Szolnok Megyei Néplap, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-14 / 62. szám

1987. MÁRCIUS 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Több hóna­pos átépítés, felújítás miatt részlegesen lezárták a Lánchidat a személygép­kocsi és gya­logosforga­lom elől. A hídon csak az autóbuszok haladhatnak át. A képen: rendőrautó zárja le a for­galmat a bu­dai hídfő­nél. Tájékoz­tató tábla a Budaörsi úton. (MT1- fotó, E. Tár­kony! Péter felvétele — telefotó — KS) Sebészet mindennap, bőrgyógyászat hetente egyszer Két rendelő az út két oldalán Visszakapja jogait a természet Vizet lazunk ma§d a Holt- Tiszából Több mint 100 éve annak, hogy a Tisza kanyarula­tainak átmetszésével 'létrejött az Alcsiszigeti holtág. Már századunk első évtizedeiben felfedezték áldásait a pi­henni, — no, és kertészkedni — vágyó szolnokiak, így egyre-másna alakultak a víz mellett a zárt kertek, ké­sőbb a partra öreg tanyák is épültek. Valamikor ked­velt volt, mint fürdőhely és közismert, mint horgász­paradicsom, de előnyei közé számolták azt is, hogy a tóvá szelídült mederben összeszaladt a környék belvize, amely aztán biztosította a környező parcellák zöldség- ágyásainak, gyümölcsfáinak öntözését is. Kunszentmártonban a főtérről induló főút egyik oldalán található a városi körzeti rendelő, a másik oldalon pedig a szakren­deléseknek otthont adó rendelőintézet. A két in­tézmény a valóságban is „két oldalon van”; a kör­zeti orvosi rendelő a vá­rosi tanácshoz, a rendelő- intézet pedig a Hetényi Géza Megyei Kórház-Ren­delőintézethez tartozik. Korábban, amíg Kunszent­mártoni nagyközségként tar­tották számon, csak szak- rendelések voltak, rendelő- intézetet a település nem tarthatott fenn. Aztán, ami­kor városi jogú nagyközség lett, épülhetett rendelőinté­zet (1982-ben ez meg is tör­tént). Amikor az egészség- ügyi integráció napirendre került (a rendelőintézetek­nek legyen kórházi háttere, hogy mindenütt azonos el­vek, ismeretanyagok szol­gáljanak alapjául a betegek ellátásához), a megyei kór­ház-rendelőintézete lett a kunszentmártoni. A körzeti orvosi rendelő­ben öt felnőtt, három gyer­mekkörzet (1986 óta) és há­rom fogászati körzet fogad­ja a betegeket. A rendelőintézetben a se­bészeti, a nőgyógyászati és a bőrgyógyászati szakrendelés nyitott, a többi beutalóval fogad. Van tehát kapcsolat a két intézmény között, annál is inkább, mert a körzetek­ben folyó munka szakmai irányítása a rendelőintézeté, a körzeti orvos kinevezését a rendelőintézet vezetője megvétózhatja, de utasítani, felelősségre vonni, dicséreté­be, jutalmába beleszólni nincs joga. A kettősség hátráltatja a helyettesítések közös megol­dását is. Mivel a két rende­lő két különböző szervhez tartozik, nem lehet csak úgy átsétálni az út másik olda­Kisújszálláson — mint ahogy megyeszerte — már­cius 15-én köszöntővel, ko- szorúzási ünnepséggel kez­dődik a rendezvénysorozat. Délután „Játszik a város” címmel nonstop vetélkedőt szerveznek fiatalok, úttörők, szocialista brigádok részvé­telével. A KISZ három évti­zedét szimbolizálja a vetél­kedő 30 fordulója, amelyen 30 csapat vesz részt. Két nappal később, már­cius 17-én délután dr. Eper­jesi Lászlót, a KISZ alapító tagját, a KISZ KB volt tit­lára, és helyettesíteni példá­ul a beteg kollégát. Előfor­dul, hogy amíg a helyettesí­tés adminisztrációját elinté­zik, már nincs is szükség a helyettesítésre. Mint dr. Olasz Antal, a rendelőintézet megbízott ve­zetője elmondta, főállású or­vos van a két belgyógyásza­ton, a nőgyógyászaton, a la­boratóriumban és az ideg- gyógyászaton (itt január el­seje óta). A sebészeten napi öt órán át (mellékállásban) fogadják a betegeket. Az esetek kétharmad része bal­eseti jellegű. A nőgyógyá­szat a terhestanácsadást és az onkológiai rendelést is vállalta. Van egy gyermek­szakrendelés is; a város vonzáskörzetét látja el. A reumatológián részlegesen röntgen is működik. A rönt­genvizsgálat egy belgyógyász szakorvos munkája, azonban olyan a készülék, hogy bizo­nyos felvételeket más intéz­ményektől kell kérni. Ilyen­kor a szentesi kórházhoz fordulnak. A bőrgyógyásza­ton hetente egyszer van ren­delés. A rendelőintézet biz­tosítja a sportorvosi, a mun­ka- és gépjárműalkalmassá­gi vizsgálatot is. A kórházi hátteret a me­gyei kórház és a szentesi kórház adja. A két intéz­mény között megállapodás van, amely évről évre job­ban érvényesül. Kritikus helyzetben — szabadság, be­tegség — a szünetelő szak- rendelést felkeresők a szen­tesi kórházba mehetnek. Az orthopédia Szolnokhoz tar­tozik, a fül-orr-gégészet és a szemészet betegei Szentes­hez. Korábban a mezőtúri tüdőgondozóba kellett men­ni a kunszentmártoniaknak, ma már a városban is van. ilyen rendelés. A rendelőintézet huszon- kilenc-harmincezer lakost (Kunszentmártont és von­záskörzetét) lát el. Naponta körülbelül kétszázötven be­kárát látják vendégül a vá­rosban. Március 20-án délután a nemzedéki találkozón 1945-ös párttagok, az ifjúsági moz­galom régebbi és mai vezetői cserélik ki tapasztalataikat. A találkozó alkalmat teremt a város ifjúságmozgalmi munkáját bemutató kiállítás megnyitására is. Március 21-én 9 órakor gyülekeznek a „Hétpróbás kunokért” tömegsport akció kocogói az úttörőháznál. Es­te fáklyás, lampionos felvo­teg nyit be az intézet ajta­ján. A mindennap szükséges orvosi műszerek, eszközök mennyiségével, állapotával nincs baj, inkább a nagyobb értékű gépek hiányoznak vagy a meglévők nem meg­felelőek. Ezért nem tudja biztosítani a rendelőintézet a diagnosztikai röntgent és az ultrahang-vizsgálatot. A röntgen esetében például (ahol a beteg és a most szak­vizsgázó orvos is Szentesre utazik) ügyelnek arra, hogy napi 7—8 betegnél többet ne küldjenek a kórházba. Az intézetben öt főállású orvos van, de hárman köz­vetlenül nyugdíj előtt áll­nak. Pillanatnyilag még nem biztosított az utánpótlás. Az asszisztensek többségét itt képezik, az alacsony bérek miatt nem jelentkeznek a szakképzettek. Két szakasz- szisztens dolgozik itt és az idén ketten szereznek képe­sítést az általános asszisz­tensi-ápolónői szakon. A kunszentmártoni helyzet speciális, bizonyos szem­pontból egyedülálló a me­gyében. (A tiszafüredi ren­delőintézet is a karcagi kórházhoz tartozik például, de a két város sokkal köze­lebb van egymáshoz, mint Szolnok és Kunszentmárton). A távolság és a két rende­lő két szervhez tartozása okozta hátrányt sokszor meg lehetne szüntetni, ha a kun­szentmártoni városi tanács és a megyei kórház között valamivel rugalmasabb len­ne a kapcsolat. Arra gondo­lok, hogy például a helyet­tesítések intézésénél az időt rabló adminisztrációs utat megelőzhetné egy hozzájá­ruló telefon. Vagy a körzeti orvosok jutalmazásánál, di­cséreténél figyelembe ven­nék a rendelőintézet szak­orvosainak véleményét is. Vagy ez csupán az újságíró naiv álma? nulást és ifjúsági nagygyű­lést rendeznek a fiatalok a Tanácsköztársaság emléke és a KISZ zászlóbontásának 30. évfordulója tiszteletére. Este gálaműsort adnak az úttörők és a középfokú in­tézmények tanulói, valamint a néptánccsoport tagjai a filmszínházban. Hazánk felszabadulásának évfordulóján a fiatalok KISZ-napot rendeznek az ipari szakmunkásképző inté­zet KISZ-eseinek irányítá­sával. finnek az idilli állapotnak a városrész kiépülése, a szennyvízfolyamok bővülé­se, a civilizációs ártalmak sokasodása vetett végett és lassan halódni kezdett a holtág. Az öntisztulásra nem volt lehetősége, hiszen a vízcserét csak a körülmé­nyek szerencsés egybeesése során lehetett megoldani. A folyó Tisza alacsony vízállá­sánál adódott mód a víz le­engedésére, de a feltöltéshez már jó közepes vízállás szük­ségeltetett. Ezt pedig — a jó­istentől kellett „megrendel­ni”. Az utóbbi 25 évben to­vább népesedett a víz pari­ja, s ma