Szolnok Megyei Néplap, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-28 / 50. szám

Ördögi körben Átépítés és gyorsítás Az SZKP kongresszusáról - egy év utón Az SZKP egy esztendővel ezelőtt befejeződött XXVII. kongresszusa szélsőségektől mentes, és minden eddiginél differenciáltabb képet festett a tanácskozást megelőző másfél évtizedről. Értékelte az elért eredményeket, egy­úttal nagy nyamatékkal fel­hívta a figyelmet a társadal­mi-gazdasági fejlődés azon nehézségeire és negatív fo­lyamataira is, amelyek a hetvenes években és- a nyolc­vanas évek- elején az élet sok területén jelentkeztek. Jóllehet az elmaradások­ban objektív okok is szere­pet játszottak, a kongresz- szus megállapítása szerint, A kongresszus állásfogla­lása szerint a párt tevékeny­ségének fő területe tovább­ra is a gazdaság. E szféra di­namizálására az SZKP XXVII. kongresszusa a fej­lődés intenzív szakaszára való áttérést, a minőségi vál­tozást magában hordozó ütemgyorsítást tűzte ki célul. A párt a soron következő XII. ötéves terv idején a gazdaságot a fejlődés maga­sabb, a modernizálást ma­gában foglaló pályára akar­ja állítani, a gazdasági mun­kában elérendő gyökeres for­dulattal pedig 2000-ig a gaz­daság és a társadalom mi­nőségileg új állapotát kíván­ja elérni. Az SZKP elgondo­lásai szerint mindennek úgy 'kell végbemennie, hogy az országban széleskörűen meg­valósul az ipari-műszaki for­radalom : minden népgazda­sági ágban meghonosodnak az élenjáró technológiák, megvalósulási lehetőséget kap az innováció. Ezzel egy- időben gyökeresen megszi­lárdul a fegyelem, megszű­nik a pazarlás az erőforrá­sokkal, anyaggal, energiával — s mindehhez a keretet a radikális gazdasági reform biztosítja. A kongresszus egyik nagy Újdonsága az a program volt, amelyet mind Gorbacsov, mind pedig Nyikolaj Rizs­nem ezek voltak a meghatá­rozóak. Az alapproblémát az Okozta, hogy a szocializmus építésének mind a hazai — vagyis a Szovjetunión belüli —, mind pedig a külső felté­telei erre az időre jelentő­sen megváltoztak, a politika azonban nem követte meg­felelően a mozgásokat. En­nek hatására nagyobb fázis­késés keletkezett a társadal­mi-gazdasági változások, a nemzetközi élet új jelensé­gei, és — másrészről — az azokra való reagálás, az ér­vényben lévő politika között. Ez a társadalmi-gazdasági ellentmondások növekedé­kov, a minisztertanács el­nöke a KB beszámolóiban a gazdasági mechanizmus ra­dikális reformjaként határo­zott meg. Ez a szovjet nép­gazdaság új utakra vezérlé­sét, az egész tervezési, irá­nyítási és vezetési tevékeny­ség mélyreható átalakítását jelenti; önelszámolást, a tervmutat ók számának je­lentős csökkentését, és olyan ösztönző rendszer kimunká­lását, amely minőségi terme­lésre, és az intenzív tényező f okozattabb f igyeler i bevéte­lére irányul. A kon&íesszus az irányítási rendszer min­den szintjén a gazdasági esz­közöket helyezte előtérbe az eddig túlnyomórészben használt adminisztratív esz­közök helyett. Reális módon, korábban kialakult téves elképzeléseket elvetve fo­galmazott ' a kongresszuss amikor megállapította, hogy a szocializmus teljes meg­valósítása még hosszú időt követel. Külpolitikai tekintetben a biztonság globális, koránt­sem csupán a katonai té­nyezők korlátozódó megkö­zelítése jellemezte a tanács­kozást, amely sürgette a vi­lágpolitikában a nukleáris- rakétakor új realitásainak megfelelő gondolkodásmó­dot. Politikai ffelpezsdülés A kongresszusi határoza­tok végrehajtása során a Szovjetunióban nagyobb változások kezdődték, mint korábban évtizedeknél is 'hosszabb periódus alatt. Erősödött a nyilvánosság és a bírálat szerepe, nyíltabb lett a közélet, a politikai fo­lyamatokba a korábbinál na­gyobb tömegek kapcsolódtak be, márpedig épp ez utóbbi — a párt főtitkárának sza­vaival szólva — „a legfonto­sabb egy kormányzó párt számára”. Megszilárdult a törvényesség, sökarcúbbá vált a kulturális és a művé­szeti élet, figyelemreméltó megújulás kezdődött a tö­megtájékoztatásban. Foko­zódott a rend, az igényes­ség és a fegyelem. Hosszú idő alatt kialakult káros szo­kásokat — gondoljunk csak az alkoholizmusra, — ál­lítottak kíméletlenül pellen­gérre. Az ötéves terv első esztendejében megkezdődött a termelés növekedése olyan termékek esetében, amelyek­nél hosszú éveken át egyál­talán nem lehetett növeke­désről beszélni. Vonatkozik ez az iparra is, ahol a mi­nőségi átalakítás, a mű­szaki-tudományos fejlesztés első követkeményei is jelent­keztek: a robotok termelése például eddig nem látott mértékben nőtt. Vonatkozik ez a mezőgazdaságban a gabonatermesztésre, amely hosszú idő óta először ha­ladta meg a 200 millió ton­nát Végül, de egyáltalán nem utolsósorban meghir­dették a gazdaság radikális reformját, és megkezdték ennek előkészítését. Sok tíz­millió embert érint a bér­rendszerek teljesítmény­centrikus elvek alapján meg­kezdett átalakítása. „Fékező mechanizmus” A januári KB ülés megte­hette volna, — s lehetséges, hogy a „rutin”, a korábbi gyakorlat ezt diktálta —, hogy az eredmények mélta­tására teszi a fő hangsúlyt. Am nem ezt tette, sem a beszámoló, sem pedig a KB ülés határozta. Abból indul­tak ki, hogy az elért ered­mények nem elégségesek, az átalakítással szembeni ob­jektív és szubjektív ellen­álló erő pedig a vártnál erő­teljesebb „fékező mechaniz­mus” formájában jelentke­zik. Ezért helyezte előtér­be ez a plenum a fékező mechanizmus leküzdését, s az eszközrendszer megterem­tését a kongesszuson felvá­zolt célok megvalósításához. Ide tartozik a demokrácia sokoldalú fejlesztése, — a gazdaságban, az államélet­ben., s magában a pártban is, más szóval a társadalom életének minden területén — és idetartozik a káderpoliti­ka ügye. Idetartozik a nem­zetiségi politikában az eddi­ginél következetesebb küz­delem bármiféle nacionalis­ta irányzat, a párt politiká­jának torzítása ellen. A januári plénurn kitel­jesítette a XXVII. kongrasz- sízus munkáját, mérföldkő a megvalósítás útjában. Az SZKP következetességének, a párt tanácskozásain meg­fogalmazott szándékok sike­rének különös jelentősége van a szocializmus nemzet­közi tekintélye szempontjá­ból, amely elválaszthatatlan a megújulási képességtől, s a béke fenntartása szempont­jából is, amit nem lehet el­választani a nemzetközi erő­viszonyoktól, s a gazdasági potenciáltól. Vajda Péter Szinte alig múlik el nap, hogy ne érkezne hír újabb és újabb terrorcselekmé­nyekről az északkelet indiai Pandzsábból. Igaz, a Pakisz­tánnal határos, kényes stra­tégiai helyzetű szövetségi ál­lam hosszú évek óta az indi­ai belpolitika egyik feszült­séggóca, robbanásveszélyes körzete (emlékezzünk csak az amritszári Aranytemplom ostromára, majd Indira Gandhi kormányfő meggyil­kolására. (Egy ideig úgy tűnt, hogy az édesanyja örökébe lépő Radzsiv Gandhinak si­kerül biztató lépéseket tenni a megnyugvás felé. Borúlátó helyzetkép Gj-delhi utcakép Az ifjú miniszterelnök megállapodást írt alá a szikh közönség mérsékelt erőit tö­mörítő Akaii Dal vezetőivel, majd megtartották a régóta halogatott választásokat, ahol szintén az Akaii Dal győzedelmeskedett. Ügy lát­szott, hogy — ha a szomszé­dos szövetségi államokkal fennálló viták rendezése nem is egyszerű kérdés —, mégis megvan az esély az indula­tok elfojtására, a normáli­sabb közállapotok kialakítá­sára. Sajnos egyre határozot- tabbá válik a benyomás: az események nem így alakul­tak. A legutóbbi fejlemények is a feszültség növekedésére utalnak. Az az önmagában vallási intézkedésnek ható bejelentés, hogy a szikh val­lás öt főpapja az eddigi frak­ciók feloszlatásával létrehoz­ta az „új és egyesített” Akaii Dal pártot, valójában merész támadás a szövetségi állam kormányzata és persze az új-delihi központi kabinet el­len is. A főpapok mögött ugyanis (akik „bűnös ellen­szegülése” miatt máris kikö­zösítették Barnala főminisz­tert), ténylegesen a szélsősé­ges, elszakadást hirdető szikh áramlatok hangadói állnak. A felekezeti összetűzések sajnos napjainkban is meg­szokott fejleménynek számí­tanak Indiában, s sokszor egy-egy aprásnak tűnő inci­dens is elegendő ahhoz, hogy órákon belül egész városré­szek, vagy vidéki körzetek boruljanak lángba, elindítva a megtorlás később már oly nehezen megfékezhető lán­colatát. Ezért is szorgalma­zott új és hatékony összefo­gást a kormányfő valameny- nyi pártnak és politikai tö­mörülésnek a vallási és nép­csoport szélsőségesség el- folytására. Emellett természetesen Egy fanatikus szikh férfi Papi dekrétumok, vallási pántok, kiközösítés — meg­lehet, furcsának tűnő fogal­mak a huszadik század vé­gének politikai szótárában. Ám Indiában, amely maga is vallási ellentmondások vérzivatarában született a brit gyarmatosítók távozása után, ez hozzátartozik a min­dennapok tényeihez. S per­sze nem holmi akadémikus hitvitákról van szó, hanem súlyos, makacsul' ismétlődő faji-vallási zavargásokról. Gandhi számos más gyötrő dilemmákkal kell, hogy szembenézzen: a gyors üte­mű, a gazdasági előrelépés­nek is gátat vető népszapo­rulat, az örökölt elmaradott­ság felszámolásának gigászi feladatai, az etnikai, szociá­lis és társadalmi különbsé­gek, a korrupció és a jóné- hány állaimban megerősödött autonómia-törekvések — so­káig folytathatnánk a sort. De akad gond, ha a külső horizontot vesszük szemügy­re: kiélezett viszony Pakisz­tánnal (az óv elején félmil­liós csapatmozgásra került sor a zaklatott határvidéken, s csak hosszas diplomáciai tárgyalások után tudtak megegyezni a katonai alaku­latok visszavonásának meg­kezdéséről), az Indiát is messzemenően érintő polgár- háború Sri Lankán, a háttér­ben meghúzódó ellentétek Kínával és Bangladessel Mégis, a kül- és belpoliti­kai problémák közül Rad­zsiv Gandhi napjainkban legtöbbször talán a beveze­tésként említett pandzsábi válsággal találja magát szemben. Egyrészt, mert a sorozatos terrorcselekmé­nyek a teljes indiai közvéle­ményt megmozgatják, s fel­idézik a szikhek ellen irá­nyuló, menthetetlenül tova­gyűrűző erőszak veszélyét. Másrészt a Pandzsábban ki­alakult ördögi kör hűen tük­rözi a kormányfő szoronga­tott helyzetét más területe­ken, például Asszámban is. Ellentmondó tanácsok Számos tanácsadója a bi­zonyos fokú meghátrálást, vagyis az önkormányzat ki- terjesztését ajánlja —, ezt azonban óhatatlanul csak más közösségek rovására te­heti, legyen szó akár a pandzsábi főváros áthelyezé­séről, akár az öntözővíz el­osztásáról. Ez bűnös engedé­kenység lenne — figyelmez­tetnék azonban más szakér­tők —, amely más régiókban is a követelések erősödését, a helyi törekvések megállít­hatatlan hullámát indíthatja eL A jelek szerint Radzsiv Gandhi —, bár India egysé­gét minden más tényezőnél fontosabbnak tartja —, nem zárkózik el mereven néhány lényeges kérdés megvitatá­sától, hiszen alapvetően a békés megoldások, a tárgya­lásos kibontakozás hive volt és maradt. Összeállította: Msjnár József . Gigászi feladatok Kína a világ leg­nagyobb szénter- melöje. 1986-ban 170 millió tonnát termeltek, az idei előirányzat 900 millió tonna. A képen: a 3 millió tonnás teljesít­ményűre terve­zett pan esi szén­tisztító üzem. A szénmosó- és úsz­tató berendezé­sek kínai gyárt­mányúak Az 1986—1990 kö­zötti időszak egyik kulcsfon­tosságú beruhá­zásaként épül Kí­na első, 653 km hosszú, korszerű, nagy terhelésre méretezett vas­útja a szénterme­lés! központ, Ta­tung és Csing- huantao kikötő­város között. A képen: a 8460 mé­ter hosszú Csün- tusan alagút, a leghosszabb a vasútvonalon A kelet-kínai Huajnan és Huajpej kör­nyékének széntartalékait 22 milliárd tonnára becsülik. Az itteni szénre te­lepített bárom hőerőművet hoznak lét­re. A képen: a Loho erőmű 300 ezer külowattos teljesítményű második áramfejlesztője Kényelmes falusi otthon, szinte minden megtalálható: mosógép, tévé, magnó, rádió, varrógép. A fiatal pár láthatóan elégedett A gazdaság prioritása Jellemző kép, utcai árus és kerékpárok Sang Nianban Radzsiv Gandhi dilemmái

Next

/
Oldalképek
Tartalom