Szolnok Megyei Néplap, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-26 / 48. szám
1987. FEBRUÁR 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Hogyan épülnek ifjúsági lakótelepek Kiskörösön? 1. Vályogtechnológia és még valami Ahogy az időjárás engedi, folytatódik az ifjúsági lakótelepen a családi házak építése Kiskőrösön. Ez már a harmadik ifjúsági lakótelep, amelyet a KISZ Kiskőrösi Városi Bizottsága hív életre. Az újdonságnak számító vályogépítkezés mellett az is érdekelt bennünket, mi köze az egészhez a KISZ-nek. Mekkora és milyen szerepet vállal ott az ifjúsági szövetség a fiatalok otthonának megteremtése érdekében? Nem titkolt szándékunk, hogy ellessük a módszert. Hátha valaki tanul belőle. Megfelel a szabványnak — Ha azért jöttél, hogy valami új, sohasemvolt, nagyszerű építőanyag feltalálásáról vigyél tudósítást, ki kell ábrándítsalak — fogad Kiskőrös impozáns Ifjúsági Házában Pálinkás Károly, a „Kiskőrös és vidéke”, azaz a város és a volt kiskőrösi járás KISZ-tagjainak titkára. — Igen, óvatosan fogalmazok — folytatja, — mert tényleg nem találtunk ki semmi újat és pláne nem merészelünk olyasmit állítani, hogy a vályog a jövő építőanyaga. Mi csak azt mondjuk, amit tapasztaltunk, amit a szüléink, a nagyszüleink tapasztaltak. Tehát: igenis jól használható építőanyag a vályog. Nem igaz, hogy csak tapasztott viskókat lehet belőle összetákolni! Hogy mennyire egészséges vagy egészségtelen, azt döntsék el az Alföldön fölnevelkedett nemzedékek, azok, akik vályogházban születtek és abban is nőttek lel. Persze amikor elhatároztuk, hogy az épülő ifjúsági lakótelepünkön megpróbálkozunk a vályogtech nológ iával, alaposan utánanéztünk az építőipari szabványoknak. Sokminden kiderült, lépésről lépésre győztük meg magunkat és másokat. Gyűj^ lőttük az érveket. Kiderült például, hogy a vályog olcsó, hőtartó képesésge megegyezik a legjobb minőségű Poroton tégláéval, azaz megfelel az új hőtechnikai szabályoknak. — A hozzá nem értők bizonyára méteres vastagságú felakra gondolnak... — Mindjárt meglátod, ha kimegyünk az építkezésre! Az építkezésen, a leendő lakótelepen, a tavalyi szőlős- kertek helyén családi házak falai nyújtózkodnak. Az ifjúsági lakótelep 27 családi háza közül 13 vályogfalakkal épül. A falak vastagsága nagyjából megegyezik a téglából készülő házakéval. Az elmúlt év szeptemberében kezdtek építkezni a kiskőrösi fiatalok, az alapozástól a falak felhúzásáig jutottak el a tél beálltáig. Volt. aki fóliával védte a frissen felhúzott púnk, és még mindig tanulunk, mindig tapasztalunk valamit. Például azt, hogy mit csináltunk rosszul, amit aztán igyekszünk nem megismételni. Fontos, hogy ne erőltessünk az építőkre típusterveket! Mi ezt úgy oldottuk meg, hogy a fiatalok már a kezdet kezdetén megbeszélték igényeiket a tervezővel. Lehetett változtatni! Elég hosszú ez a folyamat, de semmiképpen nem jó kihagyni. — Milyen hosszú? — 1986 elején kezdtük szervezni ezt az ifjúsági lakótelepet. — Nézzük az anyagi segítséget. Beszélhetünk ilyenről? — Igen. A lakótelepen Jól átvészelték a telet a frissen felhúzott falak. Az építkezés hamarosan folytatódik falakat az időjárás viszontagságaitól, volt, aki bízott a vályogtéglák szilárdságában. Nos, a saját szememmel győződhettem meg róla: a legfelső sor vályog is olyan egészségesen, szilárdan áll, mint amikor odaragasztották. Pedig a télen ugyancsak kapott csapadékot, hideget. Beázás nyomát viszont sehol nem láttam. Ilyen jól tartja magát a vályog? Egy vályogtéglát a kőrakás oldalához veregetek. Ütögethetem. kalapálhatom, masszívan tartja magát. Pálinkás Karcsi meg folytatja: Hogyan politizáljunk? — Szóval adott volt a vályogkészítés lehetősége, hiszen a város szélén még megvannak az alkalmas ku- bikgödörök. A vályogtégla ára nálunk két forint ötven fillér — eny- nyiért válallják elkészítését a vályogvető cigányok. Egy ilyen 2,50 Ft-os vályogtégla 8—30 forint áru kisméretű téglát vagy falazóblokkot vált ki. Tehát olcsó. Aztán nem terheli a szállítás költsége, ami egy Békéscsaba— Kiskőrös fuvarnál húszezer forint, így ezt eleve levonhatjuk. Egyszóval a vályog mellett szólt egy csomó — egyáltalán el nem hanyagolható — dolog, ellene meg csak annyi, hogy emberetele- nül kemény munkát jelent az előállítása. — Miért hát az óvatos fogalmazás? — Ért bennünket olyan vád, hogy az ósdit, a túlhaladottat népszerűsítjük, hogy ezzel a maradiságot képviseljük. Vannak, akik azt állítják, hogy a vályogépítke- zést egyfajta hamis nosztalgia tartja életben, hogy mi ezzel valami rosszba, egészségtelenbe kényszerítjük bele a fiatalokat. Nem mintha ebből bármi is igaz lenne, mégis úgy döntöttünk: jó. akkor nem népszerűsítjük ország-világ előtt a vályogot, csendben folytatjuk tovább a dolgot. Persze titkol- nivalónk sincs. — Netán igaz lenne valami a „belekényszerítésből”? — Fenét! Lehetőségként kínáltuk a vályogot, aki akarta, választhatta. — Ha ilyen vád ért benneteket, mostmár érdekel: hogy néz ki Kiskőrösön egy ilyen ifjúsági lakótelep szervezésének, építésének a folyamata? Egyáltalán, mi köze mindehhez a KISZ-nek, mint politikai szervezetnek? Sokan vallják: az ifjúsági szövetség politizáljon, irányítsa, nevelje, győzze meg a fiatalokat, de ne vegye a nyakába másnak a feladatát, ne vállaljon fölösleges terheket! — Jó, kezdhetem innen is! A tetteknél, a cselekvésnél jobb politizálást még nem találtak ki.- Nem lehetünk szemellenzősek, nem maradhatunk tétlenek, amikor látjuk, hogy a fiatalok élet- és munkakörülményei egyre nehezebbek. Különösen megsokasodnak a gondok a pályakezdéskor, családalapításkor, az önálló otthon megteremtésekor. Persze hangoztathatunk jelszavakat, ismételgethetünk frázisokat, de minek? Azért, hogy ne hallgassanak ránk a fiatalok? Azért, hogy lejárassuk magunkat? Nem! Konkrét segítségnyújtás kell! Mi a legnehezebb a fiatalnak? Az otthonteremtés. Hát akkor segítsünk abban! A tanács így is, úgy is kénytelen újabb területeket kisajátítani, mert a város terjeszkedik, az emberek építeni akarnak. Miért ne legyünk partnerei a tanácsnak, miért ne képviseljük a fiatalok érdekeit, miért ne növeljük ezáltal saját presztízsünket? Nem állítom, hogy így akarunk látványos taglétszám-növekedést elérni. Dehogyis! Azért akadt fiatal, aki éppen az ifjúsági lakótelep építésére „harapott rá”, és mert nem csalódott, már lelkes aktivistánk. A szervezés? Először is nem tartjuk magunkat olyan fenenagy okosnak! Ez már a harmadik ifjúsági lakótelemintegy 30 százalékkal olcsóbbak a közművesített telkek, mint a maszek forgalomban lévő ugyanekkorák, ugyanilyenek. A tanács kisajátította ezt a szőlőterületet, és úgy adja tartós használatba a telkeket, hogy közben nem keres az üzleten, így egy-egy telek ára 90— 110 ezer forint, a szomszédos, nem hozzánk tartozó telkeké 160 ezer forint. A telkek bérlőit a KISZ városi bizottsága jelöli ki. A tervek ezúttal nem kerültek pénzbe a fiataloknak, mert a tervezési költségeket vállalta a KISZ. Ennyi volt a mi dolgunk. Innentől aztán átadtuk a terepet. A fiatalok kalákában, családi, baráti segítséggel építkeznek, olyan ütemben, amilyet a pénztárcájuk enged. Persze segít a munkahely, segíthetnek a brigádok és nem zárkózik el a KISZ sem .szerzünk célgépeket, szállítószalagot ha kell. (Folytatjuk) Egri Sándor Debrecenben Földgázzal hajtott járművek Földgázzal hajtott autóbuszok, tehergépkocsik és taxik közlekednek néhány napja Debrecen utcáin. Az Ipari és a Közlekedési Minisztérium-országos kísérlet lefolytatására jelölte ki a Hajdú Volán Vállalatot. A szakemberek azt vizsgálják, milyen lehetőségek vannak hazánkban a földgázzal hajtott járművek, gazdaságos üzemeltetésére. Kmetty Gyula, a Hajdú Volán igazgatója az MTI tudósítójának elmondta, hogy a vállalatnál négy autóbuszt, öt-öt Zil-, illetve Ifa-tehergépkocsit, valamint öt Lada-taxit alakítottak át földgázüzeműre. A benzint és a gázolajat helyettesítő sűrített földgázt az autóbuszok tetején, a teherautók platóján, illetve a személy- kocsik csomagtartójában elhelyezett speciális palackokban tárolják. A 200 bar nyomásra sűrített földgáz különféle átalakítókon, nyomáscsökkentőkön keresztül jut a motorhoz. A kísérletre 21 millió forintot fordít az Ipari és a Közlekedési Minisztérium. A szakértők az idén azt vizsgálják, mennyire gazdaságos, mennyire megbízható az új üzemelési forma, mennyi idő alatt térülnek meg az átalakítás költségei, s egyáltalán, érdemes-e Magyarországon széles körben alkalmazni a „gázos” üzemmódot. Felhívás SZOT- ösztöndfjra A Szakszervezetek Országos Tanácsa pályázatot hirdet az 1987/88. évi irodalmi, képző- és iparművészeti, fotóművészeti ösztöndíj elnyerésére. Az ösztöndíj célja, hogy elősegítse mai életünk valósághű, a szocialista társadalom építésének művészi igényű ábrázolását, amatőr művészeti együttesek műveinek gazdagítását. Azok az írók, költők, képző- és iparművészek, valamint fotóművészek pályázhatnak, akik eddigi műveikkel, alkotásaikkal már bizonyították tehetségüket, és vállalják az ösztöndíj céljaival megegyező művel létrehozását. A pályázat életkorhoz nem kötött. A pályázati kérelmeket 1987. március 25-ig a SZOT kulturális, agitációs és propaganda osztályára (1415 Budapest, VI., Dózsa György út 84/b.) lehet benyújtani. Mi a kis ügy? Az egyszeri emberre mindent ráfoghatunk. Nevezzük mondjuk Jánosnak (csak a Jánosok ne sértődjenek meg). János így vélekedik: Hogy én a falugyűlésre elmenjek? Minek? Nem érdekel, hogy Vincéék azért hadakoznak megint, mert a kertjük végébe hordja boldog-boldogtalan a szemetet. Az sem, hogy Molnárék kérnek még sódert, mert a tavalyi nem volt elég az utcabeli járdához. Piszlicsá- ré ügyek ezek, barátom. Hát az aztán meg végképp nem érdekel, amit már eldöntötték, vagyis az idei forintok sorsa. Nem mindegy akkor már? Akár a veszett fejsze nyele után nyúlnék. De van egy másik egyszeri ember is, akit történetesen szintén Jánosnak hívnak, ö meg azt mondja: Bizony elmegyek a falugyűlésre, mert kíváncsi vagyok arra, hogyan tudták kibővíteni az óvodát, meg arra is, miből futotta a vegyesbolt fölújítására. Kíváncsi bizony, hiszen vagy három 'Svig a régi áfész-elnök mindig a pénztelenségre hivatkozott, szű- kösködhettünk hát a kis helyen. Engem érdekel, hogyan szervezte meg a tanácselnök, meg a vezető óvónő forintok híján az építkezést. Mert megszervezte! Elkészült! Kíváncsi vagyok a költségvetésre is, ha már tavaly rábólintottunk! Mindez csak arról jut eszembe, hogy ismerősöm szerint végtelenül unalmas lehet idegennek végigülnie egy-egy falugyűlést, hiszen ott csupa kis ügyet tárgyalnak vége-hossza nélkül. Mi hát a kis ügy? Kis ügy-e például, hogy egy utca végre legyőzi a sarat, mert szilárd burkolatot kap? Kis ügv-e. ha bővül a telefon- hálózat? Számít az valamit, ha a napközis konyhán kicserélik a szenes sparheltot gáztüzelésű főzőüstre ? Már hogyne számítana! Mindennapi dolgainkban ez talán a legfontosabb! Legutóbb Tiszatenyőn hallgattam a falugyűlésen a tanácselnököt. Az már csak nyomatékosította mondandóját, hogy minden szavát világosan, tisztán érthette a hallgatóság, de ennél sokkal fontosabb volt. amit mondott. Az elmúlt év helyi kis „katasztrófájáról” beszélt a dugig telt teremben. Arról, hogyan fogtak össze az emberek a belvíz ellen, hogyan cselekedtek a bajban Jó volt hallani — nem unatkoztam idegenként — a hétköznapi hőstetteket. Ahogy a falu önmagáért elvállalta a csatát. Ha le nem is győzte a házakat omlasztó belvizet, de adott hitet ahhoz, hogy közös összefogással úrrá lehetnek a természeten. Jó volt hallani azt is, hogy a közigazgatásilag Törökszentmiklóshoz tartozó Béke Termelőszövetkezet (de a tisza- földváriak is!) első szóra gépet, embert adott, s ahogy napról napra, szívósan szorították vissza a bajt. Hát kis ügyek ezek? Nem! A legnagyobbak ott, ahol húsbavágnak, amiknek sorra vétele mostanában zajlik fal- vainkban. Jó éz a számvetésre: ezt és ezt végeztük tavaly, de jó a feladatok, a tennivalók kijelölésére is: ím, ezek várnak még ránk. A jászkiséri tanács végrehajtó bizottságának titkárasszonya jut eszembe, aki a falugyűlés után már, k!csit elgondolkodva mondta: elmaradtak a korábban előforduló „hőzöngések”. Csak meg ne írja -*• tette hozzá rögtön nevetve, az idézőjeles szóra utalva. Miért ne? Miért kéne azt letagadnia bármelyik falunak is, hogy bizony jár-kel utcáin (néha falugyűlésein is...) egy-két ilyen hőzöngő. Aki nefh igyekszik regulázni a vágyait, nem veti össze a lehetőségekkel azokat. Sokan közülük közösségi ügyként tálalják egyéni gondjaikat, vélt sérelmeiket, többek szószólóiként lépnek föl magánügyekben. ök is a faluhoz tartoznak, velük is együtt kell élni. őket csak a végzett munka győzheti meg, ha ugyan meggyőzi valaha is. Ha nem, hát nem. Van miről számot adnia Szolnok megye minden községi és nagyközségi tanácsának a most zajló falugyűléseken, s bőséggel akad tennivaló az idénre is. Kis ügyek? Kétpón az idén 7 millió 778 ezer forinttal gazdálkodhatnak, emellett talán óriássá változik Jászapáti 62 és félmilliója. Ám Kétpó- nak ugyanolyan fontos a majd nyolcmillió, mint Jászapátinak a bő hatvankettő. Ha építünk, ha bővítünk, ha korszerűsítünk — falvaink- ban nincsenek kis ügyek. Minden kapavágás, kiásott árok, járdaalap az életminőségének változását jelenti. A kényelmét, amit az elvégzett munka után élvezhet az ember igazán. Egyszóval jó, hogy sem ismerősömnek, sem a tamás- kodó egyszeri Jánosnak nincsen igaza. Együtt gondolkodni gyűlnek össze a falvakban az emberek. S ha valaki talán még ezek után is arra gondol, hogy a falugyűléseken csak kis ügyekről esik szó, annak hadd mondjak még valamit. Szolnok megye hatvanöt községi és nagyközségi tanácsa ebben az esztendőben 1 milliárd 422 millió forinttal gazdálkodik. Ennek a „csekély” forintnak a sorsáról is szó esik a falugyűléseken. Ennyit hát a kis ügyekről. Hortobágyi Zoltán A Karcagi Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezet berekfürdői kertészetében a januári zord időjárás mintegy 700 ezer forint kárt okozott. Megrongálódott az üvegházak teteje, így a telepített szegfű fele elfagyott. Ezért a nőnapi megrendeléseknek sem tudnak eleget tenni. (Fotó: T. Z.) Pécsett Eszperantó gyermeklap Harmadik évtizedébe lépett a pécsi Szabó István Üt- törőház eszperantista csoportjának tagjai által szerkesztett Pioniro, azaz Üttörő című v havonta megjelenő eszperantó újság. Az első szám 1966-ban jelent meg, amikor Pécsett tartották az Eszperantó Ifjúsági Világtalálkozót. Életrehívója, dr. Hegedűs Béláné pedagógus irányításával eszperantista lányok és fiúk készítik a Pionirót a hozzájuk hasonló korú gyerekek számára. A lapban versek, mesék, történetek, tréfák, játékok, rejtvények és nyelvi gyakorlatok kapnak helyet. Elsősorban az eszperantót beszélő, illetve tanuló hazai kisdiákok számára készül a Pioniró, de szívesen használják segédanyagként az eszperantót oktató iskolák is. A levelező kapcsolatok révén a világ számos pontjára eljutott már a zöldcsillagos újság.
