Szolnok Megyei Néplap, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-28 / 50. szám
1987. FEBRUAR 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Környezetünk védelme ^ JF a megyei tanács napirendjén (Folytatás az 1. oldalról) ta meg, hogy a tájvédelmi és erdősítési programok nem teljesültek, sőt bizonyos szempontból romlott a helyzet. A teendők élére tehát a zöld növényzet dúsítása, a csatornázás, szennyvíztisztítás teendőinek mielőbbi elvégzése, a veszélyes hulladékok biztonságos tárolásának megoldása, valamint a közlekedéssel kapcsolatos ártalmak visszafogása kívánkozik. A felszólalók közül Tóth Albert felvetése volt nagyon időszerű, aki elmondta, hogy egyre-másra pusztulnak a megye határában a kunhalmok, jóllehet rétegeikben ezeréves kultúrákat őriznek. Galambos Béla azokról a kezdeményezésekről beszélt, melyek a környezetkímélést vannak hivatva szolgálni; így munkába állt egy gépsor, biobrikettet gyárt, s e tüzelő kedvező energiahasznosításán túl a környezetre sem jelent ártalmat. Sándor László, a Hazafias Népfront elnökségének munkabizottságát hozta szóba, amely a környezetvédelem feladatai közül a tudatformálást és a tájékoztatást tartja elsődleges feladatának. Vas Valéria és Fekete István a KISZ illetve a szakszervezetek feladatairól szólva aggodalmukat fejezték ki környezetünk romlása, az ártalmak szaporodása felett. A vitában szót kért Perczel György, az Országos Környezetvédelmi Hivatal elnökhelyettese is, aki elmondta, hogy a gazdasági tevékenység színvonalának emelése nincs érdekellentétben a környezetvédelemmel, amint azt sokan gondolják, hiszen a csúcstechnológiák bevezetése jótékonyan térül meg a környezetvédelemben: a kevesebb felhasznált energia ugyanis kevesebbet szennyez. A környezetvédelem beruházásai nem olcsók, ám a szemléletváltozás szinte ingyen van, mégis jótékony hatása szinte felmérhetetlen. így hát elsősorban ezen a területen kellene frontáttörést véghezvinni. A következőkben a megyei tanács a Szolnok Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság beszámolóját vitatta meg az 1983—86 között végzett munkáról. Dobos István, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökhelyettese szinte valamennyi felszólaló véleményét összegezte, amikor arról beszélt, hogy nehéz terepen, egy dinamikusan változó megyében, teszi jól a dolgát a megyei NEB. Szolnok megyében a gazdasági átalakulások az országos átlagnál sokkal gyorsabban zajlottak az elmúlt években. Több jó kezdeményezés innen indult el útjára, például az egészségügyi integráció, mely orszászerte követésre méltó példa lett. Jó kezdeményezés volt a megyében a zöldség-gyümölcsforgal- mazás megreformálása is, mellyel javuló ellátást és elfogadható árszínvonalat tudtak teremteni. Az átállás zökkenőinek megszüntetésében vállalt különösen nagy szerepet az utóbbi esztendőkben a népi ellenőrzés. A tanácsülés végén dr. Je- nővári László, a megyei bíróság elnöke számolt be a megyei bíróságok munkájáról. Elmondta, hogy 1986-ban 3500 ügy érkezett az igazságszolgáltatás különböző fórumaira és ez 360-nal volt több az előző évinél. Némi átrendeződést tapasztalhattak a bűnesetek összetételében, így több lett a durvább cselekmény, az elkövetők között pedig a fiatalok aránya nőtt. A négyezer polgári peres ügy nagyjából az előző évivel azonos. A válások száma meglehetősen lehangoló; 1976-ban 1300 házasságot kellett felbontani, ez a szám 1986-ban kétezerre emelkedett. A megyei tanács a napirenden szereplő beszámolókat egyhangúlag elfogadta. — Pb — Ma tanácskozik A TIT megyei szervezetének küldöttgyűlése Ma délelőtt 9 órai kezdettel a megyei tanács dísztermében tartja meg sorrendben IX. küldöttgyűlését a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Szolnok Megyei Szervezete. Az 1985 januárjától társadalmi szervezetként működő társulat alapszabályának megfelelően ötévenként tisztújító küldött- gyűlésen tekintik át a helyi, községi, városi és városkörnyéki szervezetek, valamint a tagság tevékenysége alapján a megyei szervezet munkáját. A küldöttgyűlésen megvitatják az elnökség és a megyei ellenőrző bizottság beszámolóját, melyben a természettudományi ismeretek terjesztésének helyzetét, eredményeit és gondjait, a közművelődési és értelmiségszervező tevékenység további lehetőségeit, a gazdálkodás kérdéseit tekintik át. A TIT megyei szervezetének következő öt évre szóló feladattervének elfogadása után a küldöttek megválasztják a megyei szervezet tisztségviselőit, valamint a IX. országos küldöttgyűlésre utazó Szolnok megyei delegáció tagjait. Az élelmiszeriparban Nyugdíjasok támogatása Az ágazat nyugdíjasainak támogatásáról tanácskozott az ÉDOSZ elnöksége pénteki ülésén. A testület megállapította: a többezer élelmiszeripari szocialista brigád 1986-ban mintegy tízmillió forint értékű munkát teljesített a kommunista műszakokon a nyugdíjasok életkörülményeinek javítására. Ebből az összegből segélyeket utaltak ki számukra, és sok helyen térítésmentes üdülést biztosítottak nekik. Az elnökség helyesli, hogy a vállalati központokban lehetővé tették a nyugdíjasok kedvezményes étkeztetését. Több lakás, eredményes szakcsoportok Alkalmazkodnak a fokozódó versenyhez Évzáró közgyűlés ez Épszöv-nél Napjainkban kétségtelenül az egyik legtöbbet emlegetett ágazat az építőipar, nem érdektelen tehát, hogy miként, milyen hangulatban, s milyen eredményekkel zárta az elmúlt évet a Szolnoki Építőipari Szövetkezet. Mindez kiderült tegnap délután, a gazdálkodó szervezet évi mérlegzáró közgyűlésén, amelyen a város vezető testületéit Varga Sándorné, a városi pártbizottság első titkára, valamint Bálint Ferenc városi tanácselnök képviselte. A szövetkezet elnöke, Ipolyszegi Mihály, beszámolójának bevezető gondolataként elmondta, hogy az építőipart esztendők óta sújtó hátrányos gazdasági folyamatok ’86-ban folytatódtak. Tovább csökkent az építő kapacitások iránti kereslet, s ezzel párhuzamosan, természetszerűleg erősödött a versenyhelyzet is. A szűkös beruházási lehetőségek a műszaki-technológiai színvonal megtartásához sem voltak elegendők, nemhogy a fejlesztéshez. Pozitívumként emelte ki a szövetkezet elnöke, hogy továbbra is ragaszkodtak a lehetőségek szerint az építőipari alaptevékenységhez, próbáltak ebből „megélni”, s nem követték az ágazatban egyre erősödő — jövedelmezőbb — „iparosító” folyamatokat. A lakásépítés, valamint a kommunális célú épületek kivitelezése továbbra sem üzlet: egyértelműen veszteséges ez a tevékenység. Kivételek ez alól a saját beruházásban . készülő lakások, amelyeken a múlt évben is elfogadható haszna volt a szövetkezetnek. Tavaly egyébként 123 lakást épített a cég, több mint kétszeresét a ’85-ös mennyiségnek. E növekedés főként azzal magyarázható, hogy emelték — s 1987-ben még tovább emelik — a sajátberuházású lakások mennyiségét. A szövetkezet ’86-os pénzügyi eredményei valamivel elmaradnak a tervezett szinttől, meghaladják viszont az egy évvel korábbi nagyságrendeket. A termelési érték megközelítette a 137 millió forintot, a nyereség pedig 11 millió volt. Megélénkült tavaly a szövetkezetben a szakcsoportok tevékenysége, összesen 19 ilyen kisszervezet működött a cégnél, s az összes árbevételük megközelítette az 50 millió forintot. Ezek az eredmények a szakcsoporti munkavégzés további fejlesztését diktálják a szövetkezet vezetésének. A közgyűlési beszámoló részletesen foglalkozott természetesen a továbblépés lehetőségeivel, az 1987-es év kilátásaival. Kiemelt figyelmet kell fordítani a szövetkezetben a termelés korszerűsítésére, a kellően ki nem használt eszközök jobb hasznosítására, s az építési igények feltárására. Várhatóan tovább növekszik a magánerős lakásépítések aránya, s amint azt a szövetkezet elnöke hangsúlyozta, cégüknek erre fel kell készülni, s minél nagyobb részt kell vállalni ezeknek az igényeknek a kielégítésére. Termékeik 99 százaléka első osztályú A cipőminőség „titkai” A Jászberényi Cipőipari Vállalat történetének legeredményesebb esztendejét zárta 1986 végén. A 149 millió forint árbevétel, s a 39 milliós nyereség egyaránt tíz-tíz százalékkal magasabb, mint az 1985-ös értékek voltak. Az összesen 650 ezer pár női szandált, 26 százalékos nyereségszinten sikerült elkészíteniük, s értékesíteniük. Termelésüknek 92 százalékát exportálták tavaly, s ez sokat elárul termékeik minőségéről is. Hegyesi Jánosné főkönyvelő az előbbi adatokon kívül, elmondta, hogy összes termelésüknek 99 százalékát tudták első osztályú áruként értékesíteni, s csak a maradék minimális mennyiséget kellett másodosztályúvá, vagy „nem szabványos termékké” visszaminősíteni. Ebben a könnyűipari ágazatban ez jó aránynak számít. Az utólagos fogyasztói reklamáció elhanyagolható mértékű, néhány ezrelékes volt 1986-ban. A kérdés tehát jogos: mindezt hogyan érték el? A vállalatnál jelenleg honos bérezési gyakorlat szerint a dolgozók darabbéres rendszerben végzik munkájukat. Ez a forma önmagában egyértelműen a mennyiségre ösztönöz. A technológiai sorba azonban több ellenőrző szűrőt iktattak be, amelyek már feltétlenül a jobb minőséget szolgálják. E „szűrők” közül a legjelentősebb nyilvánvalóan a késztermékek minőségi ellenőrzése. Elvük: selejtért, hibás termékért nem fizetnek. A meósok — mondta a főkönyvelőnő — az alapján. vannak premizálva, hogy mennyi a minőségi kifogás az általuk átvizsgált termékek között. Prémiumcsökkentést, vagy más eszközt azonban, szinte alig kellett alkalmazni az elmúlt időszakban. Benedek Józsefné betanított szabász véleménye a minőségi ösztönzőről: — Ha elrontok valamit, s az kikerül a kezem alól, visszahozzák, hogy javítsam ki. Ez persze időt vesz igénybe, s a normát nehezebben tudom teljesíteni. Ha sok lenne a javításom, akkor az nyilván visszahatna a teljesítményemre, s ezáltal a keresetemre is. De pénztől függetlenül... arra törekszik azért mindenki, hogy csak jó munkát adjon ki a kezéből, hiszen holnap és holnapután is innen kell megélnünk ... — A normák milyenek? Mennyire feszítettek, s mennyire teszik lehetővé a gondos munkát? — Feszesek... Oda kell figyelni, s akkor meg lehet azért csinálni. Hat éve vagyak szabász a vállalatnál, s havi átlagban meg tudok keresni úgy 5000—5100 forintot. Persze, hozzá kell tenni, hogy itt a szabászok vannak legjobban megfizetve. Mi ugyanis a mennyiségen kívül az anyagtakaré- knsságban is érdekeltek vagyunk. Ha a technológiában meghatározott anyagmennyiségnél kevesebből is „kijövünk”, akkor a megtakarítás egy részét kifizetik nekünk. Dudás Lászlóné szalagvezetővel már a „tűzöde” üzemrész irodájában beszélgettünk. (Ebben az üzemrészben erősítik rá a talpra a felsőrészeket.) Kövér Lászlóné művezetővel közösen próbálták elmagyarázni, hogy a bérezésbe miként vannak „becsempészve” a jó minőséget ösztönző elemek. — Nézze, az természetes, hogy mindannyian elsőosztályú minőségre törekszünk. Ha valaki itt a szalagon folyamatosan rosszul dolgozik, annak maguk a munkatársak szólnak először. A szalagrendszerben nem maradhatnak rejtve a hibák. — És akkor — vetettem közbe — aki hibázott, az kijavítja, amit elrontott... — Nem egészen — igazított ki a művezető. — Van ugyanis a szalagon egy állandó ember, aki a hibákat javítja. Ha viszont erre már nincs lehetőség, akkor se- lejtpótló lap ellenében a szabászat másik hasonló munkadarabot ad helyette. Ha anyaghiba miatt fordul elő selejt, akkor szintén kicserélik a darabot másikra. — De ez akkor azt jelenti — tamáskodtam tovább —, hogy gyakorlatilag háborítatlanul lehet gyártani a hibás szandálokat? Mindenféle anyagi következmény nélkül...? — Ha a saját hibából származó selejt aránya valamelyik dolgozónál eléri a 10 százalékot — magyarázta tovább Kövér Lászlóné —, akkor az okozott kár egy része megfizettethető vele. Ilyesmire azonban nemigen kerül sor, hiszen a selejtarány messze elmarad ettől a határtól. — És van még valami — tette hozzá a szalagvezető. — Nagyon fontosnak tartom azt, hogy a szalagon a végzett munka alapján kialakul egy belső értékrend, s nem mindegy, hogy ebben valaki milyen helyet vív ki magának. Az egy százalékos „lemi- nősítés”, és az elenyésző arányú fogyasztói reklamáció hallatán a kívülálló óhatatlanul valami jól kitalált és vasszigorral érvényesített minőségi ösztönző rendszerre gondol, amelyben a pénz a legfőbb hajtóerő. Emiatt csak nehezen, némi gyanakvással tudja elfogadni, hogy elsődleges ösztönzésként is léteznek még azok a tényezők, amelyeknek értékét — sajnos! — megkoptatták az utóbbi évek. Persze, tehetik hozzá a jászberényi vállalat dolgozói, az sem baj, ha a fizetési borítékon is meglátszik az elvégzett munka minősége. L. M. L. Tejtermék Karcagról Naponta mintegy 40 mázsa félzsíros tehéntúrót csomagolnak fél és 5 kilogrammos kiszerelésben Kerekes Józsefné az igen közkedvelt nagykunsági tejfölt rakja ládába a gépsornál. Naponta 2 ezer liter tejből készfii tejföl A Szolnok Megyei Tejipari Vállalat karcagi üzemében naponta több mint 80 ezer liter tejet dolgoznak föl, 17 féle terméknek. Tavaly bővítették a túrógyártó üzemet, amely 35 millió forintba került. A termékek egy része a város és környékének ellátását biztosítja, míg a többi megyén kívül Budapesten, Miskolcon, Nyíregyházán kerül értékesítésre. (Fotó: Tarpai Zoltán)
