Szolnok Megyei Néplap, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-09 / 57. szám
1987. MÁRCIUS 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hót filmjeiből Szikét kérek Nyilván megvan az oka, hogy a csehszlovák filmművészet az, utóbbi években viszonylag gyakorta választja témájául az orvosok munkáját. Rögtön véleményt is mondhatunk e törekvés színvonaláról, hiszen a néhány éve látott Kórház a város szélén című tévésorozat után a napokban fejeződött be a Mentők című sorozat is. Alapvető célkitűzésének mindkét sorozat jól megfelelt, az orvosok munkája, élete iránti érdeklődés minden vetítési napon milliókat ültetett nálunk is a tévé képernyője elé. S, hogy az érdeklődés a téma iránt milyen jelentős, bizonyítja az is, hogy Cronin Réztábla a kapu alatt című, most (újra) megjelent könyve napok alatt elfogyott. Annak ellenére, hogy más korból, társadalmi közegből meríti témáját. Természetesen az említett két csehszlovák film nézettségi mutatói és a Cronin- kötet olvasottsága között számszerűségében is óriási a különbség. Ezekről ne is beszéljünk. A prágai filmstúdióból most újalbb orvosfilm került a magyar közönség elé, Jiri Svoboda Szikét kérek című filmje. Ebben a történetben egy sebészprofesszor áll a középpontban, általánosítható igazságok révén a sebészek munkája. Nem szeretnénk felesleges banalitásokkal terhelni az olvasót, annak ellenére, hogy a film nem térhetett ki a banalitások elől sem. Közhely már manapság bizonyos orvosi magatartás. De éppen olykor — betegen, netán reménytelenül — ezekbe a közhelyekbe kapaszkodunk. Az előzőek már valamelyest azt is magukban hordozzák, hogy milyen nehéz orvosfilmet készíteni. Fontos, hogy a beteg bízzék orvosában, de felesleges és káros lenne az etikus orvosi magatartástól távol álló misztifikáció is. Ám a „király meztelen” elvét sem volna szerencsés kendőzetlenül feltárni. Kényes egyensúly minden érdemleges orvosfilm, márpedig a Szikét kérek igen fontos, jó munka, talán ennél egy kicsit több is. A csehszlovák filmeseknek — gondolunk a két tévésorozatra is — szerencsésen került valamiféle újrealizmus szellemében fogalmazniuk mondanivalójukat, így láttatni az orvosok munkáját. A Ihivatás áldozatkész emberi cselekvés, amely mint ilyen, nyilván véges. Filmünk esetében egy kisfiú életének megmentéséért küzd a sebész és teamje. Bármilyen megrázó ez, és képileg akármilyen jól komponált is, mégis szokvány téma volna, ha a sebész mikramódszerét nem érvényesitette volna a rendező az orvos magánéletbéli mikrodrámáinak feltárására is. A film éppen azért nagyon izgalmas és emberi, mert az operator is bonckés alá kerül — a fogalom tá- gabb értelmében. Jiri Svoboda jó szemű írója és rendezője a filmnek, nem csinált konfliktusokkal operál, hanem élethelyzeteket mutat a műtőben és azon kívül. Két nagyszerű színész Miroslav Mahacek és Jana Breichová eszköztelen, éppen ettől is valós, megragadó játékkal segíti elő a film nálunk is várható nagy közönségsikerét. — ti — Indiában vendégszerepei a Bóbita Indiai vendégszereplésre utazott vasárnap a pécsi Bóbita Bábszínház. Az együttes nemrég ünnepelte megalakulásának 25., és Állami Bábszínházzá válásának 5. évfordulóját, a kéthetes ázsiai turné mintegy betetőzése a jubileumnak. India fővárosában, Delhiben nemzetközi bábművészeti fesztivált rendeznek március 10. és 14. között, hazánkat a Bóbita képviseli. A pécsi együttest — a két ország közötti kulturális csere keretében — a bábművészek nemzetközi szövetségének (UNIMA) indiai szervezete hívta meg. és a Soros-Alapítvány adott támogatást a találkozón való részvételhez. A társulat — Kos Lajos Jászai-díj'as művész vezetésével — egyórás műsort állított össze a fesztiválra és a további fellépésekre. Az egyetemes színházművészet ősi ágának, a bábjátszásnak India volt az egyik bölcsője, s ma is rendkívül népszerű a gyerekek és a felnőttek körében egyaránt. A Bóbita ennek megfelelően két eltérő stílusú művet mutat be: egy jellegzetesen európai mesejátékot, Prokofjev „Péter és a farkas” című zeneművének bábfeldolgozását, valamint a „Séta az állatkertiben” című show-műsort, amelyben háziállatok és vadállatok szerepelnek. A pécsi bábszínház meghívást kapott több más indiai városba, többek között Bom- bay-be, Agrába és Dzsajpur- ba is. Országossá bővül a vetélkedés Fogalmazás, versolvasás, nyelvi játékok Megtartották a Vérségiéről elnevezett verseny megyei döntőjét Több mint egy évtizede hirdette meg először a megyei könyvtár a Verseghy Ferencről elnevezett nyelvművelő versenyt. Az azóta évente közzétett pályázati felhívásra a megye 5—8. osztályos diákjai egyre nagyobb számban jelentkeztek. Az idén ezer tanuló oldotta meg a nevezési feladatokat, s közülük százan jutottak tovább az elődöntőbe. A versenyen legjobban szereplő harmincegy általános iskolás részvételével szombaton tartották meg a megyei döntőt Szolnokon, a Verseghy Könyvtárban. A tizenhat 5. és 6. osztályos és a tizenöt 7., 8. osztályos diák két csoportban mérte össze anyanyelv tudását. A jó színvonalú versenyen játékos feladatokat oldottak meg, volt benne nehezen ejthető szó, nyelvtani érdekesség, fogalmazást írtak, verset olvastak fel. A versenyzésben az 5., 6. osztályosok között Velkei Tamás, a Törökszentmiklósi Rózsa Téri Általános Iskola hatodikosa végzett az első helyen. Tanára Szakái Ká- rolyné. A 7., 8.-osok vetélkedőjén Gálik Sarolta, a Szolnoki Költői Üti Általános Iskola hetedikes tanulója gyűjtötte össze a legtöbb pontot. Tanára Molnámé Büttner Mária. A két első helyezett diák továbbjutott az országos döntőbe. Az idén ugyanis országossá bővül az eddig megyei verseny. A könyvtár más szervezetekkel közösen egy hónappal ezelőtt hirdette meg az országos nyelvművelő versenyt Verseghy Ferenc nyelvtudás, költő születésének 230. évfordulója alkalmából. A március 28—29- én Verseghy szülővárosában, Szolnokon sorra kerülő verseny az Anyanyelv hetének egyik kiemelkedő rendezvénye lesz. A döntőn minden megyéből két, a fővárosból pedig összesen tizenkettő diákot nevezhetnek. A kétnapos versenyen írásbeli és szóbeli feladatokat kapnak a gyerekek. A legjobban szereplő diákok mindkét csoportban (5—6. osztályosok illetve 7—8. osztályosok) tizen —tízen elnyerik a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár emlékplakettjét. A szombaton megtartott megyei döntő valamennyi versenyzőjét pedig táborozással jutalmazzák. A tervek szerint a harmincegy tanuló a nyáron. Bükkszéken olvasótáborban — természetesen a vidámság, szórakozás, kirándulások mellett — mélyítheti tovább anyanyelvi ismereteit. Az 5—6. osztályosok csoportja a megyei döntőn (Fotó: Tarpal) Thália a Tisza partján 2. Egy messziről jött ember Fejezetek a Szigligeti Színház három évtizedéből Iványi József és Andaházi Margit Arbuzov Vándorévek című drámájában, 1960. december 9-én. 1956 karácsonya előtti napokban a János vitéz bemutatásával folytatta félbeszakadt szezonját a színház. A Pauló Lajos rendezte igen látványos előadásban a címszereplő Somogyi Géza volt, Iluska: Jánossy Kati, Bagó: Hídvégi Lajos. A francia királyt a szolnoki .színészfejedelem”, Kom- póthy Gyula játszotta, nagyon eredetien. Kompwthy Gyula 1952-től 1967-ig volta színház tagja, igen népszerű ember hírében állott. A „rosssz nyelvek’’ szerint — Thália szentélye sem mentes ám az emberi gyöngeségek- től — elég volt egyszer végigmennie a szolnoki főutcán, ahol elmondta járó-kelő ismerőseinek, hogy milyen nagyszerű szerepet kapott. s a premierre mindig megtelt a színház Kom- pwthy-rajongókkal, akik főképp a szebbik nemből verbuválódtak. Szó ami szó, valaha daliás férfi volt. hajdan Fedák Sári, Honthy Hanna, Somogyi Nusi voltak a partnerei. A szolnoki temetőiben álmodja tovább szerepeit. De úgy tűnt, 1957 telén a hajdani bonviván varázsa is kevés volt. Seregi László remekbe készült Bánk bánt rendezett. Bánk: Bicskey Károly, Melinda: Fogarassy Mária, Gertrudis: Kaszab Anna, Biberach: Velenczey István — de a színház „nem ment!” Megbukik-e a Bánk bán? — tette fel a kérdést a Ti- szavidék 1957. január 25-i számában Solymár József, majd más újságcikkek arról panaszkodtak, hogy estéről estére alig százan ültek a nézőtéren. Ebben a színház vezetése is „ludas” volt. Jó nagy dobra verték, hogy a Gyertyafénykeringővei nyit a Kamara Színház. Az volt a terv, hogy a régi városi kultúrházban játszik majd a zenés társulat, a nagyszínházban meg a prózai. A háttérben tulajdonképpen az munkált, hogy a társulat megszerezze valahogy próbateremnek az épületet. Évekig tartó huza-vona után végre, 1957. január 27- én nyithatott, a ..lomara' Robert Kätscher Gyertyafénykeringő című operettféléjével. Az előadást Nógrádi Róbert, a Pécsi Nemzeti Színház jelenlegi igazgatója rendezte : — Engem a Nemzeti Színházból „vezényeltek” Szolnokra. Akkoriban ez volt a „divat”. De nem ment ez se egyszerűen, mert közben — 1956 őszén — behívtak katonának, úgy hogy csak 1957 januárjában „keveredtem” a Tisza partjára. Bizony, igen hűvösen fogadtak: tessék, ott a szövegkönyv’ a próbarend, lásson hozzá. No. mondtam magamban, itt nem valami jó ajánlólevél az én moszkvai diplomám... Mindegy, hozzáfogtam, elolvastam a szövegkönyvet. A hajamszála az égnek állt!... De amikor próbálni kezdtünk, rögtön megéreztem: nem lesz itt baj... Hozzáteszem: operettet addig sohasem rendeztem, de Gyulai Gál Ferenc segítségével — aki a zenei vezető volt — s jókedvű színészi játékkal egészen kellemes előadás kerekedett. Azt hiszem a színészeket mulathatta a „semmi", élvezték a játékot. Hídvégi Lajos, Varga D. József — „Dodó”, Halász László. Jánossy Kati egymást múlták felül. Na és a jeles szalonszínész: Kompóthy Gyula bácsi! 1956 utolsó napjaiban került sor. Jean Paul Sartre A tisztességtudó utcalány című színművének bemutatására. A Szigligeti Színház történetében Sartre volt az első, kortárs nyugati szerző, őt Steinbech követte az Egerek és emberek előadásával. Ez utóbbit Nógrádi Róbert rendezte, aki akkor már a színház főrendezője volt. Foche: Linka György. Sar- dou: Szókimondó asszonyság. Rendező: Várady György Halász László. Egyik legemlékezetesebb szerepe Firsz, az öreg inas, Csehov Cseresznyéskertjében — Az Egerek és emberek nem volt jó előadás, de mégis fontos volt, mert kezdetét jelentette egy egészséges „nyitásnak”, bizonyította a megnövekedett lehetőségeket. Nógrádi Róbert a legnehezebb években volt a Szigligeti Színház tényleges művészeti vezetője. Tisztában volt azzal, hogy a színháznak, a bemutatott daraboknak segíteniük kell visszaadni az emberek hitét, támogatni kell a társadalmi konszolidációt. Tiszavidék, 1957. aug. 30.: „Szolnoki marad-e a Szolnoki Szigligeti Színház. Színházunk vezetősége panaszkodik, hogy a szolnoki közönség a prózai darabok előadásakor cserbenhagyja a színházat... Napjainkban a szolnoki állandó társulat léte forog kockán. Ha az új évadban színházunk nem tudja teljesítni bevételi tervét, az a veszély fenyegeti városunkat, hogy a szolnoki társulatot beleolvasztják a kecskemétibe, vagyis Szolnok elvesztené állandó színháztársulatát. Oda jutnánk, ahonnan elindultunk.” Egy másik újságcikk szinte „lebeszéli” a színházat az igényes darabok bemutatásáról: „Az ember tragédiája erőt meghaladó vállalkozás lesz". A Tragédiát ezután nyilván törölte a szezon műsortervéből a színház. Pedig igen jó előadások születtek Szolnokon. Nógrádi Róbert rendezett a Tisza partján először Gorkij drámát, a Kispolgárokat. A Népszabadság. 1957. május 23-i számában olvashattuk: „A Szolnoki Szigligeti Színház, október óta először Magyarországon, orosz drámát mutatott be. A fiatal rendező. Nógrádi Róbert Gorkijhoz híven teremtette meg az előadás hangulatát, egységes játékstílusát; tehetséges, sikeres munkát végzett... Nágy öröm Gorkij jóra, emberségre, az élet szeretedére biztató szavát hallani ismét magyar színpadon. ..” Nógrádit nem keserítették el az átmeneti, Tisza-parti kudarcok. Messzebbre nézett, 1958-ban már két fontos, politikai aktualitással bíró premiert tartott. Április 4-én Dobozy Imre Szélvihar. október 19-én p>edig Gergely Sándor Vitézek és hősök című drámáját mutatta be a társulattal. Igen „erős” előadás volt mind a két bemutató. Az írói mondanivalót különösen a Dobozy-drámában tudta Nógrádi kéz-közeibe hozni, igaz a történelmi háttér — sajnos — segítette: 1956 emléke még nagyon eleven volt. Telitalálat volt Csendes Imre főhadnagy szerepét Halász Lászlóra osztani: a fiatal színész önmaga helykeresését is eljátszotta, többszörösen hitelessé tette a jószándékú, de „megtántoro- dott” tiszt figuráját. Halász László, a Mikroszkóp Színpad tagja így emlékezik vissza ezekre az évekre: — Bizony, néhány évvel Csendes Imre eljátszása előtt a legnagyobb gondom még az volt — amikor először voltam Pesten —. hogy hol a Rákóczi út? Amikor felvételizni mentem délfelé találtam oda a főiskolához. Gyalog persze, mert villamosra neadj isten, hogy felmertem volna ülni, mert mifelénk, a faluban az* hallottam, a villamos elviszi az embert. — Az édesapja, a nagyerdei pásztorember később megbocstájtotta, hogy elszökött színésznek? — A, dehogy! Már igen jó szerepeket játszottam Szolnokon, amikor elhívtam: nézzen meg... Neki játszottam végig az egész premiert, majd az előadás után odamentem hozzá: na, édesapám, hogy tetszett? Hát, mondta, eltelt az idő, édes fiam. Nógrádi a jól értelmezett politikai dráma rendezési tapasztalatait a Vitézek és hősök színpadra állításánál megújította, általánosabbá tette. Az előadás magas művészi hőfokon sugallta, hogy a kommunista hős, Eszterág Pál nem hiába halt meg! A dráma főszereplője, 1940-es évek ünnepelt színésze Nagy István, Elnémult harangok, Külvárosi őrszoba, Negyed- íziglen stb — ekkor már beteg volt! — megérezhette, hogy a kommunista Eszterág Pál eljátszása élete utolsó nagy lehetősége... Nagy emberi hittel vállalta a hős siralomházig vezető útját. A Népszabadságban Bános Tibor igen elismerően írt az előadásról. Nógrádi Róbert a következő szezonban is rangos bemutatók egész során keresztül formálta a Szigligeti Színház művészi arculatát, s igen sokat tett a társulat erkölcsipolitikai habitusának alakításáért! Munkássága előkészítette azt az évtizedet, amelyet már Berényi Gábor igazgató és társulatának neve fémjelez. (folytatjuk) Tiszai Lajos
