Szolnok Megyei Néplap, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-08 / 6. szám

1987. JANUAR 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A korábbi 6 vekbe* kópéét Többen változtattak állást Fő ok a kedvezőbb kereseti lehetőség A munkaerőpiac helyzetét, a munkaerőkereslet és -kí­nálat alakulását vizsgálták meg a közelmúltban az Álla­mi Bér- és Munkaügyi Hiva­tal Munkaügyi Információs Központjának szakemberei. Az átfogó elemzés megálla­pította, hogy némileg fel­gyorsult a munkaerő mozgá­sa, a korábbi évekhez ké­pest valamivel többen vál­toztatnak állást. A be- és a kilépések aránya a foglal­koztatottak számához viszo­nyítva 23 százalék körül ala­kul, míg ez az arány a nyolcvanas évek elején 21— 22 százalék körül volt. Nem változott lényegesen a foglalkoztatottság szerke­zete. A legtöbb embernek — az 5 millió aktív kereső va­lamivel több mint 31 száza­lékának — ma is az ipar ad munkát. Korábbi munkaviszonyuk megszüntetését legtöbbször maguk a dolgozók kérik. A vállalatok és az intézmények csak nagyon ritkán monda­nak fel valamilyen ok miatt dolgozóiknak. A munkahely­változtatások alig 12 száza­léka történik a munkáltató kezdeményezésére. A válla­latok még akkor sem mon­danak fel szívesen a dolgo­zóiknak, ha ezt a termelés korszerűsítése, a gazdálko­dás javítása megkívánná. Különösen tavaly volt ez ta­pasztalható. 1986-ban már csak körülbelül 5 ezer dolgo­zó szervezett átcsoportosítá­sát kezdeményezték a válla­latok más munkáltatóhoz termelési érdekből, szemben az 1985. évi 15 ezerrel. A dolgozók általában azért keresnek maguknak új ál­lást, mert ott nagyobb jöve­delmet remélnek. Ez főként a fizikai foglalkozású férfiak körében igaz, akik általában minden második esetben anyagi okokból változtatnak munkahelyet. Ma már azon­ban nemcsak a főmunkaidő­ben elérhető nagyobb kereset csábítja az embereket, mert a kisvállalkozások, a válla­lati gazdasági munkaközös­ségek elterjedésével még a korábbihoz hasonló bérért is hajlandók átmenni egy má­sik munkahelyre, ha ott le­hetőségük nyílik valamilyen túlmunka vállalására. A kedvezőbb kereseti lehető­ségeket a nők is igyekeznek kihasználni. Mind a szelle­mi, mind pedig a fizikai munkakörökben dolgozó nők munkahely-változtatására 30 —40 százalékban azért kerül sor, mert másutt többet ígér­tek. Nagyobbrészt azonban még mindig családi okok késztetik a nőket a megszo­kott munkahely felcserélésé­re. Leggyakoribb az állás­változtatás a pályakezdő fia­talok körében, közülük ugyanis a kezdeti tapaszta­latok után sokan úgy vélik, hogy rosszul választották meg az első munkahelyüket, netán a szakmájukat. A huszonévesek közül is sokan próbálkoznak azzal, hogy másutt jobban megtalálják a számításukat — e korosz­tályban évente általában minden nyolcadik fiatal vál­toztat állást. A 30—39 éves korosztály is kész a változ­tatásra, közülük évente ál­talában minden kilencedik másutt helyezkedik el. Negy­ven év felett azután egyre inkább ragaszkodnak az em­berek a megszokott munka­körükhöz, munkahelyükhöz. Szolidaritási nyilatkozat Január 8-án a társadalmi fejlődésért küzdő erők. vala­mennyi haladó mozgalom és demokratikus csoportosulás világszerte megemlékezik az Afrikai Nemzeti Kongresszus, — az appartheid rezsim fel- szánljolásáért, a demokrati­kus alapokon nyugvó és fa­ji megkülönböztetéstől men­tes független Dél-Afrikáért küzdő szervezett mozgalom — születésének 75. évfordu­lójáról. A Magyar Szolidaritási Bi­zottság ez alkalomból nyil­vánosságra hozott nyilatko­zatában hangsúlyozza: kar­öltve e magyar társadalmi és tömegszervezetekkel vala­mint mozgalmakkal — az ünnepi alkalmat felhasználva — cselekvő szolidaritását és támogatását fejezi ki az apartheid-ellenes küzdelem vezető erejével, az Afrikai Nemzeti Kongresszussal. Az ANC az ország gyar­matosítói majd a fajüldöző rendszer elleni elkötelezett elszánt harc 75 éve alatt az ország apartheid-ellenes erőit egyesítő, tudatos, kö­vetkezetes politikát folytató szervezetté vált. Kettős haszonnal Környezetvédő beruházás Szennyvíztisztító üzemet adtak át a Péti Nitrogénmű­veknél. A környezetvédő rendszernek kettős haszna van: egyfelől megakadályoz­za, hogy az üzem szennyvize károsítsa a környezetet, más­felől visszanyerik belőle a műtrágyázás során újból fel­használható, értékes ható­anyagokat. A 180 millió fo­rintos beruházáshoz a finn Rosenlew-cég szállította a berendezéseket, a kiviteli terveket pedig a Vegyterv készítette. A próbaüzemet a finn szakemberek irányítot­ták. s az első tapasztalatok szerint a szennyvíztisztító ki­váló hatékonysággal műkö­dik. Kedvező tapasztalatok Szélmotor, szélkerék a mezőgazdaságban A mezőgazdasági nagyüze­mekben új módszerekkel igyekeznek csökkenteni az energiafelhasználást. Az egyik ilyen lehetőség a szél- motor, illetve a szélkerék al­kalmazása. A MÉM Műszaki Intézetének segítségével több helyütt az országban folytattak kísérleteket a szél­energia kihasználására. A lakott területektől na­gyobb távolságra levő állat­telepekre szánják a szélmo­torokat, mindenek előtt a juhászatokban kerül szóba az energianyerésnek ez a for­mája. Kétféle szélmotort fej­lesztettek ki, az egyik 0,5, a másik 3 kilowatt teljesítmé­nyű. A tapasztalatok általá­ban kedvezőek. Terjed a szélkerék felhasz­nálása is. Ezt a szerkezetet szintén a levegő áramlása hajtja meg,, ám nem áramot fejlesztenek vele, hanem a mechanikai erőt viszik át valamilyen szerkezetre. Szennyvíztárolókban, il­letve halastavakban a szélke­rékkel tartják állandó moz­gásban a vizet, növelve an­nak oxigéntartalmát. Az el­ső ilyen berendezést Balmaz­újvároson szerelték fel, a helyi szennyvíztároló anya­gát keveri az új szerkezet, segítve a szerves anyag le­bomlását. Kiállták a próbát Munkásőrök — villanófényben A januári egységgyűlése­ken köszöntik a munkásőr­ség alapító tagjait. Méltatják érdemeiket, politikai elköte­lezettségüket, három évtize­des helytállásukat. Megér­demlik a köszöntő szavakat, hiszen a testület létrejötte óta kemény próbatételen es­tek át. Kiképzési-szolgálati elfoglaltságuk ez idő alatt, összességében három évet tett ki. Olyan három év volt ez, amiért nem járt fizetség, csak társadalmi megbecsü­lés. Közülük — a szolnoki F. Bede László munkásőr- egységből — hárman beszél­nek sorsuk alakulásáról: Az élet sűrűjében — Sokszor hallom a fiata­loktól: könnyű volt nektek nagy dolgokat csinálni, hisz az élet sűrűjében kezdhetté­tek. Van ebben valami igaz­ság, de hát ma is van sűrű­je az életnek. Évek óta hall­juk például, hogy nehéz helyzetben vagyunk. Ebből kivágni magunkat, ez is fér­fimunka. Sikeréhez viszont egy nélkülözhetetlen: a po­litizálás. Mi mindig a poli­tikát tartottuk elsődlegesnek. Mostanában viszont, sokszor tapasztalom, hogy a munka­órai szolgálat után vettem részt egy gyakorlaton a szomszéd megyében. A jobb felé szorítottak — Engem is a munkás­mozgalomban való részvétel­re késztettek életkörülmé­nyeim. Heten voltunk test­vérek, öregekkel jól körül­véve. 1945-ben tálig tizen­nyolcévesen párttag lettem. Negyvenhétben, amikor meg­Kiss István: „Jót mondhatok a fiatalokról...” Skrabán Ferenc: „Mindig a politikát tartottuk elsődle­gesnek. ..” helyen csak kiadják a fel­adatot, és mitsem törődnek értelmének magyarázatával, az emberek megnyerésével. Egyszóval politizálás nélkül akarnak megoldani sok min­dent. Mi másként éltünk. Volt úgy, hogy hat kilométerre egyedül mentem agitálni a tanyára az országgyűlési vá­lasztások érdekében. Mindig politizáltam. Igaz, drága árat fizettem érte, mert nem volt szabadidőm. A munkásőrség­ből sem hiányoztam egyszer sem. Volt úgy is, hogy moz­donyon töltött huszonnyolc alakult az R-gárda, abba is beléptem. Mindig volt vala­mi megmozdulás, alig volt szabad vasárnapunk. Szak­munkásképzőben voltam oktató, majd az ellenforra­dalom után visszamentem az építőipari vállalathoz. Párt­vezetőségi tagként jelentkez­tem munkásőrnek. A kikép­zés csillagos svájci sapká­ban, civilruhában kezdődött. Aztán kaptuk a Lenin-sap- kát, meg a pufajkát. Kéthe­tenként volt szolgálat. Akár­milyen nehéz volt a kikép­zés, annak befejeztével nó­taszóval kerültünk egyet a városban; hadd lássa min­denki, hogy milyen fegyve­res ereje van a pártnak. Ami pedig a fiatalok egy részét illeti, szerintem nem ők rontották el saját magu­kat. A szülők akarják szá­mukra mindenáron biztosí­tani saját elszalajtott álmu­kat. Egészében csak jót mondhatok a fiatalokról. Van egy ifjú munkásőr társam, akinek csúnyán feltörte a lábat a bakancs, mégis vé­gigcsinálta a gyakorlatot. Azt mondta: ha Pista bácsi idős fejjel kibírja, akkor nekem sem lehet félreállni. Sok fia­tallal dolgoztam csúszózsalus építkezésen, ahol jószerével pihenni sem lehetett a falak felhúzásáig, mégsem panasz­kodtak. Egyetlen egy akadt csak köztük, aki azt mondta, hogy ha ilyen kenyeret ad az isten, akkor egye is meg. Amikor a fiatalokkal bán­tam, mindig arra gondoltam, hogy idősebb társaim en­gem mindig a jobb felé szo­rítottak. Miért ne követném példájukat? Munkával, közös erőfeszítéssel — Nekem előiskolám volt a munkásmozgalomban. Nagyapám — akiről egyéb­ként utcát neveztek el Szol­nokon — fontos szerepet ját­szott az illegális munkában. Amikor tanácskoztak, az ut­cán őrködtem. Munkába ál­lásom utáni körülményeim is mások voltak, mint a mai fiataloké. Jószerével ingyen dolgoztunk a járműjavító­ban a háború után. Alig kaptunk egy kis olajat, ilyen­olyan élelmiszert. Minket te­hát az élet tanított sok min­denre. Többek között arra, hogy csak munkával és kö­zös erőfeszítéssel boldogul­hatunk. Ma viszont sokan kevés munkával akarnak so­kat elérni. Az ellenforradalmárok en­gem is börtönbe zártak. Sza­Szabó András: „Előiskolám volt a munkásmozgalom­ban. . badulásom után ismét a Jár­műjavítóban helyezkedtem el. Tagja lettem az elsőként újjáalakult pártalapszerve- zetnek, később az üzemi párt-végrehajtóbizottságba is beválasztottak. A munkásőr­ség megalakulásakor a vb- ből öten jelentkeztünk a tes­tületbe. A végén három sza­kasz alakult a Járműjavító­ban. Sok idős elvtárs volt köztünk, akiket csak csodál­ni lehetett. Jól éreztem ma­gam a testületben, és amíg egészségem engedi, munkás­őr leszek. S. B. Az Igazgató ós munkaadója Rövid vagy hosszú távú érdekek? Ahol egyidejűleg többféle érdek létezik, ott természe­tes az érdekütközés. Egy­mást keresztező vonalak ese­tén jogos igény, hogy a ma- gasabbrendű érdek érvénye­süljön. A legutóbbi időkig úgy tűnt, hogy egészében véve meg lehetett felelni en­nek a követelménynek. Ami­kor a vállalat érdeke nyil­vánvalóan sértette a nép­gazdaságét, akkor a korábbi modell szerint az igazgató az állam nevében közbelépett. Ha megfeledkezett róla, fi­gyelmeztették rá, hogy ő a komány, a minisztérium em­bere. De néhánv hónaDia Az uj resiuiei ugyanis az igazgatót nemcsak megvá­lasztotta, kinevezte, hanem a gazdálkodással kapcsolatos feladatokkal is megbízta. A KSH Gazdaságkutató Intéze­te 50 vállalatnál összesen 600 követelménypontot ele­mezve arra a következtetés­re jutott, hogy a megfogal­mazások elsősorban a rövid távú célokat és elosztási szemléletet tükröznek. Egy-egy igazgató számára átlagosan 12 követelményt írtak elő, s köztük mindig szerepel a bérszínvonal- emelés, a szociális ellátás feladata. Általános, jelszó­szerű utalások, jelzik viszont a hatékonysági, a jövedelme­zőségi tennivalókat. Elvétve találkozni például a fegye­lem megszilárdításának, a szervezettség javításának igényével. A 600 követelmény közül csupán egy utal a hosszú tá­vú érdekekre. „A keresetek és felhalmozás helyes ará­nyának kialakításával segít­se elő a jövedelem termelő képesség fokozását hosszabb távon.” A vállalat helyzeté­nek javítását szinte min­denütt — helyesen — a veze­tés színvonalának érdemi emelésétől várják. Csakhogy megváltozott a helyzet, az igazgatót a vállalati tanács tagjai titkosan választják. Az igazgató tehát a kollektí­va embere, érdekkonfliktus esetén a vállalat dolgozóit kell, hogy képviselje. A tulajdonosi-munkál­tatói jogkörök decentralizá­lása, — a feltételezések sze­rint — kedvező irányba be­folyásolja a kollektíva és az igazgató magatartását. Ar­ra számítottunk, hogy csök­ken az ütközések, és nő az érdek harmonizálás esélye. Bizonyos jelek azonban mint­ha cáfolnák e feltételezése­ket : e Koveteimeny az ismert té­telek felsorolására szorítko­zik. A vállalati tanácsok által meghatározott követelmé­nyek leggyengébb pontja, hogy nem épít eléggé az „itt és most” megragadható he­lyi sajátosságokra, s nem nyújt megbízható alapot az igazgató munkájának telje­sítményközpontú minősíté­séhez — hosszabb távon. Ügy is fogalmazhatunk, hogy az új vállalatirányítási forma révén a tulajdonosi öntudat és felelősségérzet nem erő­södött megfelelően, színvo­nala jelentősen elmarad a termelőszövetkezeti tagoké­tól. A tsz-tagok ugyanis — magyarázzák egyesek — azért érdekeltebbek üzemük hosszú távú stabilitásában, mert a termelőeszközök köz­vetlen tulajdonosai, és a fa­luban nincs más munkaalka­lom. Ezzel szemben a válla­lati dolgozók bárhol könnyen elhelyezkedhetnek. Lehet ebben az érve­lésben részigazság. A lé­nyeg azonban az, hogy a hosszú távú érdekeltség, a tulajdonosi felelősségérzet nem alakulhat ki egycsapás- ra, a vállalati tanácsok lét­rejöttének hatására. Gyámkodás nélkül A változás feltételezi a tudatformáló politikai mun­kát, de mindenekelőtt a személyes tapasztalatokat. Az új, kedvező hatások ér­vényesüléséhez kellő idő és türelem szükséges. Nem sza­bad az új vállalatirányítási fórum öntevékenységét, élet­erejét túlzott gyámkodással megtörni, szerepét formális­sá tenni. Ezért sem helyesel­hetjük például azt, hogy a pártbizottság, vagy a végre­hajtó bizottság a vállalati tanács napirendjére kerülő témákat előre részleteiben megvitassa, s kötelezze a párttagokat, a pb, vagy a vb állásfoglalásának megfe­lelő szavazásra. A pártszervezetek akkor élnek jól irányító hatáskö­rükkel, ha a részletek he­lyett elvileg-politikailag foglalnak állást. A kommu­nista tanácstagok számára irányt mutatnak, segítik az eligazodást és az önálló ál­láspont, a döntés kialakítá­sát. Ellensúlyozhatja-e a párt- szervezet a vállalati tanács rövidlátó beállítottságát? A népgazdasági és a vállala­ti érdekek ütközése esetén felléphet-e az utóbbival szemben ? A pártszervezetek kétség­telen feladata, felelőssége a párt politikájának, gazdaság- politikájának helyi képvise­lete, érvényesülésének elő­segítése. Ebből következik, hogy adott esetben, ameny- nyiben elkerülhetetlen, a kollektívával, a gazdasági ve­zetőkkel szemben is vállalja a konfliktusokat. A konflik­tus-vállaló készségnek per­sze vannak politikai tűrésha­tárai. Torzít a tükör Grósz Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a budapesti pártbizottság első titkára erről a Siker cí­mű képeslap egyik számában úgy nyilatkozott, hogy az „öntudatos kommunista kö­zösségektől sem lehet elvár­ni, hogy saját partikuláris érdekeikkel szemben mindig az össztársadalmi érdekeket képviseljék. Ha a pártszer­vezet arra kényszerül, hogy környezetének érdekeit ál­landóan alárendelje más ér­dekeknek, elszigetelődik, saz is nyilvánvaló, hogy ott szer­kezetbeli, működésbeli prob­léma van.” Ne várja senki, hogy a pártszervezet mondja ki sa­ját vállalatának feloszlatá­sát akkor sem, ha ez a nép­gazdaság érdeke — nyilat­kozta továbbá a budapesti pártbizottság első titkára. A politikai munka eszközeivel az irányítás gyengeségeit csak bizonyos határig lehet mérsékelni. Azontúl az irá­nyítási módszerek, a szabá­lyozási eszközök, a rendele­tek, az előírások megváltoz­tatása szükséges. A vállalati tanácstagok rövid távú gon­dolkodása, elosztási beállí­tottsága nem egyszerűen szemléletbeli torzulás. A tü­kör azért torzít, mert maga az érdek deformálódott. Olyan kereset- és jövedelem­szabályozásra van szükség, hogy érje meg az egyénnek, a műhelynek, az üzemnek, a vállalat egészének eredmé­nyesen dolgozni, a közösségi vagyont gyarapítani. Hogy tipikussá, uralkodóvá váljék a népgazdasági és a vállalati érdek harmóniája, kivételes­sé az ütközése. A kivétel már politikailag kezelhető: jellegétől függően felvállal­ható, illetve korrigálható. Kováca József Elosztási szemlélet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom