Szolnok Megyei Néplap, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-25 / 97. szám

10 Nyugdíjasok fóruma 1987. ÁPRILIS 25. A ház már otthon Bodor Lajosné nyugdíjas nyom­dász már túl vám a reggeli rendcsi­náláson. Szép szobájába hétágira tűz a nap, a ked­ves, őszhajú asz- szony örüL is ne­ki. Hosszú volt a téli, mondja, ír­jam le nyugod­tan, ha nem is hi­szem, hogy a het- vennyolcadik évében jár, de ilyen zord időre alig emlékszik. És épp a zord tél­re költözött a nyugdíjas házba, ez volt az új élet­ben az első pró­bája. Mert mond­hat bárki bármit, itt a Tófenék út 1—3-as számú, hosszúra nyúlt négyemeletes házban kire-mennyire, de új élet köszöntött. A százhu- szonhárom lakásba — s még nem is pontosan ennyibe — volt, aki városszéli kis csa­ládi házából költözött, má­sok faluról jöttek, megint mások régi, megszokott kör­nyezetből, nagyobb lakásból — életükbe rögződött szoká­sokkal, tapasztalatokkal. Le­genda lehetne, pedig igaz többen megerősítették: volt egy olyan lakótársuk is, — milyen kár, hogy hónapok múlva tudták meg a jószán­dékú, segítőkész szomszé­dok — aki hónapokig nem mert a gáztűzhelyhez nyúl­ni. Nem ismerte, félt tőle. bizalommal fordulhatunk, mintha mindig ismertük volna. Kapott a házban lakást egy egészségügyben dolgozó házaspár is. Még innen van­nak az ismerkedésen, bár életmentésre, éjszakai gyors segítségre kötelezték magu­kat a lakásért. Nem is kívá­nom egy lakónak se az éj­szakai becsengetést, ismer­kedést, addig jó, amíg nem jön hirtelen, nagy baj. A lift csak a negyedikre Bodor Lajosné földszinti lakása a nagyobbakból va­ló. Harminchét négyzetmé­teres. Nincs erkélye, s emi­att addig bánkódott csak, amíg a szomszédját, alig hogy beköltözött az erkélyes lakásba, ki nem rabolták. A földszinti, mindennel tele­zsúfolt erkély szemet szúrt valaki léhűtőnek. Elvitt egy éjszaka onnét mindent, ami mozdítható volt — a költöz­ködésnél erkélyre szorult ágyneműt, igazi jó bundabé­lést, 12 személynek való ét­készletet. Azóta a szomszéd­asszony erkélyét rács vi­gyázza, igaz. A legtöbb nyugdíjas, aki ideköltözött eladta a házát, vagy visszaadta a lakását, hogy a nem kevés „beugrót” ki tudja fizetni. Nem olcsó lakások ezek, de hónapokkal a beköltözés után is dicsérik a tervezők, építők kezét. Nem, nem arról van szó, hogy semmi hiba nincs — van olyan, létezik egyálta­lán manapság? — hanem ar­ról, hogy lakható, kényel­mes, jól fölszerelt otthonok — A lakások kifogástala­nok — mondja a képviselet vezetője, Óvári János. — Egy lakásban igaz, leomlott a konyha mennyezete, né­hányban rohad a radiátor, megint néhányban, ahol csak napozóablak van, nem erkély, becsurog a sok eső — de akkor is elenyésző a baj. Megérdemlik, akik idős korukban rászánták magu­kat, hogy kényelem, rend, meleg szolgálja őket. Még a kegyetlen télben se fáztak, egy lakásban okozott gondot — nem keveset — a csőtö­rés minduntalan, de hát ennyi között...! A földszinti bejáratnál láttam egy gépelt, kiragasz- tott papírt. A szomszédos, középiskolai kollégium di­áklányai írták. Szívesen se­gítenek takarításban, ablak- tisztításban, ha valaki idős, beteg ember igényli. Néhány helyre már járnak, az óva­tos ismerkedés után akadt nénike, aki tepsi, frissen sült tésztával vendégelte meg az ingyenmunjkásokat. A folyosók, lépcsőházak takarítása nem megoldott. Pár hónapig volt csak ház­mesterük, már elköltözött, s bár az egyik legnagyobb, másfélszobás lakást hagyta ott, különösebben nem hiányzik — talán neki se, a lakóknak se az együttlét. Két házlakó, kispénzű vál­lalta átmenetileg a munkát — ragyog minden a tiszta­ságtól. — És van — óvári János papírról számolja össze — huszonnégy lakás, amibe lettek a drága pénzért meg­váltott összkomfortok. Mert nyugdíjas ház, noha csak négy emelet, lift is jár hozzá. Gondtalanul lépek be a felvonóha, hogy Bodor La- josnétól elbúcsúzom, behú­zom az ajtót, benyomom a négyes gombot. Amikor Óvári Jánoshoz becsöngetek, mondja is: — Még jó, hogy a negye-- diken lakom, mert csodál­kozott volna, ha előbb ki akar szállni. Nem áll meg ez a vacak se a másodikon, se a harmadikon. Ezzel van a legtöbb bajunk. Pedig...! És a lefűzött, jó kilónyi dossziéból előkeresi a bi­zonylatokat. Szerződést kö­töttek karbantartásra az IKV-val, fizetik is a havi taksát rendesen, de január­ban, februárban is pliusiz hatezernél is többet. Nincs, aki garanciát vállaljon, hiá­ba leveleznek. A házat intéző bizottság, közös képviselet irányítja — mármint főleg dolgait pró­bálja intézni. Ahogy a dosz- sziét méregetem, lehet ten­nivalójuk elég. még nem költöztek be! Itt a tanács levele, amelyben azt írják, a vevőkijelölés meg­történt, de még nem tudták értékesíteni a régi házukat, lakásukat, mások meg (feb­ruárban hárman) talán ha­sonló okokért visszamond­ták. A tanács jelöl majd újakat Kiragasztott papírlapok igazolják a lifteknél, lenne vevő, nem is egy. Margitka úgy ül a lakás parányi konyhájában, hogy ajtót tudjon nyitni a csen- getőnek. Margitka ugyanis százszázalékos rokkant, s most egyedül van. A 73 éves édesanyja vásárol be, gon­doskodik mindkettőjükről. Nagyon ragaszkodnak egy­máshoz, mert Margitkának a létezéséhez is fontos az édesanyja. Akármelyikük megy el örökre — ezt szé­pen, óvatosan, de szókimon- dóan megfogalmazza az öt­venéves asszony, a másik nemcsak magára marad, ha­nem törheti a fejét, miből fizeti a lakás részleteit, s miből él meg. Óvári János mondja, bizony, élnek a házban olyanok, akikntek a megélhetésük se könnyű, s az állapotuk se irigylésre méltó. Nem véletlenül lesz például a ház Ady Endre út felőli oldalán öt, csak öt autónak való parkoló. Mind Hycomat kerül oda . .. — Még az a jó, — sóhajt Óvári János, — hogy azt az áldott jó doktort, a Balogh főorvost kaptuk meg. A sza­va is gyógyít, ilyen talán nincs is több! Hozzá olyan Segítenek egymáson — Azért egy telefon csak kellene — többen mondták, s épp a héten, a szerkesztő­ségi postában a mi lapunk­ban is megjelent a nyugdí­jasház lakóinak kérése. Nos, furcsa egy ügy ez — a kö­zös képviselő szerint vagy tizenöten már be is fizették a 6 ezer forintokat, egy la­kásban meg van is már te­lefon — szóval mintha nem hiába várnák, hogy legyen több. Csak hát olyan, de olyan lassan megy minden. Már csak emlék, hogy a be­költözéstől a tél végéig ri- mánkodni kellett, legyen a ház körül közvilágítás, csúsznak, bukdácsolnak a sötétben az idős lakók, jár­da is alig. No, már körbe­épült a járda, este fényes a ház mindkét oldala. A ház elején a földszintiek úgy is 'barátkoznak, hogy szerény kis jácinttöveket bújtattak a földbe, s gondoznak szép serdülő fenyőcskéket is. A jácint már kéklik. A túlol­dalon az emeleteken hama­rosan ládákban kertészked­het mindenki, aki a zöldet, a virágot szereti, s mire ki lehet ülni, kis beszélgetés­re, lesz tíz pad is a kényel­mükre. Több lakás láttán mást nem mondhat az ember: szépek, melegek, világosak, s többnyire jól berendezték őket a tulajdonosok. Pedig kevés vadonatúj bútor van, megőrzött, szépen tartott ré­gi otthonokból jöttek az új­ba a heverők, a konyhai asztalok, székek, a szek­rénysorok és a kanapék. Hanem — ezt akárki ellen­őrizheti — egy bizonyos: majdnem mindenhol szép hófehér, új függöny lebben az ablakokon. — A betegek segítésére, a magatehetetlenek gyámolí- tására rövidesen szociális bizottságot alakítunk — mondja Óvári János. — Olyan sok segítőkész, tettre is még alkalmas ember van együtt, majd mi segítünk egymáson. A Népfront klub alakítá­sán is gondolkozik. A közös­ség az első, nehéz téli hóna­pokban még nem talált tel­jesen egymásra. Májusban, amikor virágok virítanak majd az erkélyládáfcban ta­lán túl lesznek a köszöné­sek utáni első, második be­szélgetéseken is. Mert ők idős emberek, bárh onnét is jöttéik, azt tud­ják, megtanulták: egymást köszönteni az első perctől illik! S. J. Ómennek a diáklányok Újra kertész lenne... A mezőtúri Városgazdál­kodási Vállalattól búcsúzott 40 évi szolgálat után, január másodikén kezdte meg nyugdíjas éveit Tóth Sán­dor. A négy évtized alatt so­kat változott a város arcula­ta, és ebben nem kevés sze­repe volt a kertész szakem­bernek. Semmelweis úti otthoná­ba örökzöldekkel beültetett előkerten át vezet az út. A barátságos, napfényes lakás­ban kedvesen fogad felesé­ge, de már érkezik a házi­gazda is, akiről a külseje alapján nehezen lehetne megállapítani, hogy már nyugdíjas. Szívesen beszél munkájáról. — Szülővárosomban dol­gozom 1946. december 9. óta, kisebb megszakítással a városgazdálkodásnál, amely csak ’68 óta viseli ezt a ne­vet, előtte több változat is volt. A felszabadulás utáni nehéz gazdasági helyzetben kezdtük a kivágott fák, bok­rok, pótlását. Az országfásí­tási akció mezőtúri megbí­zottja lettem. A városnak kész tervei voltak, Nagy Kálmán kertész és az akko­ri fiúgimnáziumból Félegy­házi tanár úr készítették, egy része megvalósult. Az Erzsébet-ligetben vízvezeté­ket építettünk, így öntözni tudtunk. Tavi rózsa virult a mai Nyúldomb mellett, üvegházainkban 25—30 vi­rágú, edzett ciklámeneket, a hollandi ágyakban palántá­kat neveltünk. Elláttuk a várost cserepes növények­kel. — Mire emlékszik még szívesen? — A közterek — a Kos­suth tér, a Szabadság tér, Ságvári park, az újvárosi templomkert- — fásítására. — Közben a termelőszö­vetkezetbe is hívták ... — A volt Petőfi Téeszben gyümölcsöst akartak telepí­teni. Körtét, szilvát ültet­tünk 25 holdon. Csakhogy közbejött a betegség. Műtöt­— Na dobjunk be még egy félnyeletet, hörpintsd csak minden pánik nélkül, ma én fizulok, a vendégem vagy, vedelhetsz bátran grá­tisz és bérmentve. Ne bá­mulj, igen is vastag vagyok, délelőtt osztották a sóravalót, ha akarod megmutatom, szá­zasok és akad Ady is. amit odaragaszthatnék annak a nyeszlett alaknak a homlo­kára, vagy az intézkedő zsa­runak a simliderére. Necid- riz koma már nem harag­szom, megnyugtat ennek a kápolnának a levegője. Szi­matolj csak bele, úgye mi­lyen mámorító a törköly, a szilva, a barack, meg a rum összeölelkező illata. Azt kérded mitől borultam ki? Elmondom, de előbb dobjunk be még egyet... kuss, kimondtam fizulni én fizulok. Az éjjeli őrködés vé­geztével felvettem az esedé­kes éj bért, betértem — nem ide, egy másik csehóba — felébresztettem magamat né­hány pohárkával, indulnék haza, hogy melegítsem a ma­radék babcsuszpajzot. Az utcán bagóra akarok gyújta­ni, hát nem elfogyott a ko­vakövem ? Már mondtam volna az áldást, amikor lá­tom, hogy jön szembe egy pasi afféle csodabogár, ka­lappal, nyakkendősen és tisztára mázolt fehér ing­ben. Lestoppolom és szólok fi­noman — ismersz, tudok vi­selkedni —, hogy apuskám, édes egy cimborám adj egy kis tüzet. Rám néz a hapsi banbán, aztán sértődötten kinyögi, hogy nem dohány­zik, nincs gyufája, meg hogy Országos tanácskozáson cseréltek tapasztalatot há­rom napon át a közelmúlt­ban a fővárosban a nyugdí­jasklubok vezetői. Ezen az országos tanácskozáson nem lehetett ott minden érintett. A munkahelyi, üzemi, válla­lati nyugdíjasklubok veze­tőinek, vezetőségi tagjainak tek, egyre nehezebb lett a terepi munka. Egy ideig az állami lakások felügyeleté­vel bíztak meg, majd a köz- tisztasági, ’80-tól a kommu­nális szolgáltatásokat szer­veztem. Elismerték a mun­kámat, nem panaszkodha­tott!. A Vállalat Kiváló Dolgo­zója 1982-ben lett, tavaly megkapta a Kiváló Munká­ért kitüntetést és a Társa­dalmi Munkáért elismerés ezüst fokozatát. Mint a kertbarát kör tagja, a jubi­leumi megemlékezésen Ki­váló Társadalmi Munkás cí-. met kapott, valamint Min­takertért oklevelet. Az utób­bit őszibarackosa érdemelte ki. — Ilyen mozgalmas évek után nem lesz unalmas itt­hon? — Visszavárnak ha egy- egy munkacsúcs lesz, pél­dául a városi nagytakarítás. Környezetvédelmi tanácsai­mat a Hazafias Népfront várja, kertemben is mindig akad tennivaló. Aztán itt a négy unoka. Lányom a Tele­ki Blanka Gimnáziumban, illetve a szakközépiskolában tanít, a fiam pedig techni­kus a gépészeti főiskola tan­üzemében. — Közben én is nyugdíjas lettem — egészíti ki a fele­ség —, 30 évig dolgoztam bölcsődében, jórészt vezető­ként, jól esik majd a pihe­nés. Elsárgult újságot hoz elő a házigazda. A Szövetkezet címoldalán Szép házak, szép kertek cimmel házuk, kert­jük fotója látható. — Ha újra lehetne kezde­ni, milyen pályát válasz­tana? — Űjra kertész lennék! Mert a két legszebb élethi­vatás az orvosé és a kerté­szé ... Az orvos a beteg em­bert gyógyítja, a kertész a növényeket ápolja, hogy egészségesen fejlődjenek. nem ismer, hogy ő énnekem se nem apuska, se nem cim­bora, és nem emlékszik, mi­kor őriztünk együtt libát, hogy tegezem. Gondolod, hogy bepörögtem, velem va­laki így mer beszélni, csak azért, mert kalap, meg tisz­ta ing van rajta. Megmar­koltam, hogy kirázzam a grabancából, amikor ott ter­mett a rendőr. Igazoltatott bennünket kiderült, hogy a gyufátlan pasas gimnáziumi tanápmár 42 éve, és 59 esz­tendős. Az én buletinomból is kiolvasta, hogy 59 múl­tam, éjjeli őr vagyok éppen 10 esztendeje, elmondtam — mert kérdezte — hogy vol­tam büntetve, összeadva 11 és fél évet ültem, 10 éve sza­badultam, azóta dolgozom egyfolytában, a nép vagyo­nát őrzöm. Teleirta az irká­ját aztán elköszönt a pasi­tól úgy, hogy elnézést tanár úr, nekem meg megmondta, hogy feljelent garázdaságért. Délelőtt dühöngtem, ebéd után megnyugodtam és most, ha bedobunk még egy kupi­cával, már jó kedvre derü­lök. Az jár az eszemben, hogy néhány hónap van még hátra, aztán én, meg az a tanár úr is leteszi a lantot, aztán se ő, se más nem lesz úgy oda azzal, hogy annak idején mit, meddig és mek­kora hűséggel dolgozott. Előszedik majd a cseléd­könyvünket. bekérik a fő- paksamétánkat, egy nagy stempli és odakanyarítják a minden flanctól mentes, a mindenkinek kijáró egyfor­ma szót, hogy: nyugdíjas. ezért tartottak tegnap dél­után az SZMT vezető mun­katársai élménybeszámoló­val összekötött találkozót, Szolnokon, a Tiszamenti Vegyiművek Művelődési Há­zában. összeállította: Sóskúti Júlia Az orvos tanácsai fl légzőszervek betegségeiről Az utóbbi évtizedekben a széles körű emyőfénykép- szűrés, az új, nagyhatású gyógyszerek bevetése, vala­mint az életmódbeli válto­zások hatására a gümős fer­tőzések száma igen jelentő­sen csökkent. Az idős korú lakosság közel húsz százalé­kában azonban gümős ma­radványok mutathatók ki, ezért náluk a gümőkór fel­lángolása ma is konkrét ve­szély. Elősegíti ezt az idős szervezet csökkent ellenálló­képessége, a magányosan élők rossz szociális helyzete. Hosszan tartó hőemelkedés, fogyás, köhögés esetén tüdő- gümőkórra is gondolni kell. Számos felmérés igazolta, hogy a tüdő rosszindulatú daganata dohányosoknál sokkal gyakoribb, ötven év felett erős dohányosoknál minden 4—6 hét után is fennálló vagy ismétlődő tü­dőgyulladás tüdődaganatra gyanús. Legjellemzőbb tüne­tei: köhögés, véres köpet, nehéz légzés, fogyás, rossz közérzet. Gyakoriak az izü­leti panaszok, kisízületek, a kéz- és lábfej duzzanata. Mindezek azonban már elő­rehaladott folyamatra utal­nak. A daganat növekedését gátló kombinált gyógyszeres kezeléssel átmeneti javulást érhetünk el. Egyetlen hatá­sos terápia csak a műtét, de 70 év felett műtétet csak rit­kán végeznek. Legalább három hónapon át tartó köhögés, a váladék- ürítés nehézsége, a nehéz légzés hívja fel figyelmünket az idült hörgőgyulladásra, mely az időskor leggyako­ribb betegsége. Az erősen do­hányzók között szinte népbe­tegség. A kórlefolyás alapján száraz és nedves formáját lehet elkülöníteni. Ez utóbbi formában gyakori a tüdő- gyulladás, a légzési- és előbb-utóbb a szívelégtelen­ség. Oki terápia nincs, de mindent meg kell tenni a kínzó tünetek (köhögés, lég­szomj) enyhítésére. Nagyon fontos a dohányzás mellőzé- ; se (több segítség is van , ehhez: a legújabb a nikotin- I ízű rágógumi használata) de ’ csak évek múlva észlelünk I jelentős javulást. A különbö- ' ző köhögéscsillapítók a kö­högési és légzési reflex el- ; nyomásával elősegítik a vá­ladék pangását és a végze­tes tüdőgyulladás kialakulá- ' sát. Ezért inkább köptetők adása javasolt A hörgőtágí- tók közül a Brioanilt csak óvatosan használjuk, mert túladagolása szívritmusza­varhoz vezethet. A Diaphy- illin tablettának is van izgató hatása, megzavarhatja idős emberek nyugalmát. Az an- , tibiotikumokat tartósan kell szedni, amíg a köpet lecsök­ken és feltisztul. Nyugtatók- kal csínján bánjunk, mivel a légző központot is bénítják. Meg kell tanítani a betegeket a helyes légzési technikára: hogy hasizmait is vegye igénybe. A tüdőgyulladás gyakran tünetszegény. Idős, fekvő be­tegnél mindig gondolni kell rá. Zavart egyéneknél a fél- renyelés is hajlamosító té­nyező. A kimenetel sokszor kétséges, ezért fő feladat a megelőzés: tartós ágynyuga- lom esetén a gyakori hely­zetváltoztatás, a beteget na­ponta többször ki kell ültet­ni karosszékbe, az ágyban a hát, a mellkas szeszes be- dörzsölése, a fokozott szemé­lyi higiéniai, izzadás esetén alapos letörlés, az ágynemű- csere, a kellő folyadékbevi­tel. Az enyhe esetek otthon is kezelhetők, de a komo­lyabb, szövődményes formák kórházba valók. A tüdőasztma inkább a fi­atalkor betegsége. Az idő­sek rohamokban fellépő ne­héz légzése lehet szíveredetű is, tüdővizenyő vagy az idült hörgőgyulladás száraz for­mája. Fontos az elkülönítés, mivel az egyes kórképek ke­zelése nagyon különböző. Krizsáné Józsa Piroska Foglalkozása: nyugdíjas — illés ­Tapasztalatcsere Dr. Cz. L

Next

/
Oldalképek
Tartalom