Szolnok Megyei Néplap, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-09 / 84. szám

1987. ÁPRIIIS 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Külföldi gyógyszerek 2. Mikor, mennyiért juthatunk hozzá? A Kecskeméti Tavaszi Napok egyik legsikeresebb kiállítása a városi tanács udvarán megrendezett harangkiállítás volt. Jeney Tibor és Oborzil Edit iparművészek új módszerrel, alumíniumból készült harangjait a látogatók is megszólal­tathatták. (Fotó: KS) Szavamat adom Dr. Harangi Györggyel, az Egészségügyi Minisztéri­um gyógyszerészeti főosztá­lyának vezetőjével folytat­juk beszélgetésünket azon külföldi gyógyszerek egyedi importjáról, amelyek kiuta­lásához, a velük való ellá­táshoz a minisztérium külön engedélye kell. Mint cik­künk első részében a főosz­tályvezető leszögezte: kizá­— A minisztériumban két­hetenként összeülő szakér­tőkből álló bizottság műkö­dik, ez dönt az igénylések felől. Ha jogos, arról a ki­jelölt patika kap értesítést. Amennyiben a gyógyszer­tárnak ebből az orvosságból man némi készlete (hiszen ezek egy része rendszeresen visszatérő betegek gyógyítá­sára szolgál), akkor ők érte­sítik az új beteget arról, hogy a minisztérium engedé­lyezte számára a külföldi készítményt, küldje be pos­tán a receptet, vagy jelent­kezzék személyesen, és a gyógyszert átveheti. Egyút­tal a beteg számítógépes nyilvántartásba is kerül. Ha annyira speciális késztmény- ről van szó, amely csak né­hány betegnek szükséges az országban, s így nem való­színű, hogy a gyógyszertár tartalékolna ilyet, akkor szintén értesítést kap az illető, hogy az engedélye­zés rendben, s megrendelték számára a kért gyógyszert. A beérkezéskor a beteg újabb értesítést kap. Ilyen kis mennyiség esetében a megrendeléstől a szállításig sajnos két-három hónap is eltelhet. Sokkal könnyebb megkapni kétszázezer doboz­nyi késztíményt, mint két­százat. — Ha a beteg egyedi im­port útján nem kapja meg azt a gyógyszert, amit or­vosa szükségesnek vél szá­mára, és nincs olyan tehetős külföldi rokona sem, aki ezt beszerezhetné, akkor mit tc- het? — Erre csak azt tudom válaszolni, hogy mindent be­hozunk egyedileg, aminek a hatása bizonyított, ami va­lóban nélkülözhetetlen az egészség megóvása szem­pontjából. De nem hozunk be például Bayer aspirint, bár az jobb, mint a magyar Istopirin — ám nem hiszem, hogy ez bárkinek is életbe vágó lenne. Vagy nem ho­zunk be a külföldön rendkí­vül divatos, s elég nagy számban megjelenő, de na­gyon bizonytalan hatású ve­se- vagy epekőoldó növényi kivonatokból sem. Röviden: kidobott pénz, ha valaki ilyen, vagy hasonló divatos Kölnben Szépművészeti múzeum kiállítása A nyugatnémet szakembe­rek és a nagyközönség meg­különböztetett érdeklődésé­től kísérve a Kölni Wallraf- Richartz Múzeumban kedd este megnyílt a Szépművé­szeti Múzeum „Holland fes­tészet a 17. században” cí­mű kiállítása. Először for­dul elő, hogy a budapesti múzeum világhírű holland festményeiből külföldön mu­tat be válogatást. Az eseményt Európa leg­újabb és egyik legkorszerűbb múzeumában Norbert Bur­ger főpolgármester és dr. He­ribert Blens polgármester kö­szöntője, valamint dr. Horváth István bonni magyar nagy­követ szavai után dr. Ember Ildikónak, a Szépművészeti Múzeum főmunkatársának, a németalföldi festészet szakértőjének előadása ve­zette be. A kölni kiállítás június 1-ig tart nyitva, az anyagot június 13-tól az ut- rechti Centraal múzeumban is bemutatják. rólag a kórházak hatásköre a külföldi gyógyszerek név­re szóló, egyedi behozatalá­ra való javaslattevés. — Ki dönt a minisztéri­umban a kórházak beküld­te egyedi gyógyszerimportra vonatkozó javaslatoktól, igénylésekről? — kérdeztük tovább a minisztérium ille­tékesét. — Mi a helyzet, ha a mi­nisztérium bizottsága nem engedélyezi az illető beteg számára a külföldi gyógy­szer egyedi behozatalát? — Akkor a kórházi orvost értesítjük erről, hogy rög­tön módja legyen még to­vább indokolni, miért kéri betege számára ezt a speci­ális készítményt, vagy mód­ja legyen esetleg más gyógy­szert javasolni. — Évente hány ezer egye­di gyógyszerimport iránti igénylés fut be a minisztéri­umi bizottsághoz? — Évente mintegy 15 ezer névre szóló import gyógy­szerigénylést kapunk. Ez nem tizenötezer embert érint, mert van beteg, aki­nek két-háromféle külföldi gyógyszert is kérelmez kór­házi orvosa. A 15 ezer igény­lés körülbelül 400—500 gyógyszerre vonatkozik. — Az import gyógyszerek­hez képest nagyságrendben és forintban hogyan arány­lik az egyedi rendelésű gyógyszerek importja? — Az import gyógyszerek­re évente fordíható keret­összegnek tíz százalékát sem költjük erre: így is 100 mil­liót tesz ki a névre szóló gyógyszerek importja. gyógyszereket magánúton akar behozatni. Ha valóban szüksége van rá, és életfon­tosságú gyógyszer, akkor az egyedi gyógyszerimport le­hetősége megvan. Nagyon sokszor előfordul, hogy va­laki rossz információ alap­ján, éveken keresztül szerez be nagy anyagi áldozattal valami úton-módon olyan külföldi gyógyszert, amihez, ha egy kórház javasolja szá­mára, akkor itthon, forin­tért is, és a külföldi ár 15 százalékáért juthat hozzá. — Az idén vajon több vagy kevesebb forintot, illet­ve valutát fordíthat az egészségügy az egyedi gyógy­szerimportra? — Az import a gyógysze­rekre fordítható keretünk a népgazdasági költségvetés része. Nominál értékben — forintban számolva — kere­tünk magasabb az elmúlt évinél. Az már más kérdés, hogy a forintban megszava­zott és megkapott keret­összegünk a valóságban mekkora vásárlóerőt képvi­sel, vagyis milyen a forint­nak más valutához viszonyí­tott aránya. A szintentartás az mindenképpen biztosított, vagyis: legalább annyi ké­szítményt hozhatunk be egyedi gyógyszerimporttal, mint eddig... Nekünk per­sze nagyobb terveink, célja­ink vannak... A cél mindenképpen az — folytatja a főosztályvezető — és remélhetőleg erre már az idén sor kerülhet, hogy rendezzük és egyszerűsítsük azoknak a készítményeknek a forgalmát, amelyek most ugyan még egyedi, névreszó­ló import révén érkeznek be, de sajnos mégis egyre több embernek lenne már szüksége rá. Daganatellenes gyógyszerekre, egyes veszé­lyes bőrgyógyászati megbe­tegedések gyógyítására szol­gáló, különböző, a reumato­lógiában, valamint a szív­gyógyászatban kiváló ké­szítményekre gondolok. Meghatározott valutakeret A rendezés ez esetben azt jelenti, hogy Magyarorszá­gon törzskönyveztetjük a tő­kés importból származó gyógyszereket, hogy minisz­tériumi engedély nélkül le­hessen majd hozzájutni, s az import gyógyszerek ren­des gyógyszertári forgalom­ba kerülve legyenek megvá­sárolhatók. A cél tehát nem annyira az egyedi gyógy­szerimport bővítése, hanem a „szűkítése”, de úgy, hogy egyes, eddig névre szóló im­portként behozott orvossá­gokat mintegy „áthelyez­zünk” a rendes gyógyszertá­ri forgalomba. Említettem, hogy megha­tározott valutakerettel gaz­dálkodunk. Ebből kell gon­doskodnunk a rendes gyógy­szertári forgalomba kerülő gyógyszerek importjáról csakúgy, mint az egyedi gyógyszerekéről, és bizonyos gyógyszer-alapanyagok be­hozataláról, sőt még külön­böző diagnosztikumok (el­sősorban az izotóp-jellegű- ek, s egyéb, például az AIDS vagy fertőző májgyulladás szűrésére használatosak) be­hozataláról is. Az ezekre for­dítható összeg mind-mind része a tőkés importra for­dítható keretösszegünk­nek. De az már a mi köte­lességünk és felelősségünk, hogy ezt a megadott keretet hogyan osztjuk fel és milyen arányban csoportosítjuk — mondotta befejezésül dr. Harangi György. (Vége) Cs. M. Ha „kopogtat” a baj... Tanácsadás a megyei művelődési központban — Nem bírok a gyerek­kel... Nincsenek barátaim... Iszik a házastársam... Idő­sek a szüleim... Sokat veszek­szünk... Kiborultam... — íme néhány ama lelki gondok kö­zül, amelyek megkeseríthe­tik mindennapjainkat. Akik ilyen és hasonló problémák­kal küszködnek, április 11- től minden szombaton 15 és 17 óra között felkereshetik a Kopogtató nevű tanácsadó szolgálatot a megyei műve­lődési központban. A szer­vezők — a Hazafias Nép­front megyei bizottságának munkatársai — már régeb­ben tervezték a szolgálat megvalósítását. Kezdeménye­zésükhöz a megyei művelő­dési és ifjúsági központ tá­mogatását sikerült meg­nyerni. A lelki, pszichológiai, szo­ciális, jogi tanácsadó és in­formációs szolgálat szakem­berei segítenek választ, meg­oldást találni azokra a kér­désekre, amelyekkel az egyes ember nem, vagy csak nehe­zen boldogul. A tanácsadás ingyenes, titoktartást és név­telenséget biztosít. Szívesen látják azokat az intézménye­ket. egyéneket is akik úgy érzik, tudnák segíteni a ta­nácsadó munkáját. Tizenhat-tizenhét évesek lehetnek, s kicsit talán han­gosabbak a megszokottnál: — Becsületszavamra visz- szahozom! — mondja a szemüveges fiú. — Rendben van — bó­lint a nyúlánkabb, szőke srác és a vállára akasztott egyen-zságból könyvet ha­lász elő. Mondanám neki, hogy ez micsoda könnyelműség! Hát nem olvasol te újságot, nem nézed a televíziót? Te nem tudod, amit mindenki? Csak úgy, szíre-szóra odaadod azt a könyvet? Ki látta? És ha holnap vagy egy hét múlva a barátod azt is letagadja, hogy látott téged? Miféle könyvet? — kérdezi majd ártatlanul. Én tőled? Én ugyan semiféle könyvet nem kaptam, hagyj békén. De nincs időm szólni, szeren­csére, mert leszállnak a zö- työgő buszról. Van időm, hát gondolkod­hatok a dolgon. Eleget hal­lani mostanában — régeb­ben se volt titok —, nálunk nem sok hitele van itt-ottaz adott szónak. Sokszor még az írottnak se! Hány és hány cég nem tartja be a szerző­désben vállalt határidőt? Hány nem azt szállítja a megrendelőnek, amiben ko­rábban megegyeztek? Ha va­laki egyszer statisztikát ké­szítene a korábban vállalt kötelezettségek alóli kibú­vókról! Micsoda remek gyűj­temény lenne, akár kézi­könyvként is árusítanák! Megígérem — mondja va­laki és ez a leggyakrabban azt jelenti, hogy talán, vagy esetleg. Más esetben arra szolgál, hogy a „csak már szabaduljak tőled” helyett valamit mondjon a másik, netán a nem helyettesítésére való az igen. Bezzeg ott, arra... — játszhatnám el Rajkin híres fejmozdulatát. Ott azután van becse az adott szónak. Ha valaki azt mondja, hogy igen, akkor az igen, ha kis- balták potyognak is az ég­ből. Mert ha valaki adott szavát ott, arra nem tartja meg, nézheti utána az eget. Üzlet már csak onnan, ama- gasságostól jöhet, hisz földi A Budapesti Tröténeti Mú­zeum Tájak-Korok-Múzeu- mok klubja rendszeresen járja az országot, ismerke­dik a különböző tájegységek nevezetességeivel. Az elmúlt hét végén ötventagú csoport­jukkal a Jászság bélyegző­helyeit keresték fel. Megte­kintették a jánoshidai ro­mánkori templomot, a jász- szentandrási Aha Novák­Változó világ, változt tankönyvek Változó világ — változó tankönyvek címmel országos tanácskozás kezdődött szer­dán a Budapesti Tanítókép­ző Főiskolán. Az Országos Pedagógiai Intézet, a Tan- könyvkiadó Vállalat és a Magyar Pedagógiai Társa­ság kétnapos rendezvényén — amelyet Gazsó Ferenc művelődési miniszterhelyet­tes nyitott, meg — több mint másfélszáz hazai szakember: pedagógusok, tankönyvírók és -szerkesztők, az oktatás­ügy és a szaktárcák képvi­selői vitatják meg a tan­könyv készítésének elméleti és metodikai kérdéseit. A magyar tankönyvkiadás fejlődését is áttekintő kon­ferencia alkalmából szerdán kiállítás nyílt a Budapesti Tanítóképző Főiskolán. Mintegy 200 kiadvány és fo­tó eleveníti fel a felszabadu­lás óta eltelt négy évtized tankönyvkiadásának jelentős állomásait. ember többet nem törődik vele. Ott, arra. Mondhatja persze bárki, hogy álljon meg a menet Először is itt, erre sem min­denki kapcabetyár. Sőt! Azokból van kevesebb. Meg azután széles e hazában is ér valamit legalább az írott szó, ha a kimondott nem is mindig. Azt is joggal állít­hatják: bőségében vagyunk a megbízható, pontos embe­reknek, szavahihető vállala­toknak, intézményeknek, testületeknek. Igaz. Ha nem így lenne, ha kölcsönös hi­tetlenséggel próbálkozna az ország, ugyancsak megnéz­hetnénk magunkat. De hát akkor miért ez a ketősség? Hát most szavahi­hetők vagyunk, ér valamit adót szavunk, vagy nem? Ér hát. Csakhogy hajlamosak vagyunk a rossz felől közelí­teni dolgainkat. Az valóban természetes (kéne legyen), ha valaki megtartja adott szavát, s annak is vesszük, ha megtartja. Viszont ap­róbb tragédiaként éljük meg a becsapásokat, s nyomban általánosítunk: jobb öt pe­cséttel és tíz tanúval igazol­tatni megbeszéléseinket, kü­lönben rajta veszthetünk. És akkor ebben a bonyo­lult helyzetben itt van ez a két kamasz. Becsületsza­vamra visszahozom — mondja az egyik és ez elég a másiknak. Hát hol élnek ezek a fiúk? Vagy a nyurga szőke ennyire bízik a szemü­vegesben? Lehet, hogy tény­leg visszahozza azt a köny­vet? Lehet...? Visszaidézem őket magam elé. Megint itt állnak a bu­szon, a kopott farmerekben, edzőcipőkben, egyen-tarisz- nyákkal a vállukon. Ez egy másik generáció, ök úgy tudják, hogy hitele van az adott szónak. Szerencsém, köszönet a megállónak... ha szólok, még most is néznek: dilis ez a pasas? Ez egy másik generáció, ök nem suttognak majd az adott szóról. Nekik szavuk lesz. Hiteles. Higgyék el. (Ha ugyan van hitele a szavam­nak, szavunknak.) Hortobágyi Zoltán freskókat, a Jászapáti Vele- mi Tsz tanyamúzeumát, a jászjákóhalmi helytörténeti gyűjteményt. Jászberény ne­vezetességeivel zárták az autóbuszos kirándulást a pesti országjárók, megbizo­nyosodva arról, hogy ez az idegenforgalmilag még ke­vésbé feltárt terület is tarto­gat értékes látnivalókat. Idén nem panaszkodhatunk a paprikaellátásra: a (Szegedi Paprikafeldolgozó Válla­lat nagy mennyiségben és választékban is képes kielégíteni az igényeket, üt fajtá­ból hatezer tonnát gyártanak ebben az évben, egy részét exportra. A különleges, a csemege, az édesnemes, a gulyás és a rózsapaprika folyamatosan kerül ki az üzle­tekbe. Képünkön a paprikamalom, amelyet Szalma Szilveszter kezel (MTI Fotó: — KS) A Jászság bólyegzöhelyeln Országjáró budapestiek Az igénylés sorsa Divatos gyógyszerek

Next

/
Oldalképek
Tartalom