Szolnok Megyei Néplap, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-14 / 88. szám
1987. ÁPRILIS 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Leleplezett visszaélések - Hiányos bizonylati rend 0 gazdasági rendészet működésének tapasztalatai A gazdasági rendészet működésének csaknem két és féléves kedvező tapasztalatai alapján tovább bővül a gazdasági bűncselekmények visszaszorítására létrehozott szervezet: az idén újabb megyei rendőrfőkapitányságon kezdik meg munkájukat a rendészetek, s ezzel teljessé válik az országos hálózat. A belügyminiszter rendelkezése nyomán 1984-ben kezdte meg szolgálatát a gazdasági rendészet a Budapesti Rendőr-főkapitányság szervezetének részeként. Az országos hatáskörrel felruházott, specializált rendőri szervezetet azzal a céllal hívták életre, hogy segítségével még hatékonyabban vegyék fel a harcot az egyre szaporodó gazdasági bűncselekményekkel szemben, s fokozottabban érvényesüljön a társadalmi tulajdon védelme. A gazdálkodás környezetének változásait kísérő kedvezőtlen jelenségek felszámolásában a rendészet munkatársai kezdettől fogva jelentős támogatást kaptak a lakosságtól: 1986 végéig mintegy 3500 bejelentés hívta fel a figyelmet a különböző visszaélésekre, törvénybe ütköző cselekményekre. A lakossági kapcsolat jelentőségét hangsúlyozza. hogy a jelzések nagyobb része megalapozottnak bizonyult. Az állampolgárok bizalmának jeleként értékelhető, hogy túlnyomó többségben nevét is közölte a bejelentő a rendőrséggel. Mindezek a közérdekű bejelentések arról tanúskodnak, hogy az állampolgárokat élénken foglalkoztatják a környezetükben tapasztalt visszásságok. Ezek felszámolására hatékony intézkedéseket sürgetnek, s ennek érdekében együttműködésükkel is segítik a rendőrség munkáját. A jelzések szerint a lakosságot leginkább foglalkoztató problémák főként a kereskedelemmel kapcsolatosak. Ide tartoznak például az építőanyag- és szerelvényellátás során tapasztalt visszaélések, az üzérkedés, a piaci árfelhajtó tevékenység és a korrupció. Az utóbbi időben azonban mindinkább előtérbe kerülnek az új vállalkozási formákhoz kapcsolódó negatív jelenségek, főként a bizonylati rend, illetve a pénzügyi fegyelem gyakran tudatos megsértése, ami azért is különösen veszélyes, mert más visszaélések, gazdasági bűncselekmények melegágyává válhat. Ezzel összefüggően sok feladatot ad a gazdasági rendészeti szervek munkatársainak a különféle szakcsoportok, önelszámoló egységek tevékenysége. Tapasztalható ugyanis, hogy ezek — az anyaszervezetek sok esetben laza, formális ellenőrzését kihasználva — gyakran jelentősen megkárosítják a társadalmi tulajdont. A lakossági bejelentések mellett a rendőri munka hatékonyságát számottevően segítette, hogy az országos hálózattá kiépülő gazdasági rendészeti szervek az elmúlt években szoros együttműködést alakítottak ki más, ellenőrzést végző állami, illetve társadalmi szervezetekkel, köztük a kereskedelmi felügyelőségekkel, a Pénzügyminisztérium illetékeseivel, a szakszervezeti ellenőrökkel, a népi ellenőri szervekkel, illetve a Vám- és Pénzügyőrséggel. Kétmilliárdos kínálat Interker-börze Interker-börze kezdődött hétfőn, az Ipari Reklám és Propaganda Vállalat bemutatóházában. A Piackutató Intézet 27. alkalommal rendezi meg az elfekvő készletek vásárát, amelyen ezúttal csaknem 120 vállalat és szövetkezet kínálja megvételre felesleges kohászati termékeit, szerelési anyagait, gépeit, műszereit, alkatrészeit, szerszámait és kötőelemeit. A korábbiaknál több a megvételre ajánlott járműalkatrész, szerelvény, valamim a gyengeáramú és híradástechnikai termék. Újdonság, hogy a mostani börzére számítástechnikai gépeket és alkatrészeket is hoztak az eladók. A megvételre kínált csaknem 2 milliárd forint értékű anyag, alkatrész katalógusa az idei börze kezdetére elkészült, s a bemutató után is elősegíti, hogy vevők és eladók egymásra találjanak. A készleteiket felajánló vállalatok és szövetkezetek szakemberei péntekig naponta 9 órától 15 óráig várják az érdeklődőket, illetve a vásárlókat. Újfajta talajjavító anyag ■Iginit a mező- gazdaságnak Hétfőn, Budapesten a Magyar Tudományos Akadémia Föld- és Bányászati Tudományok Osztálya tudományos ülést rendezett a hazánkban nemrégiben felfedezett ásványi nyersanyag, az alginit mezőgazdasági hasznosításának lehetőségeiről. A szakemberek megvitatták, hogy a hazánkban fellelhető csaknem 150 millió tonna alginit-vagyon miként hasznosítható a mező- gazdaságban talajjavításra. Irtsunk, hogy Ültethessünk? Szívügyünk a Tiszaliget A tavasz minden esztendőben feltüzeli a környezetvédő indulatokat. A megye- székhelyen különösen a Ti- szaligetet kísérik óvó tekintetek és ha a fűrész felvisít a kedves parkerdőben, valósággal felszisszennek a természetbarátok. A napokban két olvasónk küldött fényképekkel illusztrált panaszos levelet, amely csípősen szellemes hangvételével olvasmánynak is élvezetes. Többek között ez áll benne: „Örömmel tapasztaltuk, hogy tele van a város fásításra buzdító ízléses plakátokkal. Ez nagyon helyes. Azt szintén örömmel tapasztaltuk, hogy a Tiszaligetben már hozzá is fogtak a terep előkészítéséhez, méghozzá iparszerű fakitermeléssel. Hiszen, hogy is lehetne faültetésre buzdító plakátokat gyártani fa nélkül? És egyáltalán: hogyan lehetne fát ültetni erre alkalmas terület hiányában? .... A faültetés nagy dolog az ember életében, s ezért senkit néni szabad megfosztani ettől az élménytől. A Tiszaligetben már bebizonyosodott, hogy nagyra nőnek a fák, evidens hát, hogy ki kell őket irtani, hogy újat ültethessünk a helyükre." A levél kapcsán nem először kérdeztük meg Szabó Zoltánt, a Közterületfenntartó Intézmény kertészeti főelőadóját. mi indokolja azt, hogy a fejszék csattogása árnyas fák haláláról ad hírt? — Hadd mondjam el elöljáróban, hogy mindig örülünk annak, amikor a közvélemény aggódását tapasztaljuk a zöldterület csökkenése miatt, hiszen ez azt bizonyítja, az emberek szeretik és igénylik is a természetnek azt az ajándékát. Az olvasók levelét az alábbi fotó illusztrálta amit a fák és virágok léte jelent. A Tiszaligetben a nyárfák vannak többségben — mintegy 60 százalékát teszik ki a növényvilágnak — és ezek élettartama 30—40 év. Napjainkban érkeztek el a vágásra érettség állapotához, így hát ritkítani kell a soraikat. Ha nem tennénk, maguktól dőlnének ki — amire már korábban nem egy esetben volt példa. Bebizonyosodott az is, hogy a nyárfák ivararánya sem túl szerencsés: 70—80 százalékuk „nő ivarú”, így rengeteg vattát termelnek, melynek kellemetlen következményeit a Tiszaliget barátai jól ismerik. Aki figyelmesen követi a munkálatokat, láthatja, hogy a tölgyállományt — amely mindenképp értékes fának számít a ligetben — nem bántja senki, de látni kell azt is, hogy mi pótoljuk is a veszteségeket. — Számos gazdája van a Tiszaligetnek: a kerítésen belül is van-e joga beleszólni az intézménynek abba, ki, milyen fa törzsére teszi rá a fűrészt? — A saját portáján mindenki maga dönti el, melyik fát vágja ki. A Tiszaligetben azonban ez is másként van. Előírtuk a bejelentési kötelezettséget, így egyetértünk azzal, hogy a tiszaliget; strandfürdő területén például növelik a napfényes szabad területeket, de tudunk arról is — és egyetértésünkkel történik —, hogy a kemping területén is termelnek ki nyárfákat. A tiszaligeti sportcsarnok mellett ugyancsak áldozatul esik vagy száz fa — közöttük fiatal ül- tetésű is — mivel ott hamarosan egy újabb sportlétesítmény építése kezdődik. — ön nem érzi úgy, mintha már kinőttük volna a Tiszaiig etet? — De igen! Vannak időszakok, amikor kifejezetten túlzsúfolt. Ezen változtatni már alig lehet, a természet kedvelőinek azzal próbálunk szolgálatot tenni, hogy a Széchenyi lakótelep közelében mintegy 200 holdon tölgyerdőt telepítünk, oda utakat építünk, parkosítunk, egyszóval vonzó szabadidős programok eltöltésére is alkalmassá tesszük. A fák tízévesek, növekedésüket a természet rendje szabályozza, így egyik napról a másikra nem teremthetünk erdei paradicsomot. A cikk elején idézett levélre pedig az a válaszunk, hogy egyetlen fát sem vághatnak ki a Tiszaligetben aílélkül, hogy erről intézményünk, vagy akár a városi tanács illetékes osztálya ne tudna. Emberi garanciánk pedig az, hogy mi is elkötelezettjei vagyunk a természetnek. — Pb — Többet a nyolo órában Hogyan él a jászsági munkás? A helyzetről készült felmérést megtárgyalta a Jászberény! Városi Pártbizottság A hetvenes évek közepén a világban lejátszódó változások hatására az életmódvizsgálatok sora jelent meg, majd egy évtized múlva ismét divatossá vált a téma a kutatók körében. Ennek oka az volt, hogy az újabb változások a társadalom valamennyi rétegét érintették. A technikai fejlődés nemcsak az üzemi, hanem a háztartási munkára is hatással volt s ez megváltoztatta a szabad idő eltöltését. Az ország gazdasági nehézségei és a megnövekedett igények kielégíAz ötvenes évek első éveiben települt le a fővárosból Jászberénybe a nagyipar, és az első gyáralapítások óta eltelt 3 és fél évtized gyökeresen megváltoztatta a város és a környék életét. Az ipar a parasztvilágból kitermelte a saját munkásait, és a két legnagyobb múltú gyárban, a Hűtőgépgyárban és az Ap- irítógépgyárban ma már a harmadik generáció is munkába lépett. Az iparosítás fokozatosan behatolt a falvakba is, igyekezett „városi” életmódot teremteni . Közben a munka átformálta az embereket, gondolkodásukat, megváltoztatta egész életmódjukat. Ez a folyama^ lassan ment végbe, sőt a munkássá válás még ma is tart. Az ország több vidékéhez hasonlóan a Jászságban is fellelhető a paraszti és munkás életvitel átmenetének több szakasza. Az ipar fokozatos térhódítása miatt a kép meglehetősen differenciált, és ezt még tarkábbá teszik az olyan jelenségek, hogy ugyanazon a munkahelyen egymás mellett dolgozik a harmadik generációs szakmunkás és a közelmúltban a háztartásból érkezett betanított munkás, a téeszesítés idején munkát vállaló paraszt és a gyengébb tanulmányi eredménye miatt esetleg ipari iskolába kényszerült fiatal. A Jászság 18 ipari üzemében és a Jászsági Állami Jászsági mércével mérve is a fiatal vállalatok közé tartozó jászkiséri MÁV Építőgépjavító Üzemben igényes és magas színvonalú termelés folyik. A falusi környezetet leszámítva minden tekintetben jó úton haladnak a modern ipari munkásság kialakulásához. Az 1979-ben Jászfényszaruba települt ORION gyáregység a létszáma alapján a második a Jászságban, de ott még ép- pencsak megkezdődött a munkássá válás. A jászsági üzemekben a munkakörülmények jók, a műszaki színvonalra a régi és a korszerű technika együttes jelenléte jellemző. Az egyébként is szorgalmas jászok ipari munkásként is dolgosak. A szakmunkások döntő többsége nemcsak megélhetési forrásnak tekinti, hanem szereti is azt, amit csinál. Közöttük kevesebb a fegyelemsértés és nagyobb a munkahely iránt érzett felelősség, mint a betanított és segédmunkásoknál. Az üzemek is felismerték, hogy a szakmai képzettség megszerzése, tökéletesítése nemcsak a termelésben, hanem az életmódban is minőségi változást eredményez. Az iskoláztatásban tehát érdemes a vállalatoknak még nagyobb erőfeszítéseket hozni. A vizsgálat megállapította, hogy a falusi asszonyok egy része, ha tehetné, visszamenne a háztartásba a gyerekek mellé. A városi nőkre ez nem volt jellemző. A paraszti élet mélyebb gyökerein túl a munkáslét falun még sok más tényező miatt is gyentése ugyanakkor módosította az értékek rangsorát, ez pedig a mindennapi életben egy sor kedvezőtlen folyamatot indított el. A jászsági munkásokra is hatással voltak ezek a jelenségek, ezért a jászberényi pártbizottság agitációs és propaganda bizottsága a közelmúltban megvizsgálta — majd a jelentésüket a városi pártbizottság is megtárgyalta —, hogyan él ma a jászsági munkás. A jelenlegi helyzet értékelésekor érdemes a kezdetekhez visszanyúlni. Gazdaságban a több mint 10 ezer munkás 42 százaléka szakmunkás, ugyanannyi a betanított munkás, és 8—8 százalékra tehető a segédmunkások, valamint a közvetlen termelésirányítók száma. A vizsgálat a rétegzettségnek megfelelően 240 kérdőív kitöltése és mintegy 2 ezer dolgozóval folytatott egyéni és csoportos beszélgetés alapján készült. A szalcképzettség aránya legmagasabb az Aprítógép- gyárban, ahol a fizikai dolgozók csaknem háromnegyede szakmunkás. A régi aprítósok büszkék „igazi” vasas létükre, a szakma nagy múltjára. Drága gépeken, fejlett technikával dolgoznak, az egyedi gépgyártás jó felkészültséget, állandó szellemi készenlétet kíván. Ez alapvetően meghatározza munkástudatukat, és talán nem túlzás úgy fogalmazni, hogy magukat a jászsági munkások élvonalának tekintik. A Hűtőgépgyárban a munka jellegének megfelelően a betanított munkások vannak többségben. A szalagszerű termelés begyakorlott mozdulatokat, kevesebb szellemi igénybevételt kíván. Az ott dolgozók nem irányítják, csak kiszolgálják a gépet, fontosságukra jellemző, hogy a termelésben aránylag könnyen helyettesíthetők. Rangja azonban ott is azoknak van, akik speciális feladatok megoldására képesek. gébb. Éppen ezért javítani kell a szolgáltatásokat, köny- nyíteni a háziasszonyok munkáját, vagyis csökkenteni a város és a falu közötti különbségeket. Kun Lajos, az ORION jászfényszarui gyáregységének vezetője egy másik jelenségre hívta fel a figyelmet: „Azért szeretnek nálunk dolgozni az asszonyok, mert a munkájuk itt könnyű. Ülve dolgoznak! A számukra fontosabb, de megerőltető fóliázás után itt kipihenhetik magukat. Amíg odahaza némelyikük többször is lehajol a néhány forintot érő paprikáért, addig az üzemben kö- zönbösen tapos a több száz forintos alkatrészen. Ilyen összefüggésben az 1200 dolgozóból jó, ha munkásnak 200 tekinthető”. A túlmunka egy bizonyos mértéken túl a főmunkaidőben végzett tevékenység rovására megy, sőt az előbbi példa szerint a pénzkiegészítés még a visszájára is fordulhat. A Jászságban a főmunkaidőt átlagosan napi 3—4 órával toldják meg a dolgozók, amit a megélhetési nehézségek, családi nagy- beruházások (házépítés, gépkocsivásárlás), vagy az elért életszínvonal megtartása indokol. A keresetek 1200 és 6000 ezer forint között változnak, a dolgozók zöme 2500—3500 forintot keres. A többletjövedelem hajszolásában vannak egészen szélsőséges példák is, amikor háttérbe szorul a közösség, az egyéni boldogulás, de még az egészség is a mértéktelen halmozás, gyarapodás mögött. Mindezek ellenére ebben a közegben található a legtöbb elégedetlen ember. A főmunkaidő tekintélyét a 8 óra alatt megszerezhető magasabb kereset, vagyis a (szervezettebb, hatékonyabb, jövedelmezőbb termelés állíthatja vissza. Fontos szerepe van ebben a jó munkahelyi légkörnek, a közösségi szemléletnek is, amit éppen ezért érdemes jobban megbecsülni. A jászsági munkások több, mint 60 százaléka szocialista brigádtag. Élen a MÁV Építőgépjavító Üzem áll, a sort az ORION zárja. A családok majdnem 80 százaléka saját lakásban él. Igaz, ezért keményen megdolgoztak, és jelentősen el is adósodtak (a hűtőben a munkások kétharmadának van OTP-tartozása), de nem lehet megfeledkezni a munkahelyi támogatásokról sem. Hagyományos munkamegosztás A családban még erősen tartja magát a hagyományos munkamegosztás. Keresetkiegészítésre elsősorban a férfiaknak van lehetőségük, ezért a háztartás és gyerek- nevelés szinte kizárólag az asszonyokra marad. A nőpolitika érvényesülését hátráltatják az akadozó szolgáltatások is. A családi kiadások rangsorában az élelmiszerek állnak elöl, ezt az OTP-tör- lesztés, majd a ruházkodás és a gyerekek taníttatás! költségei követik. A bevételekből kultúrára egészen kevés pénz jut. Az időmérlegek tanúsága szerint a munkáscsaládokban a szabad idő 1—2 órára zsugorodott, legfeljebb még a vasárnap délutánt fordítják szórakozásra, kikapcsolódásra. Kultúrális programokra (színház, kiállítás, kirándulás) szinte csak munkahelyi szervezéssel csábíthatok el. A legelterjedtebb művelődési és egyben szórakozási forma a tv-nézés, ami csaknem teljes egészében kimeríti a napi „keretet”. Vasárnap délutánra pedig rokonlátogatás a program. A szellemi táplálék fogyasztása messze elmarad a lehetőségektől, pedig a legtöbb munkahelyen sokat áldoznak az oktatásra, művelődésre. A művelődési ház ismeretterjesztő előadásait, kulturális rendezvényeit is csak minden tizedik munkás látogatja. Változás csak akkor várható, ha nő a tudás rangja, ha természetessé válik (belső szükségletből vagy anyagi ösztönzésre) a sokoldalú műveltség igénye. A szemléletváltozásban, a szocialista életmód jellemzőinek erősítésében a korábbinál nagyobb feladat hárul a párt- és tömegszervekre, mert a tudatformálás nemcsak anyagiakon múlik. Három minta Sokféle életmódmintát ta-' látunk a Jászságban, ami az előbbieken túl összefügg a helyi sajátos történelmi, gazdasági múlttal is. Ozsvári Ferencné dr., a Hűtőgépgyár szociológusa szerint a jász munkások legfőbb típusa az a közép és idős korosztály, amelyik takarékosan, erkölcsösen, bizonyos mértékig zárkózottam a munkájának és a családjának él. A fiatalabbakra jellemző a mértéktelen pénzszerzés vágya és az ezzel járó pazarló fogyasztói szemlélet, mely sokszor elégedetlenségbe csap át. Az iskolázottságtól függően van azonban egy jelentős réteg, akiknél az értékek sorában előbbre kerül a művelődés, a szellemi hobbi, akik időt és pénzt- szakítanak a kikapcsolódásra, a közéleti tevékenységre. Lukácsi Pál A folyamat ma is tart Kötődés a gyárhoz és a fóliához
