Szolnok Megyei Néplap, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-21 / 93. szám

1987. ÁPRILIS 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Politikusból könyvtáros Egy pálya vonzásában A küzdés varázsa fölemelő Hazánkban sok olyan nyugdíjas él, aki jól meg­érdemelt pihenőjét to­vábbra is a köz érdekében végzett munkával kívánja tölteni — így akarván hasznára válni a társada­lomnak. Van, aki fizikai erejével segít, mások szer­vezőkészségüket, tapasz­talataikat bocsátják ren­delkezésre, s van aki szel­lemi frissességét megőriz­vén, alkotó munkával áll be újból a sorba, mert ér­zi, szükség van rá. Sokszor írták már egy- egy interjúalanyról, hogy élete fordulatokban bővelke­dő kész regény. Nos, a 75. esztendős dr. Nyitrai Lajos­nak, a tiszaföldvári Hajnó­czy József Gimnázium és Szakközépiskola könyvtá­rosának pályája sem mentes, az izgalmaktól, a vérbő po­litikai kalandoktól, hisz éle­te során két világégésnek is részese volt, a másodiknak már felnőtt fejjel, katona­ként; az újjáépítés nehéz napjaiban pedig a kibonta­kozó politikai küzdelmek­ben vállalt vezetőszerepet, mert úgy gondolta: felké­szültségét, helyi tudását a haladás szolgálatába kell állítania. Erőfeszítéseit azonban nem minden eset­ben méltányolta az akkori politikai vezetés, amely csakhamar pontot tett a fia­tal jogász működésére. De ne vágjunk a dolgok elébe! Az egykori tiszaföldvári kisdiák a nagykőrösi Arany János Gimnáziumban foly­tatta tanulmányait, ahol a tanári kar — Arany János vonzásában — haladó szel­leműnek bizonyult. Az in­tézmény diákjai szabadon kutathattak a legkülönbö­zőbb területeken, vitatkoz­hattak a világ dolgairól, sőt néhányan összeállhattak és előfizethettek a kevés pél­dányszámú Nyugatra, amely ellen a tanároknak semmi kifogása nem volt. (Bár an­nak idején Adyt és másokat még nemigen emlegették Petőfivel együtt.) Érettségi után az egyete­mi évek következtek Deb­recenben. Joghallgatóként olyan társakkal ismerkedett meg, mint Kállai Gyula, Fe­hér Lajos, Kovács Kálmán, A baloldali eszmék vonzá­sába kerülve Bajcsy-Zsi- linszky Endre személyisége hatott elsősorban a fiatal Nyitrai Lajosra. — Volt néhány találkozá­som Bajcsy-Zsilinszky End­rével. Fel-feljártam Pestre, ahol gyakran rendeztek if- júságbi beszélgetéseket. A „Szabadság” volt Zsilinszky lapja. Mivel nem találtam a városban szállást, ott alud­tam a szerkesztőségben — többnyire Sértő Kálmán A hét filmjeiből Már látszik, James L. Brooks Becéző szavak című filmje az uborkaszezon előt­ti filmkínálat legnagyobb si­kere lesz. Majd hogy azt ír­tam, kasszasikere, de még idejében visszakoztam, mert a mozinézők ízlését nem il­lik az eladott jegyek szá­mával mérni, valaki ugyanis okvetlenül megsértődnék, netán azok, akik sorban áll­nak, hogy bejussanak a Be­céző szavak vetítésére, de az sem kizárt, a kívülreked- tek neheztelnének, hogy azt gondoltuk róluk; ők is be akartak menni oda, ahová egyébként nem fértek be. Másmilyen spekulációra is serkenti a nézőt ez a film. Tényleg igaz lenne, hogy a jó színésznek még a telefon­könyvet is úgy eljátsszák, hogy mi balga nézők nem győzünk csodálkozni a nagy­szerű történeten. Ez is lehet, meg az is, de ez sem, meg az sem. A Becéző szavak bizonyít is, meg cáfol is. A világirodalomban „jegyzett” alapművet is buktattak már meg . nagyszerű színészek most meg a világ legbanáli­költővel együtt. Két író­asztalon újságpapírból csi­náltunk magunknak ágyat. Itt gyakran beszélgettünk Bajcsy-Zsilinszky-vel. De leginkább a közte és Szabó —Dezső között kitört vádasko­dásra emlékszem, mert a tárgyaláson is részt vettem. Szabó Dezső végül is elve­szítette a rágalmazási pert, Bajcsy-Zsilinszky pedig nagyvonalúságáról tett tanú- bizonyságot, amikor ezt mondotta: „Nem kívánom Szabó Dezső megbüntetését, csupán a saját reputációm érdekében voltam kénytelen a pert lefolytatni.” Ez a nagyszerű gesztust elra­gadtatással fogadta az akko­ri fiatal értelmiség. Nyitrai Lajos 1946-ban be­lépett a Nemzeti Paraszt­pártba, és közjogi állást vál­lalt. Előbb Bihar megyében töltötte be az alispáni posz­tot, majd Egerbe helyezték ugyanebben a beosztásban. (Ti. Bihar megyén Hajdú és Békés „osztozott”.) Egerben érte a tanácsrendszer lét­rejötte, melynek során a megyei tanács elnökhelyet­tese lett — egészen 1952 no­vemberéig, mígnem koholt vádak alapján letartóztat­ták, s két és fél évre ítélték. Kilenc hónapot töltött bör­tönben, amikor is fellebbe­zett, és a perújrafelvételt megnyerve felmentették. — Ezek után a közigazga­tásban elhelyezkedni nem akartam, inkább a könyvtá­rosság vonzott. Még megyei tanácselnök-helyettes ko­romban hozzám tartozott a művelődésügy is. Akkortájt — 1952-ben — kezdődött a közművelődési könyvtárak szervezése. Amikor a bör­tönben voltam, üzenetet kaptam a Népkönyvtári Központtól, hogy segítsenek elhelyezkedni könyvtár­ügy területén. Így kerül­tem 1954 áprilisában Kalo­csára járási könyvtárigazga­tónak. Ott tartózkodásom legnevezetesebb állomása az volt, hogy egy romlásnak indult zsinagógát átépítet­tünk könyvtárrá, ahol aztán saDD történetet viszik vi­lágsikerre. Nyilvánvaló te­hát, hogy lenni kell egy külső tényezőnek is, amely oszt és szoroz, összead és kivon s megszületik az ered­mény, a siker vagy bukás. S mindig olyankor van baj, amikor ezzel a bizonyos kül­ső tényezővel úgy számol­nak, mint valami hívatlan vendéggel, aki netán még nem nőtt fel eléggé a magas művészet megítéléséhez. Ugyanis a közönség dönt! Akárhány Oscárt is ad a tekintélyes bizottság — ahogy a Becéző szavaknak is szép számmal juttatott — a legérdemesebb zsűri mégis a nagyérdemű közönség, amelyről kiszámíthatatlan­ságáról, méginkább rémítő történeteket terjesztett vala a filmszakma. Emelkedett hangulatunk­ban a Becéző szavak után is a kérdőjelek sokaságát rak­hatnánk. Sokan megtették, teszik ezt nálunk ma is: mit eszik ezen a filmen a közön­ség!? Annyira banális az egész, halljuk, az egyik ol­dalról, míg amonnan: de gyö­nyörű! yjabb kérdés-, lehet-e pezsgő szellemi élet bonta­kozott ki, különösen az idő­közben létrehozott Értelmi­ségi Klub révén. A könyv­tár átalakításáért megkap­tam a Szocialista Kultúrá­ért kitüntetést, majd később a Kiváló Népművelőt is. Nyitrai Lajos betegeskedő szülei miatt 1967-ben haza­tért Tiszaföldvárra. A sors úgy hozta, hogy az év ápri­lisában a szolnok megyei könyvtár dolgozója lett. Egy esztendő múltán kinevezték igazgatóhelye.ttesnek, s mint ilyen, a módszertani cso­port vezetőjeként járta a megyét. Innen ment nyug­díjba 1973-ban. De a nyugta­lan szellem nehezen viselte a tétlenséget, az otthonülést. Négy évvel nyugdíjaztatása után Nyitrai Lajost már a helyi gimnázium könyvtárá­ban üdvözölhették a diá­kok. Hosszú évek munkájá­val példás rendet teremtett az ömlesztett könyvek kö­zött, s ma is akurátus mó­don készíti többek között a Szolnok Megyei Néplap re­pertóriumát. Az idén már a tizedik évfolyamot nyomják a nyomdában. Hogy mi a haszna egy ilyen repertó­riumnak? Például ha vala­ki egy adott témakörben anyagot kíván gyűjteni, elég egy negyedóra a cikkek ösz- szeválogatásához; más eset­ben ugyanehhez két nap is kevés lenne. Érdekessége még a nagy horderejű mun­kának, hogy sem a többi megyei lapnak, de még az országos lapoknak sincsenek repertóriumaik. — Szeretem a mostani munkámat, már tíz év óta csinálom itt. Korábban a zaklatott közigazgatásban dolgoztam, és bizony nem kíméltek a „viharok”. Most viszont bármennyire is sok a teendőm, nyugodtabban végzem nap mint nap a dolgom, mert óriási lehető­ségek rejlenek egy iskolai könyvtárban. A gyerekek szellemiségét fejleszteni, ki­tárni nekik a világot — fel­emelő érzés. Ittlétem alatt könyvtári szakkört szervez­tem, amely vizsgával alap­fokú képesítést ad, olvasópá­lyázati mozgalomba kapcso­lódtunk be, havonta Könyv­tári Tájékoztatót adunk ki az új könyvekről. Hogy csak a legfontosabbakat említsem. A legjobban akkor örül a szívem, ha látom, hogy a gyerekeknek érezhetően fej­lődik az olvasási kultúrája. Mindig mondom nekik: van­nak, akik a zenében a tánc­daloktól eljutnak az értő operahallgatásig; a könyvek­kel sincs ez másképp. Meg kell küzdeni azért az útért, míg az ember elér oda. De érdemes. .. Jurkovics János a banális gyönyörű? Le­het bizony, ahogy a gyönyö­rű is banálissá válhat akár a film vásznán is. De nem is James L. Brooks rende­zésében, Shirley MacLamne- nel, Jack Nicholson-nal. ök szinte arra vállalkoztak, hogy lejöjjenek a filmvá­szonról, felküldik oda a né­zőt, hogy játssza el a saját életét, e jeles napokat, a születést, a frigyet, az. elvá­lást, a halált. Mivel ez kép­telenség, teszik ami lehetsé­ges, ők játsszák el a nézők mindennapjainak epizód­jait, sorsfordulóit. A hatás majdhogy frenetikus. A ma­gyarázat — túl az igéző színészi játékon — csak egy lehet: az emberek belefá­radtak az erőszakba, a ka­tasztrófa filmekbe, netán a szexualitás felfokozott képi látványa sem csábít már annyira, s a kalandfilmek, a krimik is megszokottá vál­tak. A beleélés lehetősége — a film témájánál, tartalmá­nál fogva — a Becéző sza­vak esetében adott — az azonosulás nagyon is lehet­séges. Ki-ki úgy gondolhat­ja mintha a saját életét lát­ná viszont. Ez talán a Be­céző szavak nagy közönség- sikerének legkézenfekvőbb magyarázata. — ti — Győrti Lajos szobrászmű­vész talán szűk két esztende­je él az ifjú városban, Püs­pökladányban. Ott kapott la­kást és műtermet a Képző­művészeti Főiskola elvégzé­se után. Meglepően érett, te­hetséges munkáit már meg­ismerhették Püspökladány­ban, Bihamagybajomban, Sárrétudvariban és Debre­cenben. A fiatal művész most bemutatkozott szülővá­rosában, Karcagon is. A Győrffy István Nagykun Múzeumban kiállított művek három forrásra utalnak visz- sza. Tükrözik a gyenmekkor meghatározó élményeit, az emberiség kultúrtörténeté­nek nagy eszményeit, példá­it, valamint a szerelem ösz­tönző erejét. Az első csoportba tartozó szobrok a karcagi élménye­ket örökítik meg. Győrfi La­jos a Püspökladánnyal hatá­ros karcagi pusztán, Kunla­poson nőtt fel, egy tanyán, hajításnyira a határt jelentő Hortobágy—Berettyótól. Azt sugallják Győrfi Lajos szob­rai, hogy gyönyörű volt ez a gyermekkor, hogy kint ját­szadozott a tág ég alatt, ker­gette a forgószeleket, szalad­gált a kutyákkal, lovak vol­tak a barátai, nagy volt a csend és édes a levegő. Azt vallja az ifjú művész, hogy itt lett megjelölve, ak­kor lett szobrász, amikor a porba rajzolt először. Ez a Kodály Zoltán portréja (nagy tenyerű vidék azt mondta neki, hogy a termé­szet hihetetlenül gazdag, hogy a lét kimondhatatlanul gyönyörű, és felemelő érzés embernek lenni. Hiába ke­rült be a városba, a karcagi iskolába, a tanyai kollégi­umba, hiába próbálták őt mintagyerekké zabolázni, ő szabad maradt, a tábláinál nem a krétaport érezte, ha­nem az üröm szagát, nem a kemény és szűk iskolapad­ban ült, hanem a lovak há­tán... Nem illett a többi gye­rek közé. Nyolcadikos korá­ban hallott először Miche­langélóról, néhány művét ve­títette is a tanárnője. Győrfi Lajos akkor hazament a ta­nyára, elaludt a napon, és hatalmas szobrokról álmo­dott. Azóta ezeket a szobro­kat igyekszik megcsinálni. A főiskolán mestere, Bor­sos Miklós irányításával fe­dezte fel a mesterség titkait. Itt sokat tanult. A nagy óko­ri vagy éppen reneszánsz mesterek példája nyomán megtanult sokat akarni. Azt szeretné például, hogy az ő műveit a földeken vagy az üzemekben elfáradt embe­rek is gyönyörködve nézzék. Azt szeretné Győrfi Lajos, ha a kiállítóterembe soha be nem tévedő úgynevezett egy­szerű emberek a sajátjuknak ismernék el az ő művésze­tét. Realista szobrásza tot mi­vel, akár testvérbátyja, a Karcagon élő Győrfi Sándor. Főiskolás korában ismer­kedett meg Győrfi Lajos, egy szép lengyel lánnyal, aki szintén Budapesten tanult, kertészmérnöknek készült. Egyszerre végeztek. Püspök­ladány lakást és műtermet kínált neki. Azóta ott élnek, immár hármasban, kisfiúk­kal. Az ifjú szobrász pedig rajzolja, kőbe vési, bronzba önti felesége arcmását, kis­fia portréját. Sokat dolgo­zik. Amikor elalszik, hatal­mas szobrokról álmodik. Körmendi Lajoa _ _ , . A Pártélet 4-es számában Húsvéti vendégjárás Szegedi elméleti konferencia A húsvéti ünnepeken so­kan kerekedtek fel, hogy meglátogassák rokonaikat, barátaikat, vagy csak éppen a jó időt kihasználva tú­rázzanak az ország szép tá­jain. Emellett hazánkba sok külföldi túrista is érkezett, akik elsősorban a főváros nevezetességeivel ismer­kedtek, illetve az ország idegenforgalmi központjait keresték fel. Budapest szállodái meg­teltek, túlnyomó részt Nyu- gat-Európából érkeztek a vendégek. A Duna Intercon­tinental, a Fórum, és a Hil­ton szállóban zömmel olasz és NSZK-beli vendégek foglaltak szobát a húsvétra. A Volga és az Expo Szállóba Bulgáriából és a Szovjet­unióból érkeztek túristacso- portok. A margitszigeti Thermal és Gellért Szálló elsősorban svájci, svéd és osztrák vendégeket foga­dott. A külföldieknek szá­mos programot kínáltak, a Hiltonban például locsoló­bált tartottak, sokan a fő­város melegvizű gyógyfür­dőit látogatták meg. Az osztrák vendégek — a ma­gyar konyhaművészetnek hódolva — főleg a gasztro­nómiai ínyencségeket ígérő programokat részesítették előnyben, többen pedig a vidékre szervezett utakat választották. A folyóirat közli Berecz Jánosnak, a Központi Bizott­ság titkárának a szegedi or­szágos elméleti konferencián elhangzott zárszavát. Berecz János a többi között hang­súlyozta: a konferencia nagy szellemi erőt mozgósított, s jelentős ismeretanyagot hal­mozott fel. Érdemi vitában csengtek egybe vagy ütköz­tek meg olykor szenvedélye­sen is a nézetek, de bebizo­nyosodott: személyi konflik­tusok nélkül is tudunk vi­tázni Ez az egyik legnehe­zebb dolog. Szenvedélyre ugyanis szükség van, de az a nézetek ütköztetésében keli, hogy megnyilvánuljon, és nem a személyi konflik­tusokban. Arra törekedtünk, hogy a fő folyamatban meg­lévő — bár néha ellentétes vagy nem teljesen azonos nézetet képviselő — szelle­mi erőt összpontosítsuk. Szükség van erre azért is, hogy más csatornákon, más körülmények között bátrab­ban és határozottabban tud­junk vitatkozni a szélsőséges nézetekkel. Benke Valéria, a Társa­dalmi Szemle szerkesztőbi­zottságának elnöke előadá­sában rámutatott: ma már nyilvánvaló, hogy a helyzet megváltoztatásának útja: gazdaságunk gyökeres struk­túrájának átalakulása, illet­ve a termelési szerkezet fo­lyamatos megújulása. Az is világosan látható azonban, hogy a gazdaságot átformá­ló lépések, tervezett intéz­kedések, — például a vesz­teséges tevékenységek, a tá­mogatások leépítése, csök­kentése — várhatóan nega­tív hatásokkal is járnak, ami tovább növelheti a ma meglévő feszültségeket. Ilyenfajta terhelést csak az a társadalom visel el, ame­lyik meg van győződve ar­ról, hogy szükségesek — és elkerülhetetlenek — ezek a negatív következmények, ha elfogadja, hogy ezek kény­szerítő erejével tudjuk csak megjavítani gazdálkodásun­kat, s ezáltal — hosszabb távon — az áldozatoknak meglesz az eredménye. Králikné Cser Erzsébet, a 1KISZ Központi Bizottságá­nak titkára megvilágítja az ifjúsági mozgalom feladatait a tizenévesek körében. Han­goztatja : a középiskolai KISZ-szervezeteket arra buz­dítjuk, hogy éljenek jól mindazokkal a lehetőségek­kel, amelyeket az iskolákkal kapcsolatos állami rendel­kezések és a diákképviselet fórumai biztosítanak szá­mukra. Hantos János, a Magyar Vöröskereszt főtitkára átte­kinti a szervezet közelgő kongresszusának előkészüle­teit. Hangsúlyozza: a Ma­gyar Vöröskereszt tevékeny­ségének jellemzője, hogy szorosan együttműködik az illetékes állami és tanácsi szervekkel, más tömegszer­vezetekkel, -mozgalmakkal és egyesületekkel. Becéző szavak A legkisebb fiú Qyűrfl Lajos portréjához kV <IIBí

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom