Szolnok Megyei Néplap, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-03 / 52. szám
1987. MÁRCIUS 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Sikerkönyvek, hiányzó kötetek Növekedett az érdeklődés a politikai irodalom iránt Az elmúlt évhez 1985-höz képest tovább növekedett a megyében a politikai kiadványok iránti érdeklődés. A Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltsége több mint kétszázféle kötetet terjesztett közel félmillió forinttal nagyobb értékben, mint 1985- ben. A könyvek mellett eredményes volt a folyóiratok, magazinok terjesztése is, különösen a Pártélet és a Nők Magazinja talált kedvező visszhangra. A könyvek közül az Ellen- forradalom tollal és fegyverrel, a Drámai napok, a Gorbacsov Budapesten, az Etikai tanulmányok aratták a legnagyobb sikert a vásárlók körében. Sokan vették meg többek között a Viccmagazint, az Üzennek az évek, a Tervezés, egyensúly, A siker nyomában, valamint a Figyelem vagy fegyelem című kiadványokat is. Keresett volt továbbá a Filozófiai kislexikon — olyannyira, hogy hiánykönyvnek számít — és a különböző sorozatok, mint például a Népszerű történelem, illetve az Ország- Világ kötetei. Alacsony érdeklődés kísérte viszont tavaly is a Szivárvány, a Nemzetközi zsebkönyvtár, az Univerzum és a Távlatok sorozat újabb kiadványait. Nehezen találtak gazdára többek között a Pápaság a XX. században. Az egészséges utódokért. Az ellenforradalom utóvéd harca, s a Nagyanyáink öröksége című könyvek. Némelyik kötetnél a téma kevésbé közérdekű volta mellett bizonyára szerepe van annak is, hogy bizony nem olcsó manapság a könyv. S az ember, ha már vásárol, akkor olyan könyvet vesz meg, amelyet fontosnak tart, hogy ott legyen a polcon, hogy később is a kezébe vehesse. A politikai irodalom terjesztésének kiemelkedő rendezvénye volt tavaly novemberben az immár 25. alkalommal megtartott könyvnapok. A sikeres kötetek megjelenését is ekkorra időzítette a Kossuth Kiadó. A megye 245 pártalapszerve- zetében tartottak valamilyen, a politikai könyvnapokhoz kapcsolódó rendezvényt. Az eredmény: a könyvnapok alatt több mint 380 ezer forint értékű kötet, kiadvány talált gazdára. Egy új kezdeményezést is útjára indított tavaly a megyei kirendeltség. Kedvezményes áron kínálták a klasszikus politikai kiadványokat. Az akció azonban csak fél sikert — vagy még akkorát sem — hozott. Az egész megyéből csak a jászberényi pártbizottságról érkezett rendelés a kedvezményes árú könyvekből. Jóllehet egyes településeken lett volna rá igény, csak éppen a tájékoztatás hiányzott. Ez, valamint a könyvnapok eredményei is azt igazolják, hogy a „jó bornak is kell a cégér”, vagyis a jó könyvnek is kell reklám. Főleg azokon a területeken és azok körében, ahol kevésbé keresettek a politikai kiadványok. — tg — Vetélkedő MSZBT-tagcsoportok Törökszentmiklósi győztesek Korona Pódium Szolnokon A Korona Pódium bérletes sorozata keretében három előadásra kerül sor a tavasszal Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. Március 4-én 19 órától Szabó Gyula Kiváló Művész A Biblia forrásából címmel tart előadóestet. Áprilisban Tahi Tóth László Érdemes Művész és Géczy Dorottya Jászai-díjas özvegyen és párosán című műsorát nézhetik meg az érdeklődők. Végül a sorozat záró- slőadásán, májusban Maros Gábor Jászai-díjas művész Klakk és Frakk avagy sze- repkör-be-körbe... című estjére kerül sor. Mindhárom előadáson közreműködik Mikes Lilla. Az MSZBT Országos Elnöksége és a Lapkiadó Vállalat a nagy októberi szocialista forradalom hetvenedik évfordulója tiszteletére vetélkedőt hirdetett a mező- gazdaságban dolgozó MSZBT tagcsoportoknak, szocialista brigádoknak. A megyei döntőben — amelynek a múlt hét végén Kisújszálláson a Tisza II. Termelőszövetkezet biztosított otthont — öt, négy-négytagú csapat versengett az elsőségért. A hétfordulós seregszemlén többek között számot adtak azokról az ismereteikről amelyek összefüggenek a Szovjetunió legújabb kori társadalmi, kulturális, gazdasági fejlődésével, az átalakítás programjával. A versenyen végül is a Törökszentmiklósi Béke Termelőszövetkezet Győzelem brigádja nevéhez méltóan végzett az élen, mögöttük a második helyre a Zagyvarékasi Béke Tsz Lenin brigádja került. Harmadik helyen az öcsödi Szabadság, negyediken a Kunhegyesi Kunság Népe kollektívája végzett, akiket a házigazdák csapata követett. Az első két helyezett ..négyesfogat” szerzett jogot arra, hogy ebben a hónapban Budapesten az egyik országos területi elődöntőből megkíséreljen bejutni az országos döntőbe. Jászberényben, egy rendhagyó koncerten- Két zenekarnak szólt a taps Rendkívül nagy érdeklődés és közönségsiker jellemezte az Dbudai Kamarazenekar és a Jászberényi Kamarazenekar közös hangversenyét a napokban. A két együttes szakmai-baráti jellegű kapcsolata nem újkeletű. Ez teremtette meg számukra azt a lehetőséget, hogy olyan szimfonikus műveket is eljátszhassanak, amelyeket külön-külön nem vehetnének be a repertoárba. Beethoven Egmont-nyitá- nya, Mozart Esz-dúr szimfóniája és Schubert VIII. szimfóniája mellett felcsendült Brahms és Johann Strauss egy-egy népszerű alkotása is. Művészi megformálásban kiemelkedett a Mozart- mű előadása. Két kiváló szólista nyújtott művészi élményt: Keller András, a Fesztiválzenekar koncertmestere, és Gál Zoltán, a Lukács Pál brácsaverseny 2. helyezettje. Különleges zenei-emberi élményt jelentett a két fiatal muzsikus együtt- lélegző játéka. A két szóló- hangszer zenei anyagát szoros egység, ugyanakkor bőven áradó kedv és dallamgazdagság jellemezte. A 2. lassú tétel Mozart egyik legjelentősebb alkotása, töprengő és elmélyült komolyság váltja fel az eddig szokásos gondtalan éji zenék hangját. Élvezettel hallgatta a város zeneszerető közönsége Johann Strauss Kék-Duna keringőjét és Brahms 5. Magyar táncát. A nagy együttest ezen az estén Gál Tamás, a Jászberényi Kamarazenekar karmestere vezényelte. Dirigálását temperamentum és tökéletes stílusérzékenység jellemezte. Az elmúlt szombaton este ugyanezzel a műsorral és felállással Óbudán szerepeltek, ahol a karmester Till Ottó, az Óbudai Kamarazenekar vezetője volt. — túri — Pillanatkép a közös koncertről, a pódiumon Keller András es uai zomui Kulturális élet Jánoshidán A recept: végy néhány jó ötletet. Hogy miért éppen Jánoshida? Az utóbbi időkben mind több hír érkezett a nyolcszáz éves községből, amelyek mind arról szóltak, hogy az egykor a vásárteréről elhíresült településen gazdag kulturális élet zajlik. Természetes, hogy a krónikás első útja a könyvtárba vezetett, hiszen Jánoshidán már megvalósult az az elképzelés, hogy a művelődés központja elsősorban a könyvek birodalma legyen. Egy egyszerű hétköznap délelőttről vélhetné az érdeklődő, hogy ez- időben aligha kell attól tartani, hogy a könyvtáros nem tud időt szakítani némi beszélgetésre. Éppen ezért meglepő, hogy a meglehetősen szűk helyiségben négy-öt olvasó köti le a könyvtárosokat. Kellemes meglepetés ez még akkor is, ha az olvasók mindegyike láthatóan túl van a nyugdíjkorhatáron. — A délelőtt általában a nyugdíjasoké — nyugtázza mosolyogva a meglepődésem Zámbori Jánosné könyvtár- vezető. — Ám az is igaz, hogy olvasóink többsége az iskolásokból kerül ki, ők persze majd délután jönnek. Körbesétálunk a polcok között, a zsúfoltság ellenére is könnyen áttekinthető a könyvek sora. Értő kezek rendezték. — Ha valami előadást tartunk, még a székeknek is jut hely, huszan-harmincan ha nem is kényelmesen, de elférnek — bizonygatja Zámbori Jánosné. — Évente átlag ötven rendezvényt szervezünk, többnyire igazodva valamilyen „könyves” ünnephez. De szívesen meghívunk előadókat az olvasók kérésére, így járt nálunk néhány neves újságíró, tévé- riporter és színész is. Mára egy nőgyógyász szakorvost várunk, aki a kismamáknak ad minden bizonnyal hasznos ötleteket az életmódjukhoz. Miközben beszélgetünk, újabb olvasók érkeznek, fejkendős nyugodt arcú nénik. Egyikük kezében az alaposan telepakolt szatyor könyveket rejt. Megkönnyebbült sóhajjal kezdi a pultra rakni a szakácskönyveket, a kiskerttulajdonosoknak szóló köteteket és a Fekete várost. Kocsis Lajosné régi olvasója a könyvtárnak. — Nem szeretem a tévét, a Fekete várost azonban most is megnézem az ismétléskor: és már magam se tudom, hányadszor, de a regényt is újra elolvastam — mondja Kocsis néni, aztán szinte szemérmesen hozzáte- • szí : — Persze a szakácskönyveket szeretem a legjobban. Nem tanulni akarok belőlük. jól néznék ki, ha öreg fejjel kezdenék főzni tanulni, egyszerűen csak olvasgatom őket. Minden új szakácskönyvet kikölcsönzök, az uramnak pedig viszem a kertészekedés tudományát. A könyvtárvezető statisztikai kimutatásokat vesz elő, bár fejből is pontosan tudja, hogy nyolcszáz állandó olvasója van. — Tizenháromezer kötetes a könyvtárunk, lassan bizony kinőjük a helyiséget. Hamarosan enyhülnek a raktározási gondjaink, bővítik az intézményt. Arra az udvar felé terjeszkedünk — mutat ki az bálákon Zámboriné. Hát... nem lesz sokkal nagyobb a könyvtár, még akkor sem, ha az egész udvart elfoglalják. .. — Évente három-négy íróolvasótalálkozót rendezünk, azokra sokan jönnek. Nemrégiben járt nálunk Pelle Józsefné szakácskönyv-író, és bizony álltak is az érdeklődők, nehezen jutott hely mindenkinek. A gyerekekkel alvosótáborokat szervezünk, nyaranta két hétig ä mi „vendégeink”, önköltséges alapon. A jövő héten a helyi farsangi népszokásokról hallgatnak majd meg előadást az iskolások, utána pedig élőben is eljátsszák a hallottakat. Látja, hirtelen szeretnék mindent elmondani, de biztosan kihagyok valamit — nevet Zámboriné. Tényleg, alig győzöm jegyezni a szavait: sorolja a brigádvetélkedőket, a község vezetőinek bevonásával tartott fórumokat, büszkén magyarázza, hogy a könyvtár bővítése után lesz zenetermük és olvasótermük, mór most készülnek a költészet napjára, amelynek közelében több irodalmi műsorral várják az érdeklődőket, tovább folytatják a rendhagyó irodalomórákat, a vers- és prózamondó versenyeket... Nem véletlen, hogy Zámbori Jánosné két esztendeje művelődési miniszteri dicséretet kapott. De ezt már nem tőle, hanem Varga Ferencné- től, a tanács szakigazgatási szervének helyettes vezetőjétől tudom meg. — Nemcsak a könyvtárban, de a művelődési házban is pezseg az élet — magyarázza Vargáné. — Alaposan kihasználjuk a nagytermet, ott rendezünk minden nagyobb községi összejövetelt, mint például a falugyűléseket. Persze, a művelődési ház saját programokat is szervez, évenként négy-öt műsoros estet, bált tartanak. Jól sáfárkodnak a nekik jutó 456 ezer forinttal, amiből a művelődési ház dolgozóinak fizetését is ki kell gazdálkodni. Igen népes szakköröket működtetnek, hogy csak néhányat említsek: van fotószakkörük, aerobik-tanfo- lyamuk, és talán lesz ismét balettoktatás is. Rövid sétát teszünk Jánoshida központjában, a szikrázó napsütés ránk pazarolhatja az erejét, az utcák üresek, hiszen dologidő van. Délután azonban benépesül a főtér: és nemcsak a vendéglőbe, hanem a könyvtárba vagy a művelődési házba is betérnek az emberek. Hogy miért éppen János- hidárói szóltunk? Mindebből remélhetőleg kiderült... Bendó János Fotó: T. Katona László A Társadalmi Szemle februárt számában Műszaki fejlődés, igényes művelődés A folyóirat közli annak az előadói beszédnek a rövidített szövegét, amelyet Pál Lénárd, a Központi Bizottság titkára mondott a testület 1986. december 28-i ülésén, és közzéteszi az MSZMP Központi Bizottságának állásfoglalását a műszaki fejlődés gyorsításáról és a tudományos kutatás eredményességének fokozásáról. Fel kell számolnunk a nemzeti jövedelmet indokolatlanul fogyasztó „gazdálkodást”. Napjainkra — keserű tapasztalatok után egyértelművé vált, hogy milyen horderejű intézkedésekre, szerkezetátalakításokra kell elszánnunk magunkat, ha lépést akarunk tartani versenytársainkkal. Nyilvánvaló: legalább annyira mélyreható változás szükséges, mint amekkorát országunk iparosítása jelentett közel négy évtizeddel ezelőtt. A Társadalmi Szemle szerkesztőségi cikkében feltárja a népgazdaság teljesítőképessége és az életszínvonal alakulása közötti összefüggéseket. Hogyan tovább? — ezt a címet viseli Berecz Frigyes cikke. Berecz Frigyes megvilágítja a gazdaságirányítási rendszer működési zavarait és rámutat: a feladat bonyolultságának alábecsü- lését mutatja például a szabályozó automatizmusok egymás közötti, továbbá az automatizmusok és a közvetlen gazdaságirányítói intézkedések, egyes közgazdászok szó- használatával a. „kézi vezérlés” összhangjának még ma — két évtized fejlesztőmunkája után — is gyakori hiánya. Magyarországon mintegy tíz esztendeje gyors árszínvonalemelkedés megy végbe: 1975 óta a fogyasztói árak emelkedése — mindig a megelőző évhez hasonlítva — évenként átlagosan 6,5 százalék volt. Ezen belül csupán három évben maradt 5 százalék alatt, egyébként ennél nagyobb, sőt három évben 8—9 százalékos mértéket ért el. Eredménytelennek bizonyultak az áremelések visszafogására irányuló törekvések. Zafir Mihály a folyamatos áremelkedés társadalmi hatásait vizsgálja. Köpeczi Béla az MSZMP művelődéspolitikájának három évtizedét elemzi. Hangsúlyozza: a hatvanas évek elejétől a hetvenes évek közepéig a megújulás politikájával való együttműködés szándéka hatotta át a kulturális életet, bár természetesen továbbra is voltak viták, mindenekelőtt a megújulás értelmezésében, az erkölcs és a gazdaság közötti kapcsolatok és a nemzeti „sorskérdések” felfogásában. Művészeti életünkben a hetvenes és nyolcvanas években még inkább érvényesült az esztétikai és ideológiai pluralitás, mint korábban, és ez összességében gazdagodást jelentett. r> Délelőtt a nyugdíjasoké a könyvtár
