Szolnok Megyei Néplap, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-04 / 29. szám
1987. FEBRUAR 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé 1 képernyőié előtt Nem mondhatjuk, hogy események nélküli volt az elmúlt hét televíziós programja, akad benne még néhány újdonság is. Ismét élő adásban kaptunk színházat, helyszíni közvetítésben láthattuk — azaz „jelen voltunk” — a zalaegerszegiek Lessing-bemutaitóján szombat este; régi jó hagyományát elevenítette fel ezzel a 'televízió. Azután itt van az újabb csehszlovák sorozat,- csütörtökön megtörtént a Mentők premierje, újabb „orvosfilm” tehát a nagysikerű Kórház a város szélén után. Vágó István is új játékba fogott, barkochbázni hívja az ország lakóit fel- melegítvén egy régebbi játékot, de megtoldrván a nyeremény furfangjaival. S volt magyar tévéfilm bemutatója is, péntek este Az ördögmagiszter. Sőt, ami igen ritkán esik meg a képernyőn: megjelent Móricz is, egyik elbeszélésének televíziós változatával, melyet Szőnyi G. Sándor készített, akivel illetve munkáival szintén ritkábban találkozhatunk mostanában. Mégis, mindezek ellenére egy dokumentum- filmet emelnék ki január utolsó hetének műsorából, egy érdekfeszítő munkát, amelyet a budapesti körzeti adások szerkesztősége tett a nézők elé, róla szólnék elsősorban. Rába kontra Rába Nem most hallottunk először arról, hogy a győri Rába felszámolja egyik fővárosi üzemét s így egyszeriben háromszázhatvan dolgozó nézhet új munka után, illetve kereshet magának új munkahelyet — ha amit felkínáltak, nem felel meg elképzeléseinek. Köztük olyanok kénytelenek másutt dolgozni, akik fél életüket töltötték a kérdéses üzemben, s most a gazdaságosság szigorúbb törvényei miatt meg kell válniuk törzshelyüktől, melynek működtetése nem célszerű. Hallhattuk, olvashattunk már a sajtóban is erről az ésszerű döntésről, de alighanem igazán kedd este döbbenhettünk rá, hogy valójában miről is van szó — a Rába kontra Rába című dokumentumfilmből, amely egyszerűen és nagyszerűen szembesítette a feleket, a döntés „szenvedő” alanyait és a döntés szülőatyját, a Rába közismert vezérigazgatóját. Igaz, ez a dialógus a technika segítségével jött létre, nem a valóságban, egy ravasz montázs eredményeképpen, ugyanis ügyesen vágták össze a két különböző helyszínen felvett anyagot, a gyáriak véleményét és a vezérigazgató gondolatait. Oly módon, hogy egy valódi párbeszéd illúzióját keltette a rendkívül izgalmas 50 perc. Én ugyan szívesebben láttam volna egy asztalnál ülni az „ellenfeleket”, hisz végeredményben évek óta köti össze őket közös szándék és közös munkálkodás. Talán akkor hu- mánusabbnaik tűnt volna még a kívülálló számára is a két fél eszmecseréje, a kissé riasztó és rideg párbeszéd, amelyben ki-ki mondta keményen a magáét; a kispestiek indulattól és keserűségtől fűtötten, Horváth Eide a helyesen hozott döntés tudatának mosolygós nyugalmával, külön-küllőn. De hogy a dolog lényegére térjek: jelenlegi gazdasági helyzetünkben a gondolkodó ember számára aligha lehet vitás ilyen és ehhez hasonló lép>ósek mostani létjogosultsága, sőt, életfontossá- ga. Tehát ami a Rábáéknál történt, nincs abban tartalmilag semmi meglepő, még kevésbé kivetni való, ám ilyen esetekben sem lényeg- télen azonban a forma, hogy mindez miként zajlik le, miként megy végbe, hogyan is történik. S ha van tanúlsá- ga ennek a rendkívülien izgalmas dokumentumfilmnek, amelyre nyilvánvalóan sokféle módon lehet visszhangozni, például pártját fogni a. kispestieknek és szembefordulni a vezérigazgatóval vagy éppen fordítva vérmérséklet, társadalmi hovatartozás szerint, az vitathatatlan; a gazdaságilag szükséges 'lépésékkel együtt járó emberi változtat ásóik esetében mindig meg kell találni a legemberségesebb formákat, azokat, amelyek emberileg megkönnyítik, ha szükséges elviselhetővé teszik a kényszerű változtatások szülte nehézségeket. Nem mindegy, hogy ridegen közlik-e a tényékét, ahogy ez a dokuméntumfi'lmiből kiviláglott, vagy közösen döntenek és kellő módon készítik elő az emberi sorsokat érzékenyen érintő lépéseket. Horváth Ede népszerű ember, tavaly az év emberének választotta az ország. De a most tapasztalt fagyasztó mosolyba csomagolt véleménynyilvánítással alighanem még az ő népiszerűsége is alaposan megcsappanhat. Erről a mosolyról egyébként a Tévé-Híradó kedves hölgy műsorvezetőjének, Bayer Ilonának szombat esti, a napos, de hideg időt jellemző megjegyzése jut az eszembe; miszerint foga van a napnak, azaz ragyog ugyan fenn az égitest, de itt lenn bizony meleget nem ad. Csak megjegyzem, e ritkán használt szólással, amely bizonyára sokaknak megütötte a fülét, hisz kemény hidegben azt ugyán szoktuk emlegetni, hogy foga van az időnek, a fagynak, a hidegnek, a szélnek vagy éppen a télnek, de hogy a Napnak is foga volna! az legfeljebb hét ágra süthet megszökött sémáink szerint, szóval egy ilyen ritkán használt szólással, váratlan kifejezéssel is lehet színesíteni, élénkíteni a műsorvezetés nyelvi palet- táját. Koldus Napóleon És ezek után röviden a Koldus Napóleonról, amely mint elöljáróban említettem egy Móricz-novellából szüleitett, s ami már csak azért is örvendetes, hogy képernyőre került, mert századunknak ez az író óriása mérhetetlen gazdagságú életműve ellenére is ritka vendég a televízióban. Kiment volna a divatból? Nem szabad volna, hogy a magyar próza klasz- szikusa a hullámzó divatok esetleges áldozatául essék! Egyébként a Koldus Napóleon az író mosolygós arcát mutatta, pontosabban azt a derűt, ami az ő szegényembereiből sem hiányzik sohasem. Ami ott van a Hét krajcárban, s ott található a Boldog emberben. Azt a derűt, ami elviselhetővé teszi, de nem feledteti az emberi nyomorúságot. Egy hadirokkant meséli el benne mesésen kitalált kalandjait koldus társa és a vendéglátó író társaságában, aki akárcsak Joó György esetében (Boldog ember) bőséges ebéddel és p>énzzel honorálja a nincstelen rokkantnak a nem mindennapi mesét, a köLtött életút előadását. Mosolyogni lehetne rajiba, ha élő ellentétként nem ülne mellette némán az elárvult társ, aki merev tekintetével a távoliba néz, végtelen szomorúsággal, s nem engedi, hogy átadjuk magunkat a hárijánoskodva mesélő rokkant ember derűjének. Szőnyi G. Sándor rendezése jól hazta felszínre az elbeszélésnek ezt a sajátos kettősségét: derűs szomorúságát és szomorúságos derűjét. Tisztán és szépen. Nem lett igazán dráma az elbeszélésből, de egy igazi Móriczot kaptunk a tévéfilmtől, s emlékezetünkbe néhány remek színészi pillanatot is elraktározhatunk, amit Vajda László (a rokkant). Szirtes Ádám (az író) és Kölgyesi György (a koldus) nyújtott. V. M. Rendezvény a rendezőknek „Szólj! S ki vagy, elmondom” Országos konferencia a családi eseményekről A családi eseményeket szervező intézetek és irodák, valamint az ezek tevékenységét segítő állami és társadalmi szervezetek képviselői országos konferenciát rendeznek a hétvégén a Parlamentben. Megvitatják: mit kell tenniük azért, hogy megvalósíthassák a családi események társadalmi megrendezésének továbbfejlesztésére nemrégiben hozott minisztertanácsi határozatot, s számba veszik a módosított családjogi törvényből adódó feladataikat. Várhatóan szóba kerül a tanácskozáson, hogy az utóbbi évtizedekben egyre többen igényelték a legfontosabb családi események — a névadás, a házasságkötés, a temetés — társadalmi rendezését. A helyi tanácsok — a párt- és társadalmi szervek közreműködésével — 140 településen létesítettek ezzel foglalkozó intézetet vagy irodát, amelyeknek a munkatársai a társadalmi szervezetek aktivistáinak, pedagógusoknak, művészeknek a közreműködésével megszervezik a családi eseményeket. Elsősorban a házasságkötés méltó hangulati megrendezését bízzák ezekre az intézményekre, amelyék, egyre több településen vállalják a politikai, társadalmi ünnepségek megszervezését is. A tények azt mutatják, hogy kialakult a családi események társadalmi rendezésére hivatott intézmények hálózata, a továbbiakban ezeknek a rendezvényeknek a színvonalát szükséges növelni. A kétnapos tanácskozás egyik célja megvitatni: hogyan tehetnék az eddigieknél bensőségesebb eseménnyé a névadást, a házasságkötést, s miként bővíthet- nék a városokban is e szolgáltatások, számát. A kistelepüléseken már ennél is többet tesznek, ott ugyanis igyekeznek emlékezetessé tenni az emberek életének más jelentős eseményeit is. Köszöntik például a gyermekeket első születésnapjukon, vagy amikor elérik az iskoláskort, illetve átveszik a személyi igazolványukat. Nyelvében él a nemzet! — idézzük manapság oly sokszor Széchenyi Istvánt, miközben a trágárság, a nyelvi durvaság, az önkifejezés emberhez méltatlan megnyilvánulásai olykor hétköznapi életünk ter- imészeles tartozékaivá válnak. írásom címében Kölcseyt idéztem, de folytathatnám gondolataival tovább: „... meleg szeretettel függj a hon nyelvén, mert haza, nemzet és nyelv három egymástól válhatatlan dolog, s ki ez utolsóért nem buzog, a két elsőért áldozatra kész lenni nehezen fog”. Az anyanyelv védelmében számtalan mozgalmat és 'programot [kezdeményeznek nyelvészek, írók, könyvtárosok és a pedagógusok. A nyelv helyes használata azonban nem pusztán a nyelvtani szabályok óvását, hanem a gondolat pontos, világos kifejezésének védelmét jelenti. A beszéd- és érintkezéskultúra jövője nem egy szűk, nyelvészkedéssel foglalkozó szakemberek csoportjának ügye. Az újpalotai Árendás közi általános iskolából elindított mozgalom mottója: „Tudok-e úgy beszélni, úgy viselkedni, úgy cselekedni, hogy méltó legyek magam és mások becsülésére? Gazdagabb, szebb, boldogabb általam és velem a világ?” A „Szépen magyarul — szépen emberül” — nap, amelyet minden évben a költészet napja utáni pénteken szerveznek meg az iskola tanulói és tanárai, nem Nagy sikerű szólistákkal és híres szerzők műveivel készül hangversenyekre a Jászberényi kamarazenekar, otthon és Budapesten is. Február 21-én este hét órakor Jászberényben, az Ady Endre úti Építők Művelődési Házában lépnek fel. A színvonalas műsoron Mozart Bsz- dúr szimfóniája, Schubert Befejezetlen szimfóniája, Beethoven Egmont-nyitánya, J. Strauss Kék-Duna kerinegyszerűen a magyar nyelv ünnepe, hanem az önértékelés, a számvetés, a magatartás jövőjét meghatározó önvizsgálat ideje. Apró, de figyelmeztető eredmények jelzik, az igyekezet nem hiábavaló. A gyerekek máskor is ügyelnek szavukra. Figyelmeztetik — udvariasan — azt a tanárt, aki óráján pontatlanul fogalmaz. És a pedagógus — nincs veszve a tekintély, — ezért nem sértődik meg. A gyerekek szép, ritkán használt szavak gyűjtésével egymással versenyeznek, miközben tudják, hogy e vetélkedésért nem jár jutalom. Vagy mégis? Tudniillik a személyiség fejlődése. Győr és Sátoraljaújhely városa évek óta megrendezi a középiskolások és szakmunkástanulók országos anyanyelvi versenyének döntőjét. Írásban és szóban fogalmazzák meg a vetélkedő diákok: mit jelent számukra az anyanyelv, mit nyújthat számukra a beszédkészség fejlettsége, a kifejezés sokoldalúsága. A versenyt szervező tanárok és a résztvevő fiatalok egyöntetűen állítják, hogy a felkészülés és a közreműködés egy életre szóló élményt jelent. Az egyik versenyt követően egy kíváncsi rádióriporter érdeklődve kérdezte, vajon van-e mérhető eredménye ezeknek a vetélkedőknek. Látványos nem — volt a válasz — csupán talán annyi, hogy a versenyben résztvevő fiatalok mielőtt megszólalnak, már tudják mit és miért nem szabad. És gondolom ez sem kevés. gője és Brahms Magyar táncok című zeneműve szerepel. Két kiváló vendégművész játssza a szólót: Keller András, az Állami Hangverseny- zenekar és a Fesztiválzenekar koncertmestere hegedűn, és Gaál Zoltán, aki a Lukács Pál Nemzetközi Brácsaverseny második helyezettje, brácsán. Február 28-án ugyanezzel a műsorral Budapesten vendégeskedik a Jászberényi kamarazenekar, az Óbudai zenekar meghívására. A Jászberényi kamarazenekar programjában Koncertek vendégművészekkel Ajándékba Csárdásklrálynd A január 12. és 19. közötti zord, havas időjárás próbára tette megyénk közlekedési, ellátási szolgáltatási dolgozóit. Hétfőn este a tél támadásában helytállóknak, a munkát szervezőknek, az ügyeleteken dolgozóknak a tiszteletére a Szigligeti Színház a Csárdáskirálynő -nagyoperettet mutatta be. Ahogyan az előadás végén felhangzó taps bizonyította: sikerrel. A színház nézőtere zsúfolásig megtelt Jelenet az előadásból. A Pedagógusok Szakszervezete két esztendeje minden nyáron óvónőket, tanítókat, tanárokat hív anyanyelvi táborozásra. A jelenlevők — akik egyúttal szakkörve- zetői képesítést is kapnak — megismerkedhetnek a szép magyar beszédre nevelés módszertanával, a fogalma- zjástanítás korszerű lehetőségeivel, a drámajátékok, a diákszínjátszás tartalmi és gyakorlati alkalmazásának pedagógiai programjával. A tábor rendezői nem titkolják, szeretnék, ha a táborozó pedagógusokat lakóhelyükön iskolájukban az anyanyelvi mozgalom élesztőivé válnának. Tavaly a Hazafias Népfront Országos Elnöksége felhívást adott közzé a beszéd- és magatartáskultúra ápolásáért. Időszerűségét két mondatnyi részlet híven tükrözi: „Felhívjuk minden magyar állampolgár figyelmét, nvelvhasználatunk visszásá- gaána viselkedéskultúránk el- si'lányosodására, gondolatközlésünk elsekélyeöedésére... Ezért kérünk minden magyar állampolgárt, hogy mindennapi magatartásában, egymással való érintkezésében ügyeljen arra, hogy beszéde, magatartása, viselkedése emberhez méltó legyen”. Valahogy úgy, ahogy azt az Árendás közi általános iskolában gondolják: Szépen magyarul — szépen emberül. M. I. Labirintus könyvek, Korán, Képes krónika Helikon-tervek A Helikon Kiadó műhelyéből a tervek szerint több mint 35 kiadvány kerül idén a könyvesboltokba. Molnár Magda, a kiadó vezetője elmondta, hogy három új Labirintus kötetet adnak közre. Várkonyi Ágnes A rejtőzködő Murányi Vénus című munkájában a XVII. századi Wesselényi-összees- küvés titkos szálairól írt, s arra a kérdésre keres választ, hogy nő vagy esetleg férfi lehetett-e a szervezkedés legfőbb vezetője, a Vénus néven említett személy. Fügedi Erik „Könyörülj, bánom, könyörülj ...” című könyvében a Nagy Lajos király utáni Magyarországra kalauzolja el az olvasót. A főszereplők; Kotromanic Erzsébet, Nagy Lajos felesége, idősebb lányuk, a magyar királlyá koronázott Mária, s ellenlábasuk, Nagy Lajos legközelebbi férfi rokona, a nápolyi Anjouk leszármazottja, Kis Károly. E két kötet várhatóan februárban lesz kapható, mfg a harmadik Hóvári Jánosnak A hűtlen Dobó című munkája az ünnepi könyvhét időszakában kerül a könyvesboltokba. A múlt születése című, húsz kötetre tervezett régészeti sorozat félidejéhez érkezett. Az idén az ősi Itália, az ősi Japán és az iszlám művészetével ismerkedhetnek meg az olvasók. Három újabb kötet megjelentetésével befejeződik a vallástörténeti forráskiadványokat és vitairatokat közreadó Prométheusz sorozat Közöttük lesz a Korán, Mohamed (i. sz. 571—632) látomásainak gyűjteménye, amely minden eddiginél teljesebb és pontosabb magyar fordításban, gazdag jegyzetanyaggal és tanulmánnyal jelenik meg. A gyűjtők bőrkötésű díszkiadásban is megvásárolhatják. A k,önyvműhely idei legnagyobb vállalkozása a XIV. században készült Képes Krónika hasonmás kiadása. A mű a magyar régmúlt egyik legbecsesebb történelmi, irodalmi és művészeti alkotása, a középkori miniatú- ra-festészet remeke. A Képes Krónika az első kódexünk, amely címertani, fegyver- és viselettörténeti adatokat is közöl.
