Szolnok Megyei Néplap, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-23 / 69. szám
1987. MÁRCIUS 23 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Emlékezés a Tanácsköztársaságra és a KISZ három évtizedére (Folytatás az 1. oldalról) ményein részt vett Fodor Gyula, a megyei pártbizottság osztályvezetője. Zagyi János, a karcagi városi párt- bizottság első titkára, Molnár Ferenc, a városi tanács elnöke is és ott voltak a megye és a város egykori és tegnapi ifjúságmozgalmi vezetői. Ünnepi beszédet Iván- csik Imre, a KISZ megyei bizottságának első titkára mondott. Megemlékezett a . Tanácsköztársaság harcairól, levonva a tizenkilences vöröskatonák hozta áldozat tanulságait, majd a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség elmúlt három évtizedét tekintette át. Az új KISZ-tagok fogadalomtétele után a fiatalok, a társadalmi szervezetek és az intézmények képviselői megkoszorúzták a bíróság és a kollégium falén elhelyezett tanácsköztársasági emléktáblákat. A program folytatásaként a KISZ három évtizedének karcagi és környékbeli eseményeit bemutató kiállítás nyílt a városi ifjúsági klubban. Itt érdemes kitérni arra a könyvre is, amely Karcag ifjúságmozgalmi életének elmúlt három évtizedét tekinti át „Az eltelt harminc esztendő..címmel, a szerzője pedig egy házaspár, Fü- leki Lászlóné és Füleki László. Délután a városi tanács nagytermében ünnepi emlékülést tartottak a KISZ megalakulásának 30. évfordulója tiszteletére. Bevezető előadásában Szymczak Judit, a KISZ megyei bizottságának titkára a KISZ három évtizeddel ezelőtti megszervezésének, megalapításának Szolnok megyei körülményeit foglalta össze. Fodor Gyula a megyei pártbizottság üdvözletét tolmácsolta, és egyszemélyben az ifjúsági mozgalom cselekvő részeseként is beszélt, hisz éveken át volt a KISZ KarKoszorúzás Szolnokon, a Tanácsköztársaság emléktáblájánál, a megyei és városi pártbizottság koszorúját Szűcs János, a megyei pártbizottság titkára és Badari László, a városi pártbizottság titkára helyezi el. (Fotó: H. L.) cag Városi Bizottságának titkára. A KISZ megszervezésének körülményei nem voltak könnyűek — emlékeztetett — de a fiatalok bíztak a jövőben és cselekedtek. Azok, akik végigdolgoztak az ifjúsági mozgalomban egy-két évtizedet — ki vezetőként, ki funkció nélkül —, sok eredményt tudhatnak maguk mögött és természetesen a munka közben elkövettek hibákat is. Van hát tapasztalatuk, amit hasznosítani lehet. Munkájuk tanulsága — ami a mának szóló üzenet —, hogy nem kell szerénykedni a bátor kiállással, ha az eszmei hűséggel, elkötelezettséggel párosul. A mozgalom akkor igazi közösségformáló erő, ha tartalmas. Ugyanez igaz közéletünkre is. A mai fiatalok között is sokan igénylik az értelmes, a jól szervezett, az elveikkel összhangban álló közéletet. Az emlékülést városi kitüntetési ünnepség követte, amelyen elsőként a KISZ Központi Bizottságának Vörös Vándorzászlaját adták át a Szerszámipari Művek Karcagi Gyára KISZ-szervezetének. A KISZ KB adományozta legmagasabb kollektív kitüntetés értékét növeli, hogy a KISZ három évtizede alatt ezúttal másodszor nyeri el karcagi KISZ-szervezet, ráadásul éppen a zászlóbontás 30. évfordulójának évében. Az ünnepségen ezután kitüntették, megjutalmazták az ifjúsági mozgalomban legeredményesebben tevékenykedőket és emléktárgyakat adományoztak a KISZ megyei és Karcag városi bizottsága volt titkárainak. — E — Szombaton a Riadó 27-30-87 elnevezésű játékban a Magyar Úttörők Szövetsége felhívására többezer Szolnok megyei úttörő is „megmozdult.” A riadó játékot a KISZ zászlóbontásának harmincadik évfordulója tiszteletére indították. Felvételűnk Szolnokon, az Üjvárosi Általános Iskolában készült, nem sokkal a riadó elhangzása után. (Fotó: H. L.) Késik a tavasz, aggódnak a gazdák (Folytatás az 1. oldalról) — A korábbi évekhez képest mintegy 250 millió forinttal. Az idejében befejezett vetéssel járó előnyöket mind elvitte a tél, a késlekedő tavasz. A búza-, az árpa- és a repcetáblákban — kivéve a kelesztő öntözésben részesített minimális hányadukat — idestova hat hónapja, — fél éve! sínylődnek a magvak. Nagyobb részt ki sem keltek a februári enyhülésig, az addig meleget adó hótakaró elolvadásáig. Akkor még elviselhető, mintegy 10 százalékos magpusztulásról kaptunk üzemi információkat. Azt, hogy a mindössze dekádnyi jobb idő hatására előbújt csírák milyen mértékben, arányban károsodtak, csak akkor tudják biztonsággal megállapítani a szakemberek, ha végleg kienged a föld még mindig jónéhány centis fagya. — Ezideig mindössze Rá- kóczifalváról kaptunk hírt a hagyma vetés megkezdéséről. Az évszaknak megfelelő időjárás esetén hol tartanának most az időszerű munkákkal a nagyüzemek? — Már maguk mögött tudhatnák a vetőágykészítés nagyobb részét. Egyelőre néhány helyütt a talaj felső 3— 5 centis rétegének simítózásával próbálkoznak, dehát így megint csak porba kerül a tavasziak magja is. A talaj még fagyos, a földbe hatoló munkagépekkel, tárcsákkal, kombinátorokkal még nem lehet magágyat készíteni. Földben lenne lsedig már a helye a tavaszi árpának és a búzának, a hagymának, a borsónak, és napokon belül itt lenne az ideje a cukorrépa vetésének is. Mindezekből pedig nem is kis területet, 170—180 ezer hektárt terveztek ez- évre a megye gazdaságai. — A megkésett, időszerű munkák közül melyek most a legfontosabbak? — Mindenekelőtt, amikor nyilvánvalóvá válik a téli károsodás mértéke, mielőbb újrahasznosítani a kipusztult kalászosgabona- és repceterületeket. Talán minden eddiginél nagyobb szükség lesz az elkövetkező napokban a gazdaságok vezetőinek, szakembereinek a termelési rendszereknek a piacfeltáró munkájára. A szaporítóanyagot forgalmazó szervezetek ugyanis minden tavaszi vetésű kultúrából elegendő vetőmagot tudnak biztosítani, de nem tudják garantálni minden termény biztonságos értékesítését. Azt tartja a régi gazdamondás, hogy ha a búzát, az árpát csak áprilisban tudnák elvetni, jobb ha zsákba marad. Ahol azt a vetésváltás lehetővé teszi, a kukorica vetésterületét célszerű az újrahasznosított területekkel növelni, esetleg takarmányborsót, szóját vetni a kipusztult ősziek helyére. — A szakemberek szerint két-három hétre tehető lépéshátrány kényszerű, a megszokottnál nagyobb tavaszi munkacsúcsot feltételez... — Mindenképpen számítani kell arra, hogy torlódni fognak a tápanyagvisszapótlási, a magágykészíitési, a vetési és a növényápolási munkák. Amikor azt mondom, jogos a gazdák aggodalma, azt is hozzáteszem: kapkodásnak nincs helye. Sokkal inkább szükség van a körültekintésre, a megfontoltságra. Most a szó igaz értelmében ápolni kell a növényeket. A fejlettségi foknak megfelelően, ha kell táblánként végezni az ősziek fejtrágyázását, gyomirtását. A kemény tél megtizedelte a rügyeket, nagyon körültekintő metszésre van szükség a szőlő- és a gyümölcsültetvényekben. Egyáltalán: ha megkésve is, olyan minőségben kell elvégezni az időszerű tavaszi munkákat, hogy lehetőség szerint ne fokozódjanak az abnormális tél és tavasz okozta problémák. T. F. Szolnokon Kommunista műszakot tartottak szombaton az ország legnagyobb mezőgazda- sági gépgyártó vállalatánál, a Szolnoki Mezőgépnél. Tíz gyáregységében 3700 dolgozó töltött teljes műszakot a tavaszi idénymunkákhoz szükséges gépek gyártásán. A pihenőnapi termeléssel tízmillió forintnál nagyobb értékű szálastakarmány-be- takarító gépeket, rendkezelőket, rendfelszedőket, betakarítókocsikat állítottak elő. A vállalat az elmúlt évektől eltérően az idén minden megrendelt idénygépet május 15-ig legyárt, nagyobb hányadát már az első negyedév végéig. A korszerű, nagyteljesítményű gépek negyven százalékát a hazai mezőgazdaság kapja, hasonló arányban exportálnak a szocialista országokba, a gyártmányok egyötöde pedig a tőkés piacokra kerül. Az első negyedévi termékskálából a hazai mezőgazda- sági üzemeket részesítik előnyben, a gépek felét kapják. Az exportra szánt munkaeszközök zömét pedig a Képűnkön az univerzális takarmánybetakarító gép a szerelőszalagon (Fotó: H. L) második negyedévben juttatják el a külföldi megrendelőknek A szombati műszakban a késztermékek szállításával is foglalatoskodtak, a szolnoki és a tószegi gyárban NDK megrendelésre vagoníroztak be gépeket. Teljes műszakot tartottak szombaton a Szolnok Megyei Állami Építőipari Vállalatnál is. A hideg időjárás miatt elmaradt február 9-iki munkanapot dolgozták le. Tervszerűen végezték a lakások, közlétesítmények és egyéb beruházások kivitelezését. Parlamenti Jegyzet A föld, amelyen élünk A Földhivatal nem tartozik a leglátogatottabb intézmények közé. Az ember életében alig kerül egynél többször közvetlen kapcsolatba vele. A földjogi előírások tehát csak ezekben az átmeneti időszakokban válnak számunkra érdekfeszítő olvasmányokká, ígyhát az Országgyűlés tavaszi ülésének súlyosabb témája, a földről szóló törvényjavaslat vitája első hallásra nem ígért különösebb izgalmat a témában nem túl jártas tudósító számára. Aztán az előterjesztéseket hallva, majd a képviselők szenvedélyes felszólalását követve restellkedni kellett: miért is hittem, hogy létünk színteréről, a földről formális dialógusok szólnak majd az ország házában? Hogy mi táplálta a törvény feletti vita szenvedélyét? Hát először is a téma: a magyar ember hagyományos földszeretete tette, hogy éberen figyelt minden kinyilatkoztatásra valamennyi törvényhozó. Az pedig egyenesen érthető, hogy a huszonegy felszólaló nagy többsége a mezőgazdasági ágazatban keresi kenyerét. Nagy nemzeti egyetértés született abban a kérdésben, hogy a közös gazdaság maradjon közös, de ne legyen eretnekség az a gondolat, hogy a „tago- sított földből” magán használatba kerüljön vissza az a rész, amelyet Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter a következőképp jellemzett: „A föld jobb hasznosítását szolgálja az a törvényi rendelkezés, amely szerint a nagyüzemben gazdaságosan nem hasznosítható területek — a szocialista tulajdonviszony fenntartása mellett — különböző vállalkozások, családok és egyének számára haszonbérbe adható... Egyik-másik térségünkben a kialakult szövetkezeti forma drágítja a termelést. Ahogy ezen üzemekben mondogatják „túl sokan vannak az irodákban ezekhez a gyenge földekhez”. A földet mint termelőeszközt hatékonyan forgatni — a szónak a valós és átvitt értelmében is — ez a gondolat különösen nagy nyomatékot kapott a parlamenti ülés során. Csakhogy: a talajerő növelése egy kényes egyensúlyt kíván, hiszen a műtrágyák mértéktelen és gondatlan felhasználása a környezetre jelent veszélyt. Itt pedig már a mezőgazdaság és az ipar közmegegyezéséről lesz szó: környezetbarát, folyékony műtrágyákra van szükség, tehát a tárca ügye menten országos üggyé terebélyesedik. Ha már a hatékonyságnál tartunk, feltétlenül külön szót érdemel az a nyomatékos tendencia, amely a művelhető földeket védi: nagy egyetértés fogadta a törvény- javaslatnak azt az irányultságát, amely szigorával és szankcióival igyekszik óvni a beépítésektől, kisajátításoktól azokat a parcellákat, amelyek jobbra, többre hivatottak, mintsem telekül szolgáljanak egy-egy gazdaság állattenyésztő vagy egyéb melléküzemági telepének. A gazdasági épületek, majorok, utak nem épülhetnek a levegőbe, de a helyszíni kijelölésekor ne kanyarítson ki tetszés szerinti földdarabot a közös vagyonból — mindannyiunk vagyonából — egyetlen művelő sem. Legyen az építési terület vagy a művelés alól való kivonás legdöntőbb szempontja az, hogy milyen termőértékű parcella esik áldozatul egy- egy új beruházásnak. Ehhez a gondolathoz kapcsolódik az a törekvés is, amelyik a szántóterület csökkenését kívánja megállítani — vagy Szolnok megye jó példáját követve — a művelhető terület nagyságát növelni. Megyénkben a lebontott tanyák helyén lecsapolt belvizes területek egykori ingoványaiban elhagyott rizstelepeken ma már vetés zöldül, ezt szeretnénk tehát látni az ország más tájegységein is. A jog sűrítve tartalmazza az életet. Az előterjesztések felvetéseit elemezve szerte ágaznak a szálak. A szövetkezeti és állami földtulajdont eleddig a jog korlátái kerítették el egymástól. Az állami gazdaságok nem adhatták el földjüket, szövetkezeteknek és viszont. — Na és? Nem több ez jogi fikciónál — mondhatná bárki. Csakhogy ez a különállás éppen a gazdálkodás fent említett hatékonyságát csorbította egészen napjainkig. Amint a napi gazdálkodási gyakorlatban jártas képviselők elmondták szinte valamennyi mezőgazdasági üzem szenvedett ettől a jogi korláttól : előfordult, hogy a szövetkezeti parcellába állami gazdasági terület ékelődött, melynek úgy félmegyényi járóföldről kellett végezni. Ugyanígy került az állami gazdasági tábla túlsó felére néhány holdja a szövetkezetnek, melyekhez hosszú kilométerekről kellett a munkálatok alkalmával felvonulni, „összehozhatják” hát végre egy tagba a közös földeket, hiszen a szándék a két fél között eddig is megvolt, csak éppen a jog nem adott lehetőséget a cserére vagy a megvételre. Ha úgy tetszik, tabuk szűntek meg, évtizedes korlátok dőltek le, melyeknek hasznát a gazdálkodó egységek éppúgy érzik majd, mint azok, akik csak egy hétvégi telek, házhely, zárt kert vagy üdülőhely kapcsán kerülnek, a földtörvény közelébe. Aki pedig attól tartott, hogy a földtörvény valamiféle újszerű eloszlást szentesít majd, az megnyugodhatott a föld, amelyen élünk — a szülőföld, termőföld, anyaföld — az országhatáron belül lévő 93 ezer négyzetkilométerével valamennyi ünké, tulajdonosai vagyunk mind a 10 millióan, így hát a gazda felelősségével óvjuk és vigyázzuk földünket. Palágyi Béla Kommunista műszak a Mezőgépnél
