Szolnok Megyei Néplap, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-07 / 5. szám
1987. JANUÁR 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Agrárküldöttség a Szovjetunióból Áruval kompenzál a Taurus Értékesebb gumitömlők az olajbányászathoz A tengeri olajbányászatban, valamint a vegyiparban nélkülözhetetlen speciális gumitömlők gyártásának fejlesztésére mintegy 260 millió forintos beruházást fejeztek be a múlt év végéig a Taurus szegedi gyárában. Az elektronikus vezérlésű gépsorokkal megkezdték a termelést, s az év elejétől a korábbinál termelékenyebb, nagyobb használati értékű, a világpiacon versenyképesebb tömlőket gyártanak. Az új berendezések lehetővé teszik, hogy az eddigi 30 méteresek helyett akár 200 méteres hosszúságú tömlőket is készítsenek. Ezek sokkal előnyösebben alkalmazhatók a nagyobb távolságra történő olajtovábbításnál, mert kevesebb toldozgatásra van szükség, kevesebb csatlakozó szerelvényt kell a vevőnek megvásárolnia. A nagy értékű új gyártóberendezések árát a Taurus exportáruval egyenlíti ki. Tegnap Szolnok megyébe látogatott a Magyarországon tartózkodó, az Orosz SZSZK - ból érkező agrárküldöttség, melyet Nyikityin V., az állami mezőgazdasági bizottság első elnökhelyettese és egyben az orosz föderáció agrárminisztere vezet. A küldöttség a megye mező- gazdasági irányításának kérdéseivel ismerkedett, majd Bugán Mihály megyei tanácselnök kíséretében megtekintette a Martfűi Növényolaj gyárat. A budapesti Jövő Asztalos Kisszövetkezet jász- dózsai részlege évente 100 ülőgarnitúra favázat készít el. Kooperációban konyhabútorokhoz ajtókereteket is gyártanak a budapesti Törekvés Szövetkezetnek. Képünkön az alkatrészek előkészítése Fotó: T. Z. Egy álom megvalósulásának története „A kormánygép tartozéka voltam” — mondja Nagyváthy Sándor, a MALÉV 42 éves fedélzeti mérnöke. — Hogyan kezdődött? — Hosszú... de röviden a következő: tizenkét éves forma legényke lehettem, amikor levelet írtam a KPM-be, miként lehetnék repülős, hogyan kerülhetnék a Maiévhez? A légügyi főigazgató válaszolt is. Megírta, milyen képzettség, milyen iskolák, vizsgák szükségesek. Hát... volt felsorolás rendesen. (Nem kedvetlenítette el a levél, inkább fellelkesítette, hogy válaszoltak neki. Szépen, módszeresen nekilátott a nagy álom megvalósításának). — Gimnázium után a Postánál kezdtem dolgozni. Híradástechnikai műszerész lettem, mert tudtam, hogy az utasszállító gépeken hasonló áramkörök vannak, s így később sokkal könnyebb lesz „átállni”. A vizsgák sorra sikerültek, úgyhogy előkotorásztam az öt-hat évvel korábbi levelet, és bementem vele a minisztériumba. Ennek húsz éve már. (Ott emlékeztek ugyan a levélre, csak azt nem gondolták, hogy azt valaki eny- nyire komolyan veszi. De ha egyszer megígérték... „Magas szintű” telefonok zajlottak gyors egymásutánban, aztán nem sokkal később értesítették, hogy jelentkezzen a Malévnál). — Azt hiszem, az eltökéltséget becsülték bennem. Különböző típustanfolyamokat végeztem — még a földön. Ezután irány a Szovjetunió! Ott vettem csak igazán hasznát az áramköri alapismereteimnek. Ne vegye szerény- és hányféleképpen javíthatom meg azonnal. Annak idején én kaptam a saigoni telenségnek, de a történethez tartozik, hogy már a TU— 154-es tanfolyamon is volt néhány módosító javaslatom, amit azóta be is vezettek. (Ezekért az „újításokért” kapott a Parlamentben — a magyar—szovjet műszaki együttműködés 25 éves évfordulóján — díszoklevelet). — 1970-től 1972-ig speciális feladata volt. A kormányjáratokon teljesített szolgálatot. Nagy titkok tudója? — Abban az időben valóban szinte a gép „tartozéka” voltam, és ez megtiszteltetés, komoly szakmai elismerés. Egy-egy ilyen útra nagyon fel kell készülni. Hibákat gyártottam fejben és azokat oldottam meg — hetekkel, hónapokkal az út előtt. Indulás előtt a rajzok tömkelegét vittem haza. Nincs egy szegecs, egy vezeték, egy relé, amiről nem tudnám, hol található, mi történhet vele. járatokat. Olyan tartalékal- katrész-listám volt — és van —, hogy nem jöhetek zavarba. Büszke vagyok, hogy tulajdonképpen még ma is az ahhoz készített ösz- szeállításommal repülnek. — Ügy tudom, az első útja Bukarestbe vezetett, ami 40—45 perc. Ha mondjuk egy államférfi az utasa, mennyinek tűnik ez az idő? — Talán kétszer annyinak, mert az más, mint egy átlagos Malév-járat. Arra egy ország figyel, sokan szinte percre tudják, mikor szálltunk fel, merre járunk, mikor érkezünk. Amikor például Indiában jártam Lo- sonczi elvtárssal, majdnem „megbuktunk” a vizsgán — mosolyodik el. — Történt ugyanis, hogy hazafelé jövet a Calcuttái repülőtéren — még a földön — indulás előtt észrevettem, hogy lemerültek az akkumulátorok! Az indiai földi szolgálat ugyanis az este folyamán kikapcsolta a külső áramforrás-ellátást, és a bekapcsolva maradt akkuk lemerültek. Nekünk pedig hétfőn este protokoll szerint 17.30- kor Ferihegyen le kellett szállni! De hát ilyen a megérzés... Még induláskor, nem tudom, miért, „felcsempésztem” két tartalék akkut a fedélzetre. Így aztán pontosan landolhattunk itthon. — Mivel töltik az időt az ilyen különleges utasok az úton? — A gépet ilyenkor általában átalakítják, hogy legyen benne tárgyaló, szalon és pihenőrész. Szóval mi repülünk, utasaink pedig a megérkezésre, a tárgyalásokra, a fogadásra készülnek fel. Esetleg pihennek vagy belátogatnak a pilótafülkébe egy kis beszélgetésre. — A levegőben még nem volt zavarban? — Hát... egyszer valahonnan, valamiért előbb indultunk haza. Pocsék, télies idő volt, viharban szálltunk fel. Már magyar terület felett jártunk, amikor erős jege- sedést észleltünk a gépen. Tudni kell, hogy a szárnyon és a vezérsíkon fűtve vannak az úgynevezett belépőélek, — amelyek a kormányzáshoz nélkülözhetetlenek. Valószínűleg abban a viharos, esős időben egy kapcsoló meghibásodhatott; mert úgy érzékelte, hogy a „földön vagyunk”, s nem indította be automatikusan a fűtést. Erős jegesedés indult meg, a gép egyre jobban remegett. A navigátor észrevette, hogy a vezérsíkfűtés nem vesz fel áramot. Egy nyugodtnak ható mosollyal elnézést kértem, hogy megzavartam a beszélgetést az utastérben, és hátra mentem. Szerencsére tudtam, hová kell nyúlni, melyik az a relé... Néhány perc múlva olvadt a jég, gyönyörű utunk volt hazáig. — Jobb repülni egy „sima” járaton? — Már csak azokon teljesítek szolgálatot, de a feladat azonos. A biztonságnak mindegyik járaton meg kell lenni. Tizenkét éves tapasztalatom — és ötezer repült órám — alapján állítom, hogy meg is van! — A legközelebbi cél? — Ferihegy—Isztambul, és vissza. Ma délután. (látó) Nagyváthy Sándor fedélzeti mérnök (Tóth Béla felvétele) Több papír kevesebb költséggel Senki ne vegye félvállról feladatai! Beszélgetés a papírgyár üzemi pártbizottságának titkárával A Központi Bizottság 1986 novemberi határozatában — többek között — kimondja: „A területi, vállalati, szövetkezeti és intézményi pártszervek és -szervezetek legfontosabb feladata a politika, s azon belül a gazdaság- politika képviselete. Munkájuk mércéje- hogy tevékenységi területükön milyen hatásfokkal tudják segíteni a gazdaságpolitika gyakorlati megvalósulását”. Lécz Jánossal, a Szolnoki Papírgyár üzemi pártbizottságának titkárával arról beszélgettünk, hogy az üzemi pártbizottság munkájában milyen teret szentelnek a gyár termelési eredményei figyelemmel kísérésének, a termelésnek a pártmunka módszereivel való segítésének és milyen helyi gazdaságpolitikai célok elérését tartják szükségesnek. — Üzemi pártbizottságunk álláspontja szerint is a gazdaságpolitikát kell a pártmunka középpontjába állítani — mondta bevezetőül Lécz János. — Amíg nem termelünk hatékonyabban, gazdaságosabban, addig az élet egyéb területein sem tudunk érdemileg előrelépni. Ezt szem előtt tartva készítjük most az üzemi pártbizottság éves tervét. Ennek alapján az alapszervezetek -— a gazdaságpolitikai feladatokból rájuk eső rész figyelembe vételével — készítik el saját tervüket. Egységesen arra törekszünk, hogy a gyár termelési-gazdasági eredményeinek javításával segítsük a nép- gazdasági célok elérését. — A gazdaságpolitikai feladatok kimunkálásában miből indulnak ki, és mit szorgalmaznak leginkább? — Nálunk sem kell merőben új feladatokat kimunkálni. hiszen adott a párt XIII. kongresszusának határozata, és van egy elfogadott VII. ötéves tervünk. Ezek alapján dolgozzuk ki feladatainkat. Megoldásukhoz jó alapot biztosít, hogy sikerrel zártuk az 1986-os évet. 1988-ig „felfutóban levő” korszerű gépekkel dolgozunk. Gyárunk számára nélkülözhetetlen, hogy ez a munka a továbbiakban is sikeres legyen. — Mit ért ezalatt? — Csupán néhány kiragadott példát említek: Azt akarjuk elérni, hogy a mázológépen a tavalyi kb. 14 ezer tonnát meghaladóan 16 ezer tonna terméket gyártsunk. Az új papírgépen a tavalyinál négyezer tonnával több papír előállítását tervezzük. Az egyéb területeken pedig folytatni kell a profilváltást valamennyi termelőberendezés gazdaságos kihasználása érdekében. Mindegyik munkahelyünkön kiemelt figyelmet szükséges fordítanunk a fajlagos költségek csökkentésére — különös tekintettel a vegyszerekre és a segédanyagokra. Van tehát feladat bőven. Megoldásukhoz — a Központi Bizottság novemberi határozatához igazodva — mérlegeljük a járható utakat- és azon leszünk, hogy ki-ki a maga kötelességének tegyen eleget. — Milyen területeken léphetnek előbbre? — Gyakorlatilag az országos helyzetnek megfelelően további lehetőségeket rejt a mi üzemünkben is a takarékosság az anyaggal, az energiával és az élőmunkával, a ráfordítások csökkentése, a munkafegyelem erősítése, a tartalékok teljesebb körű kihasználása. — Hogyan segíti az üzemi pártbizottság a gazdaságpolitikai feladatok valóraváltá- sát? — A súlyponti kérdésekre az üzemi pártbizottság, a párt-végrehajtóbizottság és az alapszervezetek is külön figyelnek. Mondhatom úgy is, hogy azok állandóan napirenden vannak. így aztán ahol elmarad a várt eredmény, ott azonnal közbe tudunk avatkozni. Azt akarjuk elérni, hogy senki se vegye félvállról feladatait. Fontosnak tartjuk a jó együttműködést területünk gazdasági és társadalmi szerveivel, hogy egy nyelven beszéljünk ösz- szehangoltan munkálkodjunk. Ügy gondoljuk: megnőtt az agitációs-propaganda munka jelentősége, mert meg kell győznünk az embereket arról, hogy a nehezebbé vált körülmények ellenére is lehetséges a továbblépés. Ha mindenki csak azt teszi, ami rajta miúlik, máris érzékelhető lesz a fejlődés, növekszik az eredmény. Csupán példaként említeném: a fajlagos költségek csökkentése tavaly is többmillió forint megtakarítását eredményezte gyárunkban. Nélkülözhetetlennek tartjuk azt is, hogy a pártonkí- vüliek is jól megismerjék az ország helyzetét, és saját munkájukra is tanulságokat vonjanak le abból. E céltól vezérelve — immár hagyományosan — január második felében gazdaságpolitikai témákkal foglalkozó pártnapokat tartunk. A gazdasági munka segítése mellett az üzemi pártbizottság nem feledkezik meg a számonkérésről, az ellenőrzésről, a gazdasági vezetők rendszeres beszámoltatásáról sem. — A gazdaságpolitikai feladatok végrehajtása nem kis mértékben függ a pártalap- szervezetek munkájától. . — Alapszervezeteink munkája általában megfelel a követelményeknek, — bár nemcsak sajátos helyzetük miatt lehet köztük különbséget tenni. Rendkívül fontos, hogy mennyiben tudnak olyan légkört teremteni, ami meghatározó a gazdaságpolitikai feladatok valóra váltásában. Az sem mellékes, hogy az alapszervezetek tagjai milyen példát mutatnak a termelésben Sok minden indokolja. hogy nagyobb gondot fordítsunk az alapszervezetek munkájának folyamatosságára, a pártcsoportok élénkítésére. — Közismert, hogy az első negyedévben nem lesz bér- fejlesztés. Sőt, némelyik munkahelyen előfordulhat, ha nem dolgoznak hatékonyan, hogy később sem lesz. Hogyan hat ez a dolgozók hangulatára? — Dolgozóink a népgazdasági helyzet ismeretében a kivezető út egyik legfontosabb feltételének tartják, hogy megfeleljenek azoknak a követelményeknek, amelyeket velük szemben támasztanak. Az 1986-os év sikeres befejezése reményt kelt arra, hogy kemény és hatékony munkával az idén is eredményeket tudunk felmutatni, amelyek reméljük, együttjárnak majd, az erőfeszítések anyagi elismerésével. S. B. Kukoricavetömag-szállítmányok A Kamarában Vegyesvállalati klub A Magyar Kereskedelmi Kamarában Joint Venture Club néven megalakult a külföldi részvétellel Magyar- országon működő vállalatok érdekképviseleti szervezete. A klub a Kamara szervezetén belül önállóan működik, saját alapszabállyal rendelkezik. Mintegy 4600 tonna hibridkukorica-vetőmagot dolgoznak fel az idén a debreceni hibridüzemben, csaknem kétszer annyit, mint az elmúlt években. A termeltető vállalat nyolcszáz tonna vetőmagot rendelt a hajdúsági gazdaságok részére, a kiváló minőségű vetőmag nagyobbik részét pedig exportálják, folyamatosan indítják útnak a szállítmányokat több nyugateurópai országba. A feldolgozással jóval előbbre tartanak, mint a múlt év elején, s január végére program szerint befejezik a munkát. Folytatják az elmúlt évben nagy sikert aratott VSZL—400 típusú hőszigetelt víz és tejszálli- tó kocsik gyártását Mezőtúron a főiskola tanüzcmében. Felvételünkön az alváz összeszerelése, és a kész kocsik (kis képünk) láthatók Fotó; Mészáros
