Szolnok Megyei Néplap, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-10 / 58. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. MÁRCIUS 10. Kommentár Hullámhegy Moszkvában hivatalosan bejelentették, hogy Geonge Shultz, az Egyesült Államok külügyiminisztere a két kormányzat megállapodása alapján április közepén a Szovjetunióba érkezik. A bejelentés ugyan a „vi- szontlátogatás” kifejezést haisíználja, amibe elméletben „beleférne” egy egyszerű protokolláris esemény (vagyis Sevardnadze látogatásának viszonzása), de minden valamennyire is tájékozott újságolvasó biztos abban, hogy ezúttal nem erről, hanem sokkal többről van szó. Hogy mennyivel többről, azt érzékeltesse egy amerikai idézet. A Shultz-látogatás moszkvai bejelentésével nagyjából egyidőben Max Kampelman, a genfi leszerelési értekezleten résztvevő amerikai delegáció vezetője (aki különben a minap Reagan elnököt is tájékoztatta a fejleményekről) a következő nem akármilyen nyilatkozatot adta: „Jó esély van a megegyezésre a közepes hatótávolságú nukleáris eszközökről... Realisták vagyunk; az ilyen tárgyalásokon persze mindig vannak hullámvölgyek és hullámhegyek... Mo6t azonban valóban jónak látom a megegyezés lehetőségét”. A külpolitikai kommentátornak ezúttal úgy tűnik minden oka megvan arra, hogy legalábbis óvatosan derűlátó legyen. Miért? Az egyik, alighanem a leglényegesebb ok maga a februárvégi Gorbacsov-javaslat. Számosán már akkor valószínűnek tartották: a Nyugat ez előli egyszerűen nem térhet ki anélkül, hogy a nemzetközi közvélemény előtt „elveszítse arcát”, és ami ennél is fontosabb, jelentős szövetségeseivel ne kerüljön konfliktushelyzetbe. Reykjavik óta egyértelmű, hogy megértek egy valóban komoly szovjet—amerikai fegyverzetkorlátozási megállapodás feltételei, és most már valóban „csak” a kölcsönös jószándékon múlhat az áttörés. A Slhultz-lótoga- tás bejelentése esetleg olyan állapot kezdetének bizonyulhat, amelyben több lesz a hullámhegy, mint a hullámvölgy. Harmat Endre Viroocov nyilatkozata II szovjet—amerikai megállapodás technikai részleteit kell kidolgozni A Szovjetunió és az Egyesült Államok között gyakorlatilag megvan a megállapodás a közepes hatótávolságú nukleáris eszközök kérdésében és csupán a technikai részleteket kell kidolgozni. Ezt Julij Voroncov, a szovjet külügyminiszter első helyettese, a Genfben tárgyaló küldöttség vezetője jelentette ki az NBC amerikai televíziós hálózatnak hétfőn reggel adott interjújában. Voroncov azt mondotta, hogy a technikai kérdéseket akár négy hónap alatt is meg lehet oldani. Nyilatkozatában nem zárta ki, hogy ebben az esetben újabb szovjet—amerikai csúcstalálkozót is tartanak. Voroncov kijelentette: a Szovjetunió azért határozott úgy, hogy a közepes hatótávolságú eszközök ügyének rendezését nem teszi függővé az egyéb leszerelési kérdések megoldásától, mert ezzel „meg akarta tisztítani az asztalt” a hadászati fegyverekre és az űrfegyverekre vonatkozó tárgyalások számára. Határozottan leszögezte, hogy a legfontosabb rendezésre váró kérdés: a hadászati nukleáris fegyverek csökkentése és az űrfegyverkezés témája. Voroncov „frontáttörésnek” nevezte azt, hogy Genfben létrejött az elvi megállapodás a közepes hatótávolságú eszközökről s most már csupán a technikai kérdések megoldása van hátra. Súlyos harcok dúlnak Sri Lanka északi részében a kormányerők és a szakadár tamil fegyveres egységek között. A képen: a kormányerők katonái harci állásban (Telefotó—AP—MTI—KS) BECS Hétfőn Bécsben sor került 23 — a NATO-hoz, illetve a Varsói Szerződéshez tartozó — ország harmadik nem hivatalos tanácskozására, amelyen arról folyt eszmecsere, hogy milyen keretek között kezdődjenek tárgyalások az európai hagyományos fegyverek csökkentéséről. Az NSZK bécsi nagykövetsége volt a tanácskozás színhelye. MANILA A Fülöp-szigetek hadserege szombat óta nagyarányú hadműveletet folytat Mindanao szigetén a baloldali felkelők ellen — jelentette be hétfőn Manilában egy katonai szóvivő. A harcok miatt eddig legalább 23 ezer polgári lakos menekült el Davao környékén levő otthonából. Sir Geoffrey Howe Budapesten (Folytatás az 1. oldalról) Olaszország Andreotti alakit kormányt Francesco Cossiga olasz köztársasági”’ííifBk hétfőn a kereszténydemokrata Giulio Andreottit (a nemrég lemondott Craxi-kormány külügyminiszterét) bízta meg azzal, hogy úí kormányt alakítson. Andreotti „teljes” megbízást kapott, vagyis nem pusztán az a feladata, hogy „tapogatózó” jellegű tárgyalásokat folytasson az olasz pártok képviselőivel egy koalíció létrehozásának a lehetőségeiről. Cossiga elnöknek nem volt könnyű a dolga, hiszen olyan személyt kellett kiválasztania, aki jó eséllyel foghat hozzá egy új koalíció kialakításához. Cossiga egész vasárnap tanulmányozta a lehetőségeket, s ezután jutott olyan elhatározásra, hogy Andreottira ruházza a kormányalakítás feladatát. Andreotti mögött négy évtizedes tapasztalat áll. Ez most a tizedik ilyen jellegű megbízatása. Fegyverszállftási borlány Svédországban A dán tengerészek szak- szervezete hétfőn bejelentette, hogy dán hajók az iraki— iráni háború kezdete óta 60— 70 alkalommal szállítottak svéd gyártmányú fegyvert és lőszert a közel- és közép-keleti országokba, köztük Iránba. A szakszervezet áléin oké sajtóértekezletén azonban közölte, hogy az erre vonatkozó dokumentumokat — megtorlástól tartva — nem hozzák nyilvánosságra. Az alelnök szerint egyébként Olof Palme, a néhai svéd miniszterelnök 1985-ben személyes közbelépésével akadályozta meg, hogy rakétákat szállítsanak Iránnak. Nem volt hajlandó azonban nyilatkozni azokról a sajtó- értesülésekről, amelyek szerint Palmét azért gyilkolták meg, mert beavatkozott a fegyverüzlet lebonyolításába. diplomácia vezetőjét. Az Országházban megtartott találkozón megvitatták Magyar- ország és az Egyesült Királyság kapcsolatainak alakulását, s véleményt cseréltek időszerű nemzetközi kérdésekről. > A megbeszéléseken részt vett Leonard Vincent Appleyard, az Egyesült Királyság budapesti nagykövete, Anthony Galsworthy, a külügy„Sir Geoffrey Howe azzal a reménnyel érkezett Budapestre, hogy a miniszterelnök asszony moszkvai látogatása előtt sikerül . felhívnia a figyelmet a legújabb szovjet rakéta-megállapodási ajánlattal kapcsolatos brit álláspont néhány fontos vonatkozására” — írja Hétfői hírmagyarázatában a brit kormányhoz közelálló The Daily Telegraph. A lap kelet-európai tudósítója rámutat: „ a külügyminiszter nem csupán az utolsó magasrangú nyugati politikai személyiség, aki a brit kormányfő moszkvai útja előtt Kelet- Európába látogat hanem egyúttal ő az első, akinek alkalma nyílik rá, hogy a Szovjetunió egyik szövetségesével megvitassa Moszkva álláspontjának módosulását”. Heíla Pick, a The Guardian tekintélyes diplomáciai főmunkaitársa a kétoldalú kapcsolatok további fejlesztése szempontjából minősíti jelentősnek a brit külügyminiszter és magyar partnerei megbeszéléseit. „NagyAz előzetes vizsgálat eddigi eredményei szerint a brit komphajó péntek esti katasztrófáját a hajóorr rakodóbejáratán bezúduló víz okozta. Nincs jele annak, hogy az NSZK-han épített kompnak konstrukciós hibája volna, s Londonban nem látnak okot arra, hogy korlátozzák a komphajók közlekedését — jelentette ki John Moore brit közlekedési miniszter hétfőn a parlamentben. miniszter titkárságának vezetője, valamint Várkonyi Péter külügyminiszter és Domokos Mátyás, hazánk londoni nagykövete. Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese a nap folyamán megbeszélést folytatott Sir Geoffrey Ho- we-val a Parlamentben. Várkonyi Péter este díszvacsorát adott Sir Geoffrey Howe tiszteletére a Gundel étteremben. Britannia és Magyarország szoros kapcsolatot alakított ki egymással, ami szokatlan a két szemben álló szövetséges! rendszerhez tartozó országok között” — írja budapesti jelentésében Hella Pick és hozzáfűzi: „Magyarország nem titkolja, hogy érdekelt a nyugati országokhoz fűződő kapcsolatok fejlesztésében, Nagy-Britannia pedig a maga részéről igyekszik kinyilvánítani segítőkészségét”. A The Independent tudósítója arról ír, hogy „Sir Geoffrey Howe olyan országba érkezett rövid látogatásra, amely különleges helyet foglal el a nyugati konzervatívok. közöttük Thatcher asszony listáján.,. E szimpátia magyarázata „az új gazdasági mechanizmus”, amelyet Magyarország a hetvenes évek legelején kezdett megvalósítani... Az ennek nyomán felmerült problémák, nevezzék őket posztindusztriális nehézségeknek, vagy valami másnak, nagyon is ismerősek a britek számára”. Ez a közlés azokat az értesüléseket támasztja alá, hogy a Herald Of Free Enterprise azért borult fel, mert a gépkocsik behajtására szolgáló bejáratot nem zárták be, amikor a komp kifutott a belgiumi Zeebrug- ge kikötőjéből. A legfrissebb adatok szerint a hajón tartózkodó 543 személy közül 509-et mentettek ki. A szerencsétlenség színhelyén 53 holttestet találtak, 81 ember eltűnt. Angol lapvélemények Howe látogatásáról Nyitóit gépkocsíbejárat okozta a brit komphajó katasztrófáját Hetven éve történt Forradalmi nyitány A cárizmus bukása egyben az összes külföldi polgári hatalom erkölcsi, politikai kudarcát, a nemzetközi forradalmi mozgalom fellendülését is jelentette. Az 1917. február 25-én (a mai időszámítás szerint március 10-én) kirobbant, február 27-én győzedelmeskedő és a következő napokban tovább fejlődő oroszországi polgári demokratikus forradalom — amelyben kezdettől meghatározó szerepet játszott a munkásság — érzékenyed érintette az imperialista kormányokat. Számukra a cári Oroszország társadalmi, politikai elmaradottsága szolgáltatta a kedvező alapot önös politikájukhoz. Ám a Februári Forradalom egy csapásna számottevően megváltoztatta Oroszország politikai életét. Nem csoda, hogy a nagyhatalmak követei se akkor, se később, emlékirataikban semmi jót sem találtak a győztes orosz forradalomban. Francis, az amerikai kormány képviselője csak abból a szempontból nézte az eseményeket, hogy lövöldözés támadt a követség utcájában. Pa- léologue, a francia diplomata emlékezésének) is csak az volt a lényege, hogy követségük előtét őrült iramban száguldanak a fegyveres forradalmárokkal megrakott teherautók, s hogy őt megkísérelték felkérni: adózzon tisztelettel a vörös zászlónak. Angliában Lloyd George bor- zongva jelentette ki, hogy az orosz forradalom új fertőzést fecskendezett a társadalom ereibe. Bárki — írta —, felkiálthat: ami Oroszországban megvalósult, az Britanniában is megtörténhet. Az antant legerősebb katonai szövetségesének elvesztését is féltette a Februári Forradalomtól. Olyan körülmények között, amikor a francia fronton az odaszállított orosz katonák tízezrei küzdöttek a németek ellen. Az antant hatalmaknak gabonát és élelmiszert, nyersanyagot szállító Oroszország eddigi függő helyzetének lazulásától tartottak. A francia Ribot-kormány és az angol királyi kabinet néhány napig az orosz polgári Ideiglenes Kormány elismerését is megtagadta, hogy valamiképpen fékezze a teljes oroszországi gátszakadást. Csak a kevésbé merev, de nem kevésbé reakciósán céltudatos amerikai kormányzat rendelkezett akkora lelkierővel, hogy amazoknál gyorsabban levonja a következtetéseket és a Lvov herceg új kormányának elismerésével, erőteljes támogatásával igyekezzen Oroszországban az újonnan létrejött szovjetek megbénításával a helyzetet megváltoztatni, a kettős hatalmat felszámolni. Jellemző, hogy később Rjabusinszkij. a Duma Ideiglenes Bizottságának elnöke az amerikai követségen keresett menedéket. Kerenszkij, a következő polgári miniszterelnök szintén az amerikai követség segítségével nyert egérutat. Az antant hatalmak mindent latba vetettek annak érdekében, hogy Oroszország ne radikálisan, ne a gyökeres forradalmak útján modernizálódjon, s a központi hatalmakkal nehogy békét k,össön. Az orosz forradalom ellenségei azonban felsültek. Az Októberi Forradalommal — amelyhez a februári nyitány tette szabaddá az utat — éppen a leggyorsabb modernizálódás orosz vállfája győzött. Az orosz események azonnal azt a távlatot vetették fel az Osztrák— Magyar Monarchia előtt, hogy vagy békét köt, vagy kitör itt is a forradalom. A Monarchia természetesen csak imperialista, csak diktátumbékét remélt. Csupán ennél hathatósabb módozatait kereste. Ám az Ideiglenes Kormánytól szabályos és tartós fegyverszüneti szerződést nem kaphatott. S hiába fogott össze a központi hatalmak tábora az antanttal az orosz forradalom végső eltiprásában, dip- lomáciailag később mégis követet kellett cserélnie a szovjet hatalommal, az pedig gyorsan le tudta rázni magáról a német, osztrák—magyar békediktátumot. A Februári Forradalom belső, oroszországi ellenségei közül a viszonylag legerősebb pozíciók egyikében a nagybirtokosok voltak. Lvov herceg kormánya ugyanis megakadályozta a nagybirtok kisajátítását. Ez azonban igen heyes harchoz vezetett a paraszti közösségekkel, elsősorban a faluközösségekkel, az úgynevezett obscsi- nákal. Az újabb szovjet agrártörténeti kutatás adataiból ítélve a Februári Forradalom ugyan nem hozta még teljes mozgásba a paraszttömegeket, de visszavonhatatlanul elvezetett az obscsinák forradalmi ébredéséhez. Február a forradalmi cselekvés munkáspéldáival is felvillanyozta a falu népét. Téves Florinsky polgári történész véleménye, aki azt hirdeti, hogy a Februári Forradalom a parasztság részvétele nélkül zajlott le. E revolúció a valóságban a dolgozó parasztságot közelebb vitte a földek nacionalizálásának, szocialista tulajdonba vételének lenini programjához: a parasztok a megújuló obscsiná'Kon belüli demokratikus földfelosztásokat óhajtották összekötni a földek szocializálásával. Még erősebben érintette a Februári Forradalom az ellenséges rétegek másik csoportját, a régi katonatisztekét. Noha ezék egy része különféle engedményekre kényszerült az események alatt, csaknem egészük így, vagy úgy vadul szem- befordult a forradalom népi eszméivel. A bolsevikok és szövetségeseik kemény harcot kezdtek a hadsereg feletti befolyásért. A moszkvai börtönéből kiszabaduló Dzserzsinszkij a döntően fontos tüzérség szervezésével, más bolsevikok egyéb katonaszovjetek irányításával döntő befolyásra tettek szert a katonák között a reakciós l tisztikar ellenében. A fronton ösztönzött népi katonabarátkozások a legérzékenyebb területen teremtettek új közhangulatot. Barikádokra általában már kevésbé lett szükség, mert a forradalom győztesen támadhatott. A front helyzete egyébként sem volt azonos a francia hadsereg I871-es helyzetével, \a Párizsi Kommün idején. Az orosz hadsereg ugyanis nem kapitulált. Ezért is indokolatlan az a polgári eljárás, amely a februári polgári demokratikus forradalmat az orosz hadsereg állítólagos vereségéből vezeti le. A polgári értelmiség reakciós rétegei inkább a forradalom félrevezetett ellenségeihez tartoztak. Ennek, ellenére veszélyes volt a forradalom elleni tolszfojánus .mezben történt tüntetésük, a szabadságfrázisokkal védett maradisá- guk, klerikalizmusuk és felszólításuk passzivitásra. Nem kevésbé a gyakorlati békeellenességük. Sajnos az akkori napokban még Gorkij is csak az Ideiglenes Kormánytól várt békét, amelytől nem kaphatott. Az átnevelődés, vagy józanodás később a polgári' értelmiségnél mégis bekövetkezett. Ismét kiderült, hogy minden polgári radikalizmusnál is különb, többre képes a szocializmus. Az ellenségek feletti győzelemben februárban döntő szerepe volt Lenin sokéves szervezői nevelőmunkájának, külföldről 1917 elején adott útmutatásainak. O volt a bolsevikok között is az egyetlen, amint ezt a forradalmi fordulat születését vizsgáló Saumjan 1918- ban megállapította, aki maradéktalanul, tisztán látta Február jellegét, a forradalom lehetséges további útját. A Petrográdon működő bolsevikok közvetlen szervezőmunkájukkal, így Kalinyin, Molotov, Sutko és sokan mások, a forradalom irányításával, világtörténelmi teljesítményt nyújtottak. Nemhiába jövendölte meg már Engels 1886-ban; „Mihelyt azonban Oroszországban kitör a forradalom, akkor az urak csinálhatnak, amit akarnak.” Február olyan népvándorlásszerű hazatérést idézett elő a külföldön élő oroszok és az egykori oroszországi polgárok körében, amilyen addig nem fordult elő a történelemben. Február barátai — a Romáin Rolland-ok, a Barbusse-ök, a Szabó Ervinek — mindenünnen üdvözölték, segítették, közvetítették a világtörténelmi jelentőségű forradalmat. Dolmányos István
