Szolnok Megyei Néplap, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-29 / 24. szám

1987. JANUÁR 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A történelmi gyökerekről dokumentumokban Békét a családban és a világban Arcok az országos békekonferencia küldöttei közül A magyarországi cigánykérdés Zsígmond korától 1985-ig A Magyarországon élő ci­gányságról meglehetősen ta­golatlan, felemás és előítéle­tektől terhes kép él közgon­dolkodásunkban. Ennek ter­mészetesen sokféle — bonyo­lult szövevényrendszert ké­pező — oka van. Egy azon­ban bizonyos: a cigányság­ról — mint önálló szokás — hiedelem —, norma — és ér­tékrendszerrel, közösségi tu­dattal és sajátos kultúrával rendelkező etnikai csoport­ról —, még mindig nem tu­dunk eleget. S amit tudunk, abból is nagymértékben hi­ányzik a történeti szemlélet. Erdős Kamill, a Békés me­gyei cigányokról 1979-ben megjelentetett tanulmányá­ban ezt így fogalmazta meg: „A cigányság eredete, szár­mazása, életfelfogása és hit­viliága a környező lakosság előtt ismeretlen... A magyar emberek sokkal többet tud­nak pl.: a négerekről, vagy az indiánokról, mint a cigá­nyokról, pedig ezek köztük élnek”. Így nem egyszerűen hi­ánypótlónak, hanem közgon­dolkodásunkat is formáló alapműnek kell tekintenünk azt a kötetet, amely a Kos­suth Könyvkiadó gondozá­sában jelent meg A magyar- országi cigánykérdés doku­mentumokban 1422—1985 címmel. Persze nem először vehettünk kézbe az etnikum történetét valamilyen szem­pontból vizsgáló kiadványt, hisz a Századok, a Kritika, a Szociológia, a Jászkunság vagy a napilapok, hasábjain A jövőben tematikus ösz- szeállításokban kívánják for­galmazni a MAFILM Nép­szerű-Tudományos Stúdiójá­ban készült rövidfilmeket. A stúdió tavaly december­ben megújult vezetőségének elképzelése szerint megválto­zik a tudományos rövidfil­mek forgalmazása. Eddig ugyanis csak mint kísérő fil­mek szerepeltek a mozik műsorán, a híradó és a nagy- játékfilm közé illesztve, ez­után pedig önálló blokkokat alkotva kerülnek vetítővá­szonra. A változtatást több tényező is indokolja. Egyfe­lől megnőtt a tudományos ismeretterjesztő rövidfilmek hossza, másfelől az önálló műsorö',si'eállítás egy adott nézőréteghez szólhat, s így a tematikus rövidfilm-blokk könnyebben jut el a kifeje­zetten ez iránt érdeklődő kö­zönséghez Ennek jegyében a stúdió gyártási programja is átala­kul: egy egy témakört több filmmel, más és más meg­közelítés* móddal, átfogóan igyekeznek bemutatni az al­kotók. Ezt szolgálja a stú­diónak az az elképzelése is, hogy — kilépve a rövidfilm műfaji és időbeli kereteiből — egészestés formában, vagy a televízióval közösen készí­tett sorozatokban dolgozza­már több résztanulmány lá­tott napvilágot; négy évvel ezelőtt pedig A cigányok tör­ténete címmel összefoglaló, átfogó jellegű monográfikus kiadvány is megjelent. E mostani dokumentumgyűjte­mény tehát — a szó legszo­rosabb értelmében — kiegé­szíti az előzőeket. A kötet mintegy ötven ol­dalas bevezető tanulmá­nyában a szerkesztő Mezey Barna és munkatársai, Po- mogyi László és Tauber Ist­ván az egyes dokumentumok megértéséhez szükséges át­tekintést adnak a cigányság történetéről: első magyaror­szági megjelenésüktől mai viszonyaink általános jel­lemzéséig. Elemzésük első­sorban arra keresi a választ, hogy milyen történelmi okokra vezethető vissza a cigány életforma konzervá­lódása a feudalizmus és a kapitalizálódás korában. Megállapításaik szerint a XVIII. századig az uralko­dó osztály támogatása és a viharos társadalmi viszo­nyok segítettek tartósítani a hagyományokat, a cigánykö­zösségek ellenállása a felvi­lágosult abszolutizmus idő­szaka után pedig az erő­szakos asszimilációs kísérle­tekkel, az eredet- és etnikai tudat kialakulásával egyenes arányban nőtt. A dualizmus és a Horthy-rendszer idején az adminisztrációs intézke­dések, a törvényhozási és közigazgatási eszközrendszer, az egyre fokozódó előítéletek nehezítették meg a cigány­nak fel egyes témaköröket. Így például az 1987-es Néprajzi Fesztiválra több néprajzi témájú film készül a stúdióban, és ezek a fesz­tiválon kívül is, egy-egy ön­álló összeállításként fontos dokumentumai lehetnek a hagyományőrzésnek, a nem­zeti múlt és örökség közkin­csé tételének. Üjabb alkotásokkal bővül a természetfilmek kínála­ta is. A széles tematikában a húsevő növények bemuta­tása éppúgy helyet kapott, mint a gombák világának vagy a madarak utódgondo­zásának tudományos megala­pozottságú képi illusztrálása. A készülő és tervbevett fil­mek körében nemcsak a ter­mészettudományok vannak jelen, hanem a művészeti ágak és a humán tudomány- területek is. Lakatos Iván, a’ stúdió új vezetője a tragikus sorsú festőművész, Gulácsy Lajos életművének állít em­léket a Magyar művészet múltja című sorozat egy új darabjával. A magyar ellen­állási mozgalomról — Per­újrafelvétel címmel — Vitéz Gabor forgat filmet. A stúdió törekvése, hogy tudományos ismeretterjes í • tő filmjeit a jövőben az ok­tatás különböző területein is jobban hasznosítsák. lakosság integrálódását. A felszabadulás után új utak nyíltak a cigányság helyzeté­nek megoldására: az állam deklarálta teljes jogegyenlő­ségüket — a társadalom ösz- szefogásával megoldandó kérdésként kezelve felemel­kedésüket. A kötetben közzé tett do­kumentumok között a ci­gányság életmódjára, jogál­lására, az országgyűlések és a különböző közigazgatási egységek rendelkezéseire vo­natkozóan találhatunk érde­kes adalékokat. Az 1500-as évektől kísérhetjük végig a társadalomba való beillesz­kedés összetevőit és a meg­oldási kísérleteket. Az MSZMP KB Politikai Bizott­ságának 1961-es — forduló­pontot jelentő — határozatá­nak teljes szövege mellett a legfrissebb dokumentum is megtalálható: a KB tudomá­nyos, közoktatási és kulturá­lis osztályának 1984-es jelen­tése a cigánylakosság hely­zetéről és az időszerű felada­tokról. Kiknek ajánljuk végül e kiadvány? Természetesen nemcsak a szakembereknek, az illetékeseknek, a cigány értelmiség tagjainak. Ajánl­juk mindazoknak, akik nyi­tottak társadalmunk mai életének minden kérdése iránt, akik nem elégednek meg rögzült sztereotípiák el­fogadásával, hanem egy adott helyzet okainak, lehe­tőségeinek mélyebb megérté­sére törekszenek. — bálint — Szovjet kulturális központ Kiállítások, barátsági napok A szovjet kulturális köz­pont idei terveiről tartottak sajtótájékoztatót tegnap a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. Ivan Bagyul kö- vetségi tanácsos, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsé­gének magyarországi képvi­selője, valamint Nyikolaj Kosztyucsenko, az SZKTH igazgatója. Az elmúlt eszten­dő tevékenységét értékelve elmondotta: sikeres évet zártak, a kulturális központ­ban tavaly megtartott mint­egy három és félezer ren­dezvényen csaknem 900 ez­ren vettek részt. Az idei programok között is szere­pelnek kiállítások, filmbe­mutatók, neves művészek vendégszereplései. Szakem­berek tartanak előadásokat a szovjet szövetségi köztársa­ságok fejlődéséről, a magyar és szovjet nép közti együtt­működés eredményeiről és további lehetőségeiről. Tartalmas programokkal várják látogatóikat idén is az SZKTH klubjai. Hazánk valamennyi megyéjében lesz­nek barátsági napok és he­tek, a fővárosi kerületek kö­zül pedig Ferencváros mu­tatkozik be a központban. Ónálló műsorok, új sorozatok R MAFILM Népszerű-Tudományos Stúdiójának tervei A Magyar Hadtörténeti Intézet új szerzeménye Zalka Máté forgópiszto­lya, melyet a spanyol polgárháborúban hasz­nált, és amely a napok­ban került haza Angliá­ból. (MTI fotó — KS) A hónap utolsó napján nyolcszáz ember seregük a fő­városba; a tizenegyedik országos békekonferencia kül­döttei és meghívott vendégei. Közülük harminchármán Szolnok megyeiek. Ebből a harmincháromból mutatunk be most hármat: a technikust, a pedagógust és a kis­iparost. A technikus Balogh Jánosné vegyész- technikus, a Tiszamenti Ve­gyiművek meó-laboratóriu- mában dolgozik. — Mosószereket, mosó­szer alapanyagokat elem­zőnk — mondja munkájáról. — Megvizsgáljuk, milyen minőségűek a hozzánk érke­zett anyagok, késztermékek, s milyen az összetételük. Folyamatosan ellenőrizzük a mosószereket; óránként tör­ténik a mintavétel. Az ered­ményt naplóban rögzítjük, így az évvekkel ezelőtti gyártási minőséget is vissza lehet keresni. Kiszállításkor is megvizsgáljuk a terméket. Így biztosítani lehet, hogy a gyártmányok megőrizzék a minőségüket. Baloghné két éve az Or­szágos Béketanács tagja. Hat éve tagja a Hazafias Nép­front megyei elnöksége bé­ke-barátság munkabizottsá­gának. — Mit vár a békekonfe­renciától? — A konferencia jó alka­lom, hogy visszatekintsünk az elmúlt két évben a béké­ért végzett munkára, és meghatározzuk a további feladatokat. Úgy érzem, az utóbbi években megélénkült a békemunka. Ez azzal ma­gyarázható, hogy a világban napirenden vannak a hábo- íjús konfliktusok. Nagy egyenlőtlenségekről tudunk: vanak országok, ahol éhen- halnak az emberek, másutt iszonyú pénzeket ölnek a fegyverek gyártásába, és felhalmozásába. Nagyon fon­tosnak tartom a békemun­kát, mert hazánkban felnőtt egy olyan nemzedék, amely­nek tagjai nem élték át a háborút; ők el sem tudják képzelni, hogy ne legyen bé­ke. Készítettem egy felmérést a vállalatnál. Az eredmény; az embereket foglalkoztatja Ha azt kérdezné valaki, mi köze Emri Miklós föld­rajz—történelem—rajz sza­kos tanárnak — aki melles­leg geológus, meg agromete- orológus is — a Jászapáti Mészáros Lőrinc Gimnázium és Szakközépiskola ifjúsági békeklubjához, azt válaszol­hatnám, ugyanannyi, minta jó hírű, múltjára büszke ok­tatási intézmény — amely az idén ünnepli 75. „szüle­tésnapját” — bármelyik pe­dagógusának. Azoknak a pe­dagógusoknak, akik tavaly tavasszal vállalták, hogy en­nek az ifjúsági békeklubnak a segítségével — az előadá­sokkal, filmvetítésekkel vagy éppen a békediszkóval — részt vállalnak a nemzedé­kek ilyenfajta párbeszédé­ből. A mai szülők és a mai kö­zépiskolások nemzedékére gondolok, s a kisebb testvé­rekére is, a mostani hetedi­kesekre, meg nyolcadikosok­ra. Mert a békeklub leg­utóbbi békenapjára már meghívták az általános isko­lásokat, mostanában meg a Jászapátin és környékén működő, dolgozó Béke elne­vezésű szocialista brigádo­kat kutatják föl, hogy azok tagjait is meginvitálják ren­dezvényeikre. Hogy egymás­nak ilyenképpen is élményt nyújtsanak a korosztályok. S mi lenne más, ami szoro­sabban összeforraszthatná az említett korosztályokat, mint a béke vágya, a béke ügye? Mire jó hát a békeklub Jászapátin? Többek között arra is, hogy színesítse az iskola életét, sok-sok fiatalt bevonjon a közösségi mun­a béke kérdése, sokakban van szorongás, mert nem tud­ják, mit hoz a jövő. Sokan kételkednek benne, hogy ők személy szerint is tehetnek valamit a békéért. Kis pont­nak érzik magukat az ügy nagyságához képest. Szeret­nék felszólalni a békekonfe­rencián. El akarom monda­ni, hogy szerintem egy em­ber vagy egy kis ország ön­magában talán nem túl so­kat tehet a békéért, de sok ember és sok kis ország ösz- szefogásával^ már elérhető valami. Érdekes volt a fel­mérésnek az a része, amely­ből kiderült, hogy az embe­rek tudatában a béke és a békesség fogalma összekap­csolódik. A békét először önmagunkban és környeze­tünkben kell megteremteni. A béke nem azonos a hábo­rú hiányával. Benne foglal­tatik, hogy ne kelljen a jö­vőtől félni, hogy a társada­lomban meglegyenek az egyén boldogulásának felté­telei. — Milyen a békemunka a vállalatánál? — Országosan is, de ná­lunk is nagy eredmény, hogy a fiatalokat ebbe egyre job­ban be tudjuk vonni. Ná­lunk öt éve működik béke­kor. Ügy érzem, a fiatalok szívesen vesznek részt a munkánkban. A foglalkozá­sok napirendjét önmaguk javasolhatják, értelmes él­foglaltságot találnak, vannak szórakoztató rendezvényeink is. Ha békegyűlésre készü­lünk, ha aláírásokat gyűj­tünk. szívesen vállalják a szervező munkát. Nagyon sokat segítenek, de nemcsak ők, hanem a brigádom, a Vinkler Lajos szocialista bri­gád, a vállalat vezetői és dolgozói. A békemunkát csak úgy tudja eredménye­sen végezni az ember, ha tá­mogatják. kába új módon. Most, az if­júsági mozgalom megújítá­sának abban az időszakában, amikor a mozgalom is kere­si az új munkaformákat. A diákok háború ellenes jelké­pekkel ; békegalambbal, lég­gömbbel, virággal díszítették az osztálytermet. S hogy más, „gyakorlati­as hasznot” is említsünk; az Országos Béketanácstól ka­pott tablók, térképek, pro­paganda-anyagok kitűnően felhasználhatók az oktató- nevelő munkában. Ráadásul ezek a szép kivitelű, szemlé­letes tablók, ábrák a leg­frissebb adatokat tartalmaz­zák a világról, az országról, így aztán — meg egy sor más módon is — az egész ügy,a béke ügye könnyedén „beszűrődik az oktatásba, leginkább a földrajz meg a történelem órákon. És ez le­het az, amelynek révén Emri tanár úrnak talán több a kö­ze a békeklubhoz, mint kol­légáinak. S „előnye” még — ha szabad egyáltalán e te­kintetben valamiféle előny­ről beszélni — az a 33 tan­év, amelyet a katedrán töl­tött, végig Jászapátin. S amely évek okán, akár sze­mélyében is összekapcsolhat­ja a szülők, s a diákok nem­zedékét; merthogy őt a leg­több szülő is tanár úrként tiszteli. A tudós tanárok — tanár tudósok kiveszőiéiben lévő típusa az övé. Talán ezért olyan élvezetesek, érzéklete­sek az órái. Mert nem enged a színvonalból, valamiféle álhumanizmustól vezé­relten. Sok mindent, majd­nem mindent szeretne átad­ni diákjainak, de leginkább gondolkodó, igényes, nyitott embereket nevelni, S hogy ezt megtehesse, elsősorban önmagával szemben igényes, immár több mint három év­tizede. Sorolja, hányféle he­tilapot, szakfolyóiratot járat, hogy mindig naprakész le­gyen. Hívták régen az egyetemre tanítani, s biztosítottnak lát­ták tudományos karrierjét is. Nem ment. Mert van va­lami ebben a tanításban — vélekedik, amit nem lehet pénzben, tudományos karri­erben kifejezni. Amit csak a gyerekszemekből lehet kiol­vasni. Nap mint nap. A kisiparos Hugyecz Ferencné női sza­bó és kötő kisiparos Kisúj­szálláson. Nagy tanulás kö­zepette találom; a szakmun­kások szakközépiskolájának második évében a félévi vizsgákra készül. — Nézze, az igaz, hogy a szakmámhoz nincs szükség az érettségire. Szóval-nem a szakmám miatt csinálom, egyszerűen úgy érzem, szük­ségem van rá. — Kisiparos, ráadásul olyan szakmában, ami sok otthon töltött időt igényel. Azt gondolná az ember —a mai világban, amikor min­den fillért meg kell fogni —, hogy különösen az önökhöz hasonló fiataloknak, családo­soknak, akik gondolom tör­lesztik az OTP-hitelt — hi­szen egy szép, új lakásban beszélgetünk, ráadásul nem­rég hobbikertet vásároltak —, szóval azt gondolhatnám, hogy hajnaltól késő estig otthon ül és szab, varr, az egyik munkát csak azért te­szi le, hogy a másikkal foly­tassa. Nos, emellett a Kiosz kisújszállási szervezetének vezetőségi tagja, már máso­dik éve elnöke. A Hazafias Népfront városi bizottságá­nak elnökségi tagja. Két ka­masz fiuk mostanában igényli a legtöbb törődést... — Kezdjük a szakmával. Nagyon szeretem. Látja az Ez a Divat Évkönyveket, a kötészeti katalógusokat. Ügy érzem, követni tudom a leg­újabb divatot. Igen, itt Kis­újszálláson is egyre igénye­sebbek az emberek. Jóma­gam is az igényes megren­delőket kedvelem. Nem titok a következő nagy tervem; a nyáron egy divatszalont sze­retnék nyitni. Valami egé­szen újat, egészen eredetit, amilyen még a környéken sincs. A társadalmi munka? A Kioszban kezdődött. A gyes után egyből kiváltottam az ipart és a Kiosz volt az első közösség amibe belecsöppen­tem. Kisújszálláson vagyunk vagy százhetvenen kisiparo­sok, főállásúak nyolcvanan— kilencvenen. Aztán jött a népfront. Úgyszólván mindenben részt veszek, ami csak szóba jö­het; legutóbb például a ta­nácstagi beszámolók szerve­zésében. Levezető elnök is voltam. Hát igen, ehhez tényleg megértő férj kell. Nekem olyan jutott, hiszen ő is sok társadalmi megbíza­tást vállal a munkahelyén; szocialista brigádvezető, alapszervezeti párttitkár- helyettes. Itthon ellátja a gyerekeket, ha kel mos, ta­karít. — ön most az országos bé­kekonferenciára készül. — A tanácskozás több munkacsoportban folyik majd, a békére nevelés el­nevezésű szekcióba jelent­keztem. Azt hiszem, a béké­re nevelést a családban kell elkezdeni, hiszen ez az első legszorosabb közösség, amely leginkább hat a gyerekekre. A családi eseményekből ta­nulhatnak legtöbbet. Mi szá­mít nálunk eseménynek? Például a karácsony, amit a legszebb ünnepnek tartok. Az a két-három nap mindig meghitt hangulatú, nagy él­mény a gyerekeknek is, ne­künk is. Aztán igaz, hogy sok az elfoglaltságunk, de ezért a hétvége mindig a családé. Paulina Éva — Egri Sándor A pedagógus

Next

/
Oldalképek
Tartalom