Szolnok Megyei Néplap, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-07 / 56. szám
1987. MÁRCIUS 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Uj környezetbarát mosópor a Vegyiművekből Ki mint vezet, úgy halad Hová, merre zöldkockás? Új utakon a szolnoki Szövtaxi Sokan irigylik őket. Nem véletlenül, hiszen legtöbbjük mindent tud a városról és lakóiról. Olyan mintha egy guruló gyóntatószéket vezetnének, ahová naponta pár percre beugranak az emberek, hogy elhadarják éppen mi foglalkoztatja őket a legjobban. Aztán kiszállnak és átadják helyüket az újabb panaszkodóknak vagy dicsekvőknek. S bizony a gyóntatószék, ha kérik, válaszol is, sőt útba igazít és tanácsot ad. Maszek vélemények Forrás a neve A napokban környezetünk védelmének rövid távú tennivalóit és hosszú távú programját tűzte napirendjére a megyei tanács. P erezel György, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökhelyettese is szót kért a tanácsülésen és elismerően beszélt arról a felelősségről, amely ma a föld, a levegő és a víz — egyszóval valamennyi éltető közegünk — iránt megnyilvánul megyénkben. Az 1976-ban csokorba kötött feladatterv az elnökhelyettes szerint úttörőmunka volt az országban. Ilyen körültekintő és felelősségteljes koncepció a hetvenes évek közepén nem sok készült. Alighanem jói esett ezt hallani a testület tagjainak, mert hát a dicsérő szavak mindig jól esnek. A dolog oksági összefüggése kimutathatatlan, minden esetre a megyei tanács épületéből jó a „rálátás” a legégetőbb gondjainkra, hiszen a ház előtt a 4. számú főútvonal folyama hömpölyög, a hátsó traktusból kitekintve pedig a Tiszára esik a pillantás. Egy szóval egyetlen másodpercre sem lehet megfeledkezni arról, hogy a robogó gépkocsik kipufogója olykor fojtogató füstfelhőt okád, kedvenc fo- lyónk pedig színével is árulkodik a már-már befogad- hatatlanul sok szennyvízről, így hát a téma a megyei tanácsnál, mondhatni állandóan napirenden van. A tanácsülésen felszólalók egyike jó példák után áhítozott. Nehezményezte — alighanem joggal — hogy miért nem olvasni, hallani soha dicséretes kezdeményezésekről? Hiszen hovatovább úgy tűnik, hogy az egész emberiség összeesküdött azért, hogy elviselhetetlenné tegye életfeltételeinket, s bolygónkon már-már létezni sem lehet a környezetszennyezés miatt. Jól esett volna akkor közbeszólni, hogy a Tiszamenti Vegyiművekben már feltárták azt a forrást, amiből — képletesen szólva — akár tiszta vizű folyam is lehet. A jó példát igénylő tanácstag számára tehát álljon itt egy biztató kezdeményezés. Egy ország kulturális fejlettségét — így tartja ezt a mosószergyártó szakma — sok egyéb mellett a felhasznált mosószerek mennyisége is mutatja. Az NSZK-ban az egy főre jutó évi mosószermennyiség 26 kilogramm, nálunk ennek a fele fogy el a háztartásokban és a tiszNyolcvan éves a Mecsek tudása, a Pécsett élő dr. Horváth Olivér botanikus, a biológia tudomány kandidátusa. Tiszteletére nemzetközi növényföldrajzi konferenciát rendezett pénteken a Pécsi Akadémiai Bizottság és a Pécsi Janus Pannonius Múzeum. A tudományos ülésen holland, jugoszláv, magyar, NDK-beli, olasz, osztrák és szovjet kutatók tartottak előadást a munkásságához kapcsolódó témákból. A hazai és a külföldi szakemberek nevében 'Flerkó Béla akadémikus, a Pécsi Akadémiai Bizottság elnöke köszöntötte a ma is kedvvel, sikerrel dolgozó tudóst. Horváth Adolf Olivér immár fél évszázada kutatja a Mecsek hegység és környéke flóráját. A másfélszáz ismert mecseki növényfaj közül mintegy százat ő fedezett fel. Több mint 150 tanultító üzemekben. A tisztaságnak azonban ára van: a mosószereik szennyoldó hatásukat a foszfor vegyületeknek köszönhetik, amelyek fosz- forpentoxid formában a folyók növényzetének táplálékául szolgálnak. A mosÓDor tehát direkt módon nem mérgező. Amint Géczi László, a TVM főtechnológusa elmondta, akár „kanállal is eheti az ember”, egy enyhe hasmenésen kívül más károsodást nem okoz. Viszont a vízben a növényzet káros burjánzásnak indul tőle, felélve ezzei a víz oxigénjét, így bontva meg az évezredek alatt kialakult biológiai egyensúlyt. Bár a folyókba, tavakba a mosószerek révén csak a foszfátok egyötöde kerül, mégis sürgető program ezt az arányt lecsökkenteni. A mosóporokat tehát éppen a foszfát tartalmuk miatt sorolják kategóriákba. A környezetkímélő tisztító- szerek 8—15 százalékot tartalmaznak, a környezetbarát mosószerek pedig 8 százaléknál kevesebbet. A Tomi mosószergyártás hőskorában a 20 százalékon felüli érték sem volt ritkaság, ma azonban a külföldi piacon a környezetkímélő termékekkel lehet kiállni, így a 15 százalék alatti értéket tartani kell. Az pedig már a Vegyiművek mentalitását dicséri, hogy a Forrás — ez az újabb mányt publikált különböző nyelveken. Az életművének számító munkája — a Mecsek és környéke növényzetét leíró 400 oldalas monográfia — 1972-iban jelent meg az Akadémiai Kiadó gondozásában. A mű világszerte nagy szakmai elismerést szerzett számára. A legutóbbi negyedszázadban Európa csaknem valamennyi országában, valamint a tengerentúl — Japánban és Amerikában — folytatott növényföldrajzi kutatásokat, amelyekről rendszeresen beszámolt a nemzetközi botanikai kongresszusokon, összehasonlító vegetációs megfigyelései elismerést arattak. A kiváló tanár, nemzedékek nevelője három és fél évtizeden át oktatott Pécsett és Kaposvárott. Egyik létrehozója volt 1948-ban a pécsi múzeum természettudományi osztályának. termék amelyiknek még csak megnyugtató KERMI- papírjai vannak, egyelőre azonban forgalomban még nincs — már 8 százalék alatti foszforpentoxidnál tart. Ez a lépéselőny jól jön majd akkor, amikor a környezetvédelem előírásai erre a nívóra teszik kötelezően a mércét. Legalábbis reméljük, elérkezik ennek is az ideje. Megoldandó feladat még mindig van, hiszen a fosz- forpentoxid helyett kell találni valamilyen más vegyi anyagot arra a célra, hogy a tisztító hatás ne csökkenjen, s e vegyület más funkcióit is ellássa. Egyik ilyen anyag a zeolit, de alkalmazásával szemben fenntartás is van — lévén oldhatatlan, s esetleg a vizekben lerakódva hosszú távon eliszaposodást okoz — ám ennek megelőzése már a kutatók dolga. A lényeg az. hogy a tervek szerint az idei BNV-n már szinre lép a környezetbarát Forrás és ha ehhez hozzávesszük a Vegyiművek folyékony műtrágyája tartályokban szállítva töredékére csökkenti a talajerőnövelő szer korábbi környezetszennyező kiszóródását — bizakodhatunk. Ha jó példákra van szükség, hát álljanak a fentiek a sor elején. A továbbiakról is örömmel hírt adunk. — pb — Magyar—osztrák vízügyi tárgyalások Pénteken Szombathelyen befejeződtek a magyar— osztrák vízügyi tárgyalások. Az évente ismétlődő eszmecserén a két ország közös államhatára mentén adódó vízügyi tennivalókat beszélik meg. Most „elszámoltak” az elmúlt évi közös munkákról, megvitatták az idei feladatokat — többek között a Pinka határfolyó Pornóapáti és Felsőcsatár közötti szakaszának, valamint a Rába Szent- gotthárd feletti országhatárt képező szakaszának szabályozásával, a Kecske patak mentére tervezett víztározók építésével, továbbá a határvizek — a Rába, a Lajta, a Répce, a Gyöngyös, a Pinka és az Aranypatak — közös vízminőség vizsgálatával kapcsolatos tennivalókat. Megtárgyalták a közös állandó fenntartási, karbantartási feladatokat. Megállapodtak abba, hogy bár a Fertő-tó a jó minőségű vizek közé tartozik, ki kell építeni állandó vízminőség-felügyeleti szolgálatát. A megbeszélések március 16-tól osztrák területen folytatódnak. Igen, jól gondolja a kedves olvasó, a taxisokról lesz szó. Pontosabban nem úgy általában róluk, csupán a szolnoki Szövtaxisokról, illetve hogy teljesen precízek legyünk, az ország egyetlen vegyesgépjármű-közleke- déssel és -fuvarozással foglalkozó Taxiipari Szolgáltató Szövetkezetének jelenlegi és volt dolgozóiról. Hogy a volt szövetkezeti dolgozókat miért kell megszólaltatni ? Nos egész egyszerűen azért, Közéjük tartozik Vincze Ferenc is. — Én 1978-tól ’85 októberéig dolgoztam a szövetkezetnél — emlékezik vissza a szakállas fiatalember. — Akkor velem együtt 14—15-en jöttünk él, mivel csökkentették a taxik számát. Elég fejetlenül történt a dolog, hiszen emlékszem, előfordult olyan eset is, hogy a frissen felújított kocsit másnap már vitték Debrecenbe leadni, s ott kevesebbet fizettek érte, mintha nem csináltak volna vele semmit. Persze az igazat megvallva én még ’85- ben kaptam egy új autót és dolgoztam azon három hónapot. De közben különböző normarendezéseket hajtottak végre, aminek az lett az eredménye, hogy ha belege- bedtem akkor sem tudtam 4 és félezernél többet keresni havonta. Még szerencse, hogy volt egy kis spórolt pénzem, így vettem egy használt autót, és átmentem maszekba. Az igazság az, hogy amikor többedmagammal bejelentettük, hogy megválunk a szövetkezettől, nem is nagyon tartóztattak bennünket ... — Tíz évet húztam 'le a Szövtaxinál, s aztán ’86-ban a pénz miatt mégiscsak eljöttem — magyarázza Nagy Hétköznap délután Szolnokon, a vasútállomás előtti droszton kuncsaftra várva sok-sok taxi álldogál. Vezetőik csoportokba verődve mesélik legújabb élményeiket. Könnyen befogadnak, s amikor közérzetükről faggatom őket, egyikőjük megszólal: — Tudod, a taxizásból nem lehet meggazdagodni, ez inkább életforma. Hiszen ha kell valamire pénz, reggel kimegyek az utcára, s estére a zsebemben van mondjuk egy ezres. — Az jó dolog, hogy van pénz — jegyzi meg a társa —, csak azt sem szabad elfelejteni, hogy az autót javíttatni is kell, no, meg ha beállók a benzinkúthoz, egyből könnyebb leszek 700—800 forinttal. Amikor a Szövtaxira terelődik a szó, mosolyognak. — Éppen ma szóltak, hogy mert azoktól a sofőröktől, akik még ma is a szövetkezet berkeiben „nyomják a gázpedált”, semmiféle fondorlattal nem tudtam kicsalni egy épkézláb véleményt sem. így nem volt mit tennem, megkerestem olyanokat, akik régebben a szövetkezetnél dolgoztak, őszintén szólva nem volt nehéz dolgom, hiszen a városban jelenleg szaladgáló magántaxisok nagy része korábban szövetkezetis volt. Zoltán, miközben beülök y Skodájába. — Látja milyen is az élet — folytatja —, amíg ott dolgoztam én is harcoltam a maszekok ellen, most meg belőlem is az lett. De váltanom kellett, mert nem tudtam volna másképpen megélni. Nézze meg! — tesz elém két megsárgu'lt fizetési jegyzéket. — Itt van fehéren-feketén — vezeti mutatóujját a számsorok között. Például ’85 júliusában 30 ezer 289 forintot termeltem, s kerestem 7 ezer 64 forintot. Utána jött a bérrendezés, és ’85 decemberében a kötelező 21 ezer forinttal szemben 46 ezer 18 forintot hoztam a szövetkezetnek, s fizetésként 7 ezer 318 forintot kaptam. Nem haraggal jöttem el, hiszen tudom, hogy kemény kéz kellett oda, ahhoz, hogy rendet teremtsenek. Én most is „ma- szövös” vagyok. Ez azt jelenti, hogy maszekként dolgozom, de havonta 600 forintot fizetek a szövetkezetnek, s így a diszpécser szolgálatuk nekem is szerez fuvarokat. így utólag mégsem bántam meg a váltást, hiszen magánosként akkor jövök ki dolgozni, amikor megéri, és nem akkor amikor rám kerül a sor, mivel a szövetkezetnél egy kocsin ketten váltottuk egymást. menjek vissza, mert üresedés van náluk — lép közelebb a napszemüveges negyven év körüli férfi. — De nem ettem bolondgombát... — Mindenki, aki anyagilag megengedhette magának, hogy kocsit vegyen, biztosan eljött onnan és maszek lett — összegzi a véleményeket a másik fiatalember. — Minden nézőpont kérdése — kínál hellyel Dienes Antal, a szövetkezet elnöke, amikor elmondom mi járatban vagyok. — Hiszen a maszek a tisztességes jövedelemért hajt — folytatja —, mi meg a fennmaradásért. Bizonyára hallott róla, hogy 1984- ben a szövetkezet erkölcsileg és anyagilag is mélypontra került, hiszen akkor 36 milliós árbevétel mellett 200 ezer forintos alaphiánnyal zárták az évet. Tavaly pedig 35 millió 200 ezer forintos árbevételt és 3 milliós nyereséget értünk el úgy, hogy közben a terhek jócskán növekedtek, hiszen elég ha az állandóan emelkedő üzemeltetési költségekre és alkatrészárakra, vagy a kon- kurrenciára gondolok. Ez utóbbit nem azért említettem, mintha félnénk tőle, mert azt vallom: győzzön a jobbik. — Nos, én eléggé rossz időszakban — 1985 tavaszán — kerültem a szövetkezet élére. Itt akkor nem lehetett mást tenni, mint nagyon komoly gazdaságossági számításokat, értékelemzéseket végezni annak érdekében, hogy fölszámoljuk a veszteséges ágazatokat. A céget sokáig úgy emlegették, hogy: ja, az az a hely, ahol a taxisok gazdagok, a szövetkezet meg szegény. Ebben volt is valami igazság, hiszen akkoriban az árbevétel 14—15 százaléka most meg csak 4— 5 százaléka vándorol a taxis zsebébe. Ezeket az intézkedéseket meg kellett hozni az eredményes gazdálkodás érdekében. Kirendeltség Békéscsabán — Ami pedig a személy- szállító ágazatunkat illeti, a már említett számítások egyértelműen bebizonyították, hogy ’85 első félévében már kétmillió veszteséget hozott. így gyorsan cselekedtünk és a harminc taxink több mint felétől megszabadultunk. Csak 12 maradt, azokat meg kiadtuk a sofőröknek gebinbe. Kialakítottuk az újfajta bérezési rendszert, s a dolgozókat megpróbáltuk érdekeltté tenni abban, hogy a kocsi mindig üzemképes legyen és minél több hasznos kilométert fusson. A tehertaxis ágazatunkkal nem volt ilyen gondunk, sőt a szolgáltatásaink bővítése érdekében vásároltunk 11 Robur típusú autóbuszt is, amelyeket a vállalatok bérelnek, s többnyire munkásszállításokra és kirándulásokra veszik igénybe. Ugyanakkor jó másfél évvel ezelőtt alakult Békéscsabán egy közlekedési kisszövetkezet, amelyik tavaly július óta már hozzánk tartozik, s cégünk kirendeltségeként tevékenykedik. Ott teherfuvarozással foglalkoznak, s jelenleg 20, egyenként 4 tonna teherbírású gépkocsival dolgoznak. S nem is rosszul, mivel havonta csaknem egymilliós árbevételt hoznak a szövetkezetnek. Megpróbálunk a talpon- manadás érdekében mindent megfogni, így például a műhelyünkben bevezettük a lakossági szolgáltatásokat is. Többek között diagnosztikai méréseket végzünk a magánautósok részére. Szóval nem adtuk föl, s mindent megteszünk az eredményes gazdálkodás érdekében. És számolunk, reggeltől estig számolunk. Mi les2 ha úgy alakul, mi lesz ha másként, hiszen szeretnénk, ha az eseményeket nem mások, hanem mi irányítanánk. Nagy Tibor A Szolnoki Papírgyár termékeiből készítenek színnyomásos csomagolópapírokat a Tószegi Petőfi Tsz melléküzemágában. Fő megrendelőik a nagykereskedelmi vállalatok, közöttük a Skála Coop, a Centrum és a Bizományi Áruház. Az üzem idei termelési terve 85 millió forint (Fotó: T. K. L.) nemzetközi növényföldrajzi konferencia A Mecsek tudósának köszöntése Ez inkább életforma
