Szolnok Megyei Néplap, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-20 / 16. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. JANUÁR 20. Reykjavik eredményei minden ország és nép közös tulajdonává váltak Végső búcsú Brutyó Jánostól Elvtársai, barátai, küzdőtársai vettek végső búcsút hét­főn a Mező Imre úti temető díszravatalozójában a 76. élet­évében elhunyt Brutyó Jánostól, a munkásmozgalom kiemel­kedő személyiségétől, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának tagjától, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának nyugalmazott elnökétől, a Szakszervezetek Országos Tanácsa Elnökségének tagjától, országgyűlési kép­viselőtől. A vörös drapériával borított, koszorúkkal' övezett ravatalánál — ahol kitüntetéseit, köztük a Magyar Népköz- társaság érdemrendjét, a Munka Vörös Zászló érdemrendjét helyezték bíbor párnákon a koporsó elé — díszőrséget állt a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának és a Központi Bizottság titkárságának több tagj,a, állami és társadalmi életünk számos vezető személyisége. Ott voltak egykori harcostársai, munkatársai. A gyászszertartáson az MSZMP Központi Bizottsága, Központi Ellenőrző Bizottsá­ga, a szakszervezetek és az Országgyűlés nevében Gás­pár Sándor, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a SZOT elnöke búcsúzott az elhunyttól. Brutyó János életpályáját méltatva emlé­keztetett rá: A makói sze­gény családból indult fiúnak az életútja nem volt köny- nyű. Nem volt mentes a nél­külözéstől, a gondoktól, a kemény felelősségteljes mun­kától, a küzdelmektől. Üt- ja korán elvezetett a mun­kásmozgalomhoz. Az indítta­tás meghatározta Brutyó Já­nos jellemét, amelyet a munkásmozgalom formált véglegessé. így bontakozott ki, csiszolódtak nagyszerű tulajdonságai. A szegény sorsú paraszt- gyermekből lett szakmunkás, majd szakszervezeti vezető egyre fontosabb feladatokat kapott. Miniszterhelyettes­ként, az Építők Szakszerve­zete vezetőjeként, a SZOT főtitkáraként, vagy a párt Központi Ellenőrző Bizottsá­ga elnökeként egyaránt az ügy szolgálata, szeretete, az emberek iránti tisztelet ve­zette. 1966-ban az MSZMP X. kongresszusán személyé­ben a legmegfelelőbb em­bert választották a párt Központi Ellenőrző Bizottsá­gának elnökévé. Brutyó János a szó legne­mesebb értelmében tiszta ember volt. Nem vágyott magas rangra, mindig arra törekedett, hogy tudásával a lehető legjobban szolgálja osztálya céljait. Olyan veze­tő volt, aki átérezte az em­berek gondjait, aki tudott velük 'kapcsolatot tartani. Brutyó János személyében munkásból lett 'kiemelkedő vezetőtől köszönünk el — mondotta Gáspár Sándor. A képviselő társak, a bará­tok, a gyászoló család nevé­ben Kéczi János, a Nógrád Megyei Pártbizottság első titkára búcsúztatta Brutyó Jánost. A díszravatalozóból gyá­szolók százai kísérték Brutyó Jánost végső nyughelyére, a Munkásmozgalmi Pantheon sírsétányára; sírhantját ko­szorúkkal, virágokkal borí­tották. A gyászszertartás az Internacionálé hangjaival ért véget. I levegőben iraki sikerek — Iráni előrenyomulás a déli frontszakaszon Ellentmondó hadijelentések Államfő, rács mögött Példátlan eseménnyel ért véget az elmúlt hét Ecuador­ban. Érthető, hogy nemcsak a helyi, de a világsajtó is nagy terjedelemben foglal­kozik a történettel és hátte­rével. Mi történt abban az or­szágban, amely nevét onnan kapta, hogy az Egyenlítő (Equator) pontosan Quitón, a fővároson keresztül húzó­dik? „Mindössze” az, hogy emberrablók ejtették fog­ságba Leon Febres Corderót, a köztársaság elnökét, majd tízórás fogság — és persze bizonyos feltételek teljesíté­se — után szabadon enged­ték az államfőt, aki újra el­foglalta magas hivatalát. Ez nyilvánvalóan akkor is ér­dekes lenne, ha egy ország első emberét „szabályos”, te­hát közönséges bűnözőkből álló és váltságdíjat követelő banda keríti hatalmába. A mintegy három Magyaror­szág területű Ecuadorban azonban az emberrablók — a légierő magas rangú tiszt­jei voltak, akik politikai kö­veteléseket támasztottak. Amikor az elnök a hét vé­gén úgy döntött, hogy ellá­togat a Taure nevű légi bá­zisra, biztonsági szolgálatá­nak vezetői óva intették at­tól, hogy „bemerészkedjék az oroszlánbarlangba”. Ho­gyan? Ha egy államfő, aki az alkotmány értelmében a fegyveres erők főparancsno­ka, ellátogat egy katonai tá­maszpontra, akkor az „orosz­lánbarlang”? A magyarázat a sajátos ecuadori viszo­nyokban rejlik — és abban az oly gyakori latin-ameri­kai hagyományban, hogy a hadseregnek komoly belpo­litikai súlya van. A katonai diktatúrák hosszú szakasza 1979-ben ért véget itt (mint tudjuk, Ar­gentínában és Brazíliában sokkal később), de a polgári pártok krónikus marakodá­sába mindig is aktívan bele­szólt az ugyancsak megosz­tott hadsereg. Mivel az ál­lamfő számos kérdésben szembekerült a parlamenttel, az elit fegyvernem, a légi­erő a törvényhozás, a régi rivális, a szárazföldi tiszti­kar pedig az elnök mellé állt. Mikor tavaly tavasszal Frank Vargas Pazzos tábor­nok, a légierők főnöke nyíl­tan szembeszegült az állam­fővel, Febres Cordero elnök őrizetbe vétette, ugyanakkor a parlament „kegyelmet” szavazott meg neki, és ez az alkotmány értelmében a sza­badon bocsátást jelentette volna. De nem jelentette, mivel az elnök nem engedel­meskedett az alapokmány­nak. Erre hivatkozva rabol­ták el most őt a repülőtisz­tek, és kényszerítették fő­nökük szabadon bocsátására, valamint egy számukra bün­tetlenséget biztosító okmány aláírására. Mindez megtör­tént, és az államfő újra sza­bad — éppúgy, mint legfőbb riválisa, a légierő főnöke. Egy csata véget ért. De a há­ború folytatódik. Harmat Endre Megkezdődött a bolognai merénylet gyanúsítottjainak pere Az olaszországi Bologná­ban hétfőn megkezdődött a város pályaudvarán több mint hat éve történt merény­let gyanúsítottjainak pere. Az 1980. augusztus 2-án vég­rehajtott terrorakció nyolc­vanöt ember életét oltotta ki, több mint száz személy se­besült meg. Az elmúlt hat év során a nyomozóknak sikerült kide­ríteni, hogy a merénylet ki- tervelői az újfasiszta „Feke­te terrorizmus” csoport kép­viselői, akik ebben az akció­ban együttműködtek a Licio Gelli vezette — s néhány évvel ezelőtt leleplezett — összeesküvő szervezettel, a P—2-vel. (Folytatás az 1. oldalról) A szovjet vezető tájékoz­tatta a „hatokat” arról, hogy — még ha az Egyesült Álla­mok nem is vizsgálja felül elutasító álláspontját — a Szovjetunió kész elküldeni képviselőit a hat ország szak­értőivel való találkozóra. Egy ilyen találkozón — figyelem­be véve minden új, az el­lenőrzés terén az utóbbi idő­ben előterjesztett javaslatot — már most közösen, célra­törően lehetne keresni azo­kat a kölcsönösen elfogadha­tó megoldásokat, amelyek a későbbiekben a nukleáris fegyverkísérletek teljes és általános betiltásáról szóló szerződés megbízható ellen­őrző mechanizmusának alap­ját képezhetnék. Mihail Gorbacsov üzene­tében végezetül kifejtette, mindaz, amiről Reykjavík- ban sikerült megállapodni, a nukleáris fegyverzet meg­semmisítésről ott kialakult Az 51 éves Fang Li-cse asztrofizikust hétfőn kizár­ták a Kínai Kommunista Pártiból, mivel az Űj-Kína hírügynökség írja — „megkí­sérelte a párt ellen hangolni az értelmiséget, és lázadást BUDAPEST Számottevően javult En­rique F^arejo Gonzalez buda­pesti kolumbiai nagykövet egészségi állapota, aki ellen merényletet követtek el. Változatlanul folytatódik a nyomozás a merényletet el­követő ismeretlen tettes fel­derítésére. A nagykövet csa­ládjának kérésére Parejo Gonzalez további gyógyke­zelését külföldön folytatják. MOSZKVA Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, külügy­miniszter hétfőn Moszkvá­ban fogadta Natvar Szingh indiai külügyminisztert, aki rövid munkalátogatáson tar-' tózkodik a szovjet főváros­ban. A tárgyalófelek véle­ményt cseréitek a szovjet— indiai kapcsolatokról és az időszerű nemzetközi kérdé­sekről is. ULÁNBÁTOR A munkalátogatáson Mon­góliában tartózkodó Igor elképzelés ezentúl* már nem kizárólagosan a Szovjetunió és az Egyesült Államok kö­zötti kapcsolatok tárgyát ké­pezi: Reykjavik eredményei most már minden ország és nép közös tulajdonává vál­tak. S ez érthető is, hiszen túlélésük kölcsönösen függ egymástól — ez atom- és űr­korszakunk realitása — s ez minden államot életbevágó­an érdekeltté tesz abban, hogy megsemmisítsék a nuk­leáris fegyverzetet és meg­akadályozzák a fegyverkezé­si hajsza átterjedését a vi­lágűrre. Az államok — ki­csik és nagyok — ilyenfajta együttműködése az egész em­beriség megóvásáért, napja­inkra minden korábbinál erőteljesebb létérdekké vált — hangsúlyozta Mihail Gor­bacsov. Az SZKP vezetője biztosította a „hatokat” ar­ról, hogy a Szovjetunió a maga részéről cselekvő mó­don fog hozzájárulni e kö­zös ügyhöz. szított a diákok körében”. A tudóst a diáktüntetések alatt tanúsított magatartásáért egy héttel ezelőtt menesz­tették Hefei város műszaki egyetemének rektorhelyette­si posztjáról. Rogacsov szovjet külügymi­niszter-helyettes és mongol kollégája, Daramin Joondon első külügyminiszter-helyet­tes megbeszéléseiket köve­tően aláírta a két ország kül­ügyminisztériumai közötti együttműködés ezévi tervét. Rogacsovot hétfőn fogadta Dzsambin Batmönh, a Mon­gol Népi Forradalmi Párt KB főtitkára, a Nagy Népi Hurál Elnökségének elnöke. PÁRIZS Ali Ahani, az iráni kül­ügyminisztérium ázsiai és óceániai osztályának vezér- igazgatója háromnapos ta­nácskozásokat kezdett a francia külügyminisztérium­ban a két ország viszonyá­nak rendezéséről. Jean-Ber­Kioában Havasi Ferenc vidéki körúton A Zsenmin Zsipao és az összes többi kínai központi lap hétfői számának első ol­dalán, vezető helyen közölte azt a kommünikét, amelyet az Üj Kína hírügynökség ho­zott nyilvánosságra Csao Ce- jang kínai miniszterelnök, a KKP KB ügyvezető főtitká­ra és Havasi Ferenc, az MSZMP PB tagja, KB titká­ra vasárnap lezajlott talál­kozójáról és tárgyalásáról. Több lap a találkozóról, ké­szült fényképpel illusztrálta a közleményt. Havasi Ferenc hétfőn dél­előtt megtekintette az egy­kori kínai császárok pekingi nyári palotáját, majd a déli órákban elindult Pekingből vidéki útjára, amelynek so­rán látogatást tesz Kanton­ban és Sanghajban. EGK Miniszterek tanácskozása A közös piaci tagországok mezőgazdasági miniszterei hétfőin két napra tervezett tanácskozást kezdtek Brüsz- szelben. Napirenden szere­tjei az EGK és az Egyesült Államok közti „kereskedel­mi háború” legújabb fejle­ménye: milyen konkrét in­tézkedésekkel válaszoljon a Közös Piac, ha a hét végén Washingtonban tartandó tár­gyalások nem vezetnek ered­ményre és Washington ma­gas vámot vet ki a Közös Piacból importált több ter­mékre. nard Raimond francia kül­ügyminiszter még újév körül üzenetet küldött iráni kollé­gájának, Ali Akbar Velaja- tinak és nyíltan közölte vele, hogy Párizs az eddigieknél több közreműködést vár Irántól, a Libanonban elfo­gott francia túszok kiszaba­dításában. ÜJ-DELHI Merénylet áldozata lett hétfőn az indiai Pandzsáb szövetségi állam egyik veze­tő politikusa. Ismeretlen fegyveresek az Űj-Delhitől 240 kilométernyire északra fekvő Ludhijána városban fényes nappal meggyilkolták Dzsoginder Pal Pandey-t, a kormányzó Indiai Nemzeti Kongresszus Párt (I) helyi szervezetének főtitkárát, volt pandzsábi minisztert. A hindu politikus testőre is életét vesztette. Vasárnap iráni városok el­len intézett újabb iraki lé­gitámadásokat jelentettek Teheránból, Bagdadban pe­dig arról adtak hírt, hogy az iraki erők a front középső és déli szakaszán meghiúsítot­ták az ellenséges erők offen- zíváját. Teherán! közlés szerint az iraki légierő kilenc iráni vá­rost, köztük Tabrizt, Szanan- dadzsot, Delhorant, Ilamot és Iszfahánt támadta, s a bombázások következtében 200 személy életét vesztette, többszázan megsebesülitek. Irakban megerősítették a lé­gitámadások tényét, de azt is közölték, hogy repülőgépe­ik bombázták Kumot, az irániak szent városát. Irán­ban ez utóbbit cáfolták. A teheráni hadijelentések szerint az iráni gárdisták egységei a déli frontszaka­szon, a Satt-el-Arab víziúton újabb két szigetet foglaltak el, s az iráni erők tovább nyomultak előre Bászra, a stratégiai fontosságú iraki város külső negyedei felé. Bagdadban cáfolták ezt, s közölték: az iraki erők tel­jesen ellénőrzésük alatt tartják a helyzetet Bászrától keletre. Teheránban vasárnap Mir Hoszein Muszavi miniszter- elnök elutasította az ENSZ Biztonsági Tanácsának azt a határozatát, amely szorgal­mazta az iraki—iráni háború befejezését, mert az „nem ítélte el egyértelműen Ira- kot”. Nyugalom a Fiilöp-szigeteken A Fülöp-szigeteken va­sárnap feloldották a fegyve­res erők első fokú riadóké­szültségét, amelyet szomba­ton rendeltek el egy esetle­ges államcsínykísérlet meg­hiúsítására. Corazon Aquino, a Fülöp- szigetek elnöke hétfőn szó­vivője útján értésre adta, hogy a maga részéről nem tulajdonított jelentőséget a puccskísérletről szárnyra ka­pott híreszteléseknek. Rafael Ileto az ország had­ügyminisztere, miután sze­mélyesen tárgyalt az elnök­asszonnyal, kijelentette, hogy nem történt államcsínykísér- let. Azt megerősítette, hogy szombaton riadókészültségbe helyezték a fegyveres erőket, de azzal indokolta az intéz­kedést, hogy hírek szerint tá­madás készült az egyház ál­tal fenntartott és Aquino asszonyt támogató Radio- Veritas épülete ellen. Sikerre ítélve Uj kormánykoalíció Bécsben A szerdán hivatalba lépő új osztrák kormány, amelynek felét a szocialista-, felét a konzervatív néppárt adja, leg­feljebb az ifjabb nemzedékek számára jelent újdonságot: a többiek emlékez­nek, hogy hasonló koalíció kormányoz­ta az országot 1947—66 között — még­pedig sikerrel. Amíg azonban a háború utáni, részben a négyhatalmi megszál­lás alatti években bel- és külpolitikai szükségszerűség volt a két legnagyobb párt együttműködése, húsz év után a választási erőviszonyok alakulása volt a kiváltó tényező. A szocialista párt 16 éves kormányzása utolsó 4 évében fo­kozatosan visszaesett és általános véle­mény: amenyiben Franz Vranitzky sze­mélyében a párt tavalyi, a köztársasági elnökválasztáson elszenvedett veresége után nem állt volna új, vonzó szemé­lyiséggel a szavazók elé — alulmaradt volna a novemberi parlamenti válasz­táson is. Az SPÖ így „csak” 10 mandá­tumot veszített, megtarthatta viszony­lagos többségét, míg történelmi ellen­fele, a polgári-konzervatív néppárt — megalapozott várakozásai ellenére — minimális arányban alulmaradt. A szocialisták, megrendült helyze­tükben, aligha vállalhatták a kisebbsé­gi kormányzást, szemben nemcsak, a Néppárttal, hanem 1983—86 között volt koalíciós partnerükkel, a Szabadság- párttal s a parlamentbe először beke­rült zöldekkel. A polgári tábor viszont jó másfél évtized után minden jel sze­rint „kiéhezetten” várta, hogy képvise­lői végre a kormányhatalom emeltyűi­hez kerüljenek. E körülmények között szinte bizo­nyosnak számított a „nagykoalíció” új­raéledése: a Néppárt eleve nem titkolta, hogy szívesen működik együtt a szocia­lista politikusok fiatalabb, pragmati­kusnak tekintett képviselőivel, akik még távolabb esnek az ausztromarxista hagyományoktól, mint elődjeik. Franz Vranitzky és csapata számára ugyan­csak elsősorban gazdasági megfontolá­sok diktálják az együttműködést: jól­lehet az ország helyzete európai vi­szonylatban igen kedvező, az állami ipar válsága, a mezőgazdasági terme­lők gondjai, az állami költségvetés és a társadalombiztosítás egyre ijesztőbb hiánya olyan problémák, amelyeket 'ki­sebbségi kormány nem oldhat meg. A jó egyhónapos alkudozás jellegze­tes osztrák kompromisszummal végző­dött. A pártok egyenlő arányban osz­tozkodtak a kormánytárcákon s egyez­ményt írtak alá arról, hogy a követke­ző 4 évben (új választást is csak egyet­értésben írhatnak ki) az ország minden fontosnak ítélt kérdésében közösen döntenek. A minisztériumok elosztásánál az egyetlen feltűnő jelenség, hogy a szo­cialisták lemondtak az 1970 óta általuk vezetett külügyminisztériumról. Lénye­gében azért, hogy igen kellemetlennek tartott ellenfelük, Michael Graff, a Néppárt főtitkára ne kerüljön igazság­ügyminiszterként a kormányba. Az al­ku mindenesetre arra indította Bruno Kreiskyt, Ausztria világszerte ismert korábbi külügyminiszterét és kancel­lárját, hogy lemondjon a szocialista párt díszelnöki tisztéről. Az egyébként kórházban ápolt Kreisky hír szerint úgy véli: további gondokat okoz Auszt­ria külföldi híreinek, ha a Kurt Wald­heim államfő háborús múltjáról még folyó nyugati vita közepette most an­nak a pártnak az elnöke a külügymi­niszter, amely Waldheimet tisztére je­lölte. A szocialista párt vezetése minden­esetre túlnyomó többséggel jóváhagyta a Vranitzky kancellár vezette tárgyalá­sok eredményét és a személyi döntése­ket. Ez annál is könnyebb lehetett, mi­vel a terjedelmes koalíciós megállapo­dás valójában kevés konkrétumot tar­talmaz: a kül- és katonapolitikáról pél­dául annyit, hogy a két párt az ország örökös semlegessége és az átfogó hon­védelem mellett van. A program egyéb­ként kiemeli, hogy törekedni fognak az EGK-val való gazdasági, technológiai együttműködésre, egyúttal különös fi­gyelmet szentelnek a kelet-európai, va­lamint a közel-keleti országokkal való gazdasági kooperációnak. Osztrák politikai, körökben mérsékelt várakozásokkal, de nem borúlátóan te­kintenek a szükség teremtette kor­mányszövetségre. A két párt gyakorla­tias, ideológiai meggondolásoktól ke­véssé befolyásolt politikai és gazdasági menedzserei a politikai gyakorlatból már jól ismerik egymást: a magántőkét képviselő néppárti gazdasági vezetők és a szakszervezeteket irányító szocia­lista funkcionáriusok tárgyalásain dön­töttek mindig is az ország legfontosabb kérdéseiben * — bárki volt is kormá­nyon, vagy ellenzékben. A nyilvános együtt-kormányzás ugyan aligha marad majd konfliktusok nélkül — ám a két történelmi ellenfél, az adott helyzetben újra partnerként, alighanem „sikerre van ítélve”. Heltai András Peking Rektorhelyettes kizárása

Next

/
Oldalképek
Tartalom