Szolnok Megyei Néplap, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-09 / 84. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. ÁPRILIS 9. Kommentár Nílus-parti szavazatok A hét elején rendezett egyiptomi parlamenti választások után, amint azt a megfigyelők egybehangzóan jósolták, változatlanul megőrizte kényelmes többségét a szadati időkben gyökerező Nemzeti Demokrata Párt, vagyis alapvető változásra nemigen lehet számítani a kairói vezetés politikájában. A „papírforma” beigazolódása ellenére mégis megkülönböztetett figyelem kísérte a hétfői szavazást. Ennek kettős oka van. Egyrészt szembeötlő volt az a szándék, amely a népi gyűlés mostani megújítását összekötötte Hoszni Mubarak elnök mandátumának októberben esedékes, szinte biztosra vehető meghosszabbításával. Mubarak ugyanis nem akarta, hogy az egyre élesebben támadott jogállású, fokozódó bírálattal szembekerülő korábbi törvényhozás javasolja majd az ősszel esedékes poszt-megújítást, vagyis igyekezett előre kifogni a szelet politikai ellenlábasainak vitorláiból. Ebből a szempontból a kormánypárt biztos győzelme, és az új parlament létrejötte saját sikerét is jelenti. A megélénkült nemzetközi figyelem másik oka a Nílus- parti ország bizonytalanabbá vált belső helyzete, azok a kérdőjelek, amelyek a most megalakítandó új kabinet vonalvezetését kísérik. Az elmúlt hónapokban ugyanis kétségtelenül megsokasodtak a gazdasági és társadalmi gondok, s ebben a helyzetben a szavazás kiírása a politikai bázis bizonyos fokú kiszélesítését, a kormányzati felelősség lazítását is célozta. Nem mintha a parlamentbe most bekerült erők csorbítanák az NDP hatalmi monopóliumát, ám néhány ellenzéki csoport képviselete mégis elősegítheti a társadalmi reformok bevezetésére irányuló nyomás „törvényes csatornákba terelését”. Más kérdés, hogy éppen a baloldali pártoknak nem sikerült meghaladni a parlamenti jelenléthez szükséges előírt „küszöböt”, így az ő képviselőik csak Mubarak elnök kinevezése révén foglalhatnak helyet a törvényhozás padsoraiban. Növekvő államadósság, bizonytalan olajárak, az állami ártámogatások leépítése esetén fenyegető megmozdulások, képlékeny közel-keleti diplomáciai helyzet, a vallási csoportok befolyásának növekedése, nyomasztó arányú népességnövekedés — az új kairói kormány előtt sorakozó feladatok aligha irigylésre méltók. Mubarak elnök mégis bízhat abban, hogy a mostani szavazás után tisztultabb belpolitikai erőviszonyok között, hosz- szabb távlatra kitekintve irányíthatja a Nílus-parti országot. Szegő Gábor Ismét bizalmat kapott a Chirac kormány A francia nemzetgyűlés Szerdára virradóra 294 szavazattal 282 ellenében bizalmat szavazott Chirac miniszterelnök kormányának. Bár a várakozásoknak megfelelően az ellenzékben levő szocialisták, kommunisták, valamint a szélsőjobboldali Nemzeti Front képviselői elutasították a beterjesztett bizalmi indítványt, már a szavazás előtt nyilvánvaló volt, hogy a kormány — nemzet- gyűlési többsége révén — megnyeri majd ezt az erőpróbát. Még ebben az évben Nemzetközi biztonsági rendszer Erősödő párbeszéd leszerelési kérdésekről Kialakulóban van és mind erősebbé válik az átfogónemzetközi biztonsági rendszer létrehozásával kapcsolatos párbeszéd — mondotta szerdán az e témában tartott moszkvai sajtóértekezleten Vlagyimir Petrovszkij szovjet külügyminiszter-helyettes. — E dialógus középpontjában a fegyverkezési hajsza megfékezésével, a leszereléssel kapcsolatos kérdések állnak. A párbeszéd különböző szférákban folyik. Ide tartozik a helsinki folyamat, az ázsiai és csendesóceáni, valamint a földközitengeri térségben kibontakozóban levő hasonló folyamaGeorge Shultz amerikai külügyminiszter április közepére tervezett moszkvai látogatását megelőzően, a washingtoni kormány kezdeményezésére, a napokban újabb „kémhisztéria” bontakozott ki az Egyesült Államokban — írja a TASZSZ washingtoni tudósítója. Az amerikai sajtó — a Fehér Ház sugal- mazására — rosszindulatú rágalomhadjáratba kezdett arról, hogy úgymond, „a szovjetek behatoltak” az Egyesült Államok moszkvai nagy- követségére. Ronald Reagan elnök kedden kijelentette: az tok, ide tartoznak a tudósok, kulturális személyiségek és a közvélemény más képviselői között folyó kétoldalú és sokoldalú eszmecserék. A sajtóértekezleten résztvevő Csingiz Ajtmatov író beszélt a világ sok híres művészét tömörítő iszil-kuli fórum munkájáról. Mint mondotta, korábban főként csak hivatalosan találkoztak egymással a résztvevők, most azonban alkalom nyílott az elmélyültebb párbeszédre. A fórum munkája rendszeressé válik, Peter Ustinov meghívására Genfben gyűlnek ösz- sze legközelebb, majd Varga Imre javaslatára Budapest lesz a következő helyszín. amerikai diplomaták mindaddig nem foglalják el az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségének új épületét, amíg ő — az elnök — meg nem győződik arról, hogy minden biztonsági rendszabályt betartanak ott. Reagan hangsúlyozta: utasította Shultz külügyminisztert, hogy közelgő szovjetunióbeli tárgyalásain tegye „központi kérdéssé” a moszkvai amerikai nagykövetség biztonságának ügyét. Másszóval, Washington ismét mesterségesen háttérbe szorítja a leszerelési kérdéseket. Bolgár, francia, sziriai űrhajós indul a világűrbe Még ebben az évben bolgár, francia, sziriai űrhajós tesz utazást a világűrben űrhajó fedélzetén — közölték szerdán Moszkvában azon a sajtóértekezleten, amelyet a szocialista országok békés célú űrkutatási programja, az Inter kozmosz létrehozásának 20. évfordulója alkalmából tartottak. A szocialista országok űrkutatási együttműködése rögtön az első szputnyik fellövését követően, 1957-ben kezdődött meg, majd 1967 áprilisában, egy moszkvai tudományos tanácskozáson fogadták el a szocialista országok tudósai a világűr kutatását célzó együttműködési programjukat, az Interkozmoszt — mondotta az akadémikus. A tagországok — köztük Magyarország is — jelentős mértékben vették ki részüket a szovjet űrhajók és űrállomások berendezéseinek ki- fejlesztésében. Az együttműködés új fejezetét jelentette a szocialista országok, köztük Magyarország űrhajósainak utazása. Az Interkoz- mosz-program keretében 1978. és 1981. között kilenc ország űrhajósai jártak a világűrben. Shnltz moszkvai útja előtt Washingtoni „kémhisztéria” MOSZKVA A Szovjetunióban a Kur- csatov atomenergiai Intézet Tokárnak—10-es termonukleáris berendezésen sikerült 90 millió Celsius fokos plazmahőmérsékletet előállítani. Ilyen magas hőmérséklet előállítására elsőízben került sor. BUENOS AIRES II. János Pál pápa kedden, argentínai látogatásának második napján három vidéki várost keresett fel. A pápa először a fővárostól 700 kilométerre délre fekvő Bahia Blancába, az ország legtermékenyebb tájának központjába, majd a 200 kilométerrel délebbre fekvő patagóniai Viedma kisvárosba látogatott el. A Buenos Aires-i kormány Vied- mát jelölte ki az ország új fővárosául. II. János Pál szentbeszédben szót emelt a már csak néhány ezret számláló, a társadalom peremére szorult patagóniai ma- puche indiánok jogai érdekében. BEJRUT Teljes volt a nyugalom szerdán a bejrút melletti palesztin menekülttáborok körül. A mintegy háromezer lelket számláló Satila táborból — amely körül kedden a sziriai csapatok négy ellenőrző pontot állítottak fel — egyre-másra szivárognak elő élelmiszerért vagy egyszerűen az öt hónapos ostrom kezdete óta nem látott rokonok meglátogatására a palesztin lakosok. TEHERÁN Az iráni erők újabb rohamokat indítottak az iráni csapatok ellen Bászra, Irak második legnagyobb városa közelében szerdán, a „Ker- bala—8” fedőnevű hadművelet második napján. Az ÍRNA iráni hírügynökség jelentése szerint az ellenség több száz katonája esett el szerdán a katonai jelentőségű kikötőtől, Bászrától keletre dúló csatározásokban. Az INA iraki hírügynökség szerint az iraki katonák visszaverték az ellenség szerdai rohamait; a támadók életüket vesztették, fogságba estek, illetve elmenekültek. Mára Prágába várják Mihail Gorbacsovot (Folytatás az 1. oldalról) lékát. Csehszlovákia ugyancsak előkelő helyet foglal el a szovjet külgazdaságban: egész forgalmából kilenc százalékkal részesedik, s a második legnagyobb partner az NDK mögött. Csehszlovákia Szovjetunióból származó importjának jelenleg több mint a felét teszik ki az energiahordozók és nyersanyagok. A Szovjetunióba irápyuló csehszlovák export 68 százaléka gépipari termékből áll, ami a szovjet gép- és berendezésbehozatal 14 százalékát jelenti. A kétoldalú áruforgalom 1981 —85-ben 55 milliárd rubel értéket ért el, s a felek megállapodása szerint a jelenlegi ötéves időszakban 74 milliárd rubelre emelkedik. Igen széles körű a csehszlovák—szovjet műszaki-tudományos együttműködés, s a gazdasági kapcsolatokban mindinkább előtérbe kerül az együttműködés olyan korszerűbb és hatékonyabb formáinak fokozatos alkalmazása, mint a vállalatok közvetlen kapcsolatai és a közös szervezetek létrehozása. Todor Zsivkov Lengyelországba látogat Lengyel—bolgár csúcstalálkozó kezdődik csütörtökön Varsóban. Wojciech Jaruzelski, a Lengyei Egyesült Munkáspárt KB első titkára, az Államtanács elnöke meghívására baráti munkalátogatást tesz Lengyelországban Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt KB főtitkára, a Bolgár Államtanács elnöke. A találkozó a hagyományoknak megfelelően alkalom lesz arra, hogy áttekintsék Varsó és Szófia széles körű és igen gyümölcsöző politikai, gazdasági és kulturális együttműködését. Nyilván élénk véleménycserére kerül majd sor az országaikban folyó szocialista építő munka aktuális helyzetéről. Közép-hatótávolságú rakéták Kohl levele Reagannak Helmut Kohl nyugatnémet kancellár levélben tájékoztatta Ronald Reagan amerikai elnököt a közép-hatótávolságú rakéták felszámolásának nullamegoldásra vonatkozó bonni álláspontról. Mint a nyugatnémet fővárosban bejelentették, a levelet szerdán adták át. Ebben a kancellár ismét állást foglalt a nullamegoldás mellett. A közép-hatótávolságú eszközökkel kapcsolatos megállapodás után, hangoztatja a kancellár, azonnal tárgyalásokat kell kezdeniük a rövid hatótávolságú rakétákról, amelyek területén az NSZK kormányának véleménye szerint a Szovjetunió „nyomasztó fölényben van”. Nicaraguában a fokozódó ellenforradalmi tevékenység miatt megerősítették a főváros, Managua védelmét. A képen: indulás előtt a hadsereg egyik alakulata. (Telefotó — KS) Titkos amerikai - japán megállapodás Japánba csak akkor kerülhetne atomfegyverrel felszerelt amerikai harcászati eszköz, ha ahhoz előzetesen kérnék a tokiói kormány hozzájárulását. Mivel ilyen kéréssel Washington sohasem fordult Tokióhoz, ezért nyilvánvaló, hogy atomfegyvert soha nem helyeztek el Japánban. Ezt azonban — a két ország közötti 1960-ban aláírt biztonsági szerződés szellemében, a kölcsönös őszinteségre alapozva — Japán soha nem is vizsgálta, csupán tényként deklarálta. Ezzel tulajdonképpen a kör bezárult. Vannak azonban kételkedők, akik ilyen horderejű kérdésben nem érik be az egyszerű fair play-n alapuló bizalompaal. A Japán Kommunista Párt már húsz éve létrehozott egy parlamenti csoportot, amely folyamatosan igyekszik ellenőrizni, hogy a játszma tényleg ilyen tiszta-e. A helyhatósági választások előestéjén, amikor a kormány — és személy szerint Nakaszone miniszterelnök — népszerűsége a bevezetésre javasolt forgalmiadó rendszer miatt a mélypontra zuhant, „bombaként” hatott a Japán Kommunista Párt szombati bejelentése arról, hogy birtokába került egy dokumentum, amely minden kétséget, kizáróan bizonyítja olyan amerikai—japán titkos megállapodás létét, amely lehetővé teszi atomfegyverekkel felszerelt amerikai repülőgépek és hadihajók állomásoztatását a távolkeleti szigetországban. Egy amerikai táviratról van szó, amelyet 1966. február 24-én délután 18.14 perckor küldött az akkori külügyminiszter, Dean Rusk a tokiói amerikai nagykövetnek. A dátum és az időpont — mint később kiderült — lényeges. A távirat tanúsága szerint (amelyet hétfőn* a nemzetközi sajtó rendelkezésére bocsátott a JKP) a Pentagon utasította Edwin Reischauer nagykövetet, hogy „emlékeztesse a japán kormányt az 1960-ban kötött bizalmas megállal- podásra, amely lehetővé teszi az Egyesült Államoknak, hogy atomfegyverek Japánban való telepítésére engedélyt kérjen a japán kormánytól”. A távirat indoklást is tartalmaz: „ha a kiismerhetetlen japán kormány elfogadná a Szovjetunió által javasolt atomsorompó egyezményt, és csatlakozna ahhoz, akkor fennállna annak a veszélye, hogy a továbbiakban nem járulna hozzá atomfegyverekkel felszerelt amerikai hadihajók japán kikötőkben való állo- másoztatásához, illetve a nukleáris fegyvereket hordozó amerikail légierő tranzitútjaihoz. Mindez rendkívül nagy mértékben csökkentené a Japánban lévő amerikai támaszpontok hasznoságát” — szól a külügyminiszteri üzenet. Ezért volt hát sürgős „emlékeztetni” a japánokat. A dokumentumra a JKP kutató- csoportja janárban bukkant a washingtoni kongresszusi könyvtárban. A 11 évig titkosan kezelt okmány már 1977 óta nem zárolt anyag, azonban idáig nem került nyilvánosságra — egészen a múlt hét szombatjáig. Kilenc kormány 27 éven át mindvégig eltitkolta az igazságot — közölte hétfőn a nemzetközi sajtó képviselőivel Nyihara Sodzsi, a JKP elnökségi tagja, a külügyi bizottság alelnöke. A távirat ugyanis félre- érthetelenül hivatkozik többször is arra a titkos megállapodásra, amely az 1960-ban aláírt amerikai—japán biztonsági szerződés kiegészítése. A szerződés még nem került elő, mi több, Nakaszone Jaszuhiro miniszterelnök hétfőn határozottan tagadta, hogy ilyen létezne. A kormányfő mindenesetre utasította a külügyminisztériumot, hogy vizsgálja ki az ügyet. Sokat sejtetőek viszont a történelmi előzmények. Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök 1966. februárjának elején tette meg a nagyjelentőségű javaslatot az atomsorompó egyezményre, amely szerint az atomhatalmak kötelezettséget vállalnának arra is, hogy atomfegyverrel nem rendelkező, területén ilyen fegyvert nem tartó, vagy területére nem engedő ország ellen nem indítanak atomtámadást. 1966. Február 17-én Simoda Takezo japán külügyminiszter-helyettes sajtótájékoztatóján úgy értékelte a szovjet javaslatot, mint amelynek számos pozitív vonása van, és síkraszállt amellett, hogy Japán vonja ki magát az Egyesült Államok atomvédelme alól. Bár a kormány mindent elkövetett, hogy a sajtó külföldre ne szivárogtassa ki a miniszterhelyettes véleményét, az ügy kipattant és sokkhatást váltott ki Washingtonban. A következő hideg zuhany De Gaulle híres beszéde volt, amelyet 1966. február 21-én mondott el, s kilátásba helyezte Franciaország kilépését a NATO-ból. A washingtoni kormány, tartva attól, hogy Japánt bátorítja a francia önállóság, február 22-én különmegbízottat küldött Tokióba, hogy magyarázatot és biztosítékokat követeljen a Japán lojalitásáról. Másnap délelőtt több mint másfél órás megbeszélés volt Simoda hivatalában, amelyről 24-én reggel küldött Reischauer nagykövet jelentést Washingtonba. Erre érkezett tíz órával később a fentebb ismertetett telex-utasítás: „emlékeztesse a japán kormányt...” A további lépések nem ismeretesek, az azonban tény, hogy 1966. március elsején a japán külügyminiszter a parlamentben nyilatkozatban utasította el a szovjet atomsorompó-ja- vaslatot. Trom András
