Szolnok Megyei Néplap, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-28 / 74. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. MÁRCIUS 28. A Nóplap vendége Lengyel La/os rendszerigazgató Megújulás sikerágazatok nélkül Egyszer, éppen tíz esztendeje, ugyancsak ilyenkor tavasz derekán, lapunk vendége volt Lengyel Lajos. Az őt még a DATE mezőtúri főiskolai karának tudományos igazgatóhelyetteseként bemutató kollégámnak az volt akkor az utolsó kérdése: „A holnapokra mit tervez?” A válasz így hangzott: „Hiszem, még van időm. A mező- gazdaságban is nagyon sok még a megoldásra váró feladat. Válogathatok.” Csak a szeretet nem hátrány Zajos gyerekcsapat sorakozik az ebédlő előtt. Már ismerem az adatokat, tudom, hogy közülük legalább minden második hátrányos helyzetű. Nézem az arcukat, a hajukat, a ruhájukat. Nem látszik rajtuk. Belül — Tudomásom szerint nem sokáig válogatott, röviddel az interjú megjelenése után választott. Agrocoop névvel új termelési rendszer alakult a megyében... — Igen, és én vállaltam a Zagyvarékasi Gyepgazdálkodási és a Besenyszögi Lucernatermesztési Rendszer, valamint a Húsmarhatartási program összeolvadásával létrejött szervezet igazgatói teendőinek ellátását. Érdekes, szakmai szempontból is újszerű feladatot jelentett számomra: a kutatási eredmények gyors, széles körű bevezetéséből részt vállalni, állandóan keresni a fennmaradást jelentő úját. — Egy évtized az agrár- gazdaságban nem nagy idő. Tudjuk, mégis hány új rendszer alakult, és nem egy oszlott föl ez idő alatt. Az Ag- rocoopnál a néven, a gesztorgazdaságon és az igazgató személyén kívül mi nem változott még? Egyáltalán, mire „vitték” tíz év alatt? — Az első kérdésre egyértelmű válaszom az, hogy nem változott az integrációs tevékenységünk alapvető célja. A jogelőd szervezetekbe tömörült nagyüzemeket nem valamiféle gigantománikus törekvés késztette az Állat- tenyésztési és Takarmány- termesztési Rendszer megalakítására. Elhatározásuk alapja az az ésszerű szakmai felismerés volt — s ennek jelentősége tíz év után sem kisebb —, hogy a végtermék előállítása gazdaságossága érdekében nem különíthető el egymástól a szálastakar- mány-termesztés, -hasznosítás és a kérődző állatok tartása, tenyésztése. A komplex takarmánygazdálkodási és állattenyésztési ágazati szemlélet széles körű elterjesztését igyekeztünk szolgálni, az Agrocoopban felhalmozódott szellemi erőnkkel. Hogy mire vittük? Két részre osztanám a működésünk tíz esztendejét. Az első félidejében viszonylag kedvező pozícióban voltak a rendszerünk által integrált ágazatok. Állami támogatást élvezett a gyeptelepítés és -felújítás. Ugyanígy jó néhány szálas takarmány-beta- karító gép beszerzése is kedvezményes volt. Elfogadhatóak voltak a vásárlási árak. Kelendőek voltak határainkon túl is a forrólevegős fű- és lucemaszárítmányok... — A következetes múlt idő használata sejteti, hogy a másik félidőben megváltoztak a dolgok... — Nagyobbrészt csökkentek, vagy megszűntek azok a kedvezmények, előnyök, amelyeknek a lehető leggazdaságosabb kihasználásához segítséget nyújthattunk. A problémákat tetézték az utóbbi négy év közismert időjárási szélsőségei. A támogatások megszűntével csökkent a fizetőképes kereslet a technológiáink, a szolgáltatásaink iránt. Az élet kényszerített rá bennünket, hogy egész tevékenységünket, az eddigi működésünk során mindvégig a többnyire objektív változásokhoz igazítsuk. Mondhatni, állandó megújulást követelt tőlünk az utóbbi években sikerágazatnak egyáltalán nem nevezhető takarmánytermesztés, marhatartás, juhászat és lúdtartás közgazdasági pozíciójának változása. — A partnerüzemeknek a pénzügyi lehetőségeik miatt beszűkült fogadókészsége sohasem veszélyeztette a rendszer létét? Nem kérdőjelezte meg az Agrocoop szükségességét? — A gyors és rugalmas alkalmazkodóképességünk lehetővé tette, hogy mindig olyan új ajánlattal kereshettük meg a gazdaságokat, amivel ellensúlyozhatták a kedvezőtlen változásokat. A tíz megyében működő és a szolgáltatásainkat igénybe vevő tag- és partnerüzemek csaknem háromszáz gazdaság hatvan százalékának a termőhelyi adottságai gyengék. Ahol sok a gyep, ott kevesebb a szántóterület, kisebb a tőkeerő, szűkösebbek a fejlesztési lehetőségek. Az ilyen helyzetben lévő nagyüzemekben mindig szívesen fogadják a gazdaságosságot javító költség-, energia- és munkaerőtakarékos módszereket, technológiákat. — Mielőtt a sokrétű integrációt végző termelési rendszer igazgatója lett, kutatással foglalkozott, oktatott. Tíz év alatt egyszer sem bánta meg, hogy az elméleti tevékenységet felcserélte a gyakorlati munkával? — Szó sincs egyértelmű cseréről. A rendszerünk tevékenysége — a munkánkhoz mindig, minden segítséget megadó gesztorgazdaságon, valamint az új technológiák kipróbálásában mindig készséges bázisüzemeken kívül — a kutatóintézetekkel, intézményekkel kialakított szoros munkakapcsolat nélkül elképzelhetetlen. Az egyre nagyobb körben elterjedő direktvetéses gyepfelújítást, a felületi rét és legelő öntözést, a szudánifű és a cirokfélék termesztését, a ketreces borjútartást, a juhfejő berendezések gyártását, szerelését, karbantartását és sorolhatnám a korszerű technológiáinkat, mindmind a legújabb tudományos kutatási eredményekre alapozzuk. Jól egyesíti az elméleti és a gyakorlati munkát az Agrocoop tevékenysége. Megbánnom pedig nem volt mit, hiszen az említett állandó megújulásban nekünk magunknak, a rendszer dolgozóinak is sikerül rendre megújulnunk. — Tudom, a leginkább nem látványos, de az innovatív készséget ébren tartó szakmai sikerek mellett nem nélkülözte az erkölcsi megbecsülést sem. Nemrég gratulálhattunk a mezőgazdaság fejlesztésében végzett kiemelkedő munkáért járó, a MÉM által adományozott Nyisztor-díjához. A beszélgetésünk elején felidézett, tíz évvel ezelőtti kérdés most is aktuális: a holnapokra mit tervez? — Ugyanilyen aktuális az is, hogy ma is sok a megoldásra váró feladat a mező- gazdságban. A rendszerünk egyik legfontosabb teendőjének most is azt tartjuk, hogy hatékony segítséget nyújtsunk a partnergazdaságoknak a szarvasmarha és a juh ágazat pozícióját javítani hivatott, a szabályozásban mutatkozó pozitív elemek maximális kihasználásához. Biztató, hogy az időközben kedvezőbbé vált támogatási rendszer révén máris megélénkült a műszaki-tervező szolgáltatásaink iránti kereslet. Az különösen örvendetes, hogy nemcsak a szarvasmarha, hanem a juhágazatban is van most már igény telepfelújításra, a fe- jés korszerűsítésére. Valóban a holnapokért kell munkálkodnunk, elébe kell mennünk a változásoknak. Szolgáltató tevékenységünkben erősítenünk kell a számítástechnikára alapozott gazdasági elemző munkát. És még valamit. Sok olyan dolgot szóba hoztunk itt, ami nélkül elképzelhetetlen a rendszerünk eredményes munkája. Ezek közé sorolom, és legalább annyira fontosnak tartom a jövőben a jó értelemben vett emberi kapcsolatok szélesítését. Temesközy Ferenc viselik. 1 A három fiú egy tanyáról jár az iskolába. Az édesapa börtönben van, az anya alkoholista. A legnagyobb gyerek nyolcadikos, a másik kettő ötödik osztályba jár. Előfordul, hogy hétfőn csak a nyolcadikos jön be a kollégiumba, ahol egész héten laknak. A másik, kettőt az édesanyja nem tudta felrakni a buszra. Esetenként rendőrrel kell értük menni. Az egyikük már elismerte, hogy neki tulajdonképpen javítóintézetben a helye. Az édesanyja azt mondja, nem bánná, ha állami gondozásba vennék. Szabó Magdolna a mezőtúri 2. sz. Általános Iskola és Diákotthon diákotthonának nevelőtanára, néhány év óta ifjúságvédelmi felelőse Is. A diákotthonban százhetvenegy gyerek lakik hétfő reggeltől péntek estig a tanév ideje alatt. Közülük negyven minden este hazamegy — ők mezőtúriak. A többiek tanyán vagy a város külső területein élnek. Az ifjúságvédelmi felelős és a nevelőtanárok kapcsolatot tartanak a gyerekek szüleivel, családlátogatásra mennek, figyelemmel kísérik a gyerekek sorsát. Az ötgyerekes család a városban 'lakik. Mind az öt gyerek kislány, szépek, értelmesek. Az apa alkalmi munkát vállal csak, és sűrűn a pohár fenekére néz. Az anya rendesen dolgozik, szépen, tisztán öltözteti a gyerekeket, gondjukat viseli. Olykor magától vonja meg a falatot, hogy megadhassa a gyerekeknek, amire szükségük van. Az egyik ünnepélyen. az asszony elájult, és az orvosi vizsgálat megállapította, hogy „alultáplált”. Az apa, ha nem talál otthon pénzt italra, eladja a televíziót vagy éppen a gyerekek ruháit. Az egyik kislány elmondta, hogy az édesanyja szeretne elválni, de nem mer, az apa ugyanis azzal fenyegetőzik, hogy megöli. Egyébként a családban ő — mármint a kislány — az első a sorban, vagyis az apa „megígérte”, hogy őt öli meg legelőször. A gyerekek szeretnének éjszakára is a kollégiumban maradni, de nem mernek; otthon ők védik meg az anyjukat. Szabó Magdolna, ifjúság- védelmi felelős: — A legtöbb bajt az alkohol okozza. Van olyan jól- szituált családunk, ahol a gyerek kéri az apját, ne jöjjön el az iskolai ünnepségre. Ha megkérdezzük, miért ez a válasz: „Hogyne, hogy berúgjon!” A gyerekek — mit tehetnének mást? — elfogadják ezt az életmódot. Amikor születésnapot, névnapot tartunk a diákotthonban, némelyikük úgy emeli a poharat, hogy az a mulatozást juttatja az ember eszébe. Más-más indíttatást, tanulságot jelent számukra az ilyen környezet. Van, akiből rendes, szorgalmas ember lesz, a másikból meg dől a szesz, amikor felnőttként visszajön és meglátogat bennünket. Pedig annak idején ő is elítélte az iszákos szülőt! Az alkoholizmussal szemben többnyire tehetetlenek vagyunk. Volt olyan szülő, akit tavaly őszszel javasoltunk elvonókúrára, még mindig otthon van. Legtöbbször a család is megtesz mindent, hogy ne vigyék el az alkoholbeteg szülőt. Van olyan édesapa is, akit gyógykezelnek, aztán hazajön és ott folytatja, ahol abbahagyta. Azok, a szülők, akik szépen, rendesen élnek, elítélik őket, de tenni ők se tudnak ellene. Előfordult, az is, hogy a rendőrség segítségét kérték, ök is csak, akkor avatkoznak be a családi vitába, ha az nagyon komolyra fordul. A férfi azt mondja, a felesége iszik. A szomszédok szerint mind a ketten isznak. Együtt ülnek be a kocsmába, az óvodás gyerek meg kint játszik az italbolt előtt a pocsolyában. A diákotthonba járó testvére gyakran koszos. Ha szóvá teszik, az édesanya azzal védekezik; ő megmosdatja. Megtörtént, hogy a gyerek kikérte a zsebpénzét (moziba ment volna diáktársaival), de nem mondta meg, mire kell az a néhány forint. Szabó Magdolna: — Hátrányos helyzetű gyerekek? Az esetek sokszor a veszélyeztetettség határát súrolják. De mondja meg őszintén, jobb helyük 'lenne az intézetben? így legalább az egyik szülő szereti, vagy jó hozzá. Vagy ha nem, akkor a testvérétől kap szeretetet. Ha állami gondozásba kerülne, még a testvéreitől is elszakítanák. A diákotthonban jó helyen vannak. Rendet, tisztaságot, szépet, jót látnak. Jó körülmények között élnek, bár az épületünk kicsit öreg, de a szobák, a mellékhelyiségek rendesek, tiszták. Változatos az étrendünk, nem egyszer történt meg, hogy egy-egy étel, főzelék vagy például a vadas mártás teljesen ismeretlen volt a gyerekek számára. Itt késsel, villával esznek, sokan nálunk tanulják meg ezeknek az evőeszközöknek a használatát. Az ünnepeken köszöntjük egymást. Annyira megszokták már, hogy ha jön például a nőnap, ők kezdeményezik, készítsünk, valami ajándékot az édesanyjuknak, és azoknak az asszonyoknak, akik a diákotthonban törődnek velük. Személyes, intim kapcsolatunk alak,ul ki a gyerekekkel. Jó lenne, ha több allkalom adódna a négyszemközti beszélgetésekre. Ha elhúzódom egy sarokba valamelyik gyerekkel, rögtön ott terem a másik. Olykor családi dolgokat, egészségügyi problémákat is elmondanak. Volt olyan elsős gyerek, akit úgy kellett betenni a zuhany alá, mert üvöltött, rúgkapált. Soha nem volt még hasonló élményben része, és számára a „zuhany” szó félelmetesen hangzott. Aztán, ahogy betették a víz alá, egyszer csak elernyedt, megszűnt az ellenállása, és mosolyogni kezdett. „Hát ez jó!” — 'Kiáltott fel. A másik gyerek édesapja a börtönből szabadult. Lopásért ült. Büszkén verte a mellét; a gyerekemért loptam! Az eszébe se jutott, hogy a gyerekéért becsületesen dolgozhatott is volna. Szabó Magdolna; — Az ifjúságvédelmi felelősnek az jelenti a sikert, ha a gyerek elvégzi a nyolcadik osztályt és tovább tanul Akár jó szakmunkás lesz belőle, akár gimnáziumba jelentkezik. Siker ez, mert a mi munkánk is benne van, hogy idáig eljutott. Sokan, ha az otthoni környezetben maradnának, nem is tudnák elvégezni az általános iskolát. A sikertelenséget, a kudarcot az jelenti számunkra, ha a gyereknek semmihez nincs kedve, nem akar továbbtanulni. A szülők egy része a diákotthonnak adja gyerekei kinőtt, jó állapotban lévő ruháit. Ezeket a rászorulók kapják meg, de sokszor nem viselik. Talán szégyellik. A tanácstól is kapnak ruhasegélyt, pénzt. Az ifjúságvédelmi felelős felajánlja a szülőnek: együtt vásároljanak ruhát a gyereknek. Az édesanya — elfoglaltságira hivatkozva — nem jön el. Így Magdi néni és a gyerek kettesben vásárolnak. Volt olyan család, amelyik a tanácstól kapott kétezer forintot. A gyerekeken nem látszott meg a segítség. Amikor kérdezték, mit vettek a pénzből, a gyerek azt válaszolta, amit otthon hallott: mi az a kétezer forint? Szabó Magdolna: — A hátrányos helyzet soha nem szűnik meg. Van olyan gyerek, aki „ki tudja nőni”, van, aki nem. Került már hozzánk olyan tanuló, akinek az édesanyja szintén hátrányos helyzetű volt annak idején. Nagyon fontos „segítő eszközünk’’ a család- látogatás. Megpróbálunk a szülők lelkére beszélni, olykor van foganatja is. Csak az a baj, hogy a tanyák 13— 14 kilométerre vannak a várostól. Sokszor a tanácstól kérünk autót vagy a rendőrségtől. Pedig nem mindegy, hogy mikor jutunk el a családokhoz. Lehet. hogy még ma kellene, mert holnap már késő. Magyar körhinták külföldön A Csepeli Egyedi Gépgyár vidámparki berendezéseket exportál az NSZK-beli Huss cégnek, amely a világ egyik legnagyobb ilyen termékeket szállító vállalata. Az első magyar gyártmányú ringlis- pil prototípusát a napokban adták át partnerüknek. A Huss cég az elmúlt hónapokban szigorú műszaki vizsgálatoknak vetette alá a magyar hegesztett szerkezeteket, mégpedig olyan szigorú szabványok alapján, amelyekhez hasonlókat a repülőgépgyárakban alkalmaznak. Ezután levizsgáztatták a csepeli gyárban dolgozó szakembereket is, hogy képesek-e eleget tenni a speciális követelményeknek. Végül megszületett a szerződés a több millió márka értékű megrendelésről. A Jászszentandrási Haladás Tsz állattenyésztési üzemeihez naponta alomszalmát. Naponta egy-egy telepre 40 mázsa kerül. szállítják a friss <T. X.) Az imént még zajos gyerekek csendesen bevonulnak az ebédlőbe, fegyelmezetten asztalhoz ülnek. Fejlettek, szépek, illemtudóak. Nőnek, formálódnak hátrányos helyzetük súlya alatt. Paulina Éva
