Szolnok Megyei Néplap, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-13 / 87. szám

1987. ÁPRILIS 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hót filmjeiből A költészet napján, Illyés Gyula tlazteletóre Sokan voltunk mégis ... Az országos vers- és prózamondó verseny megyei döntője Dömölky János új filmje a Hajnali háztetők körül igen sok a találgatás. Ez már ön­magában is bizonyítja, hogy Ottlik Géza hasonló című re­génye és az író más munkái — Iskola a határon, stb. — gondolatainak megfilmesíté­sével jelentős mű született. Mert a „találgatást” úgy kell értelmezni, hogy minden né­zőnek megvan a maga saját „olvasata” a filmről. S hisz- szük, mivel ennek a kissé ta­lányos műnek számos tartal­mi rétege van, az érdemi vé­lemények a nézők számának növekedésével tovább soka­sodnak. A forgatókönyvet együtt jegyzi az alapmű írója és a rendező. Ez olyan garancia, amelyre építhet a néző, de nem biztosíték arra, hogy a különös film Ottlik Géza re­gényeinek ismerete nélkül is teljességében megérthető. A másság a film képi világában olyan hangsúlyt kap, amely a néző fantáziáját olyan útra is terelheti, amelyet a film alkotói nem kívántak „bejár­ni”. A film több szálból van összekötve: organikus kép­sor, amely nem időrendben, s nem is a történet logikája szerint halad előre. Más tör­vénye van. Nézhetjük úgy, hogy egy érzés — egy „alap­érzés” — felé törekszik, amelynek nincs neve. (Köz­érzet? Hangulat, atmoszféra? Nevezzük általános lét-érzés­nek) — és vehetjük úgy, hogy ez a film témája. Ez fogja létrehívni végül a ké­Április első hetében — a versenyek végeztével — már csak a legjobbaknak volt dolguk: készültek az ODN megyei gálaműsorára és az egri fesztiválra. Az idei be­mutatók színvonaláról, ta­pasztalatairól és az országos fesztivál előkészületeiről kér­deztük Gyuricza Pétert, a KISZ Szolnok Megyei Bizott­sága munkatársát, aki immár ötödször vett részt a diáknapi forgatagban. — Milyen volt az idén a színvonal? Volt miből válo­gatni? — A zenei produkciók szá­ma volt a legnagyobb. Re­mek szólóénekesek, duók, triók, kamaraegyüttesek, énekkarok léptek fel, eseten­ként úgy is, hogy több isko­lából verbuválódtak össze. Ez persze csak úgy volt le­hetséges — és erre még sze­retnék visszatérni —. hogy a nem iskolai keretek között folyó tehetséggondozásnak hosszú ideje olyan remek gazdái vannak, mint a zene­iskolák. Számomra is szomorú je­lenség, hogy évek óta folya­matosan csökken az igazi diákos lendület, a humor sze­repe; a műsorok tartalma, hangulata lassan teljesen ko­mollyá, hogy azt ne mond­Hajnali háztetők pék, mozzanatok, színek, hangülatok, tónusok, kont­rasztok emocionális szálaiból az érzést, a történetet kísérő gondolatot, mondta filmjéről az író. Tény, hogy a Hajnali ház­tetők tudatosan és erélyesen lírai összetevőkből épült. Ob­jektív költészet, s a rejtély varázslata az benne, hogy az érzés, amelyet létre hívott csak nehezen körülírható. Fullasztó időben — nem­csak meteorológiai értelem­ben — indul a film, 1956 au­gusztusában. Both Benedek (BB) festőművész ekkor ér­tesül arról, hogy volt barát­ja HP — nevezzük csak így — meghalt Párizsban, ahová a kiállítása megnyitójára ment. Innen formálódik a törté­net, BB feleleveníti kapcso­latát HP-vel, vissza egészen az 1920-as évekig. A magyar történelem ku­lisszái előtt feltárul egy külö­nös emberi világ. A záróké­pek már egyértelműen „rá­kérdeznek” a nézőre: mit te­szel az életeddel, mi marad utánad? Csak tócsa, mint HP életműve helyén? A film operatőre Koltai Lajos mesterien ábrázolja a gondolatok felemásságának világát. Ahogyan a kitűnő színészek sora is — Cserhal­mi György, Andorai Péter, Takács Katalin, Haumann Péter, Rajhona Ádám. Sinkó László — élvezi a furcsa já­ték zamatát. jam. besavanyodottá válik. Mondok egy példát: a diák­napok „dísze” mindig az úgynevezett „egyéb” kategó­ria, hisz ide jóformán min­den belefér, ami az iskolá­ból „egyéb”-ként kilóg, min­den, ami tükrözi az igazi di­ákéletet. Most mindössze ki­lenc iskolából gondoltak er­re. Tizenhét műsorszámot láttunk, és bizony egy-két kivételtől eltekintve igen gyengéket... — Egy ifjúsági vezető sze­mével nézve mi lehet az oka ennek? — Ügy vélem, hogy bizo­nyos művészinek tekinthető tevékenységek egyszerűen már nem férnek a tehetség- gondozás iskolai kereteibe. Gondoljunk egy bűvészre, egy beat-zenekarra, vagy egy diszkótáncot járó gyerekre. A tehetségre felfigyelni, azt gondozni természetesen első­sorban az iskola felelőssége. De a diákok amatőr mozgal­ma azért mégsem csak a pe­dagógusoké, legalább annyi­ra a közművelődés ügye kel­lene, hogy legyen. Ma az a helyzet, hogy alig van olyan szólista vagy csoport, akinek, amelynek egy-egy művelődé­si ház lenne a gazdája, kö­vetkezésképpen a diáknapok egyre inkább iskolaközpontú nagykunsági honismereti pályázat Eredményhirdetés Karcagon A Nagykunság múltja és jelene címmel 1985 őszén meghirdetett honismereti pályázat eredményhirdetésé­re került sor szombaton Karcagon a Déryné Művelő­dési Központban. A városi tanács, a Hazafias Népfront, a Győrffy István Nagykun Múzeum és a művelődési központ által meghirdetett pályázatra 17 pályamű érke­zett be. A bírálóbizottság a Nagyalföld ősi tájegységének múltját és jelenét bemutató írások közül kilencet talált díjazásra méltónak, ezért az egyes kategóriákban több díjat adott ki. A kiemelt el­ső díjjal Ötvös József: Nagy­kunsági tanulmányok című munkáját jutalmazta. Az el­ső díjat Szabó Lajos Kun- hegyesi földtelen emberek feketicsre költözése 1875-ben című munkájának ítélte oda. Második díjjal négy tanul­mányt jutalmaztak, Szilágyi Károly „Egy Nagykun vá­ros társadalma a XX. szá­zadban” Dobrai Éva: Németh Gyula professzor életútja és tudományos munkássága, Demjén Lajosné: Konyhai szokások Karcagon száza­dunk első évtizedében, vala­mint ifjú Szabó Lajos Pe­dagógus bérek a XVIII. szá­zadi Nagykunságon és Kis­újszálláson című pályázatát. Harmadik díjban részesült Cseh Lajos: Adalékok a Nagykunság múltjához a múltszázadeleji és egy re­formkori forrás alapján, ök- rösné Barth a Júlia: A kar­cagi gyermek élete játékai, Jancskar Lajos: A berekfür­dői strand története 1928— 1943 között című írása. A díjkiosztást követően honismereti ankétot rendez­tek, amelyen Ágoston Lász­ló a Honismeret című folyó­irat szerkesztőbizottságá­nak az elnöke, az MTI ve­zérigazgató-helyettese tartott előadást. lesz. És nem biztos, hogy ez kedvez az igazi diákos len­dületnek. — Végül is hányán vettek részt ebben a nem éppen könnyű megméretésben? — Most is, mint régen, két­ezernél jóval több diákot mozgatott meg a fesztivál, ők a megye harmincnyolc kö­zépiskolájából jöttek. Ez ön­magában véve igen szép szám. De még mindig van hat olyan iskola, ahonnan a hét művészeti kategória egyi­kében sem tudtak, vagy akartak indítani gyerekeket; pedig gondolom, hogy nem kerülte el a figyelmüket az ODN ténye. — A diáknapok résztvevői közül soknak az a vélemé­nye, hogy a két fesztivál kö­zötti szünetben nem történik semmi,.. — Én sem tartom szeren­csésnek, hogy sok iskolában csak az ODN megyei bemu­tatóira koncentrálnak. Az amatőr mozgalom folyamat és nem ciklus, a köztes évek­ben is lehetőséget kellene ad­ni arra, hogy fellépjenek, „megmutassák magukat” a gyerekek. — Utoljára maradt Eger.. . — Igen. Kétszer egyórás műsorral fogunk fellépni áp­rilis harminc és május 3. kö­zött Egerben. Háromszáz ta­gú lesz a Szolnok megyei de­legáció, a résztvevők jelen­tős része a megyei gálán be­mutatja' a műsorát ma este 7-kor, mintegy próbaképpen a Szigligeti Színházban ren­dezett megyei gálán. Bálint Judit Vajon milyen közös vonás fűzhet össze egy hatvanhat éves, a munkában már tisz­tességgel helytállt, nyugdí­jas karcagi bácsit egy, a vi­lágra lassacskán eszmélő, csillogó szemű, Tomajmonos- torán élő diáklányai? Miféle lelki rokonságban állhat egymással egy huszonéves karcagi tanárember és egy jászfényszarui illetőségű, fia­tal ács? Mi az, amiért azon­nal az első pillanatban meg­érti egy csupa derű, mezőtú­ri gyógypedagógus fiatal- aszony, hogy mit akar mon­A 'középdöntő egyik Szolnok megyei résztvevője lesz Kiss Györgyi dani az izzó fekete szemű, Xjászszenrtandrásá középisko­lás lány — holott eddig még sosem látták egymást? Ne törje a fejét sokáig, kedves olvasó. A megoldás rendkívül egyszerű és kéz­zelfogható. Legalábbis an­nak tűnt azon keveseknek, akik szombaton délelőtt, a költészet napján, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Köz­pont első emeleti előadóter­mének székeire leültek, hogy végighalgassák az Illyés Gyula országos vers- és pró­zamondó verseny első, me­gyei fordulóját. A nevezések­hez, az előzetesen jelentkezők­höz képest kevesen; mind­Leporelló és Fyrkalap Levelet hozott a posta, s a borítékban nemcsak levél volt, hanem Leporelló cím­mel a karcagi városi diák­lap „nulladik” száma lapult. Mit olvashatunk a Leporelló­ban? Valóban olyasmit, ami a tiniket érdekli. Híreket az iskoláról, a diákéletről, a KISZ-ről, a sportról, a divat­ról, a zenéről. Mindezt per­sze, a humor esszenciájával érlelve tálalják az olvasó­nak. Van itt klubmeghívó, menza-kesergő, beszámolnak a diákok viselt dolgaikról, a kollégiumi és az iskolai élet­ről, olvashatnak a karcagi fiatalok a pályaválasztásról és a húsvéti locsolkodásról. A közelmúltban elkészült a szolnoki Diákújságírók klubja második próbálkozá­sa, a Fyrkalap is, amely ma kerül a város középiskolá­sainak kezébe. Hogy miért éppen ezt a dátumot válasz­tották, az kiderül a Fyrka- lapból, amelyben nevezetes szolnoki színházi előadásról, a tavaszról, a diákétkezte­tésről és még sok minden másról olvashatnak az ér­deklődők. A dolog érdekes­sége, hogy a szolnoki diákúj­ságírók magukra vállalják a terjesztés, az újságárusítás nem is mindig könnyű fel­adatait is. össze tízen jöttek el ezen a reggelen Szolnokra, hogy a versmondásban összemérjék tudásukat; hogy a költészet erőteljes és szépséges képi eszközeinek segítségével el­mondják, saját életük ta­pasztalatai alapján is hogyan értelmezik és élik meg a ver­sekben megfogalmazott sok­féle emberi magatartást, eti­kát. Ezért is mondhatjuk egy furcsa fordulattal: ezen a délelőttön mégis sokan vol­tunk, hiszen sokszor néhány percre vendégül láthattuk, ha csak képzeletben is, a magyar irodalom klassziku­sait és ma élő lírikusait. A versenyzők először egy- egy szabadon választott Ily- lyés Gyula-verset mondtak el, köszöntve a közülünk már eltávozott költő 85. születés­napját is. Ezután — a zsűri kérése szerint — a maguk­kal hozott, 10 versből álló repertoárjukból szavaltak Csokonait, Aranyit, Petőfit, Babitsot, egy-egy József At­tila, Szabó Lőrinc, Nagy László, Buda Ferenc, Simo- nyi Imre és Kántor Péter- verset. (A költészet napjá­hoz méltó keresztmetszet!) Ennek alapján a három leg­Jancskár Lajos Arany János Leteszem a lantot című ver­sének ihletett tolmácsolásá­val aratott sikert Lapunk, első ízben a Ma­gyar Nemzetben megjelent cikk nyomán, foglalkozott már a mezőtúri kórház ud­varán lévő Czebe-féle ház-, amelyben kétszer is járt Kossuth Lajos —, várható sorsával. Nevezetesen, hogy a kórház elodázhatatlan bő­vítésével szükségszerűen együtt járjon-e a túriak ál­tal Kossuth-háznak tisztelt épület lebontása. Most új-abb fordulat állt be az .ügyben”: levelet kaptunk Papp János­tól, Mezőtúr tanácselnöké­től, amelyben egyebek között azt írja: ..Mélyen átérezve a köz­vélemény jóakaraté szándé­kát, kötődését a városi kór­ház udvarán lévő Czebe-féle ház emlékéhez!...) vitafóru­mot rendeztünk, ahol megfo­galmazódott, hogy a kórház rekonstrukciója nem csupán mezőtúri ügy, szervezetileg odatartozik Túrkeve, Mester- szállás, Mezőhék és Kétpó egészségügyi ellátása is. A kórház ágyainak huszonhét- harminchárom százaléka a szomszédos Békés megyei, elsősorban dévaványai, bé- késszentandrási,, gyomaend- rődi és szarvasi fekvőbete­jobb versenyző, a Karcagról jött Kiss Györgyi tanuló és Jancskár Lajos tanár, vala­mint egy jászszentandrási diáklány, Dávid Kinga ju­tott tovább a középdöntőbe, illetve a dunaföldvári vers­mondó táborba, ahol fölké­szülhetnek a következő meg­méretésre. A tét ott már nem kisebb, mint az orszá­gos döntőbe jutás, melynek jelentőségét emeli, hogy a vetélkedés finisének egy ré­szét a rádió és a televízió is közvetíti majd. Zokogás mélyhegedűre és dobokra. Simonyl Imre bal­ladái szépségű költeményét mondta el Dávid Kinga Utoljára még engedtessék meg egy-két, nem ünnepron­tásnak szánt megjegyzés, a versenyen résztvevőkben is megfogalmazódott kérdés. Vajon a költészetet szerető amatőr előadók számára — segítségül — miért nincs a megyében jó néhány vers­mondó stúdió, vajon mi le­het az oka, hogy egy ilyen neves vetélkedésben a leg­nagyobb településről, Szol­nokról nem akadt résztvevő? Az illetékesekkel közösen gondolkodhatnánk el ezen, hogy aztán együtt tegyünk — ellene és érte. geké. Az ellátásért érzett fe­lelősség érdekében!...) az el­avult, többször átalakított és még nem műemlék jellegű épületet le kell bontani, előt­te összes műszaki adatait feljegyezni, majd a szüksé­ges fényképfelvételeket el­készíteni. A már említett vi­tafórumon javasolták — amellyel mi egyetértünk — hogy a térségben eredeti ál­lapotában építsük fel a Cze­be-féle házat, amelyben ál­landó helytörténeti kiállí­tás nyílik. (A kórház terüle­tén ilyen célra nem lehetett volna hasznosítani az épü­letet). Mi javasoljuk a kórház vezetésének, a tanácsi testü­letnek, hogy ezt a tervet tá­mogassák. (Az újra megépí­tett ház költségei csak tö­redékei az esetleges felújí­tási költségeiknek). Ezzel a megoldással nyugvópontra kerülhet a rekonstrukció és a ház ügye”,, — fejezi be le­velét a mezőtúri tanácselnök, aki mellékeli annak a levél­nek a másolatát is, amelyet az Országos Műemléki Fel­ügyelőség igazgatójának kül­dött. A levél a már ismer­tetett javaslatot tartalmaz­za. — ti — A diáknapokról - fesztivál előtt A tehotséggondozásban nincs „egyéb kategória” Szép hagyomány, hogy kétévenként tavasszal talál­koznak egymással a diáknapok megyei és országos be­mutatóin a középiskolás diákok amatőr művészeti cso­portjai. Ebben az évben a szokásosnál korábban, február közepén elkezdődtek az egyes kategóriák — a vers- és prózamondók, a zenei- és énekegyüttesek, a bábosok, a diákszínpadok, és a néptáncosok — megyei versenyei. (Fotó: H. L.) ■ 1,1 Lebontják, de... Még egyszer a mezőtúri Kossuth-házról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom