Szolnok Megyei Néplap, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-17 / 64. szám

1987. MÁRCIUS 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Éneklő Ifjúság Egy időben négy helyen A rómaiak több mint két­ezer esztendővei ezelőtt fel­róttak egy mondást, amely a következőképpen szól: „Fa­raghatsz magadnak sípot — hangod messzebb röpíti a szél.” Nos, az ókori halandók válteszi bölcsességét — úgy tűnik — nem kezdte ki az idő: a „vox humana”, az emberi hang mindig is to- ronymagsan emelkedett ki a különböző korok zenekeltő eszközeinek gazdag tárházá­ból. Legnagyobb örömünkre nincs ez másképp ma sem. Pedig ahogy rohamléptekkel közeledünk az ezredvég felé. mindinkább bővül az elekt­ronikus hangszercsodák ar­zenálja, ám a fülzsongató ef­fektusok — bármilyen lele­ményesen szerkesztették is — nem kelhetnek versenyre az emberi énekhanggal. Az elmúlt hét végén a me­gyeszékhely két általános és két középiskolájában lehet­tünk fültanúi a „vox huma­na” csillogásának. A Pálfi János Műszeripari és Vegy­ipari Szakközépiskola aulá­jában szűkebb pátriánk ti­zenegy középfokú intézmé­nyének diákjai álltak dobo­góra, hogy a Baross Gábor, Liszt-díjas karnagy vezette zsűri előtt dalaik megméret- tesenek. Egybehangzó véle­mények szerint az országos átlagnál messze jobb színvo­nalú produkciókat láthatott- hallhatott a közönség. Ez az eredményeség már csak azért is figyelemreméltó, mert a szakközépiskolákban ma nincs ének-zene oktatás. A rtemes versengésben a zsűri, amelynek munkájában ezúttal három diák is se­gédkezett, az Év Kórusa cí­met a jászapáti Mészáros Lőrinc Gimnázium és Szak- középiskolának (karvezető: Molnár Árpád), a szolnoki Szamuely Tibor Gépipari Szakközépiskolának (S20- koly Lajos) és az ugyancsak szolnoki Vásárhelyi Pál Köz- gazdasági Szakközépiskolá­nak (Vájná Katalin) ítélte oda. A Tiszaparti Gimnázium aulájában a megye gimnázi­umi kórusai találkoztak. Itt. Nagy Olivér, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ta­nára elnökölt a zsűriben. A kamarakórusok mezőnyében az Év Kórusa kitüntető címet a tisziaíöldvári Hajnóczy Jó­zsef Óvónői Szakközépiskola (karvezető: Erdős Mihály né) nyerte el. A női karok kate­góriájában ebben a megtisz­teltetésben részesült a szol­noki Verseghy Ferenc Gim­názium (Rigó Éva), a jász­berényi Lehel Vezér Gimná­zium (Bedőné Bakki Kata­lin) és a házigazdák együtte­se. Bartáné Góhér Edit veze­tésével. A vegyeskarok közül arany minősítéssel és nívó­díjjal térhetett haza a kis­újszállási Móricz Zsigmond Gimnázium (Kissné Ötvös Edit). A Kodály Zoltán Általános Iskolában a fellépő kórusok műsorában magas színvona­lú, igényes darabok hangzot­tak el. Itt arany minősítést kapott a szolnoki Beloian­nisz Ll ti, a Csanádi Körúti, a Münnich Ferenc Körúti Ál­talános Iskola, valamint a Kodály Zoltán Ének-Zene Tagozatos Általános Iskola nagykórusa, illetve kisdobos kara. , A Ságvári Körúti Általá­nos Iskolában arany minősí­tést vehettek át a szolnoki Áchim Üti, Kassai Üti, Ság­vári Körúti és az Üjvárosi Általános Iskola, valamint a martfűi Martos Flóra, a Be- senyszögi és a Nagykörűi Általános Iskola úttörői. Mindkét iskolában felké­szült kórusok és karvezetők léptek a közönség elé. Kü­lön dicséretet 'kaptak a kis­dobosok, akik rég nem látott lelkesedéssel vették ki ré­szüket a mozgalomból. Ugyanakkor a zsűri nehez­ményezte, hogy a kórusok műsor-összeállításában el­enyészően kevés hely jutott Bartók és Kodály műveinek, pedig a magyar zenekultú­ra e két ikercsillaga sokkal nagyobb figyelmet érdemel­ne. összességében a város négy helyszínén rangjához méltón sikert aratott az Éneklő Ifjúság mozgalom, s résztvevői szívet-lelket me­lengető dalokkal emlékeztek meg Kodály Zoltán halálá­nak huszadik és a KISZ zászlóbontásának harminca­dik évfordulójáról. J. J. Folyólrmtflgyalö Hírünk az országban Megyénk életének fonto­sabb eseményeit rendszere­sen hírül adják az országos lapok. Februárban több kulturális vonatkozású írás jelent meg Szolnok me­gyéről. A Damjanich János Múzum Őslények a Tisza mentén címmel kiállítást rendezett látogatói számára, tudatta a Vasárnapi Hírek és a Népszava február 10-i száma. Fazekas Magdolna festészetét mutatta be az ér­deklődőknek Kovács Gyula Létezésképek című írása a Művészet idei első számá­ban. A MÁV Szolnoki Vonta­tási Főnökségének életébe pillant be a Népszava 1987. február 13-án. Üjabb ’bri­gádvállalások a tervek tel­jesítéséért címmel. Szolnok megyében az idén lényege­sen több lakást építenek mint tavaly, Jászebrényben mintalakótelep épül. a Nép- szabadság február 9-én tá­jékoztatott minderről. Jó hír az is, hogy másfél mil­liárd forint jut fejlesztésre megyénkben, amelyből töb­bek között iskolák, lakások épülnek — értesülhettünk a Népszavából február 17-én. Milyenek a pályakezdő fia­talok lehetőségei a Martfűi Tisza Cipőgyárban? Erről olvashattunk elemzést az Ipargazdaság című folyóirat februári számában. A Mart­fűi Tisza Cipőgyár sikeres tevékenységéről a Népsza­badságot lapozgatva is ta­láltunk közleményt, mely szerint új cipöüzletet nyitot­tak a fővárosban. A Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége az idén Kecskeméten, az Erdei Fe­renc művelődési központban rendezi meg a VIII. országos motívumfilatéliai kiállítást. Az itthon és külföldön egyre nagyobb népszerűségnek ör­vendő motívumbélyeg-gyűj- tést átfogóan reprezentáló Megyénk mezőgazdaságá­ról is jelentek meg írások a közelmúltban. Szolnok me­gye egyik legnagyobb szö­vetkezetéről, a Túrkevei Vörös Csillag Tsz eredmé­nyeiről, terveiről szóltak a Szabad Föld kilencedik szá­mában. A Jászberényi Zagy­vamenti Tsz és a Jászfény- szarui Béke Tsz hétköznap­jaiba tekinthetünk be, ha kézbe vesszük a Magyar Mezőgazdaság című folyó­irat 6. számát. Egészségügyi vonatko­zású, Szolnok megyével fog­lalkozó írások is napvilágot láttak az év második hó­napjában. Üj orvosi rende­lő és gyógyszertár nyílt Szolnokon, • erről országos napilapjaink, a Népszabad­ság és a Népszava is emlí­tést tettek. A Magyar Nem­zet arról tudósított, hogy új egészségügyi központot avat­tak Szolnok egyre bővülő la­kótelepén, a Széchenyi vá­rosrészben. A tisztes kort megért idősek Szolnok me­gyében tizenhárom szociális otthonban nyerhetnek elhe­lyezést, ahol jelenleg több mint 1200 személyről gon­doskodnak, írta a Népsza­badság. Ez Egészségnevelés legutóbbi számában elemző értékelés adott számot ar­ról, milyen erőfeszítések tör­téntek nemrégiben me­gyénkben a fiatalok érdeké­ben. A Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár Olvasószolgálata bemutató március 19-én nyí­lik. 105 gyűjteményt tesznek közszemlére, csaknem két és félezer albumlapon. A témák a tavaszi fesztiválhoz kap­csolódóan a művészetek; kö­zöttük a magyar irodalom, a zene, a színház, a képzőmű­vészet, a népművészet, a film- és iparművészet stb. Csongrádban, Szatmárban Gazdagodó szabadtéri múzeumok Üjabb látnivalókkal, a né­pi építészet és tárgykultúra becses emlékeivel bővülve, felújítva várják tavasztól lá­togatóikat a hazai szabadté­ri néprajzi múzeumok. Az ország hat legnagyobb mú­zeumfalujában már készül­nek az áprilisi megnyitóra: csinosítják a környezetet, felújítják a portákat, s hoz­zálátnak az újabb építkezé­sek előkészítéséhez. Az ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékparkban kialakított szabadtéri nép­rajzi gyűjtemény idén je­lentős emlékegyüttessel gaz­dagodik. A múzeumi világ­napon, május 18-án avatják fel a Tömörkényből való egy­kori községháza épületét. Az 1880-as évek elejéről szárma­zó községházában országos viszonylatban is jelentős közigazgatástörténeti gyűjte­mény kap helyet. A kiállítá­son látható XVIII—XIX. századi tárgyi emlékeket — bútorokat, pecséteket, kora­beli irattári anyagokat — kiegészíti majd egy kis pos­tagyűjtemény, s rekonstruál­nak egyebek között egy bírói szobát is. A Gsongrád me­gyei múzeumfalu gyűjtemé­nyét 1979-ben kezdték kiala­kítani; a szegedi és szentesi tanyával, a makói hagymás­házzal, a pusztaszeri tanyasi iskolával, a csongrádi ha­lászházzal, a hódmezővásár­helyi kovács- és bognármű­hellyel, tűzoltószertárral és a tápéi szatócsbolttal gazdago­dott skanzent évente kétszáz­ezren keresik fel. Tovább bővül a Nyíregy­háza-sóstói múzeumfalu is. Négy tájegység — Szatmár, Rétköz, Nyírség és a beregi Tisza-hát — jellegzetes por­tái mellett idén elkészül a nyíri mezőség népi építésze­tét reprezentáló együttes: egy Tisza-dombi halászház, a hozzá kapcsolódó mellék- épületekkel. Az elmúlt, évek­ben megkezdték egy faluköz­pont kialakítását is: már látható a korabeli tűzoltó- szertár és az elemi népisko­la, ezt követően a tervek szerint kis templomot, paró­kiát, molnárházat és szatócs­boltot is beépítenek majd. A filatelisták örömére Motívumbélyegek kiállítása Thálta a Tisza partién 9• „Iványi Jóska” hosszú útja Fejezetek a Szigligeti Színház három évtizedéből Az a mackós mozgású, de még­is csupaideg fia­talember, aki 1956 őszén kicsomagol­ta szegényes mo- tyóját Szolnokon, negyedszázaddal később már a vi­déki színjátszás „nagy öregje”: Iványi József Já- szai-díjas, érde­mes művész. „Mondták, zsör­tölődő, rossz mo­dorú, mindig mindennel elége­detlen ember... Ennyire minden csak nézőpont kérdése? Vagy netán vodt idő, amikor az ember, a művész értéké­nek a simulé­konyság volt a „meghatározó­ja”? Fiatalon is, de érett művész­ként is Iványi Jóskának hívta a színészvilág, a közönség. Szóki­mondó, egyenes ember volt... Részlet az 1975. május elsején ve­le készült inter­júból: Miller: Pillantás a hídról. Eddie Car­bone Iványi József. Ez a rendkívüli tu­datossággal megformált szerep kissé kö­rülményesen indul, eleinte nem ismer­jük fel Eddie-ben a végzetes szenve­dély bélyegével megjelölt hőst. Igazán attól kezdve talál magára, amint egyre feltörőbb érzelmei veszik át cselekede­tei irányítását. Iványi nem a folytono­san robbanáskész indulatokra építette fel alakítását, mint annak idején Pécsi Sándor. Iványi Eddie-je önmarcangoló, gyötrődő típus, akinek becsületérzése állandóan elkeseredett viadalban áll szenvedélyével, pusztulását előre érző minden idegszálával, mégis végigjárja a rá váró utat könyörtelen következe­tességgel. Az előadást Horváth Jenő rendezte. A bemutató 1972. október 24-én volt. (Archív felvétel) „Sebők Imre” bölcs szavait egy bő évtized távlatából ma is hallani vélem: „Amíg az ember él, saját erkölcsi nor­mái szerint teszi, akármilyen is a helyzete, mindegy, hogy fiatal, utolsó éveit éli, vagy beteg, vagy akár a siralom­házban ül. A helyzet legfel­jebb kötelezhet, de semmi alól fel nem menthet. Mindig, minden szerepé­ben a „kályhától" indult Iványi Jóska, a lehető leg­egyszerűbb megoldásokat vá­lasztotta, de mindig tudta merre menjen. Mindig akart valamit, nemigen csalta meg tehetsége, őt sosem lehetett „félre rendezni”, megérzése a legpontosabb iránytű volt. Moliere, a nagy vihart ka­vart Bulgakov drámában, az Álszentek összeesküvésében, majd sokszínű Bokor Pál a Vérrokonokban. Remek part­nerei voltak: Polgár Géza, Tímár Éva, Halmágyi Sán­dor — mindnyájan értették és élvezték Örkény furcsa zamatét. Egy magyarországi ősbe­mutatóban Gorkij Hamis pénz című drámájában az órásmestert, Jakovlevet for­— Sosem szerettem azokat, akik mindig, mindent jól és pontosan tudnak, rendsze­rint ugyanúgy, ahogy a fö­löttük lévő grádicson belé­jük táplálták. Persze, nem akarok döntőbíró lenni — hiába is próbálnám —, hogy milyen az egyéniségem, de arról, amit a szülői házból, a környezetemből magammal hoztam, örömmel beszélek, mert szép emlék. Csodálatos apám volt. Szegény — nyu­godjék az öreg lakatos — mindig azt mondta: fiam, ami a szíveden, a szádon... — Hogy indult a pályája? — „Sej, a mi lobogón­kat. ..” Kétkezi ember vol­tam, segédmunkás, majd szakmunkás. A gyári szín­padról kerültem a főiskolá­ra, majd a szolnoki „desz­kákra”. De ezt hagyjuk. A színész ne a múltjáról be­széljen, nagy baj ha már csak ennyire képes... Ennél persze sokkal viszolyogta- tóbb az a tipus, aki előre el­mondja, milyen csodálatos lesz a következő darabban. — Hírlik, perben-harag- ban van mostanában néhány rendezővel? Tímár Évával Vámos Miklós darabjá­ban az Asztalosindulóban (1976. január 23.) Iványi József Acs György szerepét játszotta. Tímár Éva pedig Vilma volt Első művészi ki­ugrása a Szélvi­harban volt, Csendes Imre sze­repében, majd két évvel később az Othello címszere­pe következett. A Hamlet Claudi- usa; majd Lav- ruskin a Vándor- években, majd tíz évig Pécsett, il­letve Szegeden játszott. 1972-ben Eddie Carbone szerepé­ben tért vissza a szolnoki társulat­hoz. Amikor be­léptem a színpad­ra és fel csattant a taps, szinte meg­bénultam, majd- hogy elsírtam ma­gam —„ emléke­zett a bemutató után. Csebuitnkin a második szol­noki Három nővérben, Se­bők Imre az Elveszett para­dicsomban, Sarkad i Imre máiba. Az emberségéért ideg­tépő harcot folytató, önma­gát felőrlő Jakovlev valame­lyest Iványi József életének szintézise is volt. — Nem, ez így nem igaz, mert nem pontos. Én a „ki- tanációs” színházzal huzako- dom, a fejetetejére, állított koncepciókat — amelyek de­hogy is koncepciók, sokszor inkább balga megerőszakolá­sai a logikának — vitatom, az álmoderneskedö, faramu­ci előadásokat utálom.” — Iványi Jóska 1956 szil­veszterekor mutatkozott be a szolnoki társulatban, Sartre A tisztességtudó utcalány című színművében a Négert játszotta. Néhány héttel ké­sőbb Petur bán, majd Besz- szemenov a Kispolgárokban. drámájában. „Az előadás legmeggyő­zőbb alakítása kétségtelenül Iványi Józsefé, aki Sebők Imre epikureista, természet­szerető és életimádó figurá­ját nagyszerűen építi fel. Róla, mint valami érzékeny szeizmográfról mindig leol­vasható a dráma érzelmi hő­foka, érzelmi hullámzása...” — írta az Elveszett paradi­csomról szóló kritikájában Iványi Jóska játékáról Val- kó Mihály 1975. május 31-én. 1979 nyarán első világhá­borús baka az isonzói árté­ren — valahol Nagyrév alatt a Tisza elhagyott morotvá- jában — Fdbri Zoltán Fábi­án Bálirt találkozása az Is­tennel című filmjének forga­tásán. Arcán jó háromnapos bo­rosta, a hátán közel félmá­zsás „bomyú”, vagyis a me­netfelszerelés. „— Koncz Gábor kenye­res pajtása vagyok a filmben. Számomra azért is érdekes ez a forgatás, mert életem első filmszerepét is Fdbri Zoltán filmjében játszottam — mondta, s akkor egy hang a bokrok közül: — Iványi Jóska állj be pozícióba! Kezébe vette a puskát, in­dult a roham, belegázolt az iszapba... A lőparfüst ha­mar elfedte alakját. Akkor láttam utoljára. 1979. de­cember 15-én, ötvenhárom éves korában megszűnt do­bogni a szíve. (folytatjuk) Az utolsó forgatás. Roham előtt az „Isonzó” partján Tiszai Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom