Szolnok Megyei Néplap, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-25 / 71. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. MÁRCIUS 25. Csillagháború és a rakéták Négy éve, hogy a gyerekek és felnőttek egyaránt ked­velt filmjének címe, a „Csil­lagok háborúja” bevonult a nemzetközi politika szótárá­ba. Egy filmrendező fantázi­ájának szüleménye 1983. március 23-a óta a Föld sor­sát fenyegető valós veszély­ként tornyosodik. Ronald Reagan „hadászati-védelmi kezdeményezésnek” nevezte el a programot, ám a „vé­delem” valójában fenyege­tést, az emberiség történeté­nek eddigi legkockázatosabb katonai fejlesztési előirány­zatát jelenti. Azóta, világszerte, s köz­tük neves amerikai tudások, a csillagháborús terv meg­valósítása ellen szólaltak fel. A hadászati-védelmi kezde­ményezés, angol kezdőbetűi­vel az SDI, nem az atom­fegyverek felszámolását szolgálja — miként Reagan jövőképe ígéri —, hanem ép­pen az újabb tömegpusztí­tó fegyverek létrehozására ösztönöz. Most az évfordulón az amerikai elnök nyilatko­zatában mégis a program folytatása mellett tett hitet. Ráadásul olyan időpontban, amikor az Egyesült Államok és a Szovjetunió az Európá­ban telepített közép-hatótá­volságú rakéták megsemmi­sítését előirányzó megállapo­dás megkötésének reális kö­zelségébe került. A Gorbacsov és Reagan reykjavíki megegyezésén alapuló február végi szovjet javaslat különválasztotta az úgynevezett eurorakéták ügyét az SDI programtól, ám nyilvánvaló, hogy a csillag­háborús terv ellentmond a két nagyhatalom között 1972 óta érvényben lévő SALT—I szerződésnek. A Szovjetunió joggal véli úgy, hogy az SDI tervével Washington a hadászati egyensúly megbon­tására, amerikai katonai fö­lény elérésére törekszik. Időközben nyugtalanító hí­rek érkeznek a genfi tárgya­lásokról is. Washington, fő nyugat-európai szövetsége­seivel összhangban, arra tö­rekszik, hogy az egyezmény­be belevétesse a rövid hatótá­volságú rakétákat is. A Szov­jetunió február végi javas­latában készségét fejezte ki, hogy tárgyaljanak ezekről a fegyvertípusokról is. ám ön­állóan, s nem a tervezett egyezmény részeként. A hét végén Viktor Karpov szov­jet külügyminisztériumi fő­osztályvezető a washingtoni taktikázás kapcsán már azt vetette fel, hogy az Egye­sült Államok esetleg csak blöfföl, amikor megállapodá­si készségét hangsúlyozza a közép-ha tótávolságú atom­fegyverek tekintetében. Pe­dig korábban Moszkvában és Washingtonban sem zár­ták ki, hogy még az idén megszülethet a megállapo­dás. S a világsajtó már a csúcstalálkozó időpontját is találgatja. A hét végén Moszkvába látogat Margaret Thatcher brit kormányfő, aki most hétfőn Párizs és Bonn vé­leményét is meghallgatta. Április derekán pedig Shultz amerikai külügyminiszter lesz a szovjet főváros ven­dége. Várhatóan ezeken a tárgyalásokon sok minden tisztázódhat. Ortutay L. Gyula Túszok Izraeli, amerikai elutasítás Az izraeli kormányfő szó­vivője hétfőn elutasította egy szélsőséges libanoni isz­lám szervezet túszcsere- ajánlatát. Az „Iszlám Dzsi- had (Szent Háború) Palesz­tina Felszabadításáért” ne­vű Irán-barát szervezet hét­főn az An-Nahar című bej­rúti laphoz eljuttatott nyi­latkozatában felajánlotta, hogy száz, Izraelben bebör­tönzött palesztin fogolyért cserébe elengedi a fogságuk­ban lévő egyik amerikai túszt, a 47 éves Alann Steen egyetemi tanárt. Napirenden az európai és az egyetemes biztonság Megegyezést, de... r Újabb amerikai feltételek a genfi tárgyalásokon Pjadisev tájékoztatója a VSZ külügyminisztereinek tanácskozásáról Tovább erősödnek a világ­ban a szocialista közösség nemzetközi pozíciói. Ez a folyamat a szocialista orszá­gokban zajló belső változá­sok közvetlen következmé­nye — állapították meg ked­den Moszkvában kezdődött tanácskozásukon a Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszterei. A VSZ külügyminiszteri bizottságá­nak üléséről Borisz Pjadisev, a szovjet külügyminisztéri­um tájékoztatási főosztályá­nak helyettes vezetője szá­molt be. A bizottság kedd délelőtti ülésén Petar Mladenov, a Bolgár Népköztársaság, a délutánin Várkonyi Péter, a Magyar Népköztársaság kül­ügyminisztere elnökölt, Edu­ard Sevardnadze, a Szovjet­unió külügyminisztere mon­dott bevezetőt. Számolják fel a rakétákat Sevardnadze és a többi * felszólaló elsősorban az eu­rópai és a világhelyzettel foglalkozott. Mondanivaló­juk középpontjában korunk legfontosabb kérdései, a nukleáris háború veszélyé­nek megszüntetése, a nuk­leáris fegyverek felszámolá­sa, az európai és az egyete­mes biztonság kérdései állot­tak. Megállapították, hogy a reykjavíki találkozón képvi­selt szovjet álláspont mind­ezekben a kérdésekben mi­nőségileg új hozzáállást tük­röz. Rámutattak arra, hogy az új külpolitikai gondolko­dásmódot tükrözi az a prog­ram, amely a nukleáris fegy­verek szakaszos felszámolá­sát irányozza elő az évszá­zad végéig, s amelyet 1986. jánuár 15-én elhangzott nyi­latkozatában ismertetett Mi­hail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára. A külügyminiszterek sík- raszálltak azért, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok haladéktalanul ír­jon alá megállapodást az Európában telepített köze­pes hatótávolságú rakéták felszámolásáról. űz erű pozíciója nem vezethet eredményre Az ülésen megvizsgálták a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének bu­dapesti felhívásával kapcso­latos fejleményeket. Megál­lapították, hogy több vonat­kozásban konkretizálták a javaslatokat, amelyek tár­gyalások alapjául szolgál­nak. Szót emeltek a vegyi fegyverek betiltásáért, fel­számolásuk meggyorsításá­ért, az ilyen fegyverek gyár­tására alkalmas ipari bázis megszüntetéséért. Megvizs­gálták a bécsi utótalálkozó menetét és eredményeit. A találkozó a felelős döntések kidolgozásának szakaszába jutott. A leszerelés kérdés­körének a helsinki folyamat­ból történt kizárása nem se­gítené elő az európai biz­tonság erősítését — mondot­ta a szóvivő. A külügyminiszterek meg­állapították, hogy Nyugaton egyes politikusok késznek mutatkoznak az új, még já­ratlan utak felkutatására, mások azonban továbbra is ragaszkodnak a sehova sem vezető utakhoz, Keletről jö­vő fenyegetést emlegetnek és az erő pozíciójából kíván­ják politikai kapcsolataikat alakítani. A külügyminiszterek rá­mutattak arra, hogy Genf- ben komoly tárgyalások foly­nak, bár amerikai részről törekvés mutatkozik azok elhúzására, a megvitatott kérdések körének bővítésé­re. George Shultz amerikai külügyminiszter moszkvai látogatása alkalmat nyújt majd az amerikai szándék megfelelő értékelésére — hangsúlyozta Pjadisev tájé­koztatóján. Azzal kapcsolatban, hogy március 28-án Moszkvába várják Margaret Thatcher brit miniszterelnököt, a szó­vivő kifejtette: 12 év óta elő­ször látogat brit kormányfő a Szovjetunióba, ezért Moszkvában feltétlenül je­lentőséget tulajdonítanak a látogatásnak. A megvitatan­dó problémák sorában két­oldalú és nemzetközi kér­dések egyaránt szerepelni fognak. Vannak nyitott kér­dések, a két ország vezetői­nek lesz miről eszmecserét folytatniuk. A brit kormányfő intenzív konzultációkat folytatott NATO-szövetségeseivel a kö­zepes hatótávolságú rakéták kérdéséről. Szovjet részről érdeklődéssel várják az ez­zel kapcsolatos brit véle­ményt, különös tekintettel arra, hogy a londoni állás- foglalás ily módon más nyu­gat-európai országok véle­ményét is tükrözheti — mondotta a szóvivő. Szovjet—Kínai konzultáció Nem kerülte el a szovjet fél figyelmét, hogy Marga­ret Thatcher március 21-i beszédében a Szovjetunióval kapcsolatban több barátság­talan megjegyzést tett. Kö­zölte egyebek között, hogy vissza kell fogni a kelet- nyugati kapcsolatok norma­lizálásának folyamatát. Szovjet részről megállapítot­ták, hogy a beszéd nem volt szerencsés a látogatás hátte­re szempontjából, még akkor sem, ha a beszéd hangvéte­lét választási megfontolások diktálták — jelentette ki Pjadisev. Április 2-án külügymi­niszter-helyettesi szintű szovjet—kínai konzultációk kezdődnek Moszkvában, amelyek alkalmat adnak a különböző területeken meg­lévő kapcsolatok bővítését és elmélyítését érintő kérdések megvitatására — jelentette be a szóvivő. BUDAPEST Görögország nemzeti ün­nepe alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács el­nöke táviratban üdvözölte Hrisztosz Szarcetakisz köz- társasági elnököt. PEKING Kedden előkészítő ülést tartott a kínai Országos Né­pi Gyűlés (parlament), amelynek 16 napos üléssza­ka szerdán kezdődik meg Pekingben. Az előkészítő ülésen megválasztották az ülésszak 157 tagú elnöksé­gét és jóváhagyták az Or­szágos Népi Gyűlés 5. ülés­szakának napirendjét. A na­pirenden szerepel egyebek között Csao Ce-jang minisz­terelnök beszámolója a kor­mány munkájáról, az idei gazdaságfeljesztési terv, valamint az új költségvetés megvitatása. CJ-DELHI Kudarccal végződött az ASLV—D—1 jelzésű indiai űrrakéta keddi indítása. Az Indiai Űrkutatási Szervezet elnökének közlése szerint az Ándhra Prades állambeli sriharikotai központ terüle­téről rendben a levegőbe emelkedett a rakéta, ám ötvenkét másodperc eltelté­vel az indítószerkezet vá'at- lanul levált és a rak.éta el­ső fokozata nem lépett mű­ködésbe. Az ASLV—D—1 feltehetően a Bengál-öböl vizébe zuhant. Az amerikai külügyminisz­térium szóvivője, Charles Redman tagadta, hogy az Egyesült Államok megkísé­relné megakadályozni a megállapodást a közepes ha­tótávolságú fegyverekről a genfi tárgyalásokon. Red­man — Viktor Karpovnak, a szovjet külügyminisztéri­um főosztályvezetőjének az Izvesztyijában megjelent nyilatkozatára válaszolva — azt mondotta, hogy az Egye­sült Államok „megegyezést akar” Genfben erről a kér­désről. Elismerte azonban, hogy Washington feltétlenül olyan megállapodást akar el­érni, amely lehetővé tenné a Nyugat-Európába telepí­tett rövidebb — 500—600 ki- jlomélteres hatótávolságú — amerikai rakéták számának megnövelését, vagy hasonló kategóriába sorolt szovjet rakéták számának csökken­tését. A szóvivő szerint a két félnek „egyenlőséget” kell elérnie az ilyen rakéták szá­mában is. Ezt Washington az esetleges szerződés „szer­ves részének” tekinti — hangoztatta Redman. Kárpáti Ferenc Moszkvában tárgyalt Kárpáti Ferenc vezérezre­des, honvédelmi miniszter Szergej Szokolovnak, a Szovjetunió marcalijának, szovjet honvédelmi minisz­ternek a meghívására ked­den katonai küldöttség élén munkalátogatást tett Moszk­vában. A látogatás során Szergej Szokolov, az SZKP KB Po­litikai Bizottságának pót­tagja átadta Kárpáti Fe­renc vezérezredesnek az Ok­tóberi Forradalom Érdem­rendet, amelyet a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa 60. születésnapja alkalmából adományozott a magyar hon­védelmi miniszternek. Iz NSZH-ban Pokolgép robbant egy brit támaszpont mellett Gépkocsiba rejtett nagy­erejű pokolgép robbant hét­fő éjszaka az NSZK-ban ál­lomásozó Brit Rajnai Had­sereg és a Royal Air Force rheindahlemi főhadiszállásá­nál. A holland határ köze­lében, Mönchengladbachtól néhány kilométerre lévő tá­maszponton harmincegy sze­mély megsebesült, halálos áldozat nincs. A robbanás egyébként épp azokban a percekben történt, amikor Thatcher brit kormányfő NSZK-beli villámlátogatását befejezve Bonnból visszain­dult Londonba. A merénylők a körülbelül 100 kilogrammos pokolgépet a tiszti kaszinó előtt parko­ló személygépkocsik egyiké­ben, egy Toyotában rejtették el. A kaszinóban éppen ün­nepi összejövetelt tartottak egy magas rangú nyugatné­met sajtóösszekötő katona­tiszt búcsúztatása és utódá­nak beiktatása alkalmából. A légnyomás, amelynek ere­jét némileg csökkentették a Toyota körül parkoló más autók és lakókocsik, pozdor- jává zúzta az épület ablaka­it, ajtóit és a nagyterem mennyezetének faburkola­tét. A merényletet az ír Köz- társasági Hadsereg (IRA) vállalta magára. Képünkön a megsérült autók. Egy nagy politikus távozása Az ifjú szociáldemokraták három­negyed órán át megszakítás nélkül skandálták a nevet: Willy, Willy! Fáklyásmenetük nem tágított az Erich Ollenhauer-ház, a Német Szo­ciáldemokrata Párt központja elől. Szomorú napja volt ez nemcsak a párt fiatal híveinek és régi harcos­társainak, az SPD-tagság nagy ré­szének. Willy Brandt hétfő délutáni váratlan lemondását lehangoltan vették tudomásul sok-sok ezren azok közül is, akik — noha más pártok szavazói voltak — a most 73 évesen visszavonult pártelnökben az NSZK történetének egyik legnagyobb alak­ját tisztelik. S elismerésüket és nagyrabecsülésüket nem tagadhatták meg tőle békíthetetlen politikai el­lenfelei sem. Bármi volt is a közvetlen oka hirtelen elhatározásának, az utóbbi időkben bármennyire vitatták is számos megnyilvánulását, vezetői stílusát még magában az SPD-ben is, mindez nem változtat a legfonto­sabb tényen: a pártja élén kifejtett majd negyed százados munkásságá­val egyik alakítója volt hazája — és az NSZK határain túl — Európa po­litikai életének. Távozásának közvetlen oka való­ban kisszerűnek látszik: Margarita Mathiopulosznak, egy harmincéves, tüneményes tehetségű, öt nyelvet tö­kéletesen beszélő görög asszonynak a személyében olyan újságírót aján­lott az SPD-elnökség szóvivőjének tisztségére, aki nem tagja az SPD- nek, és még csak nem is nyugatné­met állampolgár. Ez utóbbi nem lett volna baj. De a párton kívüli stá­tus szokatlanságávai a vezetőség zö­me nem értett egyet. Miként Brandt hirtelen támadt némely más elkép­zelésével, önkényesnek tartott egyéb személyi döntéseivel sem. Azt is felrótták neki, hogy annak idején Johannes Rau kancellár jelölt esélyeit lekicsinylő nyilatkozatával megnehezítette a népszerű észak- rajna—vesztfáliai miniszterelnök vá­lasztási harcát. Kifogásolták, hogy nem tisztázta egyértelműen az SPD választási stratégiáját. így a zöldek pártjához való viszonyt. Ezért idő­ről-időre mind jobban fel-felizzot­tak az SPD-ben parázsló belső el­lentétek, s ezeken nem tudott úrrá lenni. Most mégis nemes tartással, tévényilatkozatában sem menteget­ve hibáit, azzal indokolta meg elha­tározását, hogy az immáron nyilvá­nossá vált viták közepette nem akar terhére lenni az SPD-nek. Annál ke­vésbé, mivel a párt egységes fellé­pést igénylő nehéz erőpróbák, tar­tományi választási harcok egész so­rának megvívása előtt áll. Hétfő este a nyugatnémet tévéál­lomások esti híradóját Brandt le­mondásának híre uralta. Lezárult a német szociáldemokrácia egyik nagy korszaka. A párt alapítójának, August Bebelnek kivételével Willy Brandt vezette leghosszabb ideig a pártot. S régi filmhíradók képei villantották fel Brandt politikai pá­lyafutásának kiemelkedő állomásait. A hitleri „harmadik birodalom” fia­tal szociáldemokrata menekültje, a nácizmus elleni küzdelem külföldi résztvevője hazatérése után gyorsan emelkedett az SPD-ben: 1957-ben már nyugat-berlini kormányzó pol­gármester. 1964-ben az SPD elnöke, 1966-ban külügyminiszter az úgyne­vezett nagykoalícióban. Már akkor megfogalmazza azt a tételét, amely­nek később a gyakorlati megvalósí­tásán fáradozott: az NSZK csak ak- kqf növelheti politikai befolyását, ha tevőleges részt vállal az európai enyhülésben. 1969 októbere: a szociáldemokra­ta—szabaddemokrata szövetség lét­rejöttével kancellárrá választják. Az NSZK novemberben aláírja az atomsorompó-egyezményt, majd gyorsan testet ölt az új keleti poli­tika: 1970 januárjában Moszkvával, februárban Varsóval kezdődnek tár­gyalások, márciusban és májusban Brandt találkozik Willi Stoph-fal, az NDK kormányfőjével. Augusztus­ban, majd decemberben aláírják a Szovjetunióval, illetve a Lengyelor­szággal kötött szerződéseket. Bonn elismeri az Európában fennálló ha­tárokat. A nyugatnémet tévénézők újra láthatták és átérezhették a nagy varsói pillanatot: az NSZK kancellárja a nácik által földdel egyenlővé tett egykori gettó terüle­tén térdre ereszkedve rója le kegye­letét a legkegyetlenebb barbárság lengyelországi áldozatainak emlék­művénél. 1971 szeptembere: a nyugat-berli­ni kérdést rendező négyhatalmi egyezmény aláírása. 1972 decembere: alapszerződés az NSZK és az NDK között. 1973 szeptembere: az NSZK-t és az NDK-t felveszik az ENSZ-be. December: szerződés Csehszlovákiá­val. Willy Brandt 1974-ben lemondott a kancellárságról, de még előtte, 1971-ben Nobel-békedíjjal tüntetik ki. A nemzetközi enyhülés előmozdí­tásában szerzett érdemeinek elisme­réséül. Flesch István

Next

/
Oldalképek
Tartalom