Szolnok Megyei Néplap, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-03 / 28. szám

1987. FEBRUÁR 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Fél év osztályzatokban Szombaton véget ért az iskolákban az első fél­év. A héten — az új Oktatási Törvény értel­mében az intézmények vezetői által megjelölt napon — megkapják a gyerekek a félévi értesí­tőt, amelyben a neve­lők osztályzatokkal érté­kelték a tanulmányi munkát magatartást és szorgalmat. Kivéve per­sze az általános iskola első osztályait, akiket még nem érdemjegyek­kel minősítenek. Az ed­digi rövid gyakorlattól eltérően azonban ismét kapnak félévi osztályza­tokat a másodikosok és az ötödikesek. Az egyik családban örömet szerez majd az értesítő, a másikban nem, lesz ahol meglepe­tést, csalódást okoznak az osztályzatok. Szülői dicséret, jutalom várja sok helyen a jól tanuló gyereket, a másik, a rossz diák pedig legszí­vesebben haza se men­ne, hiszen már előre tud­ja mit fognak neki mon­dani, esetleg kinéz egy­két füles is. Mielőtt azonban elcsattanna a pofon el kellene gondol­kodni azon, hogy ki ér­demelné meg leginkább. Téved az a szülő, aki azt hiszi, hogy jól nevelte a gyerekét ha mindent megadott neki, s cserébe azt várta el, hogy ő csak tanuljon. Ha egészen kis kortól kezdve nem szok­tatták munkára, azaz nem kapott feladatokat, vagy nem ellenőrizték annak teljesítését, alig­ha várható el, hogy csak magától kialakul majd benne a felelősségérzet. A rossz osztályzat, a kudarc ilyenformán nem­csak a diákoké. Az is igaz persze, hogy a pedagó­gusok a félévi osztályza­toknál inkább hajlamo­sak a lefelé kerekítés­re. Figyelmeztetéskép­pen, hogy baj van a szorgalommal, a tanulás­hoz való viszonnyal. Persze ismerve a gye­rekek személyiségét ala­pos mérlegelés után, hi­szen a diákok sem egy­formák. Van akinél a félfelé kerekített osztály­zat, a megelőlegezett bi­zalom az eredményesebb módszer, másoknál a rosszabb jegy. Talán, ép­pen ezek miatt is, no meg azért, mert a félévi osztályzat a felsőbb év­folyamokat kivéve nem számít a továbbtanulás­ban — a félévi értesítő­nek nincs akkora súlya a köztudatban mint az évvégi bizonyítványnak. Hiszen, az osztályzatokat csak az ellenőrzőbe ír­ják, s a tanév végére majd ki lehet javítani a kettest hármasra, a né­gyest ötösre. Fogadkoz- nak is majd otthon, az iskolában a diákok, hogy a második félévben szor­galmasan rendesen ta­nulnak, kiköszörülik a csorbát. Csakhogy ez egyedül aligha megy, hi­szen a félévi értesítő ép­pen azt bizonyítja, hogy az otthon nem ellenőr­zött, „ő csak tanuljon" biztatással magára ha­gyott diák úgy szerepelt az iskolában, ahogy az osztályzatai mutatják. — tg — Öröm az újvárosi iskolában Egyre gyakrabban kapunk híreket az iskolákat támoga­tó társadalmi összefogás nagyszerű példáiról. Ezúttal Mezőtúrról érkezett az öröm­teli beszámoló, az Üjvárosi Általános Iskola és a mun­kásőrök régi és jó kapcsola­tának újabb eseményéről: egy személyi számítógéppel lepték meg a diákokat és ne­velőiket a fegyveres testület tagjai. Növekvő érdeklődés, szűkülő választók Könyvesbolt a faluban Diana szarvas­sal. A hatvani Galériában úí képző­művészeti kiállítás látható. Istókovits Kálmán festőművész és Molnár Elek kerámikus közös kiállításon mutatja be új alkotásait. Képűnkön: Molnár Elek Diana szarvassal című műve (MTI-fotó: Szabó Sándor — KS) Barátsági napok, szerzői estek A bolgár kulturális központ terveiből Az idén ünnepli fennállá­sának 35. évfordulóját a bu­dapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központ, amely 1986-ban is eredményesen szolgálta a két nép kultu­rális kapcsolatainak erősíté­sét. A fővárosban és vidé­ken száznál több képzőmű­vészeti és fotókiállítást, ze­nei és irodalmi előadó estet rendeztek, míg Szolnok, Ba­ranya, Somogy és Zala me­gyékben sikeres magyar— bolgár barátsági hetekre ke­rült sor. A Hazafias Népfronttal való együttműködés kereté­ben 1987-ben is barátsági napok lesznek februárban Békés, Vas, márciusban Ba­ranya, Somogy és Zala me­gyékben, májusban Hóimé­ban, októberben pedig Bács- Kiskun megyében. A kulturális programter­vezetből érdekesnek ígérke­zik az a március végi kari­katúra kiállítás, amelyet a gabrovói Humor és Szatíra Házával közösen nyitnak meg. Folytatódik a bolgár Irodalom magyar műfordí­tóit bemutató sorozat, s már hagyománynak számít az is, hogy szerzői esten mutatkoz­nak be Magyarországon dip­lomát szerzett bolgár alkotó- művészek. Valljuk be, a falusi estékről alkotott nosztalgikus elképzelésünk­ben legföljebb a kaléndári- um, vagy a biblia van a szí­nes szőttessel letakart aszta­lon. A valóság azonban már régen túllépett az idilli ké­peken, és országszerte, az egyesek által elmaradottnak hitt Szabolcs megyében is, dinamikusan fokozódik a könyvek iránti érdeklődés, egyre több pénzt áldoznak e nemes szenvedélyüknek az emberek. Ez derült ki a mi­nap is, amikor a szövetkezeti könyvterjesztési verseny eredményét hirdették ki. A versenyző üzletek forgalma egy esztendő alatt 23 száza­lékkal nőtt, és ennek követ­keztében 17 százalékkal emelkedett az egész áfész- könyvesbolthálózat éves for­galma. Nem kevesebb, mint 190 szövetkezeti tulajdonformá­ban működő könyvesbolt, és 5300 könyvbizományos mun­kájáról van szó. Tavaly 770 millió forint értékű könyvet adtak el a falusi boltokban, utcai pavilonokban, munka­helyeken. Az ország lakossá­gának több mint 40 százalé­ka él az áfészek „vonzáskö­rében”, olyan vidékeken, ahol a kultúra sugárzása még nem egyenletesen erős. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy az áfészboltok fő fel­adata a lakosság alapellátá­sa élelmiszerből, ruházati és iparcikkekből. A könyvérté- kesités forgalmuknak csupán 3—4 ezrelékét jelenti, vagyis a közművelődés jelentőségét felismerve, kultúrmisszióként vállalják. A szövetkezeti könyvter­jesztés ellátása, szakmai irá­nyítása, tájékoztatása, ese­tenként érdekeinek képvise­lete másfél évtizede a Könyvértékesítő Vállalat fel-« adata. Azt nem mondhatjuk, hogy mint nyereségorientált vállalatnak, érdeke is ez a szerepkör, mert a jelenleg érvényben lévő szabályozás szerinti 5 százalékos nagyke­reskedelmi árrés még a ki­adásokat sem fedezi, jövede­lemképzést nem tesz 'lehető­vé. Így jelenleg a Könyvért számára ellentét van a mű­velődéspolitikai érdek és a vállalatgazdálkodás között. Ennek ellenére, szerteágazó kapcsolatrendszeren keresz­tül segíti a szövetkezeti könyvesboltok munkáját, például 90 vidéki könyves­boltba „házhoz viszi” saját gépkocsijával az új könyve­ket, így azok a fővárosi szál­lítmányokkal egyidőben ér­keznek meg az olvasókhoz. Elvi jellegű állásfoglalá­saikkal a szövetkezeti érdek- védelmi szervek is hangsú­lyozzák, milyen fontosnak tartják a könyvterjesztés ne­mes ügyét. A szövetkezeti ve­zetők elkötelezett, áldozato­kat hozni is kész emberek, ámde a gazdasági szabályo­zás, mindenekelőtt a készlet- gazdálkodás és a finanszíro­zás okozta nehézségektől nem tudnak szabadulni, ami elsősorban a könyvkínálat gyérülését okozza. Bár a Szövosz 120—130 napban je­lölte meg a készletek kívá­natos forgási sebességét, a valóságban átlag 50—60 nap alatt cserélődik a könyves­boltok készlete. Gyakorlati­lag arról van szó, hogy az üzemeltető áfészek minél előbb vissza akarják nyerni befektetett pénzüket, ez arra ösztönzi a könyvesboltokat, hogy gyorsan fogyó, többnyi­re kommersz irodalom be­szerzésével, terjesztésével meneküljenek a gazdasági szorításból. Ez a tendencia nem kedvez az igényes olva­sóknak, de még a diákoknak sem, akik sokszor nem tud­ják megvásárolni az iskolá­ban előírt kötelező irodal­mat. Nem is beszélve arról, hogy a falvakban megnőtt az érdeklődés a szakkönyvek és a tudományos ismeretterjesz­tés iránt is. — a könyvvá­laszték pedig szűkül a bol­tokban. A kereslet, a könyvet kere­sők igényei szempontjából kezd elmosódni a különbség város és falu között, a kíná­lat, az áfész-könyvkészletek viszonylagos csökkenése mi­att viszont romlik a szövet­kezeti könyvterjesztés ver­senyképessége. Az ellentmon­dás feloldására törekedve a Könyvért és az áfészek közös boltokat létesítettek, az átla­gosnál nagyobb készletekkel, amelyek forgási sebessége 156 nap. Mindennek eredmé­nye évi 20 százalékos forga­lomnövekedés a közös bol­tokban. A magyar könyvszakma társadalmi szervezetében a szövetkezeti könyvkereskedelemnek nagy a művelődéspolitikai szerepe. Ám a művelődéspolitikai cé­lok és a gazdaság összhangja hiányzik. Ezért széleskörű állami és szövetkezeti össze­fogásra van szükség a fejlő­dést gátló akadályok elhárí­tásához. Nemcsak a Könyv­ért és a Szövosz érdeke, hogy a falusi estéket értékes, hasz­nos könyvek társaságában tölthesse el négymillió ha­zánkfia. I. E. Heti nyolc óra matematika „Nem vagyunk csodabogarak, zsenik...” Speciális osztály a Verseghyben------------------------7------------------------------------------------­V alamikor a hetvenes években végzett az utolsó matematika-tagozatos osztály a Verseghy Ferenc Gim­náziumban Szolnokon. Azok a diákok nemcsak az erőt próbáló érettségi vizsgán remekeltek, de majdnem teljes számban jutottak be a felsőoktatási intézményekbe. A tizenévesek szóhasználata szerint „zsinórban” nyerték a tanulmányi versenyeket, közülük sokan — már nem pá­lyakezdő — orvosként, mérnökként, pedagógusként dol­goznak a megyében. Van köztük fizikus, geológus, köz­gazdász és csillagász is. Az iskolán belül legendás hírük volt: talán a számok szigorúan egyértelmű világa iránt kevésbé érdeklődő társaik is hozzájárultak ehhez. Pedig csak annyival voltak náluk többek, hogy a logikus gon­dolkodás szép képességét — tehetséggel ötvözve — na­gyobb mértékben sajátíthatták el, mint kortársaik. Szolnokon, Kecskemóten Amatőr képző- és iparművészek kiállítása Száztíz alkotó több mint háromszáz művel pályázott A középiskola reformjával — a fakultáció bevezetésével egyidőben — aztán megszűnt a matematika tagozat a Ver­seghyben. A diákok persze — az átlagosnál több tantárgyi órában — továbbra is za­vartalanul fürkészhették a természet- és alkalmazott tudományok titkait, de úgy látszott, ez a forma mégsem tudja pótolni igazán a spe­ciális tantervű osztály köve­telményeit.-- Többször kértük a Mű­velődési Minisztérium illeté­keseit, az Országos Gimná­ziumi Szakbizottság tagjait, hogy járuljanak hozzá ismét egy speciális tantervű osz­tály létrehozásához — mond­ja Molnár Sándor igazgató. —. Elsősorban nem a régi ha­gyományok, a tanári kar gazdag tapasztalatai, vagy a meglevő orosz—angol spe­ciális osztály eredményei in­dokolták törekvéseinket, ha­nem az általános iskolát vég­zett tanulók és szüleik igé­nyei. Az ostrom végül sikerrel járt. Alapos előkészítő mun­ka után 1986 elején tettek felvételi vizsgát az osztály majdani elsős diákjai, akik ma — egy évvel később — már félévi bizonyítványaikat várják. — Az általános iskolai tan­anyag alapján 6—8 feladat­ból álló írásbeli tételsort ál­lítottunk össze a jelentke­zőknek — magyarázza az osztály egyik szaktanára, Peták Kálmán. — Az elbí­rálásnál a szokásoktól elté­rően nem az úgynevezett ho­zott jegyek voltak a lénye­gesek. hanem hogy szeretik-e elég jól tudják-e a gyerekek a matematikát. Nehogy fél­reértse: nem az ismeretek mennyisége számít és szá­mított, hanem az, hogy bir­tokában vannak-e alapvető — illetve annál mélyebb — gondolkodási készségeknek. — Kislétszámú, de teljes osztály indult tavaly szep­temberben — veszi át a szót Kiss József, a huszonhárom diák másik szaktanára. — A beiskolázás rugalmas: any- nyi gyerek nyer felvételt, amennyi megfelel a minimá­lis követelményeknek. — Az első osztályban heti nyolc óra matematika — később hét. hat, majd negyedikben kilenc — persze nagyobb erőfeszítést igényel, mint az egy „sima” osztálynál szo­kásos, de a megtanulandó, elsajátítandó anyag szem­pontjából nem többet, mint a legkisebb óraszámú fakultá­ció törzsanyaga. — Illetve annyival többet, amennyit még elbírnak — te­szi hozzá Peták Kálmán mo­solyogva. Elit osztály ? Csodaboga­rak? A kérdésre maguk a diákok válaszoltak. Smehák Gyuri, aki a dr. Csanádi Körúti Általános Iskolából jött, szerényen csak ennyit mondott: — Annyi az egész, hogy nincs bajunk ezzel a tantárggyal. — Annál inkább az orosz- szál, az irodalommal — su­sogja mellettem Pásztor Gabriella. Persze ezt nem kell komolyan venni, hisz maguk is bevallják: örülnek annak, hogy magas a mér­ce, nagyobb a követelmény. — Értelmesen kell tanulni, és akkor nem leszünk „fél­oldalasak" — folytatja a gondolatot a tószegi Galaczi Zoli. És itt álljunk meg egy pil­lanatra. Hisz nagyon fontos kény,1 hogy nemcsak Szol­nokról, Tószegről, vagy a megye más településeiről verbuválódtak az osztály tagjai: Pásztor Gabriella például a Heves megyei Sí­rokról jött Szolnokra tanul­ni. — A szüleim itt végeztek, a régi matematika tagozaton. Amikor két héttel a jelent­kezési határidő előtt meg­tudtam, hogy itt ilyen for­mában lehet tanulni, velük legyűrt, közösen határoztuk el, hogy megpróbálom. Most a nagvmamáméknál lakom. A többi, messziről jött diák a Kossuth téri kollé­giumban kapott és kap he­lyet: az iskola tanárat, diák­jai Pest és Heves megyéből, a Dunán inneni országrész­ből várják a jövő tanév el­sőseit. 1987. február 23-án kilenc órakor újra megtelik velük az egyik tanterem, amikor a felvételi vizsgán kétórás agytornára gyűlnek össze a jövő orvosai, mérnö­kei, pedagógusai vagy csil­lagászai. — bálint — Tizenharmadik alkalom­mal kerül sor az idén az országos amatőr képző- és iparművészeti kiállításra. A háromé venkénti seregszem­lének ezúttal júniusban Kecskemét lesz a házigaz­dája. Az országos tárlatot a hagyományoknak megfelelő­en megyei kiállítás előzi meg. Szolnokon január 26-án és 27-én hivatásos művészek­ből és művészettörténészek­ből álló bizottság zsűrizte a pályázatra beérkezett alko­tásokat. A három évvel ez­előtti felhíváshoz képest az idén több alkotó, — minőség­ben jobb színvonalú- mű­vekkel — jelentkezett. Így a megye huszonhét települé­séről összesen száztízen pá­lyáztak, műfajonként három alkotással. A nem csekély mennyiségű festményből, grafikából, kisplasztikából, iparművészeti tárgyból nyolcvan szerző összesen százhatvan művét találta ér­demesnek a zsűri a megyei bemutatásra. A kiállítást február 14-én nyitják meg Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjú­sági Központban, majd díja­kat adnak át a legsikereseb­ben szereplő alkotóknak. A megnyitót követően fórumot tartanak, s ugyancsak ezen a 'tanácskozáson választják majd meg a Szolnok Megyei Amatőr Képzőművészeti Ta­nács vezetőit, tisztségvise­lőit. A kiállítást március 16-dg nézhetik meg az érdőklődők. A művek között láthatjuk azt az ötven alkotást is, ame­lyet az országos 'kiállításra javasolt a zsűri. Ezekből választja majd ki az orszá­gos bizottság azokat a fest­ményeket, kisplasztikákat, iparművészeti tárgyakat, amelyek Szolnok megyét képviselik a 'kecskeméti se­regszemlén. Felvétel SZET-tanfolyamra Az agrárfelsőoktatási in­tézmények felvételi előké­szítő bizottsága szakmunká­sokat előkészítő tanfolyam (SZÉT) felvételt hirdet az 1987—88. tanévre. A tanfolyamra jelentkez­hetnek azok a mezőgazda­ságban, élelmiszeriparban, erdészeti, fagazdasági üze­mekben dolgozó, 30 évnél fiatalabb szakmunkások, akik legalább általános iskolai végzettséggel és szakmunkás­bizonyítvánnyal rendelkez­nek, szakterületükön leg­alább két éve fizikai mun­kakörben dolgoznak, illetve munkahelyük a tanfolyam elvégzésében számukra tá­mogatást nyújt. Jelentkezhetnek a mező- gazdasági szakközépiskolák és szakmunkásképző intéze­tek végzős tanulói is, szá­mukra a tanfolyam az alap­vető feltételek megszerzé­séig előfelvételt biztosít. A jelentkezéseket levélben 1987. március 31-ig az aláb­bi címre lehet beküldeni: Agrárfelsőoktatási Intéz­mények Felvételi Előkészítő Bizottsága SZÉT-tanfolyam, Gödöllő, Páter Károly u. 1. 2103. A jelentkezők részére a tanfolyam vezetősége meg­küldi részletes tájékoztatóját és a felvételhez szükséges jelentkezési lapot. Ez utób­bit kitöltve április 15-ig kell a tanfolyam címére eljuttat­ni A felvételi feltételeknek megfelelt pályázók 1987. jú­niusában pályaaflkalmassájgi vizsgán vesznek részt, végle­ges felvételükről ennek alap­ján történik döntés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom