Szolnok Megyei Néplap, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-08 / 83. szám

1987. ÁPRILIS 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A megyei párt-vb napirendjén A pártcsoportok munkája Túrkevén A város 29 pártalapszer- vezetében 133 pártcsoport tevékenykedik, amelyek alapvetően betöltik hivatá­sukat, — állapította meg a megyei párt-végrehaj tóbi­zottság tegnapi ülésén, azok­nak a tapasztalatoknak is­meretében, amelyekről a túrkevei párt-vb a pártcso­portok életét összefoglalva és értékelve beszámolt. A testület elsősorban azt vizsgálta meg, hogy a párt határozatainak végrehajtá­sában és a párttagok gon- dolgodásmódjának, magatar­tásának formálásában mi­lyen szerepet játszanak a pártcsoportok. A példákkal alátámasztott elemzésből ki­tűnik: a pártcsoportok mind aktívabban veszik ki részü­ket a központi határozatok feldolgozásából, saját ten­nivalóik meghatározásából és megvalósításából. Kezde- ményezőek voltak és konk­rét javaslatokat tettek a Központi Bizottság 1986. no­vember 19—20-i határozatá­ból eredő helyi feladatok ki­jelölésében. A példák közül néhány: A sütőüzemi párt­csoportban a fűtési energia 2—3 százalékának megtaka­rítására, a Tiszántúli Autó­javító Vállalatnál a szolgál­tatás bővítésére, a hatéko­nyabb eszközkihasználásra, a Vörös Csillag Tsz-ben a sokirányú takarékosságra születtek javaslatok, ame­lyeket a munkahelyeken hasznosítanak is. , Kezd meghonosodni az a gyakorlat, hogy pártcsoport- értekezleteken megbeszélik az adott határozatból az egyes tagokra háruló tenni­valókat. A párttagok meg­bízatásaik teljesítésével a feladatok elvégzését segítik, bár még nem vállalkozik minden pártcsoport egyéni pártmegbízatás adására. A párttagok környezetükben, a munkahelyek különböző fórumain is szószólói a párt- határozatoknak, mozgósítják ezáltal a pártonkívülieket is a helyi feladatok végrehaj­tására. A pártcsoportok felelőssé­get éreznek tagjaik nevelé­séért, magatartásuk formá­lásáért és egyéni problémá­ik — a családi élet, a gyer­meknevelés gondjai megol­dásához is — igyekeznek se­gítséget nyújtani. Van, aki ettől eleinte idegenkedett, de tapasztalva a kel.ő tapin­tatot és segítőkészséget, megváltoztatta véleményét. A pártbizalmiak és a párt­vezetőségek többsége között ha élő a kapcsolat, jó forrás lehet a kölcsönös tájékozta­tásnak is — hívta fel erre a megyei testület a figyelmet. Azt is hangsúlyozta, hogy bírálni kell az olyan vezetők magatartását, akik nem vesznek részt a pártcsoport munkájában. A túrkevei vá­rosi párt-vb javaslatait a pártcsoportmunka tovább­fejlesztésére a megyei tes­tület jóváhagyólag tudomá­sul vette. Az 1987. évi tagdíjbesoro­lás tapasztalatairól készült tájékoztatót ugyancsak jóvá hagyta a végrehajtó bizott­ság. Boltokban, vendéglátósban Árkialakítás A bolti ármunkáról, az üz­letvezetők árkialakítási gya­korlatának tapasztalatairól sajtótájékoztatót tartottak kedden a Belkereskedelmi Minisztériumban. Elmondot­ták, hogy a korábbiakhoz ké­pest lényegesen megnöveke­dett az üzletvezetők döntési szabadsága az árak kialakí­tásában, különösen a szerző­déses, jövedelemérdekeltsé­gű és a magánüzletekben, amelyekből jelenleg mint­egy 42 ezer van az ország­ban. A vásárlók tapasztal- talhatják, hogy ezekben a boltokban az úgynevezett szabadáras termékek árai gyakran eltérnek — s több­nyire felfelé — az egyéb üz­letekben megszokottól. Pe­dig — hangsúlyozták a tájé­koztatón — ugyanazok a szabályok vonatkoznak az árkalkulációban önállóan döntő üzletvezetőkre, tulaj­donosokra is, mint egy ke­reskedelmi vállalat vezetőjé­re. Azaz, az árat a beszerzé­si, illetve kereskedelmi rá­fordításnak, a használati ér­téknek és a kereslet-kínálat alakulásának megfelelően kell meghatározni. A továbbiakban elmondot­ták, hogy az árkialakítással sok a gond a vendéglátás­ban is. Különösen a szerző­déses és jövedelemérdekelt­ségű üzletek állapítják meg önkényesen a felszolgált éte­lek, italok árát, s ennek megakadályozására nem áll­nak rendelkezésre kellő esz­közök. Ezért most átdolgoz­zák a vendéglátóhelyek osz­tályba sorolásának követel­mény-rendszerét, s ennek alapján határozzák meg hogy hol milyen haszonkul­csot alkalmazhatnak, illetve milyen szempontok alapján alakíthatják ki az árakat. Tanzániai pártküldöttség látogatása a megyében A delegáció a Cserkeszőlői Magyar—Román Barátság Tsz­ben az újfajta szőlőtelepítéssel ismerkedik (Folytatás az 1. oldalról) vényvédő szerekig sok min­den érdekelte. Kérdéseikre szabatos válaszokat kaptak. A háztájiból a termelőszö­vetkezet homokos területére kísérték a vendéglátók a de­legációt, és újfajta szőlőülte­tést mutattak be számukra, melynek lényege, hogy az ül­tetéskor engedik a vizet a gyökérhez, nem utólag isza- polják be az oltványt. így sokkal biztosabban megered. A vendégek itt is több kér­dést tették fel, többek kö­zött azt, hogy milyen tám- rendszer lesz azon a terüle­ten. Elmondták nekik, hogy fakarókat raknak le, mert azok nem rongálják majd annyira a szőlőkombájnt. Igaz, most még ilyen nincs a gazdaságban, de mire az a tábla termőre fordul, addig fokozni kell a gépesítést, mert a munkaerő egyre ke­vesebb. A vendégeknek tet­szett a szövetkezeti vezetők előrelátása. A tsz-ben történt látogatás után a küldöttség felkeres­te Martfűn az Első Magyar Szövetkezeti Sörgyárat. Az üzem bejáratánál Györfi György, a mezőtúri városi pártbizottság első titkára; Marinka Zsigmond, a Mező- héki Táncsics Tsz elnökhe­lyettese és Mlinárcsek János, az üzemi pártbizottság titká­ra fogadta a vendégeket. Üzemlátogatás után a tsz életéről hangzott el tájékoz­tató. Azt követően a küldött­ség visszautazott Szolnokra. Onnan pedig ma délelőtt tér­nek vissza Budapestre. Az egészségügyi világnap megyei megnyitója (Folytatás az 1. oldalról) jának különös aktualitása van éppen az idén. Ugyanis tíz évvel ezelőtt, 1977-ben az Egészségügyi Világszerve­zet azt a célt tűzte ki, hogy 1990-re a világon élő min­den gyermeknek meg kell kapnia a szükséges védőoltá­sokat a kanyaró, a torokgyík, a tetanusz, 'a gyermekbénu­lás, a tuberkulózis és a sza­márköhögés ellen. Akkoriban a világon évente ötmillió gyermek halt meg és ugyan­ennyi vált nyomorékká e betegségek miatt. A program első tíz évében — mondta dr. Pápay Dénes — hazánk másfél millió adag oltó­anyaggal járult hozzá, hogy a hátrányos helyzetben lévő országok gyermekei is meg­kaphassák a védőoltásokat. Annak ellenére, hogy a fej­lődő országokat segítik, a világon még mindig évente három és fél millió gyerek hal meg e betegségekben, és kétmillió betegszik meg té- bécében. Hazánkban a kötelező vé­dőoltásokat a gyerekek 98 százaléka megkapja. így a fertőző betegségek csak szór­ványosan fordulnak elő, míg korábban évi 20—50 ezer megbetegedés is volt, amely közül néhány száz halállal végződött. A minisztérium főosztály- vezetője beszélt arról is, hogy milyen védőoltásokat fognak bevezetni. El kell érni, hogy mindenki védve legyen a te­tanusz betegség ellen — hangsúlyozta. Tervezik to­vábbá, hogy bevezetik a ró­zsahimlő elleni védőoltást (fiatal nőknek), a hepati­tis—B vírus elleni védőol­tást (a veszélyeztetett egész­ségügyi dolgozóknak), vala­mint az influenza elleni vé­dőoltást (egészségügyi, köz­egészségügyi-járványügyi dolgozóknak). Az ünnepség dr. Simon Gyulának, a mezőtúri váro­si kórház igazgatójának zár­szavával ért véget. A gépipar „úri szabósága" Csak az a biztos, amit magunk csinálunk Beszélgetés Szabó Lajossal, az Április 4. Gépipari Müvek vezérigazgatójával Mostanában ha a gépipar­ról esik szó, gyakran hallani olyan véleményeket, hogy miközben a világ egyrésze ugrásszerűen halad előre a technikai korszerűsödés út­ján, addig a magyar gép­ipar enyhén szólva nem tud megfelelő sebességre kap­csolni. Ezért aztán egyre nő a távolság hazánk és a fej­lettebb országok gépipara között. Hogyan látja ezt a kérdést a szakember? Töb­bek között erről beszélget­tünk Szabó Lajossal, a háromezerkétszáz dolgozót foglalkoztató Április 4. Gép­ipari Művek vezérigazgató­jával, a cég kiskunfélegyházi központjában. — A bevezetőben említet­tekkel nem teljesen értek egyet — kezdte válaszát a vezérigazgató —, mivel a gépipar több ágazatból te­vődik össze, és számtalan termékcsoportot állít elő, hi­szen a nagy egyedi beruhá­zási elemektől a legapróbb csavarokig, a tartós fogyasz­tási cikkeket gyártó iparága­kon keresztül a járműiparig, minden a gépiparhoz tarto­zik. S ebben az iparágban az idők folyamán óriási ér­tékek halmozódtak fel. így aztán nehéz, levonni általá­Mindentudó — Az iparág sokszínű pa­lettáján hol helyezné el az Április 4 Gépipari Műve­ket? — A mi cégünk az egyedi gépgyártás területén tevé­kenykedik, ezen belül a be­ruházási — tehát nagyérté­kű — termékeket gyártó vállalatok sorában kedvező pozíciót tölt be. Igaz, nem tudjuk és nem is akarjuk összehasonlítani magun­kat mondjuk a Rábával, mi a teljesítményünket a fel­használók igényeinek gyors és pontos kielégítésében, technológiai és üzemeltetési előnyökben, és minőségben mérjük. Magunk között a vállalatot csak afféle „úri szabóságként” emlegetjük, hiszen hozott anyagból min­denkinek testre szabottan gyártunk. Nemcsak típuster­mékeket készítünk, mert nálunk univerzális technoló­gia áll rendelkezésre, s konstruktőreink, tervező­ink képesek bármilyen meg­rendelést teljesíteni. Ne­künk éppen az az előnyünk, hogy minden iparágnak tu­dunk gépeket, berendezése­ket gyártani. Ennek bizonyí­tására talán elég, ha annyit nos következtetéseket, és nagyfokú tájékozatlanságra vall, ha valaki csak úgy ál­talában mond elmarasztaló véleményt a gépiparról. Erről a kérdésről csak úgy lehet beszélni, ha először meghatározzuk, hogy az ágazat melyik területét vesz- szük nagyító alá. Hiszen nyugodtan kijelenthetem, hogy a gépiparon belül is vannak húzóágazatok, ame­lyek még a nemzetközi ösz- szehasonlításban is megáll­ják a helyüket. Talán elég, ha az Ikarus autóbuszait, vagy a Hajdúsági Iparmű­vek mosógépeit említem. Az természetesen igaz, hogy az iparág egyes területeinek még fel kell nőniük az új igényekhez, ugyanakkor pe­dig tudomásul kell vennünk azt is. hogy más területeken meg nem szabad a világ­piaccal mérni magunkat, mert be kell látnunk, hogy például a tömegárukban nem vagyunk versenyképe­sek. Így elsősorban kisszé­riás termékekkel kell betöm­nünk a keletkező réseket. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy lehetünk mi a világ kisiparosai, ha azt jól meg­fizetik. technológia megemlítek, hogy a vegyipar részére gyártunk komplett vízkezelő berendezéseket, tartályokat, ugyanakkor az élelmiszeriparnak meg bor, sör, és üdítőital gyártó gép­sorokat. — Említette, hogy az önök által gyártott berendezések beruházás igényesek. Akkor azok itthon nem lehetnek túlságosan keresettek, hi­szen az utóbbi években ke­vesebb beruházás valósult meg. — Ebben igaza van, de mi nemcsak a hazai piacokon vagyunk jelen. így a hazai beruházások visszafogása nekünk nem jelentett külö­nösebb gondot, mert külföld­re szállítottunk és szállítunk is. S hogy mennyire nem érezzük az itthoni beruházá­sok csökkenését, ennek bizo­nyítására mondanék néhány számot: míg 1975-ben a vál­lalat árbevétele egymilliárd forint közelében volt, addig ’80-ban már elértük a más­fél milliárdot, tavaly pedig már túljutottunk a kétmil­liárdon is. Tehát tíz év alatt a vállalat árbevétele meg­duplázódott. Recept a hatékonyságra — Hogyan lehetett ezt el­érni? — Megfelelő piacpolitiká­val. Ám, hogy ez megvaló­suljon két-három alapvető dolgot idejében látni és tel­jesíteni kellett. Először: ter­mékszerkezetet váltottunk, majd bekapcsolódtunk a KGST atomerőművi építési programjába, és szakosod­tunk a speciális vízkezelő­víztisztító berendezések gyártására. Másodszor: vég­rehajtottunk olyan techni­kai korszerűsítést, amely nélkül elképzelhetetlen len­ne a minőséget garantálni. Ez egy szolid mértékű, csu­pán háromszázmillió forin-' tos beruházás volt. A szolid jelzőt úgy értse, hogy* an­nak a pénznek a dupláját is el tudtuk volna költeni, hi­szen az anyagmozgatás, a raktározás a régi maradt. Harmadszor: nagyarányú szervezeti változást végez­tünk. Ez úgy kezdődött, hogy ’80 január elsejével a vezér- igazgatóság Budapestről Kis­kunfélegyházára költözött. Következő lépésben a gyár­egységeket gyárakká, majd leányvállalatokká fejlesz­tettük, és megteremtettük a teljes körű önállóság feltéte­leit. Nos ezt a három dolgot tartom én annak a „recept­nek”, melynek eredménye­ként a vállalat hatékonysá­ga sokat javult. Ám ez a hatékonyság az iparágon belül jobb is lehet­ne, ha a vállalatok még job­ban kihasználnák a szakosí­tásban és a kooperációban rejlő gazdasági előnyöket. — Ez így igaz. Csakhogy van néhány bökkenő. Példá­ul az alapanyagellátás terü­letén volna mit javítani. Ar­ra gondolok, hogy a magyar kohászat sem határidőre, sem minőségben nem tud­ja kielégíteni az igényeket. Ezért aztán nekünk többnyi­re külföldről kell beszerez­nünk az alapanyagokat. Néz­ze, a magyar feldolgozó ipart addig nem lehet igazán ver­senyképessé tenni, amíg az alapanyagokat előállító ipar­ág a füle botját sem moz­dítja. Ami pedig a belső koope­rációkat illeti; nos, ott sem jobb a helyzet, hiszen a ha­zai vállalatok sem határidő­ben, sem minőségben. sem árban nem megbízhatóak. Tehát csak az biztos, amit saját magunk csinálunk. Ez pedig rossz dolog, hiszen fé­kezi fejlődésünket. — Pedig éppen a fejlődés gyorsítása érdekében erre az ötéves tervre a gépipar egészét átfogó kutatás fej­lesztési programot dolgoztak ki. Részt vesz-e ebben az Április 4. Gépipari Müvek? — Természetesen. Nekünk ebben a programban való részvételünk ’86—’87-re tíz­millió forint műszaki-fejlesz­tési támogatást jelent. En­nek segítségével jutottunk hozzá például a Bioflamm hulladéktüzelő berendezés licencéhez, amelyet az idén kezdünk gyártani. Elöl a rangsorban — A cég hat leányvállalata közül egy Szolnok megyében, örményesen található. Ho­gyan értékeli az ottaniak te­vékenységét? — Ha rangsort kellene fel­állítanom a leányvállalatok sorában az örményesieket az első helyre tenném. Hogy miért? Nos, egész egyszerű­en azért, mert az ott dolgo­zók az innovációban, az új iránti fogékonyságban min­dig is rugalmasak voltak és élen jártak. Hiszen a nehéz helyzetben — a beszélgeté­sünk elején már említett termékszerkezet váltás idő­szakában — nem erőszakra és nem győzködésre fogtak bele egy teljesen új techno­lógia bevezetésébe és elsajá­tításába. Vállalták az atom­erőművi berendezések gyár­tásával járó magasabb minő­ségi követelmények betartá­sát, új hegesztési eljárások elsajátítását, és megtanultak olyan anyagokkal bánni, amelyekkel addig sosem volt dolguk, összegezve: az ör- ményesiek eddig minden szempontból megfeleltek a követelményeknek. Nagy Tibor Kisújszálláson a Kunszöv tan­műhelyében kö­zel száz lány ta­nulja a női szabó és a bőrdíszmű­ves szakmát. Az elmúlt évek ta­pasztalata sze­rint a végzős diákok közel fele a szövetkezetnél kezdi el a terme­lőmunkát. (Fotó: T. K. L.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom