Szolnok Megyei Néplap, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-28 / 74. szám

10 Kulturális kilátó 1987. MÁRCIUS 58. A magyar szürrealizmus legeredetibb tehetsége volt Vajda Lajos Múzeum Szentendrén A szentendrei múzeumvá­rosban a közelmúltban nyílt meg a tragikus sorsú Vajda Lajosnak, a magyar szürrea­lizmus mindmáig nagy ha­tást gyakorló korai mesteré­nek múzeuma. A tágas pol­gári ház a mester által oly kedvelt tetőkre nyíló, pom­pás kilátásával méltó kere­te a gondosan összegyűjtött, részben a festő felesége ál­tal megőrzött műveknek, melyeknek jelentőségét csak a hatvanas évek óta méri fel igazán a magyar művé­szettörténet. A művésznek, akinek csupán tíz esztende­je volt arra, hogy életművét megvalósíthassa, jelentősé­gét akkor csupán néhány ba­rát, Bálint Endre, Korniss Dezső ismerte fel, és Kállai Ernő, aki hadálakor írt cik­kében így méltatta: „...ez a derékba tört életmű is ele­gendő ahhoz, hogy a modern magyar művészetben tiszte­letreméltó helyet biztosítson számára.” A széles közönség ma sem ismeri, bár 1978-ban gyűj­teményes kiállítása nagy si­kert aratott Budapesten. Pe­dig a tragikus sorsú fiatal művész formanyelvében és problematikájában teljesen korszerűt, kiforrottat nyúj­tott. Rövid életében a szür­realizmus magyar változa­tát teremtette meg. Szerencsés dolog műveit bemutatni ott, ahol megszü­lettek, azok között a motí­vumok között, a festői kis város ódon házai, girbe-gur- ba utcácskái, kútjai, vasrá­csai, a szerb templomok ikonjai, a szerb temető sír­kövei közelében. Ezek a tá­Rodln Gondolkodóját idézi az életbölcsességet sugárzó, nyugtalanságot tükröző, ha­tározott vonalvezetéssel raj­zolt Vajda-mű (Fotó — KS) ji részletek élednek újjá át­írt változatokban képein, rajzain, kollázsain, melye­ken az orosz realista film­művészet eredményeit a szürrealizmussal olvasztotta össze. Vajda Lajos 1908. augusz­tus 6-án született Zalaeger­szegen. Gyermekéveit Szer­biában töltötte. Szüleivel 1923-ban költözött Szent­endrére. Festői hajlamai ko­A múzeum épülete rán megmutatkoztak: 1923— 24-ben az OMIKE magánis­kolájában tanult rajzolni, négy évvel később a Képző- művészeti Főiskolán folytat­ta tanulmányait Csók István növendékeként. Itt került kapcsolatba a fiatal művé­szek haladó csoportjával, Kepes Györggyel, Korniss Dezsővel, Schubert Ernővel, Trauner Sándorral, és csatla­kozott Kassák Lajos „Mun­ka” körének mozgalmához. 1930-tól 1934-ig Párizsban fejlesztette tudását. Itt ta­lálkozott a szovjet avantgárd filmművészettel, amely nagy hatást gyakorolt rá. Ekkor készítette nagyméretű fotó­montázsait, melynek javaré­sze látható a szentendrei múzeumban is. E montázsok nagy hatással voltak a fiatal haladó művészekre, többek közt Lengyel Lajos Kossuth- díjas tipográfus és fotómű­vész indulására is, de Bá­lint Endre és mások mun­kásságában is (kimutatható nyomaira bukkanhatunk. 1934-ben Magyarországra visszatérve megismerkedett későbbi legjobb barátjával, Bálint Endre festőművész­szel. 1935—36-ban Korniss De­zsővel Szentendrén és Szi­getmonostoron a népi művé­szet használati tárgyait gyűjtötte és rajzolta; művé­szeti célkitűzése az volt, hogy e tárgyak jelekké egy­szerűsített rajzával, vala­mint a pravoszláv ikonokkal Magyarország speciális nyu­gat-kelet közé ékelődő hely­zetének adjon kifejezést, az általa „konstruktív-szürrea­lista sematikának” nevezett, absztrahált formanyelv se­gítségével. A jelenségek gyö­kerét, a dolgok szilárd őské­pét kereste, amelyet a népi tradícióval kívánt ötvözni. Szimbólumrendszere a raj­zokon keresztül végigvihe- tően egyre tisztult; a szerb, zsidó, magyar formaelemek egyre összetettebbekké vál­tak, a mindennapi élet szo­rongásai mind nagyobb sze­repet kapnak bennük. Ikon­jai, ikonszerű önarcképei a küldetés, a magyar zsidó sorsvállalás hirdetői. 1938-tól 1940-ig, „szénraj­zos maszk” periódusában, túlsúlyba kerültek sötét lá­tomásai, amikor a primitív kultikus művészet hatására konstruktív kompozíciós megoldással madárszerű lé­nyeket, vad, kavargó, egy­mást marcangoló, félig állat­iéiig emberszerű szörnyeket vázolt fel széles vonások­kal, drámai lendülettel. A vad tájakon az alvilág erői küzdenek élet-halálharcban. Sajnos, ezek a nagylélekze- tű, a kor hagyományos lel- kületét árasztó művek cso­magolópapírrá készültek, ezért igen romlékonyak, pe­dig bennük ér el Vajda mű­vészete az európai csúcsokig. Az egyéni sorscsapások, a nélkülözések, a jövőtől való állandó rettegés, az elhurco­lástól való félelem, a mun­kaszolgálat, az éhezés fel­emésztette erőit. Fiatalon, 1941. szeptember 7-én halt meg Budapesten tébécében a magyar szürrealizmus leg­eredetibb tehetsége. B. I. Pécsett, a székes­egyház előtti té­ren nemrégiben nyitották meg a nagyközönség szá­mára egy óke­resztény sírkápol­na és egy mauzó­leum restaurált maradványait be­mutató múzeu­mot. A római ko­ri régészek 1975- ben bukkantak a temető nyomára, amelyben 36, jó állapotban meg­maradt sír mellett egy dúsan díszí­tett márvány szarkofágot is ta­láltak. Képünkön a mauzóleum fel­színi maradvá­nyai láthatók. (Fotó; KS) A hatvan/ egyesület példája Vállalkozás a művelődésért Dióhéjban A kulturális élőt hírei A néprajz és a nyelvjárá­sok témakörében hirdetett gyűjtőpályázatot a Néprajzi Múzeum, az MTA Nyelvtu­dományi Intézet és a Művelő­dési Minisztérium más in­tézményekkel és szerveze­tekkel közösen. A paraszti élet egészét átfogó té­mákból készülő dolgo­zatok mellett fotókat is be lehet küldeni — egy önál­ló pályázatra. Eredményhir­detés és díjátadás az év vé­gén lesz. * * * Az első eszperantó nyelv­könyv megjelenésének 100. évfordulóját ünnepeljük eb­ben az évben. Ebből az al­kalomból Gödöllőn április 3 és 5 között a jubileumi esz­perantó ifjúsági találkozót tartanak. * * * Harmincéves a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat, melynek legújabb üzletét Kecskeméten adták át az el­múlt hét végén. A négyszáz négyzetméter alapterületű könyváruház nyolcmillió fo­rintos árukészlettel, köztük számítástechnikai kiadvá­nyokkal és eszközökkel várja az olvasókat és a könyvter­jesztőket. « • • A nyíregyházi művészeti hetek keretében több képző- művészeti kiállítást láthat­nak a hónap végéig a város­ba látogatók. A megyei mű­velődési központban mutat­kozik be Máthé András fotó­művész, valamint a Képző- és Iparművészeti Főiskola végzős hallgatói. A Móricz Zsigmond Színház tegnap es­ti ősbemutatóján Bohumil Hrabal Egy pincér vallomá­sai című művének első ma­gyarországi előadását lát­hatták a nézők, Ivó Krobot rendezésében. • • • A kisújszállási Nagykun citerazenekar lép fel holnap a Mezőgazdasági Múzeum­ban. Április 5-én ugyanitt a Törökszentmiklósi Béke Tsz népdalköre mutatkozik be. • * • A napokban került a könyvesboltokba a Helikon Kiadó gondozásában Kassák Lajos Tisztaság könyvének hasonmás kiadása, közös bo­rítóban Sik Csaba Kassák két évtizede című tanulmá­nyával. Az Akadémiai Kia­dó jelentette meg Győrffy György Az Árpád-kori Ma­gyarország történeti földraj­za című művének második kötetét. „Ha a szocializmust valódi közösségi társada­lomnak fogom fel, ahol az emberek belső indítékából származó, személyes elhatá­rozást is tükröző közösségek jönnek létre és intézménye­sülnek, akkor annál inkább szocialista, minél több ilyen egyesület létezik.” A Hazafi­as Népfront főtitkárának, Pozsgay Imrének szavait mottóként idézték a hatvani közművelődési egyesület lét­rehozói, amikor városi fel­hívásukat megfogalmazták. Könyvtárosok, padagógusok, orvosok, munkások, a város- politika tevékeny szervezői nem rendkívüli feladatra vállalkoztak, csupán arra, hogy egy olyan közművelő­dési egyesületet hozzanak létre, amelynek tagjai — önfenntartó módon — közös elhatározás és demokratikus döntés alapján szervezik meg saját művelődésüket és szórakozásukat. Hatvan, mint ahogy nevé­ben is viseli, mindössze egy órányira, hatvan kilométer­nyire fekszik a fővárostól. Nem is oly régen a városi könyvtár és a művelődési ház színház autóbuszokat indított egy-egy jeles fővá­rosi színpadi bemutató meg­tekintésére. A kezdeménye­zőknek soha nem volt gond­juk, az út sohasem végződött ráfizetéssel. Diákok, tanárok, szülők, a könyvtár és a mű­velődési ház látogatóinak so­kasága időben megküzdött azért, hogy személyes iro­dalmi, színész élményhez jusson, amelyet nem pótol­hat sem a mozi, sem a tele­víziós bemutatás. A város közművelődési szakemberei úgy vélték, en­nél többet, a korábbinál mást, sokrétűbb művelődés- politikát kell teremteni. így kívánják mindazok, akik a lokálpatriotizmus szellemé­ben lakó- és munkahelyük­nek, művelődési, szórakozási igényeik centrumának tekin­tik a vonzó, de mégis távoli fővárossal szemben Hatvant, A városi közművelődési egyesület vezetői nem titkol­ják, hogy a művelődés köz- intézményei felszereltségü­ket. otthonosságukat tekint­ve valójában szegényesek. A lakosság, a munkahelyi közösségek igényei azonban túlnőnek e korlátozott lehe­tőségeken, az egyesület lét­rehozásával rendszeres fóru­mot kívánnak teremteni a településfejlesztő közgon­dolkodásnak, az alkotó mun­ka nyilvánosságának, a kis­városi szellemi élet fejlődé­sének, további gyarapodásá­nak. Hatvanban a városi könyv­tár már évek óta nem csu­pán egyszerű kölcsönzőhely. Talán ezért sem véletlen, hogy az egyesület épp itt ta­lált otthonra. A felkínált program pedig: számítás- technikai tanfolyam, videó- klub, jogi, egészségügyi és pszichológiai tanácsadás, egy-egy tájegység művelő­déstörténetének közös felku­tatása, a várospolitika szol­gálata és rendszeres tájékoz­tatás a településfejlesztésről, művészeti viták, kamara- hangversenyek, a könyvba­rát kör területi rendezvé­nyei, találkozások írókkal, kiadói szerkesztőkkel — az olvasás népszerűsítésének szolgálatában — és termé­szetesen változatlanul szín­házi látogatások is. Talán joggal kérdezheti bárki mindez miből és kik­nek? Az egyesület a városé, annak reális igényeit a tag­ság szavazza meg közös el­határozással. A költségeket ők és a vállalkozással szim­patizáló vállalatok, intéz­mények üzemek fedezik, így az egy szervezetre, intéz­ményre jutó pénzügyi teher elviselhető. Üzem, vállalat, oktatási intézmény, művelődési ház, könyvtár és politikai tömeg­szervezet egyöntetűen hiszi és vallja, hogy a művelődés demokratizmusának feltéte­leit megteremtve a város jö­vőjét is megalapozhatják. Nem egymástól függetlenül, egymással párhuzamosan kovácsolgatják terveiket, ha­nem együtt és felelősséggel. Hogyan is mondta Lukács György? „ ... az em­ber, akár akarja, akár nem, akár elismeri akár nem, a közéletnek is része és részt­vevője. Minden olyan moz­galom és elmélet tehát, amely ezt letagadja, a sze­mélyiségnek mindazoknak a lehetőségeit és képességeit, amelyek csupán a közéleti tevékenységben bontakoz­hatnak ki, mesterségesen és erőszakosan kiírtja.” M. I. Körmenden, az őrség központjában 0 Batthyány család egykori kastélya A Batthyány kastély főhomlokzata Körmend az őrség és Hegyhát központja, a Rába bal partján fekszik. A tíz­ezer lakosú szép és élénk forgalmú város 1979-ben kapta vissza — 1871-ben el­veszített — városi rangját. A település a nyugati gye­pű őrtelepeivel (ma Őrség) egyidobén keletkezett, a XI. században. Az első száza­dokban királyi birtok volt, majd 1394-ben — Luxembur­gi Zsigmond német-római császár és magyar király uralkodása idején — elcse­rélték a Peliskei család más birtokaiért. A közben ismét királyi birtokká váló hely­séget II. Rudolf császár 1606-ban a dunántúli hadak vezérének, Batthyány Fe­rencnek adományozta. A vá­ros és a vár sorsa ettől kez­dődően 300 évre összefonó­dott a neves magyar famí­lia sorsával. Az ősi Batthy­ány család kiemelkedő alak­ja gróf Batthyány Lajos, az 1848-as forradalmi magyar kormány első miniszterelnö­ke; az 1848—49-es magyar polgári forradalom és sza­badságharc mártírja. A középkori eredetű, négy saroktornyos, kétemeletes Batthyány-várkastély Vas megye egyik legszebb, leg­impozánsabb műemléképü­let-együttese. A középkor óta több átépítést megért kastély jelenlegi állapotá­ban barokk és klasz- szicista stílusú; a főhomlok­zat klasszicista stílusban a múlt század elején készült. A kastélyban ma művelődési intézmények és középiskolai kollégium működik, vala­mint a Rába Helytörténeti Múzeum. Felújítása 1958- ban kezdődött. A kastély utolsó ura, Batthyány — Strattmann László. neves szemorvos volt. A kastélyudvar keleti, park felőli oldalán lévő épü­let (a volt levéltár és már­ványterem) földszintjén volt Batthyány László kórháza, ahol a környék szegénysor­sú betegeit is ingyen gyó­gyította. A Batthyány csa­lád levéltára és a Körmen­den — a majorátus központ­jában — őrzött nagy értékű gyűjtemények nagyrészt megsemmisültek a II. világ­háború viharában. A kastélyegyüttest 48 hek­táros arborétum veszi körül, benne hangulatos csónakázó tó. E természetvédelmi terü­let értékei — a hatalmas tölgyek, hársak, platánok — közül is kiemelkednek a ha­zánkban páratlan méretű tu­lipánfák. A barokk parkban szabályos utak vezetnek a kastélyhoz, a sugárutak met­szőpontjában egy 1820 körül készített obeliszk áll.

Next

/
Oldalképek
Tartalom