Szolnok Megyei Néplap, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-07 / 5. szám

1987. JANUÁR 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévé képernyője előtt Magyarországi bemutató Gorkij: Örökösök Premier előtt a Szigligeti Színházban A szolnoki Szigli­geti Színházban mutatják be Mak- szim Gorkij Örö­kösök című három- felvonásos szín­művét. Sorrendben ez lesz az ötödik Gorki j-bemutató Szolnokon, a Kis­polgárok (1957), az Éjjeli mene­dékhely (1973), A nap fiai .(1977) és A hamis pénz (1979) után a Vassza Zselezno- va története kö­vetkezik Örökösök címmel. A kispol­gárokat Nógrádi Róbert rendezte, a másik három bemutatót Horváth Jenő, az Örökösöket pedig Fodor Tamás állítja színpad­ra. A rendezővel a főpróba előtti napokban beszélget­tünk. — Szégyen, nem szégyen, úgy jártam kedves Fodor Ta­más, mint a rossz tanuló,... másból készültem. Űjra el­olvastam diákköri stúdiu­maim egyik könyvét, a Vasz- sza Zseleznovát, — de úgy tűnik, nem azt, amelyiket il­lett volna ... — Mi az 1910-es első vál­tozatát játsszuk a Vassza Zse- leznovának, Örökösök cím­mel. Ezt magyarul nem is ol­vashatta volna, az 1935-ös feldolgozás a közismert. A két változat között igen nagy a különbség, az eredeti mű a fő hangsúlyt az emberi lé­lekre, az emberi cselekvés­re helyezi, nem valamiféle társadalmi folyamatot vetít elénk, hanem egy — ha úgy tetszik nagypolgári — csa­lád erkölcsi agóniáját ábrá­zolja. — Műfaját tekintve — kö­zelebbről — mi tulajdonkép­pen az örökösök? Jelenet a készülő előadásból — Furcsálja talán, ha azt mondom, bűnügyi történet. A színlapról is kiderülhet, tö­kéletes az összeszövődöttség. Ezt kell eljátszanunk, de úgy ám, mintha rejtett kamera előtt lennénk. A színészi szokványeszközöknek ez eset­ben nincs terük, a filmszerű játékstílus a színpadon hal­latlanul életközeli, a néző szinte együtt bogozza a cse­lekmény szálait a történés szereplőivel. Közben persze fény derül egy csomó bűnre', amelyet a családban tényle­gesen vagy potenciálisan kö­vettek el egymás ellen. — Gábor Andor fordításá­ban megjelent 1935-ös Vasz- sza Zseleznova — tehát csak alaphelyzetében azonos az eredetivel, — de mindkét változat fő alakja az anya ... — Vassza Zseleznova, a korabeli „vaslédi” aki min­den áron együtt akarja tar­tani a családi vagyont, mert tisztán látja, hogy a tőke széthullása a család pusztu­lását is jelenti. A saját gye­rekei ellen kell harcolnia, azok vélt érdekében. Nála a cél szentesíti az eszközt. — Szokványkérdés, de ki­kerülhetetlen: mi a játék „üzenete”? (Fotó: T. Z.) — Először is a magatartás- formák vizsgálata ... Fel­mentést kaphatok-e a bűn alól, ha általam vélt nemes célok érdekében követtem el azokat?! Én azt vallom, nem! Más: a szeretetre való hivatkozás meddig hasznos? Gorkij ennek értelmezésében is sokat bíz a színházra. Va­jon jót teszünk-e valójában, ha utólagosan is gondosko­dunk a gyerek jövőjéről. Hol a felelősség határa?! Vassza Zseleznova a mindenáron szándékával bűnös, anélkül, hogy ezt érezné... A néző számára kikerülhetetlen az „öngyónás”, a saját cseleke­deteivel való szembenézés, úgy gondolom . . . Az Örökösök Morkcsányi Géza fordításában kerül be­mutatásra. Vassza Zselezno­va Meszléry Judit, a lánya Sztárek Andrea, fiai Halmá- gyi Sándor és Tóth József, menyei Császár Gyöngyi és Vlahovics Edit, a sógora Ká- tay Endre, egyéb rokonai, családtagjai Dobák Lajos, Sebestyén Éva és Balog Ju­dit. A díszlettervező Antal Csaba, a jelmez Németh Ilo­na munkája. Tiszai Lajos Zsigmond Ferenc ___emlékezete M árciusban Könyvtárosok és könyv­árusok a megmondhatói, hogy egy-egy képernyőre vitt irodalmi mű népszerűsége hogy ugrik meg egyik nap­ról a másikra, hogy keres­nek olyan könyvet tömege­sen, amelynek azelőtt egyál­Ezért örvendetes, 'hogy a közelmúltban két olyan té­véfilmet is bemutatott a te­levízió, amely ráterelte fi­gyelmünket irodalmi érté­keinkre; két olyan szerzővel találkozhattunk az elmúlt napokban a képernyőn, aki megérdemli, hogy ne feled­kezzünk meg róla. Főként a fiatalon elhunyt Szabó Ist­vánra gondolok, akinek el­beszéléseiből készített tévé­filmet Gaál Albert Isten te­remtményei címmel. (Még a múlt év végén láthattuk). Szabó István már 10 éve ha­lott, s bizony nemcsak neve halványult el a köztudatban, sajnálatos mód munkáival is, munkáinak újabb kiadásai­val is ritkán találkozhatunk a könyvárudák kirakataiban. Pedig kitűnő elbeszélő, no­velláinak egyszerre van drá­mai ereje és kivételesen me­leg lírája. Ahogy ő tud em­lékezni imádott falujára, szülőhazájára, ahogy fel tud­ja idézni áldott gyermekko­rát, benne a paraszti lét ke­ménységét, de ugyanakkor férfias szépségét is — úgy A falu világa volt részben a témája, csak éppen egé­szen más oldalról, a péntek este látott Magyar karrier­nek is, a Galgóczi Erzsébet írta és Nemere László ren­dezte tévéfilmnek. Galgóczi forgatókönyvében ezúttal is tombol a közéletiség, akár­csak más munkáiban. Ez az ő egyik legfőbb erénye. Egy tipikusnak mondható „ma­gyar életpályát” rajzol meg, egy volt katonatiszt furcsa karrierjét a hatvanas évek elején; egy olyan ember gyors felemelkedését majd törvényszerű alázuhanását, akit felívelő „kényszerpályá­ra” helyeznek, kinevezik tsz- elnöknek, s aki helyzete és jellembeli gyengeségei foly­tán azután olyan konfliktu­sokba keveredik, amelyekből csak lefelé vezethet a kiút. Ismerünk, vagy ismerhetünk ilyen karriert. A nézők több­sége bizonyára maga is meg tudna nevezni a filmbeli Dobrai Lászlóéhoz hasonló tündöklést és csúfos bukást. A dolog úgynevezett hihe­tőségével tehát nincs is sem­mi baj, sokkal inkább gon­dot okoz a megformálás mi­nősége, az írói hitelesség, az általános tipikussá nemesíté­se. Mert ami valódi, azt még igazzá is kell avatni egy mű­vészeti alkotásban, méghoz­zá meggyőző erővel, és éppen ez az, ami hiányzik a Ma­gyar karrierből. Cselekmé­nye túlságosan vázlatos, és meglehetősen sok benne az ismerős közhely. Hogy csu­pán egyet említsek: az el­nök és a titkárnő hirtelen fellobbant szerelme, mégin- kább viszonya. És sok ebben a történetben, ebben a kar­riertörténetben ami csak Első ízben adták át tegnap a Magyar Állami Hangver­senyzenekar Vörösmarty té­ri székházában a Ferencsik János Emlékdíjat. A Ferencsik János örökö­se által alapított díjat éven­te ítélik oda annak a zene­kari művésznek, aki a legki­válóbb művészi teljesítményt nyújtotta, és az emlékdíj­ra művészi munkássága és emberi magatartása alapján a leginkább méltóvá vált. Ezt a kitüntetést páratlan esztendőkben a Magyar Ál­lami Hangversenyzenekar, páros években pedig a Ma­gyar Állami Operaház Zene­talán nem volt keletje — sem a könyvtárban, sem a könyvesboltban. És ez épp úgy érvényes klasszikus al­kotásokra, mint a mai ma­gyar irodalom friss termé­keire. A képernyő: a könyv propagandája. kevesen képesek rá. Ahogy ő tud beszámolni az egysze­rű emberek életéről, nem életük felszínéről, hanem legbensőbb lényegükről, úgy kevesen tudnak beszámolni: élethűen és igazan. A tévéfilmben szerencsére ezek az írói erények nagy­szerűen domborodtak ki. s kezdeti bizonytalanság után szépen kibontakozó, igazi drámaként élhettük át egy fiatalember visszaemlékezé­sében az emberré válás, a gyermekből felnőtté csepere- dés lélekborzoló feszültsége­it. De megőrizte a film Sza­bó István írásainak költői- ségét is, szimbolikus értel­met adván a konkrét törté­néseknek. a vaskos valót bearanyozván az emlékezés lírai aranyporával. Külön öröm volt látni az apa sze­repében Blaskó Pétert. aki rendkívüli érett játékkal emelte a tévéfilm értékeit. Határára remélhetően leke­rülnek majd a könyvtárak polcairól a talán már kissé porosodó Szabó István no- velláskötetek is. általános és kevés benne az egyedi, ami eredetivé is avathatná például az egyes figurákat. A felvillanó ismerős ala­kok láttán önkéntelenül is felvetődik bennünk, nézők­ben a mélyebb ábrázolás igénye mind a főhős, mind az őt körülvevők megrajzo­lásában. Cselekedetei, maga­tartásuk mozgató rugóit ke­véssé ismerhetjük meg, így inkább csak tudomásul vesz- szük, de igazságként nem könyvelhetjük el mindazt, amit látunk. Mai fejjel gon­dolkodván az is felötlik eset­leg bennünk, hogy egyáltalán lehet-e ilyen naív ember, aki ennyire nincs tudatában az élet szabályainak, s aki any- nvira ostoba, hogy életét va­kon teszi fel mások esetle­ges beígért támogatásának; aki azt hiszi bárgyún, bármi történjék is, megvédheti őt majd patrónusainak félté* telezett hatalma. Nem rész­letezem, mert ha részletei­ben figyelmeztetően tanulsá­gos is lehet ez, a karrier, egészében valahogy szokvá­nyos, sőt helyenként semati­kus. És ez bizonyára a meg­győző erő hiányából szárma­zik. Ez azért is furcsa, mert Galgóczi vérbeli „aktualista”, legalábbis ezt tapasztalhat­juk írásaiban, könyveiben. Ezért is forgatjuk őket elő­szeretettel. Nos, ez a tévé­film éppen ezt az erényét nem tükrözi kellő színvona­lon. Okát keresni nem tisz­te a jegyzetírónak, csupán arról vélekedni, amit látott. Azt pedig akárhogy vesszük: nem volt igazán igazi Gal­góczi. V. M. karának művészei érdemel­hetik ki. Az első ilyen kitüntetést Ferencsik János születésének 80. évfordulója tiszteletére Dőry Zoltán, a Magyar Ál­lami Hangversenyzenekar el­ső koncertmestere kapta. A Ferencsik János Emlék­díjat ezentúl minden eszten­dőben a magyar zenei élet kiemelkedő egyénisége szü­letésnapján, január 18-án adják át. Az idén erre azért került néhány nappal előbb sor, mert a Magyar Állami Hangversenyzenekar janu­ár 8-án NSZK-beli turnéra utazik^ A hétvégén Békéscsabán Szólótánc­fesztivál Huszonnyolc együttes 61 táncosa vesz részt a hét vé­gén Békéscsabán a 8. orszá­gos szólótánc-fesztiválon. A „népi magántánc” hagyomá­nyos csabai szemléjét két­évente tartják meg, a feszti­válon az ország legjobb néptáncosai versengenek az „aranygyöngyös és az „aranysarkantyús" táncos cí­mért. A békéscsabai iíiház- ban január 9-én, pénteken délután lesz a kötelező pró­ba, s szombaton reggeltől es­tig tart a verseny, amely táncházzal fejeződik be. 11- én, vasárnap délelőtt kerül sor a szakmai értékelésre, délután pedig eredményhir­detéssel, s a legjobbak gá­lájával zárul a 8. országos szólótánc-fesztivál, amelyen az ország legjobb népzenei együttesei közül 17 húzza majd a talpalávalót. Négyhónapos kurzusok kezdőknek, haladóknak Orosz nyelvtanfolyamok A Gorkij Nyelviskola négy­hónapos, heti 3x3 órás kezdő, haladó és nyelvvizsgára elő­készítő orosz nyelvtanfolya­mokat indít az 1986/87-es tanév második félévében. Beiratkozni január 13-án, kedden és 21-én, szerdán 16 és 17.30 óra között lehet a Magyar—Szovjet Baráti Társaság székházában (VII., Gorkij fasor 45.). A nyelviskola az idén nyá­ron felnőttek és középiskolá­sok számára egyhónapos (120 órás), általános iskolá­sok számára pedig háromhe­tes (75 órás) játékos intenzív tanfolyamot indít. Jelentke­zési lapok az MSZBT portá­ján munkanapokon 8 és 20 óra között kaphatók. Kunhegyesi kiadvány Megyei kiadványt tartok a kezemben, s elgondolkodom: helyismereti irodalmunk bár­milyen gazdag lenne is, a körülötte való bábáskodást akkor is elsőrendű felada­tunknak kellene tekinte­nünk. De Szolnok megye nem tartozik az ilyen érte­lemben vett gazdag megyék közé — számba kell hát vennünk minden jelentősebb irodalmi és egyéb megyei vonatkozású alkotást, s őriz­nünk kell mindenegyes kie­melkedő személyiség portré­ját. így vagyunk a nagysze­rű irodalomtörténész, kitű­nő pedagógus Zsigmond Fe­renccel is, akire ezúttal dr. Kis Margit személyes élmé­nyei kapcsán emlékezünk. Zsigmond Ferenc Kunhe­gyes szülötte, s a nagyköz­ség ez évben szoborral adó­zott emlékének. Nevét a köz­ség fennállásának 700. év­fordulóján megyeszerte em­legettük. Jó lenne, ha hagya­tékát folyamatosan tudnánk beépíteni kultúránkba, iro­dalmi életünkbe, hiszen tu­dós szavai túljutottak a me­gye határain, s az egész ma­gyarsághoz szóltak. Ki volt hát dr. Zsigmond Ferenc, neve mit mond az utókornak? A Magyar Iro­dalmi Lexikon mint iroda­lomtörténészt említi, aki „monográfiáiban árnyaltan elemezte az egyes írók élet­művét, alkotómódszerét.... s A magyar nemzeti irodalom története c. műve mind szel­lemben, mind a feldolgozás módszerében az egyik leg­jobb felszabadulás előtti irodalomtörténeti tankönyv”. Ugyancsak ő írta meg és ad­ta közre az Orosz hatások irodalmunkban című tanul­mányt, mely 1943-ban(!) ku- riózitásszámba menő nagy tett volt, s megállapításai máig érvényesek. Dr. Kis Margit a profesz- szor úrral folytatott levele­zését adta közre a Kunhe­gyesi Nagyközségi Tanács támogatásával. A művet nagy élvezettel forgathatja minden érdeklődő, de külö­nösen azok, akik egy tudós alkotó műhelyébe is bepil­lantást kívánnak nyerni. Kis Margit tanárnő 1934-től 1949- ig levelezett volt professzo­rával, s e levelezésből több fontos irodalomtörténeti ada­lék és főleg a nagyszerű ta­nár életrajza, munkásságá­nak története tárul elénk. Az életút Kunhegyest követő fontos állomásai: a mezőtú­ri Református Kollégium, a Kolozsvári egyetem, a deb­receni és a karcagi tanári évek, a budapesti nyugdíjas alkotótábor, végül pedig is­mét Kunhegyes. E térségben mozogva ír Zsigmond Ferenc számos cikket az Irodalom­történeti Közleményekben, a Budapesti Szemlében, s al­kotja meg monográfiáit. „Bi­zonyára veszteség volna iro­dalmunk számára, ha hiá­nyozna az a jó néhány iro­dalmi portré, amelyet Zsig­mond Ferenc készített az egyes írókról a maga eredeti felfogásában” — írja Kis Margit. A nevek közül né­hányat említünk meg: Vas Gereben, Gárdonyi, Mik­száth, Jósika, Vörösmarty, Ady. De Kis Margittal együtt utalunk a Magyar Irodalmi Olvasókönyvre is, melyről a Magyar Irodalmi Lexikon sem tesz említést, s mely a maga nemében ugyancsak figyelemre méltó mű. Zsigmond Ferenc tanítvá­nyaiban él tovább. Aki egye­temi előadásait hallgathatta — Kis Margit szavai szerint — hatása alá kerül egy élet­re. Ez történt Kis Mrgittal, aki a levelezést idéző köteté­ben a tisztelet és a szeretet őszinte hangján beszél taná­ráról, példaképéről. Nem is tehet másként, hiszen em­berként is, tanárként is leg­több biztatást ő kapott tőle, s viszonzásul tanítványként és emberként ő volt képes abból legtöbbet vissza is ad­ni. Zsigmond Ferenc érzé­keny, visszahúzódó ember volt. Évek hosszú során a világtól elfordulva csak a tudományoknak élt. Munká­ja jelentette számára az éle­tet, melynek kézzelfogható gyümölcsei viszont számunk­ra jelentik a magyar iroda­lom egy-egy szeletét. A filológus gondossága fi­gyelhető meg Kis Margit­hoz írt minden sorában, ta­nácsában. A filológus bátor­sága is ott van azonban le­veleiben, amikor az orosz irodalomhoz való vonzódá­sát magánemberként is meg­fogalmazza. Csak sajnálni tudjuk, hogy életébe a há­ború oly kegyetlenül szólt bele. Budapetről Kunhegyes­re költözve súlyos betegsége ellenére is dolgozott. A fel- szabadulás után bekapcsoló­dott a község kulturális éle­tébe, irodalmi szemináriu­mot vezetett inég 1949 telén is. Főleg Lukács György marxista szellemű tanulmá­nyai érdekelték, s ez mint­egy igazolja élete egészének progresszív voltát. Életműve méltóvá teszi szü­lőhelye és a megye megbecsü­lésére. Erről győz meg ben­nünket Kis Margit bensősé­ges hangú szép visszaemlé­kezése. (A kötet Zsigmond Ferencre emlékezem címmel tavaly készült a megyei könyvtár nyomdájában. Ér­deklődők a kunhegyesi ta­nácsnál még beszerezhetik). Horváth Károly Budapestre ion a Tokiói Gyermekkórus Március 23-án a Mátyás templomban hangversenye­zik a Little Singers of To­kyo, a Tokiói Gyermekkórus. A 120 tagú kórusból negyven­öt gyerek látogat Shinichi Hasegawa kórusvezetóvel és leányával Saeko Hasegawa karnaggyal együtt Magyaror­szágra. Reneszánsz és barokk kórusdarabokat, valamint Schubert és Kodály gyer­mekdalokat adnak elő, to­vábbá a távolkeleti szigetor­szág népdalvilágát, gyerekjá­ték kísérő dalait, és az avant- garde japán zene mestermű­veit hozzák közelébb az euró­pai szocialista országban. A tokiói gyermekkórus ma méltán örvend nemzetközi hírnévnek. A harmincöt éve alapított együttes 1964-ben lépett fel először külföldön, Washingtonban, a Lincoln Center megnyitóján, de sze­repeltek már az NSZK-ban, Ausztriában, Angliában, illet­ve Dél-Koreában, Ausztráliá­ban és Üj-Zélandon is. Há­rom évvel ezelőtt pedig Ró­mában, II. János Pál pápa előtt. Az együttes 20 évvel ezelőtt került kapcsolatba a Magyar Rádió Tokióban vendégsze­replő gyermekkórusával. Ez volt az első kórus Európa ke­leti részéből, amely vendég- szereplésre Tokióba látoga­tott. A budapesti fellépést nagy izgalom előzi meg To­kióban, többek között azért is. mert több kis énekest el­kísérnek a szülei is, akik an­nak idején kórustagként is­merkedtek meg a magyar együttes kisdiákjaival, és ab­ban bíznak, hogy újra talál­kozhatnak az időközben fel­nőtté lett magyar zenebará­taikkal is. Isten teremtményei Magyar karrier Átadták a Ferencsik János Emlékdíjat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom