondták el véleményüket, észrevételeiket, tették fel kérdéseiket a népgazdaság, az ipar helyzetéről. ... kérem, hogy a vállalati fiataloklúl közösen adjanak véleményt vállalatuk, illetve az ipar elképzeléseiről, tegyenek javaslatot... Elvtársi üdvözlettel Kapolyi László” A miniszter pensze, nemcsak a Kőolajkutató Vállalat fiataljainak véleményére volt kíváncsi, az ország kétszáz legnagyobb ipari vállalatához kézbesítették levelét. — Hogyan fogadták a felkérést a Kőolajkutató Vállalatnál? — fordulok Ladányi Sándorhoz. — Nagy önbizalmat adott! Ügy éreztük, a miniszter va— Megnéztük, hogy az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt huszonhárom vállalata között hol a helye a Kőolajkutató Vállalatnak. Az új szelek nálunk már tavaly év eleje óta fújnak; azóta nyereségérdekeltségű a vállalatunk. Csakhogy ez a nyereségérdekeltség korlátozottan érvényesül. i — Ez abban jut kifejezésre — kapcsolódik a beszélgetésbe Kun Tamás fiatal közgazdász — hogy a tervezett költségek megtakarítása esetén is csak az előre meghatározott nyereség realizálódik a vállalatnál, tehát a költségcsökkentés nem jár együtt a nyereség növekedésével. — A másik, hogy éppen tavaly január óta bérstop érvényes a tröszt vállalatainál — folytatja Fábián Péter —, úgyhogy a nyereségérdekeltséget az előző évivel megegyező keresettömeg betartása mellett kellett megteremteni. Nézzük tehát a levelet! „Tisztelt Kapolyi Elvtáms! Vállalatunk KISZ-fiataljai nevében köszönöm a bizalmat hogy részesei lehetünk az iparfejlesztés politikája kidolgozásának. Köztünk, fiatalok között egyre több szó esik az áriában kíváncsi a véleményünkre, komolyan számít a fiatalokra. — És mit szóltak a vállalat vezetői, amikor tudomást szereztek arról, hogy ti ilyen tartalmú levelet kaptatok? — Egy kicsit meglepte őket, hogy a miniszter közvetlenül a KISZ-szervezet segítségét kéri, de túl hosz- szan senki sem lamentált a dolgon. — Mi történt azután? Hogyan fogalmaztátok meg a választ? Az üzemi KlSZ-bizottsá- gok titkáraitól kértük, hogy segítsenek; ők is nézzenek szét, kérjék a fiatalok véleményét. Szegeden és a bányászati üzemnél helyi problémákat vetettek föl, Orosházán és Hajdúszoboszlón az egész vállalatról, vállalatunknak a trösztön belüli helyzetéről is gondolkodtak. A mi KlSZ-bizottsá- gi ülésünkön szintén önálló napirendként szerepeltek a javaslatok. Természetesen megkérdeztük vállalatunk vezetőit is, aztán összegeztük az ötleteket, javaslatokat, és úgy küldtük el a választ. — Mindez megelőzte kissé a KISZ Központi Bizottsága „Jövőnk a tét!" akcióját amely ugyanerre — a közös gondolkodásra — buzdít. — Ennyivel talán előnyösebb helyzetbe kerültünk — válaszolja Fábián Péter olajipari technikus, a Kő- olajkutató Vállalat KISZ-bi- zottságának titkára. — Egyébként a két párhuzamosan futó gondolatsor erősítette egymást, így a miniszter felhívására, valamint a KISZ KB akciójára megfogalmazott gondolatokat mo6t összegezzük. — Olvassuk hát együtt a miniszternek írott válaszlevelet! Mielőtt azonban ezt megtennénk, lássuk, miből indulhattatok ki? szag, az ipar és szűkebb pátriánk az olajipar jövőjéről... . érezzük felelősségünket. .. az alábbi főbb tapasztalatokat, észrevételeket javasoljuk figyelembe venni.” Ezután hét lényeges, az olajipar egészét, illetve a vállalati gazdálkodást érintő észrevétel, javaslat következik. És még egy mondat: „A felmérés során felszínre került számos olyan figyelemre méltó fölvetés, amelyet helyileg, a vállalatnál jól tudunk hasznosítani." Ugyancsak nem lényegtelen. megjegyzés! Éppen emiatt vág egybe az Ipari Minisztérium és a KISZ Központi Bizottsága fölhívása. Emeljük ki most a javaslatok egyikét! „A műszaki fejlesztésihez, az ipar korszer űsitéséhez elengedhetetlennek tartjuk az iparban dolgozó műszaki, közgadász értelmiség megbecsülésének növelését, a műszaki egyetemek, a főiskolák rangjának visszaállítását” — javasolják miniszternek a Kőolajkutató Vállalat fiataljai. Azt hiszem, nem szükséges e helyen részletesen kifejteni, miért, s e megbecsülésben a miniszter mellett bizony rengeteg múlik a vállalatokon. Hol tartanak a kőolaj- kutatók ? Bekopogott öt szolnoki vállalathoz Kun Tamás két éve végzett. — Miért éppen a Kőolaj- kutató Vállalatnál helyezkedtél el? — Másodévesként bekopogtattam öt szolnoki vállalathoz, és érdeklődtem az elhelyezkedés lehetőségeiről. A Kőolajkutató Vállalat ajánlata tetszett a legjobban, ösztöndíjszerződést is kötöttünk. Két és fél éven át havonta hétszáz forint tanulmányi ösztöndíjat kaptam. Kezdő fizetésiként négyezerötszáz forinttal fogadtak, és megkaptam az egyszeri — vissza nem térítendő — letelepedési segélyt, tízezer forintot. A vállalat azt is megígérte, hogy belátható időn belül lehetőséget teremt a lakás megszerzésére. Már nős voltam, a feleségem szintén közgazdász a másik szolnoki olajos cégnél, a Nagyalföldi Kőolaj- és Föld- gáztermelő Vállalatnál. A Munkósőr úti munkásszállóra költöztünk, aztán a vártnál hamarabb — fél év után — a feleségem vállalata segítségével megkaptuk az ötvennyolc négyzetméteres OTP-lakást. Igazán nagy lehetőségnek tartom, hogy a házaspárok a munkásszállónkon lakhatnak, így megkíméli őket a vállalat az el- bér létezéstől. — Ebből a szemponbtól — úgy tűnik — nem lehet panaszotok a megbecsülésre. — így van. De beszéljünk inkább általában a fiatal műszakiak, közgazdászok megbecsüléséről. Súlyos probléma a diplomások nem kellő anyagi és erkölcsi megbecsülése, amelyen úgy gondolom, változtatni kell. Ezt persze nem szabad leegyszerűsíteni, a diplomát fetisizálni. Csak akkor jogos az elismerés, ha mögötte tényleges teljesítmény áll! Sajnos nem egyedi — részben hagyományokban is gyökerező — jelenség az, hogy a magasabb beosztáshoz magasabb bér kötődik. Ugyanakkor, ha a vállalat egy jó szakemberét meg akarja fizetni, az esetek többségében vezetővé kinevezése az egyetlen járható út. Ezen változtatni kell! — Például hogyan? — Mondjuk úgy — javasolja Fábián Péter —, hogy időről időre — például kétévente — mérettessen meg minden diplomás; adjon számot a munkájáról, terveiről és ez legyen döntő mérlegelési szempont anyagi besorolásához. Egészen egyszerűen azt javaslom, az időnkénti vizsgáztatáshoz hasonlóan kerüljön sor erre, mondjuk alapos szakmai dolgozat formájában. — Dehát mindenkinek ott a munkahelyi vezetője, aki azért tudja, ki mikor mivel foglalkozik és elismerheti azt. Azt akarjátok mondani, hogy la főnök maga nem veszi észre a teljesítményt? — Ha akarja, észreveszi. De sokszor az ő lehetőségei is korlátozottak. Gondolom ezen a javaslaton — mint ahogy a többin is — sokat töprengenek, finomítanak még a fiatalok amikorra az alkalmazhatóvá válik. Dehát most éppen az a cél, hogy minél több ötlet kerüljön felszínre! Egri Sándor Bórstop ós nyereségérdekeltség Club '87 Ki ne emlékezne az Albert Einstein Bizottság néhány évvel ezelőtti feltűnésére? Az együttes tagjai képzőművészekből verbuválódtak azzal az elhatározással, hogy a saját maguk által választott és művelt művészeti ág mellé egy másikat zárkóztatnak fel; nevezetesen a zenét. Kísérletezésüket — az országos érdeklődés bizonyítja — siker koronázta, két nagylemezük tekintélyes példányszámban fogyott. Napjainkban már nemigen hallani róluk zenei berkekben. Annál örvendetesebb a tény, hogy próbálkozásaik — ha eltérő módon is — vidéken is gyökeret eresztettek. Az említett eltérés elsősorban abban értendő, hogy például Szolnokon előbb a nyolcvanas évek új zenéjének megteremtésén fáradozott a tiszavirág életű Madame Petuhova együttes, majd jogutódja, az Ippolit Matveje- vics, és csak azután jött létre a kapcsolatuk másfajta művészeti ágakkal. Pap Béla népművelő kezdeményezésére ez év februárjában bemutatkozhatott a városban egy új klub, a Sura Balaganov, mégpedig azzal a nem titkolt szándékkal, hogy lehetőséget teremtsen a közművelődés egy új formájára a fiatalok balaganov kiszállt a könyvből körében. A klub életre keltői azon igyekeznek, hogy az Ippolit Matvejevics zenekar és barátai körül kialakuljon egy pozitív töltésű köz- művelődési mag, amely a későbbiek során lehetőséget biztosítana bárki számára a bemutatkozásra — lett légyen az a kifejezési vágy bármilyen művészeti ág populáris vagy avantgarde megnyilvánulása; egy a lényeg: kellően izgalmasnak, igényesnek ígérkezzen. Az első klubfoglalkozáson levetítették az A.E. Bizottság Jégkrémbalett című filmjét, ezt követően pedig egy oldott beszélgetés segített összerázni a társaságot. A második estén egy nagyszabású „mail art” kiállítás nyílt, amely a maga nemében egyedülálló vállalkozás volt. A „mail art” kifejezés mindenképp magyarázatra szorul, hiszen a „postaművészetre” fordítható képző- művészeti irányzat nem egészen közismert a nagyközönség előtt. Nos, a „postaművész” gondolatait levelezőlapon grafikai megoldások, bélyegzők segítségével — a világ összes tájára eljuttatja. Voltaképp egy országhatárokat nem ismerő művészi üzenetváltás a „mail art”. A kiállításon túl burleszk- filmet vetítettek, majd fellépett az Ippolit Matvejevics együttes, amely természetesen minden alkalommal állandó vendége lesz az ^ SZTK Rendelőintézet alag- * sori helyiségében otthonra talált klubnak. Annál is inkább, mivel a zenekar köré tömörülnek a Sura Balaganov klub látogatói. Itt meg kell állni egy pillanatra; szóljunk néhány szót a különös elnevezésekről. A már említett Madame Petuhova, Ippolit Matvejevics és Sura Balaganov egy-egy hőse a népszerű orosz Ilf—Petrov szerzőpárosnak, s kedvencei a klub és a zenekar koncepciózus kiötlőjének; Pap Béla orosz szakos tanárnak. Született tehát egy merőben új elképzelés a városi középiskolások, fiatal értelmiségiek zenei és képzőművészeti önkifejezésének ösz- szefogására. A szándék megvalósulását az utolsó összejövetel mintegy százötven érdeklődője jelzi; a városi KISZ-bizottság „áldását” és anyagi támogatását adta működésükhöz. A többi már az ars poetica megfogalmazóin múlik: „Hát itt vagyunk ... egy mikroközösség a közösségek népes táborában. Azért jöttünk össze, hogy zenét csináljunk ebben az egyre nehezebben emészthető világban.” Ügy legyen! Jurkovics János Szakmájuk kiváló tanulói Már csak vendégek az iskolában Hogy egy jó barátnő esténként meghatározó lehet az ember életében, arra annak a Benke Mártának az esete a példa, aki a szolnoki kereskedelmi szakmunkás- képző iskola 3. d. osztályosa — volt. Szűk fél évtizede sincs annak, hogy azt se tudta a kereskedő pályáról, hogy eszik azt, vagy isszák. Viszont akadt egy valamivel idősebb barátnője, aki ezt a szép, de mitagadás nem könnyű szakmát választotta, majd hetekig biztatgatta, amikor nyolcadik osztályos korában a pályaválasztás küszöbéhez érkezett; jelentkezz te is boltosnak, egy ilyen nyüzsgő-mozgó lánynak igazi jó szakma ez! Majd meglátod, nem bánod meg! Nos, azóta háromszor is cserélni kellett a kalendáriumot, és úgy tűnik, hogy jól választott a jászberényi Skála tizenhét éves eladója. Hogyan is bánta volna meg a döntését, amikor pár hete a Szakma Kiváló Tanulója verseny országos döntőjében a ruházati eladók között végül a képzeletbeli dobogó harmadik helyére állhatott. Pedig nem volt sétagalopp ez a többfordulós megméretés: először az iskolai, majd a megyei, ezt követően az országos döntőben kellett számot adni fel- készültségéről, ismereteiről. Nem beszélve az országos döntőről, ahová végül is huszonegyen kerültek. Itt az egyik legérdekesebbnek az a feladat bizonyult, amikor az egyik próbababát is fel kellett öltöztetnie. Márta derekasan helytállt a négynapos versenyben, amelynek legjelentősebb díjaként kézhez kapta _ szakmunkás bizonyítványát, sőt a Szövosz külön- díjaként még egy gyönyörű alpakka gyümölcstálat is átvehetett. Jó, versenyző típus, nem izgulós, de azért, hogy idáig eljutott, abban nem kis érdeme van Tóth Zoltánnénak, aki a szakmai ismeretekre oktatta. A nagy sikert otthon — a kiérdemelt szülői puszikon kívül — saját sütésű, készítésű francia palacsintával ünnepelte, mivel ez a kedvence. Igaz, csak csínján falatozott belőle, mert az átkozott kilókra ügyelni kell, amelyek ki tudja miért, miért nem, még az országos helyezetteket sem tisztelik. • * • Horti Balázs magas, fekete hajú és szemű fiatalember, aki 1970. augusztus 13-án látta meg a napvilágot. Mindezek ellenére nem babonás, elvégre az olykor szerencsétlennek vélt szám eddig jóval több örömöt, mint csalódást okozott neki. Ha másért nem, azért, hogy a szolnoki kereskedelmi szakmunkásképző 3. c. osztályosaként a műszakicikk-eladók között szintén országos harmadik helyezett lett, és a döntő után kézhez vehette a szakmunkásbizonyítványát. Furcsa fintora a vetélkedésnek, hogy az osztályversenyen második helyre szorult Balázs Tibi mögött. (Igaz, ő is remekül szerepelt, mivel a döntőben most helyezést cseréltek és Tibi negyedik lett közvetlenül Balázs mögött.) Tény, megszenvedett a sikerért, nem mérték ingyen a dicsőséget, és nagyon sok „túlóra” plusz tanulás, fáradság és szakmai ismereti tanára Csirke Józsefné áldozatvállalása, segítése eredményezte a szép helyezést. Balázs életében igencsak mozgalmasnak ígérkezett ’87, mivel azóta munkahelyet változtatott: az áfésztől a Keravillhoz került. Tervei között szerepel az is, hogy leérettségizik, majd a boltvezetői tanfolyamot is elvégzi. Hogy a hobbijairól is essék szó: szereti, kedveli a zenét, illetve a motorozást Kis Simsonja minden jászberényi kanyart betéve ismer. Váltig állítja, hogy ő mindig műszakicikk-eladó szeretett volna lenni. Egyszerűen azért, mert már gyerekkorában mindennél jobban érdekelték a híradás- technikai készülékek, szerkezetek. Sikerült a terve, de nem adták könnyen a tudást. Naponta vonattal járt be Jászberényből Szolnokra az órákra, és bizony a tanulás heteiben hajnali öt körül már csörgött a vekker. Ügy tűnik, a sok lemondás, fáradság, tanulás megérte, hiszen sportnyelven fogalmazva: lépéselőnyhöz jutottak mindketten. Elvégre a szakmunkásbizonyítványt kézhez kapva ők már csak vendégként jelennek meg szolnoki iskolájukban. Noha szeretik az alma matert, de ez a könnyítés — amelyért vitán felül derekasan megdolgoztak — kimondva, kimondatlanul végtelenül jól esett nekik. D. Szabó Miklós Fotó; Korányi Év»
