Szolnok Megyei Néplap, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-04 / 80. szám

An: 2.20 R SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! XXXVIII. évf. 80. sz.i 1987. ápr. 4., szombat A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA flz idd sürget, cselekedni kell Irta: Pál Lénára, az MSZMP KB titkára zámvetésre köteleznek az év­fordulók. Hazánk felszabadu­lásának 42. évfordulóján sem tehetünk mást. Mindenekelőtt tisztelettel emlékezünk a hő­sökre, és kifejezzük köszönetünket a világ első szocialista országának, a ha­zánkat felszabadító Szovjetuniónak azért, hogy elindulhattunk azon az úton, amelyen most is haladunk. Visz- szapillantva a múlt eseményeinek tár­sadalomformáló sodrására, jogosan álla­píthatjuk meg, hogy nagy, történelmi jelentőségű utat tettünk meg. Az el­múlt 42 év küzdelmei, eredményei és hibái, örömei és keserűségei, mindaz, ami történt, jelentik azt a tapasztala­tokban gazdag múltat, .amelynek tanul­ságaira nagy figyelmet kell fordítanunk mind jelenkori cselekvéseinkben, mind jövőt alakító terveinkben. Az elmúlt 42 év a szocializmus meg­alapozásának, építésének és fejleszté­sének története, amelyben az állandó­ságot és a megújulást hordozó folya­matok egyidejű jelenléte és erős köl­csönhatása ösztönözte — néha talán megkésve — a társadalmi haladást szolgáló cselekvést. Ennek a „cselek­vésösztönzésnek” az átfogó programja­it — főként az utóbbi harminc eszten­dőben — „a dolgozó nép pártja”, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt kezdemé­nyezte, szervezte és váltotta valóra az állampolgárok döntő többségének ak­tív részvételével. Ebben a kölcsönös cselekvésben jött létre az a nemzeti egység, amelynek megőrzéséért állan­dóan munkálkodnunk kell, és az a köz- megegyezés, amelynek újból és újból való létrehozásáért érzékelhető ered­ményeket kell elérnünk a gazdaságban, a kultúrában, a népjólét fokozásában, a szocializmus vonzerejének erősítésé­ben. A történelem arra tanít, hogy a ten­nivalók kellő időben történő felismeré­sétől, és főként a soron lévő feladatok késlekedés nélküli, pontos végrehajtá­sától alapvetően függ a társadalmi, gazdasági fejlődés üteme. A jelen idő­szakban a tennivalók, a feladatok a társadalmi termelés hatékonyságának radikális javításával, a munka termelé­kenységének jelentős fokozásával, a gazdasági és társadalmi fejlődés üte­mének meggyorsításával kapcsolatosak. A szocialista társadalmi rendszer igazi vonzerejét ugyanis csak akkor növel­heti, ha minden téren jobb, értelmesebb és erkölcsösebb életformát garantál az embereknek, mint a kapitalizmus. A szocializmus természetéből, lényegéből adódóan ehhez megvannak a lehetősé­gek, azonban ezeket eddig csak rész­ben használtuk ki. Társadalmi rendsze­rünkben hatalmas tartalékok vannak, amelyek feltárásában és hasznosításá­ban magának az embernek van a leg­nagyobb szerepe. Mindaz, ami manapság a szocialista világban történik, amit az SZKP XXVII. kongresszusának irányvonala jelent, amit az MSZMP XIII. kong­resszusa feladatként megjelölt, s amit a végrehajtás eredményessége érdeké­ben a KB múlt évi novemberi és de­cemberi ülésén elhatározott, ezeknek a tartalékoknak a feltárását, a szuny- nyadó erők mozgósítását célozza. Amikor a tartalékokról beszélek, ak­kor nem egyszerűen csak az anyagi erőforrásokra, hanem sokkal inkább a legfontosabb termelési tényezőben, a humán erőforrásban rejlő, kimeríthe­tetlen lehetőségekre gondolok. Ezek a lehetőségek elsősorban nem a munka intenzitásának növelésében, hanem a munka minőségi jegyeinek javításában, a tudás, az alkotó tett megbecsülésében, az egyéni teljesítmények kiemelt elis­merésében, az olyan társadalmi légkör kialakításában keresendők, amelyben nemcsak a jó közérzetnek, hanem ma­gának a létezésnek is szükséges és ter­mészetes feltétele az eredményre törő, fegyelmezett munka. A Központi Bizottság múlt évi no­vemberi és decemberi határozata utat nyitott az új kezdeményezések, az új reformok előtt. Most az a feladat, hogy megszülessenek a végrehajtást felgyor­sító kormányzati, intézményi és válla­lati intézkedések, hogy megkezdődjön a munka minőségének és eredményes­ségének radikális javulása. Nem szabad megengedni a késlekedést, a tettrekész- séget csökkentő huza-vonát, a határo­zatok utólagos átértékelésére irányuló praktikákat. Meg kell követelni a hatá­rozatok torzításmentes végrehajtását, és vállalni kell az ebből adódó átmeneti konfliktusokat. A munka megjavítása minden szin­ten új stílust követel. A figyelmet min­denekelőtt a feladatokra, az optimális megoldás kiválasztására és megvalósí­tására kell összpontosítani. Fel kell hagyni a rossz adottságokra, a támoga­tások és kedvezmények hiányára való hivatkozásokkal. Ugyanakkor minden vállalat és intézmény kötelessége, how küzdjön az eredményes működés felté­teleiért, a határozatok torzításmentes végrehajtásáért. Az elmúlt év december 28-án a Köz­ponti Bizottság nagyjelentőségű állás- foglalást fogadott el a műszaki fejlődés meggyorsításáról, és a tudományos ku­tatás eredményességének fokozásáról. Ez az állásfoglalás tulajdonképpen a novemberi határozathoz kapcsolódik, mivel a termelés hatékonyságát és a termékek versenyképességét alapvetően a műszaki fejlettség színvonala, a gaz­daság innovációs készsége és képessége határozza meg. Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a műszaki haladás gyorsítása kiemelt jelentőségű, nem halasztható feladat, amelynek vég­rehajtásától alapvetően függ szocialis­ta társadalmi rendszerünk erejének további növekedése, a népgazdaság tel­jesítményének javulása, és ennek ered­ményeképpen a társadalmi jólét ked­vező alakulása. Szeretném hangsúlyozni, hogy a mű­szaki fejlesztés elsősorban eszköz a különböző társadalmi és gazdasági fel­adatok megoldásában. Alapvető célja, hogy szolgálja a társadalmi szükségle­tek jobb kielégítését, a szocialista tár­sadalom erejének növelését. Ezért, a műszaki fejlesztést nem önmagáért, ha­nem a társadalmi haladásban betölten­dő funkciójának érvényesítéséért, az általa elérhető gazdasági eredményes­ségért kell ösztönözni. A műszaki fejlődés számára nélkü­lözhetetlenek az új ismereteket, je­lenségeket, törvényszerűségeket feltá­ró tudományos alapkutatások eredmé­nyei. Az új felismerések meglepő és radikális változásokat okozhatnak a meglévő technológiákban. Ezek azon­ban csak nehezen prognosztizálhatók, a nagy áttörések sokszor nem ott kö­vetkeztek be, ahol azokat megjósolták. Ennek ellenére az tapasztalható, hogy korunkban erősen lerüvidült még a leg- elvontabb tudományos eredmények ese­tében is az az idő, ami a gyakorlati felhasználásig eltelik. A gyors változá­sokra csak akkor tudunk megfelelően reagálni, ha fokozzuk a hazai tudomá­nyos kutatás újat teremtő képességét. El kell érni, hogy a hazai tudományos kutatás sokkal közvetlenebbül segítse az új, korszerű gyártási eljárások beve­zetését, a termékszerkezet korszerűsí­tését, a gyártmányszerkezet korösszeté­telének javítását, a világszínvonalú ter­mékek kifejlesztését. A műszaki fejlődés felgyorsulása el­képzelhetetlen a műszaki értelmiség teljesítmények szerint differenciált, ki­magasló anyagi és erkölcsi megbecsülé­se nélkül. Nyilvánvaló, hogy a vállala­toknál és intézményeknél, ahol a leg­közvetlenebbül megítélhető a műszaki alkotómunka értéke, ott lehet és kell az eddiginél jóval többet tenni a mű» szaki teljesítmények anyagi, erkölcsi elismerése érdekében. Ahhoz azonban, hogy a vállalatok és intézmények leg­jobb meggyőződésük szerint így járhas­sanak el, arra van szükség, hogy a központi irányítás a vállalati és intéz­ményi jövedelem- és keresetszabályo­zás eszközeivel segítse, kényszerítse az ilyen magatartást. A pályakezdő mű­szaki értelmiség fizetését pedig úgy kell megállapítani, hogy a mérnöki szakma vonzereje valódi jelentőségének megfelelően növekedjen. A munkaszellem javításának sokré- 1 ű feladatai között szólni kell az esz­mei elkötelezettség erősítésének fontos­ságáról. Ismeretes, hogy a belső eszmei szilárdság, a meggyőződés számottevő hajtóerőt képvisel a munkában. A von­zó társadalmi célkitűzések, a nemzeti összefogást igénylő erőfeszítések, a szo­cialista építőmunka céljai kedvezően befolyásolják mind az egyéni, mind a közösségi magatartásformákat. Erről az utóbbi időben mintha kevesebbet be­szélnénk, pedig az embereknek szüksé­gük van mozgósító erejű perspektívák­ra; szükségük van arra, hogy érdemes­nek érezzék a tudás, a műveltség elsa­játításáért az erőfeszítéseket, a jó ügyért folytatott küzdelmet. agy feladat hárul a kommu­nistákra az eszmei elkötele­zettség erősítésében. Oly kor­ban élünk, amikor a szocializ­musról alkotott felfogásunk­ban új alkotó elemek erősödnek meg, amikor a marxista—leninista meggyő­ződés és a forradalmi elkötelezettség újból és újból történő megerősítése ön­álló gondolkodást, sokoldalú ideológiai munkát követel. Cselekednünk kell, az idő sürget. Ünnepi megemlékezések, kitüntetések Hazánk felszabadulásának 42. évfordulója alkalmából tegnap a Parlament kupola­termében átadták az idei Ki­váló és Érdemes Művész ki­tüntetéseket, Az eseményen megjelent Lázár György, a Minisztertanács elnöke, a Magyar Szocialista Munkás­párt Politikai Bizottságának tagja, Pál Lénárd, az MSZMP KB titkára, Csehák Judit, a Minisztertanács el­nökhelyettese és Radios Ka­talin, az MSZMP KB tudo­mányos közoktatási és kultu­rális osztályának vezetője. Ünnepi beszédet Köpeczi Béla művelődési miniszter tartott, majd átadta a kitün­tetéseket. Tegnap reggel 8 órakor a Szolnok Megyei Tűzoltópa­rancsnokságon ,is megemlé­keztek hazánk felszabadulá­sának ünnepéről. A tanács­teremben tartott gyűlésen Báli János tűzoltó főhadnagy méltatta az évforduló jelen­tőségét, majd Szabó András alezredes, megyei parancs­nok kitüntetéseket, jutalma­kat nyújtott át. Az MHSZ Szolnok Megyei Vezetőségének székházában tegnap délután kettőkor kez­dődött az ünnepi állomány­gyűlés, amelyen Gönczi La­jos alezredes, megyei titkár megemlékezése után ugyanő adta át az elismeréseket, ki­tüntetéseket a szövetségi munkában kiemelkedő tevé­kenységet nyújtó aktíváknak, függetlenített dolgozóknak. Ugyancsak ünnepségen emlékeztek meg tegnap a 42 évvel ezelőtti események je­lentőségéről a Killián György Repülő Műszaki Főiskolán is amelyen részt vett Fábián Péter, a megyei pártbizott­ság titkára. Bede László ez­redesnek, a parancsnok poli­tikai helyettesének az ünne­pet méltató szavai után Zsemberi István vezérőr­nagy, a főiskola parancsno­ka adta át a kitüntetéseket, jutalmakat. A Szolnok Megyei Terület- védelmi és Hadkiegészítő Parancsnokságon is tegnap tartották az ünnepélyes állo­mánygyűlést, amelyen Pocsai Sándor százados emlékezett meg április 4. jelentőségéről. (Folytatás a 3. oldalon) fl TARTALOMBÓL: Tervszerű • öntözés, gazdaságos eredmények Előtérben az öregek, fiatalok Óballa, huszonöt év múltán Üzenetek a nyírfák hazájából

Next

/
Oldalképek
Tartalom