Szolnok Megyei Néplap, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-06 / 31. szám
1987. FEBRUÁR 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Jászárokszállási Hímző és Szőnyegszövő Há ziipari Szövetkezet évi árbevételének mintegy 45 százalékát a konfekció termékek teszik ki. Az üzem szovjet exportra és belföldre női bimzett ruhákat, gyermek és leányka blúzokat, hálóingeket szállít Fotó: T. Z. Előírták, kivágták Eltűnt egy erdő Tószegen Nem ügyfelek, hanem partnerek Versengő bankok Szellősebb lett Tószeg. A szél most akadálytalanul söpör be a községbe. A közeli gyár így még érzékelhetőbb. Az északi szél ki pirosítja az arcokat. Az is lehet, hogy nem is ettől, mint inkább a méregtől, haragtól vörösödnek el a fejek. Bosz- szúság az van ugyanis, s még a nyugodtabb vérrnér— Hát, ez lenne az — mutat körül lemondó mozdulattal Kass István, a nagyközségi tanács műszaki osztályának csoportvezetője. — Mit mondjak? Fáj a szemnek — nyugtázza, amibe nehéz beletörődni. A vasútállomással átellen- ben állunk a töltésen, a Ger- je-Perje torkolatánál. A falut övező ártér holdbéli tájjá változott. Egy fával ros- kadásig megrakott pótkocsit két traktor alig bír megmozdítani. A vasúthoz hordják a fát, vagonba rakják. Nehezen boldogulnak. Az erre járó emberek inkább a fejüket fordítják el, de nem segítenek. Hogyanis segítenének, amikor az ősszel itt még nyárfaerdő rozsdállott. — Most tudtak rámenni — mondom, amit a szakembertől tudok. — Ha megvárják az olvadást, nyár végéig is lábon marad az erdő. Ha a víz meglátogatja, nincs, aki letermelné a területet. Letermeli a területet? — elég szakszerűre sikeredett. Hiába csak tanul az ember... A rakodómunkásoktól kissé távolabb kucsmás öregember ténfereg a földre terített gallyak között. Zsebkendőért nyúl a zsebbe, baltáját a hóna alá szorítja, majd arrébb lépve többször odasuhint. A balta is életlen, az erő sem a régi már. A többiek nem küldik el, hagyják, hogy a nagy lakoma morzsáit szedegesse. Az öreg hát különbékét kötött. Nem így a falubeliek. Mostanában, ha itt-ott összejönnek, mint mondjuk az orvosi rendelőben. a beszéd előbb- utóbb a kiserdőre terelődik. Dr. Gyuricza Sándor, körzeti orvos nyugtatja a kedélyeket, bár magát is nehezen teszi túl a történteken. A vitát lezáró válaszból annyi azért világos, hogy ez esetben a gazdasági és a lakossági érdek ütközött egymással. Papp István tanácselnöknek is ez a véleménye, bár más sorsot szánt a szó- banforgó területnek. — Amikor híre ment, hogy mire számíthatnak, felhördültek az emberek. Tanácsülésen interpelláció is elhangzott, hogy ne engedjük a kivágást — tájékoztat az előzményekről, s már nyúl is a dokumentumok után, sékletűek, a mértéktartóbb, tapasztalt emberek is értetlenül állnak a dolog előtt. Magyarázat persze mindenre van, de ez már nem változtatja meg a kialakult helyzetet. Kialakult? — legyintenek dühösen. — Mitől, vagy inkább: kitől? — fortyog a felelőst követelő indulat. — Mintha nem is ebbe a faluba jönnék — mondja —, annyira hozzátartozott már a képhez. Mit csinálnak ezek? Nem akartam hinni a szememnek, amikor megláttam, hogy nekiestek a tarolásnak. Hallottam korábban, hogy mi készülődik, de úgy tudtam, a község vezetői léptek az ügyben. Sehogy sem értettem, mivégre ez a nagy sietség. Volt már nekünk ott egy kis színpadunk is, a villanyt is kivittük. Május elsejéken ott tartottuk a majálisokat. Az óvodások, a fiatalok is ki-kijárogattak. Amolyan kellemes pihenő, szabadidő központot alakítottunk ki. Szabad levegőn, a fák között. Hát erre most jóidéig várhatunk. A gátról most szabadon végigtekinthettünk. Egyetlen oszlop, a villanypózna áll csak magában. Túri Ferenc, a Nefag szolnoki erdészeti üzemének vezetője szerint a többinek eljött az ideje. — Igen, tudok' róla — mondta, amikor a történtek felől érdeklődtem. — Csúcs- száraz, vágásérett erdő volt már. A húsz-harmincéves nyárfák már pusztulni kezdtek Ha később termeljük le, csak a veszteség lett volna egyre nagyobb... — Mi hasznuk lett így? — A 14 hektáros területről mintegy kétezer köbméter jött le, durván olyan kétmillió forintot ér. — Voltak ott olyanok, akiknek a pénznél is többet ért. akik kérték, ne ítéljék halálra az erdőt. — Nézze, gazdálkodó egység vagyunk és ván egy üzemtervi előírás. Az Erdőfelügyelőség írja elő, hol kell irtani. Telepítés, gondozás, kitermelés — ez az erdők sorsa. majd folytatja: — Most is jönnek, hogyan tűrhetjük. A válasz pedig mi lehet? Valóban a Nefagé a terület. Igaz, hogy van tiszta, virágos település mozgalom, de úgy látszik, a gazdasági érdek háttérbe szorítja a környezetkultúrát. — Nem is próbáltak tenni érte? Lemondtak, beletörődtek? — Levelet írtunk a Nefag- hoz — válaszol nem is leplezett indulattal. — Kértük, hogy legalább a gát közelében hagyjanak meg egy kétezer négyzetméteres területet. Még annyi áldozatot is hoztunk volna érte, kártalanítottuk volná az erdőgazdaságot. De válasz mind a mai napig nem érkezett. Ha csak a történteket nem tekintjük annak. Az érdekek egyeztetésének lehetőségét drasztikus lépéssel zárta le az erdőgazdaság. Mielőtt erre sor kerülhetett volna, megjelentek a gépek, emberek, s gyorsan munkához láttak. Visszavonhatatlanul kész helyzetet teremtettek. Visszavonhatatlant, de — most már maradjunk any- nyiban — nem jóvátehetetlent. — Most már egybeesnek az érdekeink, legalább is a formális logika szerint — állapítja meg fanyarul Kass István. — Ebben bízik mindenki. Jön a telepítés. — Igen, az erdőgazdaságnál is ezzel nyugtattak meg — mondom, amit hallottam. — Üj nemes, gyorsan növő nyárral telepítik be ezt a helyet. Állítólag két év múlva már zöldellni fognak az újonnan ültetett fák. Igaz, hogy ezek már tizenö* év múlva érik el a vágásérettséget. Mire megszokják, kezdődhet minden élőről... Ha csak nem okulnak a mostani esetből. Lenne megoldás — Talán, ha nem monokultúrát, ha sávosan több fajtát ültetnének, mindig maradna egy-egy rész — próbál a szakembereknek tanácsot sugallni. — Lenne megoldás. Mert így azok is, akik ezt az erdőt ültették, elgondolkodhatnak hogy érdemes» volt-e akkor belefogni. Szabados Jenőné, az ABC- áruház pénztárosa is ezek közé tartozott. — Voltunk vagy 20-an. úttörők, akik a. Vízügynél dolgoztunk nyaranta — emlékszik vissza. — Kiástuk a gödröket, kacsoltunk, metszettünk., nagyon sok munka volt. Most legalább any- nyit elvártunk, hogy figyelembe vegyék, amit jogosan kérünk. Nem így történt. Tószegről kijövet, amint elhagyjuk .a kopár területet, kitekintek az autóból. Az út mentén végig már látni, a korábban levágott fák helyén, vékony venyigék várják az új tavaszt.. A gátoldalban azonban mindenütt olyan harminc méteres sávban meghagyták a régieket is. Nyilván azért, hogy védjék a gátat. Körülbelül ennyit kellett volna elhagyni a Gerje- Perje csatornánál is. De az Erdőfelügvelőség előírásaival most már fölösleges vitatkozni. Ez az erdők és az emberek sorsa. Szőke György Bognár József kitüntetése Az Elnöki Tanács Bognár József Állami Díjas akadémikusnak, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetei főigazgatójának, a Világgazdasági Kutató Intézet igazgatójának eredményes tudománypolitikai és vezetői munkássága, valamint tudományos és közéleti tevékenysége elismeréseként, 70. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság babér- koszorúval ékesített Zászlórendjét adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál- az Elnöki Tanács elnöke tegnap adta át. Jelen volt Sarlós István, az Országgyűlés elnöke, Pál Lénárd. az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Láng István, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára. , Politikai főiskolások látogatása Az MSZMP KB Politikai Főiskolája hallgatóinak egy csoportja ellátogatott tegnap Szolnok megyébe. Szolnokon, a megyei pártbizottság székházában Simon József, a megyei pártbizottság titkára tájékoztatta a politikai főiskolásokat megyénk gazdasági, társadalmi életéről.- Ezután a kis csoport ellátogatott az Állatforgalmi és Húsipari Vállalathoz majd Martfűre utazott, ahol megtekintette a Tisza Cipőgyárat, valamint az Első Magyar Szövetkezeti Sörgyárat. A Tszker új raktára Űj központi raktártelepet épít a fővárosban a Tszker. Az évi mintegy 20 milliárd forintos forgalmat lebonyolító mezőgazdasági termelőszövetkezeti k,özös vállalat Budapest és környéke ellátásában évről évre növekvő szerepet vállal, és emellett évente több mint 2,7 milliárd forint értékű exportáru előállítását és értékesítését szervezi. Az árukat eddig a téeszek raktáraiban és egyéb bérleményekben helyezték el, mivel hiányzott egy nagyobb, központi létesítmény. A terv szerint 30 millió forintos költséggel idén nvnt- egy ötezer négyzetméter alapterületű épületegyüttest adnak át, amelyben hűtőtárolókat alakítanak ki és elő- hűtő berendezéseket szerelnek fel. elgyorsultak az események a bankszférában : decemberben szinte naponta adtak hírt az újságok a, kereskedelmi bankok alakuló közgyűléseiről. Januárban pedig szervezetileg és helyileg is elkülönültek egymástól, s megkezdték tevékenységüket. Mit is jelent mindez az érdekeltek, tehát a vállalatok szövetkezetek számára? Egyelőre csak a cégtáblák változtak, hiszen az új pénzintézetek jogutódként mindazt a szolgáltatást nyújtják, mint korábban az MNB, és természetesen folyósítják a régebben fölvett hiteleket. Ám mindenképpen érdekes időszak elé nézünk, hiszen alapvetően megváltozott a helyzet. Úgy is fogalmazhatunk: immár nem a vállalatok keresik az egyetlen nagy bank kegyeit, hanem a bankok próbálják megnyerni új ügyfeleiket. Nem véletlen. hogy tevékenységükről, szolgáltatásaikról értesítik mostani és potenciális ügyfeleiket, kis túlzással élve. reklámozzák magukat. És ebben a versenyben, ha csak részlegesen is, de a kisbankok, vagyis a szakosított pénzintézetek szintén részt kérnek maguknak. ; A vállalatok hosszú évtizedek után most merőben más helyzetbe kerültek. Egy fél év várakozás után, július 1-ét követően maguk választhatnak, hogy kivel, mikor szerződnek, nem kötik őket a jogszabályok egyetlen nagy pénzintézethez sem. Már az alakuló közgyűléseken elhangzottakból nyilvánvalóvá vált, hogy teljesen átalakul a banki politika. A kulcsszó az üzlet lesz, vagy ahogy a Magyar Hitelbank alakuló közgyűlésén megfogalmazódott, a bank ugyanolyan vállalat mint a többi, csak ott pénzzel kereskednek. De ugyanúgy nyereségből él a pénzintézet most már. mint a többi gazdálkodó. Tehát száműzni kell az üzleti szótárakból az ügyfél megjelölést. Ezentúl egyenrangú partnerek ülnek a tárgyalóasztal két oldalán, hogy kölcsönös előnyök alapján kössenek szerződést. Már sokszor leírták, de érdemes újból megemlíteni, hogy a több bank nem jelent automatikusan több pénzt is. A népgazdaság jelenlegi helyzete nem teszi lehetővé, hogy a pénzpiac megelőzze a reálszférát, liberálisabb szabályozás alacsonyabb jegybanki kamatlábak révén túlzott és kielégíthetetlen keresletet támasszon a beruházások piacán. De nem mindegy, hogy a meglevő pénzt, tőkét hogyan és főleg, kiknek osztják el. Magyarán mondva, az új, kétszintű bankrendszerben az üzleti érdekeltség alapján szerveződött pénzintézetek a hiteleket a korábbinál hatékonyabban ítélhetik oda. Nem elhanyagolható szempont, hogy maguk is gyűjthetnek betéteket, meggyorsíthatják a hitelek forgását, vagy más módon növelhetik kihelyezéseik nagyságát. S éppen a kibontakozó versenyben valószínűleg a korábbinál sokkal több új lehetőséget kínálnak majd a vállalatok számára, amelyek eddig nemigen láttak fantáziát abban, hogy pénzüket a bankban elhelyezve, annak kölcsönadva kamatoztassák. Ám ezzel még nem értünk a lehetőségek végére, a bankok kötvényt bocsáthatnak ki, tőkéjükkel résztulajdonosokként különböző vállalkozásokba foghatnak, sőt az elmúlt év végén megjelent új jogszabályok szerint még leánybiztosítót is alapíthatnak. ha éppen ebben látnak fantáziát. A megpezsdülő pénzügyi élet nemcsak tőkében, pénzben, vagyonban mérhető nyereséget hoz. Űj szemléletet plántálhat gazdasági életünkbe, a maga sajátos eszközeivel dinamizálhatja a gazdaságot, a szó igazi értelmében vett partnere lehet a vállalatoknak és szövetkezeteknek. De megújítása, bármilyen gyorsan halad is, nem helyettesítheti azokat a folyamatokat, amelyeknek a reálszférában kell megindulniuk. kétszintű bankrendszer megteremtése, pénzintézetek közti verseny kialakulása csak keretéül szolgálhat a struktúraátalakításnak, a föllendülő termelésnek, önmaga mindezt nem érheti el, sőt a reálszféra lemaradása fékezőleg hat a pénzügyi életre is. Hiába van meg a szándék és a pénz, ha híján vagyunk megfelelő hatékonysággal termelhető és eladható árucikkeknek, megfontolt és dinamikus üzletpolitikával rendelkező vállalatoknak. Enélküi a bankszféra sem töltheti be eredeti funkcióját, a'tőke hatékony áramoltatását. L. M. A jászberényi Aprítógépgyárban egyedi nagyméretű gépalkatrészek is készülnek. Képünkön Sápi Károly a Váci Cement és Mészmű részére hajtóművet meghajtó csigatengelyt esztergál Fotó: T. Z. Holdbéli táj Ütköző érdekek
