Szolnok Megyei Néplap, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-17 / 64. szám

1987. MÁRCIUS 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 öt év, ötszörös gyarapodás Kevés a valódi, önálló vállalkozás Nagyító alatt a kisvállalkozó szervezetek te vékenysége A Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatóságánál; Szolnok Megyei Igazgatósága nemrégiben fejezte be a me­gyében működő kisvállalkozó szervezeteknél végzett, a ta­valyi gazdálkodásukat elemző vizsgálatait. Szerkesztősé­günk kérésére tapasztalataikat Harangozó Károly, a Szol­nok megyei igazgatóság vezetője foglalta össze. A gazdálkodó egységekhez — főként vállalatokhoz és szövetkezetekhez — közvet­lenül kötődő vállalati gazda­sági munkaközösségek, ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoportok, illetve a ma­gánvállalkozáson alapuló gazdasági munkaközösségek és polgári- jogi társaságok száma megyénkben 1982 óta — hasonlóan az országos tendenciához — dinamiku­san nőtt, és 1986 végére va­lamivel meghaladta az ezret. Több mint ötszöröse ez a szám az 1982. évinek. A számszerű növekedés az ipa­ri és szolgáltató szakcsopor­toknál (10-szeres), valamint a vállalati gazdasági munka- közösségeknél (öt és félsze­res) volt a legerőteljesebb. 1986 végén a kisvállalkozá­sok döntő hányadát — közel 60 százalékát a vgm-ek ad­ták, őket követik közel 25 százalékos részesedésükkel a gazdasági munkaközösségek. A szaporodás ellenére 1982 és 1986 között közel 300 kisvál­lalkozó egység szűnt meg. A Szolnok megye vállalati és szövetkezeti gazdasága ál­tal produkált 1986. évi ter­melési értéknek mintegy 1 százalékát adta a kisvállal­kozások közel 1 milliárd fo­rintos teljesítménye. Az e vállalkozásban részt vevők létszáma a szervezetek szá­mánál erőteljesebben növe­kedett 1986-ban, megközelí­tette a 11 ezret. Ez az 1982. évi taglétszámnak majdnem Boscoop-tarvek Gazdaságosabb tehántartás Hétfőn ülést 'tartott a ha­zai tehéntartó nagyüzemek­nek körülbelül a felét össze­fogó Boscoop Agráripari Fej­lesztő Közös Vállalat igazga­tó tanácsa. A napirenden a kisebb tehenészetek egyre súlyosabb gazdaságossági problémái szerepeltek. Mint Kállai B. Miklós igazgató beszámolójában rá­mutatott, a különféle kor­mányzati intézkedések hatá­sára a nagylétszámú tehené­szetek többségében ma már kifizetődő a tejtermelés. A kisebb, egy-kétszáz tehenet tartó telepek zömének azon­ban az alacsony hozamok, il­letve a magas költségek mi­att nincs haszna, s az ilyen tehenészetekkel rendelkező nagyüzemeknek, a megfele­lő anyagi fedezett) hiányában, általában arra sincs lehető­ségük, hogy gazdaságos mé­retűre fejlesszék tehénállo­mányukat. Tévedés azonban az, han­goztatta a továbbiakban az igazgató, hogy az állomány­növelés a gazdaságosság ja­vításának egyetlen módja. Vegyes hasznosítású, tehát tej- és hústermelésre szako­sított állomány kialakításá­val is lényegesen javítható az egy-kétszázas tehenésze­tek jövedelmezősége, s eh­hez a Boscoop széleskörű segítséget tud nyújtani. A felmérések szerint jelenleg körülbelül 200—250 gazda­ságban vannak ilyen módon megoldható gondok. Közülük jónéhány már jelezte is, hogy igénybe akarja venni a Boscoop segítségét. A válla­lat egyidejűleg a háztáji te­henészetek állományának feljavításába is bekapcsoló­dik. 8-szorosa. A legerőteljeseb­ben a szakcsoportokban te­vékenykedők száma nőtt: tavaly közel 15-szöröse volt az induló évinek. A kisvállalkozók nagyob­bik hányada a vgm-ben és szakcsoportban tevékenyke­dik, vagyis azokat a formá­kat választják a legszíve­sebben, ahol a legkisebb a vállalkozás kockázata és mi­nimális saját vagyoni befek­tetésre van szükség. De a gesztor — tehát, vállalati vagy szövetkezeti háttér — nélkül működő gazdasági munkaközösségek tagjai sem mondhatók igazán vállalko­zóknak, hiszen az ilyen ke­retek között munkát válla­lóknak csupán 7 százaléka főfoglalkozású tag. A tagok döntő hányada a biztos jö­vedelmet adó gazdálkodó szervezeteknél fennálló munkaviszonyát megtartva, kiegészítő tevékenységként „vállalkozik”. A szervezeti formákból következtetni lehet a kisvál­lalkozások tevékenységi kö­rére: „gazda’’ vállalatuk, szövetkezetük keretein belül, annak feladataihoz kapcso­lódva fejtik ki tevékenysé­güket. Vagyis a kisvállalko­zások 60 százaléka ipari te­vékenységet végez. A vgm- ek, szakcsoportok, lakossági igényeket nem, vagy csak el­vétve elégítenek ki, kapaci­tásuk nagy részét lekötik az „anyavállalat” megrendelé­sei. Egyedül az építőipari te­rületek működő mintegy 200 Az évente közel negyven­ezer személygépkocsi javí­tását, karbantartását vég­ző Alfa Autójavító Válla­lat megtartotta a tavalyi munkát értékelő és a to­vábbi feladatokat meghatá­rozó közgyűlését. A vezető­ség a tervezettnél jobb, eredményesebb munkáról adhatott számot. A hetven- kétmillió forintra előirány­zott nettó árbevételi tervet például tizennyolc százalék­kal teljesítették túl. Ez el­sősorban a használt sze­mély- és teherkocsi-forgal­mazás beindításának és az alkatrészkereskedelem bő­vülésének tudható be. Ter­melési értéktervüket 10,5 százalékkal teljesítették túl 1986-ban. A költségek 4,3 kisszervezetet elégít ki zöm­mel lakossági igényeket. A lakossági igényekre mégis „építő” kisvállalkozá­sok szolgáltatásai igen válto­zatosak: vállalnak nö­vényvédő munkát és kár­tevőirtást, takarítást, füg­gönyvarrást, szűcsipari javí­tást, irodagépjavítást, idegen nyelvi fordítást. Mérsékelten vagy egyáltalán nem gya­rapszik viszont az elektro­mos gépek szervizelését, az üveges és bádogos, a laka­tosipari tevékenységet vál­lalkozó szervezetek száma. Jelentős azoknak a gmk-nak a száma, amelyek kizárólag alkatrészgyártással, egyes hiánycikkek termelésével, valamint építési tervezéssel és számítástechnikai szolgál­tatással foglalkoznak. A kisvállalkozások 1986- ban közel egymilliárd forin­tos árbevételüket mintegy 350 millió forint ráfordítás­sal érték el. Nem elhanya­golható, hogy ez a 40 száza­lékos költségszint az előző évinél magasabb. Bevételük 43 százalékát a tagoknak jö­vedelemként kifizették. Me­gyei átlagban a kisvállalko­zók egy főre vetített jövedel­me tavaly 37 ezer forint volt. Ez a jövedelemforma — az átlagos családlétszámot fi­gyelembe véve — mintegy 37—40 ezer ember életszín­vonalának javítását segíti. A PM megyei szakembe­reinek elemzése szerint az állam — a nem ritkán han­goztatott sérelmek ellenére — továbbra ás mértéktartó a jövedelmek megadóztatásá­ban: a megyei számok sze­rint az elért árbevétel min­den 100 forintja után 11,60 forint adót kellett viselnie a kisvállalkozások tagjainak. százalékkal haladták meg a •tervezett szintet A személykocsi-tulajdono­sok szempontjából örvende­tes, hogy a lakosság részé­re történő szolgáltatás érté­ke közel 18 százalékkal nőtt tavaly. Magántulajdonban lévő gépjárművek közül megközelítőleg 29 ezer gép­kocsit javított, illetve tartott karban az Alfa. Figyelemre méltó, hogy ezeket az eredményeket a tervezetthez viszonyítva ki­sebb létszámmal érték el. Igaz, közben gondot fordí­tottak a technikai színvo­nal emelésére. A Thermo- Clan berendezés üzembe­helyezésével például haté­konyabbá vált az alvázmo­sás. Az UNI-LUX futó­A MTESZ napirendjén A műszaki fejlődés gyorsítása A Műszaki és Természet- tudományi Egyesületek Szö­vetségéinek Országos Elnök­sége hétfőn Budapesten ülést tartott. A testülat Fock Je­nő elnökletével megvitatta a MTESZ 1991-ig szóló cse­lekvési programját. Az ülé­sen részt vdit és felszólalt Berecz Frigyes, a Miniszter­tanács elnökhelyettese is. A műszaki fejlődés meg­gyorsítását szolgáló, a szö­vetség tennivalóit meghatá­rozó cselekvési programot Tóth János, a MTESZ főtit­kára terjesztette elő. Az el­következő években a szöveit- ség a műszaki értelmiség vé­leményét tükrözve hangsú­lyosabban kíván részt ven­ni a műszaki-tudományos haladás céljainak kidolgozá­sában, s az azok eléréséhez szükséges feltételrendszer megteremtésében. A prog­ram a 33 tudományos egye­sülőt szakmai munkájának középpontjába hat fejleszté­si téma kiemelt figyelemmel kísérését helyezte. Ezek: az elektronizáció és informáci­ós technológiák, valamint a biotechnológiák fejlesztése, a gazdaságirányítási rendszer további korszerűsítése, a gazdaságos anyag- és ener­giafelhasználásit elősegítő el­járások bevezetése, a minő­ség javítása, s végül az or­szágos jelentőségű környe­zetvédelmi programok, ame­lyek szakvéleményezésére a MTESZ tanácsadó testületet alakít. A cselekvési program vi­tájában az elnökség tagjai hangsúlyoziték, hogy a MTESZ-nek még határozot­tabban kell képviselnie a műszaki értelmiség érdekeit. Szükségesnek tartották, hogy a szövetség 2—3 évenként elemezze a műszakiak jöve­delmi viszonyait s erkölcsi elismertségét. műbeállító célszerszám üzembehelyezésre vár. Te­hergépjárművekhez gumi­szerelő gépet vásárolt a vállalat. Ennek munkavédel­mi szempontból is nagy a jelentősége. Ugyanakkor a minőség is javul a kézi sze­reléssel szemben. A tavaly beszerzett berendezések kö­zül említést érdemel még a személygépjármű fogyasz­tásmérő próbapad, valamint a tehergépjármű fékhatás- mérő. Az Alfa tavaly elnyerte a KM Főfelügyelet által ki­írt pályázatot, melynek ér­telmében egy bizonyos ér­tékig költségmentesen vá­sárolhat célszerszámokat és berendezéseket. A FÉKON kisújszállási üzemében szovjet exp ortra szoknyákat, blúzokat készítenek több­féle fazonban és színben. Ezenkívül hazai pia era ingkabátokat is varrnak, amelyből ebben az évben mintegy háromezer darab kerül a megrendelőkhöz (Fotó: Tarpai) Évi negyvenezer kocsi a „munkapadokon" Eredményes évet zárt az Alfa Fejlesztette technikai színvonalát Diktál a piac Injekció az állattenyésztésnek ostanában szűk M l esztendők jártak a 5 mezőgazdaságra. Hiszen a magyar agrárvilág egyik jelentős, korábban sikereket hozó ágazata — az állatte­nyésztés — fölött is az utóbbi években gyakran be­borult az ég. A miértre ke­resve a választ mindenkép­pen vissza kell tekintenünk az időben. Elég talán any- nyit megemlítenünk, hogy például a hazai sertésállo­mány 1984 szeptember 30 és december 31 között körül­belül 1 millió 300 ezerrel csökkent, s 1985 június vé­gén pedig a Központi Sta­tisztikai Hivatal már csak 8 millió 900 ezer sertést tar­tott nyilván az országban. A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium ér­tékelése szerint a vissza­esésben nagy szerepet ját­szott egyebek között az, hogy az utóbbi évek hideg telei miatt nőtt az elhullás, s emelkedtek az állattartás költségei is. Ugyancsak költ­ségnövekedést idézett elő az aszály, mivel kevesebb ku­korica termett a szokottnál, így a takarmányból sem volt elegendő. Erre, csak egy pél­da: két évvel ezelőtt az or­szág több területén — el­sősorban a Duna-Tisza kö­zén, meg a Tiszántúlon — sok piacon 600—700 forin­tot is elkértek egy mázsa kukoricáért, a megszokott 350—450 forinttal szemben. A bajokat még tetézte az is, hogy a sertéshús kivitele so­káig nehézségekbe ütkö­zött, vagyis akadozott az ex­port. Éppen ezért a mező- gazdasági kormányzat va­lamelyest próbálta vissza­fogni a termelési kedvet, s nem növelte a felvásárlási árakat, hiába emelkedtek a tartás meg a takarmányozás költségei. így a sertéste­nyésztésben a ’84-es 15—16 forintról, ’85-re 11 forintra csökkent a 100 forint költ­ségre jutó nyereség. A te­nyésztők válasza pedig nem váratott sokáig magára, mi­vel csökkentették vagy tel­jesen felszámolták állo­mányaikat. Persze az ala­csonyabb jövedelem nem­csak a sertés, hanem a szarvasmarha- és a juhága­zatra is jellemző volt. E folyamat megállítására, sőt visszafordítására mára már sok intézkedés történt. Ennek bizonyítására talán elég, ha az egyik legjelen­tősebbet, erre az évre meg­hirdetett központi szabályo­zást említjük, amely az ál­lattartó telepek rekonstruk­ciójára az eddiginél na­gyobb hozzájárulást — a be­kerülési érték 50 százaléká­ra — állami támogatást ad. Az összeg másik felét pedig a gazdaságoknak saját erő­ből vagy hitelekből kell fe­dezniük. Nos, túlzás nélkül állít­hatjuk, hogy ez az intézke­dés volt az a bizonyos szal­maszál, amibe az üzemek még belekapaszkodhattak, s amely a 24. órában ér­kezett, mivel az állattartó- telepek férőhelyeinek és gé­pi berendezéseinek jelentős része az országban, és me­gyénkben is az évek során annyira elhasználódott, hogy az már egyszerűen a terme­lést veszélyeztette. Éppen ezért örvendetes, hogy az intézkedés nyomán növekszik a nagyüzemek ér­deklődése a létesítmények korszerűsítése iránt. Erre példa, hogy Szolnok megyé­ben 17 mezőgazdasági nagy­üzem — így többek között a jászapáti Velemi Endre Termelőszövetkezet, a Palo- tási Állami Gazdaság, a Mezőtúri Magyar—Mongol Barátság Tsz, a Jászberényi Kossuth Termelőszövetke­zet, a Tiszaföldvári Lenin Tsz már korábban elkészí­tette szarvasmarhatelepeik korszerűsítésének beruhá­zási dokumentációit, ame­lyeket benyújtottak a mi­nisztériumba elbírálásra. S már az engedélyek is meg­érkeztek az üzemekhez. A tiszaföldváriak például nem­csak a szarvasmarhatelepük korszerűsítését végzik el ily módon, hanem ahhoz kap­csolva egy tejüzemet is fel­építenek. A 17 nagyüzem összes beruházásának költ­sége megközelíti az 500 millió forintot. Van, ahol a munkálatok már elkez­dődtek, s 1988-ra mindenütt befejeződnek. Annak ellenére, hogy a nagyüzemi sertéstelepek re­konstrukciójára is lehetőség nyílik a már említett in­tézkedés kapcsán, elgondol­kodtató, hogy megyénkben a mezőgazdasági nagyüze­mek mégsem élnek ezzel a lehetőséggel. Pedig több gazdaságban is modernizál­ni kellene a sertéstartást, s mégiscsak egy nagyüzemben a Túrkevei Vörös Csillag Termelőszövetkezetben ve­szik igénybe az állami tá­mogatást, ahol a négy és1 fél millió forintos rekon­strukció során 300 férőhe­lyes törzstenyésztő-telepet alakítanak ki. Felvetődik a kérdés: mi­vel magyarázható az érdek­lődés hiánya? Mint a szak­emberek egybehangzóan ál­lítják, elsősorban azzal, hogy a sertéságazat jövedelemter­melő képessége még mindig olyan kicsi, hogy szinte semmire sem jut pénz belő­le, hiszen folyamatosan emelkednek a takarmányok árai, növekszik az energia- költség, s ugyanakkor nem tart lépést velük a felvásár­lási ár emelkedése. Ugyan­ez a helyzet a juhágazatban is, hiszen a piaci helyzet in­gadozása bizonytalanná te­szi a termelést, s így a fej­lesztésre sem fordítanak sok gondot a gazdaságok. Nos, az előbbiekből egy­értelműen kiderül, hogy el­sősorban a tejtermelő tehe­nészeteik korszerűsítésére veszik igénybe a támogatást a gazdaságok. S ezt a rang­sort nem az állam, hanem a mezőgazdasági nagyüzem saját maga állította föl, ép­pen azért, mert kiszámolták, hogy a tejtermelő ágazat fej­lesztése a legjövedelmezőbb, s a beruházás költségei ott térülnek meg a legrövidebb idő alatt. ersze — mint már P említettük — ez nem jelenti azt, hogy a sertés-, a juh-, meg a barom­fiágazatban minden rend­ben van, s ott nincs szükség újabb beruházásokra. Csak- hát mint már oly sokszpr, most is bebizonyosodott, hogy a piaci diktál. S a gazdaságok is ott fordítanak pénzt a fejlesztésre, ahol gyorsabb a megtérülés, s amelyekben a megtérülés bi­zonytalanul hosszú időt vesz igénybe, ott csínján bánnak a fejlesztésekkel. N. T. Dokumentált minőségellenőrzés Percenként háromezer tabletta Hétfőn angol gyártmányú elektronikus kontrollrend- szert állított üzembe az Egis Gyógyszergyár körmendi Lacta Tápszergyára. A mérő- berendezés a másfél éve dol­gozó, 16 millió forintért vá­sárolt nagyteljesítményű — percenként két és fél, há­romezer tablettát gyártó — tablettázógéphez csatlakozva tetszőleges gyakorisággal el­lenőrzi a készített tabletták fizikai paramétereit. A súly mellett vizsgálja a tabletták alakját is, és egyúttal doku­mentálja a mérések eredmé­nyeit. Az üzem termelésének tíz százalékát — mintegy évi százmillió tablettát — tőkés piacon értékesíti. Folyamat­ban van a körmendi gyárban egy korszerű kenőcs-gyártó és töltőüzem építése is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom