Szolnok Megyei Néplap, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-06 / 81. szám

1987. ÁPRILIS 6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Felszabadulásunk negyvenkettedik évfordulója tiszteletére (Folytatás az 1. oldalról) lat dolgozói, továbbá a város lakói rótták le kegyeletüket. Tíz órakor a Hősök téri szovjet emlékműnél folytató­dott a koszorúzási ünnepség. Az emlékműnél a fegyveres erők képviselői álltak dísz­őrséget. Az őrségváltás után a Killián György Repülő Műszaki Főiskola fúvószene- kara játszotta el a magyar és a szovjet himnuszt, majd a Szolnok Megyei Tanács nevében Mohácsi Ottó, ta­nácselnök és Bereczki Lajos általános elnökhelyettes he­lyezett el koszorút az emlék­mű talapzatán. Az MSZMP Szolnok Megyei Bizottsága képviseletében Majoros Ká­roly első titkár és Szűcs Já­nos titkár koszorúzott. A megye társadalmi és tömeg- szervezetei nevében Fenyvesi József, az SZMT vezető tit­kára, Sándor László, a Ha­zafias Népfront megyei tit­kára és Iváhcsik Imre, a KISZ megyei bizottságának első titkára helyezett el ko­szorút. Elhozták a megemlé­kezés, a hála és a kegyelet koszorúit a megye fegyveres erőinek képviselői, az ideig­lenesen hazánkban állomá­sozó szovjet alakulatok kül­döttei is. Ezután a Hetényi Géza Kórház-Rendelőintézet munkatársai, majd a város dolgozói, közép- és általános iskolás diákjai helyezték el a hála virágait az emlékmű ta­lapzatára. A koszorúzás az Internacionálé hangjaival fejeződött be. Kitüntetési ünnepség a megyeszékhelyen Hazánk felszabadulásának 42. évfordulója alkalmából szombaton délelőtt Szolno­kon a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban kitün­tetési ünnepséget tartottak. Az ünnepségen részt vett Majoros Károly, a megyei pártbizottság első titkára. Ott voltak a megyei pártbi­zottság titkárai, osztályveze­tői, a megyei tanács tiszt­ségviselői, a városi pártbi­zottságok első titkárai. A megjelenteket Szűcs János, a megyei pártbizottság tit­kára köszöntötte, majd Mo­hácsi Ottó, a megyei tanács elnöke méltatta az ünnep jelentőségét. — Negyvenkét éve sza­bad Magyarország, negyven­két éve honol béke orszá­gunkban. A tízmilliós ma­gyar nép ez alatt az idő alatt alkotta meg újkori történe­tét, mai valóságunkat, egy­ben jövőnk biztos zálogát. Ez alatt a negyvenkét év alatt e közösség dolgozóinak mun­kája eredményeként épült újjá a háborús romokból az ország, és emelkedett forra­dalmi úton fejlett színvonal­ra társadalma — mondotta. Majd'arról a hősi erőfeszí­tésről szólt, amely népünket az út kezdetén jellemezte, s amely ma és a jövőben is példaként áll előttünk. Sza­badságunk születésének újabb és újabb tettekre, cse­lekedetekre ösztönző erejét kiemelve idézte föl a több mint négy évtizedes fejlődés vívmányait. — A ránk köszönő új vi­lág kezdetére, az azóta ví­vott küzdelmekre, az ered­ményesen megoldott fel­adatokra emlékezve sem fe­ledhetjük, hogy ma is olyan forradalmi korban élünk, amikor erőteljesen változik a világ, változnia kell tehát saját tetteinknek is. E vál­tozásban negyvenkét évi szo­cializmust építő múltunk az a szilárd alap, amelyre jö­vőnket alapozhatjuk: a nép hatalmára, népünk elismert vezető erejére, az MSZMP politikájára — hangsúlyoz­ta Mohácsi Ottó. Jelenünk és jövőnk alakításának alap- feltételéről, \ békéről, a bé­ke megvédéserői szólva kie­melte, hogy az enyhülés ed­digi értékeiért, a társadalmi haladás elért eredményeiért felelősséget érző embereknek egységesen kel] hallatniuk szavukat, tettekkel kell küz­deniük a békéért, a leszere­lésért, a felemelkedést ho­zó alkotó munkáért. — Vívmányaink megvédé­sére való képességünk erősí­tése mellett tovább kell munkálkodnunk gazdasá­gunk teljesítőképességének, politikai, társadalmi életünk, jogrendszerünk demokratiz­musának, a szocialista erköl- csiség fejlesztésének érdeké­ben. Ehhez az szükséges, hogy az élet minden terüle­tén és minden szintjén cél­tudatos. a hazai és a nemzet­közi követelményeknek jól megfelelő, szervezett, fegyel­mezett munkát végezzünk. Hiszen az előttünk álló fel­adatok nem kisebbek, mint bármikor voltak az elmúlt negyvenkét évben. Ahhoz, hogy sikeresen tudjunk to­vábbhaladni mindenekelőtt ,jó és rossz tapasztalatainkat s ezek tanulságát kell szám­ba vennünk. Ezután a munkában kitűnt dolgozókról szólt. — Kitün­tetési ünnepségünkön a me­gye dolgozói közül azok fog­lalnak ma itt helyet, akik­nek életútja, munkája, em­beri tettei és helytállása megfelel a kor követelmé­nyeinek. Azok, akik sok éven keresztül önzetlenül és öntudatosan dolgoztak a kö­zösségért, a párt-, az állami munkában, az ipar, a me­zőgazdaság, a szolgáltatás, a kultúra, az egészségügy, a közélet különböző területein. Példájuk erejével a jövőben is buzdítsanak. Szélesítsék azok körét, akik cselekvő részt vállalnak a holnapért, jövőnkért, a szűkebb és tá- gabb közösségért, a magyar nemzetért. A megyei pártbizottság és a megyei tanács nevében gratulált a kitüntetetteknek és további sikereket kíván­va fejezte be ünnepi beszé­dét Mohácsi Ottó, majd az Elnöki Tanács megbízásából átadta az elismeréseket. A kitüntetettek nevében dr. Adámosi György, a Szolnok Megyei Tanács Épí­tőipari Vállalatának igazga­tója mondott köszönetét. Az ünnepség fogadással zárult a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban, amelyen Majoros Károly, a megyei pártbizottság első titkára köszöntötte a kitün­tetetteket. A szolnoki ünnepségen huszonheten részesültek kiemelkedő munkájuk elismeréseként a kitüntetésben Mohácsi Ottó átadja a kitüntetést Bujdosó Józsefnek, a Jász­berényi Kossuth Tsz főkönyvelőjének Nagygyűlés, fórum a fiataloknak Tavaszi történelmi ünne­peink megyei záróeseménye­ként ifjúsági nagygyűlést és politikai fórumokat rendez­tek a fiatalok április 4-én délután Szolnokon. A Me­gyei Művelődési és Ifjúsági Központot és az előtte lévő teret vették birtokba a város fiataljai és a megye más te­lepüléseiről érkezettek. Több százan gyűltek össze az ün­nepi megemlékezésre, ame­lyen részt vett Szűcs János, a megyei pártbizottság tit­kára, Varga Sándorné, a vá­rosi pártbizottság első tit­kára, Bugán Mihály, a me­gyei tanács elnökhelyettese, Bálint Ferenc, a városi ta­nács elnöke is. A megjelenteket és a szó­nokot, Gäbest Lajost, a KISZ Központi Bizottsága Titkár­ságának tagját, a Magyar Ifjúság főszerkesztőjét liián- csik Imre, a KISZ megyei bi­zottságának első titkára kö­szöntötte. Gubcsi Lajos nemcsak az elmúlt negyven évre, hanem a magyar nép ezeréves történetére is visz- szatekintett. Hiszen törté­nelmünk ugyancsak bővelke­dett sorsfordulókban, ame­lyeknek legfontosabb közös sajátossága az lehet, hogy Európa térképéről nem tűnt el ez a nép, nem tűnt el ez a haza. Nem tűnt el, hanem éppenséggel megmaradt! A negyvenkét évvel ezelőtti fordulat pedig azt jelentette, ^ hogy új lendülettel, új tár­sadalomban építheti immár a nép hazáját. Békében, egy­ségben Európa közepén, az Európát megosztó társadal­mi rendszerek találkozó- pontján. — Ha egy nép ad magára, nem mindegy számá­ra, hogyan véle­kedett, vélekedik róla a világ — folytatta a szó­nok. — Mi az el­múlt húsz évben új, modellértékű úton járunk, en­nek az útnak az összes előnyével, hátrányával együtt. Olyan úton, amelyen más nép, más szo­cialista ország még nem járt. Ezért is fontos a reform, ezért is fontos kísérle­tünk. A szocializ­mus építésének bizonyos szaka­szában — az ötve­nes években — szinte törvény volt a világ első szo­cialista állama, a Szovjet­unió gyakorlatát másolni. Az bizony nem vezetett jóra. De egymás tapasztalatai — a nemzeti sajátosságokkal ki­egészülve — igenis haszno­síthatók a különböző szocia­lista országok építőmunkájá­ban. A hatvanas évek végé­től, a hetvenes évektől ha­zánk részesült kitüntetett fi­gyelemben, most pedig mi figyeljük a Szovjetunióban végbemenő történéseket. A magunk útját járjuk! Küz­delmes ez az út. De a ma­gyarság egyik legfontosabb — a világon mindenütt elis­mert — tulajdonsága éppen küzdeni akarása. Számtalan értékkel gyara­pítottuk hazánkat az elmúlt négy évtizedben. Megtanul­tuk megőrizni, megbecsülni, tovább gazdagítani népünk értékeit, úgy, hogy közben új értékeket teremtünk. Ilyen új értéknek tekintjük ma­napság a magasabb teljesít­ményt, a szabadság, a de­mokrácia kiteljesedését. Gyötrelmekkel is terhes az az út, amelyen járunk. . De világosan látni kell, hogy a gyárak bezárása nem a re­formot jelenti, hanem a né­hány évvel ezelőtti gazda­ságpolitika hibáinak kijaví­tását. Viszont a hibákat ki kell javítanunk, a helyben- járás nem lehet társadalmi program! A nagygyűlést követően neves szakemberekkel talál­kozhattak a fiatalok és be­szélgethettek az ifjúságpoli­tika legfontosabb kérdései­ről. Andics Jenővel, az MSZMP Politikai Főiskolája szociológiai tanszékének ve­zetőjével a fiatalok és a gaz­daság, valamint a fiatalok és és reform viszonyáról, ar­ról, hogy a reform miért alapvető érdeke ifjúságunk­nak. Bagó Józseffel, az Ipari Minisztérium főelőadójával a kultúra értékéről és arról, hogy a kultúra miként kap­csolódik, miként kapcsolód­jék a gazdasági, a társadal­mi reformhoz. Barabás Mik­lóssal, az Országos Béketa­nács főtitkárával a béke és az ifjúság viszonyáról, Gub­csi Lajossal a KISZ törek­véseiről, a „Jövőnk a tét!” akcióról. Nemes Péter, a Magyar Televízió elnökhelyettese pe­dagógusként, pszichológus­ként, szociológusként foglal­kozott az ifjúsági szubkul­túrákkal, amelyek a diákság életformájából gyökereznek. Mindig voltak, mindig lesz­nek új, önmagukat, azonos­ságtudatukat kereső nemze­dékek. Ma a bizonytalanság jellemzi a fiatalok körében azt az én tudatot, amely nagy jelentőséget tulajdonit a ruházkodásnak, a viselke­désnek, a külsőségeknek. A legkülönfélébb jelensé­geket a maguk helyén kell kezelnünk, de el semmikép­pen nem mehetünk mellet­tük — figyelmeztetett a vi­tavezető —, hiszen a tízmil­lió magyarból kétmillió diák a hazában! Természetesen igen sokféle a diákság, egyes rétegei egymástól eltérő mó­don élnek, cselekszenek, más-más jelképekkel azono­sulnak. De tegyék ezt bár­mily nehezen tolerálhatóan, dolgaikat, megnyilvánulásai­kat nem minősíthetjük azon­nal rendészeti üggyé. A tár­sadalomnak — az iskola­rendszernek, a családnak, az ifjúsági mozgalomnak stb. — mindig azon kell lennie, miképpen gyakorolhatja — jó értelemben véve — a legnagyobb hatást a fiatalok­ra, azaz miképpen közvetít­heti saját értékeit. És eb­ben mindenkinek meg kell találnia a maga feladatát. Az előadó — Nemes Péter '— például néhány évvel ezelőtt az MSZMP Központi Bizott­ságának munkatársaként foglalkozott a csöves jelen­séggel, a veszélyeztetett fia­talokkal. A szombat délután másik szociológusa, Pál Tamás a KISZ KB ifjúságkutató cso­portjának munkatársa a jö­vőkép bizonytalanságáról, a fiatalok számára már-már megoldhatatlannak tűnő la­kásgondokról és arról be­szélt. hogyan fordíthatna sa­ját sorsán saját erejéből az ifjúság. Föltétlenül említsük meg; a szombat délután második része bizonyosságot szerez­hetett a kétkedőknek: a vá­ros, a megye fiataljai hétvé­gén, szombat délután is ki­mozdulnak otthonról, ha ér­deklődésükre számot tartó programot ajánlanak nekik. Most is így történt. A hat vitavezető majd mindegyike a fiatalok tömegeit vonzotta kendőzetlenül nyílt, olykor és helyenként talán szokat­lan szókimondásával. És a fiatalok bátran alkottak vé­leményt. kérdeztek, vitatkoz­tak. Alighanem ez lehet ta­vaszi történelmi ünnepeink megrendezésének legfőbb értelme, legfontosabb tanul­sága. A tartalmas eszmecserék után este a Stúdium Dixie­land együttes muzsikájának tapsolhatott a fiatalokból ál­ló népes közönség. Tudósítottak: Szőke György Egri Sándor Fotó: Tarpai Zoltán A kitüntetettek névsora Az alábbiakban közöljük a kitüntetettek névsorát, akik Budapesten és a megyeszékhelyen rendezett ün­nepségeken vették át kitüntetésüket. ÁPRILIS NEGYEDIKÉ Érdemrendet kapott Borbás János, a Jász­apáti Velemi Endre Tsz el­nöke és Bujdosó József, a Jászberényi Kossuth Tsz fő­könyvelője. VÖRÖS CSILLAG ÉR­DEMRENDDEL tüntették ki dr. Toldi Fe­renc rendőr alezredest, a karcagi rendőrkapitányság vezetőjét. A MUNKA ÉRDEMREND ARANY FOKOZATÁT adományozták: Bordás Im­rének, a Tiszaörsi Nagyköz­ségi Közös Tanács elnökének és Major Tibornak, az MSZMP Jászberényi Városi Bizottsága titkárának. A MUNKA ÉRDEMREND EZÜST FOKOZATÁT kapta: Arnótb József, a Szolnok Megyei Sütőipari Vállalat autószerelője; dr. Adámosi György, a Szolnok Megyei Tanács Építőipari Vállalatának igazgatója; Ba­ranyai István, a Jászsági Ci­pőipari Szövetkezet elnöke; Barta Sas Béla, a Szolnoki Mezőgép Vállalat gyárigaz­gatója; Bartus Pál, az Egye­sült Jászsági Áfész elnöke; Bálint Ferencné dr., a Ma­gyar Nemzeti Bank Szolnok Megyei Igazgatóságának ve­zetője; Benedek Tibor, a Tö­rökszentmiklósi Tiszatáj Tsz erőgépvezetője; dr. Fekete Zoltán, a Szolnok Megyei Tanács V. B. Oktatási és To­vábbképzési Intézetének igazgatója. Horváth Gyula, a Török­szentmiklósi Állami Gazda­ság villanyszerelője; Maruzs Elemér, a Tiszántúli Áram- szolgáltató Vállalat főosz­tályvezetője; Nagy Eszter, a Túrke vei Kossuth Üti Álta­lános Iskola igazgatóhelyet­tese; Nagy Frigyes, a Ken­gyeli Dózsa Tsz elnöke; Szé­kely Tiborné, a Kunság Élelmiszer és Vegyiáru Ke­reskedelmi Vállalat személy­zeti vezetője; Tasnádi György az Aprítógépgyár osztályvezetője; Tárna! Ist­ván, a Szolnoki Felszabadu­lás Halászati Tsz elnöke; dr. Vincze László, a Mezőhéki Táncsics Tsz elnökhelyette­se. A MUNKA ÉRDEMREND BRONZ FOKOZATÁBAN részesült: Bámer Zoltán, a Szolnok Megyei Állami Épí­tőipari Vállalat kalkulátora; Csajbók Tiborné, a Szolnoki Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat csoportvezetője; Csató Ferenc, a Szolnok Me­gyei Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalat oktatásvezető­je; Csontos Lajos, a Jászdó- zsai Tarnamenti Tsz csoport- vezetője; Dénes János, a Kőolajkutató Vállalat főfú­rómestere; Farkasinszki Jó- zsefné, a Tisza Cipőgyár tű­zőnője; Gulyás Péter, a Kunszentmártoni Körösmen­ti Tsz traktorosa; dr. Gyön­gyösi József, a Szolnok Me­gyei Illetékhivatal vezetője; Kálmán Miklósné, a Tisza­füred és Vidéke Áfész bolt­vezetője; Kiss Mihály, a Nagyalföldi Kőolaj- és Föld­gáztermelő Vállalat gépésze; Kiss Miklós, a Szolnok Me­gyei Gabonaforgalmi és Ma­lomipari Vállalat gépkocsi- vezetője; Kósa Károly, a Tisza Cipőgyár művezetője; Kovács Róza, a Tiszaföldvá- ri Lenin Tsz főosztályvezető­helyettese; Lakatos István, a Törökszentmiklósi Gép­gyártó és Javító Ipari Szö­vetkezet osztályvezető-he­lyettese; Losonczi Tibor­né, a Hűtőgépgyár osztály- vezetője; Nagy Sándor, a Szolnok Megyei Gabonafor­galmai és Malomipari Válla­lat karcagi körzete üzemé­nek meo-vezetője; Nagy Ti­bor, a Tiszamenti Vegyimű­vek művezetője; Nyíri La­jos, a Hűtőgépgyár csoport- vehetője; Oláh Vendemé, a Hűtő­gépgyár vegyipari munkása; Pápai István, a Szolnok Me­gyei Tanács Vasipari Válla­lata kisújszállási üzemének lakatos csoportvezetője; Pes­ti István, a Jászkun Volán rakodógép-kezelője; Rajnai Józsefné, a Cibakházi Vörös Csillag Tsz konyhai dolgozó­ja; Sipos János, az Alföldi Téglaipari Vállalat villany- szerelője; Szin Imre, a Kö- zéptiszavidéki Vízügyi Igaz­gatóság üzemvezetője: Szí­vós Lajos, a Beton- és Vas­betonipari Művek szolnoki gyárának brigádvezetője: Szőke Zsigmond, a Tiszarof- fi Arany Kalász Tsz erőgép- vezetője: Tamási Imre, a Héki Állami Gazdaság ke­rületvezetője: Tóvizi József, a Szolnoki Tejipari Vállalat (Folytatás a 4, oldalon) A nagygyűlésen Gubcsi Lajos, a KISZ KB Titkárságának tagja mondott be­szédet

Next

/
Oldalképek
Tartalom