Szolnok Megyei Néplap, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-11 / 86. szám
1987. ÁPRILIS 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az Abádszalóki Nyár programjából Kabaré, diszké, orgonahangverseny Szórakozás és pihenés Mléri olyan változatos? n magyar demográfiai „tájkép” Abádszalókon a kempinggel szemben nagy méretű autóparkolót alakítanak ki. A beruházás jelentős földmunkát kívánt: be kell temetni a lápos volt Bere-holtág egy részét is. (T. K. L.) Egyre inkább ismertté válik országszerte a kiskörei víztároló formálódó üdülővi- déke. Itt még nincs zsúfoltság, nem árasztott el mindent a zsebkendőnyi területekre fölhúzott üdülősor — nem is lesz rá mód. Abdászalókon és Tiszader- zsen már javában készülnek a nyárra, amikor a két település lélekszáma olykorolykor megkétszereződik a túristák, nyaralók, sportolni vágyók érkezte miatt. Több tízezer vendég Az elmúlt évben egy-egy hétvégén három-négyezer idegen érkezett erre a környékre, hogy a kellemes vízben fölüdülést keressen. Az idén — mint megtudtuk — több vendégre számítanak. Mondják ezt azért az illetékesek, mert még ugyan nincs itt a szezon, de máris nagy az érdeklődés. Hol szállhatnak meg a vendégek? Abádszalókon ki- lencvenkét szobában 225, Tiszaderzsen öt szoba tíz hellyel várja a nagyobb kényelmet igénylőket. A kempinget a nagyközségben majd tízezren vették igénybe, közülük 860 idegen országból érkezett. Miután a sok vendég alaposan kihasználta a már meglévő kempinget, hamarosan újat avatnak. Egyelőre sátorozóhelynek alakítják csak ki a területet, s így újabb ezer sátor fölverésére lesz mód, de később „igazi” kempinggé fejlesztik. Egyébként itt a szállás hetven és száz forint között mozog a felnőttek számára, a gyerekek — természetesen kedvezményt kapnak. A fizetővendég szobák ára már borsosabb: 2—300 forintért bérelhetők a kétágyasak. Pihenni, szórakozni A vízpart nyáron él igazán, ilyenkor a kikapcsolódást kereső emberek paradicsoma. Nem véletlen, hogy a szervezők éppen ennek az igénynek akarnak megfelelni. Kezdjük mindjárt a koncertekkel: eljön Abádszalók- ra ezen a nyáron az Edda és az Első Emelet, meghívták Kovács Katit és Soltész Rezsőt, jön a 100 Folk Celsius. A nótakedvelők a szabadtéri színpadon Bangó Margitnak, Kovács Apollóniának tapsolhatnak, majd. Ritka csemegének ígérkezik a nyári programok közül Lehotka Gábor orgonahangversenye. A Fadnóti Színpad kabaréműsort hoz Abádszalókra, s vendég lesz Hofd Géza is. A gyerekek — többek között — Kemény Henriknek örülhetnek majd, aki az elnyű- hetetlen Vitéz László történeteiből mutat be jó néhányat. A táncoslábúak hetente kétszer diszkózenére rophatják, néhányszor B. Tóth László is ellátja majd a lemezlovas teendőit a víztároló partján. Vitorlások, lovaglás Az aktív pihenést kedvelők használhatják a kemping teniszpályáit, lehet asztaliteniszezni és lovagolni. Tiszederzsen a vízparti sátorozóhely kialakítása mellett a nyárra elkészül a sportudvar is, amit ugyan elsősorban a gyerekeknek szánnak, de természetesen megmozgathatják ott tagjaikat az üdülők és a falubeliek is. Abádszalók lesz a házigazdája a MEDOSZ megyei sportnapjának, otthont ad a TISZATOUR kupának, lesz szörfverseny és kajakpóló, de többször sportvetélkedő is — a vízben. Kétszer lesz vitorlásverseny, augusztusban pedig lovasversenyt szerveznek. Ezek természetesen csak a jelentősebb események, számtalan kisebb- nagyobb rendezvény várja még a vendégeket. Mi kell még a nyárhoz Abádszalókon? Természetesen a szabadstrand. Mire a tároló megtelik, már mesz- szejárnak azok a gépek, amelyikek homokot terítettek hat-nyolcszáz méter hosszan: kényelmesebbé téve az érkezők számára a fürdőzést, a napozást. S hogy mi kell még? Tiszaderzsen és Abádszalókon már csak a jó időt várják. H. Z. Van az emberben hajlandóság arra, hogy a körülötte hullámzó életet leegyszerűsítve szemlélje. Ahogy ő látja, ahogy őt érinti, ahogy neki szerez örömet vagy okoz fájdalmat. Valahogy úgy van vele az ember, ahogy tekergő kamasz gyermekének, ha áz éjszakára előkerül: lekever egy nagy pofont. Gondolja, és teszi, ami kézenfekvőnek látszik, Csak utána kezd gondolkodni: mi történt, mi történik? Válságfolyamatok Nem véletlen az iménti gyermek-példa. .lövőnkről elmélkedve újra és újra előbukkan szakértők közt és társaságban: kevés a gyerek, egyre fogy a népesség. Többen halnak meg, mint ahányan születnek. Nő a válási, és zsugorodik a háza- sulási hajlam. Mindenféle válságfogalmak keringenek közszájon, aki legalább három válságtípust nem sorol kapásból, már nem is igazi társasági lény. E beszédtémák mögött azonban sovány az ismeret. Pedig azt sokan érzik, hogy a születések alakulása nem független a társadalmi folyamatoktól, de hogy melyekkel és hogyan függenek össze, erről kusza a kép. Érzelmi zűrzavar, lakáshelyzet, pályakezdés, a házasélet konfliktusa? Melyiké a főszerep? Elégséges-e a társadalomtól érkező segítség, jól ihatnak-e ezek? Ez utóbbi kérdésre a legbizonytalanabb a válasz. Érdemes ennek történetébe bepillantani, négy évtizedet egyvégtében szemlélni. örülni az életnek természetes volt 1945-ben, egy pusztító háború után fellélegezve. 1947, és 1950. között nem is kellett különösebben aggódni a hazai termelékenység miatt. Ezer lakosra 20 élveszületés jutott, annyi mint a harmincas évek második felében. (Utoljára a XIX. század végén, az iparosodásnak induló Magyarországon mértek 40 ezrelékes termékenységet). Ám 1949 elején még így is 111 ezerrel volt kisebb a hazai népesség, mint 1941-ben. 1950-től kezdve azonban csökkenni kezdett a születések száma. A bevezetőben társadalmi folyamatokat említünk. Mi történhetett hát? Elmúlt volna a béke feletti öröm? Mi hatott a gyermekvállalási kedv ellen? A magyarázatot valószínűleg a nők nagyarányú munkavállalásában kell keresnünk. Az alkotmány tételesen is dekTagcsoportok vezetői találkoztak MSZBIeszmecsere A Karcagon és a Kunmadarason működő MSZBT- tagcsoportok elnökei megbeszélést tartottak Karcagon, amelyen megvitatták az elmúlt évi munka tapasztalatait, és ismertették a kis közösségek, idei terveit, feladatait. A tagcsoportok tájékoztatód sok kezdeményezésről, újszerű és a helyi körülményekhez igazodó színvonalas tevékenységről szóltak. A különböző vetélkedőkön eredményesen helytálltak s szerepet vállaltak a fontos évfordulók méltó megünneplésének előkészítéséből és színvonalas lebonyolításából is. Az eszmecsere arról tanúskodott, hogy ezek a tagcsoportok jól hasznosították a társadalmi és tömegszervezetekkel való együttműködésben rejlő lehetőségeket, és sokszínű tartalmas mozgalmi munkát tudhatnak magukénak. A rendezvény második részében utazási élménybeszámolók hangzottak el. A Tisza magas vízállása kényszerpihenőre késztette a nagykörűi kompot. Ez alatt az Idő alatt elvégzik a szükséges apróbb javításokat és a komp újrafestését. (Fotó: Mészáros) darálta a nők egyenjogúságát, az iparfejlesztés pedig munkaerőt kívánt. Megindult a munkaerőnek a munkahelyhez való vándorlása is, méghozzá tömegesen. ■ Ezt ismerték fel 1952-ben, amikor még csak 19,6 ezrelékes volt az élveszületési arány. 1953-ban született meg az a minisztertanácsi határozat, amely megnyitotta a ma Ratkó-korszakként emlegetett négy éves periódust. Ez volt az első társadalompolitikai lépés, amely a gyermekszületésbe jogi eszközökkel kívánt beavatkozni. Erről az időszakról elég pontatlanok az ismeretek. Bár az, hogy az emlékezet a művi vetélést tiltó rendelkezést tartotta meg a múltról alkotott képben, jelez valamit a jogi ösztönzés korlátáiból. Pedig az 1953-as határozat nemcsak ezt tartalmazta. Több elem máig vagy legalábbis a közelmúltig élt. Így például az anyák fokozott védelme, a terhesség kötelező bejelentése és a terhesgondozás általánossá tétele, vagy az ingyenes csecsemőkelengye, amelynek utóda a ma is létező pénzbeni támogatás. A határozat hatása: 1953-ban már 21,6 1954- ben 23 ezrelékes volt a termékenység. Ám a tiltás árnyékában sokasodtak az ellenőrizhetetlen és orvosilag sem veszélytelen titkos művi vetélések. Ugyanakkor már 1955—56-ban csökkent a születések száma, hogy azután 1962-ben a magyar történelemben addig egyedülálló mélypontig süllyedjen: az ezer lakosra jutó 12,9-es születési aránnyal. Közben 1957-ben visszavonták a tiltó rendelkezést. Már az eddigiek is jelzik, hogy erős korlátái vannak a születések közvetlen befolyásolásának. Mert bár ezek átmenetileg hozhatnak eredményt, ám teremthetnek feszültségeket is, amelyek később visszaüthetnek. A realitásokat nem lehet figyelmen kívül hagyni. A későbbiek is utalnak erre, amikor már a módszerek között a tiltás helyett az ösztönzés került előtérbe. Mélypont után emelkedés 1962. és 1967. között a mélypont körül állapodott meg a születések száma. Ezután indult meg a lassú emelkedés. 1967-ben vezették be a dolgozó nők körében a gyermekgondozási segélyt; előbb a gyermek két és féléves, majd a hároméves koráig. Az ezt követő években 15 ezrelék körül volt a termékenységi mutató. Mégsem írhatjuk a növekedést csupán az ösztönzés javára. Ebben az időszakban ugyanis nőtt a szülőképes korú nők száma, főleg a fiatalabb korosztályoké. A növekedés harmad részben ennek volt tudható. Ezt kpvette a felismerés 1970-ben, hogy nem elégségesek a jogi eszközök. Az ekkor született, és sokak számára emlékezetes 1013-as kormányhatározat a nők gazdasági és szociális helyzetének javítását tűzte célul; a gyermekeiket egyedül nevelő anyák fokozott támogatását, az óvodai és iskolai férőhelyek növelését, a nők munkáját segítő szolgáltatások fejlesztését. Mi történt, mi zajlott a háttérben ? Általánossá lett a nők kettős szerepvállalása, több lett a válás, az életszínvonal emelkedése mellett érzékelhetőbbekké váltak a különbségek, a lakás- viszonyok ellentmondásai, a pályakezdés nehézségei. Mindez nem könnyítette meg a családalapítást, így a születések száma nem nőtt a kívánt mértékben. A kedvezőtlen folyamat lényegében máig tart, miközben egyre bonyolultabbá vált. 1984-re újabb mélypont „rekordot” értünk el: 11,8 ezrelékre süllyedt a születési arány. Közben és mellette: 1970 óta egyre kevesebb a fiatal nő. 1980 óta a 15—30 éves korosztályban minden évben több a férfi, mint a nő. Az, hogy ma is a nők vannak többségben, ez még az idősebb generációknak köszönhető. Fokozatosan mind több lett a válás. 1980 óta már több mint a házasságkötéseké. A nők második műszakját segítő szolgáltatások színvonala állandó kritika tárgya. A boltok nyitva tartása körül rendszeres a vita. Sok szempontból látható a fejlődés, és mégis több ponton érzékelhető, hogy az 1970-es .határozatban vázoltakból sok minden nem valósult meg. Összehangolható lépések Amikor az újabb születési mélypont után, a csekély emelkedésen örvendezve, végignézünk az elmúlt negyven éven, észre kell végre vennünk, hogy egyoldalú döntésekkel a családok gyermekvállaló kedve nem 'befolyásolható. Csak a nőknek adott munkaügyi, pénzügyi kedvezmények tartósan nem hozhatják meg a kívánt eredményt. Átfogóbb és ösz- szehangoltabb lépések szükségesek. Ez még akkor is így van, ha a közelmúltban bevezetett gyermekgondozási díj rendszere már hozott némi emelkedést a születési rátában. Mert ami igazán hat, az a gyernaekvállalók, a szülők tapasztalata. . A születést követő évek, vagyis a kezdeti támogatás ugyanis csak az első lökés. A gyermeknevelés anyagi fedezetének előteremtése, és a nevelés szervezése még mindig nehéz marad. Ugyanígy nem lesz könnyebb a lakás megszerzése, hiszen a fiatal házaspároktól 7—8 évi lemondó takarékoskodást kíván. Nem maga a lakás a gyermekszámnövelő, bár fontosság^ nehezen vitatható. Sokkal inkább az a lakás- szerzés módja. A jelentős pluszmunka kényszere, a fogyasztás torzulásai, a kilátástalan lakásszerzés miatti kapcsolatromlás — ezek mind a gyermekvállalás ellen dolgoznak. Vagy nézzük magának a házasságnak a motívumait. A kitolódott .tanulási idő alatt megnövekedett a fiatalok „gyermek- korúsága”, vagyis a szülőktől való függőség ideje. A házasság tehát sokszor a függetlenedést "szolgálja, miközben az önállósulásnak nincsenek meg a feltételei. A hetvenes évek óta amúgyis felgyorsult az életmódváltás, s a fiatalok türelmetlenül igyekszenek utolérni az idősebbeket, a gyermekvállalás terhei pedig a lemaradást erősítik. De miért is fontos, hogy a mai tendenciát, a népesség számának csökkenését megállítsuk? Miért is fontos, •hogy több legyen a gyermek? Mert egy elöregedő nemzet mindig nehezebben boldogul. Hatása, létének és kultúrájának kisugárzása is erőtlenedik. A kedvezőtlen folyamatot, csak összehangolt szociálpolitikai rendszer, a családalapítás és család- fenntartás hatékonyabb támogatása, az ellátás és szolgáltatás színvonalásak fejlesztése, s persze a jogi keretek gazdagítása és sokszínűsége fordíthatja meg. Hiszen a mai lépéseket a jö-' vőben a ma megszülető gyermek erősítheti meg. Amit ma elmulasztunk, azzal nekik majd sokszoros teherként kell megbirkózniuk. B. 6.