már tizenötezerre becsülik a Holt-Tisza-part- hoz valamilyen formában kötődők számát. A városból való „kirajzás” újabb fojto­gató gondokat hozott, ám éppen a megnövekedett né­pesedés kényszerítette ki a végső megoldást is. Hegedűs Lajos, a Kötivi- zig igazgatója a ’80-as évek elején egy tanulmányt ké­szített a holtág komplex hasznosítására. A szakmai­lag alaposan „körülbástyá­zott” programját egy újabb tényező tette elodázhatatla- nul aktuálissá: ez a megye- székhely ivóvizének meg­nyugtató biztosítása. Mint az a szakmai berkekben köz­tudott, Szolnok ivóvizét biz­tosító Tiszán évente 5—8 szennyvízhullám vonul le. Hogy lekopogjuk, olyan mérvű szennyeződés még nem érte a folyót, amely ihatatlanná tette volna min­dennapi vizünket, de a ve­szély fennáll, így a napi 40 —45 ezer köbméter ivóvizet jó lenne más forrásból is Remélem, nem sértem meg Hudák Józsi bátyámékat, hogy Törökszentmi'klós mel­letti lakhelyüket, „gazdálko­dó egységüket” ezzel az egy szóval jellemzem: mintata­nya. Mit csináljak, nem ta­lálok jobbat! Mert igaz. hogy a hűtő­szekrény, a gáztűzhely már nem, ám a fürdőszoba, meg a vízöblítéses WC még ugyancsak különlegességnek számít az Alföld tanyavilá- gában. Pedig — látni fog­juk — nincs abban semmi ördöngösség! Nem kell hozzá más, csak az igényeknek az a szintje, amely városon, fa­lun ma már természetes. Az­tán keli még rengeteg jó­kedvvel végzett munka, meg egy kis lelemény. A pirospozsgás, szúróssze­mű, szálfa termetű gazda majd kicsattan az egészség­től, pedig a múlt hónapban töltötte be a hetvenet. Ráil­lik a mondás; tízet nyugod­tan letagadhat! Életútja, mint nemzedékéé: — Harminckilencben be­vonultam, ’44 május elsején sebesültem. '47-ben nősül­tem. a gazdálkodást nyolc holdon kezdtem. Jött a té- eszszervezés. Nem akartam belépni, dehát muszáj volt Bizony, ha akkor előre tud­tuk volna, hogy ideér a me­zőgazdaság, örömmel ugrot­tunk volna. Persze amit nem ismer, nem próbált még ki az ember, attól tart. Hát mi is így voltunk. Nem sejtet­tudni, mint a Tisza. Ezt a .tartalékbázist jelenti majd a jövőben az Alcsiszigeti Holt- Tiszaág. Több variáns közül esett a választás erre a megoldás­ra. Szóba jött a város fúrt kút- jainak vízhozama — napi 10 ezer köbméterre becsülik — ám éppen a mennyiség miatt végső és megnyugtató meg­oldást nem jelent. Elképzel­hető lett volna egy tározó építése a régi és az új vas­úti töltés között, de drágán és csak 20 napos „kitartás­sal”: szükség esetén ugyan­is ennyi ideig tudta volna biztosítani a város korláto­zott vízellátását. A Zagyva is a jelöltek között volt, ám olykor cs. . csurdogál a fo­lyó, és ha éppen akkor len­ne rá szükség, amikor „ta­karékon” van, csak halmo­zódna a baj. Maradt hát a Holt-Tisza- ág a maga 3 millió köbmé­teres vízmennyiségével, amelynek 60 százaléka fel­használható ivóvízként, így két hónapon át tudná nyúj­tani a napi 30 ezer köbmé­teres, csökkentett fejadagot. — Inni a Holt-Tiszából, amikor fürödni sem ajánla­tos benne? — kérdezhetné bárki az ötletet hallva. Ma igaza lenne, csakhogy reális lehetőség van arra, hogy akár két év múlva már jó szívvel vessük magunkat a holtág hűs vizébe. Addig azonban mérhetetlenül sok a tennivaló. Először is elejét kell venni annak a mai gya­korlatnak számító szomorú ténynek, hogy napi 8—900 köbméter tisztítatlan szenny­víz jusson a Holt-Tiszába. Ennek a lehetősége karnyúj­tük, hogy így kimegy a di­vatból a kézi kasza, hogy nem kell majd a kapát kéz­be venni, s jön helyettük a kombájn meg a vegyszeres növényvédelem. Nos, Józsi bácsi már akkor is értett valamit a gazdálko­dáshoz. Mi más bizonyítaná jobban, minthogy őt válasz­tották a Törökszentmiklósi Táncsics Tsz elnökévé. A szervezés, a kevés holdon, nem sok taggal gazdálkodó szövetkezetek idején három és fél évig töltötte be ezt a tisztséget. Aztán jöttek az összevonások, az egyesülé­sek. Az idők folyamán Józsi bácsi volt elnökhelyettes, anyagbeszerző, aztán gépko­csivezető. Nemigen bosszan­kodott, végezte minden mun­káját nyugjodt lelkiismeret­tel, becsülettel. Kiváló dol­gozóként ment nyugdíjba. Hát éppen erről van most szó, a nyugdíjas évekről: — Mi a tétlenséget nem bírjuk — tapint a dolog lé­nyegére Józsi bácsi felesége. — Ha az ember semmit sem csinál, akkor hamar előveszi a betegség, és csak tapogatja a derekát, hogy jaj, itt is fáj, meg ott is fáj. — A mai napon hízókat adtunk le; tizenöt mázsa hús ment el a portáról — sorolja a gazda — azt mi ketten „termeltük meg”. — Mivel foglalkoznak még? — kérdezem az istálló, az ólak felé pillantva. — Tehén, anyadisznó, ap­tásnyira van: a közelmúlt­ban alakult szandaszőlősi csatornamű-társulat tesz róla, hogy a repülőtér és a környék szennyvize össze­gyűjtve és tisztítás után a folyó Tiszába kerüljön, ez­zel a Holt-Tisza szennyvizé­nek 70 százalékától megsza­badul. A kertváros és az Al- csisziget csatornázásával a még meglévő 30 százalék is kiküszöbölhető, így nem lesz akadálya annak, hogy vissza­álljon a biológiai egyensúly a vízben. A foszfortól, a be­mosódott műtrágyától és egyébb szerves anyagoktól „nekivadult” algák tették a legtöbb kárt a mederben, hiszen míg korábban 2—3 évente tetőzött a növényzet zöld hulláma, napjainkban évi két-három alkalomra szaporodott az algák roha­mának gyakorisága. Nem lesz a természet sze­szélyére bízva a vízcsere sem: 1990-ig előreláthatóan megépül a Holt-Tiszán az élő Tiszával összekötő szivattyú- telep a Szajol felé eső alsó végen, így a víz leengedése nem okoz problémát. Amint Nagy István, igazgató-he­lyettes elmondta, épül — és ha a tanács a ráeső 7 millió forintot elő tudja teremteni — ki is épül 2 éven belül az a mesterséges folyam, ame­lyik a Nagykunsági főcsa­torna tiszta és oxigéndús vi­zét juttatja majd a holtágba. A következmény? A ki­lencvenes évekre szinte ivó­víz tisztaságú lesz a holtág, visszaszorul a természet hadszínteréről az alga, a hí- nál, halak szaporodnak majd, s várhatóan 10 kilót szákolhat évente mind a kétezer horgász. No, és az igazi haszon: két hónapra való ivóvizet nyerhet a vá­ros innen, ha a nem kívánt szükség úgy hozza. Nem sok kellett ahhoz, hogy az egykori folyóághoz kitegyük a táblát: „Itt nyug­szik a Holt-Tisza”. Amikor a vízrendezési terv megva­lósul, a természet visszakap­ja jogait — az ember pedig a természet eme értékes da­rabját. rójószóg. Hogy mivel jár, mennyi munkával? Hát ezek esznek hétköznap, vasárnap, karácsonykor, húsvétkor. És nem mondhatom nekik, hogy moziba, színházba, vagy ki­rándulni mentem. Dehát mi így szoktuk meg. — A városba nem törek­szenek? — Amíg az egészségünk bírja, nem. Volt házunk Tö- rökszentmiklóson, eladtuk. Minek járjak be, járdát sö­pörni? Itt megvan ugyanaz a kényelmünk mint a városi­aknak. Hallom a pacsirta­szót, látom a napfölkeltét, a naplementét. Lehet, hogy más legyintene, de ez nekem jó. — Hát a színes tévé? — Azt én akartam — me­séli a gazdaasszony. — Hosz- szú volt ez a tél, megviselt bennünket. A hólapátolással együtt bizony akadt elég munka. Na mondom, ha le­adjuk a malacokat, az áruk­ból ez legyen az első, a szí­nes televízió. Az uram is úgy gondolta, megérdemel­jük. Nem is fáj azóta a sze­mem tévénézés közben, olyan jó, éles a kép. Tudom, ég és föld a kü­lönbség tanya és tanya kö­zött, ezért mutatom be a jót. Világért sem állítom, hogy a továbblépés, a fejlő­dés egyetlen lehetséges útja: vissza a tanyára. De azt igenis mondom, hogy a ta­nya — a komfortos tanya — is lehet egy a sokféle lehe­tőség között! Hát így. ebből a szempontból is minta Hu- dákék tanyája. Egri Sándor P. £. Koszorúzás, vetélkedő* kiállítás, honvédelmi és sportrendezvények Tavaszi történelmi ünnepeink Kisújszálláson Palágyi Béla A mintatanya

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom