Szolnok Megyei Néplap, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-29 / 100. szám
......... 1 987. ÁPRILIS 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az ország legnagyobb energiatermelője Elismerés az NKFV kollektívájának Oklevelet kapott a Kunszentmártoni Takarókszö vetkezet A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat az 1986. évi kiemelkedő termelési és gazdálkodási teljesítményéért megkapta az ipari miniszter és a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete elismerő oklevelét. A szegedi üzemben tartott átadási ünnepségen Czipper Gyula ipari miniszterhelyettes méltatta a vállalat tevékenységét, rámutatva arra, hogy az NKFV kielégítette a téli csúcsigényeket, s jelentősen hozzájárult a téli energiaellátás biztonságához. A vállalat évi teljesítményét jellemzi az, hogy a hazai kőolajtermelés 80, a földgáztermelés 85, s az összes hazai energiatermelés 41 százalékát biztosítja, így továbbra is a legnagyobb hazai energiatermelő bánya- vállalat. Az ország energiaellátásának jövőbeni biztonsága érdekében több számottevő beruházás is megvalósult; napi 4,5 millió köbméterre bővült az üllési üzem kapacitása, üzembe helyezték a hajdúszoboszlói földalatti gáztároló bővített betároló és kitároló létesítményeit. A konvertibilis exporttervét 11 ezer tonnával teljesítette túl a vállalat, s a teljes exportjából közel 30 százalék volt olyan termék, amely segítette új piacok megszerzését, és korszerűsítette a termékszerkezetet. A szegedi ünnepség keretében adták át a vállalati munkaverseny győzteseinek a kitüntető okleveleket; Élüzem lett a vállalat szegedi üzeme, oklevelet kapott az egri üzem; nyolc szocialista brigád a Vállalat Kiváló Brigádja, egy pedig a Vállalat Kiváló Ifjúsági Brigádja elismerésben részesült. A közösségi teljesítmények mellett a kiemelkedő egyéni munkát is kitüntetésekkel ismerték el. * * * Bensőséges ünnepséget tartottak tegnap a kunszentmártoni Körös Étteremben a Kunszentmárton és Vidéke Takarékszövetkezet dolgozói. A takarékszövetkezet a Kunság és a Tiszazug tizenkét településén működtet ki- rendeltséget, mintegy 60—65 ezer ember takarékszövetkezeti szolgáltatási igényeit elégíti ki. Mint Balázs József, a takarékszövetkezet elnöke elmondta, a szövetkezetnek mindössze negyvenhét dolgozója van, e létszám alig emelkedett 1978 óta, amikor szolgáltatásait kiterjesztette több településre. 1978-ban százkétmillió forintját őrizte a környék lakosságának. A betétállomány 1986 végén már 320 millió volt. - A kunszentmártoni Szolnok megye legnagyobb takarékszövetkezete, 1986-os eredményei alapján kiérdemelte a Pénzügyminisztérium, a Szövosz és a KPVDSZ elismerő oklevelét. A tegnapi ünnepségen ezt az oklevelet adta át a takarékszövetkezetieknek dr. Majoros Anna, a Szövosz takarékszövetkezeti főosztályának vezetője. Az ünnepségen, amely kitüntetésekkel a szocialista munkaverseny mozgalom legjobbjai elismerésével zárult, ott volt Tigyi István, a Mészöv elnökhelyettese is. Észt vendógeink a Jászságban A Kalju Lutsz észt művelődési miniszterhelyettes vezetésével a magyar közoktatással ismerkedő küldöttség tegnap a Jászságba utazott. A vendégeket a Jászalsó- szentgyörgyi Általános Iskolában a nagyközség párt és állami, valamint az oktatási intézmény vezetői fogadták. Tájékoztatták őket a település életéről, az iskola munkájáról, eredményeiről, majd bemutató orosz órán vettek részt. A főként pedagógusokból álló csoport a nyelvtanítás módszertanát tanulmányozta. Az óra után tapasztalatcserén elemezték a látottakat. A vendégek elismeréssel méltatták az iskola eredményeit, a diákok orosz nyelvtudását. Jászalsós zentgyörgyről Jászberénybe utaztak az észt testvérváros, Tallinn küldöttei. A városi tanácson Búzás Sándor tanácselnök köszöntötte a csoportot, majd a település és a Jászság közoktatási eredményeiről Vadászok küldöttgyűlése Tegnap délután Szolnokon tartotta megyei küldöttközgyűlését a Magyar Vadászok Országos Szövetsége. A tanácskozáson részt vett Simon József, a megyei párt- bizottság titkára és Sinkovics Miklós, a MAVOSZ megbízott titkára. A közgyűlés a Szolnok megyei „vadásztársadalom" jelentős eseményével kezdődött: Bereczki Lajos, a megyei tanács általános elnök- helyettese ünnepélyesen adta át rendeltetésének a vadász- társaságok összefogásával épült megyei MAVOSZ- klubházat. Ezután Benedek Fülöp, a Szolnok megyei intéző bizottság elnöke terjesztette a közgyűlés elé a vad- gazdálkodás tavalyi tevékenységéről szóló beszámolót. A vadgazdálkodás költségei — emelte ki az intéző bizottság elnöke — lényegesen növekedtek, feltételei romlottak. Ma az apróvad, főként a nyúlállomány csökkenése több vadásztársaságot hozott nehéz helyzetbe, né-' hányuknak léte is veszélyben forog. Jónéhány társaságnál nem gondolkodnak távlatokban, csak a pillanatnyi helyset szerint „gazdálkodnak”. hangzott el tájékoztató. Az észt miniszterhelyettes pedig az iskolareform főbb jellemzőivel ismertette meg a város jelenlévő párt, állami és mozgalmi vezetőit. A kölcsönös beszámolót kötetlen beszélgetés követte. A tallinni pedagógusok többek között az óvoda iskolaelőkészítő munkájáról, a nyolcadikosok továbbtanulási lehetőségeiről, a tankötelezettségi törvény teljesítéséről, a középfokú szakképzésről érdeklődtek. A küldöttség tagjai délután a Jászberényi Tanítóképző Főiskolán a pedagógusképzés módszereivel, az intézmény életével ismerkedtek, majd Jászkiséren megnézték a művelődési házat és a játszóházi programot, amelyet ugyancsak tapasztalatcsere követett. A vendégek az esti órákban visszatértek Szolnokra, s ma reggel tovább utaznak tanul- mányútjuk következő állomására, Debrecenbe. (Folytatás az 1. oldalról) perckor a Kossuth téren megemlékeznek a munka ünnepéről, majd kezdődik a színes felvonulás, amelyen negyvenhét kollektíva, munkahely képviselteti magát. Az Erzsébet ligetben majálissal zárul a nap. A városban kiállítások nyílnak május elseje tiszteletére. A május elsejei programokon részt vesznek a Magyar— Mongol Barátság Tsz mongol vendégei is. Tiszafüreden 11 órakor a Néphadsereg útjáról indulnak a felvonulók a Tisza- partra, ahol egésznapos kulturális és sportprogram várja a majálisozókat. Törökszentmiklóson május elsején fél 11-kor politikai nagygyűléssel emlékeznek meg a munka ünnepéről. Beszédet mond Bugán Mihály, a megyei tanács elnökhelyettese. Az ünnepségen társadalmi munkáért és Svájci mosópor-töltő automata kezdte meg működését a rákospalotai Növényolajipari- és Mosószergyártó Vállalatnál. Kétféle kiszerelésben állítják elő az új Perlux mosóport, a nagy, 3 kilogrammos csomagolásút a napokban hozzák forgalomba. A közeljövőben a Perluxon kívül az ismert Ideál ’86 termék is nagydobozos kiszerelésben kerül az üzletekbe (MTI-fotó: Pataki Gábor — KS) településfejlesztésért elismerésben részesülnek a város lakói. Az ünnepség előtt emléktáblát avatnak. A November 7. utcából nyíló lakótelep névadó ünnepségét rendezik meg, a lakótelepet Eyenes Györgyről nevezik el. Zenés ébresztő szól a túr- keveieknek 7 órakor. Nyolc órakor a Kossuth úton térzene. Innen indul 9 órakor az ünnepi felvonulás a strand területére, ott lesz a majális; helyi amatőr együttesek ; népdalkör, néptánc- csoport ad műsort. Az érdeklődőket diszkótánc, divatbemutató — a Május 1. Ruhagyár termékeiből — videojáték várja. A Kis-Be- rettyón evezős versenyt rendeznek. íme még néhány programajánlat: aszfaltrajzverseny, diszkó, játékos vetélkedő, Május 1. Kupa (tenisz), KRESZ-vetélkedő. Felvonulások, nagygyűlések, majálisok Munkások és mérnökök lőnyös-e a munkás számára, ha többet keres, mint a mérnök? „Munkásésszel” valami ilyesmit lehetne erre felelni: „Természetesen! A melös büszke lehet arra, hogy jobban megfizetik, mint a fehérköpenyeseket. Végtére is munkásállamban élünk, s a munkásosztály sokat hangoztatott vezető szerepében az is bentfoglaltatik, hogy az ő fizetési borítékja legyen a legvastagabb”... Kimondtuk így vagy nem mondtuk, de ez a felfogás uralkodik már vagy négy évtizede. Erre emlékeztettek a közelmúltban Budapesten, a MTESZ érdekvédelmi munkaközössége alakuló ülésén is. Az ország mintegy ötven jeles mérnöke, szociológusa, közgazdásza gyűlt össze, dr. Juhász Ádámmal, a munkaközösség elnökével, a Ganz Mávag vezérigazgatójával az élen, hogy kibontakozást keressen a mai helyzetből. E képzett szakemberek előtt nem volt újság, hogy minden szocialista országban leértékelődött a műszaki értelmiség munkája az elmúlt évtizedekben, s — Albániát kivéve — talán Magyarországon alakultak ki a legkedvezőtlenebbül a körülmények. A munkásosztály anyagi és erkölcsi megbecsülésére hivatkozva ugyanis szép számú diszkriminatív jellegű intézkedést léptettek életbe. A nagyüzemi munkásság szerepét hangsúlyozva tetemes béremelést hajtottak végre 1972- ben, amelyből a műszakiak többnyire kimaradtak. Még akkor vált elfogadottá, uralkodó felfogássá az a vezérlő elv, hogy az alkalmazottak munkabére lehetőleg ne növekedjék gyorsabban a fizikaiakénál, s ez a beidegzett- ség olykor még napjainkban is érezteti hatását. A hátrányos megkülönböztetések kiterjedtek a lakás- politikára, s az élet több más területére. Munkáslakás építésről beszéltünk például, s — mintha valami vétket, bűnt követtek volna el — hallgatólagosan szemet hunytunk afelett, ha egy-egy fiatal mérnök családja is otthonhoz jutott e lakótelepeken. Eközben — micsoda fonákság mai szemmel nézve! — élénk vita folyt az újságokban meg folyóiratokban a TTF-ről, vagyis a tudományos és technikai forradalomról. Mármint arról, hogy mit értsünk a TTF fogalmán, illetve azon, hogy a tudomány termelőerővé válik? Hogyan megy végbe a termelés automatizálása, miért gyakorolnak forradalmasító hatást az elektronikus számítógépek, egyáltalán: mi „fán” terem a sokat emlegetett elektronizáció?... Hogy mindezt nem lehet megcsinálni, végrehajtani alacsony mémökfizetések- kel, az nem kapott kellő hangsúlyt azokban az időkben. Túlzás volna persze azt állítani, hogy a magyar műszaki értelmiség a mostoha viszonyok miatt afféle pasz- szív ellenállásra rendezkedett volna be, hiszen — ez is az érdekvédelmi munka- közösség vitáján hangzott el —, a szakmai becsület, az önmegvalósítás vágya még azokban az esztendőkben is hajtóerő volt. Nem helytállók például az olyan nosztalgikus sóhajok, hogy ma már nem teremnek Ganz Ábrahámok, hiszen — hogy csak egy nevet említsünk — Papp István vezérletével egy kicsiny vadásztölténygyárból alkották meg a Videotont, Közép-Európa egyik jeles elektronikai üzemét. Ez is hozzátartozik a magyar ipartörténet folyamatosságához. Ám az is ténykérdés, hogy a vázolt viszonyok miatt nem bontakozott ki igazán a műszaki értelmiség alkotókedve. S ez is közrejátszott abban, hogy — Európa legtöbb országához mérten — lemaradtunk a műszaki fejlesztésben, általában a termelési, illetve termékszerkezet korszerűsítésében. S minthogy lemaradtunk — vagy ami ezzel egyet jelent —, nem tudunk elég versenyképes áruval megjelenni a külső piacokon, elhúzódik a gazdaság dinamizálása. Ha pedig az elhúzódik, az okok-okozatok láncolatából következik élet- színvonalunk egyhelyben to- pogása, sőt a reálbérek, reáljövedelmek visszaesése. Köztük több munkásrétegnél „is”. Ez volna a munkásosztály érdeke? De ha nem ez, akkor szabad-e azzal „felvágni”, hogy nálunk a „melás” többet keres a mérnöknél, s a diplomás műszaki csak valamikor negyvenedik éve után éri el az átlagos szakmunkás fizetését? Olyan dicséretes jelenség volna ez? Nem arról van-e szó inkább, hogy vulgáris — magyarán leegyszerűsítő — felfogást vallottunk- a munkásosztály vezető szerepéről? MTESZ már említett érdekvédelmi fóruma akként foglalt állást, hogy sajnos, ez történt, több évtizeden át. Nagyon ideje lenne már ezen változtatni. Felrázni a társadalmat, megértetni az emberekkel, mindenekelőtt a munkások millióival, hogy nekik is elemi érdekük a korszerű, új szemlélet elfogadása. Nincsenek különutak. A munkás meg a mérnök csak együtt boldogulhat ebben az országban. Magyar László fl gazdaságok és a rendszerek között Kölcsönös információk a jé munkakapcsolathoz Nem hirdették országos rendezvényként, de a jelző aligha vitatható el attól a szakmai tanácskozástól, amit termelési rendszerek és mezőgazdasági nagyüzemek vezetőinek, szakembereinek részvételével rendezett tegnap Szolnokon, a Technika Házában a MAE Szolnok megyei Szervezete és a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya. Történetesen azért, mert a megyében működő hat növénytermesztési, egy vízgazdálkodási és kilenc állattenyésztési rendszer — közülük hat Szolnok megyei központú — integrációs tevékenysége az egész országra kiterjed. A 16 rendszer a gabona és ipari növények valamint szálastákarmányok termesztését a megyében 260 ezer hektáron menedzseli, a megye szarvasmarha-állományának 80, sertésállományának 95, baromfiállományának csaknem teljes egészét integrálja. Vajon képesek-e a termelési rendszerek partnergazdaságaik megelégedésére eleget tenni azok növekvő korszerűségi és gazdaságossági igényeinek? Milyen munka- kapcsolatra van szükség a nagyüzemek és az integráló szervezetek között ahhoz, hogy az utóbbiak időről-időre megújíthassák tevékenységüket? Milyen segítséget nyújthatnak a termelési rendszerek a kedvezőtlen adottságú nagyüzemeknek? Ilyen és hasonló kérdések megvitatásával kerültek terítékre a termelési rendszerek fejlesztésének, lehetőségei a tegnapi tanácskozáson. A jelenlévők egyetértésével találkozott a rendező szervek vitaindítójában megfogalmazott azon megállapítás, hogy a 16 termelési rendszernek továbbra is az országos élelmiszertermelési programokból adódó helyi feladatok teljesítésének a segítése kelil, hogy legyen az egyik legfontosabb feladata. Ezen belül is a közös és az állami gazdaságok mindkét alaptevékenységet folytató főágazatában, a növénytermesztésben és az állattenyésztésben egyaránt a műszaki-technikai, a technológiai színvonal javításán kell fokozottan munkálkodniuk. Enélkül ugyanis nem számíthatnak sem a termelés fajlagos hozamainak növekedésére, sem a termékek, termények minőségének javulására, azaz a jövedelemtermelő képesség fokozására sem. Az egyik legvitatottabb témája volt a tanácskozásnak a termelési rendszereknek az általuk kidolgozott és ajánlott technológiák gyakorlati alkalmasságáért vállalt felelőssége és kockázata, valamint az integráló szervezetek és a partnergazdaságok közötti kölcsönös anyagi érdekeltség. Megoszló vélemények hangzottak el, amelyekből azonban kétségkívül helytálló az, hogy a rendszerek csak kellő tőke birtokában vállalhatnának hosszabb távon kockázatot. Felelősséget a termelésben jelentkező pozitív hatásokért pedig csak az esetben, ha a termelők maradéktalanul betartják a rendszer szakembereinek javaslatait. Ez utóbbi azonban legtöbbször nemcsak a termelőkön, azok szakmai igényességén múlik, mert még mindig nagy a kiszolgáltatottságuk a különböző ellátó és szolgáltató szervezeteknek. A rendszerek és a partnerkörbe tartozó gazdaságok képviselőinek eszmecseréjén mindvégig meghatározó volt a kölcsönösség igénye, elsősorban a kétirányú információt illetően. A mezőgazda- sági szakvezetők rendszeres tájékoztatásának hiányában nem látják visszaigazoltnak javaslataik gyakorlati alkalmasságát a rendszerek- Naprakész, megbízható beszerzési, értékesítési és más információkkal viszont nagyban elősegíthetik a rendszerek, hogy a nagyüzemek idejében megtehessék a szükséges gazdasági intézkedéseket. Szóba került a tanácskozáson az is, hogy a termelési rendszerek a kedvezőtlen adottságú gazdaságoknak nyújtott fokozott segítség révén, jelentős szerepet tölthetnek be a megye mezőgazdasági nagyüzemei között is még meglévő, nem kívánatos differenciálódás mérséklésében.1 Végül figyelmet érdemel még a rendszerek továbbfejlesztésének lehetőségei kapcsán felvetődött igény; napjainkban a partnerüzemek egyfajta érdekképviseleti szolgálatot is elvárnak tőlük, közülük a nagyobbak akár a kormányzati döntések előkészítésénél, akár a szabályozók megtervezésénél is képviselhetnék az általuk integrált térséget, szakterületet vagy éppen partnerkört. T. V. E A
